Karmakiller - Balázs Valéria Anamé vallomása előző életeiről

Léteznek-e előző életeink? Lehetséges, hogy azok az emberek, akik most fontos szerepet játszanak életünkben, már előzőleg is szereplői voltak életünk regényének? Veled is előfordult, hogy valakivel először találkozol, mégis úgy érzed, mintha már ezer éve ismernéd?

Balázs Valéria Anamé

Balázs Valéria elénk tárja sok-sok előző életét azoknak szépségeivel és fájdalmával együtt, és egy fantasztikus utazásra invitál minket, melyen keresztül megérthetjük, hogy a tanulás, a gyötrelem, a szépség életünk szerves része. Meg kell élnünk a poklok-poklát ahhoz, hogy végül magunkra találjunk.

Mikor Valériát édesanyja a szíve alatt hordta, daganatos betegségben szenvedett, melyet kemoterápiával kezeltek. Az édesanya meggyógyult, viszont Valéria koraszülötten, csípőficammal, gyenge immunrendszerrel született. Édesanyja és nagymamája nevelte, akiktől szeretetet nem, viszont verést annál többet kapott. Magába zárkózott, nem volt önbizalma, így az óvoda, iskola is szenvedés volt számára. Nem voltak barátai, és ő is úgy ítélte meg, hogy nem érdemes a szeretetre. 8 éves lehetett, amikor egy magazinban jóga gyakorlatokat látott és tudta, hogy ő ezt régről ismeri és a jóga része életének.

Az állandósult fizikai és lelki terror hatására egészségi állapota egyre romlott, pszichoszomatikus bélgyulladása lett, veséi felmondták a szolgálatot, asztmás volt és autoimmun betegséget
diagnosztizáltak nála. 10 évesen kórházba került, rettegett a kiszolgáltatottságtól. 18 évesen elmenekült otthonról és beiratkozott a Buddhista Főiskola jóga szakára. Közben meg tanulta irányítani légzését és figyelmét, és rendszeresen eljuttatta magát meditatív állapotba. 6 év gyakorlás után egy meditáció alkalmával találkozott mesterével, aki a Fény Testvériségének tagja. Ők azért dolgoznak, hogy világunkban nőjön a szeretet, a bölcsesség és a tudatosság. A mester Anaménak nevezte Valériát. Elmondta neki, hogy csak azok találkozhatnak velük, akik elérnek egy magasabb energiaszintet, és ezáltal rajtuk keresztül magasabb bölcsesség tud megnyilvánulni. A felemelkedés ösvénye mindenki teste középvonalában ott van, ezért testünk szakrális szimbólum is.

Mesébe illő módon gyógyult meg - videó

Minden csakra felel valaminek a kibontakozásáért

 

A gyökércsakra a biztonságért, a szakrális csakra a vágyaink beteljesüléséért, a köldökcsakra a hatalomért, a szívcsakra az érzelmekért, a torokcsakra az igazságért, a harmadik szem a szellemiségért, a korona csakra pedig az egység megteremtéséért felelős.

Anamé már készen állt arra, hogy megtudja, hogyan vezetett életútja a magasabb tudatossághoz, hogy milyen módon válaszolta meg a hét csakra kérdéseit. Volt mágus és jógi, filozófus és boszorkány, papnő és vezeklő és még ennél is több életébe tekinthetünk bele. Ma már tudja, hogy a sok szenvedés nem volt hiábavaló. Megértette, hogy előző életei mely történéseinek milyen következményei kellettek saját fejlődéséhez.

Ma egészséges, élete teljes, szerető párjával azon dolgoznak, hogy másoknak is segítsenek módszerével az Anamé Kundalini Programmal a csakrák kitisztításán keresztül abban, hogy életüket egészségben és boldogságban élhessék.

(forrás: noiportal.hu)

Aki saját erejéből felállt a tolószékből..- dr. Mészáros Gabi vendége Balázs Valéria Anamé - videó

Létezik a dimenziók közötti átjárás?

