A világ és az ember eredete mindig is foglalkoztatta az emberiséget, bár igaz választ sosem talált erre a kérdésre, legalábbis napjainkig.
A kezdetek
Az első írásos adatok a Teremtés eposzban lelhetők fel. Ez a legősibb sumer alkotás és a legkomplexebb. Főleg a Naprendszer kialakulásával foglalkozik (részletek), illetve valamilyen szinten az élet kialakulásával a Földön. A sumer leírások a földi élet kialakulását időszakokra bontják, és nagyjából ez megfelel az evolucionista elmélet szakaszainak. A Krisztus utáni időkben íródott Biblia is a sumer ismeretekből táplálkozik, azonban olyankor íródott, mikor már a több ezer éves ismeretek, mint „mese” éltek, így fordulhatott elő, hogy nem mindig ismerték, amit fordítottak. Ennek következménye, a helyenkénti nem értelemszerű fordítás, így lett például a sumer élet kialakulásának időszakaiból „nap” mint időszak megjelölés a Bibliában, azaz a sumer hét darab, időben egyenként több százmillió éves szakasz, napnak lett fordítva a Bibliában (1 többszázmillió éves időszak = 1 nap).
A sumer kultúra még nem misztifikálta el az eredet kérdését, azonban a görög már igen, ez lett a görög mitológia, a római kultúra már inkább katonai volt, sem mint tudományos, ekkor már minden ősi tudást elfelejtett az ember.
A Római Birodalom bukása után erős sötétség ült az emberi tudásra, és csak annyi információ létezett, amennyit a vallás átadott. Ekkor főleg a teremtés elmélet létezett, ezt még a tudósok, mint például Newton (1642-1727) is támogatták, mondván a bonyolult életformák, vagy szervek nem tudtak csak úgy maguktól létrejönni. Később William Paley (1743-1805) érdekes kérdést tett fel, ha az élet bonyolultsága olyan akár egy óraműé, akkor ki az órásmester, aki ezt összerakta, mert csak úgy magától nem áll össze egy óramű.
Az 1800-as évek közepén egyfelől a technikai fejlődés, másfelől az ideológiai változások a materializmus megerősödését eredményezték, ennek egy markáns képviselője volt, Charles Darwin (1809-1882), aki az 1859-ben megjelent, A fajok eredete c. művével komoly kihívást jelentett az addigi teremtés elméleteknek.
Mai nézetek
Napjainkban Európa északi országaiban a lakosság 80-85% biztosan hisz a darwini evolúcióban, Európa középső országaiban ez az arány 60-70%, Európa déli részein 50% körül, míg az Egyesült Államokban kevesebb, mint 40%.
A mai iskolák tantervében szinte kizárólagosan az evolúció szerepel, mint tananyag. Meg sem említik, hogy bármi más is létezne. Kivéve az Egyesült Államokat, ahol hol azért perelnek be egy iskolát, mert egy alternatív teremtés elméletet is oktatnak, vagy azért, mert éppen hogy nem. Ott igazából a tanáron múlik, hogy mit tanít, de jól szinte sosem sül el a dolog.
Magyarországon tipikus példa, hogy a fiatalon végzett tanár, az iskolák 5-8 osztályában viccként üti el az alternatív teremtés gondolatát, nevetve megkérdi a gyerekektől, hogy el tudják képzelni, hogy UFO-któl származunk? Hangos nevetés, és a kérdés már nem kérdés többé. Szerencse, hogy a diákok tudnak olvasni, és az interneten hamar sok jó, valós információt tartalmazó oldalt találnak, és elgondolkoznak.
Intelligens Tervezés
Napjainkra felerősödött a XIX. század végén indult mozgalom, melynek neve Intelligens Tervezés (Intelligent Design). Olyanok, mint F.C.S. Schiller, az oxfordi egyetem kutató filozófusa, Larry Witham, Polányi Mihály vegyész és filozófus, Michael Bebe biokémikus, C.B. Taxton kémikus, W.L. Bradley agykutató, R.L. Olsen geokémikus, prof. Dean Kenyon, Michael Denton aki akkora hatást ért el napjainkban Evolution c. könyvével, hogy sokan megkérdőjelezik a darwini evolucionizmust.
Az Intelligens Tervezés mozgalom híres tudósokból áll, akik sorra bizonyítják a darwini materialista fejlődéstörténet hibáit. Ők a legnagyobb hiányosságnak azt tartják, hogy rengeteg az ismeretlen az evolúciós elméletben, nagyon sok dolog nem bizonyított, sőt elképzelni sem tudjuk.
