Gyerekek, akik emlékeznek előző életükre

Az előző életek emléke a legtöbb emberben törlődik. Gyermekkorban talán még kicsit „átlátható” az a fátyol, ami a múltat eltakarja.

Az alábbi videóban Okvátovity Alex igaz történeteket mutat be.

8. Cameron McCauley 2 évesen emlékezett arra, hogy egy Barrow nevű szigeten élt. Szülei elvitték a szigetre, ahol a fiú leírásai pontosan megegyeztek a helyszínnel, de az általa említett apát, Shane Robertsont, nem találták. 

Kapcsolódó írás:

A kisfiú, aki emlékszik előző életére:

https://dszilvia.blogspot.com/2014/08/a-kisfiu-aki-emlekszik-elozo-eletere.html

7. Kipriyanovich Boriska azt állította, hogy előző életében a Marson élt, ahol egy nukleáris katasztrófa pusztította el a civilizációt. Rendkívüli tudása a bolygókról és a Naprendszerről, valamint kiemelkedő intelligenciája figyelemre méltóvá tette. 

6. A thaiföldi fiú Egy 3 éves thaiföldi fiú emlékezett arra, hogy egy Bua Kai nevű tanár volt, akit fejbe lőttek. Az anyajegyei pontosan a golyó belépési és kilépési helyét jelölték, amit Bua Kai halálának körülményei is megerősítettek. 

5. Ryan 5 éves korában emlékezett vissza, hogy egy hollywoodi színész volt, akit Marty Martynnak hívtak. Részletek, mint az életkora és a lakcíme, pontosan megegyeztek a valósággal, amit dokumentumok is alátámasztottak. 

Kapcsolódó írás:

Egy 30-as évekbeli színész reinkarnációjának állítja magát a kisfiú!

https://dszilvia.blogspot.com/2017/01/egy-30-as-evekbeli-szinesz.html

4. James Leininger 2 évesen kezdett emlékezni előző életére, amikor a második világháborúban pilótaként szolgált. Részletes emlékei és a legénység megerősítései alapján kiderült, hogy az általa említett események és személyek valóban léteztek. 

Kapcsolódó írás:

Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra

https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/megdobbento-emlekeket-idezett-fel.html

3. A lány, aki csak haza akar menni Egy kislány állandóan egy vízparti otthonról beszélt, ahol korábbi családjával élt, és részletes rajzokat készített a házról. Elmondta, hogy a hullámokat nézte, mielőtt meghalt. 

2. A fiú a skót kocsmából Egy 4 éves kisfiú egy skóciai kocsmában felismerte a helyet, és pontos részleteket mesélt a régi tulajdonosról és a kocsma elrendezéséről. A személyzet megerősítette, hogy a fiú által említett Fred nevű tulajdonos valóban létezett, de tíz éve elhunyt. 

1. Hanan Monsour halála előtt megjósolta, hogy reinkarnálódni fog, és Suzanne Ghanemként tért vissza. A kislány tizenhárom nevet idézett fel előző életéből, és a családjával való találkozás során mindenkit név szerint felismert, valamint olyan titkokat is elmondott, amelyeket csak Hanan ismerhetett.

8 gyerek, aki emlékszik előző életére 1. rész- videó

forrás:Okvátovity Alex

8. Gus Taylor, egy kisfiú, már 18 hónapos korában saját nagyapjaként, Augie-ként hivatkozott magára, és születése előtt egy évvel elhunyt nagyapja nevét kapta. Négyévesen egy fényképen több mint 20 diák közül azonnal rámutatott nagyapja fiatalkori képére, és titkos családi eseményekről is tudott, például nagyapja meggyilkolt testvéréről. A szülei meggyőződtek róla, hogy Gus a nagyapja reinkarnációja, miután a fiú részletesen mesélt az előző életéről, és azt mondta: „Régen nagy voltam, és most újra gyerek vagyok.” 

7. A fiú aki megoldotta a saját gyilkosságát Egy szíriai kisfiú a Golán-fennsíkról, 3-4 éves korában azt állította, hogy előző életében fejszével meggyilkolták, és ennek bizonyítékaként egy piros anyajegy volt a fején. Elvezette a családját arra a helyre, ahol állítása szerint eltemették, ahol valóban találtak egy holttestet fejsérüléssel. A fiú emlékezett a gyilkos nevére is, és a megnevezett szomszéd később beismerte tettét, igazolva a fiú történetét. 

6. Kendra Carter Egy négyéves kislány, Kendra, úszótanára iránt különös kötődést alakított ki, és azt állította, hogy ő az a baba, aki az úszótanár pocakjában halt meg évekkel korábban. Az úszótanár megerősítette, hogy valóban elvesztett egy gyermeket, de ez kilenc évvel Kendra születése előtt történt. Kendra szinte teljesen elnémult, amikor megtiltották neki, hogy találkozzon az úszótanárral, majd újra önmagára talált, amikor ismét kapcsolatba kerülhetett vele. 

5. Edward Austrian Egy négyéves kisfiú, Edward, elkezdett emlékezni előző életére, amikor állítása szerint 18 éves katonaként harcolt az első világháborúban, és egy golyó a nyakán találta el, ami a halálát okozta. Részletes történeteket mesélt a lövészárkokban tapasztalt hidegről, sártól és fegyverropogástól, miközben gyakran fájlalta a torkát, ahol később egy ciszta is kialakult. A szülei szerint Edward soha nem találkozhatott háborús témájú filmekkel vagy műsorokkal, így kizártnak tartották, hogy mindezt kitalálta volna. 

4. Orosz óvodás Egy amerikai kislány nehezen tanulta az ábécét, és azt mondta, hogy nem emlékszik ezekre a betűkre, miközben szokatlan hibákat vétett. Később, amikor betűket kellett írnia, cirill ábécét használt, és azt állította, hogy egy Vlad nevű bátyja tanította meg neki az előző életében Oroszországban. A szülei megdöbbentek, mivel sem Vlad, sem a cirill betűk nem voltak ismerősek a családjukban. 

3. Shanti Devi Egy indiai lány, aki 1926-ban született, négyéves korában elkezdett az előző életéről mesélni, állítva, hogy Mathurában élt, Ludgi néven, és fiának születése után, 1925-ben halt meg. A család felvette a kapcsolatot az állítólagos férjjel, aki igazolta a lány emlékeit, és a kislány még az unokatestvérét is felismerte, amikor próbára tették. Az esetet még Gandhi is vizsgáltatta, de racionális magyarázatot nem találtak, a lány később hipnózisban is részletesen beszámolt halála pillanatáról és a túlvilági élményeiről. 

Kapcsolódó írás:

Ennek a lánynak a története bizonyítja, hogy létezik a reinkarnáció

https://dszilvia.blogspot.com/2017/03/ennek-lanynak-tortenete-bizonyitja-hogy.html

2. Két kisgyerek vallomása A kisfiú és a kislány is azt állítja hogy emlékeznek előző életükre. A szülők rögzítették az eseteket majd feltöltötték Tiktok-ra. 

1. 911-es reinkarnáció Cade 3 évesen kezdett emlékezni előző életére, amiben a szeptember 11-ei terrortámadás során vesztette életét. Felvillantak emlékei a terrortámadásról, emlékszik, hogy az irodájából látta a Szabadság-szobrot, majd egy robbanás következtében zuhanni kezdett.

8 gyerek, aki emlékszik előző életére 2. rész- videó

forrás:Okvátovity Alex

Medek Tamás spirituális író válaszol 70.

A Földet valóban a sötét erők uralják?

(Egy kedves hozzám forduló kérdése.)

