Gondolat és cél

Amíg a gondolat nem célhoz kötött nincs értelmes eredmény. A legtöbb ember megengedi, hogy gondolatai bárkája „sodródjon” az élet óceánján. A céltalanság egy vétek, és az ilyen sodródás nem folytatódhat annak az életében, aki a katasztrófából és a pusztulásból kifelé szeretne kormányozni.

Azok, akiknek az életében nincsen központi cél, könnyen prédáivá lesznek a kicsinyes aggodalmaknak, félelmeknek, nehézségeknek, és önsajnálatnak, amelyek mind jelzői a gyengeségnek, amely épp olyan biztosan, mint a szándékosan megfontolt bűncselekmények (bár más úton), elbukáshoz, boldogtalansághoz, és veszteséghez vezetnek, mert a gyengeség nem maradhat meg egy energiából fakadó univerzumban.

Az embernek ki kell találnia egy törvényes célt, amit a szívében helyez el, hogy megvalósítsa. Ezt a célt gondolatai központjává kell tennie. Lehet ez egy képzeletbeli dolog, vagy valóságos tárgy, abban az időpontban annak jellegétől függően. Bármelyik is legyen, gondolaterejét állandóan arra a célra kell fókuszálnia, amelyet önmagának kitűzött. Ezt a célt legfontosabb kötelességévé kell tennie, és odaszentelnie magát annak megszerzésére, nem engedve meg gondolatainak, hogy múló szeszélyek, vágyak, és képzelődések felé kalandozzon. Ez a királyi út, az önuralomhoz és az igazi gondolat koncentrálásához. Még ha újra és újra el is bukik az ember gondolatai megvalósításában - amely szükségszerűség, míg a gyengeséget le nem győzi - az ezáltal megnyert jellembéli erősség lesz a mércéje igazi sikerének, s ez lesz majd az új kezdőpont, a következő erőhöz és győzelemhez.

Azoknak, akik nincsenek felkészülve egy nagy cél elfogadására, gondolataikat jelenlegi hivatásuk hibátlan végrehajtására kell koncentrálniuk, függetlenül attól, hogy mennyire tűnik jelentéktelennek a szerepük. Csak így lesznek gondolatai összefogottak és fókuszáltak, és a megoldás és energia is létrejön. Ha ez már rendben van, nincs semmi, ami ne válna valóvá.

A leggyengébb lélek, mely ismeri önnön gyengeségét, és hiszi ezt az igazságot — hogy az erő csak gyakorlás és erőfeszítés árán fejleszthető ki — ebben a hitben, azonnal el fogja kezdeni önmagát gyakorolni. Erőfeszítést erőfeszítéshez adva, türelmet türelemre és erőt erőre halmozva, soha nem hagy fel a fejlődéssel, míg végül isteni erővé nem növekedik.

Ahogyan a fizikailag gyenge ember óvatos és türelmes edzéssel erőssé teheti önmagát, így a gyenge gondolatú ember, ha megfelelő gondolkodást gyakorolja, megerősítheti gondolatait. Ha félreteszed a céltalanságot és gyengeséget, és célirányosan kezdesz el gondolkodni, beállsz azon erőteljes egyének sorába, akik a bukást csakis a megvalósuláshoz vezető egyik ösvénynek tartják. Aki minden körülményt szolgájává tesz, és akinek a gondolata erős, félelem nélkül tesz kísérletet, és mesterien hajt végre.

Ha az ember már megértette hogy mi a célja, gondolatban egyenes ösvényt kell kijelölnie annak eléréséhez, nem nézve sem balra, sem jobbra arról. A kételyt és félelmet szigorúan ki kell zárni. Ezek olyan romboló elemek, melyek az erőfeszítések egyenes útját feltörik, így kacskaringóssá, hatástalanná, használhatatlanná teszik azt. A kétely és félelem gondolatai soha nem teljesítenek be semmit. Mindig a bukáshoz vezetnek. A cél, energia, erő a cselekvéshez, és az erőteljes gondolatok abbamaradnak, amikor a kétely és félelem belopódznak. A tenni akarás abból ered, hogy tudjuk, hogy képesek vagyunk valamit megtenni. A kétely és félelmek a tudás legnagyobb ellenségei, és aki táplálja őket, aki nem pusztítja el őket, önmagát hiúsítja meg minden lépésében.

Az, aki legyőzi a kételyt és a félelmet, legyőzi az elbukást is. Minden egyes gondolata szövetkezett az erővel, és minden nehézséggel rövid időre találkozik, majd felülkerekedik azokon. Céljait időszerűen ülteti, és virágoznak, és korai gyümölcsöt teremnek, melyek nem esnek éretlenül a földre.

A gondolat félelemmentesen szövetkezve a céllal, teremtő erővé válik. Aki ezt tudja, kész arra, hogy felsőbbrendű és erősebb legyen, mintegy kazal hullámzó gondolat, és változó érzés. Az, aki ezt tudja, tudatos és okos kormányzójává válik észerejének.

(James Allen)

Újabb tudós érvelt amellett, hogy a halál nem létezik

A halál nem létezik – állítja Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését a kvantumfizika útján igyekezett bebizonyítani.

Robert Lanza professzor

A kutató szerint, amikor a test „elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”, párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus, amelyről korábban a Filantropikum.com-on is írtunk. E szerint végtelen számú univerzum létezik, és minden, ami megtörténhet meg is történik ezekben. Ami viszont nem történhet meg, az csak a halál. Mivel ezek az univerzumok egymással párhuzamosan léteznek, lényegtelen, hogy mi történik egyikben, a történet a másikban folytatódik.

Ha egy test elpusztul az egyik univerzumban, akkor a 20 wattos energetikai magja, ami az agyat számítógépként működtette, nem semmisül meg a testtel. A fizika jó ideje bebizonyította, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ez alapján pedig az információs energiakútja egy másik univerzumban landol.

A kvantummechanika egyik fontos kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik. A kísérlethez szükség van egy átlátszatlan lemezre, amelyen két keskeny, párhuzamos rés húzódik, egy ernyőre és egy monokromatikus (egyféle hullámhosszú fényt sugárzó) fényforrásra. A lemez egyik oldalára elhelyezzük a fényforrást, a túlsó oldalára pedig az ernyőt. A kibocsátott fény nagy része a lemeznek ütközik, kisebb része azonban áthalad a réseken és szétszóródva az ernyőnek csapódik, jellegzetes képet alkotva azon: sötét és világos sávokat látunk megjelenni. Azonban ha csak az egyik rést hagyjuk nyitva, az ernyőn a fotonok szétszóródva össze-vissza képet alakítanak ki. Az ernyő mindegyik pontja mindkét résből kap hullámokat, azonban a hullámok útja a fényforrástól a réseken át az ernyőig nem lesz azonos hosszúságú, így a hullámok nem lesznek azonos fázisban. A hullámok természetéből fakadó interferencia hatására egyes helyeken erősítik, máshol kioltják egymást.

A kísérlet másik figyelemre méltó eredményét akkor láthatjuk, ha elérjük, hogy a fényforrás egyszerre csak egy fotont bocsásson ki. Ha csak egy rést nyitunk ki, nem kapunk sávokat, csupán összefüggő képet az ernyő mentén. Amikor két résen át egyenként indítjuk a fotonokat, arra számíthatnánk, hogy vagy az egyik, vagy a másik résen haladnak át és nincs társuk, ami kiolthatná őket, tehát úgy kellene viselkedniük, mintha csak egy rés lenne: egyenletes eloszlást várnánk az ernyőn. A valóságban azonban akkor is megjelennek a sávok az ernyőn, ha egyenként küldjük át a résen a fényrészecskéket. A kvantummechanika szerint tehát egy-egy foton ki tudja oltani magát. Valahogy úgy halad át az egyik résen, hogy “tudja” közben, mi a helyzet a másik oldalon. A fizikusok már kimondják: a fényrészecske, bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. Ahogy átért a két résen, két külön hullámként viselkedik.