Bár egy-egy fejlődési szakasz modellezhető, azonban a legtöbb nem. A feltételezett fejlődési időrend 70%-a egyszerűen hiányzik, vagy csak belemagyarázott, de annyira, hogy az már fájdalmas. Ráadásul vannak olyan szervek, melyek nem igazán tudtak kialakulni a „semmiből” folyamatos fejlődés révén, ilyen például a szem. Ma minden tudós egybehangzóan állítja, hogy ez a szerv vagy ilyen, amilyen ma, vagy nem képes ellátni funkcióját. Ehhez hasonlóan több szerv is van még, ahol hiányzik sok-sok láncszem a fejlődésben.
Az Intelligens Tervezés mozgalom tábora egyre növekszik, ami nagyon érdekes, hogy egyre több olyan kutató csatlakozik a mozgalomhoz, aki előzőleg vagy hitt a darwini evolúcióban, vagy csak szimpatizált vele, aztán amikor egy-egy szakterületen mélyre „ásott”, megdőlt saját materialista nézete és ekkor rengeteg korlát szabadult fel, és el kezdte megérteni a dolgokat.
Az Intelligens Tervezés mozgalomra jellemző, hogy megkérdőjelezi a darwini materializmust, ugyanakkor nem áll elő konkrét magyarázattal. Nem állítja, hogy ki teremtette az egész világot, az élőlényeket, az embert, de hitelt érdemlően bizonyítja a darwinizmus hibáit, belemagyarázásait. A mozgalom bizonyítja, hogy egy ilyen bonyolult világmindenség, vagy csak akár az élet a Földön akkora komplexitással rendelkezik, hogy az csak úgy magától, bármilyen irányítás, vagy szervezés nélkül nem jöhetett létre.
Bioinformatika
Hol lehet az igazság? Talán a bioinformatika megadja a választ.
Az elmúlt néhány évszázadban eluralkodott az emberi gondolkodásban a „természettudományos” világnézet, mely a valóságot egzakt, matematikai módszerekkel igyekszik leírni, logikai következtetéseket hoz, és csak azt hajlandó elfogadni, amire „bizonyítékot” talál. Sokszor viszont azt sem akarja elhinni, amit lát, hiszen bármilyen tapasztalását meg tudja kérdőjelezni aszerint, hogy el akarja hinni, vagy sem. Minden olyan esetben, mikor nem tud a természettudományos világnézet valamit, a saját törvényeivel, szabályaival bizonyítani, arról nem vesz tudomást, az nem létezik.
Mivel csak az anyagi világot ismeri el valós létezőként, egyre gyakrabban találkozik olyan jelenségekkel, törvényszerűségekkel, hogy a saját megismerési módszerei alkotják a legnagyobb gátat, képezik megismerési, fejlődési korlátait. Paradox helyzet, hogy egyre gyakrabban szembesül azzal a helyzettel, hogy nem lát túl a saját maga építette falon. A fizikusok, a természettudósok közül mindig is kiemelt szereppel bírtak, mert egyfelől számokkal, matematikai törvényszerűségekkel dolgoztak, másfelől azonban gondolkodási módjukban nem korlátozottak, gondolkodásuk szabadabb.
A mai kutató fizikusok kivétel nélkül tudják és vallják, hogy az ember az univerzum része, egy köldökzsinórral kapcsolódik ahhoz, a világmindenség hatásai és törvényei alól nem hogy nem vonhatja ki magát, hanem azok egyenesen feltételei létének. Amiért a modern ember nem akarja tudomásul venni, hogy csak a saját környezetében életképes, attól az még igaz. A környezetünk bármilyen minimális változása, például ha csökken a légkör oxigéntartalma, vagy pár fokkal hidegebb lenne, 4-5 métert csökkenne a földek vízszintje, mind komoly megélhetési problémát jelentene, pedig ez bolygónk életében említésre sem érdemes változás.
Az embernek fontos kapcsolatai vannak a szűkebb és tágabb értelemben vett külvilágával, melyet bioszférának nevezünk. Napi életünk során alkalmazkodnunk kell az évszakok, a nappalok – éjszakák változásaihoz, az időjárás változásaihoz, de még ahhoz is, hogy milyen természeti környezetben élünk (tenger, hegy, alföld, stb.). Tudjuk továbbá, hogy a Hold fázisai befolyásolják a női hormonrendszer működését, a napfolttevékenység, illetve a napkitörések befolyásolják a fertőző betegségek terjedését (statisztikailag igazolt).
