2022. május 31., kedd

Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból



Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?
Beálltál a sorba és most nem találod?
Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,
s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!
Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,
hogyan kell harcolni, erősektől félni.
Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,
s mikor számon kérnek, lapulni laposra.

Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,
nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!
Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,
eladja a lelkét, s mást is erre tanít!
Ám, aki robotol magát teszi rabbá,
s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!
Mások irigysége az összes öröme,
s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.

Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,
elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!
Inkább kiélvezem perceimnek sorát,
fütyülök a széllel, rúgom az út porát.
Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,
gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.
Álmaim követem, békés úton járok,
a lelkembe nézve magamra találok!

Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,
ha akad cimbora, hát vele zenélek!
Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,
s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.
Minden gazdagságom képzeletem adja,
s minden reggel felkel életem új Napja,
nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,
s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.

Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,
ha az emberekből szabad lélek válna,
olyan, aki teremt, álmot vált valóra,
kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!
Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,
egymás örömére világot foltozni.
Szeretettel venni egymást körbe-körbe,
s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!

Aranyosi Ervin © 2017-05-31.
 
- - - - -  
 
Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból című versét előadja Gajdán Imre - videó
forrás:Aranyosi Ervin

2022. május 28., szombat

Nincs Halál csak Élet

 

Napjainkra a halál témája valahogy tabuvá vált. Senki nem szeret beszélni róla, ha mégis fülünkbe jut néhány szófoszlány, máris elfordulunk, odébb állunk, nem akarunk még csak hallani sem róla.

„Civilizált” társadalmunk úgy alakult, hogy meg is kímél bennünket az ebbéli közvetlen tapasztalatoktól. Hiszen már nem mi vágjuk el a csirke nyakát, vagy öljük le a sertést, ha egy jó pörköltet kívánunk főzni belőle, hanem konyhakészen vesszük meg a boltból, feldarabolva, hogy még csak rá se nagyon lehessen ismerni az állatra. Ha házi kedvencünk elöregszik, az állatorvosra bízzuk, hogy elaltassa, s nem várjuk meg, hogy a természet bevégezze a dolgát. Súlyos beteg hozzátartozóinkat a kórházakban ápolják, az elöregedő szüleink idősek otthonában töltik az utolsó napjaikat. A temetésen pedig már csak egy zárt koporsó, vagy egy urna áll a ravatalozó asztalon. A halált, mint jelenséget úgyszólván teljesen kirekesztjük az életünkből. 

Másrészt viszont a televízió műsorának kb. 80 %-a könyörtelen gyilkolásról, mészárlásról szól, ezáltal pedig, aki nézi, könnyen kihalhat belőle a részvét érzése, szinte immunissá, érdektelenné válik a téma iránt.

Persze ki is szeretné, hogy dolga legyen a halállal? Bizonyára senki. De miért is rekesztjük ki ilyen mértékben az életünkből, amikor minden egyes embernek része lesz egyszer benne? Hiszen az élet folytonos születés és elmúlás, egy örökös körforgás. A halál pedig egyszerűen elkerülhetetlen. Nem lenne hát jobb, ha úgy indulhatnánk el a vele való találkozásra, ha minél többet tudnánk róla?

A miértekre persze egyszerű a magyarázat: félünk a haláltól. Hiszen sem a társadalom, az oktatási rendszer, sem a vallások nem tesznek semmit azért, hogy feloldják ezt a gátat. Hozzáteszem: szándékosan nem! Hiszen csak a félelemben élő, tudattalan embereket lehet könnyen irányítani! És mindkét szervezet éppen ezt teszi velünk, s eszük ágában sincs ezen változtatni.

Nos, jó lenne, ha ez a helyzet megváltozna, ha elmúlna az emberek félelem érzete, mert akkor sokkal tudatosabbá válnának az életben is. Ha pedig tudatosakká válnak, sokkal boldogabbak és sikeresebbek is lesznek. Egy igazán fejlett civilizációban nincs szükség sem vallásokra, sem társadalmi irányító szervekre. Az egyének, ha megfelelő fejlettségi szinten állnak, kellő tudatossággal kezelnek minden kérdést, nincs szükségük arra, hogy felülről megmondják nekik, mit hogyan csináljanak. Senki ne várja hát, hogy majd a kedvenc egyházától vagy az államtól bármiféle segítséget kaphat ahhoz, hogy előrébb jusson. Ezt el kell felejteni, minden egyes ember csak és kizárólag saját magán tud segíteni! Aki ezt nem veszi tudomásul, az elveszett. Ezért szeretném megosztani mindazon információt, amit a halálról, az élet körforgásáról megtanultam vagy megtapasztaltam.

A többdimenziós én

A kvantumfizikai kutatások eredményeiből ma már tudjuk azt, hogy a korábban legkisebb anyagi részecskeként ismert neutron sem áll másból, mint még kisebb nem anyagi részecskékből, azaz energia-egységekből. Tehát valójában az egész fizikai testünk is energiából áll, ami, míg életben vagyunk, egy bizonyos frekvencián rezeg, s mint ilyen nem tud teljesen megsemmisülni, csak átalakulni. De nem csak fizikai testünk létezik ily módon, hanem lélek-, és szellemtestünk is van, ám ezek eleve a fizikainál jóval magasabb rezgésszinten léteznek. 

Ahogyan azt Seth könyve megfogalmazza: 

„Le akartam szögezni, hogy a személyiség többdimenziós. Az általatok ismert Én csupán töredéke a teljes identitásnak.” 

Amikor ugyanis egy lélek leszületik, mindannak a szellemanyagnak, amellyel a kezdetektől fogva rendelkezik, csupán egy részét hozza magával, transzformálja át a fizikai síkra. A többi része végig ottmarad, tehát maga az egész lény egyszerre létezik az egyik és másik dimenzióban. Ezt jelen életünkben csak azért nem érzékeljük, mivel a tudatunk is le van szűkítve, illetve a fókusza erre a síkra van állítva. Néha azért be-bepillantást nyerhetünk egy kis időre, hogy mi zajlik a másik síkon, pl. testelhagyásos meditációk során, vagy amit már mindenki megtapasztalt, az álmai során. Hiszen épp azért van feltétlen szükség az alvásra, mert a léleknek időről időre fel kell töltekeznie azzal az életerő-energiával, amihez pedig csak a valódi otthonában, a szellemi síkon juthat hozzá. Mivel azonban a tudat ilyenkor nincs a normális, fizikailag éber állapotban, ezekről a kimaradásokról nem igazán őriz meg emlékeket, többnyire csak képeket, mozaikokat. Ám a tudat ugyanúgy távol jár a fizikai testünktől, mint a halál beálltát követően is.

Seth könyve nagyon jól elmagyarázza ezt a többdimenziós egyszerre létezést: 

„Az egyik pillanatban a tudatod "eleven", fókuszát a fizikai valóságra állítja. A következő pillanatban azonban tökéletesen máshová, egy másik valóságrendszerre irányul. A ti fogalmaitok szerint ilyenkor nem él, vagyis "halott". A következő pillanatban aztán megint "eleven", a ti valóságotokra fókuszál, te azonban a közbeeső pillanatot nem érzékeled. Folyamatosságérzeted tehát a tudat pulzálásának minden második lüktetéséből tevődik össze… A tudatnak tehát létezik egy – nevezzük így – túloldala is. Mármost az atomok és a molekulák ugyanígy léteznek: a ti rendszeretekben időnként "halottak", máskor elevenek és aktívak, de azokat a pillanatokat, amikor nem léteznek, nem érzékelhetitek. …Ilyesformán az, amit ti halálnak neveztek, csupán egy hosszabb periódus az általatok nem érzékelt pulzálásban – hogy úgy mondjam, egy hosszabb pauza abban a másik dimenzióban. Az említett lüktetés oly rövid időtartamú, hogy tudatotok vidáman átsiklik fölötte, bár a fizikai érzékelés a pulzálás leghosszabb szakaszait nem képes áthidalni. Ez az az időszak, amit halálként érzékeltek.” 

Téves tehát saját magunkat pusztán a fizikai testünkkel azonosítanunk. Gondoljunk arra a közismert tényre, hogy a testünket alkotó sejtek időnként meghalnak, helyettük pedig újak születnek. A mai testünk egyetlen anyagi részecskét sem tartalmaz abból a testből, amely mondjuk tíz évvel ezelőtt volt a miénk. A testünk ennyi idő alatt teljes egészében kicserélődik, azt is mondhatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtti testünk halott. Ettől azonban mégsem érezzük magunkat halottnak. Mivelhogy nincs halál, csak élet!

 
A lélek otthona és leszületése

Földi leszületése előtt tehát a lélek a szellemi szférában, az Egységben létezik, magas frekvencián rezegve. 

Ahogyan Deepak Chopra megfogalmazza ezt: 

„Az emberek helye először is az örökkévalóságban van, másodsorban a földön. A halál, mint szünet két lélegzetvétel között, a költözés egyik otthonból a másikba.” 

Amikor egy lélek úgy dönt, hogy lejön a földre (vagy egy más planétára), akkor egy igen bonyolult folyamat veszi kezdetét. A születéssel ugyanis ezt a magas szellemi energiát – jobban mondva annak egy meghatározott részét – bele kell plántálni egy nálánál jóval alacsonyabb rezgésszintű fizikai testbe, azaz a lélek rezgésszintjét alacsonyabbra kell transzformálni, az energiát át kell átalakítani. 

„Mikor elhatározod, hogy új fizikai testbe költözöl a Földön, az éteri tested csökkenti a rezgéseit; olyan sebességre lassítja megfigyelhetetlenül gyors rezgését, mely a tömegre és az anyagra jellemző. Arra a rezgésszintre jut, amely maga a tömeg és az anyag. Ez a valódi anyag a színtiszta gondolatból jön létre – az elmének, háromrészes lényed magasabb szintű elméjének a műve.”- így fogalmazza meg Neale Donald Walsh Beszélgetések Istennel trilógiájában a lélek leszületésének sematikus folyamatát. Ezt a folyamatot segíti az úgynevezett Transzformáció Angyala. 