Továbbá a kvantumfizika úgynevezett koppenhágai modellje azt állítja, hogy egy részecske viselkedését befolyásolja a megfigyelő és a kísérlet. Azaz a részecske reakciója a megfigyelő személyétől és a kísérlet milyenségétől függ. Senki sem tudhatja hogy a részecske miként viselkedik, amikor épp nem egy kísérlet alanya, de valószínűsítik, hogy ilyenkor egy hullámfüggvényt képez, amely tartalmazza lehetséges összes reakcióinak összes variációját. Abban a pillanatban ahogy megfigyelés tárgyává teszik, a függvény részecskévé válik, mely rendelkezik egy hozzá hasonló összetett párral is és ezzel kapcsolódva hozza létre a mi valóságunkban mérhető megjelenését és viselkedését. A jelenség a ”hagyományos fizikában’ egyszerűen nem is létezik ill. annak teljesen ellentmond.

A biocentrizmus szerint így a tér és az idő az emberi elme számára nem egyebek, mint eszköz, a „20 wattos akkumulátor” pedig ezeket úgy rendezi, hogy az érkező információk elérhetők legyenek. Az elmének szüksége van térre és időre, de a „20 wattos akkumulátor” működése ezektől független. Bármi is történik az emberi testtel, az „akkumulátor” az, ami megtapasztalja az átmenetet egy másik univerzumba. Így fordulhat elő, hogy az egyik univerzumban a test meghal, de párhuzamosan egy másik univerzumban tovább élhet. Egyes vélekedések szerint a jövőben az is előfordulhat, hogy párhuzamos énjeink találkoznak. Az is elképzelhető az egyes ének alig különböznek egymástól, míg mások története teljesen más fordulatot vett, így fel sem ismernék egymást.

Einstein-Rosen-híd

Robert Lanza szerint, amit most felfedeztek a tudósok az nem egyéb, mint az antik népek mindegyikénél megtalálható Élet, amely összeköti az eget és a földet. Ezt a fizika az Einstein-Rosen-hídnak, vagy ismertebb nevén féregjáratnak nevezi. A „20 wattos akkumulátor” ezt használja az univerzumok közötti energiainformáció cserére. A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze.

Az élet fája

A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak vagy lehetnek. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik.

Az 1960-as években John Archibald Wheeler és Robert Fuller számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Az elmélet szerint a világegyetemünk egy fekete lyuk közepén található, amelyik egy másik fekete lyuk közepén található, és így tovább. Feltevődik a kérdés, ki az a megfigyelő, aki eldönti, hogy melyik időpillanatban vált univerzumot a „20 wattos akkumulátor”, hogy más tapasztalatokban is része legyen? Sokak szerint a megfigyelő nem más, mint maga az Isten. Ahogy az imádság is mondja: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”

(forrás:filantropikum.com)

Egy kutya gyógyító ereje

Van-e lelke egyáltalán egy kutyának? Reinkarnálódnak-e az állatok? Lehettünk-e állatok előző életeinkben? Mindegyik feltett kérésre van pozitív és negatív válasz is. Aztán mi magunk vagyunk a szűrő, akik eldönthetjük, hogy melyik választ fogadjuk el feltett kérdésünkre…

Kutyásként én azt gondolom, hogy van lelke minden olyan állatnak, amelyik emberközelben él, és amelyik érzelmek kimutatására képes és nemcsak ösztönszerűen működik. Néha kételkedem benne, hogy reinkarnálódnak, néha viszont úgy érzem van valóság alapja. Azt azonban én magam nem tudom elfogadni, hogy előző életeinkben – és a jövőben – állatok is lehettünk.

Az tudományos tény, hogy egy szelíd, kedves kutya jelenléte, szőrének simogatása jótékony hatással van az egészségre, csökkenti a vérnyomást. Azzal, hogy gondoskodást és rendszerességet igényel, rendszerességre, mozgásra, átgondoltságra készteti a gazdáját. Persze mindez visszájára is fordulhat, ha a kutya irányítja a gazdit vagy az egész családot.

Ahol kutya van a gyerekek mellett, ott ismeretlen az allergia, mert a gyerek immunitása megerősödik a természetes kosz és szőrhullás mellett. Vannak gyerekek, akik képesek akár a kutya táljába is belecsemegézni és nem lesznek betegek (persze ez egyáltalán nem ajánlatos). 

A kutya testi-lelki nevelő eszköz, segítség és igazi társ. Oldja a magányt, figyelmével nap mint nap gyógyít.

Tudjuk, hogy látják az aurát és látják a szellemeket, az angyalokat.

Értetlenül nézzük, amikor számunkra érzékelhetetlen zajokra és energetikai blokkokra reagálnak, esetleg ránk ugrálnak jelezve, hogy ne menjünk erre vagy arra. Napközbeni élményeiket ugyanúgy feldolgozzák éjszaka, álmaikban, mint mi, emberek. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy alvás közben is futnak, ugatnak, civódnak. Majd megint figyelnek ránk és figyelmet igényelnek.

Hiszem azt, hogy a kutyák nemcsak társaink, hanem spirituális lények mind. 

A kutyatámadásokról szóló hírek elszomorítóak, és nem e kutya gonoszságról, hanem a rossz gazdiról, annak rossz neveléséről, vagy mindenféle gazda és gondoskodás teljes hiányáról tanúskodnak.

Érdemes megbecsülni ezeket a társakat, akik megérdemlik néha az extra gondoskodást, a nyaralást is.

(Forrás: Fényportál)

Gordon Smith – Ébredés

Gordon Smith Nagy-Britannia leghitelesebb és egyik leghíresebb médiuma, akiről a BBC is elismerően nyilatkozik. Egy rendkívüli képességekkel megáldott látó, médium, akiről a Glasgow-i Egyetem többszörös vizsgálat és teszt után is hitelességgel, elismerően nyilatkozik.

Gordon Smith médium

1987. március 9-e, egy szerdai nap volt. Fél hét körül ébredtem. Valahol az álom és az ébrenlét határán egy fiatal férfi képe kezdett kirajzolódni előttem. Azt hittem, csak álmodom, de a kép egyre élesebb lett. Felismertem benne egy közeli barátom és kollégám, Christine Peebles bátyját.

Christine és én gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazon a környéken nőttünk fel, ugyanabba az iskolába jártunk, később pedig ugyanabban a fodrászüzletben dolgoztunk Glasgow-ban. Christine és bátyja, Brian nemrég vettek közösen egy lakást Glasgow nyugati részén. Nagyon örültek új otthonuknak. Christine-t már hónapok óta nem láttam ennyire elégedettnek és optimistának.

Mégis egy kellemetlen érzés futott át rajtam azon a reggelen. Tudtam, hogy most valami nagyon rossz dolog történik. Hirtelen felültem az ágyban, és ekkor Brian képe a hálószoba padlóján keresztül lassan eltűnt. A szívem hevesen dobogni kezdett, pedig Brian megjelenésében semmi ijesztő nem volt. Kék farmerben és piros kockás ingben volt, bátorítóan mosolygott rám, és bizakodónak tűnt.

