Wass Albert - A bujdosó imája

Uram, ki fönt az égben

lakozol fényességben,

gyújtsd föl szent tüzedet

az emberek szívében.

Az emberek agyára

áraszd el bölcsességed.

Értsék meg valahára

mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,

mely ajtódig vezet.

De előre csak a jó visz,

a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember

képedre alkotott!

Utálja meg már egyszer

mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért

ne törje magát senki.

Igyekezzék helyettök

jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.

Derűt és békességet.

Mit el nem fúj az orkán

s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből

mindent, mit föltalált:

vedd ki Uram kezéből

a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját

váltsad föl virradatra.

Az emberi világot

szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első

a szeretet legyen.

Üljön jóindulat

a kormányszékeken.

Az igazság előtt

hajoljon meg a fegyver

s élhessen szabadon

e földön minden ember.

És legyen egy akol.

És egy legyen a pásztor.

Növelj pásztorbotot

virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen

elrendeztél ekképpen:

a népek közt, Uram

nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek

a szenvedéssel méred,

úgy egynek sincsen annyi

szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is

őt verte ostorod.

Sok súlyos nagy keresztet

szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte

mindég a Golgotára

s jótettének soha,

csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet

a Kárpátok között!

Sehol még földet annyi

könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes

nagy álom nem fakadt

s árvábbak prófétáid

sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág

és sehol annyi bánat.

Szeresd jobban, Uram,

az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem

a békét s kenyeret:

engem sújtasz, Uram,

amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!

Fájdalma bennem ég!

Szánd meg Uram Isten

Attila nemzetét.

Adj békés aratást

sok vérvetés nyomán.

Nyugodjék meg kezed

gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön

elért kicsinyt, nagyot:

jussak eszedbe én is,

ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,

ahol apáim éltek,

rendelj ki nekem is

egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy

elférjek én s a béke.

Nézzen az ablakom

patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta

jusson egy szál virág

s láthassam, amint Téged

dicsér egy új világ…

Uram, ki fönt az égben

lakozol fényességben,

hallgasd meg kegyesen,

hallgasd meg könyörgésem.

- Wass Albert - A bujdosó imája -

- - - - - - - 

Wass Albert - A bujdosó imája videó

forrás:Répa Ati

„Fehér fény és angyalok: láttam anyát és apát” – állítja a halálból visszatérő Erika

Döbbenetes beszámolója sokak számára hitet adhat a halál utáni létezéssel kapcsolatban.

Erika meg van róla győződve, hogy amit látott, az maga a valóság volt és egy másik dimenzió, ahová a halálunkat követően mindannyian kerülünk.

M. Erika megdöbbentő története kezdett el terjedni a közösség médiában.

A teljes nevét elhallgató 35 éves nő pár hónappal ezelőtt szenvedett súlyos autóbalesetet.

Majdnem amputálni kellett a kezeit és az egyik lábát, valamint a rengeteg vérveszteség miatt a kórházba szállításáét követően 16 percen át a klinikai halál állapotában volt.

Ezalatt azonban Erika tudata nem szűnt meg.

Mindent érzékelt maga körül.

Elmondása szerint felülről látta a kórtermet és benne saját magát, és a körülötte a mentést végző orvosokat, mintha csak egy díszlet lenne az egész.

Könnyűnek érezte magát és át tudott hatolni a mennyezeten.

„Minta semminek sem lett volna fizikai hatása rám, a falakon és a mennyezeten is át tudtam nyúlni, émelyítő és furcsa érzés volt”– tette hozzá.

Hirtelen aztán egy húzó érzést kezdett érezni.

„Mintha a vállaimnál a hónom alá nyúlt volna Isten, elkezdtem felfelé lebegni, megnyílt a mennyezet, majd mindent fény árasztott el”- emlékezett vissza Erika.

Meg van róla győződve, hogy magával Istennel vagy Jézussal találkozhatott.

A következő amire emlékszik, hogy egy hatalmas, aranyozott kapu előtt áll ahol rég elhunyt szeretteit látta.

„Láttam anyát és apát, fiatalabbak voltak több évtizeddel mint amikor meghaltak, de felismertem őket.

Boldogok voltak és azt mondták amikor odaléptem hozzájuk hogy megöleljem őket, hogy még nem jött el az időm, és hogy vissza fognak küldeni a Földre, de hamarosan újra találkozunk majd” -meséli Erika meghatottan.

A következő másodpercekben hirtelen lefelé kezdte valami húzni és visszatért a saját testébe.

16 percet töltött a halál állapotában, de ő mégis óráknak érezte az „odaát” töltött időt.

Erika azért osztotta meg a világgal a vele történteket, hogy mindenkit megnyugtasson.

LÉTEZIK odaát valami, amit a műszerekkel és a tudománnyal még nem vagyunk képesek megmagyarázni.

forrás:titkokszigete.hu

- - - - - - - - 

Féllábbal a túlvilágon: Tapasztalatok az élet és halál közötti mezsgyéről - videó

forrás:Bald Eagle

Megérdemled, hogy boldog legyél!

Mondd ki a következő mondatokat, és jobban fogod érezni magad: 

"Ha életben vagyok, akkor minden jogom megvan ahhoz, hogy boldog legyek. Mert megérdemlem, hogy boldog legyek. Mert a boldogság a génjeimben van belekódolva, mert a természetem része, hogy örüljek az életnek, annak, hogy itt élek ezen a bolygón."

Ezért annyira érthetetlen, hogy miért tagadjuk le a bennünk lévő boldogságot, amit más dolgokkal nem követünk el, hiszen dolgozni, enni, aludni, panaszkodni azt kell és lehet, de boldognak lenni, az már sokunknak nagy erőfeszítés, pedig ott van bennünk, csak inkább elnyomjuk.

Emberi lények vagyunk, és a boldogság ugyanúgy az életünk részét képezi, mint bármi más. Azért kell a boldogságra törekedni, mert a fájdalom, a negatív érzelmek táplálása senkinek sem tesz jót. Ha boldogtalanok vagyunk, semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Viszont ha boldogok vagyunk, akkor minden remekül fog alakulni, jól fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. És minden lehetséges, minden eszköz ott van a fejünkben, a kezünkben, csak meg kell valósítani a saját boldogságunkat.

Megérdemeljük, hogy boldogok legyünk, mert nem függünk a múlttól. Nem vagyunk odakötve a múlt hibáihoz. Sokkal fontosabb az, hogy a jövőnket, a jelenünket tudjuk meghatározni, és egy olyan utat építeni, ami elvezet a boldogsághoz.

Megérdemeljük, hogy boldogok legyünk, mert nincs semmi okunk a boldogtalanságra. Megérdemeljük, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik szeretnek, akik törődnek velünk. Megérdemeljük azt, hogy mindig mosollyal a szánk szélén létezzünk.

Megérdemeljük, hogy boldogan és félelem nélkül éljünk. Fogadjuk el a hibáinkat, a hiányosságainkat, mert csak így tudjuk teljes békében és boldogságban élni földi életünket.

forrás: Filantropikum.com - joportal.hu

- - - - - -

Bagdi Bella: Ma rám talál a boldogság - videó

forrás:Bagdi Bella

Út a halálhoz és a kiteljesedéshez - Dr. Elisabeth Kübler-Ross munkássága és eredményei

„A halál átmenet egy új tudatállapotba, ahol az ember továbbra is érez, lát, hall, ért és nevet, és ahol képes a további gyarapodásra. Ebben a fényben tudatosodik bennünk, milyen lehetőségekkel rendelkeztünk életünk során, miközben végtelen szeretet árad felénk."

- Dr. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter (1926 - 2004) - 

Dr. Elisabeth Kübler-Ross

„Mielőtt elkezdtem volna haldoklókkal foglalkozni – mondja Dr. Elisabeth Kübler-Ross–, nem hittem a halál utáni életben. Most már minden kétség nélkül hiszek benne.”