Nagyon sokan szkeptikusak a dimenziók közötti átjárást illetően, viszont még ezek a szkeptikusok is elismerik, hogy némely esetre ezen kívül nem tudnak logikus magyarázatot adni. Ezeket a megmagyarázhatatlan történéseket pedig igyekeztek hatalommal bíró emberek eltussolni, viszont nem mindet sikerült. A cikkünkben olvashatsz a különös esetekről!

Zöld testvérpár a középkorból

A középkorban feljegyeztek egy egészen különös esetet, mégpedig egy zöld testvérpárról. A Woolpit nevű faluba érkezett egy nap két gyermek, akiket korábban senki sem látott. A beszámolók szerint a testvérpár legnagyobb különlegessége a bőrük zöldes színe volt. 

Önmagában már ez egy elég meghökkentő jelenség, de még ezen felül nem is a korhoz illő ruhát viseltek és egy senki által nem ismert nyelvet beszéltek. A falusiak távol is tartották magukat tőlük, hiszen nem tudtak, hogy kivel vagy mivel van dolguk, jobb a békesség, mondhatnánk. 

Még az is elterjedt, hogy ez fertőző betegséget szenvednek. A szájbeszéd alapján a különös idegenek nem voltak hajlandóak enni, minden élelmiszert visszautasítottak. Egy nap aztán felfedezett a zöld testvérpár egy tárnát és elkezdték fogyasztani a nyers és száraz babszemeket. 

Később a testvérpár fiatalabbik fiú tagja megbetegedett és el is hunyt, a lány viszont szépen lassan felgyógyult. A történetben megint következik egy csavar, mégpedig az, hogy a lány bőrének zöldes színe teljesen megváltozott, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy elmúlt. Miután az emberéhez hasonló bőrszíne lett, meg is tanult angolul. 

Nem telt el sok idő és már el is kezdett kommunikálni a helyiekkel. A szóbeszédek szerint azt mondta, hogy nem e világi helyről jött és ahonnan jött soha nem sütött a nap, ezért az ott élőknek fura, zöldes színük van. 

Nem emlékezett viszont arra, hogyan keveredett erre a világra, csak arra, hogy a testvérével egy nagy robajt hallottak, erős fényeket tapasztaltak és megszakad a kép. 

Soha, senki nem jött rá, hogy mi történhetett, egy örök rejtély maradt a történelemben. Sokan viszont egyetértettek abban, hogy talán egy másik dimenzióból keveredtek valahogy ide, de voltak olyan elméletek is, hogy a lány a jövőből jött, pontosabban 2025-ből. Ezzel kapcsolatban pedig arra következtettek, hogy azért az évszám, mert valószínűleg ekkor fogják feltalálni az időutazást, mégpedig azért, hogy megmentsék a Földet. Úgy gondolták ugyanis, hogy 2025-re már akkora széndioxid felhő lesz a Földön, amely nem engedi át még a napfényt sem.

Utas a nem létező országból

A tokiói Haneda repülőtéren 1954-ben egy kaukázusi férfira figyeltek fel, mivel olyan útlevéllel utazott, amelyet azelőtt még senki sem látott. A papírok és az állítása szerint olyan országból jött, ami lényegében még ma sem létezik. Az országot Taurednek nevezte és elképesztően ledöbbent, amikor meglátta, hogy a térképen az országa helyén Andorra található. A nála lévő üzleti dokumentumokat hamisnak nyilvánították, viszont az útlevelet eredetinek minősítették. Ja és a legmeghökkentőbb az, hogy már több mint 5 évnyi pecsétet tartalmazott a tokiói reptértől. A dolog pikantériája viszont az, hogy a légitársaság csak 1952-ben kezdte meg működését, tehát csak 2 éves volt. Nyilvánvalóan feltűnt a férfi a hatóságoknak, aki egyébként több nyelven is folyékonyan beszélt és rengeteg európai pénzvaluta volt nála. Ki szerették volna, hallgatni, be is kísérték egy szobába, onnan viszont nyomtalanul eltűnt a kihallgatás előtt. Többet soha nem hallottak róla.

