Az emberi lét a múlt és jövõ két pontja között
játszódik le. Mindannyian a rejtélyes múltból az ismeretlen jövõ felé tartunk.
Kevesen tudják, illetve csak egészen kivételes szellemek tudatosítják, honnan
jöttünk és hová megyünk.
Az ember általában a születés és halál két
sorompója közé beszorítva küzd titokzatos ösztönzései megvalósításáért. Úgy
érzi, e rövid intervallumba kell bezsúfolnia reményeit, ambícióit, szerelmi
vágyait. Homályos célja elérésére, amelynek a "boldogság" fedõnevet
adja, csak e villanásnyi létpillanat áll rendelkezésére.
Bár e magatartás lényegében helytelen, mivel
éppen a sóvárgott célhoz nem visz soha közelebb mégis rejt valami transzcendens
magot, amely a lélek tudattalan emlékezetében gyökerezik. Ez a mag az éppen
folyamatban lévõ inkarnáció fontosságának sejtelme.
A sorsalakítás, a sors fölötti uralom
megszerzése állandó harc a determinációval, vagyis a szellem harca az
anyaggal és a démonokkal. Az anyag rajtunk súlyosodik, a démonok bennünk
tombolnak. A determináció kizárólag olyan mértékben és olyan módon érvényesül
sorsunkban, ahogyan belsõ magatartásunk idézi és jellemünk aláveti magát neki.
Az alakulásban lévõ sors nem a múltban vagy
jövõben, hanem a jelenben izzik. E ponton zajlanak a különféle döntõ
folyamatok. Ebben a mozzanatban megy végbe a múlt feldolgozása és a jövõ
kialakítása. Tehát mindig, mindenkor a jelen élet, az aktívan cselekvõ, küzdõ,
felismerõ jelenvalóság egyetlen esélyünk önmagunk felszabadítására.
A létforma, amelyben élünk a legközelebbi,
megoldásra váró feladatunk. A félelem legyõzése nélkül sohasem lehetünk sorsunk
uraivá. Elnehezült erõink szublimálása nélkül nem szárnyalhatunk éteribb
síkokra, ahol az élet feltételei sokkal kevésbé fájdalmasak. Vakságunk
megszüntetése nélkül nem láthatjuk meg a lét titkait.
A mindennapi élet mágiájának ismertetése olyan
eszközökhöz kívánja segíteni az érdeklõdõket, amelyekkel kibogozhatják a kínos,
megoldhatatlannak látszó apró szövõdményeket, amelyek a hétköznapok kicsinyességeihez,
sikertelenségeihez és bosszúságaihoz láncolják õket. Ezek a kötelékek az égre
tekintõ képzelet elõtt talán Gulliver láncainak tûnnek, amelyekkel liliputiak
kötözték a földhöz. Ha azonban rángatni kezdi õket, kiderül, hogy a húsába
vágnak, képtelen kiszabadulni közülük, csaknem teljesen megbénítják. Ha
sikeresen kioldja õket, sorsának bonyodalmai, szakadékai fölé lendül, s úrrá
lesz ott, ahol leigázott rab volt eddig.
Hangsúlyoznunk kell, hogy egy pillanatig nincs
szó pusztán elméleti felismerésekrõl - csak azokról is. Az elmélet
nélkülözhetetlen tervként szerepel e munkában, amely egyedül a megvalósítás
által realizálódik. A megvalósítás annyit jelent, hogy e módszereket beleszõjük
minden percünkbe, leghétköznapibb elfoglaltságainkba, az emberekkel és
önmagunkkal való viszonylatunkba. Gondolat- és érzésvilágunkban éppúgy
alkalmazzuk õket, mint cselekvéseinkben.
(Szepes Mária: A
mindennapi élet mágiája)
