Sors, élet, valóság, illúzió

Egy vetítőteremben ülsz. Fizikailag vagy ott jelen, testileg, lelkileg, szellemileg, létezésed teljes tudatában. Az érzéseiddel és gondolataiddal alkotóként megteremtesz, megformálsz egy történetet, aminek te magad vagy a főszereplője. 

 

Olyan történet ez, amelynek alapját képezik az eddig megélt és az ezután megélendő életeid, melyek az egyidejűségben egyszerre történnek, egy időben vannak jelen. Az összes történet egyetlen, általad választott színt ad ki, melyet részleteiben a spektrum összes színével árnyalsz. Minden árnyalat egy-egy életet mutat meg. Egy élet alatt egyetlen árnyalatot testesítesz meg.

Kiválasztod a soron következő életet, és a lehető legpontosabban megtervezed: mi legyen a főárnyalat, a fővonal. Jelzőtáblákat építesz be, amik emlékeztetnek majd, hogy merre haladj, és kiskapukat, átjárókat is minden eshetőségre. Lényeges pontokat jelölsz ki, amiket mindenképpen el akarsz érni, be akarsz teljesíteni. De nem határozol meg mindent, hagysz magadnak szabadságot az apró részletek kidolgozására a helyszínen.

Majd folyamatosan kivetíted magad elé a történetet egy vetítővászonra. Belemerülsz a történetbe, beleálmodod magad, lineárisan végigköveted, ami a vetítőn megjelenik, miközben egy nagyobb részed kívül marad és figyel. A lemerült, álmodó részed valóságként éli át a folyamatot, elfelejti, hogy ő voltaképpen egy kivetítés, és elfelejti, hogy ő egy nagyobb tudat része. Ez hozzátartozik a játékhoz: nem tudnád beleélni magad a cselekménybe, ha tudnád, ki vagy, nem lenne motivációd, hogy végigcsináld elejétől a végéig.

Szabad akaratot adsz a filmbéli önmagadnak: bármikor ellenállhatsz, ellentmondhatsz annak a tervnek, amit te alkottál meg magadnak, de ilyenkor mindig figyelmeztetést kapsz. Előbb kicsiket, jelzésszerűeket, majd ha ezeket nem veszed figyelembe, egyre nagyobbakat. Előbb csak befelhősödik az ég, majd friss zápor zúdul a nyakadba, hogy észre térítsen, végül megpörget, földhöz vág és elsodor a tornádó. Akkor jársz jól, ha figyelsz a jelekre: az egészen aprók is hozzád és rólad szólnak. Engedd el magad és az akaratodat, és hagyd, hogy a saját jelzéseid finoman tereljenek abba az irányba, amit kijelöltél magadnak erre az életre. Onnan fogod felismerni, hogy megfelelő irányba haladsz, hogy jó, örömteli, kellemes érzések töltenek el, minden könnyedén megvalósul, nem kell erőlködnöd, bár erőfeszítéseket kell tenned, de ezeknek látható eredménye van.

Ülsz a moziban, létezésed teljes tudatában, és nézed önmagadat magad előtt a filmvásznon, abban a történetben, amit te írtál meg magadnak. Átéled az eseményeket, az érzéseket, belefeledkezel a cselekménybe. Eközben a vetített alakod, egy kis részed, azt hiszi, létezése teljes tudatában cselekszik. Azt álmodja, hogy ébren van, azt hiszi, hogy teste van és hogy fizikai valóságban él. Azt képzeli, hogy ha a fizikai valóságnak hitt látszatvilágban bármit megváltoztat, az valódi változásnak minősül. De mindez csak illúzió a vetítőteremben élő valóságod szemszögéből nézve.

Ha képes vagy visszaemlékezni önmagadra, kiemelkedhetsz a filmvászon irrealitásából, és egy másik, magasabb perspektívából tekinthetsz arra a játékra, amiben eddig éltél. Ezt az emléket: önmagadat, mindig bent keresd. A legbelsőbb, legmélyebb pontodon találod. Amit bent felismersz és megváltoztatsz, az fog kívül is megjelenni és megváltozni.

(Adamus Saint Germain tanításai és a saját megéléseim alapján)

- Ara Rauch -

 

 - - - - - - - - 

 

MESSAGE ♫ Deep Meditation Music - videó

 Láng Szilárddal (Sol) közösen készített meditációnk, az Energiamasszázs zenéje, amely szöveg nélkül is kiváló meditációhoz:

https://www.youtube.com/watch?v=s3DkxhyDndE&t=1s

(Ara Rauch)

 

 Láng Szilárd - Ara Rauch: Energiamasszázs - videó: 

 http://ararauch.hu/index.php/meditacio/45-sajat-keszitesu-meditaciok/169-lang-szilard-ara-rauch-energiamasszazs

 Zene: Láng Szilárd  

Szöveg és hang: Ara Rauch 

Hangmérnök: Plósz József

 

Utazás a lelked körül - Sebestyén Balázs

 

Sebestyén Balázs volt a vendége Peller Mariannak az Utazás a lelked körül legutóbbi YouTube adásában. A spirituális témákat boncolgató beszélgetésben sok mindenről szó esett, Mariann arról is kérdezte Balázst, gondolkodott-e azon, hogy két fia közül melyik jött a világra azért, hogy őt tanítsa, s melyik a feleségét, Vikit. 

 

„Noel inkább Vikit, Beni inkább engem, mindezt úgy, hogy Beni tiszta Viki, Noel tiszta én – hangzott a felelet, és kicsit a gyerekek személyiségéről is mesélt. „Noel vastagcsontú, birkózik, karatézik, jön-megy, pufi, állandóan nevet, tök ilyen voltam én is gyerekként. Beni vékonycsontú, magasabb, szikárabb, ő tiszta Viki, és azáltal, mert hasonlóak, nehezebb a kapcsolatuk, mint nekem Noellel. Viki jobban kijön Noellel, én meg Benivel.”

Úgy érzi, nagyobbik fia az édesanyjának mutat tükröt, a kisebbik pedig neki.

„Nekem nagyon jó a kapcsolatom Benivel, ő az első gyerek. Nagyon sok élményünk van együtt. A kicsi ilyen kis szórakoztató professzor, mindig jókedvű, fel van dobva, kiegyensúlyozott. Lejön, lerakja a cipőjét, elmegy kezet mosni, rendszerető. Nem is értem, kire hasonlít – tette hozzá. – Noel nagyon nyugis. Lerakod és rajzol két órát. Beni jön-megy. Olyan energia! Fura, két azonos szülő, mégis két tök más lélek, személyiség és típus.”

forrás: story.hu

 

- - - - - - 

 
UTAZÁS A LELKED KÖRÜL - SEBESTYÉN BALÁZS - videó

https://www.youtube.com/watch?v=YGTwRxMrnDM 

 forrás: LélekKözösség Peller Mariannal

 

Isten iskolájában

 

Annak ellenére, hogy a december az egyik legszebb hónap az ünnepek végett, - az egyik legfeszültebb is. Mindenki siet, mindenki beakarja fejezni az évet, az utolsó napokra még rengeteg tennivaló maradt, nagy a stressz, rohanás. A feszültség nagyon sok konfliktus helyzetet szül, - veszekedések a párkapcsolatban, kilépés a munkahelyről, veszteségek, negatív élethelyzetek.

 

Amikor vannak olyan napok, hogy minden ránk szakad, csőstül jön a baj, - olyankor pillanatra meg kell állni, és felismerni a nagyobb képet. Akármennyire is beleolvadunk a megfogható fizikai valóságba, végeredményben akkor is lelkek vagyunk, akik a fizikai testnek, valóságnak köszönhetően, - tanulni, lelkileg fejlődni érkeztünk ide a Földre.

