Váradi Tibor a szeretetről

Ez az a "dolog", amiről sokmilliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk. Persze tudnunk kell, hogy nem is a könyvekben fogjuk megtalálni ezt...

A szeretet értelmezése például két szinten történhet, és jelentős különbségek figyelhetőek meg a változatok között. Az egyik szint a szellemtudomány szintje, a másik pedig a való élet, ahol a szellemtudomány kristálytiszta igazságait próbáljuk több-kevesebb sikerrel alkalmazni.

Michelangelo: Ádám teremtése
(A Vatikánban található Sixtus-kápolna mennyezetfreskója Michelangelo remekműve, a világ egyik legismertebb alkotása és az 540 m²-es területével legnagyobb egybefüggő freskója.)

A hétköznapokban sajnos megfigyelhető, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendő. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk és tapasztalhatjuk meg a szeretetet.

Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételhez kötjük az általunk kiárasztott szeretetenergiákat, akkor máris elszakadunk az örök isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illető tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük őt. Nem könnyű, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.

Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból.

A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor, ha átadjuk.

A szeretet, mint energiaáramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel-telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan, ami kell. Ez a legmagasabb szintű rezgés, ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szójáték: SZERETET = SZER, ami ETET).

A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemű lényre. És persze sokan ennek megfelelően a szeretetet az ágyékukban próbálják érezni, pedig annak a helye a szívcsakra!

A szeretetre való ráhangolódás egy nagyon hosszú tanulási folyamat része, gyakorlatok segítségével kell annyira nyitottá és befogadóvá válnunk, hogy észrevegyük a világból felénk áradó energiát.

A szeretet megélésnek általában négy szintjét különböztethetjük meg.

Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebből adódóan, önmagában egyik sem rossz, sőt inkább szükségesek és jók az élet teljességéhez. A baj csak akkor kezdődik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba, és letérünk az arany középútról.

1. Szexus: ilyenkor a testi szerelem kerül előtérbe. Fontossá válik az, hogy az ember testileg is megélje vágyait. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a kettes csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, így ennek az erőnek az áttranszformálása nem mindenkinek könnyű feladat. Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e eszményi párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó-e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemző ekkor a túlfűtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, egymásnak ellentmondó érzelmek megjelenése, és általában a terhelt és intenzív asztrális működés.

3. Filia: ez már a szeretet egy magasabb formája, az úgynevezett szociális szeretet. Ilyenkor a párkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek, és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: a szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amiről a következőkben szólunk.

Szellemtudományi megközelítésben a szeretetről mint a legmagasabb energiáról, rezgésről beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket átmanná. Ha ez sikerül, akkor intuitív tudatszintre léphetünk. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy eggyé olvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetről mint legfőbb megismerési erőről beszélhetünk. Az átman kialakítása az archék segítségével történik, akik a fizikai testet szellemesítik át. Ezáltal egy archét csatlakoztathat be az ember, és buddha szintre léphet. Ekkor már a szellem társmegváltói szerepet tölt be, és tudatosan segíthet be Krisztusnak, a karma urának munkájába. 

Ezért a folyamatért Michael, a Nap-arché, az archék vezetője a felelős lény.

A hetedik kultúrkorszak feladata lesz majd, hogy mindenki a fizikai testébe is befogadja a Krisztus-impulzust, és a kialakuló intuitív tudattal átélje a találkozást a Krisztusi szellemmel.

Fontos tudnunk, hogy a halál legyőzése is csak a szeretet erők befogadása révén valósulhat meg az emberi életben.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az, aki a szeretet ősképeként és jelképeként jelenik meg. Minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg, ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe ő, aki életét is feláldozta szeretetből, az emberiség bűneiért. Persze a mai embertől nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendő cél kell, hogy legyen.

 Váradi Tibor vallásbölcsész és természetgyógyász -

- - - - - - 

Szeretet energia - videó

Szellemi törvények - Minden Egy

Kezdetben volt az Egynek azon akarata, hogy sok legyen, s ez az akarat teremtésként nyilvánult meg. Valamennyi létező az ő akaratának kifejeződése. A látszat mögött rejlő valóság az abszolútum, egy öröktől fogva létező, mindenütt jelen lévő, határtalan és megváltoztathatatlan princípium, amelyen még csak gondolkodni is lehetetlen, hiszen korlátolt értelmünkkel képtelenek vagyunk felfogni mindent átfogó határtalanságát. Ezt a minden létező mögött rejlő "egyetlen erőt" csak a sokféleség jelenléteként ismerhetjük fel. 

Meghatározásához nem találunk megfelelő kifejezést vagy hasonlatot, de létezik ez az "egyetlen erő", amely valamennyi manifesztálódott, korlátok közé szorított létező előzménye, melyet teremtő őserőnek nevezhetünk, valamennyi létező szellemi ősokának vagy ISTENNEK.

Minden létező ezen szellemi őserő hatásának eredményeként jön létre. Minthogy minden organikus és eleven, ennélfogva nincsen halál sem: az egész teremtés egy élő, eleven organizmus. Ez az egyetlen erő a hatalmas lélegzet szüntelen mozgása, egy új periódus kezdetén két, egymással szemben álló erő segítségével kelti életre a kozmoszt, és hozza létre a dualitást: férfi és nő, pozitív és negatív, szellemi és testi - mind-mind az Egyetlen Erő hatásának kifejeződései. Ez a hatás az ideák világából a korlátozott manifesztáció szintjére helyezi a kozmoszt, lehetővé téve ezáltal az ideák megnyilvánulását.

Isten nem teremtette a világot, Isten maga lett a világ!

Minden, ami van, volt és valaha is lesz, az örök, mert mindennek egy és ugyanaz az alapszubsztanciája, minden az örökkévalóság manifesztációja. A tudós ezt az alapszubsztanciát energiának nevezi, a metafizikus szellemnek, a hívő egyszerűen istennek. A rezgés foka határozza meg a manifesztáció milyenségét, és a rezgés bármily változása a manifesztáció formájának változását vonja maga után. Minden lélekkel teli. Minden lélek elszakíthatatlan része a teremtés univerzális lelkének, amely megint csak az egyetlen erő kifejeződése. Valamennyi létező magával viszi individuális útjára, ezen a téren és időn áthaladó zarándokútra ennek az isteni összléleknek egy szikráját, amely nélkül nem volna egyetlen létező sem. A kozmoszban mindennek van tudata, függetlenül attól, milyen szinten jelenik meg. Nincs halott anyag, miként nincsen vak, tudattalan törvény sem.