A különös japán nő esete

Hitachiban az emberek arra lettek figyelmesek, hogy a tengerben egy japán nő sodródik, mégpedig eszméletlenül. Mindez még 1803-ban történt, a leírások alapján pedig a nő feltűnően csinos volt és egy fémes szerkezetű tákolmányban tartózkodott. Ezen a szerkezeten lyukak voltak és egy kristályos, üvegszerű anyag borított. Ha valamihez hasonlítani akarjuk, akkor nagyjából úgy nézett ki, mint korunkbeli motorcsónak. Az akkori korba viszont egyáltalán nem illett bele a fura szerkezet. A hófehér bőrű nőnek világos vörös haja volt és olyan nyelvet beszélt, amelyet a helyiek nem értettek. Továbbá volt nála egy fémes kocka is, amelynek időnként felnyitotta a tetejét és ekkor nagyon erős fény áradt belőle. Afféle kincsként őrizte ugyanis ezt soha senkinek nem adta oda és nagyon agresszív lett, ha erre bárki is rákérdezett. A nőt nem tartották fogva, így tovább folytatta az útját a tengeren. Természetesen soha nem hallottak már felőle.

Jophar Vorin

A következő bizarr történet a British Journalhoz köthető, mégpedig az 1851 április 5-i számához. Ekkor ugyanis egy olyan férfiról írtak, akire csak úgy említettek, hogy Jophar Vorin. Egy németországi, Frankfurt melletti faluban találtak rá, zavart állapotban. Gyakorlatilag fogalma sem volt arról, hogy jelenleg hol van és hogy hova érkezett meg. Az állítása szerint még azt sem tudta, hogy mivel érkezett meg. Olyan volt, mint aki teljesen elvesztette az emlékezetét. Szerencsére, úgy ahogy törte a németet, így valamennyire tudtak vele kommunikálni. Mindemellett viszont beszélt még két másik nyelvet is, de azokat senki sem ismerte meg. Állítása szerint az egyik Laxáriai nyelv, a másik pedig Ábrámi nyelv volt. Elmondása szerint Laxáriából jött, viszont természetesen ilyen ország nem volt és jelenleg sincs. Megkérdezték tőle, hogy hol található az országa a térképen, ekkor ő az Indiai Sakria területére mutatott rá. Azért kezdett el utazni, hogy megtalálja a régen elvesztett testvérét, viszont ebben nem járt sikerrel és valahogyan ide keveredett. Senki sem tudja, hogy előtte mi történt a férfival, több részlet pedig nem derült ki. Később ő is nyomtalanul eltűnt és senki sem talált rá.

Ezek a történetek viszont csak töredéke azoknak, amelyek még megtörténtek a világban. Gyakorlatilag senki sem tudott magyarázattal szolgálni a történtekre, így sokakban felmerült, hogy időutazás vagy dimenzióátjárás történhetett. Igazából kerüljük az összeesküvés elméleteket, de ezek valóban bizarr esetek. Te mit gondolsz? Léteznek még párhuzamos dimenziók? A jövőben képesek leszünk utazni az időben?

(forrás: frisshirek.hu)

Szepes Mária: A tarot bölcsessége

A bölcsek útjának 22 törvénye

A tarot bölcsessége

                I. Mágus vagy! Gondolataiddal szünet nélkül teremtesz a láthatatlan síkokon. Vigyázz hát, hogy gondolataid mindig a fehér úton járjanak, nehogy olyan csírákat lobbants életre, amelyekből rózsa helyett kígyó bújik elő.

               II. Figyeld belső szentélyed Papnőjére, aki a Bölcsesség könyvét őrzi benned. Ő gondoskodik arról, hogy oldásod tüze ki nem hunyjon, s ahogy rajta keresztül - ha figyelsz! - mindig megkapd a magasabb világok üzenetét.

III. Győzd le a fizikai szépség varázslatát: Mája csapdája csupán. Lásd meg röntgenszemekkel a vigyorgó csontvázat a selyemlepel alatt, s cseréld át múlhatatlanra a mulandó értékeket!

IV. A megnyilvánulás világában a hatalom a másik buktató. Kerüld el messzire ezt a csapdát. De ha mégsem tudsz kitérni előle, alázattal viseld. Akkor nem bukhatsz el.