A gondviselés, Isten egy végtelen energia, végtelen szellemi képességgel, intelligenciával. Emberi testből nézve lehetetlennek tűnik, hogy legyen egy entitás aki minden pillanatban, mindenkire figyelni tudjon, és képes legyen az életutakat, tapasztalatokat logikusan összefűzni, összekötni. Amikor keresztezzük egymás életútját, - konfliktusaink, tapasztalataink mögött tudatos találkozások vannak, - tanítások, leckék, vizsgák. 

Isten nem akarja, hogy bántsuk egymást, hogy szenvedni lásson minket, - a nehéz élethelyzetek arra szolgálnak, hogy felismerhessünk önmagunkban olyan viselkedési mintákat, melyeken változtatnunk kell. Sokszor megismétlődhet egy élethelyzet különböző színdarabokba öltöztetve, megrekedhetünk egy fejlődési ponton. Sokszor nem egyszerű kibogozni, hogy mit akarnak mutatni nekünk. 

A hazug ember büntetése nem az, hogy hazudni fognak neki, hanem az, - hogy nem fog másoknak hinni, bizalmatlan lesz. Magából fog kiindulni, azt gondolja, hogy mások is olyanok, mint ő. Így vagyunk egymás tükrei. A lelki fejlődés egy olyan zseniális Isteni rendszerben történik, ahol nincs szükség a tanár, Isten jelenlétére, - egymás tükreiként képesek vagyunk felismerni hibáinkat, gyengeségeinket. Csak azt a rosszat látom meg a másikban amivel én is rendelkezek, vagy rendelkeztem fejlődésem során valamelyik életszakaszban. Ugyanígy csak azt a jó tulajdonságot tudjuk értékelni, amivel már mi is rendelkezünk, amit a másik emberben önmagunk tükörképének látjuk. 

Misztikus, és titokzatos ez az iskola, sok tanítás, élettapasztalat szükséges, hogy elkezdjük észre venni Isten lábnyomait. Az egyik lábnyoma, amikor egy nap alatt csőstül jön a baj. Ilyenkor meg kell állni, és felismerni, hogy mi történik a nagyobb képben. Valóban rossz dolgok érnek, ahol felelősöket, hibásokat kell keresnem, - vagy jó dolog történt velem, mert Isten érettnek talált egy lelki fejlődésre, leckére, vizsgára? December az évnek egy olyan hónapja, mint az iskolának az év vége, a vizsgák ideje. A karácsony pedig a vizsgaidőszak lezárása, a lelki fejlődés megünneplése.

- Zsigray András -

 

- - - - - - 

 

Return To Your Soul (432 Hz) ~ Asha-Vissza a lélekhez - videó

 

Medek Tamás spirituális író válaszol 26.

"Mi értelme a földi életeknek?" - kérdezte egyik kedves Olvasóm nemrég egy hozzászólásában. Ezt, s az arra adott válaszomat szeretném most külön kiemelni, hisz úgy vélem, ez másokat is érdekelhet.
Erről nagyon sokat lehetne írni, de megpróbálom nagyon röviden összefoglalni.

 

 
Lelkek vagyunk mindannyian, akiknek az igazi otthona a szellemvilág. Ott, lélekként (energiaként) létezve a hozzánk hasonlatos lelkekkel tudunk együtt létezni, s alapvetően a "jó" vesz körbe bennünket. Itt, a testi világban azonban (mivel a testünk leárnyékolja az energiánkat), együtt létezhetünk tőlünk kevésbé fejlett és fejlettebb lelkekkel is.

A fő cél, amiért testi életeket éljünk, hogy testben létezve, amikor a másoktól való elkülönültség látszata még erősebb, is megtanuljuk, hogy noha különálló lények vagyunk másoktól, de mégis, Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk másokkal, azt saját magunkkal is tesszük.

Lejövünk ide, szabad akarattal, s bármit megtehetünk. Ugyanakkor minden tettünk következményét vállalnunk kell, s azt meg kell élnünk magunknak is. Hogy átérezzük igazán, korábban mit tettünk másoknak. Erről gondoskodik a karma. S mivel a szabad akaratunkkal - úgy, hogy a testi életben a "jó" és a "rossz" is megtalálható, tehát kísértéseknek is ki vagyunk téve - nem könnyű az előbb említett tanítást a gyakorlatban is magunkévá tenni, bizony ehhez minden léleknek sok-sok testi élet szükséges.

A testi életek fő célja tehát: testben létezve is felismerni az igazi önvalónkat és a "mindenki egy" tényét, másrészt pedig hogy a tanulási folyamatunk sokkal kiteljesedettebb lehessen azáltal, hogy tőlünk eltérő fejlettségi szintű lelkekkel is együtt lehetünk. S végül: hogy megismerve, megtapasztalva a "rosszat" is, saját erőnkkel és a saját bőrünkön tanulva legyünk képesek végül a "jót" választani, valamint hogy így igazán képesek legyünk értékelni is a "jót", hogy aztán örökre a szellemvilág lakói lehessünk.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Az ifjú és az angyal

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül. 

 

 
Emberünk egész életében várta, hogy az angyal által ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi, és végül egyedül és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:

– Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi. 

– Én neked nem ígértem ezt – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem, de te elmulasztottál élni a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent.

– El sem tudom képzelni, miről beszélsz! – mondta. 

– Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal.

Az ember bólintott.

– Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb lett a környéken. 

És arra emlékszel-e – folytatta az angyal –, volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól?

Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.

– Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged – mondta az angyal. 

És emlékszel-e arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett?

Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te. Féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.

– Igen, barátom – mondta az angyal, – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.

*
Tanulság:

Hasonló lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket! Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Elkezdhetünk hinni magunkban és az Istenben!

forrás: keresztenyelet.hu

 

 - - - - - - 

A hit ereje - Prof. Dr. Papp Lajos - videó

 forrás:Jogatan Pécs

 

Ha igazi csodára vágysz, forgasd A csodák tanítása c. könyvet! + Film

 

Fél éve olvasom, forgatom, és szinte minden megváltozott. Őszintén mondom, óriási segítség volt, illetve folyamatosan az. A csodák tanítása tele van bölcsességgel, gyakorlatokkal, olyan válaszokkal, amelyeket mind keresünk. Ha valaki igazi csodára vágyik az életében, akkor nem nélkülözheti ezt a könyvet! 

 

 
„Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje.”

Ezekkel a sorokkal kezdődik A csodák tanítása. 1965-ben született meg a könyv egy belső diktálás során, amit az amerikai Columbia Egyetem pszichológusa, Helen Schucman kapott. Bizonyos részeket William Thetford szerkesztett, aki szintén részt vett a könyv elkészítésében. Hét éven keresztül írták, amit a Hang diktált nekik. A könyv három részből áll: a törzsszövegből, a munkafüzetből, és a tanítók munkáját segítő kézikönyvből. Olyan spirituális átalakulást „ígér”, amihez nem kell mester vagy tanító.

Alapja, hogy különbséget tesz a valódi és a valótlan dolgok között. Segít leépíteni a tévhiteinket, megszabadít a káros, mérgező, hamis hiedelemrendszerektől.

Nagyon fontos, hogy a könyvet kellő nyitottsággal kell kezelni. Olyan, mint egy Biblia, tele útmutatásokkal, tanításokkal. Ha nagyon leegyszerűsítve szeretnék fogalmazni, úgyis mondhatnám, hogy arról szól: hogyan egyesülj ismét Istennel. Pontosabban miként ismerd fel, hogy egyek vagytok, mert soha nem szakadtatok el egymástól. Ám a könyvben szereplő Isten nem a klasszikus keresztény Isten, ami egyeseknek zavaró lehet, mások viszont örömmel veszik tudomásul, hogy ez egy sokkal emberközelibb Isten. Ebben segít a könyvben található 365 gyakorlat is. 