Ezen a világon semmi sem történik véletlenül, hanem minden az ok és okozat törvénye szerint működik. Minden élet törvény. Maga a ,,kozmosz" szó is rendet jelent, és jelzi, hogy minden létező a kozmoszban benne rejlő teremtéstervnek engedelmeskedik. Ez a teremtésterv a szellemi törvényekben Fejeződik ki. Az élet ezerféle kifejeződési lehetősége szükségessé teszi egy ilyen terv meglétét, amely szabályozza az együttélést, mert egyetlen, "nem tervszerű" véletlen szétzilálná az univerzum rendjét, és megzavarná az erők együttműködését.

(Kurt Tepperwein)

A megnyilvánuló létezés természetének alapjai

A szeretet: érzés és állapot, elfogadással és türelemmel járó harmonikus viszony a létezõk között. Kiáradás, az isteni megnyilvánulás és léteztetés maga. Semmihez sem hasonlítható, csodálatos érzés, mely késztet az Eggyé válásra. Éltetõ, gyógyító, boldogító, harmonizáló fény, mely adható és elfogadható és értelmet ad az életünknek.
A szeretet nem szorítható be az értelem ideakeretei közé és nem magyarázható, vagyis szavakkal leírhatatlan, mégis mindenki számára egyértelműen érthetõ és átélhetõ. A szeretet Isten ajándéka. A szeretet igazsága vezet bennünket haza az úton az életbe, Istenhez. 

A szeretet önmagából táplálkozik és mindvégig jelen van a létezõ evolúciója során minden entitásban. A szeretet extázisig fokozódó érzése a szerelem, a rajongás, mely öröm, gyönyör, boldogság annak is aki adja és annak is aki kapja. A szeretet minden létezõ iránt, tisztán és elfogulatlanul az önmegvalósítás célja. Általa tovább lehet jutni a megismerésben, mint a puszta tudomás és bármekkora bölcsesség által. Ez a szellemi fejlettség igazi mércéje.
A szeretet hiánya a fény, az élet, a harmónia hiánya. Ez a zűrzavar, a sötétség, a tudatlanság és a gonoszság fájdalma. Szeretet nélkül a legnagyobb tudás és bölcsesség sem ér semmit. A szeretetérzés elfolytható és eltorzítható, de meg nem szüntethetõ. A leggonoszabbak lelke mélyén is ott pislákol a szikrája.
A szeretet annak a felismerése, hogy minden létezõ egy. Az önmegvalósítás során az entitásban öntudatára ébredõ Isten kisugárzása magából, magának, magáért. A szeretet Isten valóságos természetének, a létezés lényegének felismerése és megvalósítása. A szeretet minden.
Kiegészítés: Az odaadó szolgálat a szabad akaratból, másokért végzett önzetlen jócselekedet. Azért tenni valamit, hogy a másiknak jó legyen (lásd: a spiritika 2. törvényét) . Áldozatvállalással jár, tehát lemondást követel és a veszteségek elviselését. Ez a szeretet közvetlen megnyilvánulása, a legnemesebb tevékenység a világon, mert mások szeretõ szolgálatában fejlõdhetünk a legjobban. Sokszor úgy segíthetsz a másikon, ha magadon segítesz elõbb vagy csak az eszközt (tudást) adod meg neki, hogy segíthessen magán. Mert a szeretet lényege az élet. Élni és másokat élni segíteni.

(Frank Winking)

Szellemi törvények - Mi az én igazi hivatásom?

Meghatározott szándékkal születtem erre a világra. Beteljesülést csak akkor találok, ha elhivatottságomat Felismerem, elfogadom és elvégzem. A hivatásnak olyasvalaminek kellene lennie, amiért az ember él, nem pedig amiből él! Senki nem végezheti eredményesen hivatását, ha nem szereti a munkáját, ha a hivatás és az elhivatottság nem egy és ugyanaz, ha nem az önmegvalósítást szolgálja és nem közhasznú. Aki a szellemi útra lép, annak elsősorban birtokba kell vennie és értelmesen fel kell használnia mindazt, amit már elért.

Első lépésként a következő kérdéseket kell feltennie magának: 
Miben vagyok különösen jó?

Milyen képességekkel, tehetséggel és erőkkel rendelkezem? 
Ahol az adottságom, ott a feladatom.

Mi szerez nekem különösen nagy örömet? 
Mi a hobbim? Mi a kívánságom?

Mit szeretnék egész nap csinálni? 
Mi lelkesít?

Milyen végzettségem van?

Milyen végzettséget kellene még megszereznem?

Milyen kríziseket, nehézségeket, leckéket rótt ki rám az élet?

Melyek azok a nézetek, melyek korlátoznak és melyektől meg kellene szabadulnom? 
Milyen lehetőségeket kínál az élet, hogy ezt megtegyem? Melyeket kínált eddig - ebben a pillanatban - a jövőben? 
Hová állított az élet?

Hogyan tudnék ezen a helyen még jobban helytállni? 
Mit kellene tanulnom vagy elfelejtenem?

Ha újra kezdeném az életem, mit tennék másként? 
Mi a vágyálmom?

Mestermű-e az életem?

Milyen következtetéseket lehet ebből levonni?

Hasonló helyzetben lévő legjobb barátomnak mit tanácsolnék? 
Mi akadályoz meg valójában abban, hogy ezt tegyem? 
Mikor állok készen, hogy megtegyem, ami szükséges?

Tedd magad életed királyává! 
Játszd el életed főszerepét!!!

Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. Anyád, apád, testvéreid és barátaid valamennyien saját dallamukat próbálják eljátszani a te életed hangszerén. Ám ez a te életed, amiért te vagy felelős. Teljesen mindegy, milyen dallamot játszol vagy engedsz játszani rajta, a következményeket egyedül és kizárólag te viseled.

Fogj hát hozzá, hogy meghatározd életed egyszeri és megismételhetetlen dallamát. Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana. Ám tanulj a hibádból, hogy dallamod egyre tisztábban csengjen, az a dallam, amely neked egészséget, szeretetet, harmóniát és örömet szerez.

(Kurt Tepperwein)

A lélekgyógyász

A lélekgyógyász a felsőbb ént, a halhatatlan Esszenciát szólítja meg, s a személyiséget felelősségvállalásra igyekszik bírni, hogy ismerje el a magasabb rendű létet és a spirituális élettörvényeket, igyekszik az én „szemét” felnyitni, felébreszteni a változásra, a fizikai korlátok közüli kilépésre, a tudat fejlesztésére, hogy ÉN lehessen, hogy Egyéniséggé váljon. Ő a magasabb rendű, „igazi” Lélekkel foglalkozik, Őt ápolja, segíti a fejlődésben, a kiteljesedésben, a sorsútjának megtalálásában.

A lélekgyógyász a magasabb rendű, halhatatlan szellemi minőség kibontakoztatásáért dolgozik, a tudati evolúció belátásán és fejlesztésén fáradozik, s nem csak a fizikai test betegségével, az érzelmi-, gondolati elakadások feloldásán munkálkodik, hanem a szellemi minőségben való gondolkodásra világít rá, a tudatosság emelését segíti, hogy ezt a fizikai szinten is meg lehessen élni, le lehessen horgonyozni, s a megtapasztalásokat ennek szolgálatában, tudatosan megélve integrálni.

Kliensei között nemcsak betegek fordulnak meg, hanem önmagukat mélyen megismerni vágyó emberek, akik alapjában véve „jól levők”, de keresik a magasabb üdvösséghez vezető utat, az Egy-séget. Tökéletesíteni, csiszolni szeretnék belső fényüket, az önmeghaladás a fejlődés útját járják, belső értékeiket a magasabb rendű törvények (pl: szabadság, fejlődés, sors, aratás, egység, önmegvalósítás, aktiválás) szolgálatába szeretnék állítani, így megmutatni, odaadni a világnak, aminek alapja a szeretet, szolgálat, az új energia.

A magasabb rendű kiemelést, a létproblémákra való rálátást, az igazi megoldást a lélekgyógyász tudja megmutatni, mert ő túl tekint a személyiség halandó dimenzióján, szellemi magasságokba tör, nem az egy-életi létben gondolkodik, hanem a fejlődést egy spirális vonalként látja, melyen lépcsőfokonként lehet előre haladni, s ahol a legtöbb ember az 5. emeleten, a racionális szinten tartózkodik.

Sokan már útkeresők, elindultak, már ébredeznek, őket már nem elégítik ki a társadalom konvencionális válaszai, a tömegbutítás. Ők már megéltek sok mindent, fájdalmat, leckéket az életükben, s keresik a saját válaszaikat, az új megoldásokat, az új kihívásokat, a más megközelítéseket. Nekik már nem felelnek meg a szokásos válaszok, s a földi leckéket, kihívásokat egy magasabb rendű nézőpontból kezdik szemlélni, felülről közelítenek, az egyetemes bölcsesség szintjéről, s nem az alsó régiókból.

A világot azonban, s benne magunkat is csak egy tágabb, kitekintőbb nézőpontból, integráltabb, egységesebb összefüggésben, rendszerben érthetjük meg, melyben helye, létjogosultsága, oka van minden élettörténésnek, minden cselekedetnek, a fizikai világnak, mely a fejlődés színterét biztosítja. Helye van a fizikai dolgoknak, földi boldogságok megélésének, anyagi jólétnek, csak a magasabb rendű célnak kell rendelni ezeket, s nem öncélúan vezérelve élni meg e minőségeket.

Integrálni kell a megélt eddig tapasztalatokat, az egós kérdéseket le kell tisztázni, a határokat megtartva önmagunkat kiterjeszteni, az érzelmi sérüléseket, gátakat, blokkokat fel kell oldani, magasabb szintre kell emelni, a személyiség aspektusait, én-részeit „összeterelni, rendet rakni köztük”. Az ilyen szemlélet által kitekintést nyerhetünk, látókörünk tágul, test-lélek-szellem egységében, egész-ségben, egy felsőbb nézőpontból megérthetünk, átélhetünk dolgokat, hogy saját igazságunk miként kapcsolódik a többi lény, s a világmindenség igazságához, s ebben nekünk mi a szerepünk, mert egy nagyobb rendszerben önmagunk kicsiny problémáinak megértése, átlátása, elfogadása könnyebb.

A lélekgyógyászat tehát, szárnyakat ad, felemel, kitágít,  egy olyan tükröt tart,  melybe megláthatjuk igazi esszenciális, tiszta arcunkat, lényünket. Egy magasabb rendszer felé, az egyetemes igazságok, élettörvények felé közelít,  tág módszereket használ: mint spirituális élettörvények, magas rezgésű esszenciák (kristály, növényi és komplex esszenciális módszerek, Aura szóma), számmisztika, kronobiológia, magas nézőpontú asztrológia, Symbolon, Tarot kártya, szín- és rajzelemzés, művészet-,  tánc- és zeneterápia, NLP-s módszerek, meditációk, energetika, egzisztencionális és integrál pszichológia, gyógyító beszélgetés  stb.

(forrás: leleknyitogato)

Szellemi törvények - Hogyan ismerem fel életem értelmét?

Meghatározott céllal és feladattal születtem a Földre. Beteljesülést csak akkor érhetek el, ha életfeladatomat felismerem, elfogadom, és eleget teszek neki. Életem értelmét úgy ismerhetem fel, ha a következő kérdéseket megválaszolom:

Hová állított engem az élet és miért?

Milyen korszakba születtem bele és miért?

Mely országba születtem és miért?

Milyen családba születtem és miért?

Milyen barátokkal hozott össze az élet?

Milyen körülmények között élek és miért?

Milyen körülmények között kellene élnem?

Mit tegyek, hogy ezt elérjem?

Milyen krízisek - nehézségek közé sodort az élet?

Hogyan "korrepetál" engem a sors: tanítások, betegségek, szenvedés, sorscsapás?

Mi az igazi problémám?

Mit akar általa megteremteni az élet?

Mi az értelme?

Milyen felismerésekre jutottam általa?

Milyen következtetéseket vontam le belőle?

Milyen következtetéseket kellene levonnom?

Hogyan tudom a pillanatot értelmesen betölteni?

Hogy legyőzzem múltam?

Hogy optimálisan megformáljam a jelent?

Hogy a jövőben a ,kívánt végállapotot" elérjem?

Mi az álmom?

Milyen szerepet játszanék el szívesen az életben?

Milyen helyzetben érezném magam legjobban?

Milyen a "kívánság-önéletrajzom"?

Mit kell tennem, hogy életemből mestermű legyen?

Mit tenne egy mester - Buddha, Jézus - az én helyzetemben?

Tulajdonképpen mi akadályoz meg abban, hogy ugyanezt tegyem?

Mikor állok készen arra, hogy azt tegyem, ami szükséges?

Fejlődni csak akkor tud az ember, ha valamely cél felé tart. Probléma esetén ez a megoldás.

Kívánság esetén ez a beteljesülés.

Az élet esetében ez az élet értelme!

(Kurt Tepperwein)

Szellemi törvények - Életem értelme

Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem: ki vagyok, hol állok, hová akarok eljutni, mit akar az élet tőlem, hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre törhessen Igaz Valóm. Hogy vegyem birtokba szellemi örökségemet annak teljes gazdagságában. Hogy fedezzem fel: egy hatalmas univerzum istene vagyok, testem univerzumáé. Ebben a hatalmas birodalomban minden gondolatom törvény, amely meghatározza egészségemet vagy betegségemet, egész sorsomat. 

Az a feladatom, hogy ebben a birodalomban bölcs isten legyek. Hogy felismerjem: teremtő vagyok. Mindent elérhetek, amit csak gondolok vagy hiszek. Ha nem tetszik az életem, tudok változtatni rajta oly módon, hogy megváltoztatom a tudatom. Az élet egy játék, s amíg élek, együtt kell játszanom. Magam döntöm el, hogy játékosként avagy bábként akarok részt venni e játékban. Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és valóban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.

Az élet értelme továbbá, hogy felfedezzem: egyszeri és megismételhetetlen vagyok, és a magam egészen különleges és egyedülálló módján járulok hozzá az élet egészéhez. Hogy igazi feladatomat felismerjem és elvégezzem. Hogy "az élet üzeneteit" felismerjem, és annak megfelelően éljek. Mindaz, ami velem történik, csupán "az élet kínálata". Hogy felismerjem: valamennyi probléma csupán az élet által állított feladat, amely egyben ajándékot is rejt magában - egy felismerést. A probléma csupán a csomagolás, a felismerés az ajándék.

Hogy felismerjem: a győzelem vagy a veszteség mind-egy. Hogy felismerjem: a hely, ahol állok, az egyetlen létező lehetséges és helyes, és töltsem be a pillanatot.

Az élet tanulást jelent.

Hogy megtanuljam a gondolat ellenállhatatlan hatalmát felelősségteljesen használni. Hogy megtanuljam, miként járjak el mindig helyesen, miként tegyem meg mindig azt, ami szükséges, és miként tudom elkerülni a helytelen cselekedetet. Az élet értelme az, hogy éljem a saját életem! Ehhez önmagamra kell találnom, hiszen az élet csupán tükörképe annak, amilyen vagyok. Ha szerepeket játszom, klisék és minták szerint élek, tehát olyan emberként, aki egyáltalán nem én vagyok, ennek megfelelő lesz az életem is, minthogy a szerepem a program, a minta életét fogom élni... Épp ezért az én életem értelme az, hogy ÖNMAGAM legyek, hogy egyáltalán meglegyen a lehetőségem arra, hogy azt az életet éljem, amelyért megszülettem. Az élet értelme az, hogy minden pillanatban "meghaljunk", és ezzel egyidejűleg újjászülessünk, ami nem mást jelent, mint hogy állandóan változom, örökké áradón, mint maga az élet. Így kell tudatosan és figyelmesen Itt és Most lennem, önmagam úgy kifejezni, amilyen éppen most vagyok. Ezzel egyidejűleg állandóan figyelnem kell magam, és feltenni a kérdést: valóban ez vagyok én? Vagy csupán egy szerepet, egy viselkedési mintát valósítok meg, vagy netán mások kívánságai, elvárásai, elképzelései és nézetei szerint élek?

Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk! Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk. Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel. Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az életet, azt, hogy önmagam vagyok!

Az élet értelme, hogy elhivatottságom szerint éljek: én magam hívom el magam önmagamhoz. Létfeladatom, hogy önmagam legyek. Az élet értelme tehát az, hogy beteljesült életet éljünk, amely során önmagunkat beteljesítjük, önmagunk teljességében élünk. Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagamnak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek. Az élet értelme az egészség: hogy úgy legyek tökéletes, ahogy most vagyok, hogy egészségemben legyek egészséges létem "centrumában". Életem értelme az önmagamra találás, az önfelismerés, az önbizalom, az önmegvalósítás, az önuralom és önmagam megértése.

Az élet értelme szellemi örökségem átvétele, azaz eredetem felismerése és felébresztése. Igaz Valóm az isteni szikra. Isten azt mondotta: "ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK" (Kiv. 3,14). Én vagyok, tehát Isten egy része vagyok. Isten ugyanis nem más, mint maga az élet, ami pedig az én Igaz VALOM. Ez azonban kötelezettséget és felelősséget is hárít rám, hogy az legyek, aki vagyok: életem bölcs istene. Isteninek lenni, önmagam lenni annyi, mint teremtő lenni: kreativitást, megújulást jelent, azaz minden pillanatban "új" lenni. Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és megélni, amit felfedezett. Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyetlen, amit életemből magammal vihetek. Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, hanem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és szélesebbé, mígnem mindent átfogóvá válok. Az ember spirituális, mentális, emocionális és fizikai természetét egyetlen harmonikus egységgé kell összeolvasztanom, és ebből az egységből kiindulva cselekednem a Teremtéssel összhangban. Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és ezáltal a hozzám közel állóknak segítségére legyek.

A sors nem más, mint ilyen-létem tükörképe. Mindenki azt kapja a sorstól, amit ő maga előidézett. Teljesen mindegy azonban, hogy mit hoz elém a sors, hiszen minden az én tanulásomat szolgálja, minden segítségemre van, minden engem szolgál. Bármely percben megszabadulhatok a sors őrlő kerekétől, mihelyt elengedem saját akaratomat:

,, ..legyen meg az akaratod..." (Máté 6,10). Életem értelme az, hogy Igaz Valóm tökéletességét egyre tökéletesebb formában juttassam kifejezésre. Az a rendeltetésünk, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint amilyen tökéletes a mi mennyei Atyánk. Az a feladatom, hogy jólétet, egészséget, boldogságot és harmóniát teremtsek mindenki Számára, és felelősséget vállaljak mindenért. Az a feladatom, hogy életemet mesterművé tegyem.

Önmagam szabadságában élni annyit jelent, mint szabad lenni, azaz terhektől és korlátoktól mentesen élni, így játszani az életjátékot, mintha csak felfedezőút volna, kaland. Életem értelme az, hogy egyre inkább felfedezzem saját egyszeri és megismételhetetlen voltomat, és ezt meg is éljem. Élni annyit jelent, mint adni önmagamat, a szeretetet, amely én magam vagyok, hagyni, hogy minden áramoljon, semmit sem megkötni. Életem értelme az, hogy megtaláljam igazságomat, és aszerint éljek. Ez az én ajándékom a világ és a többiek számára. Ez az, amit kizárólag én tudok adni, ez az én legbensőbb tudásom, az én Igaz Valóm bölcsessége, azé az istenségé, ami én vagyok.

(Kurt Tepperwein)

Hermész Himnusza

Ki dicsérhetne Téged Túlságosan, vagy egyáltalán eléggé?
Hová nézzek, hogy dicsérjelek?

Felfelé, lefelé, befelé, vagy kifelé?

Nincs olyan út, nincs olyan hely,
nincsen egyetlen teremtmény sem, mely rajtad kívül lenne;
minden benned, minden belőled van.
Mindent adsz, és semmit sem veszel,
mert minden a Tiéd, és semmi olyan sincsen, ami nem a Tiéd lenne.

Mikor dicsérjelek?
A Te órádat és a Te idődet tudni lehetetlen.

És miért Dicsérjelek?
Azért amit teremtettél, vagy amit nem teremtettél?
Azért amit megjelentettél, vagy amit rejtegettél?

És mivel dicsérjelek?
Mintha bármi is az enyém lenne, a sajátom, vagy valami más lennék
mit Te.
Mert Te minden vagy ami én egyáltalán lehetek;
minden vagy amit én egyáltalán beszélhetek;
minden Te vagy, rajtad kívül semmi sincsen.

Az is Te vagy ami nincs.
Te vagy minden ami lett, és miden ami nem lett:
Szellem, amikor a Szellemlélek néz.
Atya, amikor a mindenség általad alakulásra kész.
Isten, amikor aktív, egyetemes erőként kimész.
A Jó, mert mindent teremtesz.

Az anyag legfinomabbja levegő.
A levegő legfinomabbja lélek.
A lélek legfinomabbja szellem.
A szellem legfinomabbja Isten.

(Hermész Triszmegisztosz)

Szellemi törvények - Az ember kettős természete

Mindannyiunkban kétféle természet lakozik: Káiné és Ábelé. Káin az ember önös része, amely birtokvágyó, és újra meg újra megpróbál hatalmába keríteni valamit, vagy akaratát másokra rákényszeríteni. Káin, akinek neve birtoklást jelent, uralkodni akar rajtunk, birtokolni akar bennünket, felül akar kerekedni rajtunk. Ábel az ember szellemi része, az ember igazi természete, az, amilyennek lenni készült. Neve annyit jelent: lélegzet. Örökké harmóniára törekszik, kiegyenlítésre, a meglévő állapotok javítására, és mindenben a jót kívánja életre kelteni. Az embernek ez a valódi szellemi természete, amely csendben, feltűnés nélkül igyekszik tenni a jót.

A bibliai történet szerint Káin megöli testvérét, Ábelt. Az ember alantas természete diadalmaskodik a szellemember felett. Ábelt azonban valójában nem lehet megölni, hiszen ő a mi igaz, valós természetünk, a bennünk, valamennyiünkben ott lakozó halhatatlan istenember. Akivel azonban mi azonosítjuk magunkat, az rajtunk keresztül működik, betegségeket, sorscsapásokat és szenvedést vagy pedig egészséget, harmóniát és boldogságot hoz létre. A mi kezünkben van a döntés, hogy kinek adjuk oda a gyeplőt, ki hat rajtunk keresztül. Életünk minden pillanatában jogunk van a választáshoz, ahhoz, hogy újak döntést hozzunk. Például
MOST!!!

Embernek lenni annyit jelent, mint az eget a földdel összekötni. A szellemnek és a léleknek csupán a testben adatik meg az a lehetőség, hogy találkozzanak egymással, hiszen szemben álló erőkről van szó. A szellem koncentráltan az egység felé törekszik, míg a lélek ki akarja terjeszteni magát, mindent átfogóvá akar válni, és ekként elérni az egységet. A szellem célja az önvaló, az egység. A lélek célja a te, a kapcsolat. Az anyag célja pedig a mi, az együtt. Az ember erőtér a két pólus között, a szellem és az anyag között. Ám ez az erőtér a két pólussal együtt létezik. Mihelyt az egyik pólus megszűnik, megszűnik az erőtér is. Nagyon sok jó ember, aki már elindult az önmaga megtalálásához vezető belső úton, panaszkodik arról, hogy fogyóban az ereje. Ez mindig annak a jele, hogy a harmónia valahol megtört, hogy az egyik oldal túlságosan hangsúlyossá vált.

A tökéletesség tehát nem azt jelenti hogy: vagy-vagy, hanem sokkal inkább azt: is-is. A tudomány mindig szakítópróbát alkalmaz, hogy a céljának legjobban megfelelő anyagot megtalálja. Embernek lenni annyit jelent: emberré válni, és ez a lehető legmagasabb követelményeket állítja elénk. Mégis kénytelenek vagyunk hát újra meg újra szakítópróbák elé állni, éspedig a jól ismert mondás értelmében: "Ami nem küld padlóra, az megerősít." Ám még ha padlóra küld is valami, feladatom abban áll, hogy azonnal felpattanjak, és még nagyobb figyelemmel készüljek a következő vizsgára. Ha megpróbálunk kitérni egy ilyen próba elől, kikényszerítjük az élettől, hogy sorscsapással igazítson rá bennünket a helyes útra. Egy darunak önmagában semmi értelme nincs, feladatát csak akkor teljesíti, amikor terhet emel. Meg kell tehát ismernünk feladatunkat, elfogadnunk és beteljesítenünk, de nem azért, hogy karmánkat kiegyenlítsük vagy az égben egy jobb helyet szerezzünk magunknak, hanem azért, hogy feladatunk szeretetteljes betöltésével az Egész javát szolgáljuk. Ha csupán kifinomult egoizmusból tevékenykedünk, nem vagyunk többek szellemi napszámosoknál. Ám ha szeretetből végezzük dolgunkat, mi leszünk maga az út. Hiszen éppen ez a feladatunk: figyeljük az utat, menjünk végig az úton - s váljunk magunk is úttá. A tökéletes ember olyan, mint a nap, amely jóra, rosszra egyaránt süt. Bárhol tűnjék is fel, a világ fényesebb és szeretetteljesebb lesz létezése által. Sugárzik, melegít és átvilágít mindent, ami a közelébe kerül. "Isten képmásává" válik, és áldást jelent mindenki számára.
(Kurt Tepperwein)

12 szálú DNS - Spirituális örökségünk

A tudomány már régóta tud a testünkben működő dupla DNS szálról. Az emberben azonban sok-sok évszázada nyugszik további tíz energetikai DNS fonál! A tudósok ma már ezeket is képesek kimutatni, de mivel funkciójukat nem ismerik, "hulladék DNS"-nek nevezték el...

A DNS genetikai információkat hordoz minden élő szervezetben, ez az információtárolás a fő szerepe. Sokszor úgy írják le, mint egy ábrát, melynek segítségével a sejtek alkotóelemeit fel lehet építeni. A DNS genetikai információ-hordozó részei a gének, de a DNS egyéb alkotóelemei is tartalmaznak genetikai és szabályozó kódokat. Tehát DNS-ünk egyedi tervrajzunk, ami tartalmazza minden mentális, fizikai, érzelmi és spirituális jellemzőnket.

Az eredendő emberi test 12 aktív DNS-szált tartalmaz, ami biztosítja a spirituális létezéshez szükséges funkciókat. Az anyagba süllyedés folyamatában azonban a bal agyfélteke szerepe jelentősen megnőtt és bezáródtak azok az emberi szívközpontok, melyek ezeket az "extra" DNS-szálakat aktívan tartották. Ennek következményeként az emberi társadalom elveszítette spirituális örökségét, az érzékek feletti érzékelés és gyógyítás képessége is nagymértékben lecsökkent az emberben. Ennek eredménye az is, hogy agyunknak csak elhanyagolható részét használjuk. Az emberi test a legcsodálatosabb alkotás, amit valaha is megismertünk. Az információk gazdag tárháza, minden bölcsesség és tudás hordozója, mi valaha is létezett. Ezért ezeket az ismereteket az emberi test nagymennyiségű adat formájában tárolja. Minden univerzális minta megtalálható bennünk az alkotó teremtéshez.

A fogamzás pillanatában az ember két különböző vérvonal (apai és anyai) rejtett génjeit párosítja össze magában. Ezek a gének fénykódokat tartalmaznak, melyek segítségével kibontakoztathatjuk magunkban spirituális képességeinket és meggyógyíthatjuk sebzett lélekrészeinket. Ezek a gének ugyanakkor emlékeket őriznek azokról a blokkokról is, melyeket az Egység felé vezető ösvényen állítottunk magunknak, és az elszakadás érzését erősítik bennünk, elfeledtetve velünk isteni lényegünket. Ezek az emlékek olyan élethelyzetek elé állítanak bennünket, melyekben meggyógyulhatunk és megérezhetjük magunkban az összetartozás lényegét.

Még lélektestben (leszületésünk előtt) gondosan kiválasztjuk tehát a családi vérvonalat és szüleinket, hogy azok az élmények, amik ebben az életünkben érnek minket segítsenek minket gyógyulni és hazatalálni. Ezzel a döntésünkkel meghatározzuk tehát DNS struktúránkat is, megadva magunknak a lehetőséget az inaktív szálak felébresztésére.

Földünk rezgésszámának emelkedése az emberi test változásával is jár, mely lehetőséget ad a felébredésre. Ez a Felemelkedés sok változással jár: zűrzavar és fejetlenség uralkodhat el az emberek világában, de ez csak látszatra romboló hatású, mert igazából ez az emberiség nagy lehetősége a fejlődésre, tudatosodásra és a felemelkedésre.

Ez az időszak DNS-ünk átállítását is magával hozza. Kozmikus fénysugarak érkeznek a Földre, melyek isteni kódokat tartalmaznak.

Ezek a kódok átállítják az emberi test felépítését. Ahogy az isteni fény átkódolja a szálakat, a szétvált DNS struktúrák egyesülnek, aktiválódnak és kialakul az új DNS spirálnyaláb.

Ebben az átalakító folyamatban egy teljesen új idegrendszeri struktúra alakul ki, mely képes lesz továbbítani az új információkat és adatokat (kódokat) emberi tudatunkba. Az agyunk eddig kihasználatlan részei aktívakká válnak és lehetővé teszik további testi funkcióink alkalmazását. Ahogy testünk fényinformációkkal telítődik DNS-ünk lehetővé teszi tudatunk kitágulását, ősemlékezetünk feltárul, és multidimenzionális létezésünk valósággá válik.

Ahogy a 12 szálú DNS aktiválódik bennünk, becsatlakozik 12 csakrapontunkba, azokba az energiakapukba melyek hozzáférhetővé teszik spirituális örökségünket. A DNS 12 szála az összekötő láncszem a testünkön kívül megnyilvánuló 12-es csakra-rendszerhez. Ennek a csakra-rendszernek minden pontja létezésünk életerő kapuja. Amint ezek az energia-portálok aktiválódnak, önmagunk isteni megnyilvánulása tárul fel előttünk.

A DNS szálak átalakítása és aktiválása már folyamatban van. Ez a folyamat sok elraktározott érzést és emléket hoz felszínre, melyeket életeink folyamán rejtettünk el. Ezekkel szembesülve hitünk és erőnk segítségével fedezhetjük fel, miként teremtjük saját világunkat.

A lecke most a felébredés: aktiválni és használni a 12-es rendszert, mely a 12 szálú DNS és a 12 csakra összekapcsolódásából áll. Ahogy ezekből az energia-portálokból a DNS szálak testünkbe vezetik az életenergiát, úgy nyílik meg a létezés egy új aspektusa előttünk.

A 12 csakra már tartalmazza azokat az energiákat és információkat, melyek ismeretében minden megtörtént esemény nyilvánvalóvá válik. Amint a DNS szálakon ezek az ismeretek és adatok belépnek a testbe, a magasabb tudatállapot befogadásával az összefüggések az emberi tudatban állnak össze egységes képpé.

Szívközpontjaink és tudatunk megnyitásával, valamint a 12-es energiarendszer aktiválásával minden választ magunkban keresünk és találunk meg, képesek leszünk megismerni és elfogadni teremtő erőnk működését, szembesülve azzal, hogy mi vagyunk az irányítók. Ez a tudatosság felébreszti bennünk azt a felismerést: kik is vagyunk valójában?!

A változási folyamatot "Felébredésnek; vagy Felemelkedési folyamatnak nevezzük.

Túl kell lépni a félelmeinken, meg kell tanulnunk szeretni igazán és merni változni, változtatni!

(Forrás: Druida Borealis)

 

 

Örök körforgás ... a halál

"Amikor meghalunk, semmit sem viszünk magunkkal. Csak életünk tetteinek gyümölcseit és szellemi minőségünket."

(Tendzin Gjaco a jelenlegi dalai láma)

79. év június 24. napján, Rómától nem messze, nyári pihenőhelyén, Aquae Cutiéiae-ben, egy fülledt, poros, nyári délutánon Vespasianus császár haldoklott. Egyszerűen berendezett lakhelyén halálos ágyát már csak maroknyi ember vette körül. A halál jegyei lassan, de megállíthatatlanul terjedtek szét a katonacsászár öregségtől és betegségtől elgyötört testén. A testet alkotó négy elem lassan de megállíthatatlanul elkezdte visszatérését az örök körforgásba. A lélek és az azt uraló szellem, amely a kozmosz törvényei szerint néhány hónap híján 70 évre adott életet és formát testének, hosszú útra készült. Vespasianus, a legendás hadvezér, aki légiói élén számtalan alkalommal nézett farkasszemet a halállal, most, a halál küszöbén sem lett hűtlen az elvekhez, amelyek sorssá rendezték életét.

A császár a lét és nemlét határához érve egy pillanatra megállt. Összeszedte minden erejét. A pillanat közeledtét érezve, még egyszer, utoljára körülpillantott legkedvesebb emberein. Azon a keskeny mezsgyén volt már, ahol a végest a végtelennel már csak néhány rövid lélegzetvétel köti össze. Magához szólította az őt körülvevő férfiakat, és kiadta utolsó parancsát. A haldoklás kínjaitól megfáradt testet erős karok ragadták fel ágyáról, s a császár - végső óhaja szerint - szemtől-szemben, állva fogadta a halált…

Imperatorem decet stantem mori – ahogyan eztán a rómaiak mondták -, a Császár még a halált is állva fogadja. Róma 9. császára, Vespasianus, az egyszerű plebejus családból származó katona, élete multával elnyerte helyét a római panteonban – a szenátus istenné avatta. Ez az alacsony sorból származó férfi, élete fogytáig valamiféle rejtélyes kapcsolatban maradt a lét legszentebb titkaival. Tudott valamit az élet egyik legnagyobb, legrejtettebb misztériumáról, a lét körforgásához vezető kapuról, amelyet úgy hívnak - halál.

Vespasianus birtokolta a tudatos életnek és halni tudásnak azt a képességét, amit a legtöbb ősi kultúra nagyon nagyra becsült. A régmúlt korok nemzedékei ugyanis tudatosan, a szembenézés igényével készültek arra pillanatra, amikor elhagyják a földi világot. A mai ember ezzel ellentétben kórházak falai közé, gépek és gyógyszerek kábító ölelésébe száműzte ezt az egykor szent pillanatot. Kultúránk eközben az örökkévalóság kultuszából az élet élvezetének kultuszává lett. A halál méltóságával azonban elveszett az élet méltósága is. Az élet biokémiai folyamattá felszínesedett, s ezzel gyakran céltalanná és értelmetlenné vált.

A halál a ma embere számára már nem az örökkévalóság, a teljesség kapuja, hanem sokkal inkább az érzékek kényeztetésének, az anyagi világ biztonságos kereteinek rettegésektől terhes megszűnése, a bizonytalan jövő és a magány kvintesszenciája. Az a pillanat, amitől a legtöbb lélek rettegve menekül, és amely elől az utolsó pillanatokban aléltan zuhan az ájultság menedékébe. Mi több, az ájulás ma már nemcsak elfogadottá, de igénnyé és joggá változott - életben és halálban egyaránt.

Ma újra egyre többen indulnak útnak, hogy felkutassák az öröklét titkaival kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. A halállal való találkozás senki számára sem megkerülhető. A halálnak új kultúrája van kialakulóban, hiszen növekvő számú és egyre súlyosabb lelki diszharmónia, pánik és depresszió figyelmeztet arra bennünket, hogy élet és halál viszonylatában vannak megkerülhetetlen és elodázhatatlan kérdések. Mert, ahogy Goethe Faustja mondja – „addig úgysem találhatsz enyhületre, míg az tennen lelkedből nem fakad.” Ha változni akarunk, utazásunk a „kósza árnyak” földjére, a lélek birodalmába vezet. Hiszen a halál csak tükör, s aki ideát nem rendezte viszonyát a világgal s önmagával, mást, jobbat nem remélhet odaát sem.

A halotti hagyomány csodálatos emlékei az örökkévalóság tájait rajzolják elénk. E könyvek valójában a Lét legnagyobb utazásának térképei. Emlékeztetők a halálon túli világról. Megdöbbentő módon a bennük megjelenő démon és istenalakok alakok ugyanazt a folyamatot láttatják velünk, az adott hagyomány keletkezésének helyétől és korától függetlenül. Egyik sem beszél a mai értelemben vett halálról, pusztán egy hatalmas, kozmikus átalakulásról, amely az öröklét, az örök körforgás része.

A hagyományok egyik legismertebbje a tibeti Bar-do thos grol chen-mo (A Köztes Lét hallomás útján történő megszabadulásáról szóló tanítása). E könyv arra az ősi tudásra épít, mely szerint legtovább a hallás marad az, amellyel a halott kommunikálni képes a földön maradottakkal. A tibetiek ezért a halált követő hétszer hét napon át kísérik az elhunytat, hangosan felolvasva számára annak a napnak a várható történéseit, amelyen az adott pillanatban a lélek éppen áthalad.

A tibetiek szerint ugyanis a Köztes Lét, a bardo, a halál utáni néhány órában a megvilágosodás, az örök körforgásból való megszabadulás lehetőségét rejti magában. E rövidke időben a föld vonzása már nem, a lélek felbomlása pedig még nem hat a halott lelkére, aki ekkor a világot teremtő istenségek kozmikus birodalmában lebeg. Ha tudata nem hagyja el, és képes menedéket kérve önnön isteni énjének tudatában azonosulni velük - megmenekedett. A halálba való belépés pillanata ezért lényeges. Aki a halált követő órákban bódultan kering, a Köztes Lét rabja lesz, s megkezdi karmikus utazását a halál birodalmában.

Úgy tartják, azóta van ez így, amióta az égi és földi világot összekötő hidak, a legenda kilenc hídja, az enyészet martalékává lett. Egyetlen egy híd maradt csupán. Az utolsó, amely a születő és meghaló lelkek útját biztosítja az örökkévalóság felé, a tér világán feltartóztathatatlanul keresztülhömpölygő időfolyam vize felett. A hagyomány szerint, azóta árnyékolja be tudatlanság és félelem az emberi elmét. Azóta borul illúzió, vagy ahogy a hinduk mondják a „májá” fátyla az ember rejtett képességeire. Pusztán a szellem, a Szellemi Önvaló maradt az emberi létben a teljesség tudásának hordozója. A mindenkiben ott rejlő, ébredésre váró tudásé, amely képes feloldani a kettősséget, élet és halál, fény és sötétség, jó és rossz között.

A kettősség, a jó és a rossz megszületésével jelent meg a világban. Ez az, amit a kelet karmának nevez. A karma ereje a születés oka, a szamszárában, vagy ahogy Platón hívja, az anankéban való folytonos megtestesülés. A karma a seb, amelyet az ember a világ testébe vágott, ám amellyel valójában önmagát sebezte meg. A karma okozza a bódultságot, amitől a földi ember látszólag ébren, ám valójában érzékei kábulatában, ezek álomképei között kóborol. A halált követő Köztes létben azonban a földi álarc lehull, s a halott mezítelen áll a rávetődő kozmikus tudat tiszta fényében…

Az élet multával tehát a halál az, amely rendet teremt. Amíg az ember önmagában újra fel nem ébreszti az Égi Embert, s át nem égeti földi testét a fény bélyegével, addig a halál nélkül nincs megújulás, mint ahogy kilégzés nélkül belégzés, éjszaka nélkül nappal, vagy tél nélkül tavasz. Az örök körforgásban ezért ma még a halál az újjászületés záloga.

A halál az, amely szétválasztja azt, ami külön való, és egyesíti azt, ami egybe tartozik. Benne a föld birodalmában a hátrahagyott fizikai test élet híján az enyészet martaléka lesz. Alkotóelemeire bomlik, visszatér oda, ahonnan egykor táplálék formájában vétetett. Ezalatt a lélek is megkezdi a maga útját az anyagban, a meg nem nyilvánult világ határain túl. Vágyaiból vágy, haragjából harag, bölcsességéből bölcsesség, és szeretetéből szeretet lesz az anyagfeletti világ hatalmas tengerében.

És ahogy oldódik a világóceán végtelen vizében, a szellemi önvaló, a tudat hordozója, szembenéz azzal, akit, s amit életében teremtett. A lélekből lassan kioldódik mindaz, amit születése előtt, s élete során önmagába fogadott. A tudat és a tudattalan feltárul az önmagát énként megélő személyiség előtt, szemtől-szemben áll az istenek világával, és mindazzal, amit „én”-ként korábban megalkotott.

Ha a halott rettegve és félve menekül e világ hatalmas, fényes és tiszta jelenségei elől, ha ezektől rendre megriad, elvész a lehetősége annak, hogy ezekben menedéket leljen, s kedvező életben születhessen újjá. Annál is inkább, mert a kezdetben felderengő szelíd és szeretetteljes istenalakoktól való menekvés egyre hosszabbá és hosszabbá teszi a Köztes Létben eltöltött időt. Hetednaponként új és új, ám egyre sötétebb, egyre félelmetesebb bardo tárul fel a mindjobban rettegő halott előtt. Csalódás éri azt, aki a vakító, tiszta fények helyett félelemtől és vágytól űzve a vonzónak látszó tompa fényű jelenségek felé veszi útját. Ezek csalóka világokba, a hagyományok által leginkább pokolként emlegetett világok börtönébe taszítják, a tudatlanságában menekülőt, aki ezzel halála után is vágyai rabja marad. A mérhetetlen szenvedés, amely a lét három mérgének, a vágynak, a tudatlanságnak és a haragnak a következményeként éri e világokban az elhunytat, időtlennek tűnő és borzalmas kínokat mér a lélekre. A semmiben lebeg, ahol már nincs álom és nincs halál sem, amely csillapíthatná szenvedését.

E szenvedések megtapasztalása - a Lét válasza, az élet torzulásaira - változásra sarkalló erőket ébreszt a lélekben. S ha a végtelennek tűnő borzalmak megélésének ideje lejár, a születés kereke újra mozgásba lendül. Egy anyaöl kapuja újra megnyílik, vagy ahogy a tibetiek mondják, az energia új életet teremt magának. Az öröklét újra feltarisznyázza vendégét, s visszaadja neki erény és gyengeség formájában azt, amivel előző élete végén a halál kapuján bekopogtatott.

Az idő azonban, amelyet a lélek az érzékeken túli világ törvényeinek bölcsességében töltött, sosem múlik el nyomtalanul. Megteremti a lehetőséget a tévedések okozta károk helyreállítására. A Lét tengerében megfürödve az Örök Vándor újra útnak indul, hogy egy fáradságos életben visszaszerezze, jobbá tegye, megváltoztassa korábbi hibáinak következményeit. Vágy születik benne arra, hogy kerülje mindazt, amivel korábban vétett a Törvény, az isteni abszolútum rendje ellen. Élete – meglehet - korábbi életének polaritása lesz, s nemegyszer fizikai és lelki betegségek szenvedéseiben tisztul tovább, hogy egyensúlyba kerüljön mindaz, ami a mérleg szerint egyszer elvétetett. Élet és halál így alkotja együtt az örökkévalóságot, szenvedéssel forrasztva eggyé az élők és holtak világát mindaddig, míg az a kilenc híd, lassan újra fel nem épül…

(Forrás: drszokehenrik.hu - Hajdu Ráfis Gábor)