Spirituális felemelkedés

Húsz éve olyan jelentős energetikai változások zajlanak a Földön, melyek hatása sokaknak már most érzékelhető.

Az átalakulás célja, hogy a sűrű és kaotikus anyagi létből, ahol jelenleg vagyunk, felemelkedjünk a félanyagi létbe, ahol a legnehezebb energiák – úgymint gyűlölet, bosszúszomj, mártíromság, irigység, félelem stb. – nincsenek jelen, vagy legalábbis kezelhetők.

Úgy érezzük, mintha gyorsulna az idő. Valójában nem az idő gyorsul, hanem a Földet érő energiák rezgése emelkedik folyamatosan, aminek hatására egyre csökken az anyag sűrűsége. Ennek a fizikai jele az, hogy gyorsabban mozgunk, illetve érünk el egy másik embert vagy pontot. A szellemi jele pedig az, hogy egyre többször és egyre hamarabb megvalósulnak a gondolataink. Ezért is fontos, hogy figyeljünk rájuk, és tudatosan megfogalmazzuk őket.

Fejlődik a finomérzékelésünk, egyre jobban működik az intuíciónk. Tapasztalhatjuk magunkon a belső hallás kialakulásának jeleit is: úgy érezzük, mintha belülről csiklandoznák a fülünket, vagy hallani véljük a nevüket, holott senki nem szólt hozzánk. Több együttérzést tanúsítunk az állatok iránt, sokan kommunikálunk is velük, ami korábban legalábbis nem volt szokás.

A felemelkedés egyik feltétele, hogy képesek legyünk felülkerekedni a félelmeinken és megnyíljunk, aminek a jelenlegi körülmények a legkevésbé sem kedveznek.

Először is tudatosítsuk magunkban a félelmet, mert csak ezután tehetünk bármit is. Gyógyszerszedés helyett keressünk valamilyen természetes gyógymódot – ezek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre. Otthonunkban teremtsünk csendet, próbáljuk meg kiiktatni a televízió háttérzaját.

A relaxálás sokat segíthet abban, hogy a félelem „kimenjen” belőlünk. Már az is jót tesz, ha fél órára beülünk egy kád vízbe, és végiggondoljuk a napunkat. Hétvégéken lehetőség szerint pihenjük, a mosatlan egész biztosan megvár. Ha szeretnénk komolyabban dolgozni magunkon, vezessünk álomnaplót, és segítségével próbáljuk meg értelmezni az álmainkat.

Ami a megnyílást illeti: a szeretet ott van mindannyiunkban, de ez önmagában kevés. A hozzá vezető utat telehordtuk mindenféle „törmelékkel”, vagyis nehéz élményekkel. Ezeket most szépen, fokozatosan el kell takarítanunk, azaz valamilyen gyógyító eljárás segítségével fel kell oldanunk őket. Minden ilyen alkalom után jobban és jobban tudunk szeretni – s a szív lassan magától megnyílik. A körülmények valóban nem a legkedvezőbbek, de a jelenleg uralkodó intellektuális beállítottság az utolsó napjait éri, és egyre többször nyilvánulnak meg a nőies jin energiák.

Azok fognak tudni együtt élni, akik életmód és szemlélet tekintetében hasonlítanak egymáshoz, és akiknek hasonló a rezgésük. Példának okáért már most nehezen férnek össze azok, akik tudatosan tesznek az egészségükért, és azok, akik saját felelőtlen életvitelük miatt betegednek meg. Egyre többen keresik a helyüket, illetve a magukhoz hasonló embereket: gyakrabban költözködnek, és ismeretségi körük is folyamatosan változik.

A rezgések emelkedésével testünk finomabb, könnyebb, szinte áttetszőbb lesz, de a belső szerveink megmaradnak. A testi fájdalmak csökkenni fognak. Ugyanakkor az öt fizikai érzékszervünkkel többet tudunk majd érzékelni.

A 2012 utáni inkarnációk várhatóan könnyebbek lesznek. A félanyagi létben már nem az intellektus játssza a főszerepet, minden egyszerűbbé, tisztábbá válik. Az anyagot könnyebben alakíthatjuk gondolataink révén, így a „kint” és a „bent” is nagyobb hatással lesz majd egymásra. Gondolataink, érzéseink testünkben, testünkön is megnyilvánulnak majd – ez különben valamilyen szinten már ma is így van .
(forrás: vitaltrade)

Minden idők egyik legnagyobb spirituális tanítójának utolsó tanítása + Film

Dr. Wayne Dyer az egyik legkedveltebb író, spirituális tanító volt világszerte. Idén sokak megdöbbenésére visszaadta lelkét Teremtőjének. 75 éves volt.

 Dr. Wayne Dyer

„Wayne elhagyta a testét, az éjszaka folyamán elhunyt. Mindig türelmetlenül várta az újabb kalandokat, és nem félt a haláltól. A szívünkben szomorúság van, de mosolygunk, hiszen tudjuk, hogy mennyire boldog odaát” – ezt az üzenetet írta ki Wayne családja az író Facebook oldalára, augusztus 30-án.

A motiváció atyjaként is ismert író könyvei több tíz milliós példányban keltek el, hiszen millióknak adott erőt, szolgáltatott motivációt a hétköznapi élet gondjainak leküzdésében.

Most közöljük utolsó motivációs tanítását, amely a szeretetről szól. Az író ezt a rövid történetet a Facebook üzenőfalán tette közzé.

„Egy konferenciára készítettem elő a beszédemet, a téma a „Meg tudom csinálni” volt, és úgy gondoltam, hogy felviszek egy narancsot is a színpadra, szemléltető példának. A beszédet egy az első sorban ülő 12 éves fiatalember közreműködésével indítottam.

– Ha kifacsarom ezt a narancsot, szerinted mi fog kijönni belőle?

Rám nézett, kissé meglepetten, majd azt mondta:

– Lé, természetesen.

– Szerinted almalé kijöhet belőle?

– Nem! – nevetett.

– Hát grapefruit lé?

– Nem. – válaszolta.