Hétköznapi nyelven a Halál Angyalának is nevezik őt, de ez meglehetősen félrevezető név, hiszen ő egy olyan magas szintű szellemi lény, aki mind a születéskor, mind a halálkor energiát alakít át. Tehát nem csak a lélek távozásában segít, hanem az érkezésében is. Nem csak kiválni segít a testből, de belépni is a testbe. És ez a fajta átalakítás a lélek számára bizony sokkal nehezebb, mint a halál esetében. 

„A születés egyébként sokkal nagyobb megrázkódtatás, mint a halál” – írja Seth könyve is. 

És nem véletlen az a bölcs mondás sem, hogy „amikor megszülettem, sírtam, körülöttem mindenki mosolygott; amikor meghaltam, mosolyogtam, körülöttem mindenki sírt.” Érdemes elgondolkodnunk ezen!

 
Elmúlás-gondolatok, Halál-látomások

A Transzformáció Angyala tehát ott van minden ember születésénél, és végigkíséri az egész életüket, nyomon követve a számukra megalkotott élettervüket. A halál mikéntjét ugyanis minden esetben maga a lélek választja meg, nem pedig az angyal. Ezek a tervek általában az életbelépés előtt megszületnek. És mivel be vannak programozva az emberek létébe, eltérések aligha lehetségesek. Apró módosításokra sor kerülhet néha, de ez csak csekély meghosszabbítást vagy rövidítést jelenthet. 

A halál időpontja ugyanis soha nem az életkortól függ, hanem a feladatok teljesítésétől. Márpedig az minden esetben eljön, amikor az illető megvalósította az adott életére kiszabott feladatokat, akkor is, ha egy mindössze pár hónapos gyermekről van szó. A mátrixból, amely a legapróbb részletekig tartalmazza az isteni alkotótervet, a Transzformáció Angyala mindig tudja azt, hogy mikor jött el egy-egy lélek ideje a továbblépéshez. Ekkor ő rögtön megjelenik a helyszínen. Ahogy ő maga fogalmaz Jan Van Helsinggel készült interjújában: 

„Kicsit beléjük bújok, vagy hozzájuk simulok, s felkeltem bennük a vágyakozást a szellemi otthon iránt. Azt az érzést adom nekik, hogy eljött az elengedés ideje. Elszomorítom őket, arra serkentem, hogy adják a fejüket búsulásra, hogy milyen az, ha az ember meghal. Azt sugallom nekik, hogy pillantsanak vissza az életükre, idézzék fel még egyszer élményeiket, és fokozom annak az érzését, hogy a fizikai világot el akarják hagyni.”

Gyakorta hallani olyan esetekről, amikor haldokló emberek egy sötét alakot látnak maguk mellett állni, gyakran fekete köpönyegben, vagy kaszával a kezében. Ne higgyük, hogy szegények csak képzelődnek, ilyenkor valóban a Transzformáció Angyala jelenik meg náluk. Az, hogy ki milyen formában látja őt, az a vallásától, társadalmi körülményeitől, szokásaitól, tanulmányaitól, de leginkább a hitétől függ. Ezért lehet sokféle. Hogy mi a megjelenése oka? A felkészítés és gyógyítás. Mivel a civilizált ember már elfelejtette azt, hogy a halál révén az Egységhez jut vissza, sőt sokan már azt sem tudják, hogy mi az Egység, így a félelemtől gátakat építenek maguk köré. Az angyal segít e gátak lebontásában azzal, hogy a lelket visszavezeti a szellemhez, az Egységhez. 

Így a lélek mielőtt elhagyná a testiséget, elkezd megbékélni a helyzetével. Aki teljes folyamatában látott már lelket eltávozni, az megfigyelhette, hogy a halál beálltával az ember arca kisimul, megnyugszik, és mintha valami földöntúli öröm ülne az arcára még akkor is, ha előtte sokat szenvedett. Ők ekkor már összekapcsolódtak a felső énjükkel. 

„Nem lát ugyan mindenki, mint kaszás, de minden lélek, jelzést kap, hogy hamarosan eljön az idő. Az egyik arra figyel fel, hogy körülötte mindenki csak a halálról beszél, a másiknak a saját érzése súgja. Egyesek húzódoznak felszállni arra a repülőgépre, amelyik aztán lezuhan... mint említettem, napokkal, sőt hetekkel korábban odajövök hozzá, hozzásimulok. Olykor egészen nála is maradok - persze csak a részletem, a töredékem - és a halál felé mutató gondolatokat és érzéseket sugallok neki. Ha aztán eljön az idő, akkor be kell végezni. A lélek tudja ezt, csak az ember nem.”

 
Magasabb tudatossági szintre lépés

„Gyógyítgatom a lelket, ameddig a földön van, hogy ezzel a bolygó egészének segítsek felemelkedni egy magasabb létezés szintjére, abba a magasabb rezgésbe, amiből ti jöttetek egykor”. 
Amint látjuk, a Transzformáció Angyala még gyógyít is. Mivel pedig a haldokló félelmét is csökkenti, így az őrangyalok is nagyon szívesen veszik az ő jelenlétét, szolgálataikkal teljesen összedolgoznak. Amikor az egyén életereje gyengül, kialvó félbe kerül, akkor megtölti helyét a Transzformáció Angyalának energiája. Gyakorlatilag fokozatosan birtokába tudja venni az embert. 
Innen erednek egyébként a „halálos beteg” és a „haldoklás” fogalmak is, mert ebben az időben Ő már jelen van. Amikor meghal valaki, pontosan az ellenkezője történik annak, mint ami a születéskor történt: a Transzformáció Angyala „kiveszi a lelket az élő emberből”. Ez a kissé ködös megfogalmazás a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy energiát alakít vissza. 
 
Az angyal kiemeli a lélekenergiát a testből, egyesítve azt a nála még magasabb rezgésszintű szellemi energiával, és leválasztva ez által magát a fizikai testet. Tehát ebben az esetben is transzformációt végez, hogy a lélek aztán egy magasabb fokon, magasabb rezgésben tudjon továbblétezni. 
 
Mert nincs halál, csak élet! 
A halál csupán egy átalakulás, egy átmenet, egy rezgésszint módosulás, frekvenciaváltás, miközben az egyén tudata nemcsak hogy megmarad, de még inkább kiszélesedik!
 
Ahogyan a híres lélekkutató Dr. Elisabeth Kübler-Ross fogalmaz: 
„Az emberi test halála ahhoz az eseményhez hasonlít, amikor a pillangó kilép a gubójából… A gubó, s benne a lárva a túlhaladott emberi test. Ez azonban nem azonos önökkel, ez csak egy kinőtt ház. A meghalás csupán átköltözés egy szebb házba.” 
 
Neale Donald Walsh Beszélgetések Istennel trilógiájában ezeket írja: 
„Először is értsd meg, hogy a halál nem a vég, hanem kezdet, nem valami borzalmas élmény, hanem öröm. Nem záróra, hanem nyitás. Életed legboldogabb pillanata az lesz, amikor véget ér. Mégpedig azért, mert nem ér véget, hanem olyan csodálatosan folytatódik, tele békével, bölcsességgel és örömmel, hogy lehetetlen leírni, hiszen fel sem foghatod.” „Soha nem halsz meg. Az élet örökkévaló. Egyszerűen megváltoztatod az alakodat.” „Nincs halál. Az élet mindörökké tart. Csak a formája változik.” 
 
Mára már számtalan kutató munkája támasztja alá mindezeket. Az utóbbi években rohamosan megnőtt a hasonló témájú könyvek megjelenése is a boltok polcain, bőven lehet válogatni közöttük. Ez azt mutatja, hogy a civilizáltnak mondott emberiség is kezd felébredni hosszú álmából, kezdi visszanyerni rég elvesztett tudatosságát. Ugyanakkor vannak olyan népcsoportok a földön, melyek mindig is erős kapcsolatban voltak a természettel. Náluk természetes dolognak számít, ha megérzik, mikor csatlakozik hozzájuk a Transzformáció Angyala. Az ilyen emberek akkor befejezik a dolgukat és elbúcsúznak a családjuktól. Az lenne a természetes, ha ez minden egyes emberrel így történne meg. 
 
A Transzformáció Angyala egyébként még a hátramaradott hozzátartozók vigasztalásában is részt vesz. „A lélek sokkal jobban örül, ha a hátramaradottak nem gyászolnak, hanem úgy gondolnak rá, mint aki a fényben van - nem pedig keseregve. Jobb lenne egy halottra a feljegyzett gondolatai révén odafigyelni, mint gondosan lefedni őt földdel. Ez megtörténik más civilizációkban, melyek sokkal fejlettebbek a tiéteknél. Nem ártana ezt ellesni tőlük.” 
 
Nos, jól látható, hogy van még hová fejlődnünk. Meg kell tanulnunk nem félni a haláltól, sokkal inkább ismereteket szerezni erről a lét-állapotról. Az elalvástól sem félünk, pedig a lelkünk akkor is kilép a magasabb dimenziókba. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a másvilág fogalma pusztán emberi elképzelés. Valójában csak egy világ van, mely éppúgy magában foglalja az anyagi létezést, mint a test elhagyása utáni létet. 
Hiszen nincs Halál, csak Élet!
(forrás: arvisura.van.hu)
 - - - - - - 
A 741Hz rezgés az ébredő intuíció és a bővülő tudat frekvenciája. - videó
A rezgés közvetítése segíti tudatod kitágítását az ébredő intuíció befogadásához.
 

2022. május 26., csütörtök

A HALÁLLAL MINDEN ELVÉSZ VAGY MÉGSE?

 

Ebben persze van némi igazság, mert egy ismerős vagy hozzátartozó elvesztése nyilvánvalóan nem örömteli esemény.

 
Ha azonban megismerjük a halál folyamatát és későbbiekben az okait, akkor az egész jelenség remélhetőleg sokkal természetesebbé és elfogadhatóbbá válhat mindenki számára.