V. Magasabb önvalód állandó jelenléti tudata hassa át mindennapjaidat. Ha ezzel a tudattal érzel, gondolkozol és cselekszel, Ő cselekszik benned és általad. Ezzel közelebb léptél Hozzá, s máris csillagaid fölött cselekedtél.

VI. Ami Egy volt, ismét eggyé akar lenni. De ne a húsban keresd a kiegészülést. A Hexagrammát - a poláris ellentétpár egyesítését - csak a kerub síkján hozhatod létre.

VII. A keréknek forgás a törvénye: a felszálló fázis mindig alámerülés követi. Vigyázz, hogy el ne kapjon a diadal mámora - s akkor nem kaphat el az alámerülés sodra sem!

VIII. A legnagyobb erőpróba az önlegyőzés. Ha naponta legyőzöd magadban a kis erőszakosságok és indulatok ugrásra lendülő apróvadjait, olyan erőt fejlesztesz ki vele, amellyel végül le tudod majd győzni a Vörös Oroszlánt is.

IX. Kövesd a Remetét! Ő már ismeri a magány kimeríthetetlen gazdagságát: a Mindenséggel való állandó kontaktust. Minden földi értéket elvetett már, s csak a lámpája - a titkos tudás világossága - és a botja - a vándorlás tudata - kíséri testről testre, csillagról csillagra, síkról síkra.

X. A sors kerekét s a létkereket láthatatlan középpont körül a fehér és a fekete erők pergetik. Sodrából, amely a születések szüntelen ismétlődéséhez tapaszt, csak úgy szabadulsz, ha megteszed a rejtélyes mozdulatot a Tao kapuja: a mozdulatlan középpont felé.

XI. Tévedhetetlen és szigorú bíró a karma: gondolataidat, érzéseidet éppúgy leméri, mint tetteidet. Mindhárom testedben ügyelj ezért a tisztaságra: érezz, gondolkodj és cselekedj mindig azzal a megfontolással, hogy minden mozdulatoddal jövő inkarnációid sorsábráját szövöd.

XII. Égesd magadba a XII-es pozitúráját! Vesd meg lábadat szilárdan a mentálsík egyedül reális valóságtalaján - s a fordított optika gravitációs súlyponttolódása felnyitja Titkos Szemedet!

XIII. Érettséged aranypróbája: mennyire látsz mögé a Halál álarcának. Ha elégeted titkos szemeddel a komor díszletet, meglátod mögötte a mosolyos valóságot: hogy az, mait halálnak féltél, csupán síkváltás, hogy amit itt marad: csak anyagba vájt engramja annak a lénynek, aki egy magasabb rezgésszámú, valóságosabb koordinátarendszerben folyatja tovább életét.

XIV. A benned élő szárnyas kerub segítségével egyenlítsd ki magadban a fehéret és a feketét, hogy létrejöjjön a stabil egyensúly. Akkor fejtetődön kigyúl a fényjel, mentális erőid áthatják asztrálvilágodat, s asztráltested szellemivé finomul. A messiások állapota ez!

XV. A Démon az indulatokon és a nyers szexen keresztül nyer uralmat feletted. Győzd le - s úrrá leszel a Nagy Mágikus Ágens felett. Legyőzni a Démont annyi, mint megváltani. Megváltani pedig szeretettel lehet. Ha a Démon uralmi pillanataiban a szeretet áramát kapcsolod be magadba, vagyis hatossá transzformálod a tizenötöt, végrehajtottad ezt a csodát.

XVI. Ugorj ki! - ugorj ki személyiséged Bábel tornyából! Szüntesd meg személyiséged önös zárlatát! Elnyered vele a mindenségtudatod, vagyis a 16-os redukciója után 7-est kapsz. Tehát győzelmet aratsz.

XVII. Érintsd meg csillagaid terelő irányzatát, s engedj nekik. Vezetnek! He ellenük szegülsz, erőfölényükkel ütközöl, s csak összetörsz.

XVIII. Ahogy érik benned inkarnációid bölcsesség-gyümölcse, úgy vonódik össze kifelé irányuló kapcsolatkeresésed a befelé-, tehát a végtelenbe néző, bölcs Remete attitűdjévé. A 18-as 9-essé redukálódott. Örülj ennek a redukciónak: jele, hogy inkarnációd nem volt hiábavaló!