Elisabeth Kübler-Ross úttörő munkássága abban áll, hogy elsőként kezdett el tudományos igényű kutatásokat folytatni haldoklókon. Legnagyobb hatású műve A halál és a hozzá vezető út (On Death and Dying), amelyben közzéteszi kutatási eredményeit. Kutatásának lényege az, hogy interjúkat készített a chicagói egyetemi klinikákon tartózkodó haldokló betegekkel, és ezek az esettanulmányok ahhoz a felismeréshez vezették el, hogy a haldokló betegek egytől-egyig hasonló lelki folyamatokon mennek keresztül, és ezek a folyamatok öt, jól behatárolható stádiumra bonthatók. Így Kübler-Ross felismert bizonyos visszatérő sémákat, amelyek a haldoklók lelkiállapotát és viselkedését jellemzik. Ezek beazonosítása azért volt nagy jelentőségű, mert az orvostudományi ismeretek gyarapítása mellett fontos gyakorlati haszna is van, amely sokakat érint: e folyamatok ismerete révén mind az egészségügyi dolgozók, mind a hozzátartozók jobban felkészülhetnek arra, hogyan kezeljék megfelelő módon a gyógyíthatatlan beteg viselkedését, továbbá ezen ismeretek hozzásegíthetik őket ahhoz, hogy lelki segítséget nyújtsanak a gyógyíthatatlan betegnek ebben a rendkívül nehéz időszakban.

A pszichiáternőnek az volt a célja az orvostudományi kutatásai mellett, hogy széles körben változtasson társadalmunk elmúláshoz való hozzáállásán, hiszen az elmúlást manapság tabuként kezelik a nyugati kultúrában. 

Azt hangsúlyozza: ne forduljunk el a haldoklótól, hanem legyünk mellette végig, és legyünk vele őszinték – ne várjuk el, hogy szerepet játsszon előttünk, viszont mi se tegyük ezt vele. 

Bármilyen egyszerűen is hangzik ez, a gyakorlat azt mutatja, mégis nagyon kevesen vannak, akik képesek így tenni.

Kübler-Ross nézete szerint bár rendkívül nehéz a haldoklás folyamata, még mindig jobb, ha keresztülmegy valaki e folyamaton, mintha felkészületlenül, egyik pillanatról a másikra érné a halál. Ugyanis a haldoklás során érheti el a személyiség a végső kiteljesedést, és ez az időszak ad lehetőséget arra, hogy az ember számot vessen az életével, és miután keresztülmegy a haldoklással együtt járó lelki krízisen, végül eljusson az elfogadás és a megnyugvás állapotába.

Elisabeth Kübler-Ross legjelentősebb kutatási eredménye annak felismerése volt, hogy a haldoklás folyamata öt szakaszra, más néven öt stádiumra bontható. 

Ezek a következők: 

elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. 

Fontos megjegyezni, hogy ez az öt stádium ugyanakkor nemcsak a saját halálunk elfogadásához vezető öt lépcsőfok, hanem ez a modell érvényes mások halálának elfogadására, illetve bármiféle jelentős veszteség feldolgozására is. Nézzük meg ezt az öt fogalmat kicsit részletesebben!

A haldoklás öt stádiuma

Az első időszakban az érintett személy nem fogadja el, hogy kimondták rá a halálos ítéletet: először felkeres egy másik orvost, mert abban bízik, hogy az első tévedett; illetve ha a második vagy a sokadik orvos is azt közli vele, hogy gyógyíthatatlan, akkor esetleg alternatív csodadoktorokhoz vagy imacsoportokhoz fordul, és természetfeletti erők segítségében reménykedik. Ebben az állapotban az érintett nem hajlandó tudomásul venni közelgő halálát, és addig keresgél, míg talál olyan embereket, akikben szövetségeseket lát, és akik azzal biztatják, hogy meg fog gyógyulni.

A következő stádium a düh. Miután a beteg tudomásul veszi, hogy gyógyíthatatlan – ami részben abból fakad, hogy tapasztalja magán az egészségi állapotának romlását, bármit is próbál ellene tenni –, dühöt érez az egész világ iránt, és azt kérdezgeti magától: „miért pont én?”, „miért pont nekem kell meghalnom, miközben mások tovább élhetnek?”. Ez az időszak együtt járhat azzal, hogy a beteg mérhetetlenül irigy másokra, mivel ők tovább élhetnek, míg ő meg van fosztva az életétől; és haragjának utat engedhet akkor is, ha egyébként korábbi személyiségétől ez a viselkedés távol állt.

Ezután az alkudozás időszaka következik. A beteg ekkorra tudomásul veszi, hogy véges ideje van hátra, viszont még be akarja fejezni a félbehagyottnak érzett dolgait. Olyan gondolatok fogalmazódhatnak meg benne, mint például „elfogadom, hogy meg kell halnom, csak szeretném megérni, míg felnő a gyermekem” vagy „elfogadom, hogy meg kell halnom, csak előtte még be akarom fejezni a könyvem megírását”.

A negyedik stádium a depresszió időszaka, amikor a beteg szembesül valódi helyzetével. Tulajdonképpen a szembesülés idézi elő a depressziót: a beteget ilyenkor mélyen áthatja a veszteség érzése, és vigasztalhatatlan szomorúság lesz úrrá rajta. Ez az állapot általában együtt jár az egészségi állapot további romlásával, fizikai gyengeséggel és lelkiismeret-furdalással. Az utóbbinak az az oka, hogy a beteg aggódik amiatt, hogy milyen anyagi terheket ró a családjára a kezelése, illetve amiatt is, hogy nem láthatja el többé azt a funkciót a családjában és a munkahelyén, amit addig ellátott. A munkahelyén meg kell szervezni a helyettesítését, ezáltal többletmunkát okoz másoknak, a családjában pedig nem tud gondoskodni azokról, akikről addig esetleg gondoskodott – például gyerekek, unokák vagy idős szülők –, vagy nem tud örömöt okozni a korábbi közös tevékenységekkel a szeretteinek, és nem tudja folytatni az addigi hobbijait. Ebben az állapotban a beteg vigasztalhatatlan, mivel óriási veszteséget él át. Kübler-Ross hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy ebben a stádiumban is a beteg mellett legyünk, és hallgassuk meg panaszait és fogadjuk el ilyennek az állapotát: ne hagyjuk magára, ugyanakkor ne próbáljuk megmagyarázni neki, hogy rosszul látja a helyzetét, vagy hogy meg fog gyógyulni.

Az utolsó, ötödik stádium a belenyugvás. Ez többnyire akkor következik be, amikor a beteg úgy érzi, közeledik erejének a végéhez, és végképp nincs energiája ahhoz, hogy szerepet játsszon, vagy hosszasabb kommunikációt folytasson a hozzátartozókkal vagy az ápoló személyzettel. Ilyenkor egyre inkább igényli az egyedüllétet és a pihenést. Kübler-Ross azt tanácsolja: ne erőltessünk rá semmit, ne akarjuk rávenni a kommunikációra, hanem hagyjuk magára, ha azt kéri; vagy üljünk le mellé csendben és fogjuk meg a kezét, vagy valamilyen egyéb módon éreztessük vele, hogy mellette vagyunk, anélkül, hogy bármit is elvárnánk tőle vagy ráerőltetnénk. 

Kübler-Ross szerint nagyon sokat számít a betegeknek és nagyon hálásak érte, ha az életük utolsó napjait nem magukra hagyatva kell eltölteniük, hanem van mellettük valaki, aki törődik velük.

