2016. január 13., szerda

Válság van az életedben? Dönts!



Minden válsághelyzet arra hívja fel az ember figyelmét, hogy ideje új döntéseket hozni. Túlságosan elkényelmesedtünk, vagy egész egyszerűen visszatartanak a félelmek attól, hogy továbblépjünk.




Beleragadtunk egy helyzetbe, pedig életünk szeretne tovább haladni sorsfeladataink felé. 
A görög "krisis" szó jelentése: döntés. Minden krízishelyzet döntésre kényszerít bennünket. 
De vajon miről kell döntenünk? Sokszor éreztük már, hogy jelen heyzetünk tarthatatlan. Boldogtalanok vagyunk, ám nem igazán tudtuk megfogni az okát. Hisszük, hogy boldogtalanságunk oka a társadalom, a család, vagy akár jelenlegi párkapcsolatunk.

Az utóbbi években azt is érezzük, hogy a válság az egész Földet érinti. De vajon hogyan teremthetünk rendet egy hatalmas méretűre nőtt káoszban?

Kurt Tepperwein így fogalmazta: "Ha rendet akarsz tenni az országodban, Rendet kell tenned a tartományokban. Ha rendet akarsz tenni a tartományokban, Rendet kell tenned a városokban. Ha rendet akarsz tenni a városokban, Rendet kell tenned a családokban is. Ha rendet akarsz tenni a családokban, Rendet kell tenned a saját családodban is. Ha rendet akarsz tenni a saját családodban, Rendet kell tenned önnön magadban is."

A világ változása mindig az "ÉN" változásommal kezdődik. A krízisek tökéletes iránymutatók, láthatóvá teszik a megoldandó feladatokat. 
Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk, hol billentünk ki az egyensúlyból az egyoldalúság miatt. Minél nagyobb a kibillenés, annál nagyobb a megoldandó lecke. Hiszen az Univerzum harmóniára törekszik.

Ismét Tepperwein szavait idézem: "Olyan ez, mint a mókuskerék. Nekilódulunk, és úgy érezzük, hogy előrehaladunk. Egyfolytában lépdelünk a helyes irányba - egyszerre azonban rá kell döbbennünk, hogy körben (vagyis egy helyben) jártunk. Lehet, hogy állást változtattunk, új feladatot vállaltunk, amellyel karrierünket építgetjük, mégis egyszerre a régi, jól ismert helyzetben találjuk magunkat. Ebből azt láthatjuk, hogy hiába változtattunk munkát, állást és emberi környezetet, a tudatunkat nem változtattuk meg. Választásunk ugyanaz maradt, hiszen mint választók, mi is ugyanazok maradtunk, így aztán előbbre sem juthatunk, mivel a külső körülmények megváltoztatásának eredete a bensőnkben nyugszik. Ha ott bent semmi sem változik, nehezen változhatna meg bármi is kifelé. Az ilyen körforgás pedig mindig azt mutatja, hogy a legutóbbi "órákon" nem tanultuk meg tisztességesen a "leckénket", és ezért újra ugyanazzal kell foglalkoznunk."

Mindaddig, míg Önmagunkon nem változtatunk, a világunk ugyanolyan marad. Kérdezzük meg magunktól, hogy mik azok a folyamatosan visszatérő helyzetek, amik miatt válságban érzem magam? Majd kövessük vissza az idő vonalán, hogy mikor és hol bukkantak fel ezek a helyzetek? Mi az, amit ezekben a helyzetekben meg akart tanítani nekem?

Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy ki kell állni saját magamért. Meg akarja mutatni a helyzet, hogy már régóta magamra húztam az áldozat szerepét és ez a boldogtalanságom forrása. Lehet, hogy valamely szülőm mintáját követem, magamra öltöttem a családi sablont. De az is lehet, hogy nem tudok konfrontálódni, ezt akarja a válság megtanítani nekem.

Ne feledd, a felismerés fél siker, ami azt jelenti, hogy elindultál a gyógyulás útján. A cselekvés pedig képes mindent megváltoztatni. Megoldja a krízist, visszaadja az önbecsülésed és visszaterel életed útjára. A felismerés sokszor kevés. Ha ehhez nem társul cselekvés, nem következik be változás sem.

Tehát az életed Rajtad múlik. Változás csak akkor következik be, ha van bátorságod szembe nézni Önmagaddal, felismerni a feladatokat, majd cselekedni. 
(Mohácsi Viktória)