Sokan kérdezik, hogy a Földön miért ilyen nagy a sötétség ereje, miért van a Földön ilyen sok borzalom és negatív érzelem. Az ismereteim szerint a "sötétség erői" inkább egy kissé túlmisztifikált fogalom. Lelkek léteznek csupán, azok vagyunk mindannyian, s abban különbözünk egymástól, hogy a lélekfejlődés más és más fokán állunk.

Minél tapasztaltabb és fejlettebb egy lélek, a testi élete során annál kevésbé fogja engedni, hogy az anyag és a testi elme, a testi ösztönök uralják, illetve annál kevésbé fogja másnak és magának a rosszat kívánni.

Minél fejlettebb egy lélek, minél több testi életen van már túl, annál többször tapasztalta meg korábbi tettei visszahatását (a karma által), így annál inkább tudja ösztönösen, mit jó tenni mással és mit nem, illetve hogy csak a jót érdemes tenni.

Minél fejlettebb egy lélek, ösztönösen annál kevésbé engedi, hogy az anyag, a testi elme hatással legyen rá, tehát annál inkább képes túllátni a fizikai világon. Annál inkább tisztában van a valódi önvalójával, s azzal, hogy noha különálló lélek ő is, de mégis, mindenkivel egy. Aki viszonylag fejletlenebb, még ezzel nincs annyira tisztában és engedi, hogy a testi világban mélyen hasson rá a testi elme, a testi ösztönök. Képes még tehát kellően azonosulni a teste ösztöneivel.

A földi testünk a földi állatvilágból származik, melybe kódolva van a túlélési ösztön. Annak ösztöne, hogy a fizikailag erősebb győz és él túl, akár mások kárán is. (Ez a magasabb szintű fizikai világokon már egyre kevésbé van jelen.) Ez a kód így az emberi testben is jelen van - a léleknek pedig ennek uralása az egyik próbája ezen a szintű fizikai világon, mely csak egy bizonyos lélekfejlettségi szint felett megy könnyen.

A fizikai világoknak is számos szintje van, s attól függően sorolható egy fizikai világ egyik vagy másik kategóriába, hogy döntően milyen szintű lelkek lakják. Ilyen értelemben a Földön található világ egy tízes skálán körülbelül hármas szintnek felel meg, mely nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mértékben van jelen benne az erőszak, s mindenféle negatív érzelem, gondolat. Ez bár kiábrándító, de mégis normálisnak, természetesnek tekinthető. Ez annak a jele tehát, hogy az itt élő lelkek jó része a lélekfejlődésének, az ennek megfelelő szakaszán jár.

Ha tehát szörnyülködnénk azon, hogy mennyi borzalmom és negatívitás található a Földön, akkor az épp olyan, mintha egy általános iskola harmadik osztályában azon botránkoznánk meg, hogy az ott tanuló gyermekek még a hetedikes anyagot nem tudják. S ha azt hisszük, hogy a "sötétség erői" örökké valók, hogy a "sötét" lelkek sosem javulnak meg, legalább olyan tévedés lenne, mintha a harmadikos gyermekekről feltételeznénk, hogy sosem lesznek hetedikesek, illetve sosem tudnák majd elsajátítani a hetedikes tananyagot. (Szeretem az iskolás példát említeni sok esetben, hisz a testi világ a léleknek iskolának minősül. S bár földi szavakkal nehéz, sőt lehetetlen pontos leírást adni, de az iskolás példa mégis jól körvonalaz.)

Fontos tehát, hogy ne csak úgy tekintsünk a létezésre, mintha csak ez az egy világ és ez az egy élet létezne. Noha itt és most a testi érzékszerveinkkel csak ezt érzékeljük, de mégis sose felejtsük el, hogy ez a nagy egész csupán apró része, melynél most okkal nem láthatunk többet. Ám ha ebből az apró láncszemből ítélünk, az éppen olyan tévút, mintha egy nagyvárosnak egyetlen utcáját látva, vagy egy hatalmas ország, egyetlen lakójával találkozva gondolnánk azt, hogy pontosan ismerjük az egész várost vagy az egész országot.

Azon lelkeknek, akik az itteni átlagnál fejlettebbek, nagyon kiábrándító és érthetetlen tud lenni, mindazon erőszak és negatívitás, melyet a Földön tapasztalhatnak. Azonban fontos tehát tudni, hogy akkor érthetik meg jobban ezt a látszólag érthetetlent, ha elfogadják, hogy mindaz, amit itt és most tapasztalnak, csak egy apró láncszeme a teljes egésznek. Ugyanakkor senkinek sem mérvadó az (ilyen szempontból), hogy mástól mit tapasztal. Teljesen mindegy, hogy mások mit áramoltatnak ki magukból - az őket minősíti, és ők vállalják érte annak karmikus terhét. Mindenki csupán azért felel - bármilyen körülmények között is -, amit saját maga áramoltat ki magából, s azzal építi a saját jövőjét is.

A "sötétség erői" egy fogalom, mely valójában olyan lelkeket jelöl, akik a lélekfejlődésük egy viszonylag koraibb szakaszán járnak. S bár minél több ilyen lélek tartózkodik egy helyen, annál erősebbeknek hatnak, mégis elmondható, hogy a karma az ő esetükben is épp úgy dolgozik (életeken átívelően), így egyikük sem marad örökké ezen a szinten.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Képzelt beszélgetés Albert Einstein és Kurt Gödel között

Albert Einstein utolsó éveit Princetonban töltötte. Itt talált rá hűséges sétapartnerére, egy nála sokkal fiatalabb és elegánsabb férfira. Mi kötötte össze a küllemre nagyon is eltérő két embert? Einstein a relativitáselmélettel forgatta fel a fizikai világról alkotott fogalmainkat, a fiatalabb férfi, Kurt Gödel a matematika absztrakt világával kapcsolatos felfogásunkra hatott hasonlóképpen – mindketten olyan különleges zsenik voltak, akiknek úttörő elméletei a természettudományos és a filozófiai látásmódot is egyaránt átalakították.

Kurt Gödel és Albert Einstein Princetonban

Képzelt beszélgetés Albert Einstein és Kurt Gödel között

Piergiorgio Odifreddi A logika istene címmel írt életrajzi könyvet a 20. század egyik legnagyobb elméleti matematikusáról, Kurt Gödelről, aki 1906-ban született Brünnben és gyakorilatilag éhen halt Princetonban 1978-ban. Munkásságának egyik legfőbb tanúja Albert Einstein volt.

Az 1950-es évek elején mind Gödel, mind pedig Einstein a princetoni Institute for Advanced Study-ban dolgoztak. 1951-ben Gödel volt az első, akit Einstein-díjjal tüntettek ki, amit maga a Nobel-díjas fizikus adott át neki. Egymás szomszédságában laktak, rendszeresen együtt mentek az intézetbe és együtt is tértek haza.

Életük ennek ellenére nem volt párhuzamos. Einsteinnek 1905 volt a legszebb éve. Néhány hónapon belül született meg tanulmánya a fotóelektromos jelenségről, amiért Nobel-díjat kapott, a Brown-mozgásról, amely megerősítette az atomok létezését, valamint a realitivitásról, amely felforgatta a fizikai addig ismert törvényeit. Ezek a munkák óriási népszerűséget adtak neki. Gödel számára a legjobb év 1930 volt, akkor publikálta nemteljességi tételét, amellyel a matematikát helyezte új alapokra, mégis csaknem ismeretlen maradt.

A magatartásbeli különbözőségek is nagyok voltak közöttük. Einstein nem adott sokat külső megjelenésére. Gödel öltönyben, nyakkendőben, sötét felöltéből, Borsalino kalapban járt. Einstein a míves zenét szerette, míg Gödel a Hófehérke dalocskáit. Einstein mindenkivel szóba állt, Gödel tartózkodó volt. Egymással mégis beszélgettek. Pontosan senki sem tudja, miről, állítólag politikáról, fizikáról, filozófiáról.