 

Bár a könyv keresztény nyelvezetet használ, de ez senkit se tévesszen meg, mert egyetemes spirituális témákkal foglalkozik. 

 

 
Lényeges leszögezni: ez nem dogma. Nem vallás. A könyv többször is kijelenti, hogy ez az út egy lehetséges változat. Rengeteg egyéb módszer létezik, – ezek bár formájukban eltérnek egymástól – de végül minden út Istenhez vezet.

A könyv lényege emellett az, hogy rávezessen: az egyetlen és legfontosabb dolog az életben a szeretet.

A szeretet összeköt minket, a szeretet megvált és meggyógyít. Ahogy a megbocsátás is. Az a feladatunk, hogy megbocsássunk magunknak és másoknak. Ugyanis a megbocsátás feloldoz, összehoz bennünket. Általa a bűntudat vagy a harag többé nem mérgez, nem korlátoz. A megbocsátás révén közelebb kerülünk egymás szívéhez, önmagunkhoz és Istenhez is. 

A gyakorlatok

Nemcsak abban segítenek, hogy közelebb kerülj Istenhez, hanem a te saját isteni részedhez is. Hiszen Isten nem csak jelen van mindenütt, de ott van benned is. A gyakorlatok segítségével olyannak láthatod önmagadat, a környezetedet amilyenek valójában, és nem pedig olyannak, amilyennek látni akarod vagy amit mások tanítottak neked velük kapcsolatban. Megláthatod a valódi világot, tehát elnyerheted a tisztánlátást.

Nem könnyű könyv, nem egy laza esti olvasmány. Általában végigolvasok egy fejezetet, máskor csak egy-egy oldalt. Ugyanis minden egyes oldala tele van fontos gondolatokkal, tudással. Ez nem egy gyorsan kiolvasható regény. Időt kell rá szánni, de megéri! Ahogy érdemes elmerengeni egy-egy bekezdésen is. Van idő, mikor könnyedén haladok, fejezetről-fejezetre, elmém úgy siklik, mint kés a vajon. Máskor pedig szabályosan át kell rágni rajta magamat, hogy megértsem, amit olvasok.

A csodák tanítása segít jobban megismerni önmagunkat és a világot

Lassan, de biztosan formálja át az ember hitrendszerét és gondolkodásmódját. Ráébresztett arra, hogy mindenre és mindenkire az én egyéni elképzeléseimet vetítem ki. Embereket, tárgyakat, eseményeket, mindent én ruháztam fel jelentéssel. Nem olyannak látom őket, amilyenek igazából, mert a múltam, a tapasztalataim meghatározzák a látásmódomat.

A csodák tanítása azt tanítja: minden, ami félelem alapú, az hamis. Minden, amit szeretet alapú, az igaz. Nem mindegy, hogy valakihez vagy valamihez félelemmel vagy szeretettel viszonyulok. Hogy mikor cselekszem, éppen mi mozgat? Szeretet vagy félelem?

Ahhoz hogy hasson, a tanítások belénk ágyazódjanak, nagyfokú őszinteségre, tudatosságra van szükség. A változások és a csodák bevonzásának a kulcsa az, hogy az ego helyett a szeretet kezébe kell adni az irányítást. 

Oké, oké, de hogy jönnek képbe a csodák?

Úgy, hogy amikor már nem az egód, hanem a szeretet vezérel és beengeded az életedbe Istent, újra egyesülsz vele, vagyis megtalálod vele a kapcsolatot, amit valójában soha nem veszítettél el(!), akkor Isten átalakítja az életedet. Hiszen ő szeretettel teli, boldog életet szán neked és megadja, ha engeded!

Azok, akik változásra vágynak vagy önmagukat keresik, elmennek egy spirituális zarándokútra, böjtölnek, hosszasan meditálnak. Mások kezükbe fogják A csodák tanítását, olvassák, és mindennap elvégeznek egy gyakorlatot. Ugyanis a könyv, nem csak tanítás. Zarándoklat is. Hosszú az út, sokszor rögös is, de megéri. Hálás vagyok, amiért a kezembe került. 

- Wadolowski Balogh Orsolya -

 

 - - - - - 

Kapcsolódó írás:

A csodák tanítása + Film

https://dszilvia.blogspot.com/2017/04/a-csodak-tanitasa.html

- - - - - -

A csodák tanítása Course in Miracles film: 

 

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-csodak-tanitasa-course-in-EBhav2aGbQXdkLRZ

 

Megható történet a valódi karácsonyról

 

Tizenöt éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát. A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott, és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste. Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük, és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira. Mi, a család mentünk le hozzá.

 

Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindig azt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába. A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos.

Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből.

Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott, és a kezével eltakarta a szememet. Nagyapám halkan odaszólt neki: “Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.” Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna, és erőtlenül végigsimított a karomon.

Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani. Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban. Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát. Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt.”

Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg. A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem. Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy

a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.

És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál. És igen, fontosabb az én tinédzser lelkemnél is.

- Hargitay Judit újságíró -

 - - - - - - -

Ady Endre: Karácsonyi Rege 

előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István - videó

Mi lett volna, ha...

Mi lett volna, ha...

Érthető, ha egy szerettünk távozását képtelen vagyunk elfogadni. Ha emésztjük magunkat, hogy bár másként tettünk volna, bár másként alakult volna, bár még most is itt lenne velünk... Érthető, ha nem tudjuk elfogadni, hogy miért most kellett itt hagynia bennünket.

 

 
Nagyon fontos azonban tudni, hogy ezek mind a földi elménk gondolatai. Azért nem hoznak megértést, mert az a földi elménk gondolatai, mely csak a jelen életünket látja, csak a fizikai világot tapasztalja. S ez bizony semmi ahhoz képest, amit a lelkünk tud. Amit itt és most látunk, az a nagy egész csupán kis darabja.

A jelen sorsutunkat mindig a lelkünk tervezi meg a szellemi segítőivel még a leszületés előtt. Annak alapján, amit a leli előzményeink alapján most megélnünk szükséges. S ennek a szükségnek, ennek a tervnek rendelődik alá mind az ide érkezésünk, mind az innen való távozásunk időpontjának kijelölése és minden lényegi szereplő és körülmény, mely e kettő között körülvesz bennünket. A testi életünk során így komoly szellemi erők működnek közre, hogy míg mi itt a feledés fátyla mögött élünk (mely fátyol egyébként nagyon szükséges), valóban a sorsutunkon legyünk.

Elmondható tehát, hogy soha, semmi sem történhet meg velünk, ami ne lenne benne a mostani éltünk sorsútjában. S elmondható, hogy soha, senki sem fog távozni innen, ha az ideje még nem jött el. Azt pedig, hogy miért akkor, amikor és miért úgy, ahogy, a földi elménkkel a legtöbb esetben hiába is próbálnánk megérteni. A feledés fátyla nehezíti ugyanis. Mindezen kérdéseinkre tudtuk a választ, mielőtt ide érkeztünk volna, és ismét tudni fogjuk, ha eljön az időnk, s mi magunk is újra odaát leszünk.

Addig a legfontosabb, hogy tudjuk: nincs olyan, hogy "mi lett volna, ha", s nincs olyan, hogy véletlen...

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

- - - - - - 

 

ELDAR-MANSUROV - Elegy-Requiem- videó

 

A szeretet fénye kíséri útjainkat

Az emberiség történelme alapvetően Isten nagy fiainak történelme is egyben, akik időről időre – az emberi válságok óráiban – elhagyják rejtett lakhelyeiket, hogy segítsék, és az út egy újabb szakaszán kísérjék az emberiséget. A nagy fénylények, az Ég isteni hírnökei, mindig újra magukra vállalják azt az úttörő feladatot, hogy újra formálják a szeretet fogalmát. Iránymutató gondolataik összekapcsolódnak a kozmikus energiákkal, az evolúció kibontakozó lépéseivel. 

