Medek Tamás spirituális író válaszol 39.

 

A kisgyerekek milyen idős korukig látják a szellemeket? Ez igaz azokra is, akik már a szellemvilágba átléptek vagy csak azokra, akik még bolyonganak a köztes térben? 

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

Mindannyiunknak vannak lelki érzékszervei, sőt, azok a "valódi" érzékszerveink. Amíg azonban testi életünket éljük, testi érzékszervekkel is rendelkezünk, melyek az itt létünk alatt lefedik a lelki érzékszerveinket. Lefedik, hogy döntően azokat tudjuk használni. A testi érzékszerveinkkel csak a fizikai világot tudjuk tapasztalni, s ugye amíg itt vagyunk, fontos, hogy döntően ide tudjunk fókuszálni.

Ez a lefedés azonban nem egyik pillanatról a másikra történik. Amikor ide érkezünk, ez egy folyamat eredménye, illetve amikor innen távozunk, amennyiben az nem hirtelen történik, akkor is egy folyamaton keresztül megy végbe. Amíg a lefedés nem teljes, addig a lelki érzékszerveinket is tudjuk többé-kevésbé használni, melyekkel tehát a nem a fizikai világhoz tartozó dolgokat is érzékelni tudjuk. Test nélkül létező lelkeket, mások felénk irányuló gondolatait, stb.

Az ideérkezésünkkor tehát e lefedés még nem teljes - ez pár év alatt megy végbe. Ezért van az, hogy a gyermekek, bizonyos életkorig még érzékelik azon lelkeket, akik körülöttük vannak vagy éppen emlékeznek még előző életeik valamely részeire. A legtöbb esetben ez a gyermek öntudatra ébredéséig tart, sok esetben 6-8 éves korig. Ritka esetben tart ki felnőtt korig is - ilyenkor általában arról van szó, hogy az adott lélek olyan sorsfeladatot (is) hozott magával, melyhez ez szükséges.
S ez a sajátosság az oka tehát annak is, hogy aki már közel jár a testi távozásához (például haldoklási folyamaton megy keresztül), már érzékeli azon test nélkül élő lelkeket, akik körülötte vannak, illetve akik elé érkeznek.

Az ilyen érzékeléssel természetesen nem csak azon lelkek láthatók, akik még nem tértek vissza a szellemvilágba, hanem azok is, akik onnan egy kis időre visszatérnek, meglátogatni bennünket.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu - 

Einstein nem volt ateista: így fért össze a tudomány és a vallásosság a gondolkodásában

 

Minden idők leghíresebb fizikusa élete során több, egymásnak látszólag ellentmondó kijelentést tett Isten létezésével kapcsolatban, ezért vannak, akik késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, hogy hívő vagy megrögzött ateista volt. Mint mindig, az igazság ezúttal is valahol középen van.

 

 
A világ legokosabb emberének tartott elméleti fizikus személyével kapcsolatban rengeteg legenda és tévhit kering, sokan a neki tulajdonított mondásokkal próbálnak érvelni Isten léte vagy éppen nemléte mellett. De vajon mi volt Albert Einstein valódi véleménye a vallásról? – ezt a kérdést boncolgatja Brian Gallagher, a Nautilus blog társszerkesztője.
 
A világ működése túlságosan bonyolult

„Isten nem játszik dobókockával” – szól Einstein egyik híres mondása, ami sokak szerint bizonyítja, hogy a tudós hitt a Mindenható létezésében. A mondás persze egyáltalán nem erre utal, hanem a kvantummechanika jelenségeit magyarázza: Einstein úgy gondolta, a világ egyfajta szabályrendszer szerint működik, és a kvantummechanika összehangolható hagyományos fizikai törvényekkel. Kvantumszinten sem lehetnek véletlenszerűek a dolgok, csupán még nem sikerült feltárnunk a szabályrendszert, amellyel leírhatnánk működésüket.

De mi volt Einstein tényleges véleménye Isten létezéséről? 

 

A fizikus egy 1954-ben írt levelében, mely néhány éve 2,9 millió dollárért (kb. 850 millió forint) kelt el aukción, így fogalmazott: 

„Spinoza Istenében hiszek, aki a világ harmonikus működésében ölt testet, és nem a gondoskodó Istenben, aki folyton beleártja magát az emberek kisebb-nagyobb ügyeibe” 

 

Egy másik alkalommal Eric Gutkind filozófusnak ezt írta: 

„Számomra az Isten szó csupán az emberi gyengeség kifejezése, a Biblia pedig jó szándékú és nemes, de primitív legendák gyűjteménye. Nincs olyan értelmezés, magyarázat, mely meg tudna győzni az ellenkezőjéről.”

Az utóbbi levél alapján Einsteint kétségkívül ateistának gondolnánk, egy másik alkalommal viszont ő maga tagadta ezt a beskatulyázást: 

„Nem vagyok ateista – jelentette ki egy interjúban 1930-ban. – A világ túlságosan bonyolult ahhoz, hogy korlátolt emberi értelmünkkel felfoghassuk.” 

 

Ugyanebben az interjúban azt is mondta: 

„Képzeljünk el egy gyereket, aki betéved egy könyvtárba, ahol hatalmas, plafonig nyúló polcokon sorakoznak a különböző nyelveken írt könyvek. Sejti, hogy valakik írtak ezekbe a könyvekbe valamit, de fogalma sincs, hogy mit, és a nyelvet is képtelen megérteni. Észreveszi, hogy a könyveket valamilyen rendszer alapján rendezték el a polcokon, de nem tudja elképzelni, mi lehet ez a rendező elv. Bármennyire pallérozott is legyen az emberi elme, sosem lesz képes rá, hogy felfogja, megértse a világegyetem működését.” 

Sem hívő, sem ateista nem volt

Einstein tehát valahol az ateizmus és az istenhit közötti széles mezsgyén állt, részben a Spinozához köthető panteista felfogás, részben a napjainkban agnoszticizmusnak hívott elképzelés állt a legközelebb a világképéhez.

Baruch Spinoza 17. századi holland–zsidó filozófus nézete szerint – akit a maga korában istentagadással vádoltak – Isten nem ruházható fel személyiséggel, inkább a világgal, a természettel azonos teremtő erőként írható le: a panteizmus kifejezés a görög pan, vagyis „minden” és theos, vagyis „isten” szavak összekapcsolásából származik. Az agnosztikusok azt mondják, nem lehet tudni, Isten létezik-e, vagy sem, és e nélkül a tudás nélkül kell törekednünk a világ megismerésére. Ennek részben megfelelően Einstein elutasította a vallások által hirdetett „személyes Isten” létezését, de hitt benne, hogy a világban uralkodik egyfajta rendszer, melynek megismerése túlmutat az emberi felfogóképesség határain.

Azt mondhatjuk tehát, hogy Einstein felfogásában egyáltalán nem állt olyan heves konfliktusban egymással a hit és tudomány, mint azt sokan gondolják.

forrás: Rudolf Dániel - divany.hu

 

- - - - - - 

 

Einstein véleménye Istenről - videó

forrás:Sounds of God Ministries

Jézus életének hiányzó tizennyolc éve

 

Jézus 12-30 éves kora közötti időszak

 

Jézus életének egyes szakaszairól meglehetősen keveset tudunk, legalábbis a Bibliából. Különösen igaz ez Jézus 12-30 éves kora közötti időszakra. Lássuk, mi minden deríthető ki az egyes mellőzött források alapján erről az életszakaszról! Figyeljük meg, hogy miért titkolták el, miért rostálták ki az egyházatyák az evangéliumokból ezt a periódust!

Szinte üres a Biblia, ha Jézus eme életszakaszáról szeretnénk többet megtudni, vagy legalábbis erre szeretnénk következtetni. Ez főleg akkor okozhat problémát a hívő számára, amikor igénye támad annak megértésére, hogy pontosan milyen lelki fokozatokon ment keresztül a Megváltó, mire azzá a példaképpé vált, akit az utolsó három évéből megismerhetünk. Tehát a „hogyan jutott el idáig” kérdésre keressük a választ.

Abban egyetérthetünk, hogy ami Jézusnak 18 évig tartott, azt az átlagember sem valószínű, hogy rövidebb idő alatt tudja elvégezni, bejárni, kiérlelni. Másfelől, ha nem tudjuk, hogy mit csinált, akkor hogyan lehet őt utánozni, vagy követni? Vagy elég volna csupán hinni benne és Ő mindent elvégez helyettünk? Egyes irányzatok ezt próbálják elhitetni és sulykolni. (Lásd: engesztelő áldozat) Én nem értek ezzel egyet, mert szerintem a tudatosság fejlesztése alapozza meg a jövő emberiségét és az Új Kor emberének lelki fejlődését, ami pedig már egy tudáson alapuló hitet kell, hogy eredményezzen, s nem egy könyvtudáson és megkopott, foghíjas emlékeken alapuló hitkultuszt.

Több jel is arra mutat, hogy Jézus ebben a 18 évében misztériumiskolákban tanult, ahol különféle beavatási ceremóniákon esett át.

Ha csak ebből az egy mondatból indulnánk ki, akkor több kényes kérdést is meg kellene válaszolnia a mai egyháznak. Például, kik voltak azok, akik a Megváltót beavatták? Merthogy nem zsidó rabbik voltak, az szinte biztos. Ha pedig nem zsidó és nem is keresztény főpapok (hiszen szerintük kereszténység korábban nem létezett), akkor kiknek az útját, milyen elődöknek a nyomdokait követte Jézus? Végül, nem volna érdemes elgondolkodni azon, hogy esetleg eme ősi, univerzális út is legalább annyira megfelelő lehet a hívőnek, mint a mai keresztény út? Hiszen Jézusnak megfelelt, nemde?