Emberi gyengeségeink

Kübler-Ross esettanulmányai nemcsak azért nagy hatásúak ma is, mert a maga nemében eredeti és szokatlan témájú kutatásról van szó, hanem azért is, mert kiválóan rávilágítanak az emberi gyengeségekre, és olyan problémákra, amelyekről korábban egyetlen szakember sem mert ennyire nyíltan beszélni. Kübler-Ross megemlíti többek között, hogy amikor el akarták kezdeni a kutatásukat, hatalmas falakba ütköztek: alig találtak olyan orvost, aki hajlandó volt elismerni, hogy az osztályán haldokló beteg fekszik. Szinte mindegyik orvos tagadta ezt és úgy próbált tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és soha senki nem halna meg. Kübler-Ross meglátása szerint ez azért történt így, mert a társadalmi tabuk és az általános félelmek alól az orvosok sem kivételek: ők is ugyanolyan nehezen szembesülnek a halállal, mint az átlagember. Továbbá az orvos szempontjából nézve egy páciens halála kudarc: az orvos ilyenkor szembesül az orvostudomány és saját képességei határaival, ami nem könnyű. Hiszen míg más szakmákban, ha valaki rendesen elvégzi a munkáját, annak pozitív eredménye van, ezzel szemben az orvos kénytelen szembesülni azzal, hogy még ha erején felül is teljesít, akkor sem tud mindenkit meggyógyítani, mivel – ahogyan a régi mondás bölcsen kifejezi – „halál ellen nincs orvosság”.

Kübler-Ross egy haldoklóval beszélget

Az esettanulmányokban megmutatkozik az emberi gyengeségnek az a formája is, amikor a beteg elfogadja halálát, míg a hozzátartozói nem képesek erre. Ez rendkívül megnehezítheti a beteg életének utolsó szakaszát, ugyanis ilyenkor a hozzátartozók rábeszélhetik, rákényszeríthetik mindenféle kellemetlen vagy fájdalommal együtt járó kezelésre, akkor is, ha ennek nincs semmi haszna, és ezt érzi is a beteg. Ilyen helyzetekben a beteg szeretne már meghalni – ami nem meglepő, hiszen a gyógyíthatatlan betegségek utolsó stádiuma sok esetben rendkívül fájdalmas –, viszont a hozzátartozók vissza akarják őt tartani, és ezzel feleslegesen meghosszabbítják ezt a nehéz életszakaszt. Kübler-Ross arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a hozzátartozók vegyék tudomásul és fogadják el szerettük közelgő halálát, és lehetőség szerint ne hosszabbítsák meg ragaszkodásukkal a másik fél szenvedését. Ugyanakkor az a meglátása van, hogy az élet utolsó szakasza nemcsak a fájdalomról és a szenvedésről szól, hanem a lelki gazdagodásról és a személyiség kiteljesedéséről is:

"ÚGY NEM LEHET LELKILEG GYARAPODNI, HOGY AZ EMBER ÜLDÖGÉL EGY SZÉPSÉGES VIRÁGOSKERTBEN, ÉS EZÜSTTÁLCÁN SZOLGÁLNAK FEL NEKI ÍNYCSIKLANDÓ ÉTKEKET. AZ EMBER AKKOR GYARAPSZIK, AMIKOR BETEG, FÁJDALMAI VANNAK, VAGY EL KELL FOGADNIA EGY FÁJDALMAS VESZTESÉGET. ATTÓL SENKI SEM FOG GYARAPODNI, HA A FEJÉT A HOMOKBA DUGJA, CSAKIS ATTÓL, HA ELFOGADJA A FÁJDALMAT, ÉS IGYEKSZIK FELFOGNI – DE NEM ÁTOKKÉNT VAGY BÜNTETÉSKÉNT, HANEM AJÁNDÉKKÉNT –, HOGY EZZEL EGY KONKRÉT CÉLT TÖLT BE."

- Elisabeth Kübler-Ross -

A betegekkel folytatott interjúk azt mutatják, a szó szoros értelmében igaz az a mondás, hogy „a remény hal meg utoljára”: egytől egyig mindegyik páciens arról számol be, hogy abban reménykedik, valamilyen módon mégis meggyógyul. A gyógyulás oka lehet akár isteni csoda, akár az, hogy éppen a közeljövőben találják fel az adott betegség ellenszerét, és a beteg azon szerencsések között lesz, akikhez idejében eljut a gyógyszer. A kutatás rávilágít arra, hogy mennyire irracionális az ember: még ha kívülről nézve teljesen bizonyosnak is tűnik, hogy valaki meghal a közeljövőben, a beteg a saját perspektívájából nézve úgy látja, van esély arra, hogy meggyógyul. Kübler-Ross szerint a remény tart életben mindenkit: amikor valakiből eltűnt a remény, az a páciens rendszerint 24 órán belül elhunyt. A remény elveszítése egyben a halál elfogadását és a belenyugvást jelentette azokban az esetekben, amikor ez nem történt meg korábban.

Kübler-Ross interjúalanyainak viselkedésében rendszerint megmutatkozik az az irracionális jelenség, hogy saját halálunkat nem tudjuk elképzelni: intellektuálisan fel tudjuk fogni önmagunk halandóságát, de a szó igazi értelmében nem tudjuk elhinni saját halálunk bekövetkeztét. Ez arra vezethető vissza, hogy saját halálunk elképzelése paradoxonhoz vezet: ugyanis halálunkkor az a perspektíva szűnik meg létezni, amilyen perspektívából addig a világot szemléltük. Azt pedig nem lehet elképzelni, hogy milyen lehet rátekinteni a világra egy nemlétező perspektívából. 

Ehhez – Kübler-Rosstól elvonatkoztatva – hozzátehetjük: ha valaki hisz a halál utáni életben, az tulajdonképpen abban hisz, hogy a halála után valamiféle teljesen más perspektívából fogja szemlélni a világot, mint addig; de mivel az annyira más tapasztalat, mint a földi életbeli perspektíva, nehéz – hacsak nem lehetetlen – elképzelni, hogy az milyen lehet. 

Ezzel szemben, ha másvalaki hal meg, attól a mi perspektívánk ugyanúgy megmarad: a világ megmutatkozik számunkra olyan módon, hogy nincs benne az a másik személy, vagyis az ő hiánya van jelen a mi világunkban, de attól a mi világunk ugyanúgy fennmarad. Önmagunk megsemmisülésének elképzelhetetlensége miatt van az, hogy halhatatlannak hisszük magunkat – például egy dohányzó ember alapjában véve abban hisz, hogy bár minden dohányzó ismerőse meghalhat tüdőrákban, ő nem fog; vagy egy katona azt hiszi, hogy bár mások meghalhatnak körülötte a háborúban, ő nem fog. Ugyanígy, egy gyógyíthatatlannak nyilvánított beteg is csak azt tudja elképzelni, hogy mások belehalhatnak ugyanabba a betegségbe, de ő nem fog.

Kübler-Ross Teréz anyával

Kübler-Ross interjúi során felszínre kerül az az érdekes jelenség is, amely szerint azok békélnek meg könnyen a halálukkal, akik határozott, megingathatatlan filozófiai vagy vallási elköteleződéssel rendelkeznek. Ők egyrészt a meggyőződéses materialisták, akik biztosak benne, hogy a halál egyben a személyiségük megsemmisülését jelenti; másrészt pedig azok, akik megingathatatlan és egyben világosan behatárolt, konkrét vallási nézetekkel rendelkeznek. Viszont az embereknek csak kis hányada ilyen: a többség bizonytalan és ingatag, és hánykódik különféle gondolatok, világnézetek vagy hitek között, és nekik sok belső harcon kell keresztülmenniük ahhoz, hogy eljussanak végül az elfogadáshoz és a belenyugváshoz.

Kübler-Ross üzenete

Kutatási eredményei mellett Kübler-Ross számos társadalmi tényezőre és emberi dologra hívja fel a figyelmet, így többek között arra, hogy régen általában az otthonukban haltak meg az emberek, a szeretteik körében – kivéve azok, akik csatatéren hunytak el, de ez elenyésző kisebbség volt a társadalom egészére nézve –, míg manapság a halál kórházakban következik be, ahol gyakran tárgyiasítják a haldoklót, és rideg, személytelen környezet veszi körül. Így rávilágít annak fontosságára, hogy a haldoklókat emberi módon kellene kezelnie a kórházi alkalmazottaknak és a hozzátartozóknak egyaránt, olyan bánásmódban kellene őket részesíteniük, mint amilyen bánásmódot mi magunk is igényelnénk hasonló helyzetben. Az élet utolsó szakasza ugyanolyan velejárója az életnek, mint bármely más életszakasz, ezért nem helyes azt ignorálni és tabuként kezelni, hanem nagyon is fontos, hogy a haldoklók méltó ellátásban és emberséges bánásmódban részesüljenek. Hiszen az, hogy hogyan bánunk a haldoklókkal, mutatja, hogy mi magunk milyen értékek szerint élünk; illetve az, hogy hogyan bánunk másokkal, és milyen értékeket közvetítünk az utánunk jövő generációknak, kihatással lesz arra, hogy a későbbi generációk hogyan fognak majd velünk bánni az életünk utolsó szakaszában. Tehát egyáltalán nem mindegy, milyen társadalmat építünk magunk köré, és milyen értékeket közvetítünk.