– Akkor mi jön ki?

– Narancslé, természetesen.

– Miért is?

– Mert narancsból van.

– Most tegyük fel, hogy te vagy ez a narancs. Ha valaki ki akarnak facsarni, nyomás alá helyez, olyan dolgokat mond, ami neked nem tetszik, sérteget. Belőled meg düh, gyűlölet, keserűség, félelem szabadul ki. Miért?

Ezután a közönséghez fordultam.

– A választ a fiatal barátunk adta meg, aki elmondta, hogy az jön ki valakiből, vagy valamiből, ami benne van. Ez az egyik legfontosabb tudnivaló, ami az életet illeti. Bárki lehet a facsaró, nem számít: akkor is a düh, a gyűlölet, a félelem árad ki belőlünk. És az, hogy mi van bennünk, azt mi döntjük el.

Mikor valaki sérteget, idegesít, és mégis nem a szeretet arra a válaszod, akkor te vagy a felelős, hogy engedted, hogy valami más érzés kerekedjen felül benned. Ha a negatív érzéseket képes leszel helyettesíteni a szeretettel, akkor meglátod, jobb ember leszel. Köszönöm a segítséged, kedves barátom, tessék, egy narancs!”

(forrás:mindenegybenblog.net)

 

  - - - - - 

 

Az ambiciótól az értelemig teljes film - videó

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/az-ambiciotol-ertelemig-0ztrKE8dbu5rakEm

 

- - - - - -

Dr. Wayne W. Dyer - Az ambíciótól az értelemig –részlet videó

A halál torkában, avagy élet és élet között

Olvastál már, kedves olvasóm azokról vagy láttál filmeket, dokumentumfilmeket, interjúkat olyan személyekkel, akik a klinikai halálból jöttek vissza vagy más módon tapasztalták meg úgymond a halált? Hallottál azokról, akik a saját testüket fölülről látták, az orvost, a nővért, a rokonokat, ismerősöket vagy az adott baleset résztvevőit úgyszintén, nagyon tisztán hallva azok gondolatait?

És azokról, akik a haldoklás állapotában, félig még a testükben tartózkodva, félig már odaát létezve beszámoltak arról, hogy tisztán látják elhunyt szeretteiket és/vagy angyalokat, istent, földöntúli fényt és hatalmas szeretetet? Megint másokról, akik azt tapasztalták “azon a helyen”: elmúlik minden fájdalmuk és félelmük; egy új és izgalmas világ nyílik meg előttük? És akikhez szólt egy bizonyos méltósággal teljes hang, közölve velük, hogy még nem jött el elköltözésük ideje, menjenek csak szépen vissza a földi munkájukat befejezni…?

És így tovább, sorolhatnánk a végtelenségig azokat a néhol hajmeresztő, máskor megható, de minden esetben mélyen szívbemarkoló történetet, de ez nem jelen cikk témája – épp e célt szolgálják ezek a nagyszerű könyvek, filmek és beszámolók.

Inkább most a kutatások alapján csak néhány igen érdekes aspektusát emelném ki ennek a csodálatos-borzongató élménynek.

Jelen tudásunk szerint…

Döbbenetes mértékű, komoly kutatómunka áll e téma mögött. Voltak/vannak emberek, akik szenvedélyesen kutatják a halálközeli élmények mibenlétét, a tudományos kutatások színvonalán végezve munkájukat. És, mint tudjuk, az ilyen színvonalon végzett kutatómunkák eredményét ha szentírásnak nem is kell venni -hiszen az ember még a legalaposabb informálódás után is tévedhet-, az a legkevesebb, hogy mélyen elgondolkodjunk és engedjük meg magunknak, hogy érezzük és értsük a hatalmas potenciált, amit ennek az élménynek a megértése tartogat illetve nyit meg számunkra.

Ahogy a Wikipédián is olvashatjuk: mivel a halálközeli élmények témaköre tudományos módszerekkel is megközelíthető, nem utasítható a vallási eszmék és misztikumok tárgykörébe.

Szomorú, hogy nagyon sokáig pontosan ezt tettük. Rengeteg fontos információtól megfosztottuk ezzel magunkat mi, emberek. Bizonyos helyeken és időkben természetes illetve természetes volt, hogy az élők sokat hallottak és tanultak a halálról, a köztes létről és más dimenziókról (gondoljunk például a Tibeti halottaskönyvre). Ennek a tudásnak -még ha soha nem is lehet teljesen valósághűen átadni az erről szóló információt, épp csak megközelíteni, érzékeltetni, szimbolikusan kifejezni lehetséges- megvan az a felbecsülhetetlen értékű haszna, hogy egyrészt felkészültebben és sokkal inkább félelem nélkül tudunk átlépni, ha eljön az ideje; másrészt a haláltól, mint ismeretlentől való rettegés híján mostani életünk számára is sokkal inkább jelen tudunk lenni; sokkal élőbbek lehetünk!

“Lepergett előttem az életem”

Bizonyára ismerős a kép: az életünk, akár egy film, ilyenkor lepereg előttünk. Döbbenetes részletességgel, mégis nagyon gyorsan, és -jelen világi elménkkel felfoghatatlan módon- az alany meg is érti, át is látja az egészet.

Azok, akik élesen emlékeznek a halálközeli élményre, azok mindegyike szinte egyöntetűen állítja, hogy nagyon tisztán és átfogóan látta, értette élete eseményeit és azt is, hogy milyen lehetett volna.Sokan közülük tökéletesnek, gyönyörűnek, leírhatatlanul szépnek és felszabadítónak tapasztalják meg az ottlétet és alig akarnak visszajönni.

A pokol

A különféle vallások hagyományaiban szereplő pokol vajon létezik-e? Nagyon úgy tűnik, hogy igen, de egész más értelemben, mint ahogy azt bibliaórán tanultuk -már aki tanulta.