Ilyen zavarba ejtő kérdéseket persze nem illik feltenni manapság.

Vajon Jézus akkor is alkalmas lett volna Krisztussá válni, ha nem kapja meg ebben a 18 évében a szükséges elő- és felkészítő beavatásokat? Aligha válaszolhatunk igennel erre a kérdésre.

Akkor milyen szellemi tanulmányokat folytatott és követett a Megváltó-jelölt?

Jézus az ősi hagyományok ismerete nélkül és a korszak beavatottainak patronálása nélkül nem világosodhatott volna meg. Ezeket a tradíciókat most ne nevezzük vallásos tanításoknak – bár azok voltak –, hanem csak szellemi esszenciáknak.

 Kép forrása: Pinterest.com

A szellemtudomány azt állítja, hogy Jézus háromszor hat éves szakaszokban sajátította el a spirituális ismereteket és kapta meg a korábbi korszakok tudását. Ily módon indiai, perzsa és egyiptomi tanításokat kapott. Ez a megállapítás azonban ebben a formában félrevezető egy kissé, mert a mai ismereteink szerint gondolunk e térségekre. Ez azért hiba, mert itt az őseredeti szellemiségre kellene asszociálnunk, amit viszont csak kevesen ismernek azok tiszta formájában.

Ezek fényében vegyük sorra Jézus beavatásainak főbb állomásait!

Először Indiába megy Jézus. Indiai tartózkodásának főbb szellemi állomásai:

buddhizmussal való megismerkedés
dzsainizmus tanainak elsajátítása
hinduizmus, illetve a Védák és a Puránák tanulmányozása

Ezért találunk, jobban mondva csak találhatnánk több közös nevezőt a keleti vallások és a kereszténység valódi, ősi alapeszmeisége között, amely a közös elvektől az azonos szimbólumhasználatig sok formában tetten érhető.

India után Tibet következett, ahol szintén beavatást nyert. Egyes elképzelések szerint ezután Ordoszba (Belső-Ázsia) vezet az útja, ahol az ősmagyarok által alapított Élet Templomában válik a „kozmikus tudományok mesterévé”. (Arvisurák, Puránák és még több mint egy tucat írás említi őt, igaz, más néven: Jus Asaf)

Érdekes továbbgondolni Jézus és a magyarság eszméinek keveredését és egymásra hatását. Természetesen vannak, akik Jézus kifejezetten magyarnak tartják, nos, ha ezzel a kijelentéssel nem is értünk egyet, akkor is sok közös vonásra magyarázatot adhat a fent említett kozmikus princípiumokba történő beavatás.

Jézus újabb hatéves életperiódusa Perzsia (a Pártus Birodalom) területére vezet, ahol a Zarathusztra által alapított fényvallás, a zoroasztrizmus teszi hozzá a maga részét a Megváltó fejlődéséhez. Itt a birodalom mágusai képezik őt, s éppen itt köszön vissza a napkeleti bölcsek története, csak Jézus itt nem újszülött, hanem 20 év körüli ifjú.

Itt „Zarathusztra fia”-ként emlegetve, Hazrat Issa-ként olvashatunk róla a Farhang Asafia című műben, amint éppen leprásokat gyógyít.

A fellelhető források (például kopt írások) alapján azt mondhatjuk, hogy Jézus 24-30 év közötti életszakaszát Egyiptomban tölti, ahol végiglátogatja a Nílus-menti főbb misztériumiskolákat, illetve templomokat. Bölcsességet és mágiát tanul, mígnem a Nagy Piramisban megkapja az egyik fő beavatását.

Jézus Thot-Hermész ezoterikus tudásával és bölcsességével, így többek között az alkímiával is megismerkedik és mesteri művelőjévé válik. Ezzel párhuzamosan megismerkedik az Esszénus Rend tagjaival, a terapeutákkal. Ez a magyarázat arra, hogy amikor 30 éves korában visszatér Palesztinába, akkor miért éppen a qumráni esszénus közösség fogadja kebelébe. (Tehát azért, mert az esszénusok egyik része egyiptomi, másik része qumráni székhelyű volt.)

Fontos megemlíteni, hogy ezek az évek (12-30 év közötti) tekinthetők a felkészülés éveinek, amely megnyitja Jézus utolsó három évből álló időszakát, mely voltaképpeni missziójának a betetőzése volt.

Ugyanakkor jó tudni, hogy Jézus behatóan ismerte a zsidó szent iratokat és beavatási rendet is, s eleinte szerette volna megreformálni a zsidó vallást. Kezdetben a tanításai erre irányultak. Azzal tisztában volt, hogy a régi korszakok nem ismételhetők újra, mert az azokat létrehozó és fenntartó energiák már nincsenek jelen és nem is szolgálnák az emberiség szellemi fejlődését. Ugyanakkor azt is látja, hogy a zsidó nép, amely kezdetben nagy lelkesedéssel fogadta őt, egy idő után ellene fordult, mert bizonyos zsidó vezetők Jézus ellen hangolták a népet, főleg miután Jézus már nem a zsidó valláson belül képzelte el messiási tettét, hanem munkásságát és az üdv lehetőségét ki akarta terjeszteni az egész emberiségre. Ezzel ugyanis odalett volna a zsidó nép kiválasztottisága, amit a krisztusi egyetemesség válthatott volna fel. Ezt nem engedhették az akkori vallási hatalom birtokosai, így Jézus hamarosan veszélyforrássá vált számukra. Ezért alakultak az események úgy, ahogy.

- angyalforras.hu -

Írta és szerkesztette: Száraz György - boldognapot.hu

- - - - - 

 Csak a Szeretet képes arra - videó

Az ember idővel megérti...

 

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja.

 

Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.

Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem megtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 

Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 

Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak.
Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.

Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 

Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. 

Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 

Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.

Az ember megérti, hogy mindegy, ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. 

Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.
Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.

Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...

- Guzsik-Mohácsi Viktória -

- - - - - - 

 

Oliver Shanti - Sacral Nirvana - videó

 

Szellem van a házadban? Ezek a legjobb módjai annak, hogy végleg megszabadulj tőle!

Amennyiben valamilyen oknál fogva a szellem nem tud átmenni a fény kapuján az 48 nap után bezárul, és a lélek itt reked a földi létben. ha úgy érzed hogy túlvilági lények járnak a házadban, vagy biztos vagy benne, hogy szellem férkőzött az életedbe, akkor ezekkel a módszerekkel egyszer s mindenkorra megszabadulhatsz tőle! 

 

A szellemek nem mások, mint elhunyt emberek a Földön ragadt lelkei. Sok oka lehet annak, hogyha egy lélek a bolygónkon ragad a való életben.

Talán egy befejezetlen dolog miatt nem tudta otthagyni korábbi életét, szeretteit, talán még úgy érzi, feladata van a hátrahagyottakkal.Amennyiben valamilyen oknál fogva a szellem nem tud átmenni a fény kapuján az 48 nap után bezárul, és a lélek itt reked a földi létben. Vannak ártalmatlan szellemek, ezekből van szerencsére több. Akadnak köztük olyanok is, akik még túlvilági létükben is kapzsik, és megpróbálnak még haláluk után is az életükben begyűjtött anyagi javakhoz tapadni, azok közelében maradni. Ezek a lelkek nem képesek elhagyni a világunkat, míg ezek a számukra kedves tárgyak léteznek. Van egy szűk réteg azonban, melyek nagyon veszélyesek, akik
a Földön maradás érdekében megpróbálnak „hozzátapadni" egy emberi testhez lélekhez.Általában rokonokat, vagy érzelmileg labilis embereket választanak, de nemcsak embereket, hanem akár lakásokat, köztereket, pincéket bejáratait keresnek maguknak. 

Ha úgy érezzük, szellem van az életünkben 

 

Számtalan dologból érezhetjük azt, hogy nem vagyunk egyedül lakásunkban, vagy az életünkben. Van olyan szellem, ami személyekhez - akár hozzánk - kötődik, és van olyan is, mely helyekhez. Az egyik szellemjáráskor legszembetűnőbb jelenség az orrunkhoz kapcsolódik. Paranormális aktivitáskor ugyanis előfordul, hogy olyan szagokat, illatokat érzünk, melyeknek valójában – normális körülmények között – nem lenne szabad ott lenniük, nem lenne szabad éreznünk. Ha különös, elsőre értelmetlen, később mégis komoly értelmet nyerő álmaink vannak, akkor is biztosak lehetünk, hogy valami túlvilági eredetűvel van dolgunk. Ilyen esetekben ugyanis sokszor maga az entitás próbál álmainkon keresztül mondani nekünk valamit.

Szintén sok szellem járta házban számolnak be arról az emberek, hogy gyakran érzik úgy, mintha figyelnék őket.Ilyenkor a hátukon szó szerint feláll a szőr, a fülük bizseregni kezd, és úgy érzik, valaki áll mögöttük az üres szobában.Majdnem szellemi jelenés kapcsán arról számoltak be a szemtanúk, hogy a levegő hirtelen lehűlt. Bizonyos esetekben olyan mértékben, hogy az emberek látták saját leheletüket. A kísértet abszorbálja az energiát, így következik be a lehűlés. Egy felmérés szerint az emberek legalább 50%-a szeretne az élete során szellemet látni, ha lehetősége lenne rá, azonban arról nem szólnak a statisztikák, hányan csinálnák össze magukat egy ilyen találkozás során. Ha egy tényleges szellemi megjelenésnek leszünk tanúi, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban túlvilági lénnyel, lényekkel van dolgunk. 