XIX. Ahogy a Nap életadó forrása a világnak, úgy légy te is sugárzó fénycentruma környezetednek: mosolyogj rá belső napoddal a világra, és a világ ezerszeres tükrözéssel fog visszamosolyogni rád!

XX. Teremts kontaktus magasabb önvalóddal: figyelj a belső hangra, s ha meghallod, tudd, hogy fejlődésed döntő fordulóhoz érkezett. Mágikus akaratod végső koncentrációjával vond vissza ekkor életre kelt bálványaidból lekötött erőidet - s azok birtokában képes leszel a pozitúra-változtatás végrehajtására.

XXI. A Világ: a milliárd szikrává szétrobbant Szellemi Tűzgóc elkülönült kis egóinak keringése saját, vélt középpontjuk körül. A szédítő tűztánc forgatagából kiléphetsz, ha öntudatod középpontját visszaemeled az Egyetemes Középpontba. A nagy beavatottak szerint ez egyetlen mozdulat. Keresd ezt a mozdulatot, és igyekezz végrehajtani!

XXII. Vesd el szorongásaidat, félelmeidet, a világhoz s előítéleteidhez tapadó görcseidet - és megszűnik feletted a fizikai gravitáció anyaghoz húzó ereje. Szabad léssz, mint a madár, s főnixként szállsz fel a Napba az Egyetemes Szellemi Tűzgóc gyémántfehérségű fókuszába!

              (Szepes Mária)

A boldog ember nem bánt...

Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. 

Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik. Mindig tudja, kinek mi a jó, hogyan kellene cselekednie. Sőt! Meg is sértődik, ha nem eszerint cselekszel. Személyes visszautasításnak veszi, ha nem hallgatsz rá. 

Az ember lelkéből feltörnek időnként legmélyebbre elásott félelmei, a múlt fájdalmai, berögződései. Sokan ezt tapasztalatnak nevezik. 

De be kell látnunk, hogy mindenki más megtapasztalásokkal rendelkezik, így nem tudhatja senki, nekünk mit kell felülírni, meggyógyítani, "kijavítani" magunkban. Éppen ezért a lelkünk lehet az egyetlen tanácsadónk. 

Mások felébreszthetnek bennünk érzéseket, és segíthetnek döntéseket hozni azzal, hogy megerősítenek, vagy rávilágítanak arra, amit belül érzünk. 

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember egész egyszerűen késztetést érez arra, hogy olyat tegyen, amit később megbán. Már a döntés pillanatában tudja, hogy nem helyesen cselekszik, mégis megteszi. Ez általában olyankor történik, amikor valaki a múltban (akár elmúlt életeinkben) sérülést okozott nekünk, és tudatalatt igyekszünk "visszaadni" neki.

A kiegyenlítődés megtörténhet azáltal is, hogy megbocsátok, felismerem a tanítást, és legközelebb tudatosan figyelek arra, hogy kiállok magamért ezekben a helyzetekben. 

Éppen ezért a boldog és tudatos ember nem bírál, nem aláz és nem bánt. Nem fogja a karmára cselekedeteit. Tudja, hogy minden pillanatban ott a lehetőség a döntésre. 

Választhatjuk mindkét utat. Nem nekem kell eldönteni, hogy ki mit érdemel cselekedeteiért. Az én feladatom az, hogy boldog legyek a saját világomban. 

Az elégedett ember a boldogságnak szenteli a figyelmét, nem pazarol éveket a bosszúra, nem vár éveket senkire, nem a múlton rágódik és a jövőn aggódik. A boldog ember a jelen pillanatnak él, és megtalálja azt, amiben pont most, és pont itt örömét leli. 

Hálás az életéért, bármilyen is legyen, hiszen tudja, hogy minden eseményt Ő hívott életre, így lehetősége van bármikor másik jövőt választani. Ugyanakkor nem halogat, hanem cselekszik, amikor sorsa hívja. 

A boldog ember hagy másokat élni, elfogadja a szabad akaratot. Nem akar megmenteni senkit Önmagától. 