Úgy tűnik, a pokol akkor szakad az emberre, amikor ezt a gyorsan pergő filmet szemlélve rádöbben, hogy milyen sok esetben lehetett volna viszonylag egyszerűen, könnyen, apró-pici dolgokat megtéve jobbá tenni a másik ember életét; elkerülni a fájdalom okozását valakinek; közelebb kerülni valakihez, aki fontos személy és szeretetteljes, boldogító kapcsolatot ápolni vele; milyen boldogító és felszabadító lett volna kimondani, elsírni jó vagy rossz érzéseit, nyomasztó gondolatait egyik-másik embertársnak/rokonnak/gyermeknek/szülőnek/kedvesnek/barátnak és igen, ezt is lehetne még nagyon hosszan sorolni…

Van olyan is, aki azt állítja, a poklot nem, “csak” a fenséges fényt, a mindent betöltő, leírhatatlan szeretetet és az egység és teljesség állapotát tapasztalta meg.

Előfordul hogy vitatkoznak is ezen, hogy milyen is a halál. Valószínűleg sem egyikről, sem másikról nem mondhatjuk, hogy törvényszerűen így lesz, így kell lennie mindenki számára.

Az is lehet, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik ez a “pokol” csak a fent említettek valamiért lemaradtak róla, de ha halottak maradtak volna, akkor ők is megtapasztalják.

Nyilván az is meghatározza mindezt, hogy a halált tapasztaló egyén mennyire élte meg önmagát; mennyire volt őszinte és becsületes, mennyire élt kiteljesítő kapcsolatokban, mennyire a szeretet és milyen mértékben a félelem határozta meg a tetteit; mennyire menekült önmaga és embertársai elől; milyen szinten fejezte ki önmagát, milyen mértékben végezte el életfeladatát, milyen mértékben adott szeretetet azoknak, akikért felelős volt vagy hogy mennyire óvta környezetét és lakóhelyét, a Földet; felelőtlen és romboló életet élt vagy ellenkezőleg: felelősen és tudatosan. Mert minél inkább betöltötte a betöltendőt, annál kevésbé van oka a mély fájdalomra azokkal ellentétben, akik sokat mulasztottak a fentiek tekintetében.

Annyi biztos, hogy a halált megtapasztalók onnan visszafordulva már nem ugyanazok az emberek többé. A legtöbbjükre igaz, hogy pozitív értelemben véve megváltoznak, a fontossági sorrend helyreáll az életükben, sokkal inkább önmaguk lesznek, megtelnek szeretettel, hatalmas erő és karizma nyilvánul meg rajtuk keresztül. A felelősségük legalábbis mindenképpen nagyobb.

Nincs semmi garancia!

És vannak olyanok is, akik néhány év elteltével elfelejtik ezt. Illetve úgy tűnik, mintha elfelejtenék. Valahogy az élmény már nem olyan erős, nem készteti őket eléggé arra, hogy becsületesek, őszinték és tisztán önmaguk legyenek. Ugyanúgy elkezdenek alakoskodni, hazudni, felelőtlenkedni; némelyikük kifejezetten gonosz az embertársaival szemben (újra)… Sokan közülük “rosszabbá” válik, mint azok, akik soha nem tapasztalták meg azt, amit ők: ezen élet utáni életet.

Azonban, a fentiekkel ellentétben azok, akikben tartós az élmény hatása, sokkal éberebbek, élettelibbek, tudatosabbak. Rádöbbennek, hogy az élményt megelőző életüket gyakorlatilag végigaludták.

Sokan közülük olyannyira a szellemi éberség állapotában folytatják életüket, hogy komoly mértékben megnyílik -akár több fajta- rejtett képességük, ilyenek mint gyógyítás, tisztánlátás, éles és emberfeletti emlékezet, mágikusnak nevezhető tettekre való képesség, és sok egyéb csodás -vagy annak tűnő- dolog.

Sajnos tény és a fentiek alapján is belátható, hogy sem a halálközeli élmény, sem az annak következtében felébredő ilyetén képességek megnyilvánulása sem garancia önmagában az egyenes jellemre, a korrektségre, a megbízhatóságra, az elmebeli tisztaságra és a tettek következményeinek a felelősségteljes felmérésére.

A jelek szerint valójában semmire.

Mégis -garancia nélkül- úgy tűnik, egy nagyszerű lehetőség a felébredésre a mélyen alvók számára.

Az élmény megosztása általi hatalmas felszabadulás

Manapság már egyre több ember, akinek volt hasonló tapasztalata, egyre nyíltabban és egyre több embernek képes beszélni arról, amin keresztül ment. Régebben igen fájdalmas és fojtogató érzés volt sokaknak, hogy senkivel nem tudták megosztani élményüket, ugyanakkor sajnos a mai napig vannak, akik úgy élnek, hogy vagy azt hiszik: egyedül nekik van ilyen tapasztalatuk és valószínűleg nincs ember, akinek hasonló élménye lett volna; vagy olyan emberekkel vannak körülvéve, akik őrültnek néznék őket, ezért nem mernek beszélni róla és nem találtak még hasonló közösséget sem.

Itt az ideje, hogy kivegyük ezt az élményt is a tabutémák sorából, még annál is jobban, mint eddig, és beszéljünk róla, beszéljük ki! Az elfojtásnak, eltitkolásnak jó vége nem lehet; egyrészt az élményt eltitkoló maga is sokat szenvedhet a belészorult mondanivaló súlyától, másrészt a környezetét is egy nagyszerű tanulási lehetőségtől fosztja meg, arról nem is beszélve, hogy ha értőn, valóban odafigyelve végighallgatjuk egymást, csodálatosan el tudnak mélyülni az emberi kapcsolatok…

A nagy kérdések

Mindent összevetve kedves olvasóm, ha a fentiek megérintettek, akkor mindenképp gondolkodj el azon, hogy vannak-e elfojtott gondolataid, érzéseid, amiket meg kéne osztani, ki kéne beszélni; ha igen, akkor hogyan kéne megtenni; mennyire éled meg önmagad… Mennyire van a helyén az életedben a fontossági sorrend? Valóban a szíved szerint élsz?