Mit tegyünk, ha szellemmel van dolgunk?Az első tanács inkább megelőzés részben, mint gyakorlati tanács arra az esetre, ha már megszállta volna lakásunkat egy kísértet.

Rendkívül fontos, hogy szeretteinket gyászoljuk meg kellőképpen, minden földi tisztességet adjunk meg számára, de ne tartsuk magunk mellett a lelkét itt a Földön, mert a szellem nem tud átkelni a túlvilágra.Ugyanis azzal, hogy fájdalmunkkal fogva tartjuk szerettünket nem csak magunknak árthatunk, hanem megakadályozzuk azt is, hogy újra vissza szülessen a földre. Jó tanács lehet az, hogy éjszakánként - fehér - gyertyákat égetünk. A gyertyának ugyanis rendkívül tiszta a lángja, és a fényt nem szeretik a szellemek. Akaratlanul is a félhomályt, sötétet kedvelik, főleg a rossz szándékú lények, démonok.

A másik gyakorlatban is működő dolog a feszület. Helyezzünk el belőlük minél többet a lakásban, annak több pontján,mert a feszület jelenléte nyugtalanítja a gonosz, ártó szándékú kísérteteket, a jó szándékúakat pedig arra sarkallja, emlékeztetni, hogy tovább kellene állniuk. 

Szólítsuk fel a ház elhagyására, kitartóan, naponta akár többször is. Ezáltal a szellem azt fogja érezni, hogy egyrészt nem félünk tőle, és a házat már saját területünknek tekintjük, a saját életünknek, amiben neki nincs helye. Ha megszűnik minden kötődés a valós világhoz, a szellem el fogja hagyni azt. A szívósabb szellemeket csak úgy lehet elűzni,
ha egy számukra kedves tárgyat semmisítünk meg, mint fentebb már leírtuk, egyes személyek lelkei bizonyos tárgyakhoz kötődnek, mert nem tudnak tőle elszakadni. Ha rájövünk melyik az a tárgy, semmisítsük meg, vagy temettessük az elhunyt szelleme mellé, így az utolsó kapocs is kámforrá válik közte, és az élők világa között, nem lesz mihez ragaszkodnia.

Ha befejezetlen ügyei voltak, talán azokra akarja felhívni a figyelmet.Egy soha ki nem adott könyv, egy fel nem adott búcsúlevél. Számtalan ok lehet, amire fel kívánja hívni a figyelmünket valaki odaátról. Ha figyelünk az ismétlődő álmokra, apró jelekre, könnyen kideríthetjük mit akarhat, de ezt csak szigorúan médium jelenlétében tegyük, hisz a szellemidézés veszélyes, a kísértettel kapcsolatba lépni egyedül ne kíséreljünk meg. Ha pedig minden kötél szakad, és nem sikerül saját erőnkből távozásra bírni túlvilági lakótársunkat, akkor érdemes médiumot hívni, vagy valamilyen ördög és szelleműzéssel, házak megtisztításával foglalkozó szakembert.

 

(forrás:avilagtitkai.com)

 

- - - - - - - 

 

 Megszállottság szellemek, entitások által - videó

forrás:Orosz Veronika

 

Medek Tamás spirituális író válaszol 38.

 

Honnan jöttek és hogyan lettek a lelkek? Darwin elmélete mennyiben igaz? Ide más bolygóról érkeztünk? (egy kedves hozzám forduló kérdése)

Az emberi lelkek a Forrásból, Istenből váltak ki (s a lelkek születése ma is folyamatos), s amikor hozzá hasonlatossá válnak, abba is olvadnak vissza. Azonban e két időpont között emberi ésszel felfoghatatlan időtartam telik el. A létezésünk csupán egy kisebb szakasza a reinkarnációs időszakunk is (mely szintén felfoghatatlan hosszúságú lehet földi ésszel), nagyjából annyi, mint most a teljes életünkből az iskolás időszak. A lelkek születéséről azonban annál többet tehát, hogy kiválnak Istenből, a Forrásból, többet nem nagyon tudhatunk meg, mert még azon szellemek sem tudják jobban, akiktől a közléseket kaphatjuk itt a Földön.

Darwin elmélete egy meglehetősen materialista szemléletmód. Már csak abban sem állja meg a helyét, hogy az ember a majmoktól származna. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy az, akik valójában vagyunk. A lelkünk tehát semmiképpen sem származik az állatokéból. A testünk igen, az valóban az állatvilágból emelkedett ki, de még az sem úgy, ahogy tanítják Darwin elmélete szerint. Ha így lenne, akkor a mai napig is emelkednének ki az állatvilágból értelmességre törő fajok. De nem ez történik, a majmok például a mai napig is megmaradtak majomnak. A szellemi tanítások szerint az igazság ezzel szemben az, hogy az egyre nagyobb fejlettségű állatok megjelenése valóban az ismert evolúciónak volt köszönhető, de csak részben. Részben pedig az úgynevezett teremtő lelkek tevékenységének - ők hozzánk képest jóval fejlettebb lelkek, akik ezt választották hivatásul.

A végső cél az volt, hogy végre megjelenjen majd egy olyan test, amely már az emberi lélek befogadására is alkalmas. Az emberszabású majom már közel állt ehhez. Innen már csak egy lépcső kellett a célhoz, ez pedig úgy valósulhatott meg, hogy egy nálunknál (tudományos és spirituális értelemben is) sokkal fejlettebb civilizáció, mai szóval élve, géntechnológiai módszerrel létrehozta azokat az első emberi testeket, amikhez már emberi lélek csatlakozni volt képes. Mindehhez a már itt a Földön meglévő géneket ötvözték a sajátjukéval. A testünk tehát bizonyos mértékig más bolygóról érkezett, a lelkünk azonban ugyanonnan, ahonnan mindenki másé is, a szellemvilágból.

Egy fizikai világban - legalábbis a hozzánk hasonlókban - egy folyamat történik, mire maguk a lelkek is megérkezhetnek, s mely folyamatot felsőbb szellemi erők (fejlettebb lelkek a szellemvilágban) irányítják, s az egyes "alakítgatásokat" ők, míg másokat, ezt kivitelezni képes fizikai létformákban élő lelkek végzik.

S még egy gondolat érdekességképpen, bár ez nem tartozik szervesen e témához. Az emberiség istenképe, illetve az, hogy kit nevez Istennek, sokrétű. S ebből csak egy példa a következő. Az a civilizáció, mely létrehozta a testünket, olykor meglátogatott bennünket. Az akkori emberek látva a hozzájuk képest elképesztő technikát és formákat, őket is Istennek vélték...

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Dr. Pataky Árpád spirituális író, tanító emlékére

 

A régi Magyarországon, egészen a II. világháború végéig élte fénykorát a honi
spiritizmus, vagy szellemtan. Még Grünhut Adolf doktor alapította a Szellemi Búvárok
Pesti Egyletét az 1880-as években. 

 

A spiritológia világa

A szellemtan, vagy más néven spiritológia ekkor kezd a tudományos világ
érdeklődésének homlokterébe kerülni.Több médium, mint Eszter, Béla, József,
Adelma, Elemér, hogy csak az ismertebbeket említsem, voltak a szellemek szócsövei. 

Sok vita is volt a témában, érte a honi spiritisztákat is sok támadás a sajtó és a szkeptikusok részéről, de egészen 1945-ig folytatták tevékenységüket. Az 1948-as év, a kommunista diktatúra megszilárdulása vetett véget minden ilyen alternatív mozgalomnak, a szeánszok megszakadtak, csak a ’60-as évek végétől voltak titkos összejövetelek itt-ott magánházaknál, zárt körben, például Székesfehérváron Kapon Jánoséknál, Spiritiszta és Ufókör néven.

Dr. Pataky Árpád

A szellemtanról Dr. Pataky Árpád írt egy háromrészes könyvet, ami alapmű a témában, 

ez a Bevezetés a spiritológiába.
A trilógia részletesen tárgyalja a spiritizmus múltját, jelenét, és a távlatokba tekint. Rengeteg konkrét esetet is felvonultat, megtudhatjuk a miérteket és a hogyanokat is. A szellemvilág mindent elmond, amit csak szeretnénk tudni.

Pataky Árpádnak nagy szerepe volt a spiritiszta élet újraindításában a rendszerváltozást követő években, újra lehetett erről a korább taburól is beszélni, a kommunizmusban keletkezett információs vákuum eloszlása után újra áramlott mindenhonnan a sok érdekes és rendhagyó dolog, az embereket is érdekelte az „új”. Volt sajtója is a spiritizmusnak, Égi világosság címen jelent meg egy folyóirat.

 

Spirituális Baráti Kör honlapja:

https://sbk.gportal.hu/ 

- - - - - - -

Dr. Pataky Árpád spirituális író - tanító, mediális csoport vezető, spirituális munkás halál utáni jelentkezése az Adai médiumon keresztül. - videó

Árpi bácsi dolgozta fel az Égi Világosság folyóiratot, kidolgozta  az Evangéliumok szellemi magyarázatát, és még sok szellemtani munka fűződik a nevéhez.

forrás: István Karsay

 

 

 Dr. Pataky Árpád spirituális író - tanító, mediális csoport vezető, spirituális munkás halál utáni jelentkezése az Adai médiumon keresztül és komoly tanítása 2021.április. 18. - videó

Tanítás a jelen helyzetről és a várható jövőről. Beszél a szellemi hazában lévő munkáról. - videó

forrás: István Karsay

 

Az új tudatosság

 

Mi a tudat?
Tág értelemben a tudat az az energia, amely egyesíti az anyag spirituális és fizikai aspektusait.