Az ijedtség érzése továbbra is megmaradt bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam-e, vagy valóban láttam Briant. Ekkor hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy bekapcsoljam az éjjeliszekrényen álló rádiót. Az óra pontosan 6.30-at mutatott. Egy férfihang a helyi híreket olvasta: „…tűz ütött ki egy nyugat-glasgow-i lakásban…”

A szívem majd kiugrott, a fülem hangosan zúgni kezdett. Hirtelen két rendőr képe jelent meg előttem, és hallottam, amint azt mondom magamban: ez csak Christine lehet. Tudtam, hogy az ő lakásuk gyulladt ki. Féltem, hogy Cristine-nel valami baj történt. A hírek végét már nem hallottam, mert hangosan kopogtak a bejárati ajtón. Kiugrottam az ágyból, magamra kaptam valami ruhafélét, és úgy, ahogy voltam, ajtót nyitottam. Két rendőr állt ott. Mintha villám csapott volna belém; a pupillám kitágult, döbbenten bámultam rájuk.

– Ön Gordon Smith? – kérdezte egyikük.

– Igen – feleltem.

– Baleset történt – mondta –, ezeket a kulcsokat Christine Peebles
megbízásából át kell adnom önnek.

– Christine jól van? – kérdeztem.

– Egy barátjánál van. Ennél többet én sem tudok – válaszolta a
rendõr.

Átvettem a kulcsokat, és becsuktam az ajtót. A fodrászüzlet kulcsai voltak. Christine-nek kellett volna az üzletet kinyitni, mivel én szabadnapos voltam. Hirtelen megértettem, hogy Christine biztosan jól van, ő nem halhatott meg a tűzben. Hál’ istennek! – gondoltam. – Akkor az csak Brian lehetett. Szegény Christine. Ámbár a rendőr nem mondta, hogy bárki is meghalt volna. Talán csak képzeltem az egészet.

Sajnos nem csupán képzelődtem. Valamivel kilenc előtt értem be az üzletbe, addigra a hírekben már bemondták, hogy Brian a tragikus balesetben életét vesztette, a nővére és egy barátjuk azonban szerencsésen megmenekült. Az a furcsa élmény, amely álmomból felébresztett, egész nap nyugtalanított. Láttam Brian boldogan mosolygó arcát. Sehogy sem értettem, hogyan láthattam a két rendőrt az ajtóm előtt állni azelőtt, mielőtt bekopogtak volna.

Nagyon lehangolt voltam barátom elvesztése miatt. Egyre-másra jöttek elő különböző gyerekkori emlékeim, amelyeket tudatom legmélyére ástam el. Brian halála tudatosította bennem, hogy olyan képességekkel rendelkezem, amelyekről eddig nem akartam tudomást venni.

Agyamban kinyílt egy ablak, és felszabadította a bennem lappangó médiumi képességeket. Ekkor huszonöt éves voltam. A gyermekkori élményekhez képest az életem egészen más irányt vett; az utóbbi pár évben teljesen a fodrászatra koncentráltam, amit tizennyolc éves koromban kezdtem el. Megnősültem, született két fiam, és a munkám mellett a család minden időmet lekötötte. Ha most belegondolok, nem is lett volna időm arra, hogy a szellemvilággal foglalkozzak, mint
ahogyan azt gyerekkoromban gyakorta megtettem.

A temetés után megkérdeztem Christine-t, tudnék-e neki bármiben segíteni. Megkért, hogy vigyem el a Spiritiszták közösségébe, ahol találkozhatna egy médiummal, hátha megtud valamit Brian túlvilági életéről. Én úgy véltem, nem szerencsés közvetlenül a bátyja halála után ilyesmiben részt vennie, de Christine annyira ragaszkodott hozzá, hogy nem tudtam neki nemet mondani.

Egy kis kérdezősködés után kiderült, hogy Glasgow-ban hamarosan egy nagyon jó nevű médium tart előadást a Somerset Place-i Spiritiszta gyülekezetnél. Így azután Christine, én és Fiona, Brian menyasszonya elmentünk az összejövetelre. Azelőtt soha nem voltam ilyen helyen, úgyhogy fogalmam sem volt, tulajdonképpen mire számítsak.

Bevallom, igazából úgy képzeltem el, hogy körbeülünk egy asztalt, és egy idősebb hölgy csukott szemmel megkérdezi majd az üres levegőtől, hogy van-e ott valaki. A templom első soraiban találtunk helyet, és nem sokkal később a médium is megjelent a színpadon. Mary Duffy egy hatvanas éveiben járó, kedves arcú, idős hölgy volt. Műveltnek tűnt és kifinomult edinburgh-i akcentussal beszélt, vagyis egyáltalán nem hasonlított arra, ahogyan az emberek általában a médiumokat elképzelik.

Az összejövetel, más egyházi rendezvényekhez hasonlóan közös énekkel, imával kezdődött, nagyon kellemesen éreztük magunkat.Ezután a médium a spiritualizmusról beszélt, majd tisztánkezelési képességének segítségével megkezdte a spirituális szeánszot. Szinte azonnal felénk fordult, és mély együttérzéssel Christine-hez
és Fionához beszélt:

– Igazán nincs szükségem médiumi képességekre, hogy lássam, önök nemrég veszítették el egy nagyon közeli hozzátartozójukat.

Christine és Fiona zokogni kezdtek. Mary nagyon megnyugtató dolgokat mondott, először Christine pár éve elhunyt édesanyjától közvetített egy üzenetet. Majd azzal folytatta, hogy Christine – ha elérkezettnek látja az időt – keressen fel egy Albert Best nevű médiumot, mert szerinte ő az egyetlen, aki enyhíteni tudna fájdalmán. Majd hozzám fordult, és a következőket mondta:

– Fiatalember, nem szoktam ilyesféle üzeneteket nyilvánosság előtt közvetíteni, de muszáj elmondanom önnek a nagymamája túlvilági üzenetét. „Egy napon itt fog állni, ezen a szent helyen, és ugyanígy üzeneteket fog átadni az embereknek, ahogy azt most én teszem.”

Miközben Mary e szavakat mondta, éles fény kezdett kiáramlani a testéből, amely minden egyes szóval egyre ragyogóbb és ragyogóbb lett.

Arra biztatott, hogy minél előbb találjak egy olyan spirituális közösséget, ahol fejleszthetem képességeimet, legyek türelmes és engedjem a szellemvilágnak, hogy előhozza belőlem a tisztánérzékelés adományát. Majd más lelkek üzeneteivel folytatta az előadást.

Miután az összejövetel véget ért, megvitattuk a történteket, és mindhárman egyetértettünk abban, hogy a benyomásunk pozitív volt. Christine ekkor elhatározta, hogy felkeresi Albert Bestet. Hihetetlennek tűnik, de majdnem kilenc évvel azután sikerült csak személyesen találkoznia vele. Az eredmény egészen elképesztő volt: a Briantől kapott üzenet Christine minden előzetes várakozását felülmúlta.

Én pedig megtettem az első lépéseket azon a spirituális úton, melynek következtében életem gyökeresen megváltozott.

(Forrás:viszavzsodor.blogspot.hu)

A gondolatok hatása az egészségre és testre

A test az elme szolgálója. Engedelmeskedik az elme beavatkozásainak, legyenek azok szabadon választottak, vagy automatikusan kifejeződőek. Törvényellenes gondolatok meghívásakor a test gyorsan betegségbe, hanyatlásba süllyed; a hálás és szép gondolatok parancsára fiatalságba és szépségbe öltözik.