 

Ha visszatekintünk, két nagy szellemi áramlatot ismerhetünk fel, melyek felváltva befolyásolják gondolkodásunkat és cselekedeteinket. Ha a sémi vonalat követjük, akkor Mózesen keresztül Egyiptomba jutunk, melynek templomai harmincezer éves hagyományra tekintenek vissza. Ha a védikus vonalat követjük, Indiába jutunk, ahol az első nagy civilizáció kialakult.

Így India és Egyiptom fejlődésünk legfenségesebb ősei. Néhányan a nagy tanítók közül: Hermész – Kr.e. 7000 körül – kialakította Egyiptomban a szent tudományt. Rama – Kr.e. 5000 körül – a védikus vallás alapítója. Krisna – Kr.e. 3000 körül – a lélek halhatatlanságát tanította, és megalapította India nemzeti vallását. Mózes – Kr.e. 1300 körül – egy egyiptomi beavatott volt, aki a héberekből küzdő népet akart teremteni. Buddha – Kr.e. 500 körül – a brahmin vallás megújítója és megtisztítója volt. Jézuson keresztül pedig – 0-tól körülbelül i.sz. 33-ig – Isten újból kinyilatkoztatta magát az embereknek.

 

 Istennek ezek a nagy fiai elhozták nekünk a szeretet törvényét, és mindig olyan formában, amely éppen megfelelt az emberiség fejlődésének. Mert az emberiség tudata egyre inkább kiteljesedik, és mindig új módokat keres az összekapcsolódásra, magyarázatra és megértésre. Az emberiség isteni útmutatásra, isteni védelemre vágyik. 

 

Így vándorlásunk minden időszakában új szavakat, szertartásokat és törvényeket kaptunk, mindig aszerint, hogyan tudjuk megérteni azokat. De a lelkünk elkezd felébredni, már kezdjük egyre jobban érzékelni a fényt és az árnyékot, és felismerni az Isten rejtett törvénye mögött rejlő szeretetet. Felébred bennünk az érzés, hogy mindennek célja van, és a mi saját kis életünk is a határtalan univerzum szerves része. És mélyen bennünk elkezd nőni az, amit a legjobban a „bizalom” szóval tudnánk kifejezni. 

 

Felismerjük, hogy Isten nem a végtelenül tág univerzum terén, vagy a sötét égbolton túl él, ami elrejti őt halandó szemünk elől. Nem, Isten ott van, ahol cselekszik, és Isten mindenhol cselekszik, ahol rendezetlenség uralkodik, és egyensúlyra van szükség. Így várjuk ma is őt, hogy újra utat mutasson nekünk. Hatalmas kisugárzása már érezhető, egyesítő ereje már bátorít minket, és segít, hogy be tudjuk fogadni az ismeretlen újat. Közelsége már erősíti azt a képességünket, hogy az igazságokat újfajta módon értsük meg, és fogékonnyá tesz korunk üzeneteire. 

 

Mert az Ég fiai a megvilágosodott úton, a fénysugár útján vezetnek bennünket, és a fény útja az, amely összeköti az anyagi és a szellemi világokat. 

 

És a ragyogó fénysugár hazafelé mutat, mert az ember valójában szellem, és mint szellem halad mindig tovább és tovább, és útja dicsőséges, mert ez az út Istenhez vezet.

- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

 

Medek Tamás spirituális író válaszol 25.

Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani veletek, hisz úgy vélem, ez másokat is érdekelhet, s jelenthet számukra megerősítést.

 

"Férjem és én is, ateisták voltunk, tehát alapvetően nem hittünk a túlvilág létezésében. Az ebbéli hitünkben a szóban forgó spirituális élményünk persze sokat változtatott.

Édesapám kórházban feküdt, de alapvetően jól volt, éppen aznap készültünk őt meglátogatni. Férjemmel otthon voltunk és kávéztunk, beszélgettünk. Ekkor egyszer csak hirtelen kinyílódott magától a bejárati ajtónk, ami önmagában is furcsa volt, hisz egyrészről még sosem történt hasonló, másrészről pedig eleve szorult, tehát nem is könnyen lehetett kinyitni. Ránéztem az órára: háromnegyed hetet mutatott.
Rossz érzésem is támadt. Sőt, kifejezetten azt éreztem, már-már tudtam, hogy édesapán meghalt. Férjem persze nem hitte mindezt el.

Aznap elindultunk tehát a kórházba, ahogy terveztük is, hogy meglátogassuk édesapámat. Az úton végig biztos voltam benne, hogy már későn érkezünk, de a férjem még mindig nem tulajdonított nagy jelentőséget a reggeli élményünknek és a megérzésemnek sem. Amikor megérkeztünk a kórházba, azonban nyomban közölték a férjemmel a hírt: az apósa eltávozott, pontosan háromnegyed hétkor..."

Ezúton is köszönöm, hogy hozzájárultál az élményed, az élményetek közzétételéhez. Azok alapján, amit leírtál, egyértelmű, hogy édesapád látogatott ott és akkor meg benneteket. Egyfajta (átmeneti) búcsúként, másrészt pedig hogy bizonyítékát adja számotokra annak, hogy ő ugyanúgy él tovább, illetve hogy a túlvilági létezés, melyben addig nem hittetek, valóság.

Amiért ilyen biztos voltál a távozását illetően, úgy gondolom azért lehetett, mert ő maga, azontúl hogy ott volt nálatok és az ajtó kinyitásával jelét is adta a jelenlétének, telepatikusan üzenetet is átadott számodra. Mégpedig a távozása hírét. S bár ez így konkrétan nem tudatosult benned, de mégis fogadtad a gondolatát, és onnantól már ennek tudatában lehettél.

Az eltávozott szeretteink sok esetben képesek arra, hogy valamiféle jelet adjanak magukról, vagy üzenjenek valami illetve valaki által, s ezen módok közül az egyik, amikor a testi távozásuk pontos idejében küldenek magukról valamiféle életjelet (mint ahogy az az esetedben is történt). Egy olyan életjelet, melyben felismerjük őt.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

Beszélgetés Istennel...

 

Fuferenda Pál: Adventi Ima 

 
Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.

Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.

Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.

Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!

Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.

Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.

Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.

Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét, mindnyájunknak, Uram!

 

  

Az imát elmondja: Szabó Marianna - videó

Zene: Franz Schubert, Ave Maria 

forrás: Életfestők oldal

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember! 

 

 
Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat! 

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel! 

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ! 

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne! 

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz! 

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet! 

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

Aranyosi Ervin © 2019-04-23.

 

- - - - - - 

Mi a szeretet gyerekszemmel - videó
Szerkesztette: dr Danitz Erzsébet 

Zene: Shakin Stevans - Because I love you

Meglepő, de ismerősökre lelhetsz az előző életedből

 

Az életünkben jelenlévő, vagy átutazó emberekkel nem véletlenül találkozunk. A szeretteink, de a számunkra kellemetlen emberek között is lehetnek olyanok, akikkel régebbi a kapcsolat. 

 

 
A lélekvándorlás nem csupán arról szól, hogy újjászületünk egy másik testben. Hozzuk magunkkal az előző életben megoldatlan problémákat, a sorsfeladatainkat, karmánkat is. Ehhez pedig személyek is kapcsolódnak, akikkel életeken át találkozunk, egészen addig, amíg be nem teljesítjük azt a feladatot, ami miatt folyton találkoznunk kell.