A saját világában él, önfeledten, saját maga hozzájárulásával... 

(Mohácsi Viktória)

Az égig érő fák - Japán bambuszerdői

Lenyűgöző látványt nyújtanak a Sagano Bambuszerdő magasba törő fái, ahol keskeny ösvények vezetnek a sűrű bambusz sorok között.

A bambusz fák hazája Ázsia, ahol egymást érik a sűrű bambuszerdők. Az egyik leghangulatosabb a Japánban található Sagano erdőpark.

20 méter magas fák

 

A bambusznak több mint 1000 faja ismert, melyek megfelelő körülmények között akár 20 méternél is magasabbra megnőhetnek. Az átlagos magasságuk azonban 3 és 10 méter közötti, szárvastagsága pedig 2 és 5 centiméter között van.

Különös hanghatás

 

Az 1600 hektáros Sagano az egyik legszebb város, Kiotó közelében található. Különös látványt nyújt, ahogy a bambusz szárak között átszűrődik a fény. A vékony növények közt cikázó fuvallatok különleges hangja is egyedülálló a világon.

Japánban könyvet és íjat is készítenek belőle

 

Az üreges felépítésű, kis súlyú és nagyon hajlékony, rugalmas száraknak köszönhetően az élet szinte minden területén hasznosítható növények. Készíthető belőle kerítés, építési állványzat, kerti vagy akár szobai bútor, de még ékszer is. A japánok annak idején könyvet és íjat is készítettek bambuszból. A bambusz szárakat alkotó rostokat pedig a lenhez vagy kenderhez hasonló módon hasznosítják. A talajból kibújt fiatal bambuszhajtás, a bambuszrügy a legtöbb faj esetében ehető, az ázsiai konyha egyik kedvelt alapanyaga.

(forrás:impressmagazin.hu)

Az Észlelés Természete – Tudomány és Nondualitás Konferencia

Észlelés: talán a legfontosabb adottsága az emberi életnek. Biztosítja, hogy tudatában legyünk a világnak és meghatározza azt, amit valóságnak tekintünk, azáltal, hogy rendszerezi és értelmezi az érzékszervi észlelésünk szűk korlátain keresztül beáramló információt.

Érzékszervi észlelésünk kialakulása evolúciós igény volt. Célja egy olyan valóság felállítása, mely VELÜNK történik. Ám amit észlelünk, az nem az, ami valójában ott kívül található. Nincs önmagában vett értéke a fény elképesztően komplex mintáinak, melyek szemünkbe érkeznek, és mi mégis a formák és a mozgások összefüggő mintázatát látjuk, mely lehetővé teszi túlélésünket, azáltal, hogy így különbséget tudunk tenni egy virág és egy teljes sebességgel felénk száguldó teherautó között.

Amint felismerjük, hogy érzékszervi észleléseink csupán az evolúció eszközei, és nem a végső valóság, akkor úgy kezdünk el tekinteni az életre, mint egy teljes, osztatlan egészre, amelynek mi a cselekvő részesei vagyunk. Az ősi írások a világot illúzióként vagy majaként írták körül, az észlelt valóság és a TÉNYLEGES valóság közötti különbségek miatt.

Míg klasszikus világnézetünk még mindig Newton és Darwin filozófiáin keresztül él, addig megakadályoz minket egy újfajta paradigma befogadásában. Eközben, a modern tudományos felfedezések behatásai lassan bekúsznak gondolkodásmódunkba, és így a valóságról alkotott megértésünk saját evolúcióján megy keresztül; miközben a tudomány emberemlékezet óta próbálja megválaszolni az emberiség kérdéseit.

Ahogy David Bohm kvantumfizikus mondta, “Az a próbálkozás, hogy aszerint a feltételezés szerint éljünk, miszerint a részek valójában különállóak, az az alapvetően, ami a vészesen sürgető válságok sorozatát elhozta, melyekkel ma küzdünk.” Talán a misztikusoknak igaza van abban, hogy a belső Én nem különül el a külső valóságtól, hanem inkább egy láthatatlan bensőséges valóság van jelen, mely folyton változik a forma nézőpontjából, ám sosem változik a valóság nézőpontjából vizsgálva. Nincs külső világ. Nincsenek mások. Összetett élő rendszert alkotunk, egymás részei vagyunk, és részei a nagyobb egésznek, amelyben élünk. A világ olyannyire bennem található, amennyire én vagyok található a világban.