Kurt Gödel és Albert Einstein Princeton-ban, 1954.

Einstein Gödelben tisztelte a zsenit és a tiszteletlenségét. Ő volt az egyetlen, aki bírálni merte, és Einstein kiváltságnak érezte, hogy beszélgethet vele. A La Stampa szerint valószínű, hogy az idő dimenziói is szóba kerültek közöttük. Érdekes, hogy ez mindkettejük számára fikció volt. Milyen értelemben? Annak ellenére, hogy relativitásnak nevezte, Einstein azért dolgozta ki ezt az elméletet, hogy abszolút alapot adjon a fizikának: bármilyen megfigyelőnek a világegyetem bármelyik pontján a megfigyelt jelenségekben ugyanazok a törvényeket kell megtalálnia. Hogy ez így történhessen, szükséges, hogy a fénynek az űrben mindig ugyanaz legyen a sebessége (299.792, 458 km/sec). De ahhoz, hogy ez az érték abszolút legyen, van egy feltétel: relatívvá kell tenni az időt és a teret. Így idő és tér rugalmassá válik, nem lehet megállapítani két egymástól távoli esemény időbeli egybeesését, nem létezik egyetemes „most”. Gödel a megfelelő ember volt e paradoxon értékelésére, mivel az ő nemteljességi tételének lényege, hogy semmilyen matematikai rendszer nem lehet hibátlan, teljes és mindent eldöntő. Ráadásul ő felfedezte, hogy vannak olyan állítások a matematikában, amelyeknek nem lehet sem a helyességét, sem annak ellenkezőjét bizonyítani.

Hogy az idő problémája alapvetően fontos volt mindkettőjük számára, az is mutatja, hogy Gödel különös ajándékkal lepte meg Einsteint a 70. születésnapján. Kitalált egy körben forgó világmodellt, amely hosszú idő után egy adott pillanatban visszatér a kiinduló pontjára, és így tovább a végtelenségig. Elméletben Einstein számtalanszor lehetett volna 70 éves.

Einstein örült, ugyanakkor meg is ijedt: ha a realitivitás lehetővé teszi a visszatérést a múltba, nem lehet igaz, mert ellentmond a fizikai valóságnak. Vissza tudnánk menni a születésünk előtti múltba, megölhetnénk nagyapánkat, és ezzel lehetetlenné tennénk saját születésünket. Gödel ajándékát tehát rést ütött Einstein elméletén, ezért a matematikus megnyugtatta barátját, mondván, ha lehetséges lenne az időutazás, az idő válna lehetetlenné: egy újra látogatható és megváltoztatható múlt nem igazán múlt.

Beszélgettek nyilvánvalóan a nőkről is. Einsteintől félrelépései miatt elvált az első felesége, a második eltűrte azokat. Gödel kitartott asszonya mellett, aki a támasza volt. Amikor meghalt, a tudós elveszettnek érezte magát. Egyre mániákusabb lett, hallucinációi voltak, hinni kezdett a szellemekben és rettegett attól, hogy megmérgezik. E paranoiája vezetett kóros koplalássá, amelybe végül belehalt.

- forrás: öbölyös N. László - elmehunyor.blog.hu -

- - - - - - -

Kapcsolódó írás:

Matematikailag bizonyították Isten létezését - Kurt Gödel

https://dszilvia.blogspot.com/2015/08/matematikailag-bizonyitottak-isten.html

- - - - - - - -

BETILTOTT INTERJÚ ALBERT EINSTEINNEL A TÚLVILÁGRÓL 

ÉS AZ Ő BIZONYÍTÉKÁRÓL - videó

forrás:Marcus Gárdony - Az Élet Bölcsességei

Rudolf Steiner: “A Krisztus-lény az emberi lelkeknél van a földön”

“A jobb megértés kedvéért induljunk ki abból, amit általában úgy neveznek: János Jordán-keresztelője. Az Ötödik evangéliumban Krisztus földi életére vonatkozóan ez úgy jelenik meg, mint a földi ember életében a fogantatás. Krisztus életét a keresztelőtől a Golgotai Misztériumig akkor értjük meg, ha ahhoz az élethez hasonlítjuk, amit az embrió él át az anyaméhben. Tehát ez a lény úgyszólván a Krisztus-lény magzati életét élte át a János-keresztelőtől a Golgotai Misztériumig. A Golgotai Misztériumot pedig úgy kell értenünk, mint a földi születést; tehát Jézus halálát Krisztus földi születésének. Tulajdonképpeni földi életét a Golgotai Misztérium után kell keresnünk, amikor – mint ahogy arra tegnap már utaltam – kapcsolatban volt az apostolokkal, akik akkor a szokásostól eltérő tudatállapotban voltak. Ez volt az, ami a Krisztus-lény voltaképpeni születését követte. Amit pedig mennybemenetelnek és azt követően a Szellem leáradásának szoktak nevezni, azt a Krisztus-lénynél úgy kell felfognunk, mint amikor az ember a halála után a szellemi világba távozik. Tehát Krisztus további élete a Föld szférájában a mennybemenetel vagy a pünkösd eseménye óta eltelt időben ahhoz hasonlítható, mint amit az emberi lélek az úgynevezett devachánban, a szellemi világban él át.

Látják, kedves barátaim, hogy a Krisztus-lényben egy olyan lény áll előttünk, akivel kapcsolatban teljesen meg kell változtatnunk az emberi élet egymást követő állapotaira vonatkozó, eddig elsajátított fogalmainkat. Egy rövid átmeneti idő után – amelyet általában tisztítótűznek vagy kamalokának nevezünk – az ember belép a szellemi világba, hogy ott felkészüljön a következő földi életére. Tehát halála után az ember szellemi életet él. Amit a Krisztus-lény a pünkösdi eseménytől kezdve átélt, az az Ő számára ugyanazt jelentette, mint az ember számára a szellemi világba való átmenet: Krisztus számára ez a Föld szférájában történő feloldódást jelentette. Ahelyett, hogy az emberhez hasonlóan a devachánba, egy szellemi területre lépett volna, a Krisztus-lény meghozta azt az áldozatot, hogy a saját egét úgymond a Földön állítsa fel, a Földön keresse. Az ember elhagyja a Földet, hogy lakhelyét – egy gyakori kifejezéssel élve – felcserélje az Éggel. Krisztus elhagyta az eget, hogy égi lakhelyét felcserélje a Földdel. Kérem önöket, nézzék ezt helyes megvilágításban, és azután kapcsolják hozzá az érzésbeli átélést, hogy mi is történt valójában a Golgotai Misztérium által, mi történt a Krisztus-lény által; hogy miben állt a Krisztus-lény tulajdonképpeni áldozata: tudniillik abban állt, hogy elhagyta a szellemi szférákat, azért, hogy a Földdel éljen és az emberekkel éljen a Földön, és hogy az általa hozott impulzus révén továbbvezesse az embereket, továbbvigye a fejlődést a Földön. Ebből már látható, hogy ez a lény a Jordán-keresztelő előtt nem tartozott a Föld szférájához. Az érzékfeletti szférákból jött le a Föld szférájába. És mindazt, amit a János-keresztelő és a pünkösdi esemény között átélt, át kellett, hogy élje ahhoz, hogy Krisztus mennyei lénye átváltozzék Krisztus földi lényévé.

Végtelenül sokat jelent ennek a titoknak a kimondása: a pünkösdi esemény óta a Krisztus-lény az emberi lelkeknél van a Földön; korábban nem volt az emberi lelkeknél a Földön. Az, amit a Krisztus-lény a János-keresztelő és pünkösd között átélt, azért történt, hogy egy isten szellemi világbeli lakhelye felcserélődhessen a földi szférában lévővel. Ennek azért kellett megtörténnie, hogy az isteni-szellemi Krisztus-lény olyan alakot ölthessen, amely lehetővé tette számára az emberi lelkekkel való közösséget. Miért történtek tehát a palesztinai események? Azért, hogy az isteni-szellemi Krisztus-lény olyan alakot ölthessen, amely lehetővé tette számára az emberi lelkekkel való közösséget a Földön.”

- Rudolf Steiner: Az Ötödik evangélium (GA148) -

forrás: Balogh Gábor - antropozofus.hu

- - - - - - -

János evangéliuma - Rudolf-Steiner - videó

forrás: Antroposz - Szófia

Leonardo Da Vinci, a polihisztor, a nagybetűs reneszánsz ember + Leonardo da Vinci élete Film

Leonardo Da Vinci aki egyszerre volt író, építész, geológus, festő, szobrász, asztronómus, botanikus, feltaláló, mérnök és tudós. Freud mondta róla, hogy túl hamar ébredt, amikor a világ még sötétben szunyókált, ezzel pedig nem is lehet vitatkozni. Mesélünk pár érdekességet a világ és mindenidők egyik legnagyszerűbb alkotójáról, Leonardo Da Vinciről. 

Teljes születési neve Lionardo di ser Piero da Vinci volt. Kortársai viszont „Il Florentine” néven is emlegették, ami annyit tesz: a Firenzei. Ezzel lakóhelyére céloztak, ami Firenze városa mellett volt.

Nem igazán kapott klasszikus taníttatást, műveiben sokszor hivatkozik magára úgy, mint „az ember betűk nélkül”, ugyanis 16 évesen tanult meg például latinul. Az autodidakta tanulás nagymestere, aki mindent maga sajátított el, képezte és fejlesztette magát. Fontos állomás volt neki Verrocchio nyitott műhelye, ahol rajzolni, festeni, ötvösséget és ácsmesterséget is tanult. Ezeket persze mind mind továbbfejlesztette, immár magányában.

Egyszerűen mindenhez volt tehetsége, tényleg ezerévente talán egy ilyen ember születik. Természetesen a muzsikus mesterséghez is konyított. Sőt mi több! Lorenzo de’ Medici a milánói herceghez küldte, hogy vigye el ajándékba az ezüst lantot, amit ő maga készített. Természetesen még zenei versenyt is nyert vele. De mechanikus dobszettet is készített, nagy örömmel és hozzáértéssel. Da Vinci a zenét a „festészet nővérének” hívta, mert mindketten harmonikus kompozíciókat alkotnak. Még egy érdekes gondolata volt ezzel kapcsolatban: a festészetet mégis jobbnak találta, mert az „nem hal meg” készítése után. Sajnálhatjuk, hogy a zseniális művész és tudósember nem találta ki már korában a zene rögzítésének lehetőségét.

A kora (és talán a mai idők) legmeggyőzőbb önéletrajzát sikerült összehoznia, amikor Milánóba készült. Lehet, hogy még így is szerény volt, ugyanis csak 36 dolgot szedett össze, amihez ért. Ebben benne volt a festészet, a hadi mérnökség és az építészet is.

Az „őrült géniuszokat” többnyire rosszul öltözött, elhanyagolt, loncsos hajú formáknak képzeljük el és erre ráerősít a popkultúra is. Ezzel szemben Da Vinci kifejezetten divatosnak, sőt, trendszetternek számíthatott. Magas, jó fizikumú, jó ízlésű férfi volt, aki a kor sötét ruhái helyett inkább a színpompás, vibráló kelméket viselte.

Sosem publikált semmit sem a többtízezer oldalból melyet teleírt, rajzolt és tervezett. Növényeket, embereket, állatokat, anatómiai rajzokat, találmányokról, masinákról rajzolt, de például bevásárlólistát, karikatúrákat, sőt, korabeli vicceket is találtak Da Vinci örökségében. Francesco Melzire hagyta mindet, de sajnos sok sok feljegyzés elveszett. Érdekesség, hogy egy kódex például Bill Gates tulajdonában van.

Rómában, Firenzében és Milánóban is megfordult számos boncoláson. Lebilincselte az emberi test összetettsége, számára ez a szerkezet volt a legtökéletesebb. Da Vinci anatómiai rajzait a modern tudományos ábrázolás alapjaiként jegyzik.

A legnagyobb művét sajnos elpusztították: ez volt a „Leonardo lova”, amit 1482-ben kezdett el, hercegi megbízásra. Körülbelül 8 méter magas lett volna a szobor, ami a herceg apját ábrázolta volna lóháton. 17 év tervezés és előkészítés előzte meg az elkészültét, ám 1499-ben a franciák megszállták Milánót és az agyagból készült szobrot lőgyakorlati célpontnak használták… így apró darabokra tört szét.

Élete utolsó szakaszában csak bal kézzel tudott dolgozni, mert jobb karja lebénult. Sok különböző teóriát hallottunk már erről: egyesek stroke-ot feltételeznek, mások pedig izomsorvadást, ami egy esés, sérülés miatt alakulhatott ki. Magát a Mona Lisát sem tudta teljesen befejezni. Ennek ellenére haláláig festett és tanított is, jóllehet, kényelmetlen volt neki, hogy kétkezesként bal kézzel is megy a festés, de a palettát nem tudta tartani a másik kezében.

Imádta az állatokat, rajongott az élővilágért, nemcsak tudományos szinten, de magánemberként is. Feltételezik, hogy éppen ezért Da Vinci nem evett húst, vegetáriánius étrendet folytatott. Járja egy olyan történet is, hogy sokszor madárárusoktól madarat vett, csupán azért, hogy szabadon engedhesse őket.

- forrás:foldjaro.hu -

Fotók: Getty Images, Unsplash

- - - - - - -

Leonardo Da Vinci élete Film:

1. rész

https://www.youtube.com/watch?v=MUOExpCITAQ

2. rész

https://www.youtube.com/watch?v=VAdPsTC9uaU

3. rész

https://www.youtube.com/watch?v=R3wEMMrT19I

4. rész

https://www.youtube.com/watch?v=JhbhpPjNwJM

5. rész

https://www.youtube.com/watch?v=UjluZL0zBSk

- - - - - - -

TÖRIÓRA: Da Vinci - videó

forrás:TECHNOSCOPE

Müller Péter - Heti útravaló

Müller Péter

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!"

Az egész világ válságban van, de

egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.

Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le.

Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek.

Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!

Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele... Elváltak. 

A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.

A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt - több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét.

Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.

Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. 

És én is - ha azt hiszem."

- Müller Péter: Life.huHeti útravaló -

- - - - - - -

Müller Péter meséi. A feleség - videó

Carl Jung: Amikor már nem vagy elérhető, minden megváltozik

Hogyan változtatja meg az életed a visszahúzódás.

Észrevetted már, hogy egyes emberek mintha szinte természetfeletti befolyást gyakorolnának a környezetükre anélkül, hogy egy szót is szólnának?

Nem kiabálnak, nem könyörögnek, és nem követelnek figyelmet – egyszerűen visszavonulnak. És ebben a visszavonulásban valami megmozdul. Az energia megváltozik. Az emberek elkezdenek kérdezősködni, hajszolni őket, és megérzik a hiányuk súlyát.

Most képzeld el, mi lenne, ha te is ugyanezt tennéd. Mi lenne, ha többé nem reagálnál azonnal minden provokációra, ha az automatikus válaszok helyett a csendet választanád, és a kirobbanás helyett inkább visszavonulnál?

Mi történne?

A válasz egy alapvető pszichológiai igazságban rejlik: Amikor megszűnsz mindig rendelkezésre állni – érzelmileg, fizikailag, pszichológiailag – a téged körülvevő világ válságba sodródik.

Az emberek hozzászoktak, hogy a reakcióidon, impulzusaidon és kiszámíthatóságodon keresztül irányítsanak téged. De abban a pillanatban, ahogy visszavonulsz, a játszma megváltozik. Akik azt hitték, ismernek, rájönnek, hogy valójában sosem ismertek igazán.

Carl Jung egyszer azt mondta: „Minden, ami másokban irritál minket, elvezethet önmagunk jobb megértéséhez.”

Amikor elérhetetlenné válsz, ki esik pánikba?

Ki lesz ingerült?

Ki próbál provokálni, csak hogy reakciót váltson ki belőled?

A válasz többet árul el róluk, mint rólad – és leleplezi, mennyire mélyen manipuláltak téged, anélkül, hogy észrevetted volna.

Az elérhetőség illúziója

Gyerekkorunktól fogva arra kondicionálnak minket, hogy azt higgyük, az értékünk abban rejlik, mennyire állunk mások rendelkezésére. Arra tanítanak, hogy gyorsan reagáljunk, hogy mások kedvében járjunk, hogy akkor is igent mondjunk, amikor valójában nemet szeretnénk. De ez a túlzott rendelkezésre állás nem erény – hanem börtön.

Amikor mindig rendelkezésre állsz, kiszámíthatóvá válsz. A kiszámíthatóság pedig eszközzé tesz. Az emberek érzelmi vészgombként használnak téged: akkor nyomnak meg, amikor figyelemre, megerősítésre vagy figyelemelterelésre van szükségük, aztán eldobnak, mihelyt már nem vagy hasznos a számukra.

Abban az illúzióban vergődsz, hogy ha mindig mindenki számára jelen vagy, akkor valaki majd igazán jelen lesz érted is. Pedig ez nem így működik.

Jung beszélt a perszónáról – az álarcról, amelyet azért viselünk, hogy elfogadjanak, szeressenek és elismerjenek minket. Ez az álarc tesz téged túlságosan is rendelkezésre állóvá.

Azt mondod: „Jól vagyok”, miközben fuldokolsz. Azonnal válaszolsz az üzenetekre, még akkor is, ha kimerült vagy.

Magyarázkodsz, mentegetőzöl és védekezel, mintha tartoznál a világnak valamivel. De minél inkább mások színpadának középpontjába helyezed magad, annál inkább eltűnsz a sajátodéról.

A folyamatos rendelkezésre állás az önfeladás egyik alattomos formája. 

Ez egy álcázott módja annak, hogy jóváhagyást keress, elkerüld az elutasítást, és irányítsd, hogyan észlelnek téged mások. De ennek az irányításnak ára van: a nyugalmad, az energiád és végső soron az identitásod.

Az energiaháztartás

Jung a pszichét egy energiarendszernek tekintette. Minden gondolat, érzelem és cselekedet pszichés energiát emészt fel. A kritikus kérdés ez: Te választod meg, hová irányítod az energiádat, vagy a világ dönt helyetted?

Minden alkalommal, amikor impulzívan reagálsz, energiát pazarolsz. Amikor alaptalan kritikával szemben védekezel, értelmetlen vitákba bonyolódsz, vagy megpróbálsz azok kedvében járni, akik nem értékelnek téged, a belső erődet olyasmire használod el, ami nem táplál.

Jung így figyelmeztetett: „Aminek ellenállsz, az tovább él.” Minél többet reagálsz, annál inkább mérgező dinamikákhoz kötöd magad. Az érzelmileg kimerült emberek nem gyengék – csupán rosszul vannak irányítva az energiáik. És amikor kimerült vagy, sebezhetővé válsz. A manipulatív egyének ezt megérzik. Észreveszik, hogy nem őrzöd az energiádat, hogy mindenre reagálsz, és ki is használják ezt.

Az egészséges psziché takarékoskodik az energiával. Tudja, mikor kell nemet mondania bűntudat nélkül, mikor kell csendben maradnia anélkül, hogy gyávának érezné magát, és mikor kell figyelnie, mielőtt cselekszik.

Az igazi erő nem a reagálásban rejlik, hanem annak megválasztásában, hogy mikor és hogyan kapcsolódsz be egy helyzetbe.

Hogyan táplálkoznak mások az energiádból

A legtöbb érzelmi reakció nem tudatos választás, hanem beprogramozott válasz. Akik pedig ezt értik, erőfeszítés nélkül manipulálnak téged.

Jung bevezette a projekció, azaz a kivetítés fogalmát – azt a pszichológiai mechanizmust, amelynek során az emberek másokra vetítik ki azt, amit önmagukban nem hajlandók meglátni. De van ennek egy sötétebb oldala is: minél inkább érzelmileg elérhető vagy, annál inkább üres vászonná válsz e kivetítések számára.

Gondolj arra a barátra, aki csak válsághelyzetben keres meg, a partneredre, akit állandóan meg kell menteni, vagy arra az emberre, aki csak akkor dicsér, amikor hasznos vagy a számára.

Ők nem veled vannak kapcsolatban, hanem az általad játszott szereppel. És hogy te miért teszel eleget ennek? Mert félsz, hogy csalódást okozol nekik, félsz az elhagyástól, félsz attól, hogy nem szeretnek majd.

A leghatékonyabb manipuláció nem erővel történik, hanem a bűntudat csendjében virágzik. Úgy érzed, tartozol valamivel, hogy elérhetőnek kell lenned, még akkor is, ha ez tönkretesz téged. De abban a pillanatban, hogy abbahagyod a reagálást, a játszma megtörik.

Amikor nemet mondasz, csenddel válaszolsz, vagy magyarázat nélkül visszavonulsz, a kivetítéseik összeomlanak.

Az, hogy elérhetetlenné válsz, arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek saját ürességükkel. És ez megrémíti őket.

A csend hatalma

Egy zajos világban, ahol mindenki azért kiabál, hogy meghallják, a csend a legpusztítóbb fegyver. Nem a passzivitás csendje, hanem a tudatos, stratégiai visszavonulás csendje.

Jung a csendet az átalakulás termékeny talajának tekintette. Amikor abbahagyod a reagálást, elkezdesz figyelni. Meglátod azokat az érzelmi mintákat, manipulatív taktikákat és önmagadat szabotáló köröket, amelyek korábban láthatatlanok voltak.

Észrevetted már, hogyan esnek pánikba az emberek, amikor nem válaszolsz?

Nem azért, mert hiányzol nekik, hanem azért, mert a csendességed megfosztja őket a narratíva irányításától. Amíg beszélsz, addig az ő játékukban vagy benne. De amikor csendben maradsz, te változtatod meg a szabályokat.

Az igazi csend nem hiány, hanem felerősített jelenlét. Annak elutasítása, hogy olyasfajta harcokba rángassanak bele, amelyek nem a tieid. Szuverenitás a saját energiád felett.

De a csendnek ára van. Eltávolít majd azoktól, akik csak a hasznosságodat értékelték benned. Hidegnek, arrogánsnak, távolságtartónak fognak nevezni. De ezek olyan emberek reakciói, akik soha nem akartak szembenézni a mélységeddel – csak a hasznosságoddal.

Az újjászületés

Amikor megszűnsz mindenki számára elérhető lenni, valami mélyreható dolog történik. Először jön a csend – egy kényelmetlen űr, ami veszteségnek érződik. De fokozatosan átalakul. Megtisztít, megnyugtat és gyógyít.

Aztán jön az egyedüllét – nem a hiány okozta magány, hanem a teljes önmagadban való jelenlét magánya. Annak az egyedülléte, aki többé nem árulja el önmagát azért, hogy másokat közel tartson magához.

Ebben a térben a zűrzavart tisztánlátás váltja fel. A szorongást béke. A rászorultságot erő. Jung ezt a folyamatot individuációnak nevezte – azzá válás, aki igazán vagy, azáltal, hogy eltávolodsz a kollektív maszktól.

El fogsz veszíteni embereket – de rá fogsz találni önmagadra.

Félre fognak érteni – de végül tisztelni fognak.

Egyedül fogsz állni – de egészként, teljességben fogsz állni.

A szabadság ára

A tudatos elérhetetlenség nem arroganciáról vagy közönyről szól. Hanem arról, hogy visszaszerezd az energiádat, az idődet és a békédet. Kis lépésekkel kezdődik:

Ne reagálj azonnal!

Vegyél levegőt, mielőtt reagálsz!

Lépj hátra a káosztól!

Mondj nemet bűntudat nélkül!

Nem tartozol magyarázattal a hiányzásodért. A csendességed hangosabban beszél minden indoklásnál.

Ez az út nem könnyű. Bűntudatot fogsz érezni. Önzőnek fognak nevezni. De ez az önrendelkezés ára.

 Amikor nemet mondasz a világnak, igent mondasz önmagadnak.

Jung megértette, hogy az igazi individuáció elszigetelődést kíván – nem a depresszív fajtát, hanem a szentet, a megszenteltet. Egy visszavonulást, ahol újra megtanulod a saját hangodat.

Azok az emberek, akik neheztelnek a hiányodért, soha nem téged akartak – ők a szerepet akarták, amit játszottál. És most, hogy már nem passzolsz ebbe a szerepbe, nem tudnak mit kezdeni veled.

Ez a szabadság.

Úgyhogy kérdezd meg magadtól: Készen állsz arra, hogy félreértsenek, elutasítsanak, akár gyűlöljenek is – ha ez azt jelenti, hogy végre szabad lehetsz?

Mert amikor megszűnsz elérhető lenni… minden megváltozik.

- forrás:liked.hu -

- - - - - - - 

Carl Jung: Amikor ELÉRHETETLENNÉ válsz, - videó

valójában pontosan ez történik 

A testelhagyás élménye

Amikor Raymond Moody Élet a halál után című könyve megjelent, az olvasók többsége a legizgalmasabb résznek a testelhagyással kapcsolatos beszámolókat tartotta. Sokan döbbentek rá, hogy ilyesmiben már nekik is volt részük, pedig nem jutottak el a klinikai halálig.

A halálból visszatérők a klasszikus testen kívüli élményekről számolnak be. A tudat elhagyja a fizikai testet és az éter- vagy az asztráltestben indul „kalandos felfedezésre”. Az éter- vagy asztráltestnek sokkal kifinomultabb a rezgése, mint a tömör fizikai testnek. Az étertest képes keresztüljutni a földön látszólag szilárd testeken és hatalmas távolságokat képes bejárni. A testelhagyás élménye gyakran spontán jódon jelentkezik, de tudatosan is elő lehet idézni. 

A híres olasz szerzetes, Pio atya képes volt emberek százai előtt megjelenni, miközben a teste valahol máshol volt. Ma már a magyar kórházak orvosai és pszichológusok is segítik az ezotérikus kutatók munkáját és szívesen jegyzik fel a munkájuk során halott-megismert testelhagyásos élményeket. Sok esetben a kísértetek sem halott emberek szellemei, és a jelenések is igen nagy számban olyan emberek, akik a jelenés pillanatában élnek! Ők egyszerűen csak elhagyják a fizikai testüket, és többnyire éjszaka megjelennek a rokonok, vagy a barátok közelében. A legtöbb testelhagyásos élmény alvás közben történik, vannak azonban olyanok is, akik éber állapotban is képesek kiszállni a testükből, ha akarnak. Ilyenkor az étertest többnyire a bolygónk egy másik részére utazik, de előfordulhat, hogy más síkokra, vagy a naprendszer különböző részébe kerül.

Már régóta tartja magát az a hír – ami alighanem igaz! -, hogy az amerikai és a szovjet (sőt a japán és kínai) titkosszolgálat is képezett ki olyan kémeket, akik testük elhagyásával be tudtak jutni a megnevezett objektumba, tárgyalásokra, és a kémműholddal szemben megvolt az az előnyük, hogy az épületekbe is be tudtak jutni, és közvetíteni tudták, amit bent láttak-hallottak. A II. világháború ‘mágikus háborúja’. Christine Hartley elmesélte, hogyan ment ki társaival az asztrálsíkra, hogy megküzdjön Hitler ‘varázslóival’. Ez nem csak annyi volt, hogy egy csoport ‘pozitív gondolatokkal próbált hadba szállni egy harcos társaság ellen. Christine képzett szakember volt ilyen téren, nemcsak a testéből tudott kilépni, de ennek köszönhetően tudott nemcsak a térben, hanem időben is utazni, és érzékelte az előző életeket. A maga varázseszközeivel, a testén kívül állva, szó szerint küzdött a háborúban a saját és mások életéért. 

Amerikai parapszchológusok egy csoportja elvégzett egy kísérletet, amelynek során egy magas szekrény tetejére elhelyeztek valamit. A szomszéd szobában lévő kísérleti alanynak meg kellett találnia és pontosan jellemeznie kellett a tárgyat. Rengeteg alkalommal sikerült a kísérlet. De volt olyan is, hogy egyszerűen csak arra kérték az „utazót”, menjen bárhová testen kívüli állapotában, ahová csak tud. Az egyik alany egyszer egy kínzókamra-szerű helyiségben találta magát.

Az egyik híres amerikai kutató az asztrálutazás segítségével ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották. A testen kívüli élmények gyermekkorban különösen jellemzőek. Sokkhatás vagy trauma esetén is. A testelhagyás élménye egyébként együtt jár a spirituális fejlődéssel. Judy Hall a Lelki védelem című, magyarul is megjelent könyvében leírja, miként jutott el a rendszeres meditációtól a testelhagyásig. 

„Emlékszem, hogy egyszer meditáció közben előre-hátra ringatóztam, miközben a testem egyáltalán nem mozdult meg. Azután lenéztem a testemre, és úgy éreztem, hogy a gondolatom erejével bárhová azonnal eljuthatok, a fizikai távolság egyáltalán nem számított. Egy barátommal ‘lélektalálkozót’ beszéltünk meg, másnap pedig telefonon összevetettük a tapasztalatainkat. azt is észrevettem, hogy ahogy fejlődtem, egyre inkább előfordult, hogy olyan helyeken találtam magam, ahol nem szerettem volna lenni. Nem mindig én irányítottam ezeket az élményeket, úgy tűnt, mintha megfigyelőként elküldtek volna bizonyos helyekre, bár ha nagyon akartam, akkor elmenekülhettem a helyzetből. Néhány hónap múlva egyre ritkábban jelentkeztek a testen kívüli élmények. Bevallom, hogy hiányoltam őket, mert nagyon sokat tanultam belőlük.” 

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy mindenkinek van egy úgynevezett „éteri ikerpárja”, amit ka-nak hívtak. A ka képes volt elhagyni a testet alvás vagy eszméletlen állapot közben, és ilyenkor más emberek irányítása alá kerülhetett. Nagyon sok ember számára a testen kívüli élmény izgalmas, kihívást jelentő tapasztalat. Új lehetőségeket fed fel, tudattágító hatású. Az ilyen élmények után nem korlátozza őket semmilyen túlzottan földhözragad szemlélet. 

Azonban a túl sok – vagy az ellenőrizetlen – asztrális utazás a testtől való elkülönültség érzetét adja, és nyitottá tesz a testfoglalók vagy a lelki támadások számára - figyelmeztet Judy Hall. 

Az asztrális utazás előtt tehát nagyon fontos megkérni az őrangyalunkat, hogy különösen vigyázzon ránk, amíg vissza nem térünk, és nem árt kellőképpen „felszerelkeznünk” az utazásra. A fluorit-kristály lelki védőpajzsként szolgálhat és elősegíti az asztrális utazást, ha előtte néhány percig a kezében tartja. Az egyik híres amerikai kutató ily módon ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.

Amennyiben ijesztőnek találja a testen kívüli élményét, akkor fénnyel megvédheti magát. De jusson eszébe, hogy a gondolatai segítségével bármikor visszatérhet a testébe. Mondja ki azt az egyszerű mondatot, hogy „hadd menjek vissza a testembe!” és meglesz az eredménye. Olykor már az a puszta tény, hogy megijedt, automatikusan visszajuttatja a testébe. Az ezotériával foglalkozó könyvekben gyakran olvashatunk az „ezüst szál”-ról, amely a lelket és a testet összeköti. Ennek a fonálnak a segítségével is vissza lehet jutni a fizikai testbe, egyszerűen csak húzza vissza magát a kezével a fonál mentén. Judy Hall könyvéből egyébként a testelhagyásban járatos és kezdő olvasók számára egyaránt hasznosítható védelmi módszerek találhatóak.

Ajánlott irodalom: Judy Hall: Lelki védelem (Bionenergetic Kiadó 2003.)

forrás: astronet.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:

Most már tudományos kutatás is bizonyítja a testen kívüli élmények valódiságát

https://dszilvia.blogspot.com/2015/11/most-mar-tudomanyos-kutatas-is.html

- - - - - - - 

Asztrális Kivetülés - videó

forrás: Magyar Okkult Fórum

Zaj, amitől jobban megy a munka? – 40 Hz-es gyorstalpaló kezdőknek és szkeptikusoknak

Mind több kutatás hoz meglepő eredményeket a gamma-hullámok hatásáról

Miközben ezt a cikket írom, 40 Hz-es binaurális hanghullámokat hallgatok. Ismerőseim többsége számára elég idegesítő zúgás ez – amióta azonban egy orvosi oldalon írott cikkben olvastam róla, szó szerint megváltozott az, ahogyan bizonyos feladatokat képes vagyok elvégezni. Eleinte igen szkeptikus voltam (mint minden olyasmivel kapcsolatban, amiről hirtelen áradozni kezd az internet népe) – aztán kipróbáltam, és alig néhány másodperc kellett, hogy felmérjem: ez az, amire mindig is szükségem lett volna. Amióta pedig a legutóbbi, szenzorosságról szóló cikkemben megemlítettem, rengetegen érdeklődtek arról, mire jók ezek a rezgések, tényleg működik-e a módszer vagy humbug az egész. Úgyhogy íme: 40 hertzes gyorstalpaló kezdőknek és szkeptikusoknak! 

- Csepelyi Adrienn -

Agyhullám-gyorstalpaló

Azt már általános iskolában megtanultuk, hogy minden anyag rezgésben van, mindennek megvan a maga frekvenciája. Nos, az agyunknak is:

a tudomány jelenleg ötféle típusú agyhullámot különböztet meg egymástól, ezek mindegyike más-más élethelyzetekben figyelhető meg – és mérhető is, orvosi műszerrel, az úgynevezett EEG (elektro-enkefalográf) használatával. Az ok egyszerű: az idegsejtek egymással elektromágneses impulzusok segítségével kommunikálnak.

Az agyhullámok aktivitásának mérőszáma a Hertz: ez megmutatja, hogy egy agyhullám egy másodperc alatt hány hullámperiódust tesz meg.

Nézzük, melyik ez az ötféle agyhullám – és azt is, hogy milyen működések, tevékenységek, jelenségek kapcsolódnak hozzájuk!

Delta: 1-4 Hz. 

-mélyalvási fázisban mérhető

  -gyógyulás, fájdalomcsillapítás

-geditáció                                

                                                    -hatására a testünk kevesebb kortizolt (stresszhormont) termel

                    -emelkedik a DHEA/praszteron-termelés 

Theta: 4-8 Hz.

 -meditáció

         -mélyrelaxáció

    -kreativitás

Alfa: 8-14 Hz. 

-relaxáció és fókus

-stresszcsökkentés

                           -pozitívabb gondolkodásra serkent

            -javuló tanulási képesség

-Flow-élmény

Béta: 14-30 Hz. 

-a fókuszált figyelem tartománya

                 -elemző gondolkodás és problémamegoldás

-energikusság

                                      -magas szintű kognitív képességek, tehát jobb megértés

Gamma: 30-100 Hz. 

                                           -szintén magas szintű kognitív képességek, jobb megértés

                -Figyelem a részletekre, javuló memória

                          -„Másfajta gondolkodásmód”, azaz kreativitás

                                                            -tibeti szerzeteseknél például kimondottan magas, 70-150 Hz körüli gamma-hullámokat mértek

Miután elkezdtük átlátni a hullámok jelentőségét, azonnal felmerült a kérdés: mi történik az agyban, ha ezeket a rezgéseket kívülről generáljuk? Vajon igazodik a külső frekvenciákhoz?

Nos, szenzoros emberként bizton állíthatom: sok évtizedes tapasztalatom, hogy egy nem megfelelő rezgés pokollá teheti emberek életét – és ebben sorstársaim is meg tudnak erősíteni. Egy búgó laptoptöltőtől rövid időn belül megfájdul a fejem, az irodai zajtól hányingerig fokozódó migrénem tud lenni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, rengetegen vannak, akiket elalváskor megnyugtat a hajszárító zúgása, sőt, tele a Spotify olyan háttérzajokkal, amelyek sokakra vannak jó hatással: fodrászszalon-zsongás, kávézó-atmoszféra, stb. Ez persze részben már ASMR is, amely ennek a cikknek nem témája, így nem is megyünk bele mélyebben.

De ha jobban belegondolunk, a különféle, meditációk során használt hangszerek, illetve hangtálak egészen nyilvánvalóvá teszik: bizonyos frekvenciák „csinálnak valamit” az emberrel. Erre persze egészen bámulatos iparág épült mára a különféle rezgéskibocsátó eszközöktől az adott frekvencián rezgő lejátszási listákon át egészen a „gyógyító” elektronikus zenéig.

Ez nagyon leegyszerűsítve olyan számokat jelent, amelyek simán lemehetnek egy-egy house- vagy techno-buliban, de beléjük van építve a megfelelő frekvenciájú hang, illetve a szövegük is gyógyító mantrákból áll. No, de ne kalandozzunk el ennyire az ezotéria irányába, nem szeretném, ha a szkeptikusok lecsatlakoznának – most jön ugyanis a lényeg: a binaurális hullámok!

Binaurális hangok

Hogy mitől lesz egy rezgés binaurális? Attól, hogy tulajdonképpen nem is egy hang, hanem kettő.

Ha ugyanis két, csak picit eltérő frekvenciájú hangot játszanak le nekünk egyszerre, az agyunk „összehangolja” a kettőt – és egy harmadik rezgést fogunk érzékelni: a két frekvencia közötti eltérést. Tehát: ha egy 400 és egy 440 Hz-es rezgést játszanak egyszerre, akkor mi a különbséget, azaz 40 Hz-et fogjuk hallani.

A különös jelenséget 1839-ben fedezte fel Heinrich Wilhelm Dove porosz fizikus, ám tudományos publikációban csak 1973-ban bukkanhatunk az időközben elfeledett érdekességre. A kilencvenes évek óta már nagyüzemben kutatják a különféle betegségekre, neurodiverz állapotokra való hatását.

Azóta lázasan kutatják, pontosan milyen hatásuk is van – és a streaming-felületek tanúbizonysága szerint egyre többen alkalmazzák is életükben a binaurális rezgéseket.

Oké, nézzük, hogy megy ez a valóságban!

Csak, hogy ne tűnjek túlságosan hibbantnak, elmondom, én például hogyan csinálom. Miután végeztem a reggelivel, s kortyolgatom a jó erős teámat, bekapcsolok egy egy órán át tartó binaurális rezgés-trekket a Spotifyon. Egyáltalán ne varázslatot képzeljetek el, nem kezd szikrázni az agyam, nem íródik meg magától a cikkem, eleinte nem is érzek semmi egy kellemes bizsergésen túl – ami néhány másodpercen belül teljesen észrevehetetlenné válik. Ez már csak azért is furcsa, mert erős szenzorosként SEMMI nem szokott észrevétlenné válni, a legapróbb nesz sem – a 40 Hz-es hullám azonban mintha „lefoglalná” az agyamat, megmentene attól, hogy folyamatosan az menjen benne, ami azóta megy, hogy az eszemet tudom:

-ó, igen, a szomszéd felhúzza a redőnyt

-valaki bejött a kapun, itt mászkál a társasház udvarán, vajon kit keres?

-betolták a kukát, jó, akkor most már lesz hely a papírhulladéknak, amit kikészítettem

-na, úgy hallom, a rozsdafarkút valami felidegesítette, biztos megint itt a varjú, ami a tetőn szokott üldögélni

-istenem, miért nem veszi fel a másik szomszéd a telefonját?

-valaki a házban már megint Sam Smitht hallgat, nem unja?!

-na, szuper, felkelt a gyerek a harmadikon

Igen. Iszonyatosan fárasztó. Épp ezért amikor megtapasztaltam, hogy ennek a jelentős részét a 40 Hz-es hullám egyszerűen eltünteti a fejemből, sírni tudtam volna a boldogságtól.

Néhány percig még csak „üresben” hallgatom, gyakran tesztelem is, mikorra kezdi kiélesíteni a figyelmemet: egy telefonos játékkal szoktam játszani, amelyben pár percen belül világosan látszik, hogy hiba nélkül lépkedek végig a szinteken, amelyeket előző nap sokadszorra sem sikerült teljesítenem. Na, ekkor kezdek el dolgozni.

Az egyórás hosszt sem véletlenül említettem: gyakran előfordul, hogy annyira jól sikerül fókuszálnom, hogy hopp, lejár a 60 perces „szám”!

Noha az ADHD-soknál létezik az úgynevezett hiperfókusz jelensége (amikor annyira belemerülsz valamibe, hogy megszűnik körülötted tér és idő), ezt irányítottan elérni eddig számomra szinte lehetetlen volt.

Sőt: az ADHD egyik legborzalmasabb része, hogy képtelen vagy elkezdeni feladatokat, akkor is, ha egyébként érdekelnének. Olyan, mintha egyfajta zsibbadásban élnél, pedig tudod, hogy nagyon el kellene kezdened, de nem megy – na, ezt a szakadékot segít nemhogy átugrani, de szinte könnyedén átlépni a 40 Hz-es binaurális rezgés.

De mi a tudományos háttere?

Mivel ez nem egy tudományos esszé, igyekszem leegyszerűsítve összefoglalni azt, mi köze a 40Hz-es hullámoknak az ADHD-hoz. Kezdjük például ott, hogy

az ADHD esetében eleve csökkent az agykéreg gamma-tevékenysége a neurotipikus működéshez képest – ezen javítanak a stimuláló hatású gyógyszerek. De a jelek szerint nem csak azok.

Ezért lehet az is, hogy rengetegen arról számolnak be (köztük én), hogy a kávé, az erős tea vagy az energiaitalok rájuk „fordított” hatással bírnak, azaz összeszedettebbé, ugyanakkor nyugodtabbá teszik őket. Extrém esetekben akár el is álmosítják őket.

De vissza a hangokhoz: mivel az ADHD-s agykéreg „alulműködik” bizonyos értelemben, azaz kevesebb gamma-hullámot bocsát ki, mint a neurotipikus agy, az összpontosított figyelem gyakran lehetetlen küldetésnek tűnhet. Ha viszont kívülről érkezik a 40 Hz-es hullám, az megtámogatja az agyat, és segít a figyelem fenntartásában. (Elnézést kérek minden kedves agysebész és neurológus olvasónktól, ha túl profánul írtam le a dolgot, de felhasználói szempontból, azt hiszem, ez a legérthetőbb megfogalmazás.)

Az eddigi kutatások az alábbiakra derítettek még fényt a 40 Hz-es binaurális hullámokról:

- javíthatják az edzés és a tanulás hatékonyságát

- jobban aludhatunk a hatásukra

         -bár még folynak a részletes kutatások, úgy tűnik, a szorongással élők számára is nagy segítséget jelenthetnek

-a depresszióval küzdők állapotát javíthatja a binaurális rezgésekkel operáló zene

1991 óta léteznek arra vonatkozó kutatási eredmények, hogy az Alzheimer-kór maga is csökkent gammahullám-tevékenységgel jár. Az Alzheimer-kórosoknál a 40 Hz-es stimuláció kimutathatóan csökkenti az amiloid plakkokat, azaz javítja az agyműködést.

-ez utóbbi kutatás arra is rámutat, hogy másfajta stimuláció másfajta immunválaszt válthat ki az agyból (erről a Qubit is írt, ha esetleg tovább olvasnál a témában)

Hát, így ér össze a tibeti hangtál és a legmodernebb agykutatás: különösen jól szórakoztam anyaggyűjtés közben, amikor világossá vált, hogy akár az ezotéria, akár az orvostudomány oldaláról közelítünk, az eredmény ugyanaz. 

- forrás: Csepelyi Adrienn -

- - - - - - 

40 Hz-es binaurális ütemek - videó

The Frequency for FOCUS, MEMORY, and CONCENTRATION 

forrás:Be Inspired | STUDIO

KI AZ A MICHAEL HINGSON? IGAZ TÖRTÉNET

 

Michael Hingson

2001. szeptember 11-én reggel Michael Hingson az Északi Torony 78. emeletén dolgozott. Nem látta a lángokat vagy a hulló törmeléket az ablakán keresztül – születése óta vak volt.

De érezte az épület remegését. Hallotta a káoszt. Mellette pedig vakvezető kutyája, Roselle, éppen akkor ébredt fel a szunyókálásából.

Nem esett pánikba. Nem félt. És így tudta Michael: van esélyük a túlélésre.

Roselle vezetésével elindultak lefelé 1463 lépcsőfokon – füstön, kerozinon, sérült túlélőkön és növekvő pánikon keresztül.

Egy ponton egy kollégája összeomlott: „Nem fogjuk megcsinálni!”

Michael nyugodtan válaszolt: „Ha Roselle-lel meg tudjuk csinálni, te is meg tudod.”

Roselle továbbment. Lefelé és lefelé. Tűzoltók haladtak el mellettük, felfelé tartva – sokan soha nem jöttek le.

Percekkel a torony leomlása előtt érték el a kijáratot.

Kint az ég fekete portól borult. Michael nem látta – de most már senki más sem. Roselle mégis biztonságosan átvezette őt az omladozó utcákon, megállva egy lépcsőház szélén, amely tiszta levegőhöz vezetett.

Mert a bátorság nem mindig ugat.

Néha csak melletted sétál… lépésről lépésre.

- Forrás: Haller Szabolcs -

Michael Hingson beszél a különleges kutyáról, 

amely megmentette az életét - videó

forrás:News 12