És van még jónéhány ilyen kérdés, amit érdemes MOST feltenni, nagyon őszintén és mélyen magunkba nézve, nem pedig megvárni azt a bizonyos pillanatot, amikor már nincs visszaút.

Mint például ezt is: vajon szükség van erre egyáltalán? Vajon mi, emberek képesek vagyunk-e -ha másképp nem, hát más emberek ilyen jellegű élményeiből okulva- mindenféle drámai esemény nélkül éberen, élettelien és szárnyalóan kreatívan megélni önmagunkat, teljesíteni életfeladatunkat; szeretni, törődni, felelősségünket boldogan felvállalva valóban élni?

Valószínűleg nincs.

De ha mégis, hát lám, az élet biztosítja nekünk ezt a lehetőséget is.

Ajánlott olvasmányok /filmek (megszámlálhatatlan forrás van, így nem tehetem, hogy mindet ajánljam, néhányat mégis nevezzünk meg): R. A. Moody: Élet az élet után; Robert A. Monroe: Testen kívüli élmények; Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzávezető út; Dannion Brinkley – Paul Perry: Megmentőm, a fény. Továbbá érdemes mindegyikük egész életművét tanulmányozni.

(Judit Antal - antaljudit.com)

Túlontúl (dokumentumfilm a klinikai halálról) - videó

A tudat és a tudatalatti

Ha úgy tekintesz az elmédre, mint egy kertre, akkor könnyen meg lehet érteni a két eltérő funkciót, te magad vagy a kertész, és megszokott gondolkodásmódod segítségével naphosszat mag­vakat - gondolatokat - ültetsz tudatalattidba. 

Ahogy vetsz a tu­datalattid talajába, úgy aratsz testedben és körülményeidben is.

Láss hozzá máris, vesd el a békesség, boldogság, helyes cse­lekedetek, jóakarat, fellendülés gondolatait!

Nyugodtan és ér­deklődéssel gondolkodj ezekről az értékekről, és tudatos elméddel teljes mértékben fogadd el őket. Szüntelenül ültesd e csodás magvakat - gondolatokat - tudatalattid kertjébe, és di­csőséges termést takaríthatsz be.

Tudatalattid olyan talajhoz hasonlatos, amely mindenféle magvaknak életet ad, a rosszak­nak éppen úgy, mint a jóknak. Avagy a tövis fürtjeit és a bogán­csot gyűjti-é az ember?

Gondolatunk tehát az ok, s a létrejövő körülmény az okozat. Elengedhetetlen, hogy felügyeljünk gondolatainkra, és csak a kívánt körülmények létrejöttét segítsük elő.

Ha helyesen gondolkodunk, ha értjük az igazságot, ha a tu­datalattinkban lerakódó gondolatok építő jellegűek, harmoni­kusak és békések, akkor tudatalattink varázsereje harmonikus körülményeket, kedvező környezetet, mindenből a lehető leg­jobbat varázsolja elénk.

Ha szabályozni kezdjük gondolkodási folyamatainkat, akkor bármely probléma megoldásához és bármely nehézség elhárításához igénybe vehetjük tudatalattink hatalmát.

Más szavakkal, tudatosan együttműködhetünk a minden dolgokat kormányzó végtelen hatalommal és mindenható törvénnyel.

Vedd szemügyre életedet, és meglátod, hogy az emberiség elsöprő többsége a külső világban él; csak a felvilágosodott ke­vesek érdeklődnek igazán a belső világ iránt.

Ne feledd: a belső világ, azaz gondolataid, érzéseid, képzeleted alakítják külvilá­godat. Ez tehát az egyetlen kreatív, alkotóerő, s bármit találsz is a körülötted testet öltő világban, a saját belső világod teremtette azt; tudatosan vagy tudat alatt.

A tudatos és a tudat alatti elme közötti kölcsönhatás ismerete lehetővé teszi, hogy egész életedet átformáld.

Ahhoz hogy a külső körülményeid megváltoztasd, a kiváltó okot kell megvál­toztatnod.

Legtöbben, ha nincsenek helyzetükkel megelégedve, a körülményekre és feltételekre koncentrálnak. Pedig a viszály, zavarodottság, szükség, korlátoltság felszámolásához a kiváltó okot kell megszüntetned.

Ez pedig nem más, mint az a mód, ahogyan a tudatod használod. Az a mód tehát, ahogy gondol­kodsz, és elmédben képeket formálsz.

A mérhetetlen gazdagság feneketlen tengerében élünk. Tu­datalattink nagyon érzékeny gondolatainkra. Gondolataink formálják a közeget, amelyben tudatalattink végtelen intelligenciája, bölcsessége, életereje, energiája áramlik.

Alkalmaz­zuk a gyakorlatban is elménk törvényszerűségeit úgy, ahogy azt e könyv fejezetei mutatják, s azt tapasztalhatjuk, hogyan válik bőséggé a szegénység, bölcsességgé a babona és tudatlanság, békességgé a kín, örömmé a bánat, fénnyé a sötétség, harmóniá­vá a zűrzavar, bizalommal teljes hitté a félelem, sikerré a kudarc, és szabadsággá a nagy számok törvénye.

Ennél több áldást sem lelki, sem érzelmi, sem pedig anyagi szempontból bizony nem várhatunk.

(DR. JOSEPH MURPHY: Tudatalattid csodálatos hatalma)

Joao De Deus - A világhírű brazil gyógyítómédium

A 65 éves, egyszerű brazil farmer: JOAO da Faria, akit Braziliában és világszerte JOAO de Deus néven ismernek, életét - immár megpróbáltatásokkal teli 40 éve - jelenleg Abadianiaban lévő Szent Ignác Házában életét a bizalommal hozzá forduló emberek gyógyításának szenteli.

A világ egyik legerősebb spirituális gyógyítója, aki 50 éves munkássága alatt milliók életét változtatta meg, adott új esélyt az életre.
Hívei Isten Jánosának (Joao de Deus) nevezik őt szeretettel.