Egy másik meghatározás:
A tudat a legfinomabb energia, amely lehetővé teszi a léleknek, hogy irányítsa a testet.
És ez minden szinten megtörténik: a sejttudat ellenőrzi a sejtek munkáját és a sejtek közötti kölcsönhatásokat; a szervek tudata irányítja maguknak a szerveknek a munkáját, és szervezi a kölcsönhatást a test többi szervével és rendszerével; a test és az egész test rendszereinek tudata irányítja a szervek és rendszerek munkáját, valamint a test összes folyamatát.

Ezért: „Ahogy gondolkodunk, úgy élünk.” Vagyis az életet az emberi tudat alakítja. Ezért fordítanak ekkora figyelmet a lelki fejlődésben a tudatosságra. A tudatállapot, a gondolatok tisztasága - mindez meghatározza az ember életminőségét.

Tudatosság-kitágult tudat 

Az elmúlt években gyakran használják a „kibővített tudatosság” kifejezést. Már maga a kifejezés is sugallja, hogy milyen tudatosságról van szó - ez kibővült (egy átlagos ember tudatszintjéhez képest). 

Sokan úgy vélik, hogy ha könyveket olvastak, szemináriumokon vettek részt, kibővült tudatuk van. Így van? Határozzuk meg, mi különbözteti meg a kitágult tudatot a hétköznapitól. E meghatározások szerint mindenki felmérheti tudata állapotát.

1. A kitágult tudat dinamikusnak érzékeli a Világot és annak minden megnyilvánulását. Dolog, kő, fa - ezek nem statikus formák, mind dinamikusak és összekapcsolódnak. 

2. A kitágult tudat (tudatosság) aktív és kreatív. Az ilyen tudat az egész világot egyetlen mozgatható formának tekinti, és megérti, hogy mindez a tudat segítségével megváltoztatható.

3. A kitágult tudat (tudatosság) tisztában van mindennel, ami történik, látja az okokat, megérti a következményeket és irányít minden helyzetet.

4. A kitágult tudat (tudatosság)egyszerre képes érzékelni számos különféle tárgyat és folyamatot, beleértve az időben és a térben szétszórtakat is.
A kitágult tudat a tudat fejlődésének egy szakasza a teljes tudatosságig.

Ebből arra lehet következtetni, hogy mely jellemzők határozzák meg a Teljes Tudatot:
1. A teljes tudatosság megfelelően tükrözi a világ fejlődését, mivel vele együtt egyszerre fejlődik.
2. A teljes tudatosság tárhelye az Elsődleges Forrásban van, bárhová átirányítható, vagyis mindenhol jelen van.
3. A teljes tudatosság minden részecskéjében tükrözi a Világ teljes valóságát. A tudatosság holografikus. Vagyis az a személy, akinek teljes a tudata, mindent megtalál saját magában.
A világon minden tudatában van az öntudat különböző szintjeinek. Minél magasabb az öntudat, annál erősebb a vágy a még nagyobb öntudatra. És ez így növekszik tovább. Minél többet tud valaki, annál többet szeretne tudni. Ez az élet természete, Isten és az ember természete.

Az élet maga az élet folyamata során törekszik az életre.
Minden folyamatosan gyorsul. Minden energia tisztában van önmagával, de nem minden energia van tudatában annak, hogy tudatában van önmagának. Minden sejtnek, molekulának, atomnak van elméje, és az energia az evolúciójának egy pontján rájön arra, hogy tisztában van önmagával. Ez egy fontos pillanat az evolúcióban - az élet rájön, mi az élet. Ez az elválás pillanata.
A rész részként, és nem egészként valósítja meg önmagát, és egy bizonyos ponton az élet ezen részének az az elképzelése, hogy el van választva az Egésztől -vagyis Istentől - az első fordulópont.
Így születik meg az Élet következő folyamata - a káosz. A káosz akkor fordul elő, amikor egy részecske úgy véli, hogy nem tartozik az Egészhez.
Amikor egy részecske öntudatot nyer, elveszíti az Egységgel való egység tudatát, amelynek része. Mostantól az elméjét - amely valójában az Egyetemes Elme - saját elméjének érzi.
Lucifer mítosza tükrözi a különválás pillanatát. De különállás nélkül nem lenne öntudat. Ezért olyan ellentmondásos a képe.
A második fordulópont az elkülönülés állapotában van, annak felismerése, hogy az Egység elválaszthatatlan része vagy.
Ez az Atyához való visszatérés, a hazatérés. Felismerve önmagát, a rész visszatér az Egészhez, anélkül, hogy elveszítené tudatosságát (egyéniségét). Az emberiség most a fejlődés ezen szakaszában van - megvalósítja egységét a Világgal.
Istent érezni magadban, mindenkiben látni őt körülötted - ez az Istenhez való visszatérés állapota. Lehetetlen megtalálni Istent, ha csak abban látod, ami neked tetszik.
Látni Istent abban is, ami szemben áll veled, ami nem mindig neked tetsző - ez Isten és önmagad valódi ismerete Istenben! Ez az Új Tudatosság.
Ezt nem könnyű megtenni. Ahhoz, hogy így élj, el kell érned egy bizonyos bravúros „páli fordulatot” az elmédben. Amikor valaki megjelenik a közeledben -aki problémát, fájdalmat okoz –akkor meg kell értened, hogy egyszerűen elfelejtette, ki is ő valójában. Meg kell próbálnod emlékeztetni erre. Ez nagyszerű tanulság lesz - átadni az embernek, hogy ő Isten, és hogy ő maga is lássa a hibáit. Valójában nagyon sok ilyen lecke van az életben.
Itt az ideje, hogy emlékezz a benned élő Szentháromságra! Elme - Szív - Eros. Tudat - Szeretet - Életerő.
Az elme tartalmazza a múltat, a lélek a jövőt, a test pedig a jelent. Most a Szentháromság egyik összetevőjét - az elmét – mutatom be. Az elmében a múltban sok téveszme, kétség és elutasítás halmozódott fel, amelyek a való életet alkotják. Meg kell tisztítani ezeket a törmelékeket, el kell dobni az összes feleslegeset, fel kell oszlatni a negatívokat, és új tartalommal kell megtölteni -a kívánt életnek megfelelően -és akkor a pozitív átalakulások folyamata magában az életben megy végbe.
Minél nagyobb a harmónia a Szentháromság alkotóelemei között, annál hatékonyabb a külső események kezelése. A belső harmónia kiépítésének az agy bal és jobb agyféltekéjének egységével kell kezdődnie. Ott van a szétválasztás. A jobb agyfélteke irányítja testünk bal oldalát, és felelős életünk szellemi és érzelmi aspektusáért. 

A jobb agyfélteke tudja, hogy Isten egy, hogy mindannyian egyek vagyunk, hogy a Világ örök és végtelen.
A bal agyfélteke kapcsolódik a test jobb oldalához, és a Világ megismerése érdekében összetevőkre osztja azt. Nehéz megértenie az egység gondolatait, ezért rengeteg könyvet kell írnia, olvasnia, tanulmányoznia ahhoz, hogy megértse a Világ egységét, és elkezdjen együttműködni a jobb agyféltekével.
Minél jobban megvalósítja a bal agyfélteke a Világ egységét, annál jobban ellazul, és a corpus callosum új módon nyílik meg, biztosítva az agy két felének egyesülését. Ezért egyesülésük létrehozza az agy koherenciáját. Ebben az esetben szinkron módon működik - hatalmas gondolkodási (manifesztálási) erő alakul ki (olyan, mint egy lézer) és az agy képességei milliószorosára nőnek.
A külső események kezelésének legegyszerűbb módja az érzéseid, gondolataid irányítása a belső állapotod és tudatosságod segítségével (manifesztáló erővé alakítva azt).
A vizualizáció, a mentális képzelet, az álmok nem időpazarlás, hanem egy mély kreatív folyamat, amely segít kezelni azokat az energiaáramokat (teremtő potenciálokat), amelyek képesek valós dolgokat manifesztálni a fizikai síkon. Minden ember elsajátíthatja ezt. Őseink rendelkeztek ezekkel a módszerekkel.

Mára a tudósok megerősítik, amit a misztikusok, a tisztánlátók, az okkultisták évezredekkel ezelőtt mondtak - ebben a világban minden energia, minden ebben a világban összekapcsolódik, egyetlen szervezet részei vagyunk. Még az ókori Upanisádokban is ezt mondták: „Amikor egy fűszálat leszakítanak, abba az Univerzum is beleborzong.”
Mindez az energia állandó mozgásban van. Még egy álló kőzet is tömörített energia, benne is minden állandó mozgásban van.

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az egész Univerzum holografikus, vagyis annak minden részében, még a legkisebben is, minden információ megtalálható az egész Univerzumról. Így minden ember agya egyben hologram, amely a holografikus univerzumot tükrözi. További kutatások folyamán a tudósok meggyőződtek arról, hogy az agy befolyásolja az anyagi valóságot.
A tudat is energia, annak legfinomabb és dinamikus formájában. Természetesen ez az energia hatással van minden más típusú energiára - minden anyagi és nem anyagi tárgyra. Ezért fantáziáink, álmaink, vágyaink - minden mentális kép befolyásolja a valós eseményeket. A tudat erőteljes erő, amely minden környező eseményre kihat, de gyakran nem vesszük észre, és nem is használjuk ezt az erőt tudatosan.
Ezért a beavatottak azt ajánlják:
Gondolkodj úgy, mintha minden gondolatod hatalmas tüzes betűkkel az égre íródott volna, és mindenki számára látható lenne!
Ahogy ez valójában így is van!