A betegség és egészség, éppúgy mint a körülmények, a gondolatokban gyökereznek. Beteges gondolatok beteg testben fognak kifejezésre jutni. A félelemmel teli gondolatokat úgy ismerjük, mint ami olyan gyorsan öl, mint a puskagolyó, és máig is folyamatosan emberek ezreit öli meg, éppen olyan biztosan, még ha kicsit lassabban is. Azok az emberek, akik valamilyen betegségtől való félelemben élnek, azok meg is fogják azt kapni. Az aggodalom hamar leépíti az egész testet,és szabad utat enged a betegség beáramlása számára; míg a tisztátlan gondolatok, még ha fizikailag nincsenek is kielégítve, annál is hamarabb zúzzák szét az idegrendszert.

Erőteljes, tiszta és vidám gondolatok a testet életerővel és kecsességgel töltik meg. A test egy érzékeny és képlékeny hangszer,amely hamar válaszol azokra a gondolatokra, melyek hatással vannak rá, és a gondolatok szokásai meghozzák saját eredményüket, jót vagy rosszat, azoktól függően.

Az embernek tisztátlan és mérgezett marad mindaddig a vére, míg szaporítja tisztátlan gondolatait. Tiszta szívből tiszta élet és tiszta test fakad. A szennyes elméből szennyes élet és romlott test származik. A gondolat a cselekedet, az élet és a megnyilvánulás forrása; tedd tisztává a forrást és minden megtisztul vele együtt.

Az étrend megváltoztatása nem fog segíteni olyan emberen, aki nem változtatja meg a gondolatait. Amikor az ember a gondolatait tisztává teszi, nem kíván többé tisztátlan étkeket. Tiszta gondolatok, tiszta szokásokat hoznak létre. A szentnek nevezett ember, aki nem mossa meg a testét az nem szent. Annak, aki megerősítette és megtisztította gondolatait, a rosszakaróval gondolnia sem kell.

Ha a testedet tökéletesíteni akarod, őrizd meg az elmédet. Ha meg szeretnéd újítani a testedet, szépítsd meg az elmédet. A rosszindulat, az irigység, a csalódottság és csüggedés gondolatai ellopják a testtől az egészséget és kecsességet. A savanyú arc nem véletlenül jön; savanyú gondolatok hozzák létre. A ráncokat, amelyek csúfítanak, az őrültség, a szenvedélyek, és a büszkeség rajzolja az arcra.

Ismerek egy kilencvenhat éves nőt, akinek épp olyan élénk, és ártatlan az arca, mint egy kislánynak. Ismerek egy férfit jóval a középkor alatt, akinek az arcvonásai nem harmonikusak. Az egyik egy kedves és fényes természet eredménye, a másik a szenvedély és az elégedetlenség következménye.

Ahogyan nem lehet egy kellemes és egészséges a lakhelyed anélkül, hogy szabadon beengeded a levegőt és a napfényt, így egy erős test és világos vidám, vagy békés arckifejezés, csak abból származhat, ha szabadon beengedjük elménkbe a boldogság, a jóakarat és nyugalom gondolatait.

Az idősek arcán vannak ráncok, melyeket a rokonszenv, másokat az erős és tiszta gondolatok, és még másokat a szenvedély rajzoltak az arcra; ki ne lenne képes megkülönböztetni ezeket? Azokhoz, akik tisztességesen éltek, a kor szelíd, békés és olyan lágyan kellemes, mint a lenyugvó nap. Nemrégiben láttam egy filozófust a halálos ágyán. Nem volt öreg, csak években kifejezve. Olyan édesen és békésen halt meg, ahogyan élt.

Nincs olyan jó orvos, mint a derűs gondolatok, hogy a test betegségeit elűzze; nincs a jóakarathoz fogható vigasztaló, amely szétoszlathatná a bánat és keserűség árnyait. Az életet folyamatosan beteges akarattal, kritizálásban, gyanakvásban, és irigységben leélni, egyenlő az önmagunk saját kézzel kiásott börtön-verembe zárásával. De mindenről jót gondolni, mindenhez jó kedvvel állni, türelmesen megtanulni, hogy hogyan találjuk meg mindenben a jót - ilyen önzetlen gondolatok az igazi kapui a mennyországnak; és ha napról napra megmarad abban, hogy békés gondolatokat táplál minden teremtmény felé, bőséges békességet fog hozni a gondolatok birtokosának.

(James Allen)

Emberhez kapcsolódó szellemek

Az itt rekedt szellemek gyakorta kapcsolódnak rokonokhoz.

Vannak az itt maradottak közül olyanok, akiknek tudásából hiányzik a földi lét utáni szabályok ismerete.

Kovács-Magyar András táltos

Nem engedik megnyugodni szeretett halottjuk szellemét. Amíg ugyanis a szellem nem látja az itt maradottak megnyugvását, addig nem tud eltávozni a túlvilágra. Húzza a lelkét az itt maradottak fájdalma. Lelkiismeret furdalásuk van.

Nehéz a lelkük, nem tudnak emelkedni a túlvilági létsíkok felé. Amikor néhány hónap, vagy év múlva megnyugodtak az itt maradottak, már késő. A halott szellem nem tud távozni, mert a fénykapuja, ami mindig saját személyre szóló, 48 nappal a halála után bezárult.

Kovács – Magyar András: szellem – szellemvilág - videó

Az itt rekedt szellem hozzákötődik az őt marasztaló földi emberhez. Van úgy, hogy a szellem azért nem megy el, mert nem tudja, hogy mi az a fényes alagút, fényes folyosó, ami várja.

Legnagyobb megdöbbenése még is az öngyilkosoknak van, hiszen Ők maguk akarják a végüket, és leírhatatlan fájdalommal hasít beléjük a tudat, hogy öngyilkosságukat követően is örökké élnek, mivel életet csak Isten adhat, és Ő vehet el. Rádöbbennek, hogy bármikor újra leszületnek, újra abba az élethelyzetbe kerülnek, amiért véget akartak vetni életüknek. Nem kívánnak újra leszületni, de azt a személyt, akire rátapadnak, saját beteg gondolataival itatják.

A meggyilkoltak szellemei is gyakorta itt maradnak. Tudatni kívánják a gyilkosaik kilétét. Nagyon nagy energiákkal bírnak. Gyakran tárgyakat is mozgatnak.


Azok a szellemek, akik emberekhez kapcsolódnak, számukra idegen élő embert is választhatnak, akiket soha addig nem ismertek. Néhány hónap után kiismerik gazdájuk gondolkodását, érzelemvilágát és gyenge pillanataiban elkezdik vezérelni. Átruházzák rá saját érzéseiket, tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, szenvedélyeiket. Az az ember, akivel szellem van, gyakorta meg is jegyzi:

- Egy ideje nem vagyok önmagam.

Gyakran előfordul, hogy a személy, akire szellem kapcsolódott, elkezd inni ( mert a szellem inni akar, és általa tud csak), dohányozni, különös, addig nem megszokott dolgokat csinálni.

Volt olyan illető nálam, aki egyik napról a másikra nem vonzódott a másik nem iránt. Maga sem értette mi történt. Évekkel később hallott a szellemek különös erejéről. Kiderült nála, hogy férfi létére egy női szellem kötődött hozzá, és a női szellem férfiakat vonzott be. A szellem elengedését követően az illető élete rendbejött. Ma barátnője van már újra.

Narkotikumok rabjává is gyakorta vállnak a szellemek által vezéreltek. A megszálló szellem elengedésével újra önmagává válhat az ember, ha lelki örömeit, és szellemi gazdagságát is igyekszik lelki és szellemi tanításokkal gazdagítani.

Gyakorta szerencsejátékok rabjai lesznek a szellem által megszállottak. Gyerekeknél megmagyarázhatatlan tanulmányi eredményromlás, kezelhetetlenné válás. Itt kell elmondanom, hogy vannak olyan szellemszintű emberek, akik rabjaik szenvedélyeiknek. Maguktól olyanok, amilyenek. Őket nem lehet azzal helyrehozni, hogy elengedjük róluk a szellemet, hiszen nem a szellemből, hanem önmagából fakad a gond.

A jel, hogy valószínű szellem okozza a gondot, ha egy pozitív személyiségű ember jelleme egyszer csak megváltozik. Gyakran a környezet figyel fel erre, de olykor saját maga is felismeri a megszállott.

Az elmebeteg embernek – tehát nem szellemi megszállottnak – jellemzője, hogy nincs betegség tudata.

A kapcsolódó szellem mérhető, érzékelhető, olykor látható is. Megfigyelés, hogy házi állataink, a kutya és a macska jól látják a szellemeket és kísérik őket a tekintetükkel, amerre járnak. Gyakorta követik, vonzódnak a szellemekhez. Ezt úgy veszik észre az emberek, hogy a szomszéd kutyusok bátran odaszaladnak hozzájuk. Szellem elengedés után ugyanazok a kutyák soha nem közelednek az illetőhöz többé.

Többen elmondták, hogy kutyájuk mindig előttük járt. Kórházi műtétre kerültek, ezt követően a kutyájuk viszonya teljesen megváltozott. Csak utánuk volt hajlandó kullogni, mert látták a műtét közben, altatáskor rátapadt szellemet. A szellem elengedését követően a kutya újra előtte, a megszokott rendben haladt.

Van, aki szellemileg beteg, és van, akin szellem van. A mai pszichiátria a két fogalom között nem tud különbséget tenni. Sajnos a szellemek által vezérelt embert is úgy kezelik, mint a szellemileg betegeket. Vannak olyan emberek is, akik szellemileg betegek és szellem is van hozzájuk tapadva. Megvizsgálásukkor megállapítható, hogy a szellem mikor tapadt hozzájuk és az idő óta megváltozott állapotukon lehet segíteni, de az alap problémájukon nem.

Nyugtatókon, antidepresszánsokon, kedélyjavítókon élők és a szenvedélybetegek elfojtják a lelki, szellemi fájdalmaikat, nem hajlandók változtatni érzéseiken, gondolataikon, kapcsolataikon. Ezzel csak időt veszítenek, hiszen semmi nem változik körülöttük, csak az idő megy. Az idő soha nem jön el, az idő csak elmegy. A fájdalom rákényszerít bennünket a változtatásra, döntésre. A fájdalom elfojtása, lefedése fájdalomcsillapítókkal, drogokkal, önbecsapás, sehová nem vezet.

Azok, akik nem foglalkoznak lelkükkel, szellemükkel, lelki betegek és szellemi nyomorékok. Azok, akik lelki és szellemi lényüket is felismerik, dédelgetik, lelki gazdagságban és szellemi boldogságban élnek. Azok az emberek, akik a lét valóságaival nincsenek tisztában, potenciális áldozatai lehetnek a lelki és szellemvilágnak. Azok, akik ismerik, élvezői. A lelki és szellemi örömök, csodák az emberi teremtmények legmagasabb szintű érzései.

Kellemes mozgás, vagy finom étel milyen jó testi érzést ad. A mozgástalanság elernyedést vagy lemerevedést. Az éhezés testi kínokat. Energiától duzzadók és környezetük élvezik kisugárzásukat. Az energiában szegények enerváltak és környezetük is lehűl, legyengül jelenlétükben. Egy kedves szó, egy szép táj látványa, állatok gondtalan játéka, egy simogatás érzelmi örömöt ad. A szótlanság, goromba szavak, sivár érzelmek, érzelmi gondokat okoznak. A jó gondolatok új távlatokat nyitnak. A rossz gondolatok kilátástalan gonoszságokat, irigységeket szülnek.

A szerelem szárnyakat ad, a kezelhetetlen kapcsolatok fojtogatnak. A kapcsolatokat meg lehet próbálni megváltoztatni, de amennyiben csak az egyik oldalról van meg a változtatás igénye, egyedüli megoldás a kapcsolatból való kilépés.

„Szeressétek egymást!” - így szól Jézus Urunk tanítása.

Akkor azonban, ha a másik ember nem szeret,

ne fussatok olyan szekér után, amely nem vesz fel.

Az emberhez kapcsolódó megszálló szellem átsegítése a túlvilágra azt eredményezi, hogy a megszállott visszanyeri énjét, régi jellemét, tulajdonságait.

(forrás: szellemvilag.hu)

Részletek Jim Carrey beszédéből

Lelkem nem szorul testem fizikai korlátai közé. Testem él a lelkem végtelenségében.
Gyakran mondtam, hogy azt kívánom, az emberek megvalósíthassák a gazdagságról és hírnévről szőtt minden álmukat, hogy meglássák, nem ez a módja a kiteljesedésüknek.
Tapasztalatból mondom, a másokra gyakorolt hatásunk a létező legnagyobb értékünk.

Jim Carrey

Minden, amit életünkben megszerzünk, az enyészeté lesz, és csupán az marad belőlünk, ami a szívünkben volt.
Mindannyiunkban ott van a csönd, a csönd, ami végtelen, mint a világegyetem.
Amikor ezt a csöndet átéljük, emlékezni fogunk arra, hogy kik vagyunk.
Nem magunk által létrehozott avatárok vagyunk. Nem a képek vagyunk a filmszalagon. Hanem a fény, amely átvilágít rajta. Minden más csak füst és tükör. Ami csak megzavar, de nem késztet igazán.
Csak a bennünk létező valóság az, ami igaz.
Szemünk nemcsak lát, hanem egy második történetet vetít folyton az általunk látott képre. A félelem írja ezt a forgatókönyvet.
A félelem életünk szereplője lesz, de nekünk kell eldönteni, hogy milyen mértékben. Leélhetjük egész életünket kísérteteket képzelve, a jövőbe vezető utunk miatt aggódva, de mindig csak az lesz, ami éppen most és itt történik, ahogyan a mostani pillanatban döntünk, döntéseink pedig alapulhatnak szereteten vagy félelmen.
Ezért sokan választjuk félelemből az utunkat, egyedüli lehetőségnek álcázva. Amit igazából szeretnénk, azt elérhetetlennek, képtelen elvárásnak érezzük, ezért sohase merjük a világegyetemtől kérni. Azt mondom, kérhetjük a világegyetemtől.
Az élet nem velünk történik, hanem értünk.
Én azt mondom, hogy egyszerűen engedjük, hogy a világegyetem megtudja, mit akarunk, és tegyünk érte, miközben hagyjuk, hogy a dolog a maga módján megtörténjen.
Miért ne adjunk esélyt a hitnek? Nem a vallásnak, hanem a hitnek. Nem a reménynek, hanem a hitnek. Én nem hiszek a reményben. A remény koldus. A remény átsétál a tűzön. A hit átugrik rajta.
Készek és képesek vagyunk arra, hogy csodálatos dolgokat tegyünk a világban, és amikor ma átlépünk ezeken az ajtókon, csak két lehetőségünk lesz: szeretni vagy félni. Válasszuk a szeretetet, sohase hagyjuk, hogy a félelem saját játékos szívünk ellen fordítson bennünket. 
Jim Carrey
(forrás:sevaster1)

Jim Carrey beszédéből - videó

A gondolat hatása a körülményekre

Az ember elméje egy kerthez hasonló, amelyet okosan művelnek,vagy hagynak elvadulni; de akár művelt, akár elhanyagolt, mégis terem. Ha nem ültetünk bele hasznos magokat, bőséges hasztalan gyommag mennyiség fog belehullani, és saját fajtáját fogja a kertben elszaporítani.

