2013. december 30., hétfő

Találkozások a szférákban



 

Sok emberben felmerül a kérdés, hogy vajon fogok-e „odaát” találkozni valakivel, aki fontos volt számomra? Ilyenkor elsősorban szeretteinkre gondolunk, és sokszor az segít elviselni a gyászt, ha tudjuk, reméljük, hogy egyszer viszontlátjuk egymást.

 

 

 

A szférákban a hasonlók találkoznak, ami a fényesebb szférákban örömmel és boldogsággal jár, a sötétebb szférákban viszont nem. Az alsó világokba ugyanis helytelen tettek és súlyos emberi hibák révén jutnak a lelkek, akik ott egymás között vannak. Ezért gyakran fordul elő, hogy az ellenségek itt találkoznak újra. Ez nagyon keserves állapotokat hoz létre, hiszen gyűlöleten alapul. Így az ilyen helyzetbe jutott emberi szellemek egymás üldözése és bosszúja elől folyton csak menekülnek, és – idővel, amikor ebben már nagyon kimerültek – minden lehetőséget felhasználnak arra, hogy ellenségük ne találja meg őket. Ezért még akár javulni is hajlandóak! Ilyenkor a Gondviselés egy olyan földi életet ajándékoz nekik, ahol anyagi testben újra összehozza őket a sors ellenségükkel, és alkalmuk nyílik békét kötni a másikkal, - mialatt kiegyenlítik karmikus tartozásaikat is. Ezek nem könnyű életek, és nem örömteli találkozások, de lehetőséget adnak a probléma megoldására, amire a szférákban nincs mód. Mivel ezek drámai, végzetes találkozások a Földön, amiben a lélek megtisztulhat, vagy elbukhat, ezért egy-egy ilyen élet után a szellem vagy felemelkedik egy magasabb létállapotba, vagy mélyebbre süllyed, mint volt.

Ha egy lélek bejutott egy viszonylag magasabb szférába (pl. a III. szféra felső részébe), akkor van lehetősége találkozni szeretteivel. Ez a lehetőség azonban mindkét félen múlik. Ha ugyanis a másik fél nem abba a szférába jutott, hanem egy távol esőbe, akkor minimális a találkozás esélye. Ha pl. egy házaspár egyik tagja szép, értékes földi életet élt, akkor ő bejuthat a magasabb szférába. Viszont ha párja olyan dolgokat követett el, ami miatt az alsóbb szférákba jut, akkor egy jó ideig nem fognak találkozni. Emiatt a tisztább szférákban – itt főleg a III–ról van szó) – sokan szomorkodhatnak is amiatt, hogy nem találják hozzátartozójukat. Ebbe bele kell nyugodniuk, hiszen mindenki magát juttatja oda, ahová kerül. A szomorúság azonban nem tart túl sokáig az ilyen helyeken, mivel tele van szeretetteljes, békés, segíteni vágyó lelkekkel, akik nem hagynak senkit sem szenvedni.

Szerencsére még ilyen esetekben is van remény az újra találkozásra: ha a túlvilágra „frissen” átkerült lélek megnyugodott, feldolgozta előző, földi életét, és fejlődni szeretne, akkor egy idő után – amikor már ő maga is fejlettebb állapotba kerül – mégis csak találkozhat szerettével. Ilyen gyakran előfordul.
Ezek az összefüggések vonatkoznak a halál órájára is: a haldokló lelki szemei előtt már a halál előtt is megjelenhetnek azok a túlvilági segítők, akik hivatottak őt átsegíteni ezen a nehéz szakaszon. Ezek a segítők lehetnek átköltözött hozzátartozók, amennyiben ők abban a helyzetben vannak, hogy el tudnak jönni segíteni. Ha viszont a volt földi hozzátartozók nem kerültek fényes szférába, vagy éppen a következő inkarnációjukra készülnek – és számos más ok is lehet – akkor nem ők fogják átkísérni a lelket a túlvilágra. Ezért csak az a biztos, hogy természetes halál esetében mindig jönnek segítők, akiket a haldokló láthat. Nem kell viszont arra számítani, hogy hozzátartozó jön, mert ez nem biztos. Ha az ember ebben az állapotban idegeneket pillantana meg, akikből szeretet és segítség sugárzik, akkor bátran bízzon meg bennük, és kövesse őket.

(Szabó Judit – A szférák)

 

video