Szűkebb körben az ember nem tud függetlenül létezni embertársaitól sem, kedélyállapotára, munkaképességére, gondolkodására nagymértékben kihat az emberi társaság, hiszen van, akivel jól érezzük magunkat, és van, akitől szeretünk távol maradni. Éppen így alakulnak ki baráti társaságok, közösségek, vagy ezért váltunk munkahelyet.
Amióta a műszeres méréstechnika érzékelési szintjei elérték a mai „álomhatárokat”, azóta nem csak az ősi, több ezer éves leírásokból tudjuk, hanem ki is tudjuk mérni, hogy a szervezetünknek antennái vannak, melyek biztosítják a kapcsolatot a környezettel. A legismertebb az agy antennája, a hippocampus, mely egyébként minden emlős jellemzője. Ennek segítségével „vesszük” a világmindenség jeleit, melyek igazából elektromágneses jelek. Az élőlények a belső biológiai óráik ritmizáláshoz a külső, a bioszféra jeleit használják. Ez teljesen hasonló, mint a széles körben megvásárolható karórák esete, mikor is egy atomóra rádiójeleit veszik, és naponta legalább egyszer pontosra állítják magukat. Ha hatótávolságon kívül vannak a karórák, akkor havonta fél percet is késhetnek, vagy siethetnek. De ha veszik a jeleket, akkor pontosan működnek, mint az atomóra.
Mondhatjuk, hogy éppen ezen természetben jelenlévő rezgések miatt, az emberiség, a fejlődése során hozzászokott bizonyos környezeti jellemzőkhöz, anyagtípusokhoz, színekhez, formákhoz, stb., ezek, élete meghatározó részévé váltak. A mesterséges anyagok tömkelege nem tartalmazza ezeket a megszokott jeleket, rezgéseket, így egyfajta hiányállapot áll elő. Látható, hogy nem csak azért kell sokat lenni a természetben, mert jó a levegő, hanem hogy az évmilliók alatt megszokott ingerkörnyezetet biztosítani tudjuk, hiszen ezek hangolják egészségre a szervezetet, azaz vegyük az atomóra rádiójeleit, hiszen karóránk már elhangolódott.
Az univerzum hullámtermészete nem csak hogy létezik, hanem szigorúan meghatározza az emberi életet, tehát az emberi élet, egy alrendszere a világmindenségnek. Éppen ezért e köldökzsinór nélkül nincs élet. Ezt meg is tapasztalták az első űrhajóknál, tengeralattjáróknál, a beton bunkereknél, ahol az egyébként tökéletes egészségi állapotban lévő, orvosok és tudósok hada által ellenőrzött és irányított emberek, néhány nap alatt betegek lettek, ismeretlen okok miatt, „szétesett” egészségük, bár minden szervük önállóan tökéletesen működött, csak együtt nem (mint amikor egy zenekar széthangolódik karmester hiányában). A természetes környezet biztosítása érdekében mesterségesen gerjesztik a földi elektromágneses jeleket, ott, ahol ezek nem léteznek, vagy nagyon gyengék (űrutazások, tengeralattjárók, bunkerek, beton toronyházak).
Az ember, társas lény, „érzi” másik ember jeleit, ettől szimpatikus vagy nem valaki, még anélkül, hogy beszéltünk vele. A család is hasonló, hiszen egymásnak szimpatikus emberek közösen szeretnének élni. Évek alatt, mivel folyamatosan veszik egymás jeleit, összehangolódnak, egymáshoz szoknak, sőt kialakul egy függőség is. Amennyiben az egyik fél jelenléte hosszabb ideig megszűnik, úgy hiányállapot lép fel. Tudósok egyértelműen kimutatták, hogy több év együttlét nem múlik el nyomtalanul, a másik fél lenyomata (engram) ott marad, erre emlékszik a szervezet egész életén át, még ha agyilag nem is akarja. Éppen ezért több évi házasság után nem lehet örökre elválni, mert mindkét fél sérült marad.
Fizikából és kémiából azt tanultuk, hogy az anyag egységnyi építőkockái, az atomok is elektromágneses vibrációként értelmezhetőek, egymástól csak vibrációs paramétereikben különböznek. A „mégis mozog a Föld” megállapítás a múlt század elején a „minden csak vibrációként értelmezhető”-vel bővült. Ezért van az, hogy az anyagminták azonosítását már hosszú ideje kizárólag ezeknek a vibrációs paramétereknek az azonosításával végzik a laboratóriumok.
Az atommag körül az elektronok különböző pályákon keringenek és csupán az elektronok helyzete határozza meg, hogy az illető anyag mi lesz, lehet akár vas vagy műanyag. Ráadásul a keringő, rezgő elektronok által elfoglalt térbeli hely nagyságrenddel nagyobb, mint az atommag és az elektronok anyagi térfogatának összessége. Ez azt jelenti, hogy amikor az autóban, vagy repülőben ülünk, akkor igazából szinte nincs alattunk anyag. Ha az elektronok nem rezegnének ilyen gyorsan, ki is esnénk, mert maga az anyag nagyságrenddel kevesebb. Ha leállítanánk egy pillanatra a rezgést, akkor a repülő úgy nézne ki, mint egy szita, ahol a lyukak felülete nagyságrenddel nagyobb, mint a tömör anyag.
Ezt már az iskolában is tanítják, azonban kevesen gondolkodnak el a valóságtartamán.
Minél bonyolultabb egy anyagi szerveződés (sejtek, szövetek, szervek, stb.), annál komplexebb a rá jellemző vibrációs spektrum, annál összetettebb biológiájának dinamikája: a különböző vibrációs tényezők ismétlődésének ritmikája.
A spektroszkópiás mérések elterjedésével a „kémiai labor” felirat valójában csak mint múzeumi ereklye maradhatott meg a modern laboratórium ajtaján, mert ma már szinte kizárólag olyan mérőműszerek használatosak a méréseknél, amelyek ezeket az élő szervezetre jellemző vibrációkat / rezgéseket azonosítják, és ezáltal minden eddiginél pontosabb képet adnak a vizsgált szövetekről.
Az élőlény és az élettelen tárgy, hasonló szerkezetű, teljesen hasonló atomokból épül fel, innentől fogva az élet fogalma nagyon kisarkított, az élet definíciója nagyon szélsőséges. Lehet, hogy egy másik megfogalmazás kellene. Ami az igazi különbség egy élőlény és egy élettelen tárgy között, az önregeneráció képessége. Addig, amíg egy gép elhasználódik, a folyamatos működése során, addig egy élőlény regenerálódik, így valósítva meg, hogy élete lényegesen hosszabb, mint az őt alkotó sejtek élete, melyek ciklikusan kicserélődnek.
Materializmus, a fejlődés egyik foka
A materialista szemlélet nem ad magyarázatot a regenerációra, a lelki feltöltődésekre, mikor egy jó hír feldobja az embert, vagy olyan eseményekre, mikor egy rossz hír szinte teljesen megbénítja az immunrendszer működését (laboratóriumokban, vagy biorezonanciás elektrodinamikai teszteléssel kimutatható). Pedig az élőlények rendelkeznek energetikai és lelki tényezőkkel. Ezek nem férnek bele a materialista nézetbe. Éppen ezért ütközik bele egyre jobban a materializmus a mai tudásba, tapasztalásba. Olyan ez, mintha a materializmus műanyag játékkocka lenne egy gyerek számára. Annak a korosztálynak megfelel, de amikor felnő a gyerek, már ennél többet szeretne. Valahol itt tartunk mi, jó volt a materializmus egy ideig, de túlnőttük, tovább kell lépni.
A középkorban a vallás és eszméi domináltak, majd jött a materializmus mindent elsöprő szerepe, most tovább kell lépnünk. A természet tudja mindezt, mert egy önszabályzó mechanizmus.
Minden élő szervezet jellemzője az alkalmazkodás képessége (adaptáció), ami azt jelenti, hogy a külső körülmények változása esetén, a saját belső működését úgy szabályozza, hogy a rendszer stabilitása fennmaradjon (homeosztázis). A jól hangolt önszabályozó rendszer nem igényel külső beállítást, a korrekcióhoz szükséges információkat önmagában hordozza. Az élő szervezet, minden ember alkotta szerkezettől eltérően kívülről nem állítható. Nincs hol, és nincs mit beállítani.
Például az ember a szobai termosztáttal szabályozza lakása fűtését, a gépkocsik minden egyes alkatrészének működési paramétereit a gyárban előre beállítják, a hűtőszekrényben állíthatjuk, hogy milyen hideg legyen.
A DNS ismerete átalakította az agyról alkotott elgondolásokat. A DNS tökéletesen irányítani tudja az életet, míg az agy inkább egy adattár, ahova a napi életünk, tapasztalataink, a tanult és megélt dolgok lenyomatai kerülnek, ezek alakítják további viselkedési formáinkat. Az agy inkább könyvtár, és az ember egészének viselkedését befolyásolja. A gond ott kezdődik, mikor az agy átveszi olyan funkciók vezérlését, amelyet nem kellene. Például, ha agyunk szerint táplálkozunk és nem a sejtek igényei szerint. Az agyban tárolt képet pedig a reklámok végeláthatatlan sora alakítja.
Éppen a materializmus következménye a materialista világunk, a rossz értékrend, amikor is csak az számít, amit birtokolni tudunk és cél a „minél többet”. Ez a rossz értékrend eredményezte a fogyasztói társadalmat. Úgy tűnik a természet a túlzott materialista szemlélet kompenzálásaként, egyre több és egyre spirituálisabb új emberi generációt hoz létre, így egyre több „indigó gyerek” születik (részletek).
Összefoglalva
Ha a világot és eseményeit nem csak apró részletekben látjuk, hanem egyben, akkor egyértelműen látható, hogy az élet, lévén egy teljesen önszabályzó rendszer, mely mindig alkalmazkodik környezetéhez, képes alakulni, változni, ily módon a darwini evolúció bizonyos fejlődési útjai tényleg valósak. Valószínű ezeket vette észre Charles Darwin, és ezekből általánosított. Azonban elméletének csak kevesebb, mint egyharmada bizonyítható, így általánosítani, kiterjeszteni ismeretlen eseményekre eléggé bizonytalan dolog. Nem mindenki lesz maratón futó, aki le tud futni 2-3 kilométert, pedig a darwini evolúcióelmélet szerint igen.
A kezdeti meseszerű, mitológiai életfelfogást felváltotta a szigorúan megfogható, anyagi, materiális, de egymagában egyik sem elég. Itt az ideje a materiális mellé tenni egy spirituálisat is, mert csak így egyben kerek az egész. Majd az élet ezt megteszi, és ránk kényszeríti, ha akarjuk, ha nem, ha elfogadjuk, ha nem.
A materializmus legnagyobb “problémája”, hogy teljesen lebutítja az emberiséget, lelki és gondolkodási nyomorba süllyeszti. Azáltal, hogy azt mondja, hogy teljesen véletlenül vagyunk itt, de ennyi erővel akár nem is lennénk, az emberi élet merő véletlen és céltalan, meg is teremti azt a sok gondolkodási korlátot, melyet lebontani hosszú munka lesz. Egy társadalom, mely véletlen és céltalan, annak tényleg nincs se múltja, se jövője. Szerencsére a mai fiatalok nagyon spirituálisak, okosak, lassan csak megmosolyogják a materializmust. Még, ha nem is tudják, mi az igaz, de tudják, hogy mi kevésbé igaz. Egy-két évtizeden belül ezek a fiatalok irányítják az emberi társadalmat. Ők már nem a materializmuson nőttek, hanem a scifi-n. Aki szereti a scifi-t az spirituális. Minden scifi tartalmaz igazságot. Nem véletlenül működik az USA-ban majd két évtizede a Tudatosság Program. Mi már megéljük a materialistától eltérő irányzatok iskolai oktatását is.
A modern tudomány azt várja el minden elmélettől, felfedezéstől, hogy az reprodukálható legyen, megismételhető. Az evolúció elmélete egyáltalán nem felel meg ennek a feltételnek, emellett legtöbb esetben logikailag lehetetlen, kísérletileg nem bizonyítható, sőt sok tudományos módszerrel az ellenkezője bizonyítható. Akkor miért uralkodó világnézet? Mert erre épül az egész fogyasztói társadalom, a modernkori embernek, az ember általi kizsákmányolása. Ha meginog ez a hit, akkor bukik minden, alapjaitól. Amíg az emberiség tudatszintje sokkal alacsonyabb volt, addig ez nem is jelentett konfliktust, azonban már a kilencvenes évek óta, az emberiség tudata nyílik, és hamarosan változni fog a világ. Hónapokon, egy-két éven belül. Egy teljes csőd, egy teljes káosz tudja rákényszeríteni az embert gondolkodásmódjának a változtatására.
Darwin a spirituális
Kevesen tudják, hogy Darwin spirituális ember volt, kötődött a szabadkőművesekhez. Nagyapja, egyik fia és egyik unokája is szabadkőműves volt. Ehhez teljesen hasonló a minta Madách esetén is, aki szintén szabadkőműves családban, ezen eszmék ismeretében nőtt fel. Madách magas tudatszinttel és a világról szóló globális tudással megírta Az Embert Tragédiáját, mely legalább akkora spirituális mű, mint Thoth Smaragdtáblái. Darwin hasonló környezetben szocializálódott, szintén magas tudatszinttel rendelkezett és kidolgozta a fejlődés elméletét. Az evolúció az élet bizonyos szakaszaira, területeire igaz, csak úgy globálisan az elejétől a végéig nem. Darwin szabadkőműves tudása révén jól ismerte a világ működését és mozgató erőit. Soha egyik művében, vagy előadásában sem vonta kétségbe egy felső intelligencia létét, működését, éppúgy a materiálistól eltérő rezgések létét.
Ahogy ma mondanánk Darwin “nagy játékos” volt. Egyfelől elfogadta az élet “játék” voltát, nem vonta kétségbe egy Teremtő erő létét, ugyanakkor a materiális megfigyeléseiből felépítette az evolúció elméletét de csak materiális szintre vonatkoztatva. Tehát több párhuzamos létsíkból csak az egyikre vonatkoztatta megállapításait. Azt sosem mondta, hogy ezen kívül semmi más nincs. A mai modern ember végtelenül messze áll Darwin tudatszintjétől (béka feneke), és egyetlen dolgot tud szajkózni a materiális létet. Azt már nem képes vagy nem akarja felfogni, hogy ezt a materiális létet esetleg egy nem materiális lét hozta-hozza létre, annak része, az vezérli, irányítja, ellenőrzi. Ma nem túl sokan értik meg, amit Darwin is megértett, hogy az élet egy illúzió, egy játék a színfalak előtt. A színpad az anyagi világ, de mögötte a háttér nem anyagi, és a rendező sincs közöttünk.
Hawking vs Darwin
Darwin szabadkőműves tudásával, átlátva a világ párhuzamos síkjait, az egyikben, az anyagi világban megfigyelt egy törvényszerűséget, mely adott esetekben igaz, és ez alapján általánosított, több-kevesebb sikerrel, azonban sosem vonta kétségbe a világ egyéb párhuzamos síkjainak a létezését. Darwin sosem vonta kétségbe egy felsőbb intelligencia létét és szerepét.Hawking is nagyot alkotott materiális téren, azonban nem boldogult az egyéb dimenziókkal. Nem igazán látta át, vagy ha igen, akkor nem igazán adta a világ tudtára, hogy érti a világ globális működését. A dolog odáig fajult, hogy kijelentette, biztosan nem létezik Isten. Ez nagy pofon volt a vallás számára, mely többé-kevésbé támogatta Hawking munkásságát, hiszen valahol a két szélső irány (vallás és materializmus) hasonlókról beszél, és Hawkingban vélték felfedezni azt a tudóst, aki a két szemléletet közelíti majd. Megállapítható, hogy kettőjük közül Darwin rendelkezett magasabb tudatszinttel globálisan nézve a létezést.
Eisntein vs Hawking
Einstein a párhuzamos síkok egységét, együttműködését bizonyította. Nem csak tudta azok létét, hanem azok egységét írta le. Nevezetes képlete épp azt mondja, hogy az egyenlet mindkét oldalán energia van, azaz az anyag is rezgés, energia. Ő tette világossá, hogy a fény bizonyos körülmények között anyagként viselkedik, illetve, hogy az anyag nem más mint rezgés. A legsűrűbb rezgés.
Darwin, Einstein, Hawking
Hármójuk közül legmagasabb tudatszinttel Einstein rendelkezett, majd Darwin, majd Hawking. Einstein átlátta az egész világot, annak párhuzamos síkjait, és matematikai módszerrel le is írta az egész világ egységét. Minden egy. Minden rezgés. Darwin átlátta az egész világot, annak párhuzamos síkjait, de csak egy síkkal foglalkozott a materiálissal, annak törvényszerűségeivel. Hawking a materiális síkkal foglalkozott, azzal nagyon sikeresen, maradandót alkotva, de idős korára megkérdőjelezte a többi párhuzamos sík létét. Mindez azonban lehet betegsége következménye is.
Mindhármójukat holisztikusan értelmezve értjük csak meg szerepüket a világban, munkásságukat, elért eredményeiket. Éppen azt tették, amit karmájuk szerint tenniük kellett. Nagyon jól képviselték azt, amit abban a korban lehetett, ami az életcéljuk volt. Mélyen meghajolok mindhármójuk előtt.
(forrás: maga-a-valosag)