De kik azok, akikkel követjük egymást, életeken át? Ilyen lehet a szerelmed, akivel villámcsapásszerűen egymásra találtatok. Vagy a legjobb barátaid egyike, akivel támogatjátok egymást. De az is lehet, hogy egy egykori versenytársad, ellenfeled kerül melléd újból, akivel a negatív érzéseket kell átalakítani úgy, hogy mindketten fejlődni tudjatok

1. Erőteljes érzések, azonnal

Amikor megismerkedsz valakivel, csak kivételes esetben árasztanak el szélsőséges érzések. Ha valakivel egyből egy hullámhosszra kerülsz, vagy ha szeretetet, kötődést érzel iránta, akkor az illetővel nem először találkozol. Ilyen lehet egy váratlan szerelem. De ha negatív érzelmeket vált ki egy új személy: vele is dolgotok lesz egymással! 

2. Telepatikus jelzések

Mindig ugyanakkor hívjátok egymást, szinte egyszerre írtok üzenetet, és egyszerre mondtok ki szavakat… Ez előfordulhat egy munkatársaddal, egy nagyon jó baráttal, de egy randipartnerrel is. Ne vicceld el, és ne is ijedj meg a jelenségtől. Hagyd a dolgokat saját medrükben folyni, kiderül majd, mi célból találkoztatok. 

3. Nézz a szemébe

A szem a lélek tükre. Ez a közhelyes mondat a spiritualitásban jártas ember számára sok mindent takar. Amikor belenézel valakinek a szemébe, felfedezhetsz benne érzéseket, történeteket, kapcsolódást. Az írisz egyedi, és nem változik akkor sem, ha valaki újjászületik. Ha mélyen a szemébe nézel valakinek, aki előző életedből ismerős, akár arra is rájöhetsz, kivel állsz szemben valóban.

forrás:nlc.hu

- - - - - 

Hogyan emlékezhetünk előző életekre? - videó
forrás:Oldtarot

 

A következő élet terve

 

A lélek a saját halála és a következő életének kezdete közötti időben tisztán látja az előző életeit.

 

 
Ilyenkor pontosan tudja azt, hogy ezek hogyan fűződnek egymásra, valamint azt is, hogy hol tart ő a tapasztalások láncolatában, vagyis a fejlődésben. Ennek összegzése után a lélek előkészíti a következő testetöltésének a tervét. Meghatározza a következő tanulási feladatot, kiválasztja a színpadot és a szereplőket, akik majd segítségére lesznek ebben a folyamatban.

Ilyenkor a lelkek egymás között megállapodnak abban, hogy milyen minőségben lesznek jelen egymás életében a most következő inkarnációban. Valamint azt is eltervezik, hogy mikor lépnek be majd katalizátorként, beaktiválva a tervezett feladat elsajátítását.

Ezt követően a lélek megtervezi a legkedvezőbb időpillanatot a testetöltésre és vár amíg ez elérkezik.

Vajon milyen információkat tudhatunk meg ebből az időpontból?

Amikor a lélek megtervezi a születése idejét és helyét azzal tulajdonképpen meghatározza azt is, hogy milyen tulajdonságokkal kell majd rendelkeznie ebben az életben.

Vagyis melyek azok a személyiségjegyek, amelyek szükségesek lesznek a számára ahhoz, hogy a vállalt feladatát teljesíteni tudja.

Mi pedig ezeknek az ismeretében tudunk következtetni arra, hogy milyen feladattal született le a lélek. Vagyis visszafelé haladunk a következtetésekben.

Egy csecsemő sem születik rossznak.

Minden léleknek pontos terve van arra vonatkozóan, hogy mit szeretne elsajátítani ebben az életében. Ehhez igazítja a születése idejét, és ehhez választja magának a szüleit, a családi rendszerét és a tágabb környezetét is, például az országot, ahol meglátja a napvilágot és azt is ahol élni fog.

A későbbiekben pedig azok a személyek, akikkel találkozik, azok a körülmények, amelyben létezik, és azok a tapasztalatok, amelyeket megél, azok segítik majd hozzá, hogy azzá váljon, akivé válnia kell a feladata beteljesítéséhez.

Bármilyen nehéz is valakinek a gyerekkora, vagy serdülőkora, mégis pont olyan, amilyet lélekszinten választott magának. Ezekben a nagyon érzékeny időszakokban dől el, hogy milyen személyiséggé alakulunk.

A sok sérülés hatására van, aki visszahúzódóvá válik, míg a másik agresszívvá. A megaláztatások van, akit elbátortalanítanak, míg másokat arra késztetnek, hogy bebizonyítsák a világnak az értékességüket.

Mindenkiből mást hoz felszínre egy adott tapasztalás. Ez pedig attól függ, hogy milyen személyiség jegyeket választott magának a leszületése előtt.

Csak erre tud ráfűződni mindaz, amit megél az élete során. 

Sokszor tapasztalom azt, az emberi sorsok elemzése során, hogy mintha minden esemény egy meghatározható végkifejlet felé terelné az embert.

Ez tulajdonképpen az ő útja. Hiába próbál letérni róla és más irányt találni magának, a körülmények nem fogják engedni. Újra és újra eléhozza az élet azokat a lehetőségeket, amelyek a sorsához, a fejlődéséhez tartoznak. Ezért is tartom nagyon igaznak és megszívlelendőnek a következő mondást:

“Ha valamit nagyon akarsz, akkor engedd el. Ha visszajön, örökre a tiéd marad, ha nem akkor sosem volt a tiéd!”

De nézzünk egy példát arra, hogy az élet hogyan terelget bennünket:

Gyakran találkozom azzal a helyzettel, amikor egy férfi az életét teljes egészében a karrier építésére fordítja. Azután történik egy olyan bukás, amikor visszakerül a start vonalra. Például megszűnik a beosztása, esetleg visszarakják egy alacsonyabb pozícióba, vagy akár csődbe megy a vállalkozása.

Ilyenkor általában az történik, hogy él az előző életéből hozott mintának megfelelően, mert ez ismerős a számára, ezt a kisujjából kirázza. De neki ebben az életében az lenne a feladata, hogy az érzelmeket előtérbe helyezze és találja meg az egyensúlyt a család és a hivatás között.

Ezért is engedi a sors, hogy elinduljon a karrier felé, mivel a cél az egyensúly megtalálása. De amikor nagyon elbillen a mérleg az egyik oldalra, akkor valaki kirúgja a kissámlit alóla. Ilyenkor jön a mások hibáztatása, az okok keresése, jobb esetben az önszembesülés.

Lehet ilyenkor a sorsot hibáztatni, de tulajdonképpen maga a lélek tervezte be a saját maga számára ezt a bukást, akármit is jelentsen ez a való életben. A léleknek mindig a fejlődés a célja, ezért ha esetleg mégis elmenne a „rossz” irányba, akkor történjen valami, ami majd észhez téríti.

Ráadásul azzal a szereplővel, akinek köszönhető a bukás, megegyeztek még a köztes létben, hogy segíteni fog neki abban, hogy visszataláljon a helyes útra.

Ezért van az, hogy azok az emberek, akik a legnagyobb fájdalmat okozzák nekünk, sokszor a segítőink. Persze ezt akkor nem tudjuk, ezért haragszunk rájuk, vagy akár meg is gyűlölhetjük őket.

Maradjunk a korábbi példánál még egy kicsit és vizsgáljuk meg a személyiség irányából is a történteket.

Amikor a karrier elsőbbséget élvez a családdal és az érzelmekkel szemben, akkor nagyon gyakran találkozunk Bak, Oroszlán vagy Skorpió mintázattal az asztrológiai képletében.

A születési dátum számaiban pedig egyértelműen látható, hogy az előző életében a családdal kapcsolatos felelősségvállalás témakörében bukott el.

Ezért is teremtett magának ebben az életben olyan személyiséget, ami hajtja a siker felé. Viszont más jellemvonásai egyértelműen mutatják, hogy az érzelmek is dominálnak, például a Rák jegyében van a Holdja, vagy az Ascendense. 

Legtöbbször a Holdcsomópontok jelzik ezt a problémakört.

Ilyenkor csupán rajta múlik, hogy az események hatására képes-e felismeri azt, hogy mitől értékes az élet valójában. Hogy ezt biztosan megtanulja, a születési dátumát úgy választotta, hogy 38/11-es sorsfeladattal szülessen…

Tehát minden összefügg mindennel!

Nekünk itt lent az a feladatunk, hogy a születés pontos időpontjából kiindulva a számok, és a csillagok elemzésével felfedezzük azokat a mozaikokat, amelyeket ha összeillesztünk, akkor kibontakozik a valódi sorsfeladat.

Ha megtörténik a felismerés, akkor tudatosan haladhatunk azon az úton, amelyet még a fogantatásunk előtt, szabad akaratunkból kijelöltünk magunknak!

Forrás: by Nóra - lelkunkkodjai.hu

 

- - - - - - - 

 
Emberek, akik újjászülettek - REINKARNÁCIÓS TÖRTÉNETEK

forrás: After Midnight

A lélekvándorlás, latin szóval a reinkarnáció

 

A lélekvándorlás, latin szóval a reinkarnáció (újra megtestesülés) vagy görög szóval metempszükhószisz (ókori görög: μετεμψύχωσις) filozófiai és vallási fogalom, amely fő tana, hogy folytonosság van az egymást követő életek között és az egyén valamilyen módon újjászületik. 

A hagyománytól függően az ember vagy az élőlények lelke a fizikai test halála után egy másik testbe vagy formába vándorol, azaz emberi, állati vagy növényi alakban újra megszületik. Az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainizmus, a hinduizmus, a buddhizmus és a szikhizmus vallásoké. A tan megtalálható az ókori görögöknél, a manicheizmusban és a gnoszticizmusban,valamint a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is. Központi tétele a pogányságnak és az újpogányság legtöbb változatának is, bár vannak olyan csoportok, amelyek nem hisznek a reinkarnációban, de hisznek a túlvilágban.

Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától, el nem éri a tökéletességet, és a nirvána állapotát.

Történelem

Az ókori ind művek, például a Katha-upanisad és a Bhagavad-gíta egyértelműen a lélek halhatatlansága és a lélekvándorlás mellett tesznek hitet. A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létezik és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.

Nyugaton az ókori görög filozófusok közül Szókratész, Püthagorasz és Platón sorolható azok közé, akik a reinkarnációt szervesen beépítették tanításaikba. Platónt ismételten foglalkoztatta, hogy mi történik a lélekkel közvetlenül a halál után, mielőtt új testbe költözik. Nézete szerint hosszú időszakok telnek el a halál és az újjászületés között. Közben megfeledkezik korábbi életéről és megismeri az isteni ideáknak megfelelő gondolkodás alapfogalmait – az igazságosság, az erkölcs, a bölcsesség, a szeretet lényegét stb.
 
A korai kereszténység idején a gnosztikus irányzatok – annak ellenére, hogy az Egyház keményen harcolt ellenük – is terjesztették a lélekvándorlás tanát. Órigenész, a korai keresztény egyház egyik atyja és tudósa így írt a 3. században: A gonoszra való hajlam miatt bizonyos lelkek... testet öltenek, először emberit, majd oktalan szenvedélyeik miatt –emberi életük kiszabott idejének letöltése után – különféle állatokká változnak, ahonnan tovább süllyednek... a növényi élet szintjére. Ebből az állapotból ugyanazokon a szinteken keresztül újra felemelkednek, és visszahelyeztetnek mennybéli állapotukba.

Órigenész és Alexandriai Kelemen a középső platonizmus nyomán feltételezte a lélek preegzisztenciáját. Az Órigenésznek tulajdonított tanítások egyike szerint a lélek tisztán a szellemi szabadság kedvéért teremtetett, a bűn következményeként viszont tisztulási és nevelődési folyamatra ítéltetett a testi létezésben. Mivel ez a nézet tagadta az ember egységét és a bűn jelenségének tekintette az emberi testet, és – ha reinkarnációt valló nézetekkel párosul – nem ismerte el az emberi élet egyszeriségét, ezért 553-ban a keresztény egyház tanítóhivatala elítélte.

Az antik világban igen elterjedt volt a reinkarnáció tana; a manicheizmusban is a fő hittételek közé tartozott. Szent Ágoston, aki csatlakozott ehhez a valláshoz, mielőtt katolikus hitre tért, szintén nyitott volt a lélekvándorlás gondolata iránt.

A zsidó misztikus irányzat, a kabbalisztika több helyen is közöl múlt- és jövőbeli életekkel kapcsolatos ismereteket. Az iskola egyik alapkönyvében, a Zóhárban ez áll:

A lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb szubsztanciába, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, amelynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd megint egy újat, s így tovább egészen addig, míg el nem érik azt az állapotot, amely alkalmassá teszi őket az Istennel való újraegyesülésre. Az Egyetemes Zsidó Enciklopédia szerint a haszid zsidóknak is ehhez hasonló a hitük.

A pogány európai népek, a kelták, a germánok és a magyarok ősvallására jellemző volt a lélekvándorlásba vetett hit. Az amerikai indiánok nagy része, – a majákat és peruiakat is beleértve – hitt a lélekvándorlásban. Az ausztráliai arandák minden újszülöttben valamely ősüknek reinkarnációját látták.

Nyuagton a reneszánsz korában újra feléledt az érdeklődés a reinkarnáció iránt. A tan felélesztésében kiemelkedő szerepe volt az akkori Itália egyik vezető filozófusának és költőjének, Giordano Brunonak, akit végül az inkvizíció máglyáján égettek meg nézetei miatt.

A transzcendentalizmus mozgalmában Emerson így írt: A világ nagy misztériuma az, hogy minden tovább él; nem semmisül meg, csupán egy időre eltűnik a szem elől, majd ismét visszatér. Emerson könyvtárának sok ősi filozófiai műve közül a Katha-upanisadokat is idézi: A lélek nem születik, nem hal meg, senkinek sem a terméke. Meg nem született, örök, s ha a test el is pusztul, a lélek soha.

Oroszországban Lev Tolsztoj gróf ezt írta: 

Ahogyan jelenlegi életünkben álmok ezreit éljük át, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyen élet közül, amelybe egy másik, valóságosabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után.

A 20. század hajnalán Paul Gauguin, a nyugat egyik legnagyobb hatású művészét is magával ragadta a reinkarnáció gondolata. Tahitin töltött utolsó éveiben írt arról, hogy amikor a fizikai organizmus felbomlik, a lélek tovább él. Ezt követően – írja – felvesz egy másik testet, s érdeme vagy érdemtelensége szerint felemelkedik vagy lesüllyed. 

A művész szerint nyugaton először Püthagorasz tanította a folytonos újjászületés tanát, amit az ősi India bölcseitől ismert meg.

Az amerikai autómágnás, Henry Ford egy ízben így nyilatkozott: A reinkarnáció tanát huszonhat éves koromban fogadtam el... A zsenialitás nem más, mint tapasztalat. Néhányan azt hiszik, hogy adottság vagy tehetség, de valójában sok-sok élet hosszú tapasztalatának a gyümölcse. Fordhoz hasonlóan gondolkozott George S. Patton, amerikai tábornok is, aki szerint a hadi tudományokban való jártasságát az ősi csatamezőkön szerezte.

Carl Gustav Jung, az egyik legnagyobb hatású modern pszichológus vezette be az örök én fogalmát, amely életek hosszú sorát használja fel arra, hogy az én és a tudat legmélyebb rejtelmeit megértse. Jól el tudnám képzelni – írja Jung – hogy éltem már régebbi évszázadokban, és itt olyan kérdésekbe ütköztem, amelyeket akkor még nem tudtam megválaszolni, hogy újra kellett születnem, mert a rám bízott feladatot nem teljesítettem.