Ahogyan a kertész megműveli a telkét, azt a gaztól megtisztítja, és neki tetsző virágokat, gyümölcsöket termeszt, úgy kellene az embernek elméje kertjét is gondoznia. Kigyomlálni a helytelen, hasztalan, tisztátalan gondolatokat, és a tökéletesség irányába fejleszteni az igazság virágait és gyümölcseit, és a hasznos és tiszta gondolatokat. Követve ezt a folyamatot, az ember előbb vagy utóbb felfedezi, hogy Ő maga lelkének főkertésze, és életének igazgatója. Leleplezi önmagában a gondolatok áramlását és egyre pontosabban megérti, hogy a gondolatok ereje és az elme részei hogyan alakítják a jellemet, a körülményeket és sorsunkat.

A gondolat és a jellem egy, és ahogyan a jellem csak a környezetünkön és körülményeken keresztül fedi fel, mutatja meg magát, úgy az egyes ember külső életkörülményeit vizsgálva azt látjuk, hogy az megegyezően összefüggésben van belső állapotával. Ez nem azt jelenti, hogy egy ember körülményei bármely időpillanatban jellemvonásairól teljes képet adnak, hanem azt, hogy ezek a körülmények annyira bensőséges összefüggésben vannak valamely belső életbevágó gondolat-elemével, hogy az adott pillanatban elengedhetetlenek az egyén fejlődéséhez.

Minden ember ott van, ahol létének törvénye szerint van; a gondolatok, melyeket önnön jellemébe beleépített juttatták oda, és életének körülményeiben egyetlen tényező sem véletlenszerű, hanem egy olyan törvény eredménye, amely nem téved. Ez épp úgy igaz azokra, akik úgy érzik, nincsenek összhangban körülményeikkel, mint akik úgy érzik elégedettek azokkal.

Haladó és fejlődő lényként az ember bárhol is legyen, amit megtanul, abban van lehetősége a növekedésre; és amint megtanulta azt a szellemi leckét, amelyet az adott körülmény tartogatott számára, az a körülmény megszűnik, másiknak adva át a helyet.

Az embert addig hányják, vetik a körülmények, míg elhiszi önmagáról, hogy külső tényezők teremtménye, de amikor ráébred, hogy ő maga teremtő erő, és parancsolhat a lénye rejtett talajának és magjának, melyből a körülmény kinő; jogos gazdájává válik önmagának.

Azt, hogy a körülmények gondolatokból fejlődnek ki, mindenki tuja, aki bármilyen hosszan öntisztítást, vagy önmérsékletet gyakorolt. Így megtapasztalhatta, hogy körülményeinek megváltozása pontosan arányban állt mentális állapotának megváltozásával. Ugyanennyire igaz, hogy amikor az ember őszintén rászánja magát, hogy orvosolja jellemének hibáit, megváltozik, és szemmel láthatóan fejlődik, gyorsan halad át az előzmények következményeinek viszontagságain. A lélek azt vonzza, ami titokban melenget, azt, amit szeret és azt is, amitől fél. Felér a dédelgetett vágyak magasságáig; alászáll a buja kívánságainak szintjére. A körülményekben kapja meg a lélek azt, ami az övé.

Minden gondolat-mag, melyet az elmébe elvetünk, vagy behullani, és ott meggyökerezni hagyunk, megtermi saját gyümölcsét. Cselekedeteinkben előbb vagy utóbb kivirágzik és meghozza saját lehetőség és körülmény gyümölcseit. A külső körülményvilág önmagát a belső gondolatvilág formájára alakítja, a kedvező vagy kedvezőtlen külső feltételek egyaránt olyan tényezők, amelyek az egyénnek legjobban a javára válnak. Saját termésének learatójaként az ember megtanulja mind a szenvedést, mind a gyönyört.

Azokat a legbelsőbb kívánságokat, vágyakat, gondolatokat követve, melyeknek hagyja, hogy életét uralják (a tisztátalan képzelgés lidércfényét űzve, vagy rendíthetetlenül járva az erős és magas szintű törekvés útját) az ember végül megérkezik azok életének külső körülményeiben történő gyümölcsözéséhez és kiteljesedéséhez. A növekedés és megváltoztatás törvényei bárhol elérik céljukat. Az ember nem a végzet zsarnoksága miatt jut a szegényházba, vagy a börtönbe, hanem aljas gondolatainak és alávaló kívánságainak nyomán. Ugyanígy egy tiszta elméjű ember nem esik hirtelen bűnbe valamely kényszer, vagy pusztán külső hatás miatt. A bűnös gondolatot titokban hosszú ideig befogadta szívébe, és adandó alkalommal az megmutatta összegyűjtött erejét. A körülmény nem formálja az embert; hanem felfedi neki önmagát.

Nem létezhet erkölcstelenségbe és a velejáró szenvedésbe süllyedés állapota, bűnös gondolatokra hajlás nélkül, vagy erkölcsi magaslatra emelkedés és annak tiszta boldogsága, tisztaságra vágyakozás folyamatos ápolása nélkül; éppen ezért az ember, a gondolatok ura és parancsolójaként, önmaga formálója és környezetének alakítója, alkotója. Még megszületéskor a lélek önmagától áll elő és földi zarándoklatának minden lépése során olyan állapotok kombinációit vonzza magához, amelyek által önmagát fedi fel, és amelyek visszatükröződései saját tisztaságának vagy tisztátalanságának, erejének vagy erőtlenségének.

Az ember nem olyan dolgot vonz magához amilyet akar, hanem olyat, amilyen Ő maga. Szeszélyei, ambíciói meghiúsulnak minden lépésénél, de a legbelsőbb gondolatik és kívánságaik saját táplálékaikkal vannak táplálva, legyenek azok őrültek, vagy tiszták. Az ember csakis önmagát veri bilincsbe; s a gondolatok és cselekedetek a sors börtönőrei – ha aljasak, rabságban tartanak; egyúttal ezek a szabadság angyalai is – ha nemesek, megszabadítanak. Az ember nem azt kapja meg, amit óhajt és amiért imádkozik, hanem azt amit jogosan megérdemel. Kívánságai és imádságai csak akkor lesznek kielégítve és megválaszolva, ha a gondolataival és cselekedeteivel összhangban vannak.

Ezen igazság fényében mi értelme van annak, hogy "a körülmények ellen harcolni"? Azt jelenti, hogy az ember folyamatosan fordul ellene egy külső hatásnak, ugyanakkor táplálja és megőrzi annak okait szívében. Ez az ok formát ölthet egy tudatos vétekben, vagy egy nem tudatos gyengeségben; de bármi is legyen, makacsul késlelteti tulajdonosának erőfeszítéseit, így az, hangosan orvoslatért kiált.

Az emberek nagyon szeretnének körülményeiken javítani, de vonakodnak attól, hogy önmagukon javítsanak. Éppen ezért maradnak megkötve. Ha az ember nem riad vissza az önfeláldozástól, sohasem hibázik annak a célnak a megvalósításában, amire szíve van hangolva. Ez ugyanúgy igaz a földi, mint a mennyei dolgokra. Még annak az embernek is, akinek egyetlen kívánsága vagyonra szert tenni, fel kell készülnie arra, hogy személyes áldozatokat kell hoznia, mielőtt ezt a célját eléri; és mennyire inkább annak, aki egy erős és anyagilag kiegyensúlyozott életet szeretne megvalósítani?