- Késmárki László: A létezés kulcsa A tudatos életvezetés nagy könyve Ankh kiadó 2021. -

- - - - - - 

Kapcsolódó írás

 Hawkins féle Tudattérkép – ERŐ kontra erő:

 https://dszilvia.blogspot.com/2015/09/hawkins-fele-tudatterkep-ero-kontra-ero.html

 - - - - - -

Domján László: A tudatosság szintjei (Nyitott Akadémia) - videó

forrás:Nyitott Akadémia

Mikor kapjuk vissza a tetteinket? Van igazság a világban?

Ha végignézünk a világunkon, a legkevésbé sem gondolnánk azt, hogy létezne igazság. Látjuk, hogy mennyire eltérő módban élnek az emberek, hogy mekkora szakadék húzódik egyes társadalmi rétegek között. Látjuk, hogy egyesek alapvetően jóindulatúak, mindenben igyekeznek hasznossá lenni, s mégis oly sok balszerencse és bántás éri őket, míg mások kifejezetten gonoszak, mégis minden sikerül nekik. 

 

Látjuk, hogy valakinek kifejezetten szerencsés és hosszú élet adatik meg, döntően boldogságban telve, míg mások iszonyú sorscsapások közepette kénytelenek leélni, sokszor rövidke életüket. Látjuk, hogy egyesek mindent megehetnek, mindent megtehetnek a fizikai egészségükkel, mégsem éri őket komolyabb baj, míg mások nagyon is odafigyelnek rá, mégis utoléri őket valamilyen betegség. S igen, mindezt figyelembe véve el nem hinnénk senkinek sem, hogy a világon létezhet olyan, hogy igazság. Azonban a fentiek közül bármelyiket is nézzük, szigorúan abból indulunk ki, amit a világból és saját magunkból jelenleg tapasztalunk. Szigorúan csak a látható világra szorítkozunk, s mindarra, ami a mostani testi születésünk és halálunk között történik. S voltaképpen ez lenne a legnagyobb probléma, hiszen jelenlegi életünk olyan apró láncszeme csupán a teljes létezésünknek, és a látható világunk olyan apró porszeme csupán a teljes világnak, ami szinte elveszik a mindenségben. Legalább olyan hibát vétünk így, mintha a mostani életünket teljes egészében, mondjuk egy óra történései alapján ítélnénk meg és abból vonnánk le végzetes következtetéseket. Ha azonban ezen a szűk látásmódon képesek vagyunk túllépni, akkor rögtön egy egészen más kép tárul elénk. Ahol már nincs helye többé a szerencsének, a balsorsnak vagy éppen a véletlennek, s ahol értelmet nyer mindaz, ami most semmiképpen sem akar összeállni előttünk, valamint megmutatkozik előttünk a legteljesebb és legtökéletesebb igazság, ami csak létezhet.

Ehhez csupán csak annyi kell, hogy lássunk túl jelen életünk és világunk határain. Hogy fogadjuk el, nem csak annyi a mindenség, s benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle. Hogy rádöbbenjünk, mennyire elenyésző mindaz, amit most érzékelünk a fizikai érzékszerveinkkel, a teljes mindenséghez és a létezésünkhöz képest. Hogy mindannyiunknak sok-sok előző élete volt már, melyben a mostani csupán egy a láncolatban, s még valószínűleg sok áll előttünk is. Hogy minden fizikai életünk, a következménye mindannak, amit korábban tettünk, cselekedtünk, hogy tanuljunk belőle, s hogy egyre jobban felismerjük, mit jó tenni másokkal (és magunkkal) és mit nem. Amíg ezt nem vagyunk képesek elfogadni, addig csupán "egyetlen óránkból ítéljük meg egész mostani életünket", s nagyon hibás következtetéseket fogunk levonni mindarról, ami körbe vesz bennünket és ami bennünk van. 

 

 
Több cikkemben is írtam már arról, mi is a létezésünk, azon belül is a reinkarnációs időszakunk értelme és célja. Ezért itt most csak nagyon röviden: felismerni azt, hogy noha különálló lények vagyunk, de a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, s így bármit teszünk másokkal, az olyan, mintha magunkkal tennénk. Felismerni azt, hogy mit jó tenni másokkal és mit nem, azáltal, hogy minden tettünk előbb-utóbb, de végül rajtunk csattan. Annyiban különbözünk csupán egymástól, hogy mindannyian e lélekfejlődési folyamat más-más fokán állunk, attól függően, hogy az előbbieket mennyire ismertük fel, s hogy mennyire éljük az életünket aszerint. Minél több fizikai életet éltünk már, minél többször éreztük (szabad akaratunkból elkövetett) tetteink visszahatását, annál jobban rögzül a lelkünk mélyén (még akkor is, ha testi életeinkben a felszínen nem emlékszünk előző életeinkre), hogy mit jó tenni másokkal és mit nem. Minél többet éltünk már s minél többet tapasztaltunk, annál kevésbé leszünk hajlamosak másoknak vagy magunknak rosszat tenni, rosszat kívánni - mert egyszerűen a lelkünk mélyén érezzük annak helytelenségét, s annál inkább át is érezzük a másik helyzetét. Testi életében tehát éppen arról ismerszik meg egy lélek, hogy a fejlődése melyik fokán áll, hogy természetéből adódóan mennyire kívánja a jót másoknak és magának, s hogy mit tesz meg mindezért. A másik ismérve pedig, hogy mennyire érdeklődik testi életében a spirituális igazságok iránt. Minél fejlettebb lélek ugyanis valaki, annál kevésbé süllyed az igazság tudása (legalábbis annak érzete), testi élete alatt a tudatalattijába, így az annál könnyebben felszínre képes kerülni.

Arról is írtam már több helyütt, hogy minden körülmény, ami a jelenlegi életünket meghatározza, nem véletlen van jelen számunkra. Mindezekről tudomásunk volt, mielőtt leszülettünk volna, sőt, a szellemi segítőinkkel közösen megtervezett élettervünk része volt. Része volt az előző életünk következményeképpen megélni kénytelen vagy a lélekfejlődésünk érdekében kívánt történéseknek, melyet tehát magunk vállaltunk. Nagyon leegyszerűsítve ugyan lehet azt mondani, hogy mindig azt kapjuk vissza másoktól, amit korábban mi adtunk másoknak (s ez persze igaz is), azonban a valóság ennél lényegesen bonyolultabb, összetettebb. Sokszor nem is érthetjük meg jelen fizikai életünkben teljesen az okokat, az összefüggéseket, hiszen a testünk lényegesen leszűkíti a teljes tudatosságunkat, amellyel test nélküli állapotunkban, odaát rendelkezünk. A lényeg így nem is az kell legyen jelenleg, hogy mindent megértsünk teljesen, inkább csak annak elfogadása, hogy amin nem tudunk változtatni mások vagy magunk megsértése nélkül, azt el kell fogadjuk, s azt kell megéljük, abban kell a tőlünk telhető legjobbat nyújtanunk - természetesen (minimum) erős hittel felvértezve, hogy nem véletlenül van úgy az életünkben minden, ahogy. Ami minden esetben igaz, hogy ami lényegében történik az életünkben, az azt a célt szolgálja, hogy abban részt vegyünk, azt megéljük, mert vagy azáltal válhatunk olyanná, akivé válnunk kell, vagy azáltal kapunk meg olyat, amit meg kell kapjunk. Minden esetben a szabad akaratunkkal dönthetünk, hogy hogyan éljük mindezt meg. Amennyiben tudunk valamin jó irányba változtatni mások és magunk megsértése nélkül, akkor azzal az a dolgunk, ellenkező esetben annak elfogadása, megélése. S mindig dönthetünk, hogy változtatunk-e azon, amit megtehetnénk, s hogy hogyan éljük meg azt, amit meg kell élnünk. Ha elfogadással, megértéssel, mások és magunk felé pozitívan reagálva, akkor sikeresen vesszük az életfeladatunkat s letudhatjuk azt, ellenkező esetben azonban a későbbiekben (amíg meg nem értjük) újra és újra szembejön velünk hasonló szituáció. 

A szabad akarat tehát nemcsak látszólagos, azzal minden pillanatban élhetünk. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy korábbi tetteink visszahatását nem törölhetjük csak úgy el, varázsütésre. Azt vagy a visszahatás megélésével és megértésével, vagy őszinte megbánással és hasonló erejű, de ellentétes (tehát jó) irányú cselekedetekkel érhetjük el. A szabad akarat tehát mindig a miénk, hiszen csak mi döntjük el, hogy az élet valamennyi pillanatában hogyan viseltetünk, hogyan reagálunk és viszonyulunk, ám amit már egyszer kiváltottunk, ha jót, ha rosszat, nyilvánvaló, hogy csak úgy, nem kerülhetjük el - így a létezésünk jelenlegi egyik fő mozgatórugója, a karma tanító rendszerének értelme veszne el.

Igaz, hogy ezt jelenleg nehéz megérteni és elfogadni, hiszen legtöbbször és lényegében nem vagyunk képesek tisztán túllátni a mostani személyiségünkön. Ennek is meg van a maga oka, hiszen azon a szintű fizikai világon, mely jelenleg a Földön is van, még fontos, hogy kellően azonosuljunk a jelenlegi személyiségünkkel, megéléseinkkel, valamint a testünk sem bírna el nagyobb és erőteljesebb tudatosságot. Azonban minél jobban elmélyedünk a spirituális ismeretekben, annál több olyan bizonyítékot lelhetünk, melyek segíteni fognak a felismerő utunkon, ha hajlandóak vagyunk észre is venni és el is fogadni őket. S ha ezen túl vagyunk, már csak rajtunk múlik, hogy hogyan tekintünk aztán a világunkra, s benne saját magunkra. Csak úgy, mint eddig, vagy az új ismereteinket felhasználva.

Ha felismertük, hogy kik is vagyunk valójában, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt és hová is tartunk, akkor rájövünk, hogy nem létezik a világon véletlen vagy éppen szerencse, s hogy a lehető legnagyobb igazságosság rejlik mindenben. Hogy amit most tapasztalunk, csupán illúzió vagy éppen múló állapot. Isten nem tesz különbséget egyik gyermeke között sem. Szabad akaratúnak és kissé "tudatlannak" teremtett meg bennünket, s szeretné, ha saját erőnkből fejlődnénk egyre jobban hozzá hasonlatossá. Ő nem büntet, s nem ajándékoz, nem ítélkezik, csupán a "teret" adja nekünk, ahol kibontakozhatunk és végig mehetünk az utunkon, melyen természetesen az ő törvényei irányítanak bennünket. Fontos tudnunk: ha jó ér bennünket, az is saját korábbi tetteink visszahatása, s ha rossz, az is. Szükséges, hogy megtanuljuk, mit jó tenni, és mit nem, s hogy ezáltal egyre jobban kívánjuk a jót. Hogy ezen az úton mennyi idő alatt jutunk végig, hogy mennyi kerülővel, buktatóval, az csak rajtunk múlik, s éppen ezért a bennünket ért esetleges sérelmekért, nem hibáztathatunk senkit, Istent sem, de más szellemi lényeket vagy éppen testben élő embereket sem. 

 

 
A karma rendszere az, mely biztosítja minden lélek számára, hogy mindig olyat kapjon vissza, ami lényegében felismerésre készteti őt a korábbi hibái következményeként. Van úgy, hogy adott fizikai élet során hat vissza, de sokszor csupán a következő életek valamelyikében. Tulajdonképpen arról van szó, hogy mindenkinek akkor hat vissza, amikor az illető arra a legjobban fel van készülve. (Nem a mostani földi értelmével persze, hanem a lelke, a lélekfejlődése szempontjából.) Ez is a leszületés előtti terv része, valamint felsőbb szellemi erők döntése, akik lényegesen magasabb (lelki) perspektívából látják át a helyzetünket. Mivel egy fizikai élet a teljes létezésünket tekintve nagyon apró láncszem, ezért odaátról nézve egyáltalán nem meglepő vagy kirívó, s főleg nem igazságtalan, ha egy bizonyos tett visszahatása nem feltétlen akkor történik meg, hanem egy következő életben, ha arra egy felsőbb nézőpontból nézve úgy a kívánatosabb. Itt mérlegelendő az illető saját élete és életútja is, valamint mindazoké, akikkel lényegi kapcsolatban áll. A teljes megértéshez tehát már csak ezért sem kellene ragaszkodnunk. Abban az esetben hat vissza a karma már az adott fizikai élet során (vagy szinte azonnal), amikor fontos, hogy az adott lélek már abban az életében rádöbbenjen annak működésére. Ez főként az átlagosnál fejlettebb lelkek esetében fordul elő, akik többnyire maguk is kérik így. Ha tudják előre, hogy testi életükben lesznek annyira tudatosak, hogy fel fogják ismerni a karma működését, kérhetik az előbb leírtakat, a gyorsabb lélekfejlődésük érdekében, vagy éppen azért, hogy nehogy ne fejlődjenek annyit, amennyit feltétlen szeretnének. S akkor is nagyon hasznos az azonnali visszahatás, ha az adott lélek fizikai életében (egyebek között) dolga az, hogy felismerje a karma rendszerét, valamint erősen megbizonyosodva így róla, másoknak is átadhassa ezen ismereteit.

Újra kiemelném és aláhúznám: részleteit tekintve túl bonyolult és összetett a sorsunk ahhoz, hogy teljesen megértsük most azt, tehát elsősorban ne erre törekedjünk. Bőven elég, ha általánosságban értjük és elfogadjuk, hogy nem azért ér bennünket jó dolog, mert véletlenül szerencsések voltunk, vagy történnek velünk rosszak, mert Isten büntetne bennünket. Bőven elég, ha elfogadjuk, hogy mindennek az életünkben oka és célja van, de sosem az, hogy bosszankodjunk, hogy siránkozzunk, s főleg nem az, hogy másokat támadjunk közben vagy általa. Hogy ne kívülre mutogassunk, ne másokban és másban lássuk az életünk eseményeinek valódi okát, s főleg ne kívülről várjuk a megoldást rájuk. Hogy elfogadjuk, hogy egyedül értünk történik minden, s csak azért, mert egyszer azt útjára indítottuk, s azért felelnünk kell. Minden más, ezt elősegítő körülmény, valamint múló látszat. Hogy kinek mit kellett erre az életre vállalnia, hogy kinek milyen helyzetben kell bizonyítania és helytállnia, hogy honnan kell indulnia és hova kell elérnie, s hogy jelen tetteinek a visszahatását most vagy majd egy következő életben kapja meg, már nincs jogunk szegényes földi tudatosságunkkal megítélni és elbírálni. Éppen ezért most ez a legkevésbé sem a dolgunk. Minden lélek a saját lelki előzményeinek "köszönheti" jelenlegi helyzetét, vagy annak, amit abból következően, saját megmérettetésére bevállalt. Ugyanakkor jelen döntéseinek is maga viseli a következményeit, annak minden részletével együtt. Igaz, hogy nem minden esetben az adott fizikai élete során, de mint már írtam, oly parányi részlete egy fizikai élet az életünknek, hogy odaát csak nevetni fogunk mostani, gyerekes felfogásunkon. Valaki könnyedén, valaki majd feszengve - attól függően, most mennyire hitte csak azt, ami most körbe veszi. Ráadásul most nem vagyunk abban a (tudati) helyzetben sem, hogy minden esetben teljesen átlássuk, mi miért történik, s hogy mi éppen mivel szolgálja a lelki érdekünket. A karma rendszere mindenkire éppúgy hat, mint most ránk a gravitáció. Isten törvénye ez, mellyel sietteti igyekszik bennünket annak felismerésére, hogy átlássuk a mások helyzetét , valamint a tetteinket, mások szemszögéből is - s hogy minél inkább a jót cselekedjük, s így minél inkább közeledhessünk feléje. 

 

Minél fejlettebb egy lélek, annál magasabb szintre képes helyezkedni a szellemvilágban, így annál közelebb is kerül Istenhez, valamint a legmagasabb szellemi lényekhez, így annál nagyobb lelki boldogságban létezhet. Az, hogy milyen szintre képes kerülni, a lélek rezgésszáma határozza meg, melyet viszont a belőle kiáramló gondolatok és érzelmek előjelei határoznak meg.

A világmindenségben és a létezésben tehát a legtökéletesebb igazság uralkodik, amit viszont csak akkor vehetünk észre, amikor képesek vagyunk azon keretű gondolkodásmódunkon túllépni, ami csupán a jelenlegi testi születésünk és halálunk közé szorítkozik. Ameddig csak azt fogadjuk el, amit itt és most látunk, addig természetes, hogy egy csorbult és velejéig hibás világot tapasztalunk, hiszen csupán egy cseppnyi részletét nézzük. Ugyan, egy emberi sejtről készített felvételről lenne bárkinek fogalma az emberi testről? Amíg csak azt a képet ismeri, el tudná képzelni, hogy sok-sok ilyen sejt együttesen már járni, beszélni, enni, aludni, stb. is tudó szervezetet hoz létre és tart fenn? Főleg, ha éppen egy olyan sejtről készült felvételt ismer csak, ami éppen és átmenetileg beteg vagy bármi okból hibás?

Nem könnyű így tekinteni a világra, de feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne egy látszat valóságban éljünk, s ne egy olyan létezésben higgyünk, ami nem vezet előre. Istené nem ilyen. Tiszteljük meg Őt annyival, hogy igyekszünk felismerni a létezésünk valódi igazságait, annak ellenére is, hogy erre jelenleg kissé korlátozott lehetőségeink állnak csak a rendelkezésünkre.

 - Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Így lettem én agysebészből tibeti gyógyító...

Egy vadregényes tájon Erdélyben születtem, ahol a Nagyhagymás hegyvonulat húzódik meg és arról híres, hogy ott van a mai napig is az 1000 éves határ és az akasztottak erdeje, Gyimesben. 

 

 
Innen kerültem el 1981-ben Bukarestbe, ahol a híres Carol Davila nevezetű orvosi egyetemen az agyér sebészeti képesítésemet szereztem és 17 évig gyakoroltam is.

Több mint 1100 műtétet végeztem el úgy, hogy senki nem vesztette életét a műtőasztalon. A sikeres munkámnak köszönhetően megkaptam a Máltai lovagkereszt kitüntetést is.

Egy szerencsétlen motorbaleset azonban, ami mindkét lábam eltörésével végződött, véget vetett a karrieremnek.

A műtét után tüdőembóliát kaptam és kómába estem.

46 nap kómából visszatérve, egy elrontott kezelés által elsőfokú cukorbeteg lettem, és naponta négyszer szúrtam magam inzulinnal, hogy élhessek tovább.

Nyílt titok, hogy a cukorbetegséget az orvostudomány nem gyógyítja csak kezeli, és sehol a világon nem ért még el oda a modern tudomány, hogy ezt meg tudja tenni.

Így tehát kutatni kezdtem és amikor hallottam, hogy Tibetben gyógyítják a cukorbetegséget egy remény ötlött fel bennem, ugyanis ismertem egy buddhista papot. Írtam neki egy levelet, hogy úgy hallottam Tibetben gyógyítják a cukorbetegséget és szeretnék elmenni, hátha rajtam is tud segíteni valaki.

Nemsokára kaptam is a választ, hogy találkozhatunk Lhásza városban Tibetben. Nagy nehezen, sok viszontagságon át, amit most nem szeretnék részletezni, sikerült eljutnom oda, és ott várt Ő a pap barátom és későbbi mesterem a repülőtéren, amelynek tengerszint feletti magassága 3650 méter.

Innen a Jungdrung-ihading kolostorba mentünk, ahol már első este egy nagyon keserű teával kezdtem a gyógykezelésem. 19 nappal azután, hogy felmentem, elkezdtük csökkenteni a napi inzulin adagokat, amit 26 nap után teljesen sikerült elhagynom. Olyan növényi gyógyteákat ittam, amit ők készítettek el számomra.

Az így eltelt 3 hónap alatt láttam sok-sok embert meggyógyulni a különböző betegségekből, és az mondtam a mesteremnek, hogy szeretném én is megtanulni azokat a dolgokat, amiket ők tudnak.

Elmosolyodott és azt mondta hogy nem tőle függ.

Nagyon szomorú lettem és sokat gondolkodtam mit is tehetnék? Tudtam hogy közeleg az idő és el kell hagynom a kolostort. Éreztem, hogy fáj otthagynom azt a tudást, amit ezek az egyszerűnek tűnő emberek tudnak, akik NEM kemikáliákkal gyógyítanak, hanem olyan gyógynövények felhasználásával, amit a Jó Isten hagyott nekünk halandóknak, hogy általuk meggyógyulhassunk...

Eljött hát a búcsú ideje.

Indulásom előtt épp pakoltam össze a dolgaimat, amikor bejött a mesterem megfogta a vállamat és azt mondta.

— Géza! Meggyőztem a főpapot, hogy maradhatsz. De előbb le kell tisztulnod, mert ilyen állapotban nem leszel képes elsajátítani ezt a tudást, mivel a modern társadalom bemocskolja az emberek lelkét.

Én megértettem, de nem találtam szavakat. Éreztem, hogy összecsuklom, de tudtam hogy erősnek kell lennem. Majd bólintottam, hogy igen benne vagyok. Összefogtam két kezem és Tibeti módra meghajolva megköszöntem.

Másnap reggel egy másik kolostorban vitt a mesterem Triten Norbuce-ba, ahol ezután két évig és egy hónapig tanulmányoztam mindazt, amit önöknek részletesebben fel fogok tárni a honlapon illetve, ha szeretnének megismerni személyesen.

Jelenleg gyógyítással foglalkozom, és folyamatosan gyűlnek a meggyógyult betegeim, akikről az orvosok már lemondtak, de mégis sikerült meggyógyítanom.

Jómagam nem páciensnek nevezem őket, hanem barátaimnak. Így Kanadától Sydney-ig, Romániától Oroszországig mindenhol vannak barátaim.

Régi nagy vágyam, hogy az én drága magyar népemen segíthessek, ezért most elérhető leszek itt Magyarországon is.

Olvassa el, hogy mivel is foglalkozom. Értse meg, hogy nincs olyan betegség, amit nem lehet meggyógyítani, ha megfelelő időben jelentkezik valaki, hacsak nincsen olyan erősen kemikáliákkal el-kezelve, hogy az már felülmúlja a mi erőnket.

Forduljon hozzám bizalommal, és én alázattal, szaktudással és emberies hozzáállással mindenről tájékoztatni fogom. 

 

 Szellemvilág

 

 Mi is egy szellem?

Vannak egyáltalán szellemek?   

Igen vannak!

Tudni kell rólam hogy én egy keresztény ember vagyok, Római katolikus.

Annak ellenére, hogy az én vallásom nem hisz a szellemekben, én megmaradtam a vallásomban, de állítom, hogy vannak szellemek.

Tibetben három elemet vesznek elő a betegségek miatt:

1. étkezés,
2. második a pszichikai megbetegedések és
3. a szellem, aki rátelepedik egy emberre. Ettől megváltozik, más lesz a személyisége és megbetegszik, amit a szellem okoz neki.

Az ember amikor meghal, a lelke még 48 napig van a földön. Ezalatt vagy eltávozik vagy marad a földön. Ha marad, akkor rátelepedik egy általa kiválasztott emberre. Ez az ember, egyszer csak azt veszi észre, mintha nehezebbnek érezné magát. Mintha egy teher volna rajta, és nehezen tudna koncentrálni.

Megígérem, hogy erről a blogomban, ha érdekel valakit bővebben ki fogok térni, és szívesen elmagyarázom azt is, hogy hogyan lehet levenni a szellemet, ki tudja le venni, ki látja a szellemet és azt is, hogy a sok szellem eltávolító, akik ma léteznek kb. 80%-ban rafinált csaló emberek.

Gyakori kérdés, hogy vannak-e jó vagy rossz szellemek.

Minden szellem nehézséget jelent, főleg az öngyilkosok szellemei, akik nem tudnak eltávozni a földről, ha nincsenek elengedve Jézus nevében.

  Tisztelettel Dr. Balla Géza

 - forrás:tibetigyogyasz.hu -

 

Ösvény a világ tetején - (érzemények Kőrösi Csoma Sándor útjairól)

A homokmandala készítése, mint meditációs folyamat - videó

forrás: IKON Stúdió / Székely Orsolya

 

A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján

 

Egy nagyon szép és igaz tanítás csokor ez a könyv. Az első 30 perc alapvető egyszerű úton járó igazságokat mond ki, keverve hozzá a keresztény logikát. 

 

Ellenben a 8. résztől mélyebb vizekre evez. A 10. rész pedig már egészen komoly tanításokig vezet el, az utána következőkről nem is szólva. A legutolsó fejezetek visszatérnek a fény-sötétség logikába és az ima fontosságáról beszél. Továbbá a jellem kiforrottság mint kulcs hangsúlyossá válik a munkában. A mű végén a szellemekkel való munkáról is beszél. 

 

Kifejezetten értékes munka! Mély és erős életvezetési tanács csokor. A szellemi közlések előnye, ha olyan szellem tanít, aki nem cikornyás körmondattokkal magyaráz vagy árnyal. Itt ilyenről szó sincs. A médiumi leiratok 1915-ben készültek (kisebb rész 1925-ben), a kötet 14 évvel később jelent meg, tehát a leiratok bőven 100 évnél régebbiek. 

 

Hasznos lehet a minket "megütő" kulcsmondatoknál megállítani a lejátszást és kiírni egy lapra az adott mondatot, majd feltenni a falra és addig nézni ezen "kódokat" amíg be nem épül az össz tudásunkba. Ilyen kulcsmondat, kód, Ige, számos van az anyagban, kinek-kinek más és más. De valamennyi fejezet számos ilyet tartalmaz. 

 

Kozsdi Tamás

 https://www.kozsditamas.hu/

 

 - - - - - -

 

A NÉVTELEN SZELLEM KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján - I. KÖNYV: A SPRITISZTÁKNAK 1929. - videó

 (A spirituális embereknek vagy útonjáróknak)

(Felolvasva: 2020. november 17-20. Budapest)

forrás: Kozsdi Tamás

 https://www.youtube.com/watch?v=USsZlg7Evcs&t=27s

Üzenet - John Lennon az ötödik dimenzióból

"A szoba fényleni kezdett, és engem mélységes béke töltött el. 

Fizikai testem vonzása egyre inkább engedett; tudtam, hogy meghaltam. 

A szoba felragyogott, és a világ, amelyet ismertem, többé nem létezett. 

Átsuhantam egy "alagúton", fénylett, akár a nap." 

- John Lennon -

John Lennon visszatért, hogy megossza velünk a létezés más birodalmaiban tett utazását és hogy megmagyarázza az egyéni életünkben és a világban végbemenő gyökeres változásokat. 

A könyv célja, hogy hatást gyakoroljunk életünkre. 

Univerzális üzenet, egy univerzális embertől.

A szerző megjegyzése:

Születésemtől kezdve tisztánhalló vagyok.

Sokáig elnyomtam ezt a képességemet , azt gondoltam, hogy kevés vagy éppen semmi jelentősége nincs a mindennapi életben.

John Lennon üzenetét az általam „nyitott tudatú kapcsolat”-nak nevezett folyamaton keresztül adta át.Itt nincs szükség transzra, a „befogadó” teljesen éber állapotban van az egész folyamat alatt.
Egyszerűen ráhangolom magam az üzenni vágyó személy rezgésére és közös szándékunk hidat formál. Az információ ezen a hídon keresztül jut el hozzám. Én igyekszem az üzenetet olyan szavakba foglalni, amelyek kifejezik a szándékozott formát, tartalmat és a közölni vágyó személy érzelmi világát.

Johnnal való első találkozásom három nappal a halála után történt.