João de Deus

Hogyan képes erre? Amint az a könyvből kiderül, Joao rendkívüli médium, akin keresztül a szellemvilág gyógyítói - az elmúlt évszázadok leghíresebb orvosai, számszerint 33-an – gyógyítanak.

Joao de Deus - Interjú Dr. Rippel Emiliaval a braziliai csodagyógyítóról - videó

- A világ minden tájáról keresik fel Joaot színészek, orvosok, politikusok, apácák, rabbik. Többek között Shirley MacLaine-t és a perui elnök fiát is meggyógyította. Szegényt és gazdagot egyaránt fogad és a gyógyításért nem kér pénzt, a kórházat adományokból tartják fenn Naponta több százan keresnek gyógyulást a Házban, ahol ez a csupa szív ember napról napra feláldozza testét /ilyen a médiumitás!/ hogy ellenszolgáltatás nélkül segítsen a rászorulóknak. A tömeg ellenére itt nincs káosz, vita, türelmetlenkedés, tolakodás, mert mindenki tudja, hogy meggyógyul. Egyszerű, de szigorú törvények uralkodnak, mindenki követi a természetfeletti spirituális erők /vagyis a gyógyító szellemek/ utasításait." /A Kiadó előszavai a 6-7. oldalról./

- "JOAO rendkívüli tehetséggel megáldott médium, aki harminchárom olyan szellemorvossal áll kapcsolatban , akik földi életükben elismert személyek voltak. A gyógyító mesterek elhunyt orvosok, sebészek, pszichológusok, teológusok szellemei, akik már olyan magas szellemi-lelki szintre emelkedtek, hogy nincs szükségük reinkarnálódásra. Spirituális szinten, emberszeretetből folytatják emelkedett, jótékony és könyörületes munkájukat.

 Isten Jánosa - videó

A csodás műtétek és gyógyítások, melyeket betegeken és mozgássérülteken végeznek, Joao médium testét használják

A gyógyítás sikerét tagadhatatlanul bizonyítják a hetente Abadaniába érkező emberek ezrei, valamint a egészségüket visszakapott milliók.

Joao erős, határozott, ugyanakkor nagyon érzékeny, szívélyes, odaadó ember. Joao testét a spirituális vezetők teljesen átveszik úgy, hogy eközben ő nincs tudatánál. Ilyenkor személyisége is megváltozik a segítő szellemek karaktere szerint. Az operációk alatt szemén és arcán transzhoz hasonló nyugalom látható. Ez alatt kezei hihetetlen pontossággal dolgoznak még akkor is, ha oda sem néz, vagy ha közben figyelmét másfelé irányítja.

Látható operáció - videó

Joao hívő ember, bár nem követ semmilyen vallást. Életének egyetlen célja a szeretet, a gondoskodás, és segíti az embereket megszabadítani a szenvedéseiktől.

Isten Jánosa film itt:  https://www.youtube.com/watch?v=2Sso9VhZC-c

Mint szellemi gyógyító médium természetesen Krisztus-hívő és Allan Kardec francia író és orvos (1804-1869) spirituális tanításának követője, mely szerint "a szellemvilág folytonos kapcsolatban áll a földi világgal és kölcsönösen hatnak egymásra: a szellemvilág letisztultabb a fizikai világhoz képest, éppen ezért a fizikai világ alárendeltje a szellemvilágnak. A kiválasztott médiumok a nemes cél érdekében képesek kapcsolatot teremteni a szellemlényekkel. Joao teste és tudata felett átveszik az irányítást, megkapja mindazt a tudást, amely a diagnózis megállapításához, a műtétek elvégzéséhez és a gyógynövényreceptek felírásához szükséges" 
Mondja is magáról Joao: Nem én gyógyítok, Isten gyógyít, én csak egyszerű eszköz vagyok a célhoz!" /5. fejezet, 55-56. oldal/

(forrás:sbk.gportal.hu)

Műtét João de Deus 2014 - videó

Az elfogadás más, mint a beletörődés

Mikor minden negatív érzelmet feloldottunk, átadtunk és elengedtünk, akkor végül megjelenik a megkönnyebbülés, és a szenvedést az elfogadás váltja fel. Az elfogadás más, mint a beletörődés. 

 dr. David R. Hawkins

A beletörődés vagy lemondás során a korábbi érzelemből még üledékek maradtak vissza. Valójában vonakodásról és a tények valódi felismerésének a halogatásáról van szó. A beletörődés így szól: „Nem tetszik a dolog, de kénytelen vagyok beletörődni ebbe.”

Az elfogadásnál már feladtuk az ellenállásunkat a tények valós természete iránt; így az elfogadás egyik jele a nyugalom és a derű. Az elfogadással vége a küszködésnek, és az élet újult erőre kap. Az energiák, melyeket a korábbi negatív érzelmek lekötöttek, immáron felszabadultak, így a személyiség egészségesebb aspektusa most már megmutathatja magát. Az elme kreatív fele új élethelyzetek lehetőségét bocsátja előre, valamint további alternatívákat a növekedéshez és a tapasztalatszerzéshez, amelyet már az élettel-teliség megújult érzete kísér. A jól ismert és széles körben alkalmazott ima, a 12 lépéses csoportok lelki Béke imája:

„Istenem, adj nekem lelki Békét,

hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok,

Bátorságot, hogy változtassak, azon, amin tudok,

és Bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

(dr. David R. Hawkins - Elengedés: Az Önátadás Útja)

Az elfogadás más, mint a beletörődés - videó

Az Otthonunk - Nosso Lar

Az Otthonunk – Our Home – Nosso Lar – Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be.

A film Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete során 92 könyvet közvetített mint médium.

Chico Xavier

Rövid története Brasilia legnagyobb spiritiszta médiumának Chico Xaviernek - videó

A film annak a léleknek a történetét meséli el, aki neki ezeket a könyveket sugallta. Médiumitása azzal kezdődött, hogy 1959-ben ún. keresztírás eredményeként, vagyis úgy, hogy Andre Luiz elhunyt orvos neki és tőle 800 km távolságban lakó Waldo Vieirának úgy diktálta a “Fejlődés két világban” című művet, hogy egy fejezetet Chicónak, a másikat Waldónak, és tovább felváltva anélkül, hogy az egyik tudná, mit kapott a másik. Utólag azután Chicó utasítást kapott szellem-vezetőjétől Emánueltől, hogy lépjen érintkezésbe Waldo Vieriával, és illessze össze egy egésszé a könyv fejezeteit.

Mi más ez, mint komoly bizonyíték arra nézve, hogy a létrejött közlemény a médiumtól idegen, mégpedig a földön valamikor jól ismert, de időközben a szellemvilágba távozott lénytől származik.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

Teljes film itt:
https://www.youtube.com/watch?v=XIpl8q26xDI

Szent Pál Szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok

vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat

és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égőáldozatul,

ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak,

a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,

és töredékes a prófétálásunk is.

Ha azonban elérkezik a tökéletes,

ami töredékes, az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek,

úgy gondolkodtam, mint a gyerek,

úgy ítéltem, mint a gyerek.

De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyerek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,

akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

akkor majd úgy ismerek mindent,

ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a Hit, a Remény és a Szeretet,

ez a három,

de közülük a legnagyobb a Szeretet.

(Korintusiaknak írt I. levél 13.)

A Szeretet Himnusza Jávor Pál - videó

Kronovízor - Időgép a Vatikánban?

Időlátó gép..?

A dolog egyszerűen hihetetlen és talán nem véletlen, hogy a tudományos források egyáltalán nem említik az olasz Benedek-rendi szerzetes és társai korszakalkotó találmányát. Ha valóban igaz, hogy Pellegrino Ernetti szerzetes megalkotta AZT, amire mindig is vágyott az emberiség - akkor hol van most a találmánya, miért nem alkalmazzák szerte a világban?

 Pellegrino Ernetti 

Nem kevesebbről van szó, minthogy Ernetti atya tudós társaival a hírek szerint már majdnem harminc évvel ezelőtt alkotott egy szerkezetet, amelynek segítségével mi is láthatjuk, régen meghalt emberek látványát, és hallhatjuk hangjukat!

A feltaláló mondta 1972-ben

Pellegrino Ernetti nem akárki volt a zene és a katolikus egyház világában. 1960-ban az olasz kormány nevezte ki őt docensnek egy velencei zenei konzervatóriumban. Nagyon fontos országos egyházzenei találkozók rendezését bízták rá, majd egy vatikáni zenei titkárság igazgatója lett. Több szakkönyvet írt a polifónikus és prepolifónikus zenéről.

1972-ben a Domenica del Corriere készített vele egy nagy interjút, ami a lapban azon év május 2-án jelent meg.
Ebből kiderül, hogy az atya tizenkét fizikussal közösen alkotott egy gépet, amit nem ok nélkül neveztek el kronovíziónak, vagy időtévének. Az urak abból indultak ki, hogy minden emberi lény születésétől a haláláig két területen hagy maga mögött nyomokat: a hangok és a látványok világában. Ez természetesen különbözik minden ember számára. A fizikusok által konstruált különleges antennarendszerrel - állította az atya - van esély arra, hogy rekonstruáljanak minden személyt, aki valaha is élt, és életének minden eseményét, tényét, mindent, ami vele történt és amit valaha is mondott.

A szenzációs bejelentés alkalmával Pellegrino Ernetti atya igen szerényen viselkedett. Közölte, hogy az ő szerepe mindebben meglehetősen kicsi volt, az igazi érdem a fizikusoké. Ő abból indult ki, hogy minden hang és kép, amely egyszer létrejött, soha nem tűnik el...

Az őket alkotó hullámok valamilyen átalakult formában örökre megmaradnak itt a Földön, és ha rájövünk a nyitjára, ismét rekonstruálhatjuk őket. Azt állította, régen kihunyt csillagok fényét is sikerült ezzel a módszerrel létrehozni, sőt egy irodalmi érdekességet is említett. Egy Kr.előtt 169-ben írott tragédiának korunkra már elveszett a szövege, csak más szerzők említéseiből ismeretesek töredékes részletei. Az Ernettinek dolgozó kutatók a gépezet segítségével visszamentek az időben és rekonstruálták, kiegészítették a töredéket, így mára már ismert a darab befejezése.

Amiért mindez történt, az voltaképpen és elsősorban egyházi célokat szolgált. Ernetti atya állítása szerint sikerült újra alkotni és lefényképezni Jézus Krisztus teljes életútját!

Mivel a hang és a kép is energia, tehát nem veszhetnek el. Legfeljebb átalakulnak, de a kronovizornak is nevezett gépezet segítségével újraalkothatók. Ernetti atya 1972-ben kijelentette, hogy kutatásaiknak semmi közük a parapszichológiához, sem a metafizikához. Az ellen is határozottan tiltakozott, hogy mindezt egy kalap alá vegyék a túlvilági hangok című jelenséggel. Kijelentette: szerinte már tudományosan bebizonyították, hogy az energia nem más, mint fény. Az atya szerint a fény az első, legfontosabb elem, amelyből minden más - az anyag is - született. Így nem csoda, ha a fény a hanggal együtt örökre fennmarad, csak meg kell keresni valahol a térben.

Mindmáig ott vannak az összes elhangzott szavak, beszédek, kiáltások, halálsikolyok, suttogások, szerelmi vallomások, vádbeszédek és színdarabok is... Ernetti szerint ugyanaz a helyzet a hanggal, mint a fénnyel. Ami hang, az fénnyé változhat, és fordítva. Ezért ha az egyiknek nyomára bukkanunk, megtaláljuk a másikat is. Ernetti egy szakszót is alkalmazott: a bonyolult antenna- és műszeregyüttes segítségével az egyes hangokat és látványokat sikerült szintonizálni.

Aztán eltelt huszonhat év

Ernetti állította, hogy a kísérletezők kezdetben olyan személyekre összpontosítottak, akik ismertek voltak, nemrégen haltak meg és életüket gazdagon dokumentálták. Így remélték ellenőrizhetővé tenni, amit sikerül a szerkezet révén meglátniuk, meghallaniuk. Választásuk a kísérletezés első szakaszában - ez valamikor a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején lehetett - egy nemrégen elhunyt pápára és Mussolinira esett. A fasiszta diktátor élete érdekelte őket. Mivel szinte mindent tudtak e történelmi személyiségek életének bármelyik napjáról, hát a gépezetet beindítva tudták, mit kell találniuk, melyik korban és helyzetben mit kell látniuk és hallaniok. Ernetti atya erről a két ellenőrző műsorról csak annyit mondott: az eredmény több mint jó volt...

Abban az 1972-es interjúban Ernetti atya így fejezte be nyilatkozatát:

- Ez a gép általános tragédiát okozhat, mivelhogy elveszi az emberektől a gondolkodás, a beszéd és cselekvés szabadságát. Mert hiszen a gondolat is energia, amit később rekonstruálhatnak. Ezért egy ilyen gépezet nem állhat bárki rendelkezésére, amíg az emberek nem tanulják meg, hogy jók legyenek.

Ezt követően évtizedeken keresztül sehol a világsajtóban egyetlen szót sem olvashattunk az Ernetti-készülékről. Negyedszázadon át az sem derült ki, ki volt az a tizenkét fizikus (és valóban annyian voltak-e? A szám és a környezet némi gyanúra ad okot, hiszen miért lettek volna éppen tizenketten, mint az apostolok?) és hol, mikor építették fel a különleges antennarendszert, hol volt a kutatóintézetük? Vajon ha mindezt a Vatikán pénzelte, akkor esetleg annak területén zajlott le a több évig tartó kísérletsorozat?

No és persze akkor még nem volt tudható, miért állt be több mint negyedszázados csönd. Még az is megfordult a fejünkben - valljuk be! - hogy mindez valamiféle szélhámosság is lehetett éppenséggel...De hát Pellegrino Ernetti nemcsak a polifonikus zene nemzetközi hírű szakértője, hanem és elsősorban pap is volt. Márpedig egy katolikus papról nehezen képzelhető el, hogy hazudik. Ráadásul így, sajtó útján jelentene be egy ilyen szenzációt, ha az szélhámosság lenne..?

Cronovisore - videó 

Arról nem is szólva, hogy papok és szerzetesek esetében bármiféle nyilatkozatra csak egyházi vezetőik engedélyével kerülhet sor. Vagyis itt a háttérben maga az akkori pápa állhat?

Az esetet 1998 közepén egy francia katolikus pap, Francois Brune hozta elő. Egy könyvet írt, ami olaszul is megjelent. Brune az egyházi parajelenségekkel foglalkozik és nagyon érdeklik a torinói lepelhez kapcsolódó kutatások, valamint a csodák. Ám - ez a legfontosabb - annak idején Ernetti atya barátja volt. Az időlátó gépről kérdezte hát őt F. Ciucani újságíró és az interjú a Terzomillenio (Harmadik ezredév) című folyóirat 1998. évi 5. számában jelent meg.

Ebből kiderül, hogy Brune és Ernetti annakidején Velencében ismerkedtek meg. Hamar kiderült, hogy egyformán vélekednek az egyházban zajló eseményekről és folyamatokról. Beszélgettek az Evangéliumról is és ekkor Ernetti mintegy mellékesen megjegyezte: vannak tudományos bizonyítékok arra, hogy mindaz, amit a Bibliában leírtak (például Jézussal kapcsolatban), az első szótól az utolsóig igaz. A bizonyítékot az időkön átlátó gép szolgáltatta.

Hogyan kezdődtek ezek a kutatások, mi volt a kiindulási pont, az első indok? A velencei San Giorgio Maggiore-szigeti bencés kolostor szerzetese akkoriban már nemcsak zenével foglalkozott, hanem hangokat ís vett fel különféle szerkezetek segítségével. Brune szerint Ernetti tudományos alapokon fogott hozzá a kutatásokhoz és különböző nemzetiségű szakemberek segítették a munkában.

Brune szerint a bajok az 1972-es interjú után kezdődtek. Ernetti körül egyre gyanúsabb alakok bukkantak fel és enyhén szólva furcsa dolgok történtek. Állítólag elsőként az oroszok jelentkeztek - minden bizonnyal a KGB ügynökei próbáltak valamit kiszaglászni erről a csodálatos szerkezetről. De nem kellett sokáig várni az amerikaiakra sem. Mindenki őt akarta valamilyen módon elkapni, hogy beszéljen nekik az időlátó gépről. Ettől kezdve az egyházi elöljárók kénytelenek voltak gondoskodni az atya fizikai biztonságáról. Gyakorlatilag nem járhatott ki a velencei kolostorból, és bencés rendtársai kénytelenek voltak testőröket alkalmazni, hogy megakadályozzák az ügynökök erőszakos behatolásait a kolostorba.

Brune atya szerint a barátja annakidején kizárólag zenei érdeklődéstől vezettetve próbálta rekonstruálni a régi hangokat - hogy meghallhassák, bizonyos zenedarabokat és műfajokat hogyan is énekeltek a régi emberek. De ekkor meglepetések érték őket. Egyikük halott apja szólt hozzájuk a készülékből, aztán más, régen holt emberek hangját is hallották. Ijedtükben egészen XII. Pius pápáig szaladtak és elmesélték, mi történt. A pápa azonban megnyugtatta őket: nincs ebben semmi boszorkányság, nem az ördög művéről van szó.

Nem is a túlvilág köszönt ide be, hanem a múlt. Állítólag maga a pápa használta először a hullámok kifejezést. Vagyis hogy a régről fennmaradt hullámok máig itt keringenek valahol és talán azok jelentkeztek a készülékekben? Akkor még nem tudták, hogy fény- és hanghullámokról lehet szó. XII. Pius állítólag nagyon örült, mert a jelek szerinte arra mutattak, hogy tudományos módszerekkel is bizonyítható lesz az örök életbe vetett hit.

Ernetti és addigi fő segítője, Gernelli professzor, valamint a híres olasz atomfizikus, Fermi egyik tanítványa, Braun, aztán egy japán Nobel-díjas, egy portugál professzor, név szerint De Matios, és mások segítettek aztán elkapni a múlt hullámait - állította 1998-ban a visszaemlékező francia pap. Azt is mondta, hogy a látványos végeredmény kép és hang formájában egy tévéhez hasonló szerkezetben, képernyőn jelentkezett. Nem színes, hanem fekete-fehér volt és a hologramokhoz hasonlóan térhatású volt.

Brune szerint először Mussolini beszédeit nézték végig és hallgatták le, szóról szóra egyeztetve a későbbi sajtóban, könyvekben megjelent szöveggel. Minden stimmelt. Utána mentek vissza az időben, hogy a Krisztus előtti időkben keletkezett - általunk már említett - tragédiát rekonstruálják. Megnézték és meghallgatták, ahogyan az ókori színházban a színészek elszavalják Quintus Ennius szövegét néhány hónappal a szerző halála előtt, aki szintén ott volt a színházban. A tragédiát azóta állítólag ki is adták könyv formájában, csak éppen azt nem írták bele, milyen különös módon találták meg annak teljes szövegét.

Drámai vég

Egyházi körökben kétféle történet kering arról, hogy miért pusztították el a gépet, az addig létező egyetlen kísérleti berendezést. Az egyik változat szerint azért, mert például a Krisztus életéből készített korabeli kép- és hangfelvételeken a Messiás nem mindent úgy mondott, ahogyan az a Bibliában áll és ahogyan azt a mai napig tanítják, a Biblia alapján...

A másik változat elterjedtebb és többen is hisznek benne - állítja Brune. Az a döntés született, hogy a szerkezet túl veszélyes, és még nem a mai embereknek való. Túl korán fedezték fel, az alkalmazása ma beláthatatlan következményekkel járna. Ráadásul nemcsak a régmúlt volt veszélyes, hanem a közeli majdnem jelen is. Nem véletlenül kezdtek keringeni a különféle nemzetiségű kémek Ernetti atya körü1. Hiszen a szerkezet mindent hangot és képet közvetíthetett a múltból - vagyis az előző napról vagy a negyedórával ezelőtt történt eseményekről is!

Erre akkor jöttek rá, amikor egyszer a berendezés váratlanul az amerikai nagykövet és a Palesztin Felszabadítási Front küldöttének előző esti titkos találkozóját kezdte közvetíteni...

És ez lehetett a gépezet megsemmisítésének igazi oka. Hiszen attól kezdve, hogy létezett belőle egy példány, bármikor elkészülhetett a második, a tizedik, a százezredik is. És attól kezdve nem létezett volna többé politikai, katonai, tudományos, üzleti, ipari vagy magántitok..! Hiszen aki rendelkezett volna ilyen géppel, az az utolsó öt percig bezáróan megtudhatta volna, ki mit csinált, hol volt, kivel miben egyezett meg, mit talált fel, hogyan keveri titkos receptjeit vagy a pénzügyi körök miben egyeztek meg, stb. Ennek valóban beláthatatlan következményei keltek volna a jelenkori világra is. Sokkal inkább ettől kellett félni és nem attól, mi derül ki rég holt diktátorokról vagy művészekről, bárkiről.

Így nem csoda, hogy a végzetes döntést a pápa, Ernetti atya, Gemelli professzor és a többi érintett tudós egyhangúlag hozták meg. Ettől kezdve előállt az a furcsa helyzet, hogy a már idős Ernetti atya nemcsak a gépről nem beszélhetett senkinek, hanem még azt sem árulhatta el, hogy megtiltották neki az információközlést.

Magyarán szólva még azt is titkolnia kellett, hogy egyáltalán valamiféle tilalom van érvényben kronovízió-ügyben (amely természetesen nem létezik és sohasem létezett - állította az egyház, de ezt sem mondták ki.) Az egyház attól rettegett: ha kikerü1 a nagy nyilvánosság elé, hogy valóban létezett s ilyen szerkezet, akkor egyes hatalmak elkezdik összeszedni a tudósokat, akik dolgoztak a szerkezeten, és így vagy úgy, de ismét megépítik azt, és persze majd használják. Ezzel hitük szerint igen sokat ártottak volna az emberiségnek.

1998-ban ettől már nem kellett annyira tartani, és nem volt az élők között az a pápa sem, aki egykor érintett volt az ügyben. Jobbára elhunytak a tudósok is, és maga Ernetti sem élt már. Brune atya szerint a megsemmisítés nem a szó szerinti elpusztítást jelenti. A gépezetet - a kronoviziós készüléket és tartozékait - előbb teljes egészében a Vatikánba szállították, aztán szétszedték. Néhány fődarabját, amely nélkül feltehetően nem működne, továbbra is az egyházi állam falai között őrzik. Más, szintén fontos alkatrészeket diplomáciai postával más országokba vittek és ott egyházi központokban rejtegetik. Maguk az őrizők sem tudják, mit bíztak rájuk.

Mi több - vallja Brune atya - valahol elrejtették a tizenkét tudós jegyzeteit és a szerkezet tervrajzát is. De hogy hol van mindez, arról nincs tudomása. Ernetti atya nem sokkal a halála előtt még elmondta Brune atyának, hogy ő maga szállította a Vatikánba a gépet és a tervrajzokat, két, akkor még élő tudóssal közösen. Az egész anyagot egy négy kardinálisból álló bizottságnak adták át, de ezek kilétéről Ernetti nem szólt.

Aztán még az is elterjedt - megerősítette ezt maga Brune atya - hogy Ernetti állítólag titokban készített egy másolatot is a gép tervrajzairól és azt valahová eltette, vagy valakinek odaadta. Mivel egész életében egyházi és bencés körökben mozgott, nem kizárt, hogy egy másik bencés szerzetes őrzi valahol a kronovízió tervrajzait...

(Nemere István)

A Chronovisor  Ernetti Atya - videó