Vegyünk például egy embert, aki nyomorúságosan szegény. Nagyon szeretne a körülményein, környezetén és otthonának kényelmén javítani, ezért folyamatosan megrövidíti munkáját, és úgy gondolja,hogy jogosan csapja be munkaadóját, arra alapozva, hogy nem elégséges a bére. Az ilyen ember nem érti meg a legegyszerűbb tételeit azoknak az elveknek, amelyek az igazi jólét alapját képezik, és nem csak teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy nyomorából kiemelkedjen, de lényegében még mélyebb nyomort vonz magához beengedvén és megcselekedvén e hanyag, álnok és férfiatlan gondolatokat. Vagy például egy gazdag ember, aki fájdalmas és hosszan tartóbetegség áldozata lesz falánkságából adódóan. Nagy összegeket is képes adni azért, hogy megszabaduljon betegségéből, de nem áldozza fel torkos kívánságait. Ki akarja elégíteni zaftos és természetellenes ételek utáni vágyakozását és szeretné az egészségét is megtartani egy időben. Ez az ember teljesen alkalmatlan arra, hogy egészsége jó legyen, mert még nem tanulta meg, az egészséges élet elsődleges szabályait. Vagy például egy munkaadó, aki munkásokat dolgoztat, és tisztességtelen intézkedéseket alkalmaz, hogy ne kelljen az előírt munkabért megfizetnie. Abban a reményben, hogy nagyobb haszonra tehet szert, dolgozói bérét lecsökkenti. Ez az ember mindent egybevetve alkalmatlan a gazdagságra. S akkor, amikor a csőd szélére kerül úgy megítélés, mint gazdagság szempontjából, a körülményeket okolja, nem tudván, hogy helyzetének ő az egyetlen okozója. Ezt a három esetet pusztán azért mutattam be, hogy illusztráljam az igazságot, hogy az ember maga előidézője (akár szinte teljesen akaratlanul is) saját helyzetének, és amíg a jó végeredményt igyekszik elérni, folyamatosan meghiúsítja annak megvalósulását, mert olyan gondolatokat erősít önmagában, melyek lehetetlen, hogy összhangba kerüljenek az általa kívánt a végkifejlettel. Az ilyen esetek a végtelenségig többszöröződhetnek, vagy keveredhetnek, bár ez nem minden esetben igaz. Az olvasó, ha így határoz, nyomon követheti a gondolatok törvényének működését, a saját elméjében és életében, és amíg ezt teszi, puszta külső körülmények nem szolgálhatnak érveléseink alapjául.

A körülmények mindamellett olyan bonyolultak, a gondolat olyan mélyen gyökerezik, és a boldogság feltételei a személlyel együtt olyan széles körben változhatnak, hogy az ember teljes lelki állapotát (habár önmaga előtt ezek ismertek lehetnek) életének csupán külső képe alapján, más ember nem ítélheti meg.

Az ember becsületes lehet bizonyos dolgok vonatkozásában, mégis szükséget szenved. Egy másik lehet tisztességtelen bizonyos vonatkozásokban, mégis vagyonra tesz szert. De az általánosan alkotott vélemény, hogy az első ember az adott becsületesség miatt bukik el, a második pedig, az adott becstelenség miatt boldogul jól, felületes megítélés eredménye, amely azt feltételezi, hogy a becstelen ember majdnem teljesen erkölcstelen, és a becsületes majdnem egészen erkölcsös. Egy mélyebb tudás és széles körűbb tapasztalatfényében azonban, ez a megítélés hibásnak bizonyul. A tisztességtelen embernek lehetnek olyan csodálatos erényei, amelyet a másik nem birtokol; és a becsületes ember visszataszító bűnei nincsenek jelen a másik emberben. A becsületes ember learatja becsületes gondolatainak és cselekedeteinek jó eredményét; de magában hordozza azokat a szenvedéseket, amelyeket bűnei hoznak létre. A becstelen ember hasonlóképpen, begyűjti a saját szenvedéseit és boldogságait.

Az emberi hiúságnak tetszik, ha azt hiheti, hogy az ember, bűnei miatt szenved; de addig, amíg az ember nem gyomlál ki minden beteges, keserű, és tisztátalan gondolatot a lelkéből, nem kehet abban a helyzetben, hogy tudja és kijelentse, hogy szenvedései a jó és nem a rossz tulajdonságainak eredményei. Az ehhez vezető úton, még jóval mielőtt egy felsőbb tökéletesség szintjét elérné, rá fog találni elméjében és életében működő nagy törvényre, mely teljes mértékben igazságos, és amely éppen ezért nem adhat jót a rosszért és rosszat a jóért. Birtokában ennek a tudásnak, meg fogja tudni, ha visszanéz múltjára és vakságára, hogy élete a jelenben és mindig is, igazságosan lett elrendelve, és hogy múltbéli tapasztalatai, jók és rosszak egyaránt egyenlő értékű kinyilatkozásai voltak fejlődő, de még kifejletlen önmagának.

Jó gondolatok és cselekedetek sohasem állíthatnak elő rossz eredményt; rossz gondolatok és cselekedetek, sohasem állíthatnak elő jó eredményt. Egyszóval semmi más nem nőhet a kukoricából, mint kukorica, és semmi más a csalánból, csak csalán. Az ember a természetes világban megérti ezt és együttműködik vele; de kevesen értik meg ugyanezt, az elme és erkölcs világában (pedig ez éppen olyan egyszerű és tévedhetetlen), éppen ezért nem is tudnak együttműködni ezzel.

A szenvedés mindig valamilyen irányú rossz gondolat hatása. Jelzője annak, hogy az ember nincs összhangban önmagával, és a léte törvényével. Az egyetlen és felsőbbrendű használata a szenvedésnek,minden hasztalan és tisztátlan dolog kiégetése és az azoktól történő megtisztulás. A szenvedése elmúlik annak, aki tiszta. Nincs értelme az arany kiégetésének, ha a salakot már eltávolították, és a tökéletesen tiszta és megvilágosodott lény nem szenvedhet.

A körülmények, amelyekkel az ember szenvedések közepette találkozik, saját elmebéli diszharmóniájának eredményei, a körülmények, amelyekkel az ember áldások közepette találkozik, saját elmebéli harmóniájának eredménye. Az áldás, és nem az anyagi dolgok birtoklása a mércéje a jó gondolatoknak; nyomorúság, és nem az anyagi dolgok hiánya mércéje a rossz gondolatoknak. Egy ember lehet átkozott és gazdag; vagy lehet áldott és szegény. Az áldás és gazdagság, csak a gazdagság bölcs és erkölcsös használata esetén járhatnak együtt. A szegény ember is csak akkor süllyed nyomorba,ha jussát, mint rá jogtalanul kiszabott terhet tekinti. A szegénység és az önkényeztetés, a nyomor két szélsősége. Mindkét állapot egyformán természetellenes és elmebéli zavar eredménye. Az embernek nem megfelelőek a feltételei, míg nem boldog, egészségesés jómódú; és a boldogság, egészség és jómód eredményei annak, hogy az ember és körülményei, a külső a belsővel összhangban megváltozik.

