2013. december 21., szombat

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 6.




A vízből elég egy korty, hogy megismerkedjünk a jellegével. A rész megtapasztalása révén az egészet ismerni lehet. Egy maréknyi homok, és általános képet kaptunk a Földről. Bár sokféle föld létezik, a fogalom és a lényeg mindig ugyanaz.




Szintúgy a barátok. Ha az ember egyhez fűződik, akkor rájön, hogy minden barátját megérti, ha ezt az egyet megértette. Ha valamelyikre fényt vet, akkor mind megvilágosodik. Elégedj meg ezzel a magyarázattal, ó lélek; erre támaszkodva belátásra tehetsz szert.

Látom, ó lélek, hogy az egyformák vonzzák egymást. Ennek igazságát neked is fel kell ismerned. Te, lélek, ragyogsz, részesülsz az életben és az Igében. Intelligens vagy, tisztességes, tiszta és folttalan. Megvan a megkülönböztető képességed és okos akaratod. Ne barátkozz tehát anyagi dolgokkal, mert azok romlottak és sötétek, nélkülözik a világosságot, az életet és a belátást, tisztességtelenek, tisztátalanok és piszkosak. Vak indulatok és változó vágyak hajtják őket.

Ha magyarázataimban nem bízol, ó lélek, akkor mutasd már meg, mennyiben egyeznek az általam felsorolt tulajdonságaid az anyagban lakók sajátosságaival. Két egymással ellenkező dolgot lehetetlen egyazon fogalomba foglalni.

A fuldoklónak eszébe sem jutna halat fogni; most fontosabb dolga van. Így vannak a világ lakói is. Amikor rádöbbennek siralmas állapotukra, akkor cselekvésük annyira a lelkük megmentésére irányul, hogy a világ javaira és örömeire ügyet sem vetnek többé.

Ha a boldoggá válás útján akarsz járni, ó lélek, akkor figyelmedet kizárólag arra irányítod, amit tapasztalatból ismersz, és azt keresed. Ha ismereteid az érzékszervekkel észlelhetőre szorítkoznak, akkor utadon ez vezet. Ha viszont tapasztalataid tárában megvan az, hogy betekintést nyertél a szellembe, s mindenekelőtt ehhez igazodsz, akkor ez lesz támaszod és irányvonalad.

Előtted két lakóhely fekszik: az egyik a te érzékszerveiddel, a másik pedig a szellem számára észlelhető. Mindkettőt megmutatják neked, mindkettőben tapasztalatot gyűjthetsz, mindkettőt láttad saját szemeddel. Válassz! Bármelyiket választod, egyik sem fog eltaszítani vagy elutasítani. Menj arra a területre, amelyet előnyben részesítesz.

Ha a világot választod, mely az érzékszervekkel észlelhető, akkor ezt a tartózkodási helyet fogadd el a tapasztalatból megismert feltételek mellett. Ha viszont a szellemmel észlelhető világba szándékozol beköltözni, akkor az érzékek világának elhagyása előtt világosan kell látnod bejárandó utadat, s hogy ezen hogyan haladhatsz lépésről lépésre és fokról fokra, míg el nem éred az örök békességet.

Ezt az utat választva ügyelj a búcsúzáskor, nehogy feledés és félelem tolakodjon az út és teközéd, nehogy az ösvényről letérj és rossz útra tévedj. Ha mégis a feledésbe támolyognál, akkor próbáld visszaszerezni az emléket azok híradásai segítségével, akik bejárták és tapasztalatból ismerik az utat. Ezek fénylenek a sötétségben, és elvezérelnek az úton, hogy célhoz érj.

Azt is tudnod kell, ó lélek, hogy ami felfelé tör, annak könnyűnek, tisztának és világosnak kell lennie, hogy hamar felérjen. Ami viszont lefelé hajlik, az nyilván nehéz és piszkos. Ez is úgy ér célt mielőbb, ha minél nehezebb.

A magasságos származású idegenek világukból leereszkednek a természetbe, hogy ezt szolgálják. Ám ha csupán testi szerveiket használják az íz, az illat, az érzelem és a látvány észlelésére, meg mindahhoz, ami ennek a tartozéka, akkor hamarosan elfeledik saját világukat annak sajátosságaival együtt, és azt hiszik, hogy más nem létezik, csak amit az érzékek világában látnak. Így a szellem világa kiesik az eszükből, s még az emléke is homályba vész. Ha nem lehet visszavinni őket a szellemet birtokló lények osztályához, akkor "halottnak" nyilvánítják valamennyijüket, mert belevesztek a természetbe, mely legyűrte őket.

Ha visszatérnek eredeti életmódjukhoz, és emlékeikből felidézik belső világukat, akkor azt mondják, hogy nem halottak többé, hanem feléledtek. Akkor gondolatban az őstípus működésére irányulnak, melyet szellemben felidéznek. Majd megkísérelik működését átgondolni és kipuhatolni, de nem csupán hatását méltatva, hanem feledésbe merült következményei miatt is. Amilyen mértékben aztán újra eszükbe jutnak az elfeledett dolgok, és megértik ezeket, úgy vonul el szemük elől a sötétség. Egyre egészségesebbek lesznek, és betegségükből kigyógyulnak. Belsőleg felfedezik, hogy az érzékvilág észlelése lázálom és látszat. Egy kép a valóságnak csak a padlóra vetett árnyéka vagy tükröződés a víz színén. Mivel a lelket foglyul ejtették a példázatok, és megszerette a formákat, nem a valóságot kedveli, a szellemet elfelejtette, amikor leszállt az érzékek világába.

Majd ha felötlik benne az őstípusok működésének emléke, akkor kigyógyul betegségéből, és a tudatlanság hosszú ideje után újra egészséges lesz. Ekkor elhagyja az érzékek világát, és visszatér a valóság ismeretéhez, a halhatatlansághoz és az örök élethez.

A szellem a lélek apja, a test a lélek felesége. A lélek mindkettőt figyelembe veszi. Az egyik pillanatban a szellemre irányul, mint fiú az apjára. Ez egy igaz és bensőséges cselekvés. A következő pillanatban a testi működésekre néz, mint a nejét kívánó férfi. Ez egy mellékes és mulandó hatás.

Nézd csak meg, mikor az asszony egyedül van a férjével, hogyan üdvözli őt nevetve és játékosan. Kedvesen és barátságosan beszél vele. Szándékát azonban véka alá rejti. Ugyanis a férfit rabszolgává akarja tenni, a saját céljai érdekében veszélybe taszítja. Mézzel eteti, mely azonban tele van halálos méreggel.

Amikor viszont az apa van egyedül fiával, akkor szigorúan inti és dorgálja, keményen beszél vele. Gondolatban ő is mást él át, nem azt, amit a látszat mutat. Tettének szándéka, hogy a fia előnyre és nyereségre tegyen szert az életben. A keserű ital, mellyel fiát itatja, s amelytől fia viszolyog, egészséget, életet és jó véget tartalmaz.

A testi természet a feleséged, ó lélek, a szellem az atyád. Atyádnak egy pofonja többet ér feleséged csókjánál. Atyádtól nem válhatsz el; rokonsága kötelékét nem szakíthatod el. Ha otthagyod, ha vele laksz, hogy jó vagy rossz a viszonyotok, a rokonság kötelez. A férfi elválhat feleségétől, ekkor az összeköttetés megszakad. Apját viszont nem válthatja le, hogy másik apát válasszon. Ha atyádnak engedelmeskedsz, ó lélek, akkor részesedsz az életben és a boldogságban. Ha viszont apádnak, a szellemnek nem engedelmeskedsz, hanem inkább a feleségednek, a testi természetnek, akkor beleveszel a halálba és a nyomorúságba.

Ha eljött a cselekvés ideje, ó lélek, és nem ragadod meg az alkalmat, akkor örömöd veszendőbe megy, s nem élvezheted jótettek gyümölcsét, és nem érdemelsz jutalmat. Ha nem ültetsz fát, amikor itt lenne az ideje, akkor gyümölcsöt sem szedhetsz, ha az lenne esedékes.


(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)


video