2016. november 9., szerda

Minden pillanat, amit megéltél, csakis a tiéd


Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.


- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!

- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.

- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!

- És mi van a bőröndben?

- Minden ami a Tiéd volt.!

- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?

- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.

- Akkor az emlékeim?

- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.

Akkor a tehetségeim…

- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.

- Akkor a barátaim, a családom???

- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.

- De a feleségem, és a gyerekeim???

- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…

- Akkor a testem???

- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!

- Akkor a lelkem?

- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!

A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:

- Soha nem volt semmim???

- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!

(forrás:extremesilverblog.com)