Egy ember egyedül akkor kezd el emberré válni, amikor abbahagyja a siránkozást és szitkozódást, és keresni kezdi az elrejtett igazságot,amely az életét szabályozza. Az elméjét arra a szabályozó tényezőre állítja és felhagy azzal, hogy másokat okol saját körülményei miatt. Erős és nemes gondolatokkal építi fel magát; felhagy azzal, hogy körülményei ellen rúgkapál, ellenben elkezdi azokat segítségként használni a mihamarabbi előrehaladásához, és eszközként, hogy felfedezze a rejtett erőket és lehetőségeket önmagában.

Az univerzum domináns elve a törvény, és nem a zűrzavar; Igazság,és nem igazságtalanság a lelke és anyaga az életnek. Becsületesség és nem a becstelenség a formáló és mozgatóerő a világ szellemi kormányzásában. S mivel ez így van, az embernek nincs más teendője, mint önmagát igazzá tenni, hogy megláthassa, hogy az univerzum is igaz. A folyamat alatt, míg önmagát igazzá teszi, rá fog jönni, hogy ahogyan gondolatait egyes dolgok, és a többi ember felé hangolja, a dolgok és emberek is felé fognak hangolódni.

Ennek az igazságnak a bizonyítéka megvan minden emberben, éppen ezért könnyű nyomozást tesz lehetővé szisztematikus önmegfigyelés és önelemzés által. Ha az ember gyökeresen megváltoztatja gondolatait, le lesz nyűgözve attól a gyors változástól, amit ez eredményez életének anyagi feltételeiben. Az ember úgy gondolja, hogy a gondolatok eltitkolhatók, de ez nem igaz. Az gyorsan szokásokban kristályosodik ki és a szokás körülményekben szilárdul meg. Állatias gondolatok részeges szokásokban és bujaságban kristályosodnak ki, melyek szűkölködés és betegség körülményben szilárdulnak meg. Mindennemű tisztátlan gondolat erőltetett és megtévesztő szokásokban kristályosodik ki és őrjítő és ártalmas körülményekben szilárdul meg. A félelem, kétely, és határozatlansággondolatai gyenge, férfiatlan, és tétova szokásokban kristályosodnak ki, amelyek az elbukás, a nyomor, és rabszolgai függéskörülményeiben szilárdulnak meg. Lusta gondolatok gyenge tisztátlan és őszintétlen szokásokban kristályosodnak ki, melyek alávaló és szegényes körülményekben szilárdulnak meg. Gyűlölettel teli elítélő gondolkodás, vádaskodó és erőszakos szokásokban kristályosodnak ki, melyek a sérülésekben és üldözöttségben szilárdulnak meg. Önös gondolatok minden fajtája önkeresésszokásában kristályosodik ki és gyötrő körülményekben szilárdul meg.

Másrészről mindenféle gyönyörű gondolat, kellemes és barátságos szokásokban kristályosodik ki, amely remek és fényes körülményekben szilárdulnak meg. Tiszta gondolatok az önmérséklet és önuralom szokásában kristályosodnak ki, melyek nyugalmas és békés körülményekben szilárdulnak meg. Bátorság, önbizalom és döntés férfias szokásokban kristályosodik ki, melyek a siker, teljesség és szabadság körülményeiben szilárdulnak meg. Energiával teli gondolatok tiszta és szorgalmas szokásokban kristályosodnak ki, amelyek a kellemes körülményben szilárdulnak meg. Finom és megbocsátó gondolatok a kedvesség szokásában kristályosodnak ki és védelmező, megóvó körülményekben szilárdulnak meg. Szerető és önzetlen gondolatok biztos és maradandó jólét és igazi gazdagságkörülményében szilárdulnak meg.

Egy bizonyos gondolatmechanizmus, amely mellett az ember kitart, légyen az jó vagy rossz, az eredményét haladéktalanul előállítja a jellemben és a körülményekben. Az ember nem választhatja meg közvetlenül a körülményeit, de megválogathatja a gondolatait, és így közvetett módon, de mégis biztosan változtathat körülményein. A természet minden embernek segít, hogy gondolataiban, amelyeket leginkább felerősít önmagában, örömét lelje, lehetőségek melyek a leggyorsabban hozzák felszínre a jó és a gonosz gondolatokat, bemutatásra kerültek.

Ha az ember felhagy bűnös gondolataival, az egész világ meglágyul felé, és mindenki készen fog állni, hogy neki segíthessen. Ha félreteszi gyenge és beteges gondolatait, a lehetőségek fognak mindenfelől előbújni, hogy előmozdítsák erős szándékaiban. Ha jó gondolatokat ápol, nem lesz az a nehéz sors amely oda tudná őt kötözni nyomorába és szégyenébe. A világ számodra kaleidoszkóp, s a változó színkombinációk, amelyeket a siker pillanataiban megmutat neked, örökké mozgó gondolataid tökéletesen elrendezett képei.

(James Allen)

A szellem legyőzi az anyagot

Egy óriásgép és utasai a csodával határos módon maradtak meg 1982-ben, Indonézia fölött.
A City of Edinburgh nevű British Airwaysgépet Eric Moody kapitány vezette.

Eric Moody kapitány

Eric nagyon is józan ember, aki boldog házasságban él a surreybeli Camberleyben, egy gyönyörű kis kertvárosban Londontól harmincmérföldnyire. Könnyen ideges és türelmetlen lesz, ha apró hibákat észlel, ám súlyos válsághelyzetben tökéletesen nyugodt és koncentrált. Az ilyen pillanatokban a brit buldog makacssága mutatkozik meg benne: nem hagyja magát.

Ezt kétszáznegyvenhét hálás tanú bizonyíthatja, a gép  túlélői annak a kis híján tragikus szerencsétlenségnek, amikor az óriásgépnek mind a négy motorja leállt, miután áthaladt egy vulkáni lávafelhőn Jáva közelében.

Eric és legénysége tizenhárom percen át hiába próbálták újraindítani a hajtóműveket. El tudja képzelni, hogy ott ül egy óriásgép fedélzetén. amely mindennemű meghajtás nélkül siklik a föld felé? Hogyan érezte volna magát, miután a gép több mint hétkilométernyit zuhant, és a kabint elöntötte a füst? Szerintem két dolog mentette meg a gépet. A legénység pozitív volt, és Moody kapitány belső ereje emberfölöttire növekedett, még akkor is, ha ezt nem vette észre, vagy nem akarta beismerni. Szelíden és figyelemreméltóan sugározta át szavaival hihetetlen nyugalmat az utasokba: "Itt az önök kapitánya beszél. Egy kis problémánk van. Mind a négy hajtómű leállt. Mindent elkövetünk, hogy újra beinduljanak. Remélem, nincsenek oda nagyon."

És nem adta föl. Ó meg a legénység végül - az utolsó pillanatban - csak újraindította a hajtóműveket, amikor már igen alacsonyan voltak: Az utasok biztosak voltak benne, hogy meghalnak. De nem estek pánikba. Együtt imádkoztak. Annyi PSZI- energia gyűlt föl a gépben, hogy az legalább annyira oka volt a megmenekülésnek, mint a Boeing 747 kiváló tulajdonságai és a nagyszerű pilóta. És milyen különös. Az egyik utasnak látomása volt: mintha három alak dolgozott volna a zuhanó gépen kívül, a hajtóműveket javították. Más utasok később "misztikus érzésekről" beszéltek. Megmenekülésüket csodálatosnak írták le. PSZI-terminológiával: ez is kiváló és szerencsés példája volt annak, amikor a szellem legyőzi az anyagot.
(Forrás: Uri Geller - A siker titka c. könyv - blog.xfree.hu)