Antropozófiai értelmezés

A Rudolf Steiner által alapított antropozófia szerint az ember testből, lélekből és szellemből áll. A test az átöröklésnek, a lélek a karmának, a szellem pedig az újratestesülésnek, a reinkarnációnak van alávetve. Nem a lélek reinkarnálódik, születik ismétlődő módon testbe, hanem a szellemet hordozó individuum, az emberi én, mégpedig a lelkileg megélt karmának megfelelően. A természet egyéb birodalmaiban nincs reinkarnáció, ezért az ember kizárólag emberként testesülhet csak meg. (Az állatok nem reinkarnálódnak, mert nincs individuális énjük. Minden állatfajnak egyetlen individuuma van, aki a faj egyedeinek testeit nem hagyja el soha. Ha mégis elhagyja, akkor a faj kihal, vagyis az állati csoport-én földi testek, állati egyedek nélkül él tovább a lelki világban.)

Az ember magasabb énje, individuuma reinkarnálódik, nem a személyiség. A testbe született ember a testi élete révén egy alacsonyabb ént fejleszt ki a magasabb én másaként, akit személyiségnek nevezhetünk. A személyiség azonban minden halál után elveszti létét, feloldódik a világban, miközben a hozzá tartozó, illetve a benne lévő lelki és szellemi élményeket a magasabb én a halál és újraszületés közötti időben magába építi, mely által az individuum egyre gazdagabbá válik és tovább fejlődik.

Az ismétlődő megtestesülések közötti idő nagyon sok mindentől függ, de alapvetően több száz (kb. 700-800) év telik el közöttük. Sok kivétel is akad. A megtestesülések közötti időtartam és testet öltés időpontja sok mindentől függ. Függhet a kor sajátos viszonyaitól; a földi, természeti, kulturális viszonyok változásának mértékétől és sebességétől; magának az individuumnak a legutóbbi földi életétől, élményeitől, meghiúsult szándékaitól. Például egy gyerekkori halál után viszonylag csak rövid idő telik el az újabb testet öltésig. A jelenlegi korban egyébként általában kevesebb idő telik el két megtestesülés között, aminek az az elsődleges oka, hogy a külső, materiális, technikai fejlődés különösen felgyorsult. 100 év elteltével annyira megváltozik az ember mesterséges környezete, hogy egy újbóli földi életben annyi új tapasztalatot szerezhet az ember, mint régebben talán egy 800 év után bekövetkező inkarnációban sem. (Ez magyarázatot ad a földi népesség jelenlegi nagy számára is.) A reinkarnáció az emberi fejlődést szolgálja, ami egyrészt a minden embert érintő változásokon, másrészt az egyedi élmények megélésén alapul. Eszerint az ember korszakról korszakra kisebb vagy jelentősebb mértékben eltérő tudatállapotokat él meg. A szabályos fejlődés érdekében minden ilyen tudatállapotot meg kell tapasztalnia, ezért nagyjából a tavaszpont precessziós mozgásának 1/12-nyi ideje (kb. 2160 év alatt) alatt legalább kétszer meg kell testesülnie, többnyire egyszer férfiként, egyszer pedig nőként. Másrészt az egyéni karma kiegyenlítése, az egyéni sors is újabb és újabb reinkarnációkat tesz szükségessé.

Jelenleg az emberi fejlődés reinkarnációk sorozatában történik. Ez nem mindig volt így.  A testet öltések sora a távoli múltban kezdődött és egy nem is olyan távoli jövőben meg fog szűnni. De az ember a megtestesülések előtt is létezett és ezek megszűnése után is létezni fog, csak más létfomákban.

Az antropozófia gyakorlati útmutatásokkal, lelki-szellemi gyakorlatokkal is szolgál saját korábbi inkarnációink megismerésére. Több ismert személyiség individuumának előző megtestesüléseit is leírja.

Több vallásban is megjelenik a Test, lélek, szellem hármasság. "A lélek zengése" című, illetve "Az értelem puha fészke" című könyv így tálalja ennek a hármasságnak az összetevőit: A test egy megtapasztalási eszköz erre a háromdimenziós világra. A lélek egy hardware egység, ami az információkat tárolja, vezérli a testet illetve gondolkodásra képes. A szellem pedig a lélekben levő szoftver. Ez a szoftver egy emlékekből, ismeretekből, ösztönökből, cselekvési-gondolati mintákkal átszőtt összesség.

Hinduizmus

"Mindenki tudja, hogy "én nem ez a test vagyok". Bárki tapasztalja. Csak ostobaságból gondolkoznak az emberek másként, valójában mindenki tudja, hogy léte nem egyenlő a testével. Ezt nagyon könnyen tapasztalhatjuk. Én létezem. Megértem, hogy léteztem csecsemőtestben, gyermektestben és ifjútestben is. Olyan sok testben léteztem már. Talán most középkorú vagy öregember testében élek. Ugyanígy az életemben is sokszor cseréltem már testemet, mégsem vagyok azonos egyikkel sem."(Śrīla Prabhupāda)

A reinkarnáció tana igen ősi, akár a Védák. Az újraszületés tana szerint minden ember olyan helyzetbe születik, amelyet múltbeli karmái formáltak. A fizikai test meghal és felbomlik, de az ember tetteinek lenyomata megmarad. Újra kell születnie ahhoz, hogy ezeknek a (jó vagy rossz) tetteknek a gyümölcsét learassa. A hinduizmus alapján a lélekvándorlás célja a jobbá válás és a tökéletesedés. Ez készíti fel az embert a végső felismerésre, amely kiszabadítja őt a születés és a halál körforgásából. A lélek vándorlása mindaddig folytatódik, míg el nem éri a végső megszabadulást, hogy egyesüljön a Legfelsőbb Önvalóval, Brahmannal. 

 Buddhizmus

A buddhizmusban a szamszára a folyamatosan ismétlődő születések és halálok sorozata. A tudatnak karmikusan vezényelt folytonossága van az életek között, és a buddhizmus tagadja hogy létezik olyan önmagában létező én (lélek), amely a tudatosságok alanya lenne. A buddhista karma-tan alapján az újjászületésnek öt vagy hat osztálya lehet – az irányzattól függően.

Dzsainizmus

A dzsainák szemében a karma felhalmozódott akadály, s véleményük alapján a dzsíva (lélek) újjászületése azonnali és közvetlen.  

forrás:wikipedia.org

- - - - - - -

 A Rádió7 "Misztika" c. műsorában Farkas Emese műsorvezető Szőke Róberttel beszélgetett a reinkarnációról. - videó

https://www.youtube.com/watch?v=fI5twfUYRk0 

forrás: Szőke Róbert

Várunk

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...
Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… 

 

Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk

Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást…

És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan…

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk… 

- Meet Joe Black -

- - - - - -

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala - videó

forrás: annaandthebarbies

 

 

 Márti dala 

 

Dalszöveg: 

 

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni 

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak 

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak 

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni! 

 

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam 

Neked udvaroltam, az öledbe borultam 

Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni! 

 

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma 

Senki bele nem halt még komédiába 

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek 

Minek ölre menni, kezdjetek nevetni! 

 

Jó néha sötétben "holdat nézni" 

Hosszan egy távoli csillagot igézni 

Jó néha fázni, semmin elmélázni 

Tavaszi esőben olykor bőrig ázni 

Tele szájjal enni, hangosan szeretni 

Jó néha magamat csak úgy elnevetni. 

Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek. 

Olyan jó néha érezni, hogy élek! 

 

 Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni 

Az utolsó órában, mikor már megbántam 

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam 

Hogy elmúlt az élet...

...kezdjetek el élni!

 

Megállnak az órák a halál pillanatában: a távozó lélek különleges energiája lehet a tudósok szerint

Meglehetősen gyakori jelenség, hogy amikor valaki meghal, rejtélyes módon megállnak az órák…

Néhány parapszichológus állítja, hogy az elhunyt valamilyen különleges energiát bocsát ki magából, s ez állítja meg az órákat.

HALÁLOS PONTOSSÁG

A néphagyomány szerint a közeledő végzetre vagy a halál bekövetkeztére számos túlvilági látomásból és előjelből lehet következtetni. Ezek között fontos szerepet tulajdonítanak az órákkal kapcsolatos hiedelmeknek, amelyek időnként valósággá is válnak. A parapszichológusok több olyan esetet is feljegyeztek, amikor egy-egy időmérő szerkezet pontosan akkor és azért állt meg, mert tulajdonosának „ütött az utolsó órája”.

A végzet hírnökei között régóta „kétes dicsőség” övezi a különböző típusú időmérőket, amelyek valóban félreérthetetlenül jelzik egy-egy személy végórájának pontos időpontját. A népi hiedelem alapján vészjósló előjelnek számít, ha a karóra vagy a falióra érthetetlen módon megáll, illetve lezuhan a földre, és az is rossz ómen, ha tévesen üt az ingaóra vagy a templom órája. S talán nem meglepő, hogy e különös „babona” – mint oly sok más esetben – ezúttal sem nélkülözi a valós alapokat…

Legendás szerkezetek

A neves személyiségek halálát gyakran kíséri valamilyen megmagyarázhatatlan esemény, s az ilyen rejtélyes eseteket természetesen a korabeli krónikások sem felejtették el megörökíteni. A feljegyzések alapján XIV. Lajos francia király – aki az ingaórát feltaláló Christiaan Huygens holland fizikus pártfogója volt – 1715. szeptember 1-jén, hajnali 2 óra 21 perckor hajtotta örök álomra fejét a versailles-i kastélyban. A király ágya körül virrasztó rokonság és a személyzet döbbenten állapította meg, hogy a halál beálltakor a kandallón ketyegő Huygens-féle ingaóra váratlanul megállt, így rögzítette az uralkodó utolsó pillanatait.

Hasonlóan hátborzongató történet fűződik a világhírű feltaláló, Thomas Alva Edison személyéhez is, aki 1931. október 18-án 20 óra 43 perckor hunyt el a New Jersey állambeli West Orange városában. A családi legendárium szerint a hálószobában található régi falióra éppen Edison halálának pillanatában mondta fel a szolgálatot.

Az amerikai Virginia állam „legkísértetiesebb” lakóháza Peyton Randolph (1721–1775), a kongresszus első elnökének egykori rezidenciája Williamsburgben. A háromszáz éves épületben több családtag is titokzatos körülmények között vesztette életét, és szellemeiket napjainkban is gyakran látják az épület kertjében bolyongani. A híres államférfi halálának évfordulóin Randolph kísértete is fel-felbukkan a környéken, és a kisváros lakói számára nem okoz meglepetést, hogy minden évben október 22-én, éjfél után öt perccel megáll a közeli templom toronyórája: így emlékeztet az elnök halálának időpontjára.

Megdöbbentő beszámolók

Az észak-karolinai Duke Egyetem parapszichológiával foglalkozó munkatársai évtizedek óta gyűjtik a rejtélyes „óramegállásokkal” kapcsolatos újabb beszámolókat. Egy kanadai férfi, Adam Geithner bátyja 1976. március 16-án reggel 6 óra 25 perckor hunyt el ottawai otthonában. Amikor a kora délelőtt érkező temetkezési vállalkozó megkérdezte a pontos időt, Adam elővette a bátyjától kapott arany zsebórát, és döbbenten tapasztalta, hogy a míves szerkezet 6 óra 25 perckor megállt. „A családtagjaim figyelmét is felhívtam a jelenségre – emlékezett vissza a férfi –, majd a jelenlétükben felhúztam az órát, mert csak így bizonyosodhattam meg arról, hogy nem véletlen egybeesés történt. Még legalább egy fél napig működnie kellett volna.”

Az ausztráliai Sydneyben élő Mary Clemens fiatal férje, Alan 1988. március 27-én 9 óra 2 perckor vesztette életét. A tragikus eseménnyel egy időben a kandalló feletti százéves óra is megállt. Négy nappal később, a temetés után azonban váratlanul újra elindult, és azóta is kifogástalanul működik. „Mintha csak azért állt volna meg, hogy időt adjon az emlékezésre, és jelképezze a gyász múlhatatlanságát” – tette hozzá az asszony.

A texasi Peter Russell 1994. szeptember 8-án éjszaka egy vidéki panzió szobájában pillantott meg egy áttetsző, világos ruhában lebegő női kísértetet. A rémült férfi reggel a szálló tulajdonosának is megemlítette a „szellemes” találkozást, és hozzátette, hogy az adott időpontban az órája is felmondta a szolgálatot. Alexander, a tulajdonos egyáltalán nem lepődött meg a történeten. Mint elmesélte, a felesége öt évvel korábban bekövetkezett halálakor, hajnali 2 óra 40 perckor a házban található összes óra megállt. Egyedül a társalgóban függő ingaóra működött továbbra is megbízhatóan, amely hitvese örökségéhez tartozott. Alexander egy fényképet is mutatott a feleségéről, és Peter azonnal felismerte az asszonyt: őt látta kísérteni a szobában, amelyről kiderült, hogy régen a házaspár hálószobája volt.

forrás: A HIHETETLEN! MAGAZIN 

- - - - - 

 

Minden családtag halálakor megállt az óra: senki sem talál rá magyarázatot

Patricia Pearson elképesztő dolgokat élt át.

Állítása szerint ugyanis paranormális energiák vannak körülötte: rendre megállnak az órák a családja környezetében, ha meghal valamelyik hozzátartozó.

Ezek tényleg elképesztő jelenségek – meséli.

1962 ben egy rokonom, Tony egy balesetet szenvedett és hetekig eszméletlen volt.

Amikor látogatóban volt, úton hazafelé elmerengett az élet nagy dolgain. Mire hazaért, és meglátogatta a szüleit, azonnal csörgött a telefon: a kórház volt a vonalban, közölték a családdal, hogy Tony meghalt.

3 óra 15 perc volt.

Nem sokkal később látták, hogy a nagy fali óra 3 órakor kereken megállt. Később kiderült, hogy ez volt Tony halálának pontos pillanata, perce is.

Később a 62 éves apukája halálakor történt meg ugyanez.

Akkor szívrohamban halt meg az “öreg”, 1975 augusztusában, 1 óra 20 perckor hajnalban megálltak a család házában az órák.

Patricia már akkoriban sem hitt a véletlenekben.

Azonban nem ez volt az utolsó alkalom, hogy az órák megállása jelezte valakinek a halálát.

2002-ben a párjával épp kirándulni voltak, amikor kapott egy szomorú telefonhívást arról, hogy az anyja 87 éves korában elment.

Akkor már tudták:

Otthon valószínűleg megálltak az órák, és az lesz az anyukájának a halálának az ideje.

Hazamentek:

6 órát mutatott, később a halotti jelentésben a 6 óra szerepelt a halál időpontjaként, ahogyan előre sejtették.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek rávilágítanak: lehet valami a halál után, ugyanis a halál pillanatéban is energiák szabadulhatnak fel, melyek az órákat megállíthatják.

Nem mindenki hisz ugyanakkor a nő történeteiben, sokan csak kitalációnak gondolják.

Azok akik hisznek azonban azt mondják, hogy ezek egyértelmű jelei annak, hogy van egy ismeretlen világ és annak “kozmikus” kapcsolódásai, másfajta dimenziók, melyekről alig tudunk ma valamit.

 forrás:titkokszigete.hu

- - - - - - - - 

Megállnak az órák a halál pillanatában: a távozó lélek energiája lehet a rejtély? - videó

forrás: Milán Zavatszki