(forrás:exopolitikamo.wordpress.com)

Az Észlelés Természet- videó

Három éves korukig a gyermekek „természetfeletti” képességekkel rendelkeznek

Ezt a mondatot már sokszor sok helyről hallhattuk. Ezt az ezoterikus háttérrel most meg is magyarázom. Persze a saját csemetén is megfigyelhetjük ezeket a jelenségeket.

A csakrákról már mindenki hallott. Napjainkban egyre nagyobb teret hódit az ezoterika és a „természetfeletti” képességek megismerése.

szellemfotó

Összesen 7 csakránk van. Ebből a hetedik a fejtetőn helyezkedik el. Pontosan ott, ahol a baba „feje lágya” vagy. Ez születés után még képlékeny. Látszik is, ha jobban megfigyeled, ahogy a szív lüktetésével egyidőben a fejtetőn is látható ez a pulzálás (ez később csontosodik). Ez a csakra köt minket a jelen világhoz. Sokan, akik látják is ezt az összeköttetést azt vallják: „ ez olyan, mintha egy láthatatlan fonál indulna ebből a csakrából felfelé (kicsit hétköznapi nyelven fogalmazva, mint a dodgem autók csöve, amelyik érintkezik a fém mennyezettel). Ez az összeköttetés a halálunk percéig megvan. A halál pillanatában ez a „kötél” szakad meg. Éjjel, mikor álmodunk is, kilépünk a testből, azonban ez a „vezérfonál” az élő testhez köt minket. Tehát életben maradunk. Azonban ezért is nevezik az alvást egy „éber-halott” állapotnak sokan.

A csakráink születéskor teljesen nyitott állapotban vannak, ezért is rendelkezünk a hihetetlen képességekkel. Ezek azonban a kor előrehaladtával bezárulnak (természetesen nem teljesen, hisz az szintén a halált okozná). Ebből következik, hogy minden ember képes ezekre a képességekre. Látja az aurát, képes energiával gyógyítani, látja a túlvilági entitásokat, az előző életeket… Ezeket később elveszítjük és ha vissza szeretnénk szerezni, akkor kezdünk különféle tanfolyamokra járni. Pedig mindez adva van.

Sokan vallják azt, hogy Atlantisz létezett, ahol minden ember képes volt ezekre, azonban rossz dolgokra fordították. Ezért Atlantisz eltűnése a büntetés volt. És az ember most csak hosszú évek kemény munkájával tud újra szert tenni ezekre (persze vannak olyanok, akikkel ez veleszületett és továbbra is fennmaradó képesség).

Ha megnézünk egy újszülöttet, rögtön szembe találjuk magunkat az első dologgal. A baba még ugye nem lát rendesen. Nem ismeri fel az arcokat, nem is lát csak minimális távolságra. Megfigyelhetjük, hogy babánk nem a szemünkbe néz, hanem a fejünk fölé. Ha idegennel találkozik, akkor is a feje körüli részt vizsgálgatja. Az auráján keresztül tájékozódik. Minden embernek jellegzetes aurája van. Aminek színe az emberre jellemző. Ezen kívül az aura minden egyes hangulat változást, lelki problémát kivetít. A baba ebből sok mindent le tud szűrni. A szüleit is ez alapján különbözteti meg. (Hisz nem mosolyog mindenkire a baba…)

Néhány hetesen láthatjuk, amint egy-egy pontra fókuszál a babánk. És sokszor ezekre mosolyog is, vagy gügyög nekik. Ez van, hogy a fejünk felett van. Vagy egyszerűen csak a szoba egyik részébe néz meredten, mosolyog és magyaráz.