Elisabeth Kübler-Ross üzenete az, hogy a halállal való foglalkozásnak az életünk természetes részét kellene képeznie. Ugyanis életünk végességének a tudata ébreszt rá minket arra, hogy megfogalmazzuk, mit tartunk értéknek az életben; és az a cél, hogy éljünk ennek megfelelően, ezáltal gyarapodjunk lelkileg és teljesedjünk ki. Azok, akik felismerik életük értékeit, és képesek arra, hogy e felismerésnek megfelelő tartalommal töltsék meg az életüket, úgy távozhatnak e világból, hogy nem fognak bánni semmit a halálos ágyukon.

Kübler-Ross ezekkel a szavakkal fejezi be fő művét:

"AZOKNAK, AKINEK VAN EREJÜK ÉS SZENVEDÉLYES SZERETETÜK AHHOZ, HOGY LEÜLJENEK A HALDOKLÓVAL A SZAVAKNÁL IS TÖBBET MONDÓ CSENDBEN, TUDNI FOGJÁK, HOGY EZ A PILLANAT SEM NEM FÉLELMETES, SEM NEM FÁJDALMAS, HANEM A TESTMŰKÖDÉS BÉKÉS MEGSZŰNÉSÉNEK UTOLSÓ MOZZANATA. EGY EMBERI LÉNY BÉKÉS HALÁLÁNAK A LÁTVÁNYA HULLÓCSILLAGRA EMLÉKEZTET; A MILLIÓNYI FÉNYEK EGYIKÉRE A HATALMAS ÉGBOLTON, AMELY RÖVID PILLANATRA FELGYULLAD, HOGY AZTÁN ELTŰNJÖN ÖRÖKRE A VÉGTELEN ÉJSZAKÁBAN. A HALDOKLÓ MELLETT LENNI AZT IS JELENTI, HOGY TUDATOSUL BENNÜNK AZ EGYÉN EGYEDÜLVALÓSÁGA AZ EMBERISÉG HATALMAS TENGERÉBEN. TUDATÁRA ÉBRESZT VÉGESSÉGÜNKNEK, BEHATÁROLT ÉLETÜNKNEK. KEVESEN ÉLÜNK TOVÁBB HETVEN ÉVNÉL, ÉS MÉGIS, EZEN RÖVID IDŐ ALATT TÖBBSÉGÜNK ALKOT VALAMIT, EGYEDÜLÁLLÓ ÉLETMŰVET HOZ LÉTRE, BEÉPÍTVE MAGÁT AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELMÉNEK ÉPÍTMÉNYÉBE."

- forrás:bmefilozofia.blog.hu -

Egy haldokló ágya mellett (15. századi ábrázolás)

A nyilvános haldoklásnak fontos eleme volt, hogy a haldokló irányította a körülötte zajló eseményeket: ő határozta meg, mikor hívják el hozzá a papot, és mikor kezdjenek el végezni felette halotti szertartásokat. Ő irányíthatta azt is, hogy mikor melyik szertartási szöveget mondják el a jelenlévők. A gyász közösségi megélése sokat segített, így könnyebben fel tudták dolgozni az emberek hozzátartozójuk elveszítését – a halál az élet természetes velejárója volt. Ezzel összefügg, hogy sokáig tömegsírokba temették az elhunytakat: csupán a 18. században kezdődött el az a jelenség, hogy az elhunytaknak személyre szóló temetőparcellát szokás vásárolni.

- - - - - - -

Kapcsolódó írás

Elisabeth Kübler-Ross: Hogy többé ne féljünk a haláltól!

https://dszilvia.blogspot.com/2014/08/elisabeth-kubler-ross-hogy-tobbe-ne.html

Elisabeth Kübler-Ross a halálról és a haldoklásról

https://dszilvia.blogspot.com/2020/01/elisabeth-kubler-ross-halalrol-es.html

- - - - - - 

Elisabeth Kübler Ross - A haldoklás 5 fázisa - videó

A svájci pszichiáter által kidolgozott 5 fázis magyarázó videója (magyar felirattal)

(külső szemlélőként viccesnek tűnhet)

Medek Tamás spirituális író válaszol 51.

Egy kedves hozzám forduló történetét szeretném most megosztani Veletek, mely kiválóan bizonyítja a túlvilág létezését. 

"Egy közeli ismerősöm haldoklott, már egy ideje ágyban feküdt, annyira legyengült. Többször látta eltávozott ismerőseit a szoba különböző pontjain, persze az élő hozzátartozók azt hitték, már elmeháborodott lett. Közben édesapán is meghalt, de a haldokló ismerősömnek ezt már nem mondták el, hogy nehogy felzaklassák vele. Viszont azt követően, hogy apu meghalt, már aput is látta az eltávozott ismerősei közül a szobában."

Ugye azt tudvalevő, hogy a az éppen távozni készülő lélek elé mindig érkeznek azon lelkek, akik az adott életében a szerettei voltak, hogy nyugtassák és hogy segítsék őt a szellemvilágba való visszatérésben. A lelkek sok esetben hetekkel is jöhetnek azt megelőzően, hogy a testi halál bekövetkezne. S ezért figyelhetjük meg sok esetben, hogy a haldoklók látják már a korábban eltávozott szeretteiket maguk körül, míg a többi testben élő hozzátartozóik nem. Eleve az a tény bizonyító erejű a túlvilágot illetően, hogy a haldoklók mindig csak olyan személyt látnak maguk körül a látomásukban, akik már azt megelőzően eltávoztak a fizikai világból. 

Az iménti történet viszont különösen kiválóan bizonyítja a túlvilág létezését, hiszen a haldokló csak azután kezdte el látni a hozzám forduló édesapját, miután az (az ő haldoklása közben) meghalt, noha ezt a tényt szándékosan nem mondták el neki. Tökéletesen megfigyelhetjük ebben a történetben tehát, ahogy az eltávozott édesapa a testi halála után eleget tett annak a kötelezettségének is, hogy elé jöjjön egy kedves ismerősének, hogy ő is segítse neki a szellemvilágba való, hamarosan bekövetkező visszatérését.

Egy kapcsolódó cikkemet szeretném még itt ajánlani, melyben arról írok, 

hogy miért is láthatják a haldoklók a korábban eltávozott szeretteiket:

Miért látják a haldoklók a már eltávozott szeretteiket?

https://dszilvia.blogspot.com/2020/02/miert-latjak-haldoklok-mar-eltavozott.html

- forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

A magyar tudósok, akiket csak marslakóknak neveztek

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt:

Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.

Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.

Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő

Egy amerikai tanulmány szerint a XX. századot Budapesten készítették elő, hiszen magyar anyanyelvű volt, és valamelyik híres budapesti iskolában tanult szinte minden tudós, aki a XX. századot meghatározó számítástechnikát, az atom- és űrkutatást elindította, továbbfejlesztette.

Neumann, Szilárd, Wigner, mars ki a Városligetbe!

– Ezt nem három vásott kölyöknek mondta a számtantanár, hanem három matekzseninek: Neumann Jánosnak, Szilárd Leónak és Wigner Jenőnek, akik osztálytársak voltak Budapesten a Fasori Gimnáziumban, s oly döbbenetes volt a matematikai tudásuk, hogy dolgozatírás helyett inkább levegőzni küldte őket a tanáruk, hiszen pillanatok alatt megoldották a legnehezebb feladatot is.