Az első héten Johnt nagyon aggasztotta, hogy éteri testét erősen lehúzza az emberek millióinak gyásza. Bár mélyen meghatotta a világméretű gyász, azt kívánta, hogy az emberek minél hamarabb tegyék túl magukat rajta. Túlságosan is jól emlékezett saját szenvedésére anyja halála után.

1981. november elején John megkért, hogy állítsak össze egy könyvet az együtt töltött hónapok anyagából.

A könyvben John elmesélte halála pillanatának megpróbáltatásait, amikor saját teste fölött lebegve látta Yoko Ono kétségbeesését. 

John újra találkozott édesanyjával, akivel mindig is zaklatott kapcsolata volt az életben.

Amit most megoszt velünk, az a saját maga által tapasztalt, angyali forrásokből és az Isteni Szellem különböző aspektusaiból származó igazság. Élményei mindannyiunknak felbecsülhetetlen ajándékot nyújtanak.

- Jason Leen 1989. március -

 - - - - - - 

 Részlet az interjúból:

Jason Leen összeállítása a John Lennonnal folytatott beszélgetések jegyzeteiből.

 JASON: Nos, John, hol akarod elkezdeni?

JOHN: Gondolom, a kezdetnél.

JASON: A halálod pillanatával?

JOHN: Nem. Egypár nappal előbb egyszer csak azt éreztem, hogy valamilyen nagy változás fog történni az életemben.

ASON: Megérezted a halálod? 

JOHN: Nem. Az előtte való héten nem. De több alkalommal is "láttam" a halálomat. Ezekből az előérzetekből sok minden valósult meg azon az éjszakán, amkor lelőttek.
Bámulatos, ahogy a dolgok egymásba kapcsolódnak. De ez a változás, amelyről az előbb beszéltem, egyáltalán nem a halál előérzete volt. Csak egy különös érzés, ami egyre erősödött bennem. December 8-án este Yoko és én a New York-i stúdióban dolgoztunk. Nagyon belemerültem a munkába és elégedett voltam azzal, amit csináltam, mégis úgy éreztem, valami nincs rendjén. Gondolataim egyre Sean körül forogtak. Azt terveztük, hogy kimegyünk vacsorázni a többiekkel, de úgy döntöttem, elég volt mára. Semmi mást nem kívántam, mint otthon lenni Yokóval és Seannal. A történet folytatását ismered...

JASON: Attól a perctől kezdve, hogy bekerültél a fény alagútjába, majdnem állandó segítséget kaptál éteri és angyali forrásokból.  Tudod, hogy miért!

JOHN: Mindenkivel, aki "meghal", nagy szeretettel és segítséggel törődnek. Csak később tudtam meg, hogy az a különleges energia, amely akkor körülvett, megvédett attól, hogy egy hosszan tartó bánatba süllyedjek, mert el kellett szakadnom családomtól. Ez nem jelenti  azt, hogy nem voltak ilyen érzéseim. Csak azt, hogy nem emésztettek fel. Ha a szomorúság és fájdalom alacsony rezgései zárnak magukba, nem lehetek az örök élet és az éteri birodalmak szószólója.

JASON: Ez a visszatérésed és közös munkánk  fő célja?

JOHN: Igen, néhány személyes ügy kivételével Yoko és köztem. Azért léptem érintkezésbe az emberiséggel, hogy a halál utáni élet létezéséről beszéljek mindazoknak, akik meghallgatnak. Az emberek rendkívüli módon korlátozzák saját fejlődésüket azzal, hogy elutasítják a nem fizikai világok létezését. A démonok, akik az emberek szerint a szellemvilágot lakják, nem mások, mint a fantázia szüleményei. Itt nincs semmi, amitől félni kell.

JASON: Kapcsolatba léptél Yokóval halálod óta?

JOHN: Nem úgy, mint veled, de azért több ízben keresztüljutottam hozzá. Érezte jelenlétemet, de közvetlen kapcsolat még nem jött létre közöttünk. Azt hiszem, idővel meg tudjuk majd osztani gondolatainkat, amikor megtanulunk kapcsolatot teremteni jelenlegi állapotunkban.

JASON: És mi van Sennal és Juliannel? Velük kapcsolatba léptél?

JOHN: Nem azon a szinten, ahogy Yokóval próbáltam. Talán ha majd nagyobbak lesznek, tudunk valamilyen módon érintkezni, de most csak álmukban látogatom meg őket. Közelükben akarok maradni, amennyire csak lehet.

JASON: Van valaki más, akivel érintkezésbe léptél?

JOHN: Igen, többekkel, akik közel álltak hozzám fizikai életemben. Legtöbbjük érezte jelenlétemet, de szóbeli kapcsolat nem volt közöttünk. Amit csak tudtam, megtettem, hogy tudomásukra hozzam, közel vagyok. Együtt töltöttünk néhány percet. Ez minden.

JASON: Mi mindent láttál új környezetedben?

JOHN: Többféle éteri építményt láttam és belülről is megnéztem őket. Legtöbbjüket arra használják, hogy az újonnan érkezett emberek éteri testét egyensúlyba hozzák - úgy is mondhatnánk, hogy meggyógyítsák őket, bár ez a kifejezés kicsit furcsának tűnhet, amikor olyan valakiről  beszélünk, aki már nem "él". A lényeg az, hogy a fizikain túl a létnek vannak még más régiói is. Az emberek miután elhagyják a Földet, tovább élnek, csak éppen nincs fizikai testük.

JASON: Hatással van rád, hogy mit éreznek és gondolnak rólad az emberek?

JOHN: Kezdetben, amíg az éteri testem bizonytalan volt, a magnetikus vonzás, ami az emberekből áradt, akik szerették volna, hogy újra köztük legyek, néha majdnem elviselhetetlen volt. De amint egyensúlyba kerültem és megtaláltam a fókuszomat, ezek a rezgések nem hatottak rám többé.

Jason Leen: Üzenet John Lennon az ötödik dimenzióból (könyv részletek):

Az "Üzenet" különleges beszámoló John Lennon "ajtón túli" élményeiről, onnan, amit ma halálnak nevezünk.

Ez az ajtó átvezet az örökké tartó élet egyik formájából a másikba.

A könyv legfontosabb üzenete abban áll, hogy az emberiség korlátlan rejtett képességei hamarosan kifejezésre jutnak.

Az emberi faj lehetőségei egyedülállóak a Világmindenségben és nincs még egy olyan izgalmas hely, mint az éppen itt és most.

Elmondja az emberiségnek: a mi rendeltetésünk az, hogy túllépjünk az idő és tér határain, hogy egyéni tudatunkat egyesítsük egymással, a bolygónkkal és Istennel.

"Közeledik a Föld felébredésének ideje, de először az emberiségnek kell felébrednie.
A Földön a tudatnak hét fokozata van:
atomi, ásványi, növényi, állati, emberi, éteri és angyali.

A szivárvány is hét színből áll:
vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya.

Ezek a színek szoros kapcsolatban vannak az éteri test
hét energiaközpontjával, a csakrákkal.

A csakrák mindegyike kapcsolatban áll
a belső elválasztású mirigyrendszer hét központjával:
ivarmirigyek, Lynden-mirigyek, napfonat, csecsemőmirigy, pajzsmirigy, tobozmirigy és agyalapi mirigy.

A földi élet folyamán a csakrák egyenesen a
hét éteri birodalomból kapják az energiát.

A csakrák lecsökkentik az energia rezgéssebességét, majd szétosztják a mirigyközpontokon keresztül.
E táplálék nélkül a test nem tudná magát fönntartani a Földön."

"A földi élet egyik legfontosabb feladata teremtő erőink teljes elfogadása.
Az éteri birodalomban telepátia útján érintkezünk, csak rágondolunk valakire vagy valamire és máris kapcsolatba kerülünk vele.
A szabad akarat itt annyira kifejlődött, hogy valóban: "amit hiszel, úgyis lesz".
Minden vágy azonnal beteljesül, ezért kell megtanulnunk irányítani a gondolatainkat, mielőtt ezzel az új valósággal kapcsolatba léphetünk."

Az egész Teremtés egy gondolat Isten elméjében, és Isten a teremtő erő, amely mindent formába önt.
Ez a Kulcs a Birodalomhoz."

"Hát akkor tűnődtem, ha itt minden kívánság megvalósul és pénzzel nem lehet sikert és hatalmat vásárolni, akkor itt végre elértük az egyenlőséget."

"Amikor az emberek teljes mértékig tudatában lesznek isteni mivoltuknak, képesek lesznek a teremtő energiák teljes spektrumának használatára és korlátlanul beléphetnek majd a Teremtés valamennyi birodalmába."

 - - - - - - 

 John Lennon - Imagine (live 1975) - videó

 

 

 John Lennon: Imagine - Képzeld el

Képzeld el, hogy nincs mennyország
Nem nehéz, csak meg kell próbálnod
Nincs alattunk pokol
Fölöttünk csak a kék ég
Képzeld el, hogy minden ember
A mának él

Képzeld el, hogy nincsenek országok
Nem nehéz belegondolni
Nincs miért ölni és meghalni
S vallások sem léteznek
Képzeld el, hogy minden ember
Békében él egymással

Talán álmodozónak tartasz
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap te is közénk állsz
S eggyé válik a világ

Képzeld el, hogy nincsenek vagyontárgyak
Vajon képes vagy rá?
Nem létezik kapzsiság, sem pedig éhség
Csak testvériség
Képzeld el, hogy minden ember
Osztozik a világon

Talán álmodozónak tartasz
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap te is közénk állsz
S eggyé válik a világ