Az élet nem függ a fizikai létezéstől, így a halál sem jelenti létezésünk végét, 'csupán' eddigi fizikai életünk fejeződik be általa. A halál beálltakor tulajdonképpen nem történik más, mint az, hogy az ember lelke létformát változtat. Az anyagi létformából visszakerül a szellemi vagy más néven a nem anyagi létformába. A hozzátartozóknak nem kell bánkódniuk az elhunyt miatt, mert a lélek a halál beálltakor nem szűnik meg létezni, hanem hazatér... Új feladatok és a Mindenség vár majd rá, hasonlatosan ahhoz, amikor diákként új iskolába vagy új évfolyamba kerülünk.

Ha valamelyest tudományos igényű és ésszerű magyarázattal szeretnénk a halál folyamatát szemléltetni, akkor képzeljük el, hogy az anyagi világ a nem anyagi valósághoz képest egy óriásira felfújódott, felnagyított, de mozgásában, rezgésében lelassított látszatvalóság. A lélek ebben a látszatvalóságban létező testhez kapcsolódik úgy, hogy a test elektromos rendszere mintegy kifeszíti és 'foglyul ejti' őt, jelentősen csökkentve ez által az energiáját. A halálélménykor ez a kapcsolat megszűnik, a lélek így fokozatosan visszanyeri eredeti alakját, 'összezsugorodik', de mivel a testi érzékszerveivel már nem tart fenn kapcsolatot, ezért egészen addig, amíg vissza nem tért saját valóságába, egy számára már ingermentes, anyagi környezeten halad keresztül, ami elsősorban sötétséget, másodsorban a zuhanás élményét kelti. A halál folyamata lényegében úgy működik, mint egy szűrő, amely az anyagi dolgokat elválasztja a szellemi formáktól. A test nélküli lélek az anyagi világon való áthaladás során fokozatosan visszanyeri teljes érzékelését, és az ingermentes sötét alagút végén visszatér a szellemi létformába.

Egy kevésbé elvont élővilágból vett hasonlat szerint a halál folyamatát a hernyó bebábozódásához is lehetne hasonlítani, mert ugyanúgy, mint a hernyó a bebábozódás során, a halál beálltakor az ember is leveti régi megjelenési formáját, elszakad a fizikai testétől és átkelve a két létforma határán egy új, az előzőtől teljesen különböző alakot öltve folytatja tovább a létezését.

A halál a valóságban úgy zajlik le, hogy az ember a halál beálltakor szinte szó szerint kiszáll, kiemelkedik a testéből, és függőleges irányban elkezd egy fal nélküli fekete alagútban zuhanni felfelé. Ez a 'zuhanni felfelé' szókapcsolat természetesen nem képzavar, hanem annak a valóságos érzésnek a leírása, amely egyértelműen a zuhanásra hasonlít. A mozgás iránya viszont nem lefelé, hanem határozottan függőlegesen felfelé megy végbe. A zuhanás közben az alagútban teljes sötétség van, ami a soha nem tapasztalt ismeretlen érzés hatását tovább fokozva az emberben rémületet válthat ki. Ezt az érzést ellensúlyozza, hogy az alagút végén hamarosan fény tűnik fel és ezzel együtt semmihez sem fogható melegség lesz érezhető. A fény és a meleg hatására az ember lelke megnyugszik, és mire a lélek kiér az alagútból, határtalan békesség lesz rajta úrrá. Az alagutat elhagyva minden vakítóan fehér fényben úszik, s bár nem bántó a nagy világosság, mégis furcsán érzi magát az ember annak az útnak a végén, amelyet halálnak neveznek. Akinek volt része benne a Földön, az tudja, hogy a melegség, amit ekkor áthatóan érezni lehet, nem más, mint a szeretet melege. Az ember tulajdonképpen ekkor döbben rá, hogy nem halt meg, és élete más módon ugyan, de tovább folytatódik.

Testen kívüli élményt az emberek az esetek legnagyobb többségében akkor élnek át, amikor az érintettek baleset vagy műtét közben a klinikai halál állapotába kerülnek, azaz több másodpercre leáll a szívverésük. Ekkor szinte mindenki meglepődve azt tapasztalja, hogy lassan elkezd kiemelkedni a testéből. Aztán általában néhány méteres magasságából szemléli, ahogy teste a földön fekve marad, és az orvosok megpróbálják újraéleszteni. Látja környezetét, hallja a párbeszédeket, a legmeglepőbb azonban az, hogy ha lenéz a földre, ott saját magát látja feküdni! A legtöbb embernél ez az élmény a szellemi ébredés pillanata. Ugyanis látja saját testét, de tudja, hogy ő nem azonos azzal a biológiai testtel, amiről egész életében azt hitte, hogy az ő, saját maga. Testen kívüli állapotban a lélek még kapcsolódik az anyagi testéhez (fluid szállal), azaz az anyagi valóságban marad. A halál élménye annyiból másabb ennél, hogy a halál pillanatában a lélek testhez való kötődése azonnal és teljesen megszűnik, így a lélek a fentebb vázolt módon visszaalakul eredeti formájába. Ahhoz, hogy ismét a fizikai testéhez kötődhessen, külső, nem az anyagi valóságból származó engedélyre van szüksége...

A halálból visszatért emberek tapasztalatai a világ minden részén megegyeznek. Beszámolóik ugyanazokat az elemeket tartalmazzák, bármely földrészen jegyezzék is le azokat. Azok az emberek, akiknek ilyen élményük volt, kivétel nélkül pozitív irányban változtak meg. Számukra egyértelművé vált, hogy a fizikai valóságon túl létezik egy nem anyagi valóság, amely a lélek természetes otthona.

A halálélmény és ezzel együtt a nem anyagi létezés megtapasztalása gyökeresen megváltoztatja az ember addigi életét, világnézetét, felfogását, értékrendjét. A halál ezért joggal nevezhető a leghatásosabb tanítónak. A téves úton haladó embert valóságos Pál-fordulással a jó útra, a jó úton haladót pedig a még jobbra tereli. Persze a halál átélése és lelki feldolgozása korántsem egyszerű feladat, sőt, a legnehezebb dolog, amivel az ember élete folyamán találkozhat. A halál ugyanis azáltal változtatja meg az ember személyiségét, hogy felébreszti az ember sok esetben szunnyadó lelkiismeretét, igazságérzetét, és oldja önzését. A halál egy új, magasabb értékrendet alakít ki a visszatért emberekben. Ennek az új értékrendnek a legfontosabb részévé a szeretet, az emberi kapcsolatok válnak. Ezért aztán a halált átélt emberek nem ritkán drámai változásokon mennek keresztül. Mivel a legtöbb ember élete során önszántából vagy a környezete hatására valamilyen szerepet játszik és ennek során szép lassan elveszíti a saját énjét, a halál átélésével ez a szerepjátszás értelmetlenné és nevetségessé válik. Sőt, éppen ezért sokak számára az addigi életük, emberi kapcsolataik is sekélyessé, értéktelenné minősülnek és többé már nem képesek vagy nem is akarják fenntartani azokat. Ezek az emberek egész egyszerűen elveszthetik kötődésüket a világhoz, kicsúszhat a talaj a lábuk alól, és mivel ezt nem tudják feldolgozni, még az öngyilkosság is megfordulhat a fejükben. Egy régi bölcsesség szerint, ha négy ember megtudja az igazságot, akkor a négy közül egy öngyilkos lesz, egy megőrül, egy remetének áll és csak egy tudja elviselni azt. A valóságban ez az arány persze nem ennyire kedvező...

Mivel a halálélmény egy nem mindennapi, nagyon személyes tapasztalás, ezért aztán a halált átélt emberek ezt nem is igen tudják környezetükkel megbeszélni, így az élmény lelki teherré válhat. Némileg segíthet az élmény feldolgozásában más, hasonló sorsú emberekkel való beszélgetés, de az élmény elmondása, kibeszélése csak részleges megoldás. A halálélménynek ugyanis van egy nagyon lényeges következménye, a megvilágosodás.

A megvilágosodás alatt a legtöbb ember valamiféle vallásos beavatást, valamilyen titokzatos és misztikus szertartást ért. A megvilágosodás valójában nem más, mint a fizikai lét fátyola mögé nézés, amely sokak számára a halál átélése révén válik lehetővé. A megvilágosodás tehát nem valamiféle jelképes kifejezés, hanem szó szerinti tapasztalás. Az az ember, aki átkel a halál alagútján, valóban megvilágosodik, azaz meglátja a nem anyagi valóság örök világosságát és belépve ebbe a fénybe, szó szerint megvilágosodik. Ugyanakkor az esetenkénti pár perces halálélmény a megvilágosodásnak csak a kezdeti, de mindenképpen leglényegesebb gyakorlati szakasza, mely során az ember megdönthetetlen bizonyosságot kap a halál utáni élet létezéséről, az öröklétről.

A megvilágosodásnak azonban van egy másik, a halálélménynél sokkal tovább tartó, szellemi tevékenységet igénylő tanulási szakasza. Ebben az ember olyan ismeretekre tesz szert, melyek segítségével meg tudja érteni, és fel tudja dolgozni az átélt élményeket. Ez a tanulási időszak a legtöbb érintett ember számára nagyon lényeges, mert csak ennek segítségével tudják magukat újra elhelyezni a világban, újra beilleszkedni és hasznos tagjává válni a társadalomnak. Annak a társadalomnak, amely az élmények tekintetében már korántsem olyan jó és elfogadható, mint amilyennek korábban tűnt. A megvilágosodás folyamata tehát valójában két részből áll: egy valóságos fizikai élményből és az ehhez kapcsolódó tanulási folyamatból.

Az eddigi ismeretekről többen olvashattak már, hiszen sok könyv jelent meg a reinkarnációról, a halálközeli élményekről, a szellemvilágról, a világ fizikai felépítéséről. Újdonságot csupán az értelmezés módjában lehetett felfedezni. Bár nem volt egyszerű, de szándékosan úgy kellett ismertetni bizonyos dolgokat, hogy nem lehetett kitérni azok igazi hátterére. Az összefüggések magyarázatai ugyanis olyan mélyebben megválaszolandó kérdéseket vetnek fel, amelyek mindig úgy kezdődnek, hogy miért? Ahhoz pedig, hogy megértsük a 'miért?'-ekre adható válaszokat, tisztában kell lennünk először is azzal, hogy a világ, amelyben élünk, a valóságnak csupán egy korlátozott megjelenési formája. A körülöttünk lévő anyagi világ nem más, mint díszlet és a test, amelyben élünk, és amelyről azt hisszük, hogy saját magunkkal egyenértékű, nem más, mint egy átmeneti jelmez, amely révén a lelki fejlettségünkhöz illő anyagi megjelenést kapunk.