Később mindhárman világhírűvé váltak. Wigner Jenő az atomreaktor, Szilárd Leó az atombomba, Teller Ede a hidrogénbomba feltalálója.

Tudásukkal hatalmas erőt szabadítottak ki a palackból, de mindhárman tiltakoztak az ellen, hogy háborús célra, emberek ellen használják az atomenergiát.

Neumann János a számítógép atyja, korának egyik legnagyobb lángelméje. Az általa 1943- ban megépített computer akkora volt, mint egy szoba, de kétségtelenül ez az őse a mára már táskányira zsugorodott számítógépeknek.

Neumann János Eisenhower amerikai elnök tanácsadója volt, ő beszélte le Kína megtámadásáról.

Halálos ágyánál a hadsereg magas rangú tisztjei váltották egymást, nehogy lázálmában katonai titkokat beszéljen ki. Fölösleges volt. Neumann János haláltusájában magyarul beszélt…

Kemény János a legelterjedtebb programozási nyelv, a Basic nyelv és a világot meghódító e-mail rendszer megalkotója.

Simonyi Károly fejlesztette ki az Excel táblázatkezelő programot, õ a híres Microsoft cég második embere, Bill Gates neki köszönheti, hogy a világ leggazdagabb emberévé válhatott.

Lovász Lászlót és Bélády Lászlót a szoftverfejlesztés,

Gróf Andrást a mikroprocesszorok illetve a személyi számítógépek megalkotása miatt tartják az informatikai forradalom legnagyobb alakjainak.

Lánczos Kornél kiváló elméleti fizikus és matematikus Einstein munkatársa volt, akinek azt írta a relativitáselmélet megteremtője:

A magyar tudósok különösen vonzódtak a repülés tudományához.

A levegőt meghódító felfedezéseik évtizedekkel megelőzték korukat.

Asbóth Oszkár az Arad megyei Pankotán született, Aradon tanult. Kármán Tódor munkatársaként a helikopterek történetének kimagasló alakja. A Kennedy elnök által kitüntetett, harminc egyetem díszdoktorává avatott Kármán Tódorról a Holdon és a Marson krátert neveztek el.

Õ az első helikopter és a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztője.

Kármán kutatásai alapján valósulhatott meg a hangsebességet túllépő repülőgép és a rakétatechnika.

Fonó Albert a sugárhajtás elvének atyja.

A Hoff Miklós által kifejlesztett vékony falú szerkezeteket alkalmazzák ma is világszerte a repülőgépek, űrrakéták, tengeralattjárók építésénél.

Bay Zoltán az űrkutatás úttörője.

1946-ban amerikai kutatókkal egyidőben sikerül Budapesten felállított radarjával a Holdra jeleket irányítania, és visszhangot érzékelnie.

Szebehelyi Győzőnek döntő szerepe volt abban, hogy az amerikaiak eljutottak a Holdra: õ tervezte meg az Apolló űrhajók pályáját.

Csonka János és Bánki Donát nevét mindenkinek ismernie kellene, aki autóba ül: a világon burrogó sok száz millió benzinmotor mind az általuk feltalált porlasztóval működik.

A benzint levegővel keverő karburátor ötletét egy virágáruslánytól „kapták”, aki vékony csőbe levegőt fújva permetezett vizet a rózsákra.

Ma stresszes napom volt” – meséled édesanyádnak, de vajon tudod-e, hogy a stressz fogalmát magyar tudós,

Selye János ismerte fel, és határozta meg pár évtizeddel ezelőtt.

Mihály Dénes a televíziós közvetítés, a hangosfilm,

Goldmark Péter a színes televízió,

Csicsátka Antal a sztereó technika feltalálója.

Rubik Ernő zseniális találmánya, a világot meghódító bűvös kocka nem gyerekjáték – bár lehet, hogy nektek is sikerült már kiraknotok mind a hat oldalát. Valójában igen bonyolult matematikai tudást igényel mind az alkotó, mind a játékos részéről.

Hat amerikai elnöknek magyar tudós volt a tanácsadója.

Teller Ede anyanyelvünkben találta meg a titkot:

Bámulatos és hatalmas a szép magyar nyelv kifejező ereje és hatása a magyar fiatalokra. Életem legnagyobb tudományos felfedezése, hogy csak egy nyelv van, és az a magyar.

Várnay Krisztina

- Forrás: Világfigyelő -

- - - - - - - 

Marx György: A MARSLAKÓK LEGENDÁJA

(részlet a könyvből)

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok. (Isaac Asimov)

- Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú bevezető szöveg tartozik, például ez: - "Az Univerzum hatalmas kiterjedésű, csillagok milliárdjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók is keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg rajtuk, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív gondolkodólények alakulnak ki. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira, Így szétterjednek az egész Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. - És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéséhez:

- Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?

Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját:

- Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.

Ez a legenda Francis Crick-féle változata. (Francis Crick a DNS-ért kapott Nobel-díjat. Ezzel a történettel kezdődik "The Life Itself" című könyve.)

Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban. Hans Bethe "komolyan" elgondolkozott: Neumann János agya vajon nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása? Richard Rhodes feljegyezte: - Princetonban az a hír járta, hogy az Institute for Advanced Studies legfiatalabb (1933-ban 29 éves) professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is. - A marslakók legendája a Második Világháború idején Los Alamosban terjedt el. Leon Lederman könyvében (Az isteni atom, 116. oldal) a motívumukat is leleplezte:

- Nem, most nem egy második űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy - bármilyen soká gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak "gimnáziumnak" álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát. Edward Teller különösen büszke E.T. (értsd: extraterresztriális) monogramjára. De azért panaszkodott: - Kármán lehetett, akinek eljárt a szája. - Mikor Szilárdot faggatták, hogy valóban a Marsról származik-e, ő szerény mosollyal csak ennyit mondott: - Talán. - A Yankee folyóirat (1980 márciusában) Kemény Jánosra (a Basic megalkotójára) hivatkozva részletekkel is szolgált:

- Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték van a magyarok földöntúli eredetére:

1) Nagyon szeretnek vándorolni (akárcsak az ugyaninnen szétrajzó cigányok).

2) Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.

3) És végül sokkal okosabbak a földlakóknál. Mindehhez Kemény - enyhe marsbéli kiejtéssel - hozzáfűzte a magyarázatot: annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására.

E helyen idézzünk egy passzust Enrico Fermi feleségének, Laurának az írásából (Illustrious Immigrants): Magyarország, 10 millió lakosával, ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930. és 1950. között, mint a 60 milliós Németország. - Telegdi Bálint fiatalon kivándorolt, ő így emlékezett vissza pályakezdésére: - Külföldön egy fiatal magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha magyar volta kitudódott, túl sokat vártak el tőle. Hiszen akkor tudták, hogy ő a marslakók egyike, akiknek felsőbbrendűek a szellemi képességeik, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni. Egyetlen másik terület van még, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek: ez a mozi, mert elsőként ismerték fel a hagyományos dráma és modern technika összeházasításában rejlő hatalmas lehetőségeket.

Valóban: Korda Sándorból (a VIII. Henrik magánélete és a Lady Hamilton filmsikere után) Sir Alexander Korda lett. A Tolcsván született Fox Vilmos teremtette meg a 20th Century Fox filmgyárat, Zukor Adolf a Paramountot. Kertész Mihály dirigálta a Casablancát és Robin Hood kalandjait, Vajna András a Rambót és az Evitát. Lengyel Menyhért írta a Ninocskát, Joe Esterhas a Flashdance-t és a Basic Instictet. Kovács László fényképezte az Easy Riderst, Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozásokat. Lugosi Béla játszotta Frankensteint és Draculát (ördöginek mondott kiejtésével), Gábor Zsazsa a Moulin Rougeban aratott sikert, Steiner László (mint Leslie Howard) volt Robin Hood, Tony Curtis volt a Bostoni fojtogató, ő volt, Aki forrón szereti. Paul Newman volt a Vörös Pimpernel, őt is Elfújta a szél. Cukor György, mint rendező, Rufusz József, mint rajzfilmes, Zsigmond Vilmos, mint operatőr, Zukor Adolf életműért kapott Oscar-díjat. Zukor Adolf irodájában volt egy álláskeresőket figyelmeztető kiírás:

NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI.

Halkan mégis hozzáfűzte: - De azért segíthet. - Norman Macrea, az Economist főszerkesztője megjegyezte: - Az amerikai "movie" szó valószínűleg a magyar "mozi" szóból ered. - Cinikusan hozzátette:

- A magyarok Amerikában sokkal előbb megteremtették Hollywoodot, mielőtt az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna.

A kötet szerzője, a földönkívüli magyarok szakértője, Marx György (1927–2002) – bár nem a Marsról érkezett – szintén a tudományos élet elismert képviselője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem atomfizika-professzora, az MTA rendes tagja volt. Nemcsak a tudomány, hanem a magyar géniuszok mellett is elkötelezte magát, hosszú évek gyűjtő- és kutatómunkája, valamint az alanyokkal – és rokonaikkal – folytatott mély beszélgetései során arra kereste a választ, hogyan formálta a magyarok tehetsége a világtörténelmet Los Alamostól a mesterséges intelligenciáig.

 

Marx György 1981-ben

Marx György: A marslakók érkezése című kötet online bemutatója - videó

forrás:Pallas Athéné Könyvkiadó

Milyen érzés öregnek lenni?

A minap egy fiatal megkérdezte tőlem: 'Milyen érzés öregnek lenni?

Nagyon meglepett a kérdés, mivel nem tartottam magam öregnek. Amikor meglátta a reakciómat, azonnal zavarba jött, de elmagyaráztam neki, hogy ez egy érdekes kérdés. És némi gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy az öregedés ajándék.

Néha meglepődöm azon a személyen, aki a tükrömben lakik. De nem aggódom sokáig ezek miatt a dolgok miatt. Nem cserélnék el mindent, amim van, néhány ősz hajszálért és egy lapos hasért. Nem szidom magam, ha nem vetem be az ágyamat, vagy ha túl sok 'apróságot' eszem. Jogom van egy kicsit rendetlenkedni, extravagánsnak lenni, és órákig elmélkedni a virágaimon.

Láttam néhány kedves barátomat elmenni ebből a világból, mielőtt még élvezhették volna az öregedéssel járó szabadságot.

-Kit érdekel, ha úgy döntök, hogy hajnali 4-ig olvasok, és utána ki tudja, meddig alszom?

Táncolok magammal az 50-es és 60-as évek ritmusára. És ha utána sírni akarok egy elvesztett szerelem miatt... sírni fogok!

Végigsétálok a strandon egy fürdőruhában, és a bikinisek szánakozó pillantásai ellenére belevetem magam a hullámokba, és elengedem magam. Ők is megöregszenek, ha szerencsések.....

Igaz, hogy az évek során a szívemet megviselte egy szerettem elvesztése, egy gyermek fájdalma vagy egy háziállat halálának végignézése. De a szenvedés az, ami erőt ad nekünk, és ami növekedésre késztet minket. A meg nem tört szív steril, és soha nem fogja megismerni a tökéletlenség örömét. Büszke vagyok arra, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy a hajam megőszüljön, és hogy megőriztem ifjúságom mosolyát, mielőtt a mély barázdák megjelentek az arcomon.

Most, hogy őszintén válaszoljak a kérdésre, azt mondhatom:

- Szeretek öreg lenni, mert az öregség bölcsebbé, szabadabbá tesz!

Tudom, hogy nem fogok örökké élni, de amíg itt vagyok, a saját törvényeim, a szívem törvényei szerint fogok élni. Nem fogok gyászolni amiatt, ami nem volt, és nem aggódom amiatt, ami lesz.

A hátralévő időben egyszerűen csak szeretni fogom az életet, ahogyan eddig is tettem, a többit Istenre bízom.

forrás:nyugdijasok.hu

- - - - - - - - 

Táncterápia - részlet a filmből - videó

forrás:Cirko Film

A film története:

“A látszólag tökéletes és rendezett életet élő, ítélkezésre és sznobizmusra hajlamos Sandra nyugdíjba vonulása előtt nem sokkal felfedezi, hogy a férje viszonyt folytat a legjobb barátnőjével. Fényűző otthonát otthagyva bohém húgához költözik, aki egy rossz hírű lakótelepen lakik. A karót nyelt Sandra eleinte kibírhatatlannak találja új életét, azonban egy társastánc-tanfolyam mindent megváltoztat…”

Kihagyhatatlan film, amely elgondolkodtató és üdítő egyaránt.

Átkerült a túlvilágra a sebészorvos, és megdöbbentő beszámolóval tért vissza

“Olyan, mint egy frekvencia, egy rádiósáv. Ha megnyitom magam, jön. Azt akarom mondani: ‘A mennyből jön,’ ahogy Mozart mondta.”

Tony Cicoria 42 éves volt, nagyon fitt és robusztus, egykori egyetemi futballista, aki elismert ortopéd sebész lett egy New York állam északi részén fekvő kisvárosban.

Egy tóparti pavilonban volt egy családi összejövetelen egy őszi délutánon.

Kellemes és szellős volt az idő, de észrevett néhány viharfelhőt a távolban, úgy nézett ki, mintha eső közeledne. Elment egy fizetős telefonhoz a pavilon előtt, hogy gyorsan felhívja az anyját (ez 1994-ben volt, még a mobiltelefonok kora előtt). Még mindig emlékszik minden egyes másodpercre, ami ezután történt:

“Beszélni akartam anyámmal telefonon. Volt egy kis eső, mennydörgés a távolban. Anyám nem vette fel a kagylót, biztos valami elfoglalta. A telefon fél méterre volt tőlem, amikor egy nagy csattanást hallottam. Emlékszem, hogy egy fényvillanás jött ki a telefonból, ami arcon ütött. A következő dolog, amire emlékszem, hogy hátrafelé repültem.”

Majd folytatta: 

“Aztán előre repültem. Zavart voltam. Körülnéztem. Aztán meghallottam, hogy az anyósom sikoltozik a lépcső tetején. Lerohant a lépcsőn pont felém, de nem rám nézett, és akkor megláttam a saját testemet a földön. Azt mondtam magamnak: 

‘Ó a fenébe, halott vagyok.’

Láttam egy nőt, aki közvetlenül mögöttem várta, hogy használja a telefont, ahogy a testem fölé helyezkedik, és elkezdett újraéleszteni, akiről kiderült, hogy egy nővér.

Megpróbáltam beszélni azokhoz, akik ott voltak, én láttam és hallottam őket, de ők nem láttak és hallottak engem.

Majd elindultam felfelé a lépcsőn, mire felértem, a lábaim elkezdtek eltűnni, aztán már nem volt testem, csak egy energiagömb voltam. Láttam a gyerekeimet, rájöttem, hogy rendben lesznek. Aztán kékesfehér fény vett körül … a jólét és a béke hatalmas érzése. Életem legjobb és

legrosszabb pillanatai jelentek meg előttem. Nem kapcsolódott érzelem ezekhez … tiszta gondolat, tiszta extázis volt. Ez volt a legdicsőségesebb érzés, amiben valaha részem volt.”

Dr. Cicoria azonban tudta, hogy visszatért a saját testébe, mert fájdalmai voltak – az arcán és a bal lábán lévő égési sérülések okozta fájdalom -, és rájött, hogy “csak a testének van fájdalma”. Vissza akart menni, meg akarta mondani a nőnek, hogy hagyja abba az újraélesztést, engedje el, de

már túl késő volt – határozottan visszatért az élők közé. Egy-két perc múlva, amikor beszélni tudott, azt mondta:

“Rendben van, orvos vagyok!” A nő (kiderült, hogy intenzív osztályos nővér) azt válaszolta: “Néhány perccel ezelőtt még nem volt az.”

A rendőrség jött, és mentőt akart hívni, de Cicoria visszautasította. Ehelyett hazavitték, ahol felhívta a saját orvosát, egy kardiológust. A kardiológus, amikor meglátta, azt gondolta, hogy Cicoria rövid szívmegállást szenvedett, de a vizsgálattal vagy az EKG-val nem talált semmi hibát.

Cicoria egy neurológussal is konzultált – lassúnak érezte magát (számára ez volt a legszokatlanabb), és nehézségei voltak a memóriájával. Azon kapta magát, hogy elfelejtette azoknak az embereknek a nevét, akiket jól ismert. Neurológiailag is vizsgálták, EEG-t és MRI-t végeztek rajta. Ismét

semmi sem tűnt rossznak.

Néhány héttel később, amikor energiája visszatért, Cicoria visszament dolgozni. Még mindig voltak elhúzódó memóriaproblémái – időnként elfelejtette a ritka betegségek vagy sebészeti eljárások nevét -, de minden sebészeti képessége csorbítatlan maradt. További két hét múlva memória problémái eltűntek, és úgy gondolta, hogy ezzel az ügynek vége.

Ami akkor történt, még most, közel harminc évvel később is csodálkozással tölti el Cicoria-t.

Az élete látszólag visszatért a normális kerékvágásba, amikor “hirtelen, két-három nap alatt, kielégíthetetlen vágy támadt benne zongorazene hallgatására”. Ez teljesen ellentétes volt a múltjával. Fiúként volt néhány zongoraórája, mondta, “de nem igazán érdekelte”. Nem volt zongora a házában. Amit hallgatott, az általában rockzene volt.

A zongorazene iránti vágyának hirtelen kialakulásával felvételeket kezdett vásárolni, és különösen beleszeretett Vlagyimir Askenazy karmester Chopin kedvenceibe.

“Mindet szerettem,” – mondta Cicoria. “Vágyam támadt, hogy én is játsszam őket. … Ekkoriban az egyik bébiszitterünk megkérdezte, hogy tárolhatja-e a zongoráját a házunkban, így, amikor vágytam rá, ott volt egy zongora, egy szép kis pianínó. Jól illett hozzám. Alig tudtam olvasni a kottát, alig tudtam játszani, de elkezdtem képezni magam.”

Aztán a zongorazene iránti hirtelen vágy hatására Cicoria zenét kezdett hallani a fejében.

“Az első alkalom – mondta – álomban történt.

Szmokingban voltam a színpadon; játszottam valamit, amit írtam. Felébredtem, megdöbbentem, és a zene még mindig a fejemben volt.

Kiugrottam az ágyból, és megpróbáltam annyit leírni belőle, amennyire csak emlékszem. De alig tudtam, hogyan jegyezzem le, amit hallottam.”

Nem voltam egészen biztos benne, hogy mit kezdjek ezzel a könyörtelen zenével, amely szinte ellenállhatatlanul belémhatolt és elárasztott.”

Zenei hallucinációi voltak? Nem, mondta Cicoria, ezek nem hallucinációk voltak – az “inspiráció” találóbb szó volt rá.

A zene ott volt, mélyen benne – vagy valahol -, és csak annyit kellett tennie, hogy hagyta, hogy eljusson hozzá.

“Olyan, mint egy frekvencia, egy rádiósáv. Ha megnyitom magam, jön. Azt akarom mondani: ‘A mennyből jön,’ ahogy Mozart mondta.”

Ekkor már nemcsak azzal kellett megküzdenie, hogy megtanulja játszani Chopint, hanem azzal is, hogy formát adjon a fejében folyamatosan futó zenének, hogy kipróbálja zongorán.

“Szörnyű küzdelem volt,” – mondta. “Hajnali 4-kor keltem, és addig játszottam, amíg munkába nem mentem, és amikor hazaértem a munkából, egész este a zongoránál ültem. A feleségem nem igazán volt elégedett. Megszállott voltam.”

Cicoria arra gondolt, hogy egyfajta reinkarnáción ment át, hogy átalakult, és különleges ajándékot kapott, egy küldetést, hogy “ráhangolódjon” arra a zenére, amelyet félig metaforikusan “mennyei zenének” nevezett.

Teltek az évek, de új élete, inspirációja soha nem hagyta el.

Továbbra is teljes munkaidőben dolgozott sebészként, de szíve és elméje már a zene köré összpontosult. 2004-ben elvált, és ugyanebben az évben félelmetes motorbalesetet szenvedett.

Egy árokban találták meg eszméletlenül, és súlyosan megsérült.

Ennek ellenére ismét teljesen felépült, és két hónap múlva újra munkába állt.

Úgy tűnik, sem a baleset, sem a válása nem okozott változást a zene iránti szenvedélyében.

- Forrás:kimondottigazsagok.com - ÚjVilágtudat -

- - - - - 

Tony Cicoria "Villámszonáta" - videó

forrás:Coming Home

Kapcsolódó írás

Emberek, akiknek hihetetlen szuperereje lett egy balesetet követően:

https://dszilvia.blogspot.com/2017/10/emberek-akiknek-hihetetlen-szuperereje.html

- - - - - - 

Tony Cicoria halálközeli élménye - videó

Tony elmondja, hogyan változtatta meg az Élmény az életét, és hogyan változott meg örökre a Halállal való kapcsolata.

Nikola Tesla betiltott interjúban mesélt arról, hogy a szabadenergia megválthatta volna a világot + Film

 Egy találmány lehetett volna az emberiség következő szintjére vezető lépcsőfok? Ezt az interjút több ízben leközölték már azóta, mióta a világ tisztában van a létezésével.

Lwoff -Parlaghy Vilma (1863–1923): Nikola Tesla úgynevezett Kék portréja

A rejtélyes Tesla és elhallgatott találmányai

Tesla olyan dolgokról beszél benne, ami nem kis túlzással teljesen megváltoztatták volna az emberiség életét, még a hétköznapjainkat is.

Nikla Tesla feltaláló és fizikus nevével kapcsolatban rengeteg misztikum, tiltott találmány, elhallgatott technológia merül fel, nem véletlenül.

Egy rejtélyes tudós volt, aki nehezen adta ki titkait.

Sokak szerint éppen ez lett a veszte a nagyszájú Edisonnal szemben, aki a karrierjét megpróbálta teljesen ellehetetleníteni, hogy a mögötte (mármint az Edison mögött) álló pénzemberek igényeit kielégítse.

Edison technológiáinak “kellett” ugyanis elterjednie, ez állt az üzleti és ipari világ érdekében, nem az ingyen áram. 

Eltitkolt interjú egy az emberiség életét megváltoztató dologról

Az interjúban magában is rengeteg dolgot árul el a technológiáról, amit később saját maga semmisített meg, nehogy rossz kezekbe kerüljön, miután nyilvánvalóvá vált számáram, hogy az ingyen energiát, mint olyat nem engedik, hogy napvilágra kerüljön.

Túl sok anyagi érdekbe ütközött, túl sok forgott kockán…

Tesla dokumentációiban részletesen írt a működési elvről, melynek az alapját a Tesla-tekercsek szolgáltatták.

Egy jól működő Tesla-tekercs segítségével ingyenenergiához (másnéven nullaponti energia vagy éter) lehet jutni, ami azt jelenti, hogy nagyobb a szerkezet kimeneti energiája, mint a bemeneti, vagyis a “semmiből” nyertünk energiát a működése közben (működési hatékonysága nagyobb, mint 100%).

A legtöbb tudós ennél a résznél megáll, és mindenféle fizikai törvényt felhozva lehetetlenségnek, átverésnek titulálja az egészet.

Egy ilyen tekercs jóval több, mint egyszerű transzformátor: kibocsátott impulzusaik gyorsabban terjednek, mint a fény, minden anyagon képesek áthatolni (Faraday-kalitkákon is, ami mutatja, hogy nem elektromágneses jellegűek), nagy távolságokra képesek utazni gyengülés nélkül, mely drótnélküli energiaátvitelt tesz lehetővé, valamint ingyen energia kinyerésére képesek.

