A szellemi törvények - Az ok és okozat törvénye

A világon minden az ok és okozat elve szerint mûködik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtõ áll, akinek az akarata a teremtettben megvalósul. Ahol teremtés van, ott teremtõnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: "Semmibõl nem lesz semmi.”

Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejezõdése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Amit akarunk, azt természetesen meg tudjuk tenni, vagy éppen nem tudjuk megtenni, de nem tudjuk "akarni, amit akarunk", ugyanis akarásunknak is van oka, amely a környezeti hatások, vélemények, tapasztalatok és körülmények következménye, melyek mindegyikének külön-külön megvan a maga oka. Ám életünk minden pillanatában lehetõségünk van arra, hogy ezt a láncot megszakítsuk, egy következményt megváltoztassunk vagy új okot teremtsünk. Ám e törvény alól nincs kivétel, és semmi nem történhet e törvény ellenében.
Maga a törvény nem dönthet arról, hogy mit valósít meg és mit nem, csupán azt mondja ki: ha egy teremtõ ekképpen cselekszik, akkor ez történik, ha azt teszi, akkor az történik. A törvény tehát hû szolgája a teremtõnek, és minden következmény mind minõségben, mind mennyiségben mindig pontosan megfelel az oknak.
Ekképpen tehát nincsen véletlen sem, mert hiszen minden az ok és okozat törvényének engedelmeskedik. Csak addig beszélünk véletlenrõl és szerencsérõl, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. A minden létezõ mögött rejlõ õsok, az a teremtõ õserõ az egyetlen erõ, amit mi Istennek nevezünk.
A teremtés addig marad fenn, míg az utolsó õsok hatása is elmúlik.
Az ok és okozat törvényének hatását akkor érezzük legelevenebben, amikor ez az ember számára végzetként jelentkezik. 

(Kurt Tepperwein)

A belső hang

Vonulj el egy csendes, nyugodt helyre. Nehéz ugyanis a belsőhangot meghallani, ha tele van fejed mindenféle gonddal, figyelmedet lekötik a munkahely és a magánélet problémái. Csendesítsd a lelked, és csak arra a kérdésre koncentrálj, ami éppen fontos, amire választ szeretnél kapni.

 

Egy amerikai pszichológus szerint az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia fontosabb az életben, mint az értelmi képesség, az IQ. Az agykutatás legfrissebb eredményein alapuló elmélet szerint pedig jórészt a spirituális intelligencia (SQ) határozza meg boldogságra való képességünket.

Kiderült ugyanis, hogy módosult tudatállapotokban, például meditáció közben az agy kiterjedt területein az idegsejtcsoportok összehangolt aktivitása figyelhető meg. Ilyenkor az idegsejtek másodpercenként 40 hertz-en rezegnek, s ezzel hozzák létre azt az érzékleti és gondolati élményt, amikor a meditáló különleges, mély felismerésekre jut. Intelligenciánknak velünk született, belső adottsága a fantázia, a kreativitás, a tehetség, a spontanitás.

Halld meg önmagad!

Ha nem is válsz teljesen süketté a külső hangokra, de nem árt mértéket szabnod annak, hogy mit és mennyit fogadsz be belőle, és érdemes többször és tudatosabban odafigyelned a saját, őszinte belső hangodra.

A teljes teremtés benned létezik

A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. 

Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.

Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe. A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata. Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj... majd újra felemelkedjél... Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok? Mi rejtőzik a bolygók körforgásában? Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat...
(Hermész Triszmegisztosz)

Függetlenné válni az elmédtől

„Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként!”

(Eckhart Tolle)

Pontosan mit értesz azon, hogy "figyelni a gondolkodót"?


Ha valaki elmegy az orvoshoz, és azt mondja, hogy: 
"egy hangot hallok a fejemben", akkor valószínűleg elmegyógyászhoz irányítják. A helyzet az, hogy gyakorlatilag mindenki folyamatosan hall ilyen hangot a fejében: ez az önkéntelen gondolkodási folyamat, amelyről nem is tudod, hogy hatalmadban áll megállítani.
Szünet nélküli monológok és dialógusok peregnek benned.
Valószínűleg találkoztál már olyan "őrült" emberrel az utcán, aki megállás nélkül beszél magához. Nos, ez nem sokban különbözik attól, amit te és más "normális" emberek tesznek. A különbség csupán annyi, hogy ezt te nem hangosan teszed. A hang megjegyzéseket tesz, elmélkedik, ítélkezik, összehasonlít, panaszkodik, tetszést és nemtetszést fejez ki stb. 
A hang nem feltétlenül alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, amelyben éppen vagy:
előfordul, hogy a közeli vagy a távoli múltat eleveníti föl, olykor lehetséges jövőbeli helyzeteket próbál ki vagy képzel el. Utóbbi esetben többnyire rosszra forduló, kellemetlen jövőképeket vetít eléd: ezt nevezzük aggódásnak.

A hangsáv mellé olykor vizuális megjelenítés, "mentális mozi" is társul. De még ha meg is felel a hang az adott helyzetnek, akkor is múltként értelmezi azt. Azért, mert a hang a kondicionált- beidegzett, reflexekben működő-elmédhez tartozik, ami teljes múltad és kollektív kulturális örökséged végterméke. A jelent így a múlt szemüvegén keresztül látod és értékeld, és szükségszerűen teljesen torz képet alakítasz ki róla. A hang nem ritkán az illető legnagyobb ellensége. Sok ember él a fejében inkvizítorral, aki folyamatosan kínozza, támadja és bünteti őt, s megfosztja életerejétől. Tömérdek nyomorúságnak, boldogtalanságnak, sőt betegségnek is valójában ez az oka!

A jó hír, hogy függetlenítheted magadat az elmédtől! Ez az egyetlen igazi fölszabadulás. Ennek első lépését máris megteheted. Figyelj minél gyakrabban a fejedben szóló hangra! Szentelj különös figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek! Ezt értem azon, hogy "figyeld a gondolkodót", ami más szóval azt jelenti: figyelj a fejedben szóló hangra, tanúskodó jelenlétként légy ott! A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval: ne ítélkezz! Ne értékeld és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor - a hátsó ajtón - valójában ugyanazt a hangot engedted vissza...
Hamarosan fölismered: a hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és figyelve őt. Ez az én vagyok - fölismerés, saját jelenlétednek ez az érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túlról érkezik.

Amikor tehát egy gondolatra figyelsz, akkor nemcsak a gondolatnak vagy tudatában, hanem a gondolat tanújaként önmagadnak is. A képbe így a tudatosságnak egy új dimenziója lép be. A gondolatra figyelve egyfajta tudatos jelenlétet érzel - mélyebb énedet -, mintegy a gondolat mögött. A  gondolat ekkor elveszti a hatalmát fölötted, s gyorsan elül, mert már nem adsz energiát az elmének azzal, hogy azonosulsz vele. Így kezdhetsz el véget vetni az önkéntelen, kényszeres gondolkodásnak. Amikor a gondolat elül, akkor szakadást - egy "elme nélküli" hézagot tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. Ezek a hézagok vagy rések eleinte rövidek, talán csak néhány másodpercesek, ám fokozatosan egyre hosszabbá válnak.

A hézagok idején egyfajta csöndet, nyugalmat és békét érzel. Így kezded el megérezni a Léttel való egység természetes állapotát, amelyet az elme általában eltakar. Gyakorlás révén a nyugalom és a béke érzése elmélyül. Mélységének történetesen nincs is határa...Egyúttal egy finom, bensődből kiáradó örömérzést is megtapasztalsz majd: a Lét örömét. Ez nem valami transzszerű állapot. Egyáltalán nem az. Nincs szó tudatosság vesztésről. Épp ellenkezőleg. Ha a lelki béke ára a tudatosság csökkenése, a nyugalom ára pedig az életerő és az éberség csökkenése volna, akkor nem lenne érdemes megszerezni őket. A belső összekapcsolódottságnak ebben az állapotában sokkal éberebb és fölébredettebb vagy, mint az elmével azonosult állapotodban. Teljesen jelen vagy. Ez az állapot annak az energiamezőnek a frekvenciáját is növeli, amely a fizikai testet élteti.

Mélyebbre jutva ebben az elme nélküli birodalomban -ahogy ezt néha Keleten nevezik- a tiszta tudatosság állapotát tapasztalhatod meg. Ebben az állapotban saját jelenlétedet olyan intenzitással és örömmel érzed át, hogy ahhoz viszonyítva jelentéktelenné válnak gondolataid, érzelmeid, fizikai tested és az egész külső világ.
S ez mégsem önző, hanem önzetlen, illetve "öntelen" állapot. Magad mögött hagyod azt, akire úgy gondoltál, mint "önmagam". Alapvetően ez a jelenlét vagy te, s az ugyanakkor mégis fölfoghatatlanul hatalmasabb nálad. Amit itt elmondani próbálok, az talán látszólagos ellentmondásnak, paradoxonnak hangzik, szavakkal mégsem lehet másképp leírni.

A "gondolkodó figyelése" helyett úgy is létrehozhatsz hézagot avagy időrést az elme gondolatáramában, hogy figyelmedet egyszerűen a mostra irányítod. Egyszerűen tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot! Nagyon jó érzés. Tudatosságodat így elvonod az elme tevékenységétől, és olyan, elme nélküli időrést hozol létre,amelyben rendkívül éber és tudatos vagy, ám nem gondolkozol. Ez a meditáció lényege.

Mindennapi életedben úgy gyakorolhatod ezt, ha teljes figyelmedet egy olyan rutintevékenységednek szenteled, ami csupán eszköz valamilyen célod eléréséhez, s így maga a rutintevékenység válik a céllá. Valahányszor pl. lépcsőn közlekedsz, figyelj intenzíven lépéseidre, minden mozdulatodra, a lélegzést is beleértve! Légy teljesen jelen! Vagy amikor kezet mosol, figyeld meg minden érzékelésedet, ami ezzel a tevékenységgel kapcsolatos! A víz hangját és érzetét, kezed mozdulatait, a szappan illatát, stb.! Vagy amikor beszállsz a kocsidba, miután becsuktad az ajtót, várj néhány pillanatot, és figyeld meg lélegzeted áramlását! Tudatosítsd a jelenlét hangtalan, mégis erőteljes érzetét!
Gyakorlásod sikerességét egyetlen dolog jelzi megbízhatóan: a bensődben érzett béke intenzitása.

A megvilágosodáshoz vezető utadon a legfontosabb és egyetlen lépés tehát:
tanulj meg nem azonosulni az elméddel! Minden alkalommal, amikor megszakítod az elme gondolatáramát, tudatod fénye fölerősödik.

Eljön a nap, amikor azon kapod magad, hogy úgy mosolyogsz a fejedben megszólaló hang hallatán, ahogy egy gyermek csínytevésén mosolyognál. Ez azt jelzi majd, hogy már nem veszed annyira komolyan elméd tartalmát, mert én tudatod nem függ tőle.

(Eckhart Tolle)

Fátyol és Valóság

Miért is van szüksége a mai kor emberének ennyi fajta spirituális tanításra, a sokszínűségre, és miért is követnek az emberek szimbólumrendszereket, eszméket és izmusokat? Mert egyszerűbb az egyéniségüknek kívül keresni a megoldást, mint inkább magukban találnák meg ugyanezt. Ezért működik a világ, ahogy működik napjainkban is, könnyebb a mások által megmutatott ideológiákat követni, így nem kell döntést hozni és könnyebb átruházni gondolkodásunk következményeit, hiszen az egonak nincs szüksége ilyenkor felelősségtudatra. Nagyon jól elvan, az ő kis behatárolt univerzumában. Amikor pedig beüt a krach, a konfliktusok pedig elkerülhetetlenek, az embernek megoldóképessége csődöt mond, hisz megteremtette már rég táptalaját ennek a formának.

Miért is fordul az ember, krízis helyzetben a spiritualizmushoz? Sokan keresnek lelki kapaszkodókat, szeretnének ezen az úton haladni. A tudatosság útján előrejutva egyértelműbb képet láthatunk a jövőnkkel kapcsolatban. A sorsunk azonban úgy alakul, ahogy az életszemléletünk formálódik. Információbőségben élünk, amelyen belül rengeteg a szemét is. Ebben a kavalkádban kell meghozni naponta döntéseinket, amelyek talán segítenek tisztábban kezelni feladatainkat. A találkozásaink, - legyen az élő vagy élettelen -, üzeneteket hordoznak, amelyekből kiszűrhetjük a nekünk szóló információkat. Fontos az egymásra figyelés, türelem, a megértés, hiszen ahol ezek a tulajdonságok megvannak ott az igazságnak is, helye van. De valójában mi is ez az igazság, mire irányítjuk figyelmünket? Megvizsgálhatod döntéseid kiindulópontját. A meghozott döntésben nagy szerepet játszik a lelkiismeret – szívünkre hallgatunk -, vagy megőrizzük a józanész adta lehetőséget, és ez alapján irányítjuk sorsunkat. Nos mindkettő, de egyet meg kell jegyezni, hogy a hibás lelkiismereti megélés is hozhat komoly hátráltató következményeket. Az eltelt életünkben a tanult beidegződésektől nem tudtunk elszakadni és ezek irányítanak, bizony baj van. Megélésük lelkiismeretünket is befolyásolja.

Leírok három példát a millióból.

1., Nem költözöl el a szülői háztól, mert nézed az ottani problémákat és a konfliktusokat, pedig elszabadulnál már onnan. A szülők életét fogod a továbbiakban is megélni az ő árnyékukban. A negatív kihatások évek múlva jelentkeznek! Ne csinálj, lelkiismereti problémát az elköltözésből, hallgass a józanész szavára!

2., Párkapcsolatod van, és rettegsz a megcsalástól, az alkoholtól – italozó partner -, az agresszivitástól, stb. Az elméd mozgatórugója a bizonytalanság, ami rosszabbá válik évek múlva, amikor családot alapítasz ezzel a partnereddel. Biztos, hogy konfliktusok végeláthatatlan sorozata vár rád, ha nem szakítod meg jelenleg ezt a kapcsolatot! Ne nézd partnered külső vonásait, ítélj józanul!

3,. Csodálkozol és dühöngsz mások sikerén és tehetségén. Ne vesd el ennek a gondolkodásnak a magját, mert életed szempontjából, hatalmas kihatása lehet. Nem mások, hanem saját életedet éled meg! Van egy ötleted, vagy sejtésed, rálátásod valamire, kezdjél el rajta dolgozni. Ne ítélkezz valamiről addig, amíg meg se próbáltad megvalósítani az ellenkezőjét!

Érdekes az emberi tudat, amit elolvas, vagy meghall, meglát abban majdnem 100%-ig biztos, hogy úgy van. Ez addig igaz, amíg más szemszögből is meg nem vizsgálja az adott jelenséget vagy fogalmat. Mire is épül hit rendszerünk? Külső és belső tapasztalatokra, az ingerek végtelen formájára. Csak ezekből tudunk építkezni, és ezért van szükség arra, hogy időt szenteljünk a valóságunk vizsgálatára, átértékelésére – relaxáció, meditáció, tudatos gondolkodás -. A világunk megítéléséről és felépítéséről alkotott elképzelésekről több tucatnyi elméleti tanulmány, ideológia látott már napvilágot. Miért is? Csak a vizsgálatot folytató személyek szemszögéből kialakult látásmód tükröződik vissza, de ez nem azt jelenti, hogy igazak.  A háromdimenziós börtönünkbe bezárt tudatunk leképzése, az általunk „tapasztalt” valóság. Ennek vannak korlátai, de átléphetőek. Történt, hogy egy író könyvét lefordítatta egy másik nyelvre, majd vissza az eredetire. Megdöbbentő volt, hogy a visszafordított írás mennyire eltért az eredetitől! Hihetünk-e a más nyelvről lefordított tanításoknak?

Alváskor, saját anyanyelvünkön álmodunk, tehát az információnak nincs is szüksége valójában a nyelvek adta lehetőségre. Az érzelmi megfogalmazáshoz mélyebb kommunikációs eszközre van szükség, ez az a „varázsszer”, amely életre hívja és működteti a világot. A Képzelet.

Elgondolkoztál már azon, miért kelt életre benned a Tudat? Magasabb valóságtartalma van annak, hogy tudsz gondolkodni! Merengj csak el ezen az állításon, és „próbáld” magad belülről, vizsgálni – a tudat vizsgálja önmagát -. Meglepő ez az állapot, hiszen nem a külső, „független” világot ismered meg, hanem a belsőt, a vizsgálandó elmét. Ennek az elmének a kivetülése a Külső Univerzum. Kérdezhetnéd, akkor a valóság fenn állt-e, amikor még nem volt ember a Földön? Az ember visszaigazolása Isten létének, aki a milliárdnyi elmén keresztül nyer tapasztalást létezésében. A következmény, hogy tudása és ereje a legapróbb létezőben is benne van és kinyerhető. Ennek felismerése és használata, bizony magas spirituális látásmódot igényel. Az önvizsgálat ezért elengedhetetlen.

Minden anyagi részecskének és energiaformának megvan a maga tökéletes helye és mozgása a nagy egészben. Nincs felesleges építőköve az Univerzumnak. Ezeknek, az építőköveknek az egyike a gondolat és ez Te vagy.

Minden mindennel összefügg, és ez a dolgok rendje!

A különállóság érzése az, ami elszakít a bennünket ettől a kapcsolattól, hiszen az anyag csak is formákba öntve létezhet, és ez a létezés hat önmagára. Valójában mi is a formák végtelen megnyilvánulása? Az Isteni Képzelet Teremtő Ereje. Isten ránk ruházta ezt az erőt önzetlenül, hogy éljünk vele és használjuk. Használja is tudatlanul és vissza is él vele az emberiség - lásd az önpusztító tevékenységét és következményeit -. Ezért van szükség arra, hogy a tudatos látásunkat fejlesszük, és ne engedjünk teret a bennünk lévő negatívumnak. Ilyen egyszerű, de idő kell ahhoz, hogy foganatja legyen az erőnknek! Nem csak az a lényeg mit képzelsz el, hanem az is milyen „minőségben”.

(Forrás: tisztanlatastitkok.com)

A szellemi törvények - Az áldás törvénye

A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja. A szeretetnek ez a kimeríthetetlen ereje itt van körülöttünk, és csak arra vár, hogy egy teremtõ mozgásba hozza. Az áldás törvénye a következõ:

Amit tiszta szívembõl megáldok, az abban a pillanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét.

Amit tiszta szívembõl megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy "ellenséget", egy barátot nyerek vele.

Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni; valamely személy vagy helyzet számára jót kívánni. Megáldani ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem a külsõ jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s ezáltal életre is keltjük. Isten a következõ szavakkal hívta fel Ábrahám figyelmét az áldás hatalmára: ,,...és megáldalak téged... és áldás leszesz" (Teremtés 12,2). Hogy milyen formában kérjük az áldást, annak nincs jelentõsége: kérhetem szóban, kérhetem gondolatban vagy akár érzés formájában.
A legfontosabb, hogy tiszta szívbõl kívánjam. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
Megáldhatok minden létezõt. Mostantól kezdve tehát minden embert, akivel találkozom, megáldhatnék, és ekképpen áldás lehetnék mindenki számára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.
De nemcsak embereket, hanem minden tárgyat, sõt minden helyzetet is megáldhatok. Megáldhatom a testem is. Ha valamelyik testrészem gondot okoz nekem, akkor megáldom ezt a részt vagy szervet, de soha nem, a betegséget. Megáldhatom a hivatásomat, a házamat, különösen pedig a családo­mat. De megáldhatom az autómat vagy az utolsó filléremet is. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.
Akár Istent is megáldhatom, azaz Igaz Valómat, ekképpen Isten örökös áldás lesz számomra. Ettõl kezdve áldott életet élhetek, és áldás leszek minden és mindenki számára, akivel csak találkozom.
Felismerhetem, hogy soha nem hagytuk el a Paradicsomot. Az igaz tudat lehetõvé teszi számomra, hogy a "mennyországban" éljek itt és most.

(Kurt Tepperwein)

Zen tanítások: A tiszta tudat

Tévedünk, ha a tudat tisztaságát a tudat ürességével azonosítjuk. Az üres tudat tulajdonképpen értéktelen a zen szempontjából, és így ennek megvalósítása nem célja a zen gyakorlásnak. Annál értékesebb viszont a tudat tisztasága.

A tudatot hasonlíthatjuk egy lakáshoz. Ebben a lakásban mindenféle berendezési tárgy helyezkedik el, mely tárgyaknak fontos funkciójuk és szerepük van, miközben az életet éljük. Ha belépünk ebbe a lakásba szinte az első pillanatban észrevesszük, hogy ez egy tiszta, rendes ház-e, vagy pedig lakója elhanyagolja. Észrevesszük persze akkor, ha igényesek vagyunk, és van szemünk is a tisztaság meglátására. Tegyük fel, hogy kaptunk egy olyan lakást, amely koszos, piszkos, elhanyagolt. Nyilvánvaló, hogy nem dobjuk ki az összes berendezési tárgyat a lakásból nagytakarítás ürügyén, hanem minden egyes tárgyat letisztítunk és rendet rakunk. Csak a piszkot és a rendetlenséget távolítjuk el. Egy üres lakást lehet ugyan tisztának nevezni, csak éppen alkalmatlan, hogy benne lakjunk.
A tudatot is számtalan dolog szennyezi. De azért még ne akarjuk eldobni az egész gondolkozást, mert vannak hibás gondolataink. Vagy, mert nem mindig sikerül logikusan átgondolni valamit. Vagy azért, mert gondolatainkat sokszor nem odaillő, a gondolkodási folyamatot félrevezető érzelmek kísérik. De ne dobjuk el az érzelmeinket sem, csupán azért, mert ezek között vannak kellemetlenek, másokat sértők vagy konfliktust eredményező érzelmek. Ha eldobnánk, ez azt jelentené, hogy tudatunk a vártnál sokkal nagyobb mértékben szennyezett. Ennél már csak egy hibásabb látásmód létezik: az egész tudatot megszüntetni akaró látásmód. Természetesen vannak még más tudatfolyamatok és tudatállapotok is, melyek szintén lehetnek szennyezettek vagy tiszták.
A zen a gyakorlással, az elmélyedéssel, az elmélkedéssel – ami a tudat kutatását jelenti –, a tiszta tudatot akarja elérni, anélkül, hogy a tudatfolyamatokat meg akarná vagy meg kellene szüntetni. A tudatot tisztává tenni, a tudatot tisztába tenni, ez minden zen gyakorló célja Bódhidharma óta, és ezt a tanítást adták át közvetlen módon, szívtől szívig, tudattól tudatig a zen mesterek.
A fentiek illusztrálására álljon itt egy régi zen történet Terebess Gábor fordításában:
„– Még egy ilyen nagy bölcs se szabadulhat a portól? – kérdezte a söprögető Csao-csou zen mestert egy látogató.
- A por kívülről jön – felelte Csao-csou.
Máskor egy szerzetes szólította meg:
– Hogy találsz egy porszemet is ilyen ragyogóan tiszta kolostorban?
– Nézd, itt van még egy – nyugtatta meg Csao-csou.”

De mik is azok a szennyeződések, tisztátalanságok, melyektől meg akarjuk tisztítani a tudatot?
Gondoljunk arra, hogy a tudat igazi természete a függetlenség, a szabadság. Ez jelenti a tudat szellemi természetét is. Ha a tudat korlátok közé van kényszerítve, azaz a tudatfolyamatok, melyek benne zajlanak, függenek más tudati tényezőktől, akkor ez a tudat elveszti igazi természetét, elveszti szabadságát. Ez az, amit a zen szennyezett tudatnak nevez. A nem-tiszta tudatban az elfogultságtól kezdve, az önismeret hiányán keresztül, az előítéletekig egy sor olyan tényező van jelen, mely akadályozza a tudat szabad mozgását. Ezeket az akadályokat kell megszüntetni ahhoz, hogy megélhessük szabadságunkat.
Nehezen elhárítható akadályt jelentenek például a „jól informáltság”, az „okosabbság”; a nehezen megszerzett tudásunkba vetett hit; a tudatról, szabadságról és a tudatfolyamatokról megszerzett ismeretek. Ugyanis ha nagyon jól tudjuk, hogy mi az „igazság”, akkor még azt sem tudjuk elfogulatlanul megítélni, ami közvetlenül a szemünk előtt történik. Nem tiszta a tudatunk.

Az elfogulatlanság – amikor úgy látunk, hogy szemünket nem befolyásolja annak a tudása, hogy mit kellene látnunk – lehetőséget teremt arra, hogy úgy és olyat láthassunk, ahogy és amit azelőtt még soha, és amit elfogulatlanság nélkül nem is pillanthatnánk meg. Ez a tiszta tudat. Amikor a dolgok igazi természetüknek megfelelően nyilvánulnak meg. Amikor a tudat is igazi természetét mutatja fel.

 

A szellemi törvények - A hit törvénye

Túlságosan nagyra értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékérõl.
A hit nem más, mint emlékezés az ember saját, isteni természetére. Jézus gyakran mondta: "...legyen úgy, ahogy hitted!" (Máté 8,13) Ez egyike a szellemi törvényeknek. Figyeljünk hát oda, hogy mindig az igazat higgyük! Nem az történik ugyanis, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.
 

A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.

A hit "belsõ tudás", amely nem külsõ bizonyítékokon nyugszik, hanem az igazság és a valóság belsõ felismerése. Az igaz hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magam az egyetlen erõnek, és azt a kívánt célra koncentrálom.
A köszönet azért fontos, mert megköszönni azt szoktuk, amit kapunk. És ezzel a köszönettel a beteljesülést a mába helyezzük. Hitünk dolgozhat nekünk is, de ellenünk is, a hit ereje ugyanis azt fogja megvalósítani, amirõl az ember legbelül mélyen meg van gyõzõdve. A gyógyító hit már nem a külsõ látszatra figyel, hanem a belsõ létre koncentrál, s ennek következtében önmagát kívül is megjeleníti: körülményként vagy gyógyításként valósul meg.
Paracelsus felismerte, hogy a képzelet sok betegségnek elõidézõje, a hit azonban minden betegség gyógyítója. Jézus újra meg újra hangsúlyozta a "kitartó hit" fontosságát. Elõfordulhat azonnali gyógyulás is, gyakran azonban órákig, napokig vagy akár hetekig kell erõsítgetni hitünket.

A hit tehát nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, a valóságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondtam, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezõjében, mint amit el kíván érni. A kétely az a hit, amely ön ellen dolgozik!
A legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaim beteljesülését kitolom a jövõbe, ha a jelenben tudatommal a hiányosságokra összpontosítok. Csak akkor válik szabaddá az út az egyetlen erõ számára, ha a megvalósítás gondolata most tölt el engem. Csak ekkor tapasztalhatom meg a beteljesülést.
Hittel kell hát igent mondanunk arra, hogy az egyetlen erõ most gyógyít meg engem, most segít nekem. A gyógyulás mindig a tudat kitágulásával kezdõdik. A kitartó hit, mint a belsõ valóság felismerése, minden akadályt felszámol, amely a gyógyító energiák útjában áll, és így lehetõvé teszi a tökéletes egészséget. Ezzel megteremtõdik a kívánt állapot:
 "Ha, hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek."

(Kurt Tepperwein)

Az Isten

-         Ki az Isten?
- Az Isten a világ szellemi lényege.
- Honnét tudjuk, hogy van Isten? 

- A világban vannak anyagi jelenségek, tehát van anyag. A világban vannak szellemi jelenségek is, tehát van szellem.
- Hány Isten van?
- A világnak egy szellemi lényege van. De ez a szellemi lényeg nagyon sokféle szinten, és sokféle formában nyilvánul meg. Ezt tudva, beszélhetünk akár istenekről is.
- Miért keletkezett annyi vallás?
- Minden vallás ugyanarról az egyetlen transzcendenciáról beszél, más történelmi korszak, más kultúra más formanyelvén, máshová helyezve a hangsúlyokat. A Biblia Istene sem azt mondja, hogy nincs isten rajtam kívül, hanem csak azt, hogy ne legyenek neked isteneid rajtam kívül.
- Melyik Isten igazi vallása?
- Amelyik nem tartja magát igazabbnak a többinél.
- Személy-e az Isten?
- Kezdetben nem volt személy, hanem egy téren és időn kívüli - tehát makrokozmikus - erő. Azután évezredek óta annyi, őt személyesen megszólító szellemi energia áramlott felé, hogy lassanként személyessé is vált. Így hát kölcsönösen teremtik egymást az emberrel.
- Van-e bennünk valami Istenből?
- Az igazi emberben van valami Istenből, egy rész az egészből, térben és időben, tehát a mikrokozmikus létben.
- Vannak nem igazi emberek?
- Egy idő óta egyre többen születnek a földre emberformában, de lélek - azaz isteni rész - nélkül. Isten fiai ok is, de nem a mi kozmoszunkból jönnek. Tevékenységük itt és most kedvezőtlen a számunkra.
- Mit csinál bennünk az isteni rész?
- Várja, hogy mi megváltsuk őt. Ez azt jelenti, hogy olyan szintre kellene fejlődnünk, amikor már véglegesen leszállhatunk a lét kerekéről, kiszakadhatunk az újratestesülések forgatagából és ezzel együtt belőlünk is kiszabadulhat az isteni rész és visszatérhet eredetéhez, a makrokozmikus léthez.
- Csonka-e most az Isten?
- A tökéletes mindig tökéletes marad. Az Isten az emberrel és az egész teremtett világgal együtt tökéletes. A teremtés és az egész világ-fejlődés az Istennel történik, az Isten belső folyamata. Istenen kívül nincsen semmi se.

(Popper Péter)

Az ajtó

Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó.

A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Ha teljesen leállítod a képzeletedet, egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen, és a megértés segít gazdagabbá tenned a kapcsolataidat. Most, hogy már tudod, hogy a kapcsolatok a képzelet teremtményei, miért nem fordítasz még több képzeletet rájuk? Miért nem élvezed ki őket annyira, amennyire csak lehetséges? Ha a virág nem más, mint csupán a képzeleted teremtménye, miért nem teremtesz gyönyörű virágot? Miért elégedsz meg egy közönséges virággal? Engedd, hogy virágod smaragdokból és gyémántokból legyen.
Bármit teremt a képzeleted, engedd. A képzelet nem bűn, hanem képesség. Ahogyan átkelsz egy folyón, és hidat építesz a két part között, éppúgy működik a képzelet két ember között. A két létező kivetít egy hidat - nevezd szeretetnek, nevezd bizalomnak -, amely a képzelet teremtménye. A képzelet az egyetlen kreatív készség az emberi lényekben, ezért minden, ami kreatív, az a képzelet teremtménye. Élvezd, és tedd egyre csodálatosabbá és csodálatosabbá. Idővel el fogsz jutni egy pontra, ahol nem függsz többé a kapcsolatoktól. Megosztod, amid van. Ha van valamid, megosztod másokkal, de elégedett vagy úgy, ahogy vagy. Minden szeretet a képzelet teremtménye, de nem negatív értelemben, ahogyan ezt a kifejezést általában használni szokták. A képzelet isteni képesség.

(Osho)

A bőség energia

A leggyorsabb módja az életedbe történő beáramlás növelésének energiaszinted emelése, hogy több életerőd, energiád legyen.
Ha valaki a 0% energiaszinten van, akkor halott. Sajnos nagyon sokan élnek picivel a 0% fölött.
Másrészt, ha azt vesszük, hogy a legmagasabb energiaszint a 100%, akkor amint magasabbra lépsz a skálán, többet fogsz kapni a jó dolgokból, mert magasabb szinten rezegsz.

 
Minél magasabbra jutsz a skálán, annál könnyebben tudod használni a Vonzás Törvényét. Csak annyit kell tenned, hogy kigondolsz valamit, érzelmet adsz hozzá és gyorsan manifesztálódik, mert életerőd szabadon áramlik, nincs elzáródva.

Energiaszinted nem csak pénzt vonz életedbe, hanem minden mást, beleértve más embereket is. Ha nagyon alacsony az energiaszinted, ugyanazt az energiát vonzod be, amit kibocsátasz. Más szavakkal olyan embereket és kapcsolatokat vonzol életedbe, melyek ugyanilyen alacsony szintű energiával rendelkeznek.

 
A legtöbb embernek tudtán kívül egyszerűen több energiára van szüksége. Azt hiszik pénzt akarnak, pedig a pénz nem más, mint egy energia forma.

Állj meg itt és gondolkodj el rajta, mert ez kulcsfontosságú pont a pénzáramlat megnyitásához! Ha ezt megérted, meglátod, hogy az egész világ megváltozik. Összegezhetjük úgy is, hogy ha növeled energiaszinted, növeled bevételeidet.
Ilyen egyszerű.

(Dr.Robert Antony)

A szellemi törvények - Az imagináció törvénye

Minden képszerû elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. Ha eközben a hittel szemben fellép az akarat, mindig a hit gyõz. A képszerû elgondolások esetében minden erõszakos igyekezet az ellenkezõ hatást éri el.
Minden ember képes arra, hogy elgondolásait képszerûen jelenítse meg. Egy gyermek a hallottakat vagy a látottakat csakis képszerûen tudja megjeleníteni. Minden jó építész elõször lelki szemei elõtt látja a kész házat, mielõtt még papírra vetné az elsõ vonalakat. Némelyek azonban hagyták ezt a természetes velünk született képességet "elaludni", mert már csak álmukban használják, de bármely pillanatban újra lehet ébreszteni.

A kép a tudatalatti és a lélek nyelve. A kívánt végeredményt képszerûen teljes részletességében ajánlatos kidolgozni, színesen és az eredeti környezetben kell elképzelni, majd egyre pontosítani, egyre aprólékosabban kidolgozni. A kép természetesen akár film is lehet.
A belsõ képek életünk nagy részét meghatározzák. Ha egy bizonyos képet vagy elképzelést nem tudatosan hívunk elõ tudatunkba, akkor a tudatalatti a belsõ raktárt, a "belsõ képtárat" veszi elõ, és ezeket a képeket valósítja meg. Ezért ajánlatos a kívánt végeredményrõl tiszta képet alkotnunk. Ezeket a képeket újra és újra tudatunkba emeljük, és ott lehetõleg sokáig megõrizzük. A kívánt végeredménnyel ellentétes képeket tudatosan ki is "olthat­juk" belsõ képtárunkból, vagy egyszerûen lecserélhetjük elképzeléseinkre.
Képzelõerõre van szükségünk ahhoz, hogy a kívánt végeredményt képszerûen meg tudjuk jeleníteni, és ezeket a képeket szemünk elé tudjuk varázsolni. Minden gyerek képes erre, ám idõvel elveszítjük ezt a képességünket, mert alig-alig használjuk. Ám mindaz, amit elfelejtettünk, újra felidézhetõ.
A következõ dolgokat tudjuk képszerûen megjeleníteni:

• konkrét tárgyakat
• absztrakt fogalmakat és értékeket
• cselekvésfolyamatot vagy filmet
• önmagunkat

A megjelenítéshez alkalmazhatjuk a vetítõvászon ­technikát, ami azt jelenti, hogy magam elé képzelek egy üres vetítõvásznat, és hagyom, hogy a kívánt végeredményrõl szóló film vagy képsor megjelenjen rajta. Ha az nem elég, akkor ajánlatos egy valóságos képet beszerezni, legyen az akár egy újságkivágás, egy fotó vagy egy kollázs.
Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyûlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia. Minél tovább és minél gyakrabban jelenítem meg szellemi képernyõmön a képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia.
Fontos az is, hogy a kívánt végeredménnyel azonosuljak: hogyan fogok érezni, hogyan fogok viselkedni, ha az általam elképzeltek megvalósulnak.
Ha a kép kellõképpen eleven, önállóvá válik, ami azt jelenti, hogy kezdetben én döntök a részletek felõl, ám lassanként maguktól jelennek meg lelki szemeim elõtt, mígnem azáltal, hogy újra meg újra elképzelem, végleges formát öltenek.

Ha ilyen kép lebeg lelki szemei elõtt, és néhány percig meg tudja tartani, akkor az szellemi szinten már meg is valósult. Minthogy minden változáshoz energiára van szükség, ezért a fizikai megjelenítéshez megfelelõ mennyiségû energiát kell mozgósítani és a képpel összekötni. Egy egyszerû változást egyetlen üléssel meg lehet valósítani, nagyobb dolgokhoz alkalmasint akár száz ülés is szükséges lehet. Ez szellemi szinten is ugyanúgy mûködik, akár a fizikában.
Amint készen van a kép, és elegendõ energiával van feltöltve, akkor még "magamévá kell tenni". Birtokba veszem oly módon, hogy azonosulok vele, érzem, miként érzem majd magam, és látom, miként fogok majd viselkedni. Mindenekelõtt végtelen hálát érzek azért, hogy elképzeléseim beteljesülnek. Ezután mindent teljesen elengedek, hogy a kép manifesztálódhasson.
Talán arra gondol, hogy mostantól kezdve semmi sem lehetetlen. Ez abban az esetben igaz, ha képes elegendõ energiát mobilizálni. Csupán az ön által mobilizált energia mennyisége szab korlátokat. Végtelen és kimeríthetetlen energia vesz körül bennünket, ám ebbõl csupán annyit tudunk mozgósítani, amennyit képesek vagyunk felfogni. Tudatunk kitágításával megnöveljük a felhasználható energia mennyiségét.
Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy csak azt tudjuk fogadni, aminek jövetelét már látjuk lelki szemeinkkel. Amint látom a kívánt végeredményt, szellemiekben megteremtem, és a mentáltréningek segítségével a fizikai szinten is megjelentetem. Ez lehet egészség, valamely probléma megoldása, sze­retet, munkahelyváltás vagy spirituális fejlõdés. Ezek mind-mind a teremtés tökéletes ideái, ame­lyek nyomban megvalósulnak, mihelyt tudatomban rögzítem õket!!!

Ehhez két erõre van szükségem:

• képzelõerõ
• megjelenítõerõ

A képzelõerõ közvetíti a képeket, éspedig vagy az emlékezetbõl, vagy pedig a képzeletbõl. A megjelenítõerõ ezeket a képeket szellemi képernyõnkre varázsolja, és ott rögzíti. Minél pontosabban képzelek el valamit, és minél hosszabb ideig tartom ezen a szellemi képernyõn, annál több energia árad, és annál gyorsabban fog a fizikai síkon is megjelenni.
A képszerû megjelenítés nem olyan látást jelent, mint amit két szemünk kínál. Mindenki képes rá, sõt nem is lehet meg nélküle, mert a képszerû megjelenítés a "tudattalan nyelve". Csupán arról van szó, hogy ezt tudatosítsuk. Sokat segít, ha úgy teszünk, mintha látnánk ezeket a képeket, és minden apró részletükkel együtt alaposan megszemléljük: hogy néznek ki, milyen színeket, milyen formákat észlelek, milyen érzéseket keltenek bennem?
És ezzel eljutottunk a "belsõ megéléshez". Így tudom a testemben végbemenõ történéseket, folyamatokat észlelni és irányítani: gondolataimat, anyagcserémet, vérkeringésemet, emésztésemet stb. Felismerem, hogy én nem a testem vagyok, az csupán létem egyik kifejezõdése, és én határozom meg, hogy mi történik. Én uralom a testem!
A kívánt végeredményt a lehetõ legprecízebben, legpontosabban ajánlatos megformálni, miként egy operatõr dolgozik, aki a látottakat filmre rögzíti. Tehát a "sors-fotósnak" olyan tisztán, világosan és tökéletesen kell megfogalmaznom kívánságomat, hogy képes legyen a kívánt állapotot megteremteni.

Nem azt kapjuk ugyanis, amit kapni akarunk, hanem azt, amit megrendelünk!
Minél pontosabban kifejezésre juttatom kívánságomat, annál pontosabban tudja a sors az ekképpen megalkotott képet fizikai szinten manifesztálni! Minthogy ezek a ,,belsõ képek" határozzák meg az életünket, az adott képeket ellenõriznem is kell magamban, hogy vajon pillanatnyi állapotomnak megfelelnek-e.
A "belsõ képeknek" három fajtáját különböztetjük meg:

• Aktív képek.

Ezek azok a képek, amelyek az adott idõszakban tudatosan vagy öntudatlanul meghatározzák éle­temet.

• Latens képek.

Ezek azok a képek, melyek mélyen el vannak rejtve a tudatalattiban, melyeket tudattalanul érzékeltünk, vagy éppen szándékosan "felejtettünk el", és tétlenül pihennek bennünk, mígnem egy speciális helyzet éltre nem kelti õket.

• Óhajtott képek. Ezek azok a képek, amelyekre nagy szükségünk volna az életben, mert építõ jellegûek, és személyiségünk fejlõdésére jó hatással volnának, ám nincsenek meg!

Ezeket a képeket kellene megteremtenünk ahhoz, hogy beteljesedett életet élhessünk.

Az aktív és a latens képeket rendszeresen ajánlatos ellenõrizni, hogy vajon raktározásuk még mindig kívánatos-e. A fölöslegessé vált, túlhaladott képeket, programokat és magatartásmintákat mentálisan újra át kell élni vagy fel kell oldani. Mert ezek is megvalósulnak, és fölöslegesen vesznek el tõlünk energiát.
A festõ azt a képet festi, amelyet önmagában lát. Az élet hasonlóképpen jár el: megteremti azokat az életkörülményeket, amelyeket mi "belsõ képként" látunk és rögzítünk.

(Kurt Tepperwein)

Spirituális tanmese

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett:
- És most? Akarsz még mondani valamit?
A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: "És most?" Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva volt és puhány, akkor mosolygott, és megpróbált a kedvében járni. De Buddha egyikhez sem hasonlított; nem volt dühös, egyáltalán nem sértődött meg, és gyáva sem volt. Csak tárgyilagosan megkérdezte: "És most?" És más nem történt.

Buddha tanítványai viszont nagy haragra gerjedtek, nem gondolkodtak, hanem reagáltak. Legközelebbi tanítványa, Ánanda így szólt:
- Ez túl sok, ezt nem tűrhetjük el. Te csak tartsd magad a tanításaidhoz, mi meg majd megmutatjuk ennek az embernek, hogy ilyet nem tehet! Meg kell büntetnünk érte! Máskülönben mindenki elkezd majd ehhez hasonló dolgokat cselekedni.
Buddha ezt felelte:
- Hallgass! Ő nem okozott nekem fájdalmat, de te igen. Ő új ember, idegen. Bizonyára hallott felőlem valamit, hogy "ez a férfi vallástalan, veszélyes ember, aki letérít másokat a helyes útról, egy forradalmár, egy erkölcstelen gazember", és ezek alapján alkotott rólam képet. Nem engem köpött le, hanem a saját elképzelését, azt a képet, amelyet rólam alkotott - hiszen nem ismer engem, akkor hát hogyan köphetett volna le engem?
- Ha mélyebben belegondolsz - mondta Buddha -, a saját elméjét köpte le. Én nem vagyok része, és látom, hogy ez a szegény férfi bizonyára valami mást is akar mondani, mert ez is a közlés egyik módja - a köpés is egy eszköz arra, hogy elmondjunk valamit. Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy a nyelv alkalmatlan - a mély szerelem, az erős harag, a gyűlölet, az imádság idején. Vannak olyan intenzív pillanatok, amikor a beszéd kevés. Ilyenkor tennünk kell valamit. Amikor nagyon szerelmesek vagyunk, és megcsókoljuk vagy megöleljük a kedvesünket, mit teszünk? Elmondunk valamit. Amikor haragszunk, rettenetesen haragszunk, és megütjük vagy leköpjük a haragosunkat, azzal is mondunk valamit. Én megértem ezt az embert. Bizonyára valami mást is akar mondani, ezért kérdeztem meg tőle: "És most?" A férfi még inkább összezavarodott.
Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:
- Ti nagyobb fájdalmat okoztatok, mert ti ismertek engem, évek óta velem éltek, és még mindig visszatámadtok.
A férfi meglepetten, összezavarodva tért haza. Egész éjjel nem tudott aludni. Ha valaki találkozik egy buddhával, rendkívül nehéz, lehetetlen ugyanúgy álomba merülnie, mint előző éjszaka. Szüntelenül ott kavarog a fejében az élmény. Nem tudta megmagyarázni magának, mi történt. Egész testében remegett, és verítékezett. Még sohasem találkozott ilyen emberrel; Buddha darabjaira törte egész elméjét, minden megrögzött szokását, egész múltját.
Másnap reggel újra odament. Buddha lábaihoz vetette magát, aki újra megkérdezte:
- És most? Hiszen ez is egy módja annak, hogy elmondjunk valamit, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amikor idejössz, és megérinted a lábamat, azzal olyasmit mondasz, amit szokványos eszközökkel nem lehet elmondani, amihez minden szó kevés; nem fér el bennük.
Aztán így folytatta:
- Nézd, Ánanda, ez a férfi megint itt van, és mond valamit. Olyan ember, akiben mély érzelmek dúlnak.
A férfi felnézett Buddhára, és azt mondta:
- Bocsáss meg azért, amit tegnap tettem!
Buddha így felelt:
- Bocsássak meg? De már nem vagyok ugyanaz az ember, akivel tegnap azt tetted. A Gangesz szüntelenül áramlik; soha nem marad ugyanaz a Gangesz. Minden ember egy folyó. Az az ember, akit leköptél, már nincs itt; én csak hasonlítok rá, de nem vagyok ugyanaz, sok minden történt ebben a huszonnégy órában! A folyó nagyon sokat haladt előre. Ezért nem tudok neked megbocsátani, mert nincs bennem semmi neheztelés irántad. És te is más vagy. Látom rajtad, hogy már nem vagy ugyanaz az ember, aki tegnap idejött, mert az a férfi dühös volt - milyen dühös volt! Ő köpött, te pedig meghajolsz előttem, megérinted a lábamat; hogyan lehetnél ugyanaz az ember? Nem vagy ugyanaz, ezért felejtsük is el a dolgot. Az a két ember, aki köpött, és akit leköptek, már nincs többé. Gyere közelebb! Beszélgessünk valami másról!"
(Osho)