A halállal számolni kell mindenkinek, mert aki megszületett, meg is fog halni.

Hogyan érhetjük el azt az állapotot, amikor már mindez nem érhet meglepetésként minket?

Ha nem akarod úgy érezni, hogy a halállal mindent elveszítesz, mentsd meg a gondolataidat.

- Szerző: Soulstorage -
 
- - - - - - -
 
 Te félsz a haláltól? - videó
 Timár Veronika sorselemző-természetgyógyász
forrás:Orosz Veronika
 

2022. május 25., szerda

Kibékíthető-e egymással a tudomány és a hit?



Van-e helye a csodáknak egy olyan világban, ahol már szinte mindenre van tudományos magyarázat?
 

Vajon megfér-e egymás mellett a bibliai teremtéstörténet és az evolúció? Adhat-e az ember tudomány által életet? Hogyan vélekedik egy keresztény tudós az ősrobbanásról? Erről beszélgettünk dr. Unger Zoltánnal, a szombathelyi ELTE egyetemi docensével, aki többek között a geológia, geofizika, geomatematika, ásvány- és kőzettan oktatójaként és hívő keresztényként mindkét oldalt képviseli.
 
 
Ön szerint megfér egymás mellett a természettudomány és a keresztény hit? Lehet egy tudós – például egy fizikus – istenfélő ember?

Igen, megfér egymás mellett a hit ÉS a tudomány! Sokakat úgy és arra tanítanak, tanítottak, hogy hit VAGY tudomány. Több esetet tudunk azonban mondani a történelemből, és főleg a tudománytörténetből, hogy mégis mennyire összefér e két nagy terület. Szűkebb szakmámból is számos példa áll előttünk, elég csak Nicolaus Stenóra gondolni, aki jezsuita lelkész és tudós volt. Neki köszönhetjük a kristálytan első törvényét (1669), illetve a rétegek települési törvényét. Ugyanakkor ott van az első magyar nyelvű ásványtan könyv, amelyet Benkő Ferenc református lelkész adott ki 1786-ban. De említhetjük Prohászka Ottokár Föld és ég című könyvét, amely 1928-ban jelent meg a Szent István Társulatnál. És mindez negyven évvel a II. Vatikáni zsinat előtt. E zsinat következtében jelentős reformok valósultak meg a katolikus egyházban. XII. Piusz pápa 1950-ben jelentette ki az evolúció elméletének elfogadhatóságát, és Szent II. János Pál pápa 1996-ban ismerte el az evolúciót mint tudományos tényt.

És egy tudós, egy fizikus, avagy geofizikus lehet-e hívő, istenfélő? De még mennyire! Szokás Einsteint idézni, hogy az Isten nem kockázik, ugyanis állítása szerint „a tudomány vallás nélkül vak, a vallás tudomány nélkül pedig béna.”
Kordos László paleontológus professzor mondta, hogy a nemhit is hit! – én ezt azzal toldom meg, hogy nagyobb hit kell a tagadáshoz, mint a hithez. Ne feledjük azt sem, hogy a hitetlenség oka a tudatlanság! Ne feledjük azt sem, hogy a hitetlenség oka a tudatlanság! És a tudatlanság csúcsa, amikor azt utasítom el, amiről nincs ismeretem, fogalmam. Egyszerűen, Newton sem hitt a törvényiben amíg fel nem ismerte. És a mai társadalomban sokan nem ismerik Jézust. "

Néha úgy tűnik, egyes keresztények ódzkodnak olyan dolgoktól, mint például a véradás vagy az altatás. Ezekről semmit nem ír a Biblia, talán ezért lehetnek kényes kérdések számukra. Valóban hitetlenség, ha egy keresztény ahelyett, hogy csak az isteni csodában bízna, mondjuk, szívátültetésen esik át?

Most a pandémiával kapcsolatban tapasztaljuk az oltásellenességet, amely szintén ebbe a kategóriába tartozik, hogy vannak, akik elzárkóznak a véradástól – én is véradó vagyok -, a műtét alatti altatástól, és egyéb orvosi beavatkozástól. Az itt is használatos eszközöket és lehetőségeket végül is a Szentlélek biztosítja, ő világosította meg az embereket, hogy olyan precíziós műszereket tudnak már fejleszteni, amivel pl. a pakisztáni sziámi ikreket szét lehetett választani. Csókay András orvos-professzorral vallom, hogy a tudományos munkánkban igenis van egy társszerzőnk. Sokszor olyan megoldások jutnak eszünkbe, amelyek mintha csak a derült égből jelentek volna meg. Én tudom, hogy nem rendelkezem rendkívüli tulajdonságokkal, nem vagyok olyan okos, hogy magamtól kitaláljak rendkívüli újat, olyan folyamatot, ami nem létezik, amit korábban nem ismertünk. Egyszer csak jön az „isteni szikra”, és megvan! Heuréka! De ez nem elég, az én, a mi munkánk is kell annak leírásához, annak megvalósításhoz; és a kölcsönös bizalom, a hit, hogy együtt eredményesek leszünk. Nyitottnak kell lenni, és kérni kell a segítséget, mert a Szentlélek megadja „nektek abban az órában, hogy mit mondjatok”. (Mt 10:19)

Az ateisták egyik legkedveltebb érve az ősrobbanás-elmélet. Hívő emberként mit gondol, lehetséges, hogy a világ teremtése egyfajta „ősrobbanás” volt?

Azt már tudják a fizikusok, hogy mikor volt az ősrobbanás, sok folyamatot ismerünk, modelleztek, vannak elfogadható elméletek, de Marx György professzor is azt kérdezte egy TV-interjúban, hogy vajon mi történhetett abban az első pár másodpercben? Nem tudjuk. Onnan számítjuk az időt, előtte nem volt idő, azóta valamilyen formában mérhető időről, időben lejátszódó folyamatokról beszélünk. A hívő embernek miért ne lehetne az ősrobbanás „kezdet” a teremtés időpontja, a világegyetem és az idő megteremtése is?

Az evolúció a másik „aknamező” hívők és ateisták között. De mi van akkor, ha Isten úgy alkotta meg az állatfajokat, hogy a túlélés érdekében képesek legyenek bizonyos fejlődésre?

Az evolúciót nem csak Darwin találta ki. Már korábban születtek olyan megfigyelések, amelyek az evolúcióra utaltak, sőt már Darwin nagyapja is megfigyelt jelenségeket, amelyek az evolúcióra utaltak. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe Sipos Imre atya, biológus doktor könyvét, Az evolúció misztériumát, amelyben leírja, hogy az élettelen rendeződése révén hogyan jöhet létre az élő anyag, amelyet az ember nem tudott előállítani. A kedvező körülmények létrejötte olyan alacsony valószínűséggel bír, hogy az statisztikailag lehetetlen. „A biológia a valószínűtlenség tudománya” - mondja Szent-Györgyi Albert. Az is már tény, hogy csak a balra csavarodó aminosavakat hasznosítja a sejt, ami az egyetlen közös őst igazolja minden élőlényre! És hadd idézzem áldott emlékű kollégámat, Kókay Józsefet: „Az embert testileg Isten fokozatosan, hosszú időn át fejlesztette ki az állatvilágból, míg alkalmasnak találta a lélek befogadására.”

Van egy éles vita arról, hogy vajon mennyi idős a Föld. Az egyik vallásos színezetű elmélet, a „fiatal Föld kreacionizmus” szerint a bolygónk mindössze 6-7000 éves, amit a bibliai teremtéstörténettel magyaráznak. Csakhogy a Földben található kőzetrétegek nem lehetnek olyan „fiatalok”! Ezek a tudományos eredmények valóban megcáfolják a Bibliában leírt teremtést?


A bibliai teremtés történetét – de amúgy a teljes Ószövetséget – prédikációként is fel lehet fogni, ahol szimbólumok, jelek formájában írják le a Föld teremtését. Vannak vallási körök, értelmiségi képviselőkkel, akik csökönyösen ragaszkodnak a Biblia szövegéhez, mondván: Isten elég okos ahhoz, hogy becsapjon minket, embereket, hogy azt higgyük, hogy több milliárd éves a Föld. Én személy szerint ilyen Istenben nem szívesen hinnék; amúgy pont ő a Szentlelke által mutatta meg nekünk a radioaktív bomlás jelenségét, amely elárulja – mint objektív természeti törvény –, hogy mennyi uránizotóp bomlott el, és mennyi ólom képződött egy folyamat során. Ebből számítható a Föld valós, radioaktív kora. Ha ez nem lenne igaz, nem történik meg Hirosima és Nagaszaki, és nem lenne ma egyetlen atomerőmű sem.
A földtörténeti relatív kortábla korszakait a geológusok sokkal korábban állítottak fel, mint ahogy Becquerel felfedezte a radioaktivitást. Épp a radioaktivitás tulajdonságával tudták kalibrálni és megállapítani egyes földtani korok valós időtartamát. Ezek nem állnak semmilyen ellentmondásban a Bibliával. Állítható, hogy egyetlen Nobel-díjas tudós kutatásai se nem bizonyítják, se nem cáfolják Isten létét. Indokolatlan lenne ezt el is várni a természettudományos kutatástól, és fordítva, hogy a Bibliából tanuljuk természettudományokat.

Van egy másik felkapott vita hívők és nem hívők között: lehet-e az embernek életet adnia? Ha az élet Istentől származik, szabad-e az embernek lombikprogramot vagy éppen klónozást végeznie?

Visszajutottunk az élet fogalmához, amely egyszeri, megismételhetetlen folyamat eredménye. Amúgy vannak hasonló, kimondottan egyszeri, megismételhetetlen, minőségi ugrást eredményező folyamatok, amelyek meghaladják az ember teljesítő- és felfogóképességét. Magyarán az ember életet nem adhat – és nem is vehet el –, így a lombikprogramban sem ő alkotja az életet, hanem két élő sejt találkozik! Azaz nem is kettő, hanem több! Több embrió indul fejlődésnek. Mennyit ültetnek be? Mi lesz a többivel? Kísérletezés alanya lesz? Ezt a folyamatot korlátozták bio- és orvosetikailag. Tehát itt bejött egy újabb emberi felelősség, már nem csak az atomenergia felhasználására kell gondolni. Az embriókkal történő kísérletezés betiltása nagy lendületet adott az őssejtkutatásnak, mivel az őssejt még nem tekinthető embriónak, embernek. Így jutott az emberiség egy újabb gyógymód birtokába, amely az őssejtterápia néven vált ismertté.
Ez a terület a klónozással együtt ékes bizonyítéka annak, hogy az ember társa az Úrnak a teremtésben, ezért mérhetetlen felelőssége van. Szabad akarattal rendelkező, tetteinek következményét tudatosan vállaló valaki, aki tisztában van korlátaival, bűnös hajlamaival és hatalmával, amelynél csak a kegyelem és az irgalom nagyobb.

Mit mondana azoknak a hit és hitetlenség között ingadozóknak, akik szerint a csodák tudományosan lehetetlenek? Sokan kérdezik, hogy ha Isten létezik, ma miért nem látunk csodákat?

A Biblia beszél csodáról és csodajelről. Jézus csodái sem pusztán önmagukban feladat-, illetve helyzetmegoldó csodák, hanem annál többek, mindig önmagukon túlmutató, fontos jelek. A csoda önmagában nem egy lehetetlen esemény létrejöttét jelenti, hanem kellő peremfeltételeknek együttese/együttállása és következményei jelentik magát a csodát! Így a ma embere le is egyszerűsíti a csodát, már nem is tekinti jelnek, mondván „a tudomány majd megtalálja rá a magyarázatot száz év múlva!” Valóban a csodák sokszor megmagyarázhatóak természeti jelenségekkel, de attól még csoda marad, sőt ennél fontosabb, hogy jel is, számunkra csodajel is!
Az ókor embere másként viszonyult a csodákhoz, annak az időnek a gondolkodásmódja szerint kell vizsgálnunk a csodákat. Az akkori idők emberének szól a jel, ugyanakkor Jézus csodáinak van egy transzcendens, önmagán túlmutató vonzata is, ami maga a misztérium. „Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük.” (Kor 1, 22-25) – írja Pál apostol. És mit mondhatunk mi? Min alapul a hitünk? Talán a természettudomány mai állásán? Az evolúció-biológia mai ismeretein? NEM, és egyáltalán nem is tehetjük ettől függővé! Ugyanis ha egy csodára – akár természettudományos – magyarázatot is találunk, attól még ez nem azt jelenti, hogy Isten nincs, és tagadható, hanem hogy a csodán túl jel is számunkra! Maga az élet is egy csoda! Vannak olyan egyszeri, megismételhetetlen fordulópontok a Föld történetében, amelyek eredménye az élettelen anyagból az élő anyag létrejötte, a többsejtűek megjelenése és fejlődése, az ember megjelenése (hominizáció), Jézus színre lépése, szenvedése, halála és feltámadása, hogy csak néhányat említsek. Az özönvíz csodája és leírása érthetően megmagyarázható hidrogeológiai folyamatokkal, Jézus vízen járása pedig magyarázható nemnewtoni folyadékok (keményítő jellegű) fizikájával, amelyen ha megállunk, mint Péter is, amikor Jézus felé ment, elkezd süllyedni. Ismert jelenség, a peremfeltétel teljesült. Ebben az esetben a szél elfújta az édesvizet a sűrű sós víz fölül, amely nemnewtoni folyadék tulajdonsággal rendelkezik. Ilyen vízszintkibillenés ma is történik, például itt, Magyarországon is, amikor a Balaton vize kelet felé torlódik az erős szél hatására, és az újságok arról számolnak be, hogy „eltűnt a víz a Keszthelyi-öbölből”. Ez történhetett a Kineret-, azaz Genezáreti-tó esetében is: „Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt” (Mt. 6:47-48). Továbbá amikor „Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett. (Máté 14, 28-30)
A legnagyobb csoda Jézus feltámadása. Felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan az általunk ismert természeti törvények szerint. Semmilyen olyan magyarázatunk nincs, amely valamely szinten közelíti a korábban említett csodák természettudományos magyarázatainak jellegét. Ezt csakis hitünkkel foghatjuk fel, akárcsak a tanítványok, akik megkérdezték: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat?” (Jn 14; 22)
Erre számos válasz létezik, mindenki maga keresi és alázattal kéri a Szentlélek ajándékát, mert érzi, hogy: egy magasabb szerveződési szint törvényét nem magyarázhatjuk egy alsóbb – emberi szint – törvényeivel.

Végezetül egy személyes kérdés: előfordult már, hogy a természettudományos kutatásai elbizonytalanították a Bibliába vetett hitében?

Esetemben ez fordítva történt! Geológusként nem a hívők seregét gyarapítottam. Nem bánat vagy veszteség, reménytelenség miatt lettem hívő, mert akkor valamibe csak kell kapaszkodni, és akkor jó lesz az Isten is, a Biblia is. Én a tudományon keresztül lettem hívő, szűkebben a geostatisztika vezetett el oda, hogy nem vagyunk „függetlenek”! Igenis rend van a világban, ezt valaki megalkotta, fenntartja, működteti, és mi annak az alkotónak társai vagyunk a teremtésben. Erre hívott el Jézus is, örökösökké léptünk elő általa. Elég csak rábízni magunkat, és mindenkit megajándékoz a Szentlélek, „mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.” (1Kor 12:4-9) És én is bátorkodom élni ezekkel a kegyelmi ajándékokkal, amelyek megerősítenek, és Pál apostollal vállalom és mondom: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8:38-39)

forrás: Kis-Kádi Anna - frisss.hu

- - - - - - - 
 
Dr. Jeszenszky Ferenc:
 Az élet formái nem jöhettek létre felsőbb irányítás nélkül - videó
Hogyan vezettek a tudományos ismeretek egy tudós életében az evolúcióelmélet elvetéséhez?
 

2022. május 24., kedd

Orvosi szempontból nincs remény...

 
Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
 
 
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a a kórházba Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higgy Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos.- Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."

- Jo Hanns Rösler - http://havannacsoport.hu -
 
 - - - - - - 
 
Bagdi Bella: Gyógyulásom éneke - videó
A Gyógyulásom éneke című dal és háladal, egy ima, amely a zene és az éneklés segítségével szólítja meg Istent. Egy valódi köszönetnyilvánítás, ami megnyugtatja a lelket, lecsendesíti az elmét és a békés jelenbe kalauzol. 
 

2022. május 23., hétfő

Két angyali alakot rögzítettek egy kamerán keresztül!

 

Zavarba ejtő felvétel terjedt el a You Tube videó megosztón 2016-ban, de egyes információk szerint maga a felvétel még ennél is régebben, valamikor 2014-ben készülhetett.

 
A felvétellel nagyon sok paranormális oldal foglalkozott, és még a média is elővette, mivel akkora visszhangot keltett azzal, ami látható rajta, hogy hihetetlenül sok embert mozgatott meg.

De mit is mutat a videó, ami ennyire megdöbbentő?

Két angyali alakot, amint alászállnak az égből közvetlenül Brazília háztetőin. nem sokat tudni a videóról, de többféle háttértörténet terjedt el vele kapcsolatban.
 
 
Annyi biztos, hogy Brazíliában vette fel valaki, miközben az eget filmezte. Egy másik forrás szerint épp madarakról készített felvételeket egy hobbi projektjéhez, amikor megpillantotta a fura, emberszerű alakokat.

Sokan azzal érvelnek a felvétel hamissága mellett, hogy eleve számos forrás más-más történetet tüntet fel a videó mellett, így nem lehet tudni, hogy valójában mi is az igazság. Mások szerint a felvétel minősége, és az angyali alakok mozgása is eleve gyanús.

Ennek ellenére nagyon sokan hisznek mind a mai napig a videó valódiságában.

Szerintük Isten angyalai nem véletlen jelentek meg a Földön, és a végidőkre figyelmezteti az emberiséget a jelenlétük.

Végül a Snopes utánajárt annak, hogy mi is lehet a videó mögött, és hogyan keletkezhetett. Állítólag rábukkantak arra a férfire, aki szakemberként vizuális effekteket gyárt, és ő maga csinálta ezeket a lényeket, amiket utólag illesztett rá egy már elkészült felvételre.

Akárhogy is, ennek ellenére sem voltak teljesen meggyőzve a hívők. Szerintük csak a kormány akarta elsikálni az ügyet, hogy az emberek ne higgyék el a nyilvánvalót.

Mások szerint a felvétel túlságosan kétes eredetű ahhoz, hogy bármit is lehessen mondani róla, így mi sem állítunk semmit róla, csak annyit, hogy egy rendkívül érdekes felvétel, ami vagy igaz, vagy nem. Ha nem igaz, akkor mindenesetre kiváló speciális munka.

forrás: avilagtitkai.com

2022. május 22., vasárnap

A halott apa meglátogatta kislánya megmentőjét!

 

Kenny Johnson seattle-i lakos megmentette egy 3 éves kislány életét, amikor kihúzta az égő autóroncsból, de az édesapján már nem tudott segíteni. Ugyan az apuka a kórházba szállítást követően meghalt, később mégis meglátogatta Kenny-t. 

Kenny Johnson nem mindennapi lélekjelenlétről adott tanúbizonyságot, amikor a baleset utáni másodpercekben bemászott a három méteres lángokkal égő roncsba, hogy megmentse a bennrekedt kislányt és édesapját.„Ugyan többen is a helyszínre siettek, de senki sem merte a lángok miatt megközelíteni a roncsot – mindenki mintha lefagyott volna” – emlékszik vissza Johnson. Amikor megközelítette a lángoló autót, átfutott az agyán hogy felrobbanhat miközben Ő is bent tartózkodik, de azzal nyugtatta magát, hogy ha így történik, akkor jó cselekedetéért cserébe biztosan egyenesen a mennybe jut.

Kenny Johnson a tűz ropogásán keresztül is tisztán hallotta a kislány sírását, és végül sikeresen kimentette a 3 éves Anna Kotowicz-et, aki egy törött kézzel és néhány horzsolással szerencsésen megúszta a balesetet. Apukája, a 37 éves Andy Kotowicz épp a bölcsődéből vitte haza a gyereket amikor a szerencsétlenség történt. Az édesapa, aki egy lemezkiadó cégnél dolgozott, három nappal később a Harborview Medical Center kórházban meghalt.

A szemtanúk beszámolója szerint az autó majdnem másfél méteresre zsugorodott az ütközés során, az eleje teljesen összepréselődött, és a hátsó ülés a benne ülő kislánnyal együtt előrenyomódott.

Kenny az utasoldalon levő ajtót kiszakítva beugrott az autóba. Elmondta, hogy néhány másodpercig mindent lassított felvételben látott: nem hallott hangokat, és nem érzett szagokat sem. Kioldotta a kislány biztonsági övét, majd a vállára vetve biztonságba helyezte egy, a közelben álló nőnek átadva.

A baleset után napok teltek el, és Johnson visszatért a rendes kerékvágásba, hétköznapi életéhez, négy nappal később reggel 6 órakor azonban egy rendkívüli élménynek volt részese:

„Feleségem mellettem feküdt az ágyban. Aludt. Minden olyan volt mint máskor” – mondta Johnson. „És akkor ott állt ez az ember az ágyam mellett. Azt mondta hogy segítségre van szüksége néhány dologban. Mondtam, hogy rendben.”

„Bár életemben csak egyszer láttam, és akkor sem normális állapotban, tudom, hogy Ő volt (Andy Kotowicz). Azt mondta, hogy egy üzenetet szeretne Velem küldeni a feleségének és a lányának, de hogy mit azt az ügy magántermészetéből adódóan nem mondhatom el. Ugyanakkor arra is megkért, hogy a munkatársainak is mondjam el hogy ne legyenek mérgesek a sofőrre aki a tragédiát okozta. Ez volt számukra az üzenete.”

Johnson elmesélte, hogy később megkereste a lemezkiadó weboldalát, ahol egy emlékfotót talált Kotowicz-ről. Felismerte benne az embert, aki az ágya mellett állt. Ezután felkereste a céget, ahol találkozott Andy munkatársaival és átadta számukra az elhunyt üzenetét.

forrás:felfedes.hu

- - - - - 

REINCARNATION - videó

2022. május 21., szombat

Medek Tamás spirituális író válaszol 34.

 

Mi van akkor, ha az életem elmúltával nem szeretnék már újra visszaszületni? Muszáj a reinkarnáció?  
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
 

Most természetes, ha olykor úgy érezzük, nem szeretnénk már visszajönni a fizikai világba, azonban odaát azért más a gondolkozásmódunk, a tudatosságunk. Ez az érzés épp olyan lenne, mintha azt mondanánk kisgyermekként, hogy nem akarunk többet járni tanulni, mert már századszor esünk el. Az ösztön bennünk van, tehát igenis újra próbálkozunk százegyedszerre is.

A léleknek pedig az az ösztöne, hogy mind jobban emelkedjen lelki értelemben, hogy mind közelebb kerüljön a Teremtőjéhez. Hogy mind magasabb rezgéssel rendelkezhessen, s mind magasabb szellemi szférákba kerülhessen. Ez a fejlődés azonban csak testi életben lehetséges, s csak úgy, ha itt rendezzük a karmikus adósságunkat is. A szellemvilágban a hozzánk hasonlatos lelkekkel vagyunk egy szinten, így ott a fejlődésünk nem lehetséges. Ott tudunk fejlődni, ahol nálunk fejletlenebb és fejlettebb lelkek is vannak körülöttünk, akik bennünket emelhetnek a viselkedésükkel, illetve akiket mi emelhetünk a viselkedésünkkel - ez pedig a fizikai világ.

Tehát ha most úgy érezzük, hogy nem szeretnénk újra születni, ezt csak a fizikai elménk mondatja velünk. Odaát tisztában leszünk azzal, hogy szükséges (ha még szükséges, de a többségünknek még igen), és ösztönös fejlődni vágyásunk fogja mondatni velünk, hogy igen, szeretnénk újra leszületni.

- - - - - - - 

Ugyanúgy láthatják, hallhatják, ölelheti egymást a lelkek odaát, mint itt? Nem jobb az, amikor itt ölelhetjük át egymást, mint odaát, energiaként? 

Fizikai formák csupán a fizikai világban léteznek, egyébként minden energia. Itt a fizikai formák vannak ugyan megszokva, azonban odaát teljesen természetesnek fognak tűnni az energia formák is. (Persze ameddig még valaki kötődik az éppen hátrahagyott fizikai életéhez, addig a fizikai világhoz hasonló formák veszik őt körül a szellemvilágban is.) Fontos tudni tehát, hogy most furcsának hathat, azonban az igazi otthonunk a szellemvilág, így amihez igazán hozzá vagyunk szokva és amihez igazán kötődünk, az nem a fizikai világ és a fizikai formák, hanem azok, amik odaát vannak. Itt is nagyon kellemes lehet átölelni valakit, akit szeretünk (s akkor még enyhén fogalmaztam), azonban odaát megtenni, összehasonlíthatatlanul magasabb rendű érzés.

Látni, hallani és érezni ugyanúgy fogják ott is magukat a lelkek, de mégsem úgy persze, mint a fizikai világban - hanem annál sokkal jobban. Ezt most persze nehéz elképzelni, azonban egy példával mégis némileg érzékeltethető. Gondolj bele, ha álmodsz valakivel, akit szeretsz, s ott összeölelkeztek. Az is jó. De mennyivel jobb, amikor a valóságban ölelheted magadhoz azt az embert!

- - - - - - - -

Meghalt szeretteink éreznek, látnak bennünket? S ha éppen intim helyzetben vagyunk, azt is látják?

Bármilyen furcsa is, igen, látnak, ha akarnak s ha módjuk van rá. Persze azért ez nem ennyire egyszerű. A feléjük küldött gondolatunkat és érzelmeinket minden esetben érzékelik, látni azonban csak akkor ha arra felsőbb szellemi erőktől engedélyt kapnak. Hogy ez a jóváhagyás mitől függ, most hosszú lenne leírni, ám e téma szempontjából nem is lényeges. A lényeg, hogy ha látnak is bennünket, nem kell megijedni attól, hogy esetleg meztelenül vagy éppen szex közben is láthatnak bennünket. Az igazság az, hogy egyrészt ritkább, amikor erre engedélyt kapnak (s akkor sem az a cél, hogy kukkoljanak bennünket, hanem hogy lelki támaszt nyújtsanak egy nehéz helyzetben vagy hogy lássák, hogyan boldogulunk), másrészt test nélkül létezve a testi vágyak már többnyire nincsenek jelen, amikor a lélek már a szellemvilágba visszatért. Tehát nem is lesz arra igénye, hogy itt valakit is meztelenül megnézzen.

Az olyan szellemek, akik még nem tértek vissza a szellemvilágba, s itt rekedtek a két világ között, azok közül azonban bárhol lehetnek olyan szellemek, akiknek még van ilyen irányú vágyódásuk. Tehát bármilyen furcsa is belegondolni, miközben fürdünk vagy éppen szexelünk, sosem tudhatjuk, hogy éppen van-e nézőközönségünk. Ez azonban nem szabad, hogy negatívan befolyásolja az életünk ilyen területeit, egyszerűen el kell tudnunk fogadni, hogy szellemek bárhol lehetnek, csak a legtöbb esetben nem érzékeljük őket.

Továbbá azt is tudnunk kell azért, hogy ha van is ilyen nézőközönségünk, mégsem minősül olyannak, mintha egy testben élő személyről lenne szó. Ugyanis egy itt rekedt lélek nem fog sem kamerával felvenni bennünket, sem elhíresztelni más, testben élő ismerősünknek a látottait, valamint amikor visszatér a szellemvilágba, tisztulni fog annyira, hogy a megfelelő módon fogja kezelni az ilyen emlékeit, ráadásul nekünk sem fog számítani már mindez, ha mi is visszatérünk. A meztelenségünk most egy intim kérdésünk lehet, azonban a szellemvilágba való visszatértünk után a testünkhöz és a testi élethez való kötődésünk egyre elhalványul, s így azon érzelmeink is, melyeket a testünkkel, a testiségünkkel kapcsolatban éreztünk.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

2022. május 19., csütörtök

Test-lélek mérleghinta

 

Azt mondják, hogy az élet után szabad lelkek vagyunk, - a Földön testbe zárt lelkek. Ebből nem sokat értünk meg életünk során, - a lélek felfoghatatlan marad, csak testként tudjuk önmagunkat azonosítani.

 
Pedig körül határolható, megérthető milyen érzés léleknek lenni, - mert megtapasztalható. Mindenki megtapasztalja, mert gyerekkorunkban inkább lelkeknek érezzük magunkat, mint testnek. Azért szaladgáltunk egyfolytában, mert olyan légiesek, könnyedek voltunk, mint a lélek, - mintha nem lett volna testünk. Felnőtt korban is visszafordítható az állapot, visszatudunk változni testből lélekké.

Sokan számoltak be arról, hogy halálközeli élménykor mennyire jó volt megszabadulni a testtől. Hogy nem akartak visszajönni, mert csodás érzés volt könnyednek, légiesnek lenni. És ebben az állapotban hatalmas oktalan szeretet érzést tapasztaltak, eufóriával társulva. Nem akartak visszajönni az életbe, mert nem akarták, hogy vége legyen ennek az állapotnak. 

A spirituális titkok egyike, hogy a felnőtt ember képes testben, - élve megtapasztalni ugyanezeket az érzéseket. Élve a mennyországban létezni, testben a Földön. Megvan a tudományos metafizikai leírása ennek az állapotnak, sok mindennek meg kell változni az emberben, hogy felnőttként ismét átforduljon a mérleghinta a lélek irányába.

Az idő olyan, mint egy jegyzetfüzet az elme számára. Az elme a testé, - minél aktívabb az elménk, annál jobban az idő hatása alá kerülünk, és annál jobban átfordul a mérleghinta a test irányába. Ezért vagyunk gyerekkorban addig lelkek, amíg az elme nem fejlődik ki. A spirituális tudományok, a vallások képesek megtanítani az embert, hogyan kapcsolja ki az elméjét, hogyan szabaduljon ki az időből, - hogyan billentse vissza a mérleghintát a lélek irányába. A keleti vallások meditációja, a katolikus vallás imádkozása, a sámánok kántálása, - mind metafizikai gyakorlatok az elme kikapcsolására. Nem könnyű visszafordítani a mérleghintát, hosszabb időt igényel, sok kitartást. Ez egy keskeny ösvény, - de mindenki előtt nyitva áll. Az állandó szeretetérzés, a légies-könnyed testérzet, az idő nélküli most állapot, - mindenki előtt nyitva áll.

- Zsigray András -

- - - - - - 

Return To Your Soul 432 Hz ~ Asha - videó

forrás:Discípulo De Cristo Yeshua

2022. május 17., kedd

Aranyosi Ervin: Egy angyal

 

(A Kelly Family – An Angel című dalának magyarítása) 
 


Bár lennének szárnyaim,
égbe szálló vágyaim.
Vágy, mely mint egy lepke száll,
boldogságra rátalál.
Szívem érzi, hogy lehet,
kitárul a képzelet.
Angyalszárnyon szállok én,
s jobbítok mások szívén. 

Szállnék, szívemben megvan már a szándék,
hiszem: lehet!
Szállnék, igazi jó angyallá válnék,
aki szívből szeret. 

Megnyitnám a szívemet,
szeretnék, akit lehet.
Hitet adnék, s meleget,
s terjedne a szeretet.
Jönnének más angyalok,
szárnyon szállva, vagy gyalog,
Felnyitnánk a szemeket,
nagyon kell a szeretet! 

Szállnék, képzelet szárnyakat kitárnék,
szállnék veled,
Szállnék, igazi jó angyallá válnék,
aki szívből szeret. 

De még les ránk ezer veszély,
a legtöbb ember szív nélkül él,
a lényeg, hogy ne félj,
szeretetben, szeretve élj!
Szeretve élj! 

Szállnék, szívemben megvan már a szándék,
hiszem: lehet!
Szállnék, igazi jó angyallá válnék,
aki szívből szeret.
Szívből szeret,
aki szívből szeret. 

- Aranyosi Ervin © 2017-10-04. -

 - - - - - 

 

Aranyosi Ervin: Egy angyal - videó
Ének: Strausz Emőke - forrás:Aranyosi Ervin
 

2022. május 16., hétfő

Gárdonyi Géza: Fiamnak

                                                      

Mint a magasban lengő sasmadár,
úgy kóvályog fölöttünk a halál:
hol itt, hol ott egy lelket elragad.
Csupán a test marad.

Ha engem látsz majd némán, hidegen,
és szólítasz és nem nyitom szemem,
az égre nézz: én immár arra lengek.
Csupán a testem az, mit eltemettek.

Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem,
leszállok hozzád édes gyermekem,
s mint éji szellő a virágokat,
megcsókolom harmatos arcodat.

S ha majd te is a testet vetkezed,
a végső órán melletted leszek,
s míg a harang kong gyászos fájdalommal,
én átölelve viszlek fel magammal!

1895.

          - Gárdonyi Géza: Fiamnak  -

                       - - - - - - - - -

Gárdonyi Géza - Fiamnak - videó
Forrás és előadó:Répa Ati
 

Mint a magasban lengő sasmadár,
úgy kóvályog fölöttünk a halál:
hol itt, hol ott egy lelket elragad.
Csupán a test marad.

Ha engem látsz majd némán, hidegen,
és szólítasz és nem nyitom szemem,
az égre nézz: én immár arra lengek.
Csupán a testem az, mit eltemettek.

Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem,
leszállok hozzád édes gyermekem,
s mint éji szellő a virágokat,
megcsókolom harmatos arcodat.

S ha majd te is a testet vetkezed,
a végső órán melletted leszek,
s míg a harang kong gyászos fájdalommal,
én átölelve viszlek fel magammal!

1895.

Forrás: www.eternus.hu - Gárdonyi Géza versek
Mint a magasban lengő sasmadár,
úgy kóvályog fölöttünk a halál:
hol itt, hol ott egy lelket elragad.
Csupán a test marad.

Ha engem látsz majd némán, hidegen,
és szólítasz és nem nyitom szemem,
az égre nézz: én immár arra lengek.
Csupán a testem az, mit eltemettek.

Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem,
leszállok hozzád édes gyermekem,
s mint éji szellő a virágokat,
megcsókolom harmatos arcodat.

S ha majd te is a testet vetkezed,
a végső órán melletted leszek,
s míg a harang kong gyászos fájdalommal,
én átölelve viszlek fel magammal!

1895.

Forrás: www.eternus.hu - Gárdonyi Géza versek

2022. május 15., vasárnap

MIT CSINÁL ALVÁS KÖZBEN A LÉLEK?


Tudod-e,
hogy a lélek nap, mint nap elhagyja a testet?
 
Alvás közben a lélek megpihenhet. Hazamegy a természetes közegébe. 
 

Hogy miért alszanak sokat a kisbabák?
Hogy a testednek nincs szüksége alvásra?

A legtöbben azt hiszik, hogy azért alszunk nap, mint nap, mert a testünk és az elménk elfárad és ki kell pihennie magát. Pedig egész más célból teremtetett az alvás.

Az alvásnak az a lényege, hogy a lélek elhagyhassa a testet. Mivel a lélek számára rendkívül fárasztó a földi létezés, ezért minden nap szüksége van a kimenekülésre és feltöltődésre. Így tovább bírja az életet.

A lélek számára a földi testben való létezés izgalmas tapasztalat, azonban csöppet sem egyszerű. Gondolj csak bele!

Eredeti természete szerint a lélek könnyed és szabad. Nincs szüksége földi értelemben semmire. Odaát természetes létformája a határtalanság. Ha kitalál valamit, akkor az azonnal megvalósul. Sőt, nincs fájdalom és minden bölcsességnek birtokában van.

Aztán úgy dönt, hogy leszületik a Földre, ahol van szenvedés, igazságtalanság, betegség, büdös, fájdalom, szükség, …

Ugye, te sem csodálkozol, hogy ezt minden egyes nap ki kell pihenni?
És már érthető, miért lehet az alvás megvonásba belehalni.
 
 
A lélek először a születéskor tapasztalja meg a test korlátozottságát és súlyát. Annyira fárasztó számára, hogy sokszor és sokat távozik. Ezért alszanak olyan sokat a kisbabák. Aztán, ahogy nőnek, egyre jobban megismerik a testük állapotát és egyre többet tartózkodnak benne.

Mikor alszik még keveset valaki?

Minél többször tapasztalja meg az ember az éjszakai megifjodásoknak az élményét, és minél többször idézi fel, mit is csinál vagy mit próbál csinálni ebben a testben, annál ritkábban akar a lélek távol maradni a testtől, mivel felismeri, hogy oka és célja van az adott testben létezésének. Az lesz a legfőbb vágya, hogy jól kijöjjön vele, és, hogy a lehető leghasznosabban töltse azt az időt, amit benne kell töltenie.

A tudatukra ébredt emberek tisztában vannak azzal, hogy nem azonosak a testükkel, így ezt a lehetőséget csak egy átmeneti időre kapták. Ezért több időt szeretnek a testben tölteni. Úgy tűnik, mintha nekik kevesebb alvásra lenne szükségük.

A Bölcs Mesterek tudják, hogy csak átmenetileg használhatják a testüket és a testben létezés egy tudattalan állapot, amikor is elfelejtik honnan jöttek és kik is valójában. De egyidejűleg emlékeznek az egység élményére is. Ezért nekik nincs szükségük, hogy nap, mint nap a pihenés kedvéért elveszítsék a tudatukat vagyis aludjanak.
Vannak lelkek, akik csak szeretik átélni az álom idején az Egység élményét. Örömöt okoz nekik és azért alszanak sokat.

A fáradtság és az álmosság illúzió?

– Igen valóban elfáradunk, de nem a test, hanem a lélek.
– Illetve akkor fáradunk el hamarabb, amikor olyasmivel foglalkozunk, ami nem okoz örömet.

A kronobiológia is foglalkozik az alvással. Pontosan ki lehet számolni, kinek mennyi alvásra van szüksége a születéskori alapadottságok szerint. Bizonyos típusoknak kevés az alvásszükségletük: pl. kolerikusok, más típusoknak viszont nagy: pl. a melankólikusok, flegmatikusok, …
Ennek megváltoztatására egy mód van. Magasabb tudatszintre kell lépni, mint az előbb említett Bölcs Mesterek. 

forrás: Hajdú Ildikó - hajduildiko.hu
 
- - - - - -

Testből kilépés, test-elhagyás - videó
forrás:Orosz Veronika
 

2022. május 13., péntek

21 jel, miszerint „lélekvesztés” következett be nálad - Lélekgyógyítás



Létezik egy olyan jelenség, amely „lélekvesztés” néven ismert, és minden korosztálynál illetve nemnél előfordulhat. Évezredek óta ismert fogalom, amikor a lélek egy része kiszakad belőlünk vagy túlságosan legyengül egy durva traumatikus élmény hatására. 
 
 

Először is fontos tudni, hogy a lélek az anyagtalan isteni részünk, ami felerősödhet, elgyengülhet, visszahúzódhat, teret is változtathat és többdimenzionális is lehet. A lélekvesztés során a lélek legyengül, megtörik és akár le is válhat egy darabja. Ennek következtében az ember idegennek érezheti önmagát, a környezetét vagy az egész életét is. 

Hogyan következhet be?

Egy jelentős traumatikus esemény hatására jöhet létre. Lehet a testet érő baleset, halálos vagy legalábbis az életünket fenyegető betegség, szexuális bántalmazás és egyéb olyan tevékenységek során, amelyek a lelket finoman szólva is próbára teszik.

A sámán kultúrákban a lélekvesztést spirituális betegségnek tekintik. Amikor a lelkünkből kiszakad egy rész, mindenféle érzelmi, testi és mentális betegséggel járhat. Ezért létfontosságúnak tartják, hogy a lélek egyes részei újra visszatérjenek a teljességhez. A sámánok szerint ilyenkor a lélek egy része leválik a túlélés érdekében. A sámán világnézetben a lélek felaprózódhat, akár más dimenziókba is utazhat, így eltévedhet. A modern perspektíva szerint azonban a lélek (vagy Én) ép és érintetlen marad, ám a pszichénk megtörik. Ezért lélek visszakeresés szükséges ahhoz, hogy visszanyerjük a lélekhez való hozzáférést.

Emiatt érezhetjük magunkat üresnek, megtépázottnak. Ezért törhet ránk menekülési kényszer ebből a világból vagy hogy önpusztító tevékenységbe kezdjünk. Példának okáért szenvedélybetegség alakul ki, mert droggal vagy alkohollal próbáljuk enyhíteni a fájdalmat, illetve kitölteni az űrt.

Ugyanakkor mi magunk is adhatunk a lelkünkből egy darabot, nem véletlenül mondják: „A férjem halálával a lelkem egy darabja is odaveszett.” De a folyamatos veszekedések, harcok is „lélekölőek” lehetnek, akárcsak a se veled-se nélküled, illetve a különböző mérgező kapcsolatok is. 

Hová tűnik a lélekdarab?

A sámánok szerint a lélek ilyenkor más birodalmakba vagy alternatív valóságokba utazik, rosszabb esetben szellemek birtokolják vagy éppen az a személy, akinek „adtuk”. Más vélekedés szerint visszahúzódik a testünkben, csak nagyon mélyre. A pszichológia ezt disszociációnak nevezi, ami egyfajta önvédelmi mechanizmus. Az alábbi példa segítségével mindjárt meg is érted:

Képzeld el, hogy egy kisgyermeket molesztálnak vagy bántalmaznak. Annak érdekében, hogy megbirkózzon a szörnyű tapasztalatokkal, a gyermek úgy „szökik” meg, hogy elhatárolja magát vagy leválasztja magát a helyzetről. Az önvédelem során a gyermek különféle alteregókat vagy teljesen más személyiségeket hoz létre magában. A pszichológiában ezt „többszörös személyiségzavarként” kezelik (ma disszociatív identitászavarként ismerik).

Minél több igaz rád a következő 21 jelből, annál biztosabb, hogy nálad is bekövetkezett a lélekvesztés:
 
 1. Bizonyos emlékeid blokkolva vannak vagy azt érzed, hogy semerre sem halad az életed.
2. Durva depressziós időszakokat tapasztalsz.
3. Úgy érzed, valami hiányzik belőled.
4. Közömbösséget érzel önmagaddal és másokkal, az egész élettel szemben.
5. A félelem vagy a szorongás állandóan jelen vannak a napjaidban. Reménytelennek érzed a helyzetedet.
6. Már jó ideje álmatlanságtól szenvedsz.
7. Eltévedtnek érzed magad.
8. Más embernek érzed magadat egy sokkoló vagy traumatikus esemény után.
9. Úgy véled, hogy elakadtál, netán képtelen vagy legyőzni egy bizonyos problémát az életedben.
10, Csalódottnak érzed magad.
11. Úgy érzed, mintha több “én” személyiség lenne benned.
12. Alkohol-, kábítószer-, szex- vagy internetfüggőség alakult ki nálad.
13. Méltatlannak érzed magad, nem hiszed, hogy szerethető vagy.
14. Azt érzed, sötétség borult rád.
15. Meg akarod találni az életed célját és értelmét.
16. Értelmetlennek érzed az életedet.
17. Távol tartod magadtól az embereket, nehogy megszeress valakit vagy függni kezdj tőle.
18. A teljességre és az összetartozás érzésére vágysz.
19. Néha úgy érzed, hogy nem te irányítod az életedet.
20. Folyamatosan fáradtnak érzed magadat testi és lelki szinten is, orvosi magyarázat nélkül.
21. Szeretetre, elfogadásra vágysz.

Mit tehetsz, ha úgy látod, lélekvesztés következett be nálad?

Lélekgyógyítás:
 

Van, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, mi a szenvedésünk forrása, csak minden áldott nap azt érezzük: fáj. Ez a fájdalom pedig kezd életünk részévé válni. Mi ez a krónikus szenvedés, ez a tartós üresség-, elégedetlenségérzet és magány, ami kínoz bennünket? Talán lélekvesztés következett be nálad, amit orvosolhatsz.

Szerezd vissza a lelkedet!

A „lélek visszakeresés” egy sámán kifejezés, amely arra utal, hogy az elveszett lélek részei visszailleszthetők egy személybe, így gyógyulás jön létre.

Számos elgondolás létezik a lélek visszakereséséről, de abban mindegyik egyet ért, hogy a cél a tudattalan tudatossá tétele. Ha egy bizonyos részünk öntudatlan, jelentős pusztítást okozhat az életünkben. Zavartnak, elveszettnek, szorongónak, depressziósnak érezhetjük magunkat. Azzal, hogy tudatunkba hozzuk az öntudatlan részeket, eltávolítjuk azokat az elzáródásokat, amelyek elhomályosítják lelkünket, és belső békét, harmóniát teremthetünk.

Sokan megtapasztalják a lélekvesztést életük során. Sokan nem érzik magukat egésznek. Tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Mikor éreztem magamat utoljára abszolút egésznek és teljesnek?” Talán nem is emlékszel olyan időre, amikor valaha is egésznek érezted magad.

A lélekvesztés tömeges jelensége miatt társadalmunkban olyan problémák fordulnak elő, mint a függőségek, a krónikus betegségek, a mentális betegségek, a visszaélésszerű kapcsolatok, a bűnözés, a munkamánia, az öngyilkossági kísérlet.

Miért törik meg a lélek?

Amikor hatalmas mennyiségű fizikai vagy lelki fájdalmat tapasztalsz, megtörhet a lélek. Az elméd tudja, mit tud és mit nem tud kezelni, ezért túlélési mechanizmusként szétaprózza és elhatárolódik, hogy megvédje magát a fájdalom érzésétől.

Ezeknek az elveszett daraboknak a visszakeresése azonban még nem jelent önmagában sikert. Ezután meg kell tanulnunk, hogyan lehet őket integrálni az életünkbe, hogy visszanyerjük a bennük rejlő létfontosságú erőt.

A lélekkereső utazás – 3 módszer, ami segít!
1. Meditációs és vizualizációs utak

Használhatsz vezetett meditációt a netről vagy akár a következőt is:

  1. Képzeld el, hogy egy tavaszi mezőn keresztül sétálsz be egy sötét barlangba.
  2. Minél mélyebbre mész a barlangba, annál mélyebbre hatolsz magadban.
  3. Útközben fényt látsz a távolban. Ahogy sétálsz, egyre nagyobb lesz.
  4. Miközben sétálsz, néha tárgyakat találsz. Ezek a tárgyak önmagad különböző részeit képviselik. Találhatsz például egy doboz gyufát, amely a dühödet képviseli, egy törött babát, amely a belső gyermekedet szimbolizálja, és egy ecsetet, amely az elveszett belső művészt ábrázolja.
  5. Gyűjtsd össze ezeket az elemeket a nálad lévő táskába. Ne aggódj, a táskában minden elfér.
  6. Végül eléred a fényt, amely az egész alagutat felemészti. Ez a fehér fény a lelked.
  7. Fogd a táskádban lévő tárgyakat és dobd őket egyenként a fénybe. Ezek a tárgyak (részek) azonnal visszailleszkednek a lelkedbe, amint feloldódnak a fényben.
  8. Miután elengedted az utolsó tárgyat, lélegezz mélyeket és érezd, hogy megnövekedett benned a teljesség és a belső harmónia.
  9. Végül lépj be a fénybe, lélegezz mélyeket és hagyd, hogy kisugározzon az egész testedre, kötődve a sejtjeiddel, a DNS-eddel, áthatolva lényed minden részén.
  10. Ezután nyisd ki a szemed. Kész is vagy.
2. Dolgozz a belső archetípusaiddal

Az általános archetípusok (mondhatni személyiségtípusok) közé tartozik a bölcs, az ártatlan, a felfedező, az uralkodó, a teremtő, a gondozó, a varázsló, a hős, a lázadó, a szerető, az udvari bolond, az árva.

Mindannyian színes archetípusokkal rendelkezünk, melyek mind jó, mind rossz tulajdonságokkal rendelkeznek. Minden archetípus jelen van bennünk és különböző tanításokat osztanak meg velünk. Sokféleképpen fedezhetjük fel magunkban az eltemetett archetípusokat, és kiegyensúlyozhatjuk a már meglévőket is. Az archetípusokkal való munka segíthet ismét teljessé válni és begyógyítani a sérült részeinket.

3. Megváltozott tudatállapotba való belépés

Ez egy hatékony módja annak, hogy újból kapcsolatba lépj a lelkeddel és gyakorold a lélek visszakeresését, mivel ez megkerüli a töredezett ego védekezési mechanizmusait. De haladj lassan, és légy óvatos ezzel a gyakorlattal. Számos módon el lehet jutni a transzállapotba:

  1. Különböző légzéstechnikák
  2. Mantrák és imák
  3. Ősi szövegek, ütemek és hangok
  4. Önhipnózis
  5. Vizualizáció
  6. Füstölők, illóolajok
  7. Fizikai és érzelmi katarzis
  8. Növényi szerek

Ami a legfontosabb: hogyha megváltozott tudatállapotba kerülsz, akkor egyértelmű célkitűzéssel kell rendelkezned. Ne felejtsd el, hogy ennek célnak a lélek visszakeresésnek kell lennie, így nem fogsz eltévedni a megváltozott tudatállapotban.

 írta: Wadolowski Balogh Orsolya - arkadia.hu

Forrás: lonerwolf.com

 - - - - - - - 

Snatam Kaur - Mul Mantra - Ek Ong Kar - videó

forrás: Sikh Mantras