Nagyfeszültségű áramkör nyitásakor vagy záráskor egy rövid, nagyfeszültségű kisülés keletkezik (biztos, hogy mindenkinek beugrik a kép, amikor régebbi filmekben vagy régi kort ábrázoló filmekben felnyomnak egy hatalmas kapcsolót, amit szikrázás követ), ami az ő korában számos technikus halálát okozta, és amit ő diszruptív kisülésnek nevezett.

Tesla a laboratóriumában nagyfeszültségű dinamó és szikraköz (hasonló az autó gyújtógyertyájához) segítségével modellezte a jelenséget. 

A szikraközön működés közben gyors, rövid feszültségimpulzusok haladtak át, melyek során a közelben állók a bőrükön nyomást érzékeltek. 

Titokzatos energiát adó hullámok

Tesla először azt gondolta, hogy valamiféle fizikai anyagból álló hullámok okozzák ezeket az érzéseket.

Ezt elvetette, mikor rájött, hogy semmiféle anyag nem képes feltartóztatni a hullámokat – emiatt nem lehetnek elektromágneses hullámok sem.

Ezután növelni kezdte a feszültséget és az impulzusok gyorsaságát, és úgy találta, hogy ez a bőrön érzékelhető nyomás nagyságát is megnövelte.

Kísérletei során kiküszöbölte a szikraközön áthaladó kisülés visszafelé vándorlását, mert ez csökkentette az eszköz hatékonyságát. Mikor a nagyfeszültségű impulzus átugrott a szikraközön, a vezető anyagának elektromos ellenállása megakadályozta, hogy azonnal áram tudjon folyni rajta.

Megfelelően gyors impulzusokkal Tesla teljesen megakadályozta, hogy áram folyjon a vezetőben a szikra átugrása után, ami aztán visszafele sem tudott távozni.

Tesla ezáltal sikeresen elválasztotta a feszültséget az áramtól. A tiszta elektromos potenciál (azaz feszültség) ezután érzékelhető lökéshullámokban távozott a szikraközből. 

Háborúk végét jelentő technológia, és Tesla ellehetetlenítése

Tesla úgy gondolta, hogy ha terve megvalósulhatna, az a háborúk végét jelentené, ami az egyik álma volt. Ezzel párhuzamosan egy globális drótnélküli energiaátviteli rendszer kiépítése után az emberiség minden problémája megoldódhatott volna.

Az energialobbinak azonban ez a fajta ingyenesség nem kellett, erre nem lehetett vállalati és üzletpolitikát felépíteni.

Támadóival együtt ellehetetlenítették, és megfosztották hitelétől, végül

Tesla egyedül halt meg egy bérelt hotelszobában, idősen, megkeseredetten…

Ezeken a dolgokon nagyon érdemes elgondolkodni, és végig gondolni azt, hogy mivé lehetett volna a világ, hol tarthatna az emberiség, ha Teslára “hallgat” a tudomány és a mögötte álló pénzemberek.

Ha ezek az üzletemberek hajlandók lettek volna tovább látni a saját pénztárcájuk, üzleti érdekük “végénél”.

forrás:titkokszigete.hu

 - - - - - -

 Kapcsolódó írás

Nikola Tesla: A fény a minden - Interjú 1899-ből (Tesla közel 120 éve titkosított interjúja) 

https://dszilvia.blogspot.com/2022/03/nikola-tesla-feny-minden-interju-1899.html 

- - - - - - - 

 Tesla szabadenergiája - dokumentumfilm - videó

forrás:Creative Studio

 A dokumentumfilm Nicola Tesla eseménydús életét meséli el, illetve úttörő kutatásait a fizika és elektromosság terén:

https://www.youtube.com/watch?v=Ij8tCHD5zjA 

Veronika igaz története: Így vált a férje "őrangyallá"?

Veronika férje tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után nagyon különös jeleket, sugallatokat észlel: mintha férje üzenne neki a túlvilágról. Vajon lehetséges, hogy a férje vigyáz rá odafentről?

Fotó: Ironika / Shutterstock

Veronika és férje, Tamás közel 20 éve, az egyetemi évek óta alkottak egy párt. Bár gyermekük nem született, a közös érdeklődési köröknek és kiterjedt baráti kapcsolataiknak köszönhetően teljes értékű életet éltek, szinte teljes szimbiózisban. Egészen addig a napig, amikor megtörtént az a katasztrófa, melyet rémálmában sem gondolt volna senki: Tamás 42 évesen edzés közben szívrohamot kapott, az életét a gyorsan kiérkező orvosok sem tudták megmenteni.

Veronika teljesen összeomlott, elképzelni sem tudta az életét Tamás nélkül. Hetekre bezárkózott a lakásba, senkinek sem igényelte a társaságát. Dolgoznia pár hét után vissza kellett mennie, kénytelen volt hát kibújni a csigaházából. Ekkor kezdődtek a rendkívül különös megérzések és egybeesések…

Segítség a túlvilágról

Veronika férje jellegzetes parfümillatát érezte az élelmiszerbolt kasszájánál, majd egy sugallat formájában, mintha Tamás szólt volna hozzá : „ Menj vissza még paradicsomért”. Maga sem tudja, miért, de az árut a futószalagon hagyva elindult a zöldségstand felé. Legnagyobb meglepetésére a teljes kulcscsomóját a paradicsomok közelében találta. Kieshetett a zsebéből, miközben a zöldségeket válogatta korábban.

Az ehhez hasonló sugallatok rendszeressé váltak, Veronika kezdte úgy érezni, Tamás mindig vele van, gyakran képzelt diskurzusokat is folytatott vele. Természetesen barátainak is elmesélte a különös érzéseit és élményeit, akik aggódni kezdtek Veronika lelki épségéért – úgy gondolták, csak a képzelete játszik vele, és így próbál elmenekülni a fájdalmas valóság elől.

Veronika több, mint egy évig élte az életét Tamás „ túlvilági” jelenlétével, míg egy napon minden megváltozott.

A munkahelye melletti ételbárban ebédelt, ahol rendkívüli módon felfigyelt egy férfira. Már csak azért is, mert a káposztás tésztát cukrosan-borsosan ette, éppúgy, mint az imádott férje.

A férfi egy sapkát viselt, amin a „Minnesota” felirat szerepelt. Veronika gyomra görcsbe rándult, hiszen Tamással életük legemlékezetesebb utazása Minnesotát is érintette – férje az amerikai út során kérte meg a kezét.

Beszédbe elegyedtek egymással, kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük , amit nem sokkal később randevú is követett. Bár Veronika eddig minden férfi közeledését elutasította, ez a két egybeesés visszaigazolás volt számára, hogy a választását Tamás is helyeselné. Miután nagy nehezen átadta a szívét az új kapcsolatnak, egy este újra érezte férje parfümillatát, és egy simogatáshoz hasonló érintést.

Úgy vélte, férje ezzel búcsúzott el tőle örökre….

Vajon valóban Tamás vigyázta őrangyalként Veronika lépteit, vagy más magyarázat is van a történtekre?

Számtalan történet látott már napvilágot, amely az elhunyt társ valamilyen szintű segítő- támogató szerepét említi. A jelek alapján valóban arra következtethetünk, hogy Tamás „szelleme” nem távozott el a túlvilágra, és egyfajta őrangyali funkciót betöltve Veronika mellett maradt, amíg erre szüksége volt a feleségének.

De az is elképzelhető, a gyász okozta poszttraumás stressz áll a jelenségek hátterében. Mivel Veronika szinte mindent a férjével együtt élt meg, és hozzá kötődtek a legszebb emlékei, ezek a pozitív emlékek olyan intenzíven voltak jelen a mindennapjaiban a haláleset óta, hogy egyfajta védőburokként funkcionáltak. Idegrendszere pedig olyannyira szenzitívvé vált a poszttraumás stressz hatására, hogy az állandóan jelenlévő, biztonságot nyújtó emlékképekkel keveredve mutatkozott meg az érzékszerven túli érzékelés – mintha nem ő maga érzékelne, hanem férje szelleme „ súgna” neki.

forrás: Szlovák Eszter spirituális tanácsadó - astronet.hu