2023. június 29., csütörtök

Dr. Arkagyij Petrov Életfa módszere



Az ÉLETFA tudásrendszerének a kifejlesztője, az orosz filozófus, író, a bioinformációs technológia egyik legfontosabb képviselője Dr. Arkagyij Petrov, a harmonikus és teremtő Világ létrehozásának oktatója.

Dr. Arkagyij Petrov

Az Életfa tudásrendszerét azzal a célból alapította meg, hogy az Emberről, a valóság irányításáról, és az erre alapozott egészség helyreállítás technológiáról szóló tudást elterjessze. "A Világ teremtése" című trilógiában a szerző leírja, hogyan változott meg az élete 50 évesen. Hogyan regenerálódtak a kórházi műtétre kényszerített veséi? A tudós ateista igencsak megrökönyödött, amikor a kórházban fekve, képeket, ábrákat, fényeket látva a veséi spontán regenerálódtak. Az orvosok nem tudták megmagyarázni a gyógyulást. Később ő ezt a Teremtőbe vetett mély hitével magyarázta. Elbocsátották a kórházból.

 Ekkor kezdte meg kutatásait és felfedezéseit a sejt és a szervregeneráció terén. Saját magán helyreállította az évekkel korábban eltávolított epehólyagját. Ultrahangos leletei bizonyítják a testében ismét megjelent epehólyagot. Látása megjavult, szemüvegét nem kellett többé elővennie. Közvetlen utasításokat a Teremtőtől kapott. Tudata felébredt. 


Könyvében megismerhetjük az első tapasztalatokat a korábban sebészileg eltávolított szervek regenerációjáról, a szervezet fiatalításának technológiáját, a sejtszintű metabolizmus irányítását, az onkológiai megbetegedések folyamatának átírását és a bekövetkezendő események irányítását és harmonizációját. 
Az ÉLETFA: ez az ember lelkének a szimbóluma és nem véletlen, hogy az ÉLETFA életértelmezés gyakran összekapcsolódik az ember meggyógyulásával. Összekapcsolódik olyan módon, hogy elegendő a technológiákat alkalmazni és másképp gondolkodni, s az ember meggyógyul. De valójában a kapcsolat visszafelé is értelmezhető: 
VILÁGMEGÉRTÉS ÉS MEGGYÓGYULÁS.

- forrás: vegtelenforras.hu -

- - - - - - - 

Az ember Lelkéről - videó
Arkagyij Petrov bölcsessége bevezet minket az Ember-Világ-Teremtő egységes, és mégis struktúrált, megismerhető rendszerébe.
forrás:Végtelen forrás

2023. június 27., kedd

C.W. Leadbeater ekképpen nyilatkozik a fátyol túlsó oldalára történő eltávozásunkról

 

A halál az élet tökéletesen természetes tartozéka. Ez alapállásunk kell legyen.
Mert ha egyáltalán hiszünk az Isten mint szerető, legfőbb FÉNYLÉNY létezésében, akkor tudnunk kell, hogy valami, ami minden ember számára közös sors, nem tartalmazhat önmagában rosszat, mert arra kell gondolnunk, hogy akár ebben, akár abban a világban tartózkodunk, mindig és mindnyájunkat a tenyerén őriz. 
 
Charles Webster Leadbeater teozófus (1854-1934)

Már maga ez a gondolat is meg kellene mutassa nekünk, hogy a halál nem rém, hanem egyszerűen egy újabb lépés fejlődésünk folyamatában. Nem lenne szüksége a teozófiának arra, hogy a keresztény világ számára bizonygassa, hogy a halál nem ellenség, hanem jó barát, ha a kereszténység nem felejtette volna el olyan nagymértékben a legjobb hagyományait. 

Ez már odáig jutott, hogy a sírhelyet, mint olyat szemléljük, amelyből "senki sem tért vissza", úgy tekintjük az elmúlást, mint egy ismeretlen és sötét borzalomba való távozást.
Ehhez a problémához és még sok máshoz a teozófia jó hírt hirdet a Nyugat országainak. Azt a jó hírt, hogy odaát, a sír túlsó oldalán nem hideg és átláthatatlan mélység van, hanem fénnyel és élettel teli világ, amelyet olyan pontosan, teljesen és világosan megismerhetünk, mint szülővárosunk utcáit. 

Pontosan úgy teremtettünk mi is magunk számára félelmeket, ahogyan azok a gyerekek, akik kísértethistóriákkal rémisztgetik egymást, pedig csak a tényeket kellene tanulmányoznunk, és minden mesterséges "sötét" azonnal eltűnne. 

A halál nem a sötétség királya, nem kaszás csontváz, aki lekaszálja az életet, hanem sokkal inkább angyal, olyan kulcs birtokában, amely az eddiginél sokkal magasabb élet kapuját nyitja meg számunkra.

A halál utáni élet mellett szól, a modern spiritizmus tanulmányozása. Tudom, nagyon sokan vannak, akik azt hiszik, hogy e területen csak csalás és ámítás lakozik, de én személyesen is tanúsíthatom, hogy nem így van. Előfordulhatott, hogy volt egyes esetekben csalás és ámítás, ugyanakkor azonban félelem nélkül állítom, hogy nagy igazság van benne, amit mindenki maga is fel fog ismerni, aki rászánja magát, hogy ezen dolgok felderítésére időt és türelmet áldozzon. Ezekről a témákról is lehet számos irományt, könyvet tanulmányozni, de azt is lehet, amit én is tettem: közvetlen kutatásokat folytatni. 
 
Azonban sokan vannak, akik sem időt, sem fáradtságot nem akarnak ilyesmire áldozni - ez rájuk tartozik. Ha viszont nem akarnak utánajárni, akkor ahhoz sincs joguk, hogy kigúnyolják azokat, akik e jelenségeket látták, s ezért biztosak abban, hogy léteznek.

Az asztrális világ kutatása - a saját fellelhető helyzetén belül - lényegesen ésszerűbbnek tűnik az összes eddig ismert elméletnél. Egyszerűen arról van szó, hogy úgy találták, az ember halálával nem áll be hirtelen változás, nem "varázsolják el" valamiféle csillagok mögötti Égbe.
Ellenkezőleg: az ember pontosan ugyanaz marad, aki volt, megtartja ugyanazt az intellektust, ugyan azokat az erőket és tulajdonságokat, s a helyzet, amelyben találja magát, olyan, amilyet a saját gondolatai és kívánságai teremtettek számára. Nem kívülről jövő dicséret, vagy büntetés várja, hanem a pontos eredménye annak, amit a földi életében tett, mondott vagy gondolt.
Szinte úgy mondhatnánk, hogy az ember a földi életével készíti elő magának ezt a fekhelyet, amelyben halála után nyugodni fog.

Ez az első jelentős tény arra vonatkozóan, hogy a halálunk után nem valamilyen ismeretlen élet vár ránk, hanem a jelenlegi folytatása. Halottainktól nem vagyunk elszakítva, mert szüntelenül körülöttünk vannak, s az egyetlen elválást a saját tudatunk határai képezik, mert hiszen nem a szeretett halottainkat veszítettük el, csak a képességet, hogy látni tudjuk őket. Nagyon valószínű, hogy képesek vagyunk tudatunkat olyan magasságba emelni, hogy szeretteinket újra láthassuk és beszélhessünk velük - mint annak előtte - s ezt tesszük is mindnyájan és állandóan, csakhogy erről ritkán van merszünk megnyilatkozni. 

Az ember képes arra, hogy tudatát asztrális testébe összpontosítsa, miközben a fizikai teste éber állapotban van, csakhogy ez rendkívüli tanulmányokat igényel, és átlagember számára túl sok időt venne igénybe. Mialatt a fizikai test alszik, azalatt minden ember kisebb vagy nagyobb mértékben használja asztrális képességeit. Úgy képzelhetjük el, mint egy asztrális tudathordozó eszközt, amelynek segítségével naponta érintkezik eltávozott szeretteivel. Néha halványan emlékezünk is erre, s ilyenkor azt mondjuk, hogy "velük álmodtunk". Legtöbbször azonban nincsenek emlékeink ezekről a találkozásokról, és bizonytalanságban vagyunk a megtörténtüket illetően. Azonban bizonyított tény, hogy a vonzódás szálai ugyanolyan erősek, úgy hogy a fizikai test burkolatából kiszabadulva, azonnal az általa szeretett lények társaságát keresi. Az egyetlen változás tehát ezek szerint abban áll, hogy a halál következtében az ember a nappal helyett az éjszakákat tölti kedveseivel (számtalanszor álmodunk Velük!), és hogy ennek tudatában - a fizikai test helyett - csak az asztrál testünknek van tudatában.

Jól ismerem az átlagosan gondolkodó ember azon nehézségeit, hogy amit nem lát a szemével, azt nehezen tudja felfogni. Nagyon nehéz lecke számunkra tudomásul venni, hogy látóképességünk milyen nagyon részleges és felfogni, hogy egy olyan óriási világban élünk, amelyből számunkra csak egy nagyon kis rész látható. 

Ennek ellenére a tudomány bizonytalanul, de azt állítja, hogy ez így van, hiszen parányi életek egész világát írja le számunkra, amelynek a jelenlétéről, ami az érzékeinket illeti, fogalmunk sem volt. Azon teremtmények parányiságuk ellenére sem lényegtelenek mivel azon mikrobák körülményeinek ill. szokásainak ismeretétől függ az egészség megtartó képességünk és sok esetben maga az életünk is.
Azonban érzékeinek más irányban is korlátozottak. Hiszen még a minket körülvevő levegőt sem látjuk, érzékszerveink a legkisebb jelét sem adják annak, hogy körülöttünk lenne, kivéve a levegőmozgást, amit érzékelünk, és tudomásul veszünk. Ebben a levegőben, - amit nem látunk - mégis olyan erő lakozik, hogy leghatalmasabb hajóinkat képes ronccsá tenni és legbiztosabbnak látszó épületeinket ledönteni. 
 
 Láthatják, hogy körülöttünk hatalmas erők működnek, melyeket a szegény, egyoldalú érzékszerveink nem ismernek fel. Ebből világosan kitűnik, hogy őrizkednünk kell attól a fatálisan elterjedt hibától, hogy csak az létezik, amit valóban látunk is.

Azt is mondhatnánk, hogy toronyba vagyunk bezárva, és érzékszerveink nagyon kicsi ablakok, amelyek csak bizonyos irányba vannak nyitva. Sok oldal felé nincs kilátásunk, de a tisztánlátás vagy asztrál-látás egy vagy két újabb ablakot nyit fel számunkra, megnagyobbítja látókörünket, tágabb világot tár elénk, - amely még az eddiginek része, noha ezekről azelőtt nem tudtunk.

A túlvilág és az előző élet létezik, különben a regressziós terápia sem lehetne egyáltalán sikeres. 
 
- Charles W. Leadbeater -
 
- - - - - - - -
 
Kapcsolódó írás
 Hogyan fejlődik az ember? 
 
 - - - - - - - -

Ritka hangfelvétel Charles Webster Leadbeater valódi hangjáról, amiről úgy gondolják, hogy 1913-ból való, „a gyászolóknak” címmel - videó
forrás: Theosophical So

2023. június 26., hétfő

Paul Davies: Isten Gondolatai

 

„Bizonyos nyilvánvaló értelemben mindannyian időutazók vagyunk. Ha semmit sem teszünk, akkor is másodpercről másodpercre, egyenletes sebességgel, elkerülhetetlenül egyre mélyebbre hatolunk be a jövőbe.”

(Paul Davies fizikus, író)

“A tudomány biztosabb utat ajánl Istenhez, mint a vallás.”
(Paul Davies fizika professzor:Isten és az új fizika)


 Paul Davies: Isten Gondolatai
Részlet a könyvből:

Megkísérlem homlokegyenest ellenkező nézőpontból szemlélni a tudományt, amely távolról sem tekinti vak természeti erők melléktermékének az embert, sőt éppenséggel feltételezi, hogy a tudatos szervezetek léte a Világegyetem alapsajátossága.

A vallás napjainkban, a „tudomány korszakában" is virágzik. Ám amiként Einstein megjegyezte:

"A vallás tudomány nélkül sántít"
 
 "Gyermekkoromban nem szűnő kérdezősködésemmel gyakran felbosszantottam szüleimet. Egyre azt
firtattam, „miért?" Miért nem mehetek ki játszani? Mert esni fog. Miért fog esni? Mert a
meteorológus azt mondta. Miért mondta? Mert vihar közeledik Franciaországból. Miért közeledik
vihar...? És így tovább. Könyörtelen faggatózásom többnyire szüleim kétségbeesett válaszával
végződött, „Azért, mert Isten így teremtette, így van, és kész!" Gyermekkori felfedezésem (inkább az
unalom, mint filozófiai éleslátásom eredménye), miszerint egy tény vagy körülmény magyarázata
önmagában végeláthatatlan láncolatot szülő újabb magyarázatot igényel, azóta is nyugtalanít. Véget
ér-e valahol a magyarázatok lánca, mondjuk Istennel avagy valamilyen mindent átfogó természeti
törvénnyel? Ha igen, feleslegessé teheti-e a mindenekfelett való magyarázat a további érvelést? Más
szóval, mondhatjuk-e valaha is, hogy „így van, és kész"?

Egyetemi hallgatóként nem győztem gyönyörködni abban, hogy a tudomány lélegzetelállító
válaszokkal szolgál a világra vonatkozó kérdéseinkre, megvilágító ereje olyan káprázatos, hogy
készségesen elhittem, a tudományos haladás egy napon a világmindenség összes titkát megfejti.
Mégsem szűnt meg gyötörni a megválaszolatlan kérdések sokasága. Mi rejlik a magyarázatok
pompás építményének mélyén? Mi tartja fent az egészet? Létezik-e egy végső szint, és ha igen,
honnan származik? Megelégedhetünk-e az „így van, és kész"-féle magyarázattal?

Az utóbbi években a Világegyetem eredetére, az idő természetére, valamint a természet törvényeinek
egyesítésére vonatkozó kutatásokba kezdtem, egyszóval olyan területre hatoltam be, amely
századokig a vallás csaknem kizárólagos birodalmának számított. A tudomány megfejtett titokzatos
rejtélyeket, vagy rámutatott arra, hogy a fogalmak, amelyekből e rejtélyek erejüket merítették,
valójában értelmetlenek vagy tévesek. A God and the New Physics (Isten és a modern fizika) című
könyvemben próbáltam először megbirkózni ezekkel az egymásnak ellentmondó
eszmerendszerekkel. Jelen írásom átgondoltabb erőfeszítés eredménye."

„Gondolkodom, tehát vagyok." Híressé vált szavaival a 17. századi filozófus, René Descartes maga
úgy vélte, a lehető legkezdetlegesebb kijelentést tette a valóságról, amellyel minden gondolkodó
ember egyetért. Legfontosabb tapasztalatunk önnön létezésünk. Ám még ez a megcáfolhatatlan állítás
is magában rejti azt a lényegi paradoxont, amely makacsul ott kísért az emberi gondolkodás
történetében. A gondolkodás folyamat. A létezés állapot. Mikor gondolkodom, szellemi állapotom
változik az időben. Ugyanakkor az „én", amelyre ez a szellemi állapot vonatkozik, változatlan marad.
Ez talán a könyvemben elősorolt legrégibb metafizikai probléma, mégpedig olyan, amely
hangsúlyosan fogalmazódott meg a modern tudományos elméletekben."
 
 "Newton maga szilárdan hitt egy Tervezőben, aki rögzített matematikai törvények segédletével
munkálkodik. Kortársai szemében a Világegyetem óriási és nagyszerű gépezet volt, amelyet Isten
hozott létre. Mindazonáltal megoszlottak a vélemények ennek a kozmikus matematikusnak és
mérnöknek a mivoltára vonatkozóan. Vajon csupán létrehozta a gépét, felhúzta, majd magára hagyta?
Vagy napról napra tevékenyen ellenőrzi működését? Newton úgy hitte, hogy a Világegyetemet csak
egy folytonos csoda menti meg a gravitációs összeomlástól. Az „isteni megtartó erő" ilyetén
feltételezése klasszikus példája a hézagok istenének. Fölöttébb veszedelmes érvelés ez, s a jövő
tudósaira hagyja a hézagok betömését. És valóban, mára már jól értjük a Világegyetem gravitációs
stabilitását. Ám Newton örök csoda feltevése a maga korában is csipkelődésre késztette kortársait.
Leibniz ekként fogalmazott: „Newton úr és hívei Isten munkájáról is szerfölött különös nézeteket
vallanak. Szerintük Istennek időről időre fel kell húznia az óráját, hogy meg ne álljon. Istenből
eszerint hiányzott a megfelelő előrelátás, hogy e mozgás örök voltáról gondoskodjon ...
Véleményem szerint ugyanez az erő és energia öröktől fogva jelen van a világban."
 
Descartes és Leibniz számára Isten a kútfeje és biztosítéka a kozmoszt átható tökéletes ésszerűségnek.
Ez az ésszerűség nyit ajtót a természet megértéséhez az emberi ész által, mely önmagában is Isten
adománya. A reneszánsz Európában a tudományos vizsgálódás létjogosultságául egy ésszerű Istenbe
vetett hit szolgált, akinek teremtett rendje felfejthető a természet gondos tanulmányozásával. Newton
rendszerében e hit nemkülönben részben az isteni törvények változatlanságának feltételezéséből
táplálkozott. „A Nyugat-Európában szárba szökkent tudományt írja Barrow -, amelynek örökösei
vagyunk, tökéletesen változatlan természettörvényekhez való ragaszkodás uralta. Ez szavatolta a
tudományos vállalkozás jelentőségét, biztosította annak sikerét."

"Talán a leghíresebb eset az indiai matematikusé, S. Ramanujané. Ramanujan alacsony sorban született
Indiában a múlt század végén, és alig végzett valami iskolát. Autodidakta módon többé-kevésbé
kitanulta a matematikát, ám elszigetelt maradt a tudományos élet fő áramától. Ezért szerfölött
rendhagyó módon közelítette meg ezt a tudományt. Tömérdek tételt vetett papírra, anélkül azonban,
hogy bizonyította volna őket. Némelyikük igazán több mint különös, s biztos nem jutott volna a
sablont inkább követő matematikusok eszébe. 

Ramanujan néhány eredménye végül Hardy tudomására jutott, aki megdöbbent. „Soha az életben nem találkoztam még hasonlóval jegyezte meg. Elég volt rájuk pillantanom, és láttam, hogy csakis a legkiválóbb matematikus tollából származhattak." Saját nem csekély matematikai tudásának teljes latba vetésével sikerült bebizonyítania Ramanujan pár tételét, de csak a legnagyobb nehézségek árán. A többiekkel sehogyan sem boldogult. Mégis érezte, hogy ezeknek is helytállóknak kell lenniük, mert „senkinek nincs akkora képzelőereje, hogy kitalálja őket". Ezt követően elintézte, hogy Ramanujan Cambridge-be utazzon, és vele dolgozzon. 

Ramanujant azonban mélyen megrázta a másfajta kultúra, beteg is volt, s időnek előtte, mindössze harminchárom esztendős korában meghalt. Hatalmas mennyiségű matematikai sejtést hagyott az utókorra. Valójában a mai napig sem tudja senki, hogyan érte el kiemelkedő eredményeit. Az egyik matematikus azt mondta erről, hogy ezek mintha minden megerőltetés nélkül „ömlöttek volna az agyából". Ez már önmagában is figyelemre méltó volna egy matematikusnál, de olyannál, aki jobbára járatlan volt a matematika elfogadott eljárásaiban, igazán különös. Az ember kísértésbe esik, hogy azt higgye, Ramanujannak valami csodálatos képessége lehetővé tette számára, hogy közvetlen és erőteljes képet kapjon a matematikai Elmetájról, ahonnan kedvére varázsolta elő a kész eredményeket.

 Csaknem ilyen titokzatos és csodálatos esetek a fejszámoló művészek akik szinte abban a
szempillantásban fantasztikus számtani műveletek elvégzésére képesek, noha fogalmuk sincs arról,
hogyan jutottak erre az eredményre. Shakunta Devi ugyancsak Indiában él, Bangalore-ban, többnyire
azonban úton van a világ körül, fejszámoló mutatványaival ejtve ámulatba közönségét. Egy ilyen
emlékezetes alkalommal Texasban ötven másodperc múltán megmondta, mennyi egy kétszáz
számjegyű szám huszonharmadik gyöke!

 Még különösebb talán az „autista bölcsek" esete, akik ugyan fogyatékos elméjűek, és valószínűleg a
legelemibb szabvány számtani művelet kifogna rajtuk, mégis azzal a kísérteties képességgel
rendelkeznek, hogy helyes válaszokat adnak az átlagember számára elképzelhetetlenül nehéznek tűnő
matematikai problémákra. Két amerikai testvér például következetesen felülmúl egy számítógépet
törzsszámok megtalálásában, pedig mindketten fogyatékos elméjűek. Egy másik eset, amellyel az
angol televízió is foglalkozott, egy ugyancsak fogyatékos férfié, aki ha bármely dátumot adtak neki,
szinte nyomban, akár egy évszázadra visszamenőleg is megmondta, hogy a hét melyik napjára esett!

Természetesen hozzászoktunk, hogy minden, szellemi és fizikai emberi képesség nagy
változatosságot mutat. Van aki két méternél magasabbra ugrik, míg a többségünknek legfeljebb csak a
fele sikerül. De képzeljük el, hogy jön valaki, és húsz vagy kétszáz méter magasra ugrik! Pedig a
matematikai zsenik által megtett szellemi ugrás e fizikai különbségeknek a sokszorosa."
 
- Paul Davies: Isten Gondolatai -

- - - - - - - - - 
 
 Az ember aki ismerte a végtelent - film részlet
Srinivasa Ramanujan története
 
 
Az ember aki ismerte a végtelent - Teljes film

2023. június 24., szombat

A lelkiismeret hangja - Minden ember médium


Minden embernek van egy pici médiumi képessége, ami úgy mond, kötelező gyári tartozéka. Valamilyen szinten minden ember képes hallani és érezni a szellemeket, még akkor is, ha sosem gyakorolta. Ezt az eszközt, ha tetszik, ha nem, minden ember birtokolja és megkapja, és ha tetszik neki, ha nem, ezen keresztül mindig minden emberhez folyamatosan szólnak a szellemek, bár sokan sokszor figyelmen kívül hagyják a jó tanácsokat.


Még a legmaterialistább, leghitetlenebb vagy éppen leggonoszabb emberhez is, folyamatosan újra és újra egy egész életen át szólnak, függetlenül az ő vallásától, hitétől, tudásától, tetteitől, stb.

Még ha valaki azt gondolja is, hogy ő neki még sosem volt semmi szellemi megtapasztalása, hogy ő hozzá még egészen biztosan sosem szóltak szellemek, hát valójában nagyot téved. Mert minden embernek rengeteg különféle szellemi megnyilatkoztatásban volt már része az élete során, és mindenkihez már rengeteg alkalommal szóltak is a szellemek egészen a születése pillanatától fogva újra és újra, csak legfeljebb ő sosem volt tudatában mindezeknek.

Hogy mi ez az eszköz, amin keresztül minden ember már egészen biztos, hogy kapcsolatba került szellemekkel, hogy mi ez az eszköz, amin keresztül már rengetegszer kommunikált szellemekkel és még csak nem is tudott róla? Ez nem más, mint a lelkiismeret hangja!

Miért pont a lelkiismeret?

Néha a szellemek az álmainkon keresztül szólnak hozzánk, mert az álmokon keresztül mindenkihez eltudják juttatni az üzeneteiket. De mivel az emberek nem igazán foglalkoznak a szellemvilággal, sokszor az álmokkal sem, így hát kellett egy másik mód is, egy olyan, amit tényleg bárki képes megérteni ott azonnal, az üzenet átadásának pillanatában, minden kétséget kizáróan. Ez a lelkiismeret!

A lelkiismeret az, ami bizonyos helyzetekben súgja nekünk gondolatok és kellemes vagy épp kellemetlen érzések révén, hogy mit kellene tennünk egy adott helyzetben vagy mit nem. Ilyenkor sok esetben nagy harc zajlik bennünk, hogy meg tegyük-e azt, amit a lelkiismeretünk mond vagy sem. És valóban, néha tényleg harc folyik értünk, mert nem csak segítő, de alacsony rezgésű fejletlen szellemek is vannak, akik időnként megpróbálnak minket a helytelen döntésre rávenni.

A lelkiismeret hangja, érzése sok esetben csak egyszerűen bennünk jön létre a meglévő tudásunk, a jóságunk, a gonoszságunk, a jó és rossz tulajdonságaink, a külvilág elvárásai, stb. harca révén. És aztán vagy hallgatunk a lelkiismeretünkre vagy sem, hol jól, hol rosszul döntünk.

Azonban a lelkiismeret az, amit a szellemek is sokszor használnak, hogy kommunikáljanak velünk, hogy segítsenek, hogy súgják, mi lenne a helyes döntés egy adott helyzetben, amikor mi hezitálunk. A szellemek elsősorban, akkor szólnak nekünk a lelkiismereten keresztül, amikor az számunkra különösen fontos vagy jelentős lenne, hogy ott és akkor, abban a bizonyos helyzetben jól döntsünk, mert a helyes döntés ott és akkor sokat segítene rajtunk, vagy épp megóvna valami nagy bajtól.

Minden embernek van un. őrangyala (nagyon tiszta és magas rezgésű szellemek) és egy vagy több szellemi segítője is (aki akár épp egy korábban elhunyt rokon vagy barát is lehet). Ők az illető életének fontos pillanataiban próbálnak segíteni neki. Természetesen nincsenek velünk a nap 24 órájában, hiszen más dolguk is van és rajtunk kívül több emberrel is foglalkoznak egyszerre. De nincs is rá szükség, hogy folyamatosan velünk legyenek, hiszen ők a szellemvilágból pontosan látják a mi életünk történéseit előre, így pontosan tudják, hogy nekünk mikor és hol lesz szükségünk majd az ő segítségükre. Ilyenkor jönnek el hozzánk és a felénk sugárzott gondolatok és érzelmek segítségével próbálnak nekünk segíteni. Persze hívhatjuk is őket máskor is, ha segítségre, támogatásra van szükségünk. Ők gondolatok és érzések továbbításával álomban vagy a lelkiismeretünk révén kommunikálnak velünk.

Miért pont a lelkiismeret? Mert a legtöbb ember nagyon sok gyarló tulajdonsággal rendelkezik, azaz gyakorlatilag szinte mindenki, aki a Földön él, és ráadásként az emberek még csak nem is foglalkoznak a szellemvilággal, így a legtöbb ember nem képes úgymond rendesen kommunikálni a szellemekkel, nem képesek őket tisztán, szabadon hallani. De azért, hogy egy ember sem maradjon szellemi segítség nélkül, és minden ember kapjon valamiféle szellemi támogatást a nehéz helyzetekben, kellett egy olyan kommunikációs forma, amit mindenki meg tud érteni kortól, nemtől, tudástól, fejlettségtől, tanultságtól, vallástól és minden egyéb dologtól függetlenül. Kellett egy olyan dolog, ami még az álmoknál is egyértelműbb és tényleg mindenki azonnal képes azt megérteni.

Mi az az egyetlen dolog, amit mindenki megért? Az a kellemes és a kellemetlen érzés!

Tehát a szellemek, amikor szólni akarnak hozzánk, amikor segíteni szeretnének valakinek, aki képtelen a velük való kommunikációra, akkor ahhoz az illetőhöz a lelkiismeretén keresztül fognak szólni kellemes és kellemetlen érzések és gondolatok révén.

Sok esetben tehát, amikor megszólal a lelkiismereted, akkor lehet, hogy épp az őrangyalod vagy valamelyik szellemi segítőd az, aki szólt hozzád, és ő az, aki súgta neked, hogy mit tegyél vagy épp mit ne. Van, hogy csak érzést ad át neked, de van, hogy konkrét gondolatokat is. Ez embertől és helyzettől függ, hogy ki mit képes épp akkor ott, abban a helyzetben befogni.

Honnan tudhatod, hogy amikor a lelkiismereted megszólalt, akkor az csak a te saját gondolatod és érzésed volt, vagy épp egy szellem szólt hozzád?

Ha nem foglalkozol ilyesmivel, nem gyakorlod a szellemi kommunikációt, akkor a különbséget nem fogod érezni. Ez olyan kérdés, mintha szavakban kellene elmagyarázni mi a különbség a piros és a kék szín között. Lehetetlen, azt látni kell! A szellemi gondolatok, hangok közti különbséget pedig érezni és hallani! De nem is fontos, hogy tudd, hanem hogy hallgass rájuk. Ha legközelebb megszólal a lelkiismereted valami miatt, akkor ez jusson eszedbe. Talán épp a te őrangyalod vagy az egyik szellemi segítőd próbál figyelmeztetni!

Hogy mi a helyes döntés, azt szinte mindig tudod és érzed, csak legfeljebb néha hagyod magadat lebeszélni. Ne hagyd magadat, se a saját gyarló tulajdonságaidnak, se az ártó szellemi befolyásolásnak. Hallgass inkább a saját lelkiismeretedre, az őrangyalod és a szellemi segítőid óvó szavára!

- forrás:egybenegy.hu -

- - - - - - - 

Kapcsolódó írás
Kommunikáció az elhunyt szeretteink szellemével

- - - - - - - -

Hogyan lettem médium? - videó
Ágnes médium meséli el beszélő-, író-, látó és transzmédiumitása kialakulásának történetét.

2023. június 22., csütörtök

MEGTÖRTÉNT ESETEK AVAGY A VÁLTOZÓ SZEMÉLYISÉG - Tudod, hogy ki vagy?

 

Meséltem már több esetet nektek, amikor meghalt ősök, rokonok itt ragadt lelkei uralnak valakit. Arról is meséltem, hogy sok inkarnációs könyvet olvastam, amiket pl. klinikai pszichológusok írtak, annak megtapasztalásáról, hogy léteznek ezek a jelenségek.

Egy jelenség addig misztikus, míg meg nem érted. A tudománynak meg minden misztikus, amit műszerekkel nem tudnak kimutatni. 

250 évvel ezelőtt a sima elektromágneses jelenség is misztikus volt a tudománynak, ettől még léteztek a szemmel nem látható elektromágneses sugárzások. Ilyen elektromágneses sugárzások viszik nektek otthonotokba ma már, a szemmel láthatatlan TV adásokat is, amit a TV dekódol és nézhetitek a műsort. Valószínű sok-sok olyan fizikai jelenség van, amit még műszerekkel nem tudunk mérni, érzékelni, ettől még léteznek, hasonlóan az elektromágneses sugárzásokról, amiről meséltem. Ilyen pl. a kvantum és szubkvantum világ, ahol olyan történések folynak, amik az anyagi világban nem, kutatják ezeket folyamatosan.

Jelen történet egy állításon mutatkozott meg. Biztos ismertek olyan embereket, vagy köztetek is van olyan, aki folyamatosan küzd magával, mintha a személyisége változna ide-oda érthetetlenül, ennek egyik oka lehet egy földhözragadt lélek. 

Esetünkben a 30 éves férfin egy meghalt rokonának lelke maradt itt, és folytatta az élet élvezését a 30 éves férfin, akinek személyisége így változott, persze ő ezt sima belső vívódásnak hitte, hogy nem tudja mit akar. 

A 30 éves férfi ivott, nőzött, és próbált ebből kiszabadulni, nem érezte ebben jól magát, de mindig valami átvette rajta az uralmat. Hát ez az elhunyt rokon volt, aki pontosan ilyen életet élt, és hirtelen eltávozott, de a lelke itt maradt, és egy másik testen vette át az irányítást időnként. Leválasztva és elküldve a rokon lelkét a fénybe, lassan beindultak a változások a fiatalemberen.

Nem kívánok vitatkozni vagy bárkit meggyőzni arról, hogy ilyen jelenségek millió számra léteznek, magam láttam, megtapasztaltam több esetet, és tudományos szempontból is tudom értelmezni ezeket. Tehát ma már vannak módszerek, rajtad áll elindulsz e. A sorok mindig azokhoz jutnak el, akikhez kell.

- forrás: ProfBókkon István -

- - - - - 

Kapcsolódó írás

 DR. EDITH FIORE NYUGTALAN HOLTAK 

https://dszilvia.blogspot.com/2020/03/dr-edith-fiore-nyugtalan-holtak.html 

- - - - - - 

 DR. EDITH FIORE NYUGTALAN HOLTAK (részlet) - videó
forrás:ThinkingAllowedTV 

2023. június 20., kedd

Egy öreg ERDÉLYI gyógyító asszony tanácsai az életről

 

Függeszd ki valahova, és olvasd el nap mint nap, mert hatalmas igazságok.



„Azt mondja az öreg gyógyító asszony: 

Nem a hátad fáj, hanem a teher /amit hordoz/. 

Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság /amit látnia kell/.

Nem a fej fáj, hanem a gondolataid /amelyek benne zsonganak/. 
 
 Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz. 

Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg. 

Nem a máj fáj, hanem a harag. 

Nem a szíved fáj, hanem a szeretet /hiánya/. 

És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer.”

- forrás: http://eztnezd.net -

- - - - 

videó forrás: Soltész János

2023. június 19., hétfő

A Föld bolygón a bolygókkal együtt, járjuk az utakat a fejlődés felé


Napjainkban, a modern civilizációban, magas szellemi és anyagi fejlődést élünk meg, mégis a régi tudomány, vallás és gazdaság rendje változik. Így küzdünk a ciklus vége ellen, és megéljük az új kor szülési fájdalmait is. De a lépéseink egy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb fejlődés felé visz minket. 


Sok millió évvel ezelőtt, az őskor sötétségében, az emberiség még csecsemőkorát élte. Az ego érzése még szunnyadt, csak az ösztönök voltak ébren. A lemúriai emberek még teljesen fejletlenek voltak. De ebben az időben már több olyan bolygó is volt a naprendszerünkben, amely sokkal fejlettebb volt. Ezek között voltak olyanok – különösen a Vénusz –, ahol már magasan fejlett lények is éltek. Ezeket a ragyogó megjelenésű isteni lényeket őseink a „Tűz Fiainak” nevezték. Ezek az isteni tanítók a Földön is letelepedtek, hogy az akkor még állatias embereket fejlesszék, a fiatal emberiséget nemesítsék.

Így az emberek képessé váltak a szeretetre és a gyűlöletre, a dicsőségre és a vereségre. De ezzel az új tudással nagy hatalomra tehettek szert, és így hatalmat tudtak gyakorolni a jövő felett is. A fiatalok könnyedén megértették a szellemi összefüggéseket, ám a többiek még ingadoztak, és a szellem és az anyag között maradtak. 

Mégis, az emberiség gyorsan haladt előre, és megtanulta alkalmazni a tudását. A harmadik, és különösen a negyedik ciklusban az értelem pszichikai és fizikai hatalommá fejlődött. A gondolkodás képessége egyre magasabb képességekhez vezetett, és végül elérte a szellemi gondolkodást is. De az értelem mindig kétélű fegyver, így az atlantisziak orgiákat is rendeztek, és fekete mágiát is űztek. Mivel ismerték és értették a törvényeket, vissza is tudtak élni velük. Ezért vissza kellett vonni a nyilvános lehetőségeket. 

Egy maroknyi már spirituálisan megvilágosodott emberből, a Bolygó Tanítók választottak egy csoportot, hogy a kozmikus bölcsességeket, az isteni bölcsességeket szolgálják. Őket sok életen át próbára tették, vezették, képezték és erősítették, hogy képessé váljanak az elöttük álló feladatokra. Próbára tették az önismeretüket és az önfeláldozásukat, így alakult ki a nagy Világ-Testvériség első szövetsége. (Titkos Tanítások) 

Ezt a Testvériséget sok millió évvel ezelőtt alapították. Ők az emberiség legidősebb testvérei, a misztériumok őrzői, akik megkapták a bolygónk isteni tervét. A Mester és a Hírvivők időről időre eljönnek a Földre, és inspirálják, vezessék és gondozzák az emberiséget. A Testvériség megszervezte a tanulási központokat, a Lélek Egyetemeit és a Misztériumok oktatását is. 

Sok százezer év telt már el, sok civilizáció követte egymást, és az emberek szíve ismét elhomályosult. Ezért a Testvériségből újra és újra eljönnek a nagy világtanítók, és hozzák a nagy vallásokat is. (Titkos Tanítások) 

Nagy tanítók kísérik az emberiség fejlődését, de a tudás, a vallások, a filozófiák, és a tudományos felfedezések mindig csak azt és úgy közvetítik, amit a fejlődésünkkel megértünk.

- forrás:Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

- - - - - - - -

V'Moto Rock (Sztankay István) - A Gömb - videó
forrás:buvar65

2023. június 17., szombat

A Belső Angyal, a rejtett hatalom ébredése - Nagy Judit és Horányi Ágnes beszélgetése


A halálközeli élményekben úgy tűnik, hogy az a közös, hogy keményen helyrebillentik az embert. Határozottan sorsfordító élmény! Megmutatják a valóságot, amiből kiderül, hogy kell-e félni, aztán visszaküldik az illetőt az életbe az isteni feladatának megbízatásával. Nem egy könnyű út ez! Annyira nem, hogy valaki utána évekig, akár évtizedekig is azt kutatja, próbálja megérteni, hogy mi is történt vele valójában? 


Nagy Judit (Sorsfordító-hipnoterapeuta, spirituális mester, tanító, másképp gondolkodó, látó)

"A spirituális világ felé nyúltam kínomban ,mert az életem pokollá változott. 19 évesen halálközeli, testen kívüli élményben volt részem. Belefulladtam egy bányatóba. Ez a beavatás adott hitet és annak a bizonyosságát, hogy van lelkünk, s létezik egy másik világ."

Sokan szeretik az életet és szeretnének is élni. Élni szabadon és boldogan. De valahogy ez nem megy olyan simán, mert amik történnek velünk, valamint a környezetünk, sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, amit szeretnénk, amire igazán vágyunk. 

Hol keressük és hol találjuk meg a békénket, a szeretetünket, a boldogságunkat? Van-e ehhez valami segítség az „égből”? 

Nagy Judit és Horányi Ágnes beszélgetése a videóban:

Nagy Judit elérhetősége: Lélekmentő: https://www.facebook.com/jucus.lelekm... 

2023. június 15., csütörtök

Medek Tamás spirituális író válaszol 50.


Nem akadályozzuk az úton, "kötjük" az odaát tartózkodó szerettünket azzal, ha nagyon sokat gondolunk rá és nem akarjuk elengedni?
Kell-e aggódnunk azokért, akik a túloldalon vannak? Hiszen még kommunikálni sem tudunk velük. (egy kedves hozzám forduló kérdései)
 

A lélek a testi távozását követően először az úgynevezett köztes térbe kerül, tehát itt lesz még a fizikai síkon, de már csak lélekként. S innen kel át a szellemvilágba, melyre körülbelül 40-50 földi napja van. (Ezt követően is át tud kelni, de mindenképpen javasolt ezen időn belül megtennie ezt.) A szellemvilágba való visszatérte után esik át egy tisztulási folyamaton, mely segíti őt, hogy újra az igazi önvalójaként tekintsen magára, s ne csak azzal a személyiségével azonosítsa magát, melyet az éppen hátrahagyott testi életében formált meg. Valamint ezt követően tudja ismét egészben látni az életének eseményeit, azoknak forrását, értelmét és célját.

A testi távozást követően a lélek tehát egy ahhoz hasonló folyamaton megy keresztül, mint ebben a világban, reggel egy rendkívül valósághű álomból történő ébredést követően. Némi idő szükséges tehát, hogy az álomból kilépve újra a tényleges valóságban találjuk és érezzük magunkat.

Nagyon lélekfüggő, hogy ezen a folyamaton ki és mennyi idő alatt halad keresztül. Függ a lélekfejlettség szintjétől, a testi távozás körülményeitől, illetve a tudatállapottól is, mely a testi távozás idején fennállt. Van, aki nagyon hamar feleszmél, de van, akinek kicsit több időre van szüksége.

Hogy mennyire kötjük az eltávozott szerettünket a marasztaló és kötődő gondolatainkkal, érzelmeinkkel, tehát nagyban attól függ, hogy az adott lélek e folyamatában hol tart. Ugyanakkor mivel ezzel a legtöbb esetben érthető módon nem lehetünk tisztában, fontos, hogy ahogy csak tőlünk telik, engedjük szabadon eltávozott szeretteinket. Tudom, hogy ezt csak mondani könnyű és természetesen nem is várható el senkitől sem feltétlen. De mindenképpen ez javasolt tehát, illetve az erre való törekvés. Szeretettel gondoljunk eltávozott szeretteinkre, ugyanakkor tudjuk, hogy nem véletlenül távozott (mint ahogy mi sem véletlenül maradtunk még itt), ám az elválásunk csak átmeneti. A szerettünk most éppen hazatér, ami számára rendkívüli boldogság, s újra találkozunk, amikor mi is indulunk majd. Addig azonban a legtöbbet azzal tudjuk nekik segíteni, ha rajtunk is érzik ennek elfogadását.

Az előbbiek mentén láthatjuk, hogy milyen utat járnak be az eltávozott szeretteink, a hazatérés közben. Ennek az útnak a sajátosságait, körülményeit az adott lélek a gondolataival, érzelmeivel határozza meg. Alapvetően nem kell aggódnunk az eltávozott szeretteinkért, hisz előbb-utóbb mindenki végig megy ezen a folyamaton és hazatér, ami földi ésszel felfoghatatlan boldogság. Aggódnunk tehát nem szükséges, segíteni őket azonban nagyon is javasolt lehet, az előzőekben leírt módon. Nyilván nem minden lélek igényli ezt, de azzal semmiképpen sem ártunk, ha megtesszük azért.
Kommunikálni pedig mindig tudunk eltávozott szeretteinkkel, hisz bármikor akár szóban, akár gondolatban szólhatunk hozzájuk, ők azt érzékelni fogják. Természetesen az ő esetleges válaszukat mi a legtöbb esetben nem tudjuk érzékelni, ugyanakkor számos lehetőségük van arra, hogy mégis jelt adjanak, üzenetet küldjenek nekünk, amit a tapasztalataim szerint minden esetben meg is tesznek előbb-utóbb valamilyen módon.

A legfontosabb tehát, hogy ahogy csak tőlünk telik, minél inkább elfogadjuk a testi távozás igazi valóságát és hátterét, illetve mindazt, ami utána következik. Hogy tudjuk, hogy az elválásunk nem volt véletlen, ugyanakkor csak átmeneti. Hogy nekünk még nem jött el az időnk, de a szerettünknek igen. S ha mindig szeretettel gondolunk rá, de mégsem leláncolva őt, hanem erős hittel a túlvilágot és a viszontlátást illetően, akkor azzal mindent megtettünk, ami csak tőlünk telhető.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
 

2023. június 14., szerda

Hol voltunk, mielőtt megszülettünk?

 

Létezik eleve elrendeltetés, vagy szabad akaratunk szerint alakítjuk a sorsunkat? Mi történik a lelkünkkel mielőtt megszületünk? Mi a feladatunk a Földön? 


Először tisztáznunk kell, kiket rejt emberi álruhánk, és mi a célja földi életeinknek. Csodálatos, halhatatlan, többdimenziós fénylények vagyunk. Hol fizikai test nélküli segítőként támogatjuk a Földön élők munkáját, hol pedig időről időre, testet öltve eljövünk, egyrészt az egyedül itt megélhető fizikai tapasztalatok örömteli megszerzésére és megélésére, másrészt energetikai munkát végezni.

Miért jövünk a Földre?

Amikor megszületünk, elhozzuk a feladatunknak megfelelő isteni, és - a csak ránk jellemző - egyedi rezgésfrekvenciánkat, és az itt megélt dolgok által nyert rezgésekkel együtt, átadjuk azt a Föld megfelelő energetikai mezőinek, és az emberiség kollektív tudatmezejének. Ezáltal változtatva, fejlesztve azt, és önmagunkat is.

Eltávolodunk az Otthonunktól (a Teremtő Forrástól, ami egy magas rezgésű energiatér) egy alacsony rezgésű anyagi frekvenciába jövünk, hogy itt, önként vállalt tudatos fejlődés eredményeképpen fölismerjük teljes önvalónkat, kibontakoztassuk mindazt a tudást és szeretetképességet, ami bennünk rejtőzik, és ez által felemelkedhessünk (azaz rezgésszintünk újra egyre közelebb kerüljön az Otthonéhoz).

Szerepeket játszunk

A tökéletesség eléréséhez minden földi szerepben, és helyzetben kipróbáljuk magunkat, s ezek által egyre több készségre és képességre teszünk szert, egyre többet tudunk meg önmagunkról, és az Univerzum működéséről. Így fokról-fokra olyan energia állapotba kerülünk, amelyben a fény hordozójává válunk. A fény energiát jelent a Föld számára, és ezáltal a bolygón zajló változások katalizátorává válunk.

A fizikai születésünket megelőző időszakban fölkészülünk arra az életre, amelynek a megtapasztalása előttünk áll. Ekkor már Teljes Lényünk kiértékelte előző életét, tudja, hogy mit vállalt az akkori megtestesülése előtt, és azt is, hogy a kitűzötthöz képest, meddig jutott a lelki, szellemi fejlődés terén. A levont tapasztalatok esszenciáit beépítette önmaga tudástárába, energiarendszerébe. A következő földi életben mindig olyan fejlettségi fokról folytatja, ahol előzőleg abbahagyta. Az, amit már megoldott, megtanult nem kerül megismétlésre.

Mit kell megtanulnunk?

A lélek legelőször kiválasztja az újabb fejlesztendő területeket. Egyrészt azt, hogy pl. önszeretetet, önelfogadást, önbecsülést tanul, vagy szívből jövő kommunikációt (amikor képes lesz kimondani az érzéseit), vagy önzetlen szolgálatot, esetleg valamilyen alkotó tevékenységben fejezi ki önmagát, vagy épp a felelősségvállalást gyakorolja stb. másrészt azt, hogy élete egyes területein pl. párkapcsolataiban, gyermekként, szülőként, a munkájában, a baráti kapcsolataiban stb. mit szeretne megélni, megtapasztalni.
Ekkor kéri fel bizonyos társait arra, hogy eljátsszák az életében azokat a szerepeket, amelyekkel segíthetnek feladatai megoldásában. (Minden megállapodás egy-egy alternatívát jelent, amelyet az adott földi pillanatban szabad akaratból elfogadhat, vagy elmehet mellette.) Kiválasztja a szüleit, a gyermekét/gyermekeit, a barátait, a párjait, kollégáit, és megtervezi az egyéb körülményeit: főbb személyiségvonásait, szociális helyzetét, örökletes hajlamait, földi testét, azt, hogy mely földrészen, mely országban, milyen nemzetiségűként, s férfiként, vagy nőiként születik-e újjá. Megtervezi élete minden mozzanatát, és a lehetőségei különféle variációját.

Semmi kötelező...

Az összes addig megszerzett földi tudását és tapasztalatait az energiarendszerében tárolja, de aktívvá csak azokat teszi, amelyekre az adott életben szüksége lehet. Megválasztja a születése pillanatát is, hogy a Föld és a környező bolygók energetikai hatása segítsék vállalt feladatai teljesítését, azaz az asztrológiai jellemzőket. Mindezek kódjait a DNS-ének a rétegeibe programozza, hogy a megfelelő pillanatban működésbe lépjenek.
Nincs eleve elrendeltetés, csak lehetőségek, hajlamok, amiket vagy beteljesítünk, vagy nem. Tervezéskor az összes lehetséges tapasztalás előre látható. Minden megoldandó feladatnak, problémának megtervezésre kerül a legjobb megoldása is. Ezért mielőtt valaki megérkezik, már tudja, hogy az adott életben mi lehet elérhető számára.

Ez a karma?

Van olyan, amikor önként vállalunk egy helyzetet, amiből a lélek tanulni akar valamit, és van olyan, amikor karmikus rendezni valót tervezünk be, azaz visszaadunk, vagy visszakapunk valamit, amit más életünkben indítottunk útnak. Mert mindazt, amit másoknak okoztunk akár pozitív, akár negatív cselekedetként, azt nekünk is meg kell tapasztalnunk, ezzel kiegyenlítve a történteket.
Minden ember egyéni karmát teremt maga számára, de közben nagyobb csoportokhoz, a családjához, a mindenkori lakóhelyéhez, országához, ill. a Föld lakosságához is tartozik, így részt vesz a közös karmák megoldásában is.

És amikor megérkezik a gólya...

Könyvajánló
Steve Rother: Életfeladatok, életminták (Édesvíz)
Lee Carroll: Kryon Égi-Csatornából Érkezett Tanítása V. Levelek otthonról ( Mandala-Véda)

Ha a tervezett dolgok áttekintése után mindent megfelelőnek találunk, megindul a fogantatási folyamat. Bár a születendő Fénylény ezután sokat látogatja leendő szüleit, és alakuló testét, hangolódik hozzájuk, de véglegesen a helyét csak a születéskor foglalja el. Hatalmas lényünknek csak egy része képes a fizikai testbe beköltözni, a többi része más dimenziókban tevékenykedik.
A születésünk pillanatában lelkesen és tettre készen indulunk az utunkra, mivel ekkor még tudjuk, hogy teljességünk leérkező energiái, és az, amit nagy valószínűséggel a fejlődésünkben el fogunk érni, megváltoztatja a bolygót.

- forrás: Diósy Katalin - ezoterika.network.hu -

- - - - - 

Kövi Szabolcs - Születés előtt - videó
forrás:MaGYaraZenE

2023. június 13., kedd

BESZÁMOLÓK A HELYRŐL, AHONNAN A LÉLEK JÖN

Korán elveszítettem az édesapámat: ő 57 éves volt, én pedig 33, amikor elment. Bekerült a kórházba nehézlégzés miatt, és nem jött többé haza. Társadalmunk nem igazán tud mit kezdeni a halállal, és ez velem sem volt másképp: szenvedtem. Szenvedtem, amíg egy könyv dr. Michael Newton: Lelkünk útja című műve, erőt nem adott másként látni azt, amiben voltam.


A legmélyebb gyászban jött a segítség

Nagyon megrázott a halála, mert szüleim közül inkább ő volt az, aki megértett, akiről úgy éreztem, hogy támogat, hogy elfogad, és ott van mellettem. Sokszor csak belenézett a szemembe, és tudta, hogy mi van velem. Látta a lelkemet. Érezte, ha valami bántott. Ilyenkor annyit mondott: „Gyere! Sörözzünk!”, ami azt jelentette, hogy valami lepukkant késdobáló helyre beültünk beszélgetni, és én kiöntöttem neki a lelkemet.

Sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal a síráson kívül, viszont éreztem, hogy össze kell szednem magam. Tudtam, hogy valahogy fel kell dolgoznom az engem ért veszteséget, így azt tettem, amit krízishelyzetben minden ember tesz, akár hívő, akár nem: imádkoztam. Nem vagyok megkeresztelve, nem tartozom egyik egyházhoz sem, de hívő vagyok: hiszek a Teremtőben, a lélekvándorlásban, az élettervben és a szabad akaratban.

Imádkoztam hát, ahogy előtte már sokszor megtettem. Azt kértem a Teremtőtől, hogy segítsen elfogadni és feldolgozni apukám halálát. Erre a kérésemre jött válaszként egy könyv, ami szinte leugrott a polcról, amikor bementem a könyvesboltba. Ez pedig dr. Michael Newton: Lelkünk útja című könyv, a három könyvből álló sorozat első része. Az első kötet volt az, ami akkor megszólított, és amit úgy olvastam, hogy folyamatosan borzongtam, mert éreztem, hogy minden szava igaz. Éreztem, hogy minden úgy van, ahogy leírta – és pont.


Így rajzolódott ki a szerző előtt „lelkünk útja”

A Lelkünk útja arról szól, honnan jön a lélek, mi történik vele két leszületés között, hogyan választja ki a lélek az új életét, milyen a halál pillanata, és mi történik a lélekkel a halál után. A könyv írója híres pszichológus, aki egyéni hipnózis módszerével felszínre hozza azt az információt a pácienseinél, amivel választ tud adni ezekre a kérdésekre. A bevezetőben elmondja, hogy régóta praktizált klinikai pszichológusként és hipnoterapeutaként. A praxisában használta ugyan a regressziós hipnózist, de korábbi életek elérését túl kockázatosnak találta.

Azonban egyik alkalommal, amikor egy fiatalember gyötrő fájdalmának okát igyekezett megtalálni, a fiatalemberben előző életbeli emlékek idéződtek fel, ami magyarázattal szolgált a fájdalom eredetére. Ennek hatására dr. Newton elkezdett kísérletezni azzal, hogy előző életekbe vezetett vissza embereket. Egyik alkalommal a hipnotizált személy lelki szemein keresztül be tudott pillantani a köztes létbe, vagyis oda, ahol a lélek tartózkodik két leszületés között. Ezek után tudatosan utaztatta vissza regressziós hipnózissal a pácienseit a köztes létbe és faggatta ki őket azért, hogy adatot gyűjtsön a lélek útjáról. Közel 10 éves munkája alatt azt tapasztalta, hogy kliensei ugyanúgy írták le a köztes létet, a halál vagy a születés pillanatát, legfeljebb máshogy fejezték ki magukat vagy más érzésekkel reagáltak. Ez alapján kirajzolódott számára lelkünk útja.

Beszámolók arról a helyről, ahonnan a lélek érkezik

Régen a természeti népek és a mai keleti társadalmak tudják kezelni a halált, mi nyugati emberek azonban egyáltalán nem. Nem tudunk vele mit kezdeni, mert nem tudjuk elfogadni, hogy egyszer csak nincs semmi. A keresztény egyház által uralt nyugati társadalmakban élők nagy része nem hisz a lélekvándorlásban, annak ellenére, hogy a lélekvándorlás és a karma törvénye eredetileg a bibliai tanítás része volt, csak a későbbi századok egyháza utasította ezt el és határozott úgy, hogy kivágja az erre utaló szövegrészeket a Bibliából.

A könyv éppen fordítva épül fel, mint a mi életünk, azaz nem születéstől halálig, hanem a halálunk pillanatától kíséri végig a lelket a következő leszületésének pillanatáig. Minden egyes fejezet a lélek útjának egy-egy állomását írja le. Minden fejezet tartalmazza azt a képet, amit az orvos a sok-sok ülés alkalmával, a hipnózisban kapott megegyező információkból megrajzolt, ezen kívül olvashatunk egy-egy kliense és közte lezajlott, magnóval rögzített beszélgetést vagy annak egy részletét.

Képet kapunk arról, hogy a lélek mit él át, mit tapasztal a fizikai test halálakor, és hogyan üdvözlik más lelkek a „túloldalon”. Én itt tökéletes magyarázatot kaptam arra a jelenségre, amit alagútélménynek hívnak azok, akik megtapasztalták a klinikai halál állapotát. Ahogy olvastam ezeket a részeket, eszembe jutott a „lepergett előttem az életem” kifejezés, ami itt tökéletes értelmet nyert. Íme, újabb példa a magyar nyelv szépségére, azaz, hogy milyen pontosan fejezi ki az élet nagy törvényeit és igazságait. A következő fejezetekben választ kaptam arra is, hogy ki a kezdő illetve a fejlett lélek, mi a manapság sokak által emlegetett karma lényege. Aztán következik az a rész, amiben a lélek kiválasztja a következő inkarnálódásának helyét, idejét, a szüleit, és „megírja” az élettervét.

Sok mindent megértettem végre

Ahogy idáig értem a könyvben, nagyon sok mindent megértettem édesapám viselkedésével, életével kapcsolatban: éreztem, hogy ő milyen utat járt be, sőt! Az olvasottak alapján éreztem, hogy az öcsém miért a mi családunkat választotta, és miért kell ebben az életében szolgálnia. Minden egyes esettanulmány különböző sorsokba, előző életekbe engedett bepillantást, ami számomra egyszerre volt felemelő, igazi ’aha! élmény’, ugyanakkor olyan volt, mintha különböző regényhősök életének a színpad mögötti részébe, a bonyolult ok-okozati összefüggésekbe láthattam volna bele.

A könyv vége volt a legmegdöbbentőbb számomra: az esetek leírását olvasva átéltem a születés pillanatát. Amikor letettem a könyvet, éreztem, hogy igaz a mondás: a születés sokkal nagyobb sokk a léleknek, mint a halál, hiszen olyankor tényleg hazamegy a lélek, míg születéskor a teljes boldogság állapotából kell kiszakadnia egy olyan helyre, amiről az előző emlékei törlődnek, vagyis hirtelen kerül egy számára idegen helyre.

Egy ponton túl azt vettem észre, hogy elapadtak a könnyeim, és mosolyogva tudok édesapámra gondolni. Azóta sok-sok év eltelt, sok belső munkán és tapasztalaton vagyok túl, rengeteg könyvet olvastam, de kevés az olyan könyv, ami ennyit segíthetne az ember útján.

forrás: Kátai Gyöngyvér - ujegyensuly.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás
dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-IV.

- - - - - - -

Dr.Michael Newton: Lelkünk útja hangoskönyv 1.rész- 2.fejezet - videó
forrás: Könyv Moly

2023. június 11., vasárnap

A pillangók jelentősége a halállal összefüggésben

 

A pillangó ógörög jelentése: lélek. A pillangó történetében ott van a lélek története is.

 A pillangó a lélek fejlődését, és a halálból kialakuló életet jelképezi!

A japánoknál ő a változékonyság szimbóluma. A kínaiak szerint halhatatlanságot jelent. Ha a pillangó felbukkan az életedben, akkor a benned rejlő erőforrásra, és a fejlődésed következő, előtted álló fokára hívja fel a figyelmet.


Pillangó történet

Valami nagyon fura dolog történt...

Ebéd előtt a lányom bejött a dolgozószobámba, megkérdezni, hogy : Anya, ilyenkor van lepke? Mondom neki, nem nincs...és indultam kifelé megnézni, hogy nem egy molylepke van-e valahol. A konyhában a függönyön egy gyönyörű nagy pillangó volt. Mintha csak tavasz lenne. Olyan hihetetlen volt, egy nagy, barna színű lepke, sárga-narancs színű színes karikákkal a szárnyán. Óvatosan megfogtam, hagyta magát meg se mozdult, s bevittem a dolgozómba, feltettem ott a függönyre, s hitetlenkedve méregettem, hogy mit keres itt a hideg, havasesős decemberben egy pillangó. Abban a pillanatban az a kép ugrott be, hogy Apukámmal a halála előtti napon a kórház melletti erdei büfé teraszán ültünk, csak mi ketten voltunk, és egy hadsereg ugyanilyen lepke röpködött ott. Akkor is csodálkozva néztem őket, hogy milyen sokan vannak, és milyen gyönyörűek, ahogy táncot járnak a május végi napsütésben.Voltak vagy huszan, közülük egy Apu vállára szállt, és nem mozdult onnan. Odanyúltam, levettem a válláról, de pár perc múlva visszaszállt. Apu csak kortyolt néha a poharából, és nézett maga elé, vagy el-elnézett a messzeségbe. Mindketten tudtuk, hogy megfog halni, én azt hittem még hónapok vannak, Ő talán érezte, hogy közel a vég. Próbáltam vigasztalni, jó kedvre deríteni, hisz a büfébe is úgy loptam ki egy sörre, mert azt ivott volna, s én azt mondtam, ha azt inna, akkor azt is fog inni, innen kezdve mindent megteszek, hogy viszonylag jobban érezze magát. Itta a sörét, de azt se úgy, mint rég...én kortyolgattam a kávémat, a lepkék meg táncoltak körülöttünk...

Apu másnap délben örökre elaludt. Lefeküdt a pár kanálnyi ebédje után egyet aludni, és soha többé nem ébredt fel...

Most, amikor a lepkét bevittem a szobámba, s azon gondolkodtam, hogy miként kerül pillangó a lakásba karácsonykor, egyszer csak beugrott a 6,5 évvel ezelőtti pillangó raj! Abban a pillanatban záporozni kezdtek a könnyeim, és a hozzám nem túl közel álló gondolat ugrott be: Ő az Apukám lelke pillangó képében...Csak néztem egy darabig itt a függönyön, volt hogy meg se mozdult, azt hittem már nem is él, volt hogy percekig tartó heves szárnycsapkodásba kezdett. Egy nyugalmasabb idejében nem bírtam magammal, hangosan azt mondtam neki: Apu, ha ez Te vagy rezegtesd meg a szárnyad...Nem fogjátok elhinni, abban a pillanatban heves szárnycsapkodásba kezdett. Ezt 4-5 alkalommal kipróbáltam, s minden alkalommal ugyanaz történt. Komolyan megrémülten. A pillangó, amikor épp nem olyan , mint egy tetszhalott, nagyon nyugtalan, csapkodja a szárnyait, vagy repked körbe-körbe a szobában. Úgy érzem, mintha figyelmeztetni akarna valamire...de persze fogalmam sincs, hogy mire, de valami nagy és komoly dologra, ha valóban igaz amit érzek, és az Apukám az, aki így próbál üzenni nekem. Egyszer amikor megzavarodva repkedett itt mellettem összevissza, az jutott eszembe hogy lehet, hogy eljött értem ...Nagyon rossz volt erre gondolni, és félelemmel tölt el. Bízom benne, hogy nem így van, és tovább gondolkodom, hogy mire akar figyelmeztetni...

Azért nem tudok arra gondolni, hogy csak eljött meglátogatni, mert nagyon nyugtalan...

És persze ez az egész nem lenne olyan fura, ha nem tél közepe lenne, amikor is nem jellemző , hogy pillangók repkednek. Most itt ülök, becsuktam az ajtót, a kutyát sem engedem be a szobámba, és kettesben vagyok ezzel a fura lepkével...

Apropó kutya! Amiért még nagyon fura az egész: Az én drága szerelmetes kiskutyám fél tőle, bebújt az asztal alá és nem tudtuk kicsalogatni sem onnan, pedig vizsla, elvileg nem kéne megijednie a saját árnyékától. A lányom úgy húzta ki az asztal alól és ölbe vitte ki a remegő kutyust...

Nem tudom mire vélni ezt a karácsonyi lepke dolgot...

Aztán a kis pillangó 4-5 napot élt a dolgozómban még..


A következő fejezet Bill és Judy Guggenheim Hello from Heaven (Üdvözlet a Mennyországból)
című könyvéből származik , amely részletezi a halál utáni kommunikáció jelenségét. 
14. FEJEZET – Pillangók és szivárványok:

Al nyugdíjas New York-i rendőrtiszt, jelenleg Floridában él. Felejthetetlen kapcsolata volt 10 hónappal azután, hogy lánya, Diana 17 évesen meghalt egy autóbalesetben:

Július negyedikén a nyári otthonunkban voltunk Pennsylvaniában. Ott voltam a feleségemmel és a nagynénjével, a nagybátyjával és az unokatestvérével. Kint ültünk a nyugágyakon, én pedig szivaroztam. Ez a pillangó véletlenül csak úgy ide repült. Megnéztem, és rögtön a lányomra, Dianára gondoltam. 
Arra gondoltam: "Ha te vagy az, Diana, gyere le és mondd el." És sikerült! 
Azonnal az ujjamra szállt a pillangó! Fel-alá járt az ujjamon, majd a kezemen, oda-vissza. Még a kis tapogatóit is láttam mozogni. Nem hittem el! A feleségem valahogy rám nézett – azt hiszem, tudta, mire gondolok. 
Kiejtettem a szivaromat és felkeltem. A pillangó a kezemen maradt. Egészen a házig sétáltam, odamentem a mosogatóhoz, és ittam egy pohár vizet. A pillangó még mindig velem volt – ezt nem hittem el! 
Azt mondtam: "Nos, mennem kell zuhanyozni. Ki kell menned." 
Kinyitottam az ajtót és kimentem a teraszra. Meglöktem a pillangót az ujjammal, és elrepült. Néztem, ahogy repül, lefelé az udvaron. Egyszerűen hihetetlen volt! Még soha nem szállt rám lepke. Aztán bementem zuhanyozni és sírtam. 
Igazából nem tudtam, hogy a pillangónak bármilyen jelentősége van a The Compassionate Friends számára, amíg néhány nappal később elmentem az éves konferenciájukra. A megnyitó ünnepségen rájöttem: 
"Úristen! A jelképük a pillangó!" 


forrás:butterflywebsite.com

- - - - - - - 

Különleges migráló királylepkék - videó
forrás:euronews