Ahogy cseperedik, egyre több anyuka számol be a különös képzeletbeli barátról, a szobában lakó különös lényekről. Aminek nem mindig a pszichológia áll a hátterében. Sok szülő veszi a fáradságot és kikérdezi gyermekét a képzeletbeli barátról. Utána ha szán rá időt ki is tudja deríteni, honnan „származik” a barát. Nagyon meglepő dolgokról számolnak be. Régen elhunyt rokon (akit a kicsi még hallomásból sem ismerhet), gyermekek, akik már nem élnek stb…

Néha a gyermekek a saját előző életükről számolnak be, akár játék közben. Ezt a szülő figyelmen kívül hagyja, hisz a gyermeki fantázia. Azonban már sok helyről hallhattuk, hogy a gyermek annyira állított valamit, hogy kénytelenek voltak utána nézni. A gyermek szinte napról-napra egyre konkrétabb és több információt szolgáltatott magáról. Amit vissza is lehetett keresni, akár az internet segítségével. És döbbenetes dolgokra bukkantak.

Természetesen a mi szellemcsoportunkba tartozók is visszalátogatnak, ha új élet születik. Nagyon sok saját tapasztalatot hallottam már magam is.

„ Besétáltam kisfiam szobájába megnéztem jól alszik-e. És egy férfit találtam az ágya mellett, amint őt nézte. A hideg kivert, annyira megrémültem. Ő azonban csak kedvesen mosolygott rám, majd „elillant”. Később derült ki, hogy a férjem nagypapája volt, akit én sem ismertem még fényképről sem. Csak az esetet leírva neki mutatott egy képet róla.”

„ 2 éves kisfiammal ültem a szőnyegen és játszottunk. Majd egyszer csak rám nézett a fiam és megkérdezte beszállhat e a bácsi is játszani. Ketten voltunk nem értettem mit szeretne, de mondtam persze. De milyen bácsi? Hát aki ott áll az ajtóban. Én semmit nem láttam, de kértem írja le nekem, hogyan néz ki. Döbbenten hallgattam, ahogy édesapámat írta le, aki néhány évvel ezelőtt hunyt el. Neki még soha nem is meséltünk róla, hisz picinek tartottuk.”

„ Nekünk a babaszoba a saját hálószobánkból lett kialakítva. Így a mi helyünk kikerült a nappaliba és a régi hálónk az kifejezetten a babáé lett. Azonban előtte ide szabad bejárása volt a cicámnak. Mikor berendeztük a kisszobát, már közelgett a szülés időpontja. Az állatokról tudtam, hogy érzik az entitások jelenlétét, de soha nem találkoztam még hasonló jelenséggel. A macskám egy végtelenül nyugodt jószág. Mikor elkészült a szoba, természetesen ő is végig asszisztált a rendezésnél (hisz soha nem maradhat ki semmiből). Persze ha baba jön, macska nem mehet be. Mikor befejeztük a rendezést, hirtelen kihűlt a szoba és macskám hihetetlen jelenetet rendezett. Ilyet sem tőle sem más macskától nem láttam (pedig volt pár az életemben). Tépte az ajtót, ordítva nyávogott (pedig soha nem nyávog), verte magát a földhöz, majd egy kis idő múlva mintha elvágták volna. Tudom, hogy valami történt, mert azóta is csak őrzi kisfiam az ágya mellett. Soha meg sem próbált felmászni sem az ágyába, sem a pelenkázóra sehová. Pedig egy macska nem kutya, nem csinálja csak azt, ami neki tetszik.”

Sajnos ezek a képességek a babáknál eltűnnek, illetve háttérbe szorulnak, ha nem foglalkozunk velük. Hisz előtérbe kerül a járás, a beszéd, az evés megtanulása. Ezért 3 éves kor után már csak kevesen rendelkeznek ezzel a képességgel…

(forrás: kisbabanaplo.com)

2 angyal Braziliában - videó

A tudományon, a valláson és a csodákon túl

Minden olyan gyorsan történt. 

Néha egy esemény hosszabbnak

tűnik, mint amilyen a valóságban, így történt

ebben az esetben is. Újra és újra lejátszottam agyamban a jelenetet.

Mintha lassított felvétel lett volna, minden egyes

kockáját kimerevítettem. 

 Gregg Braden

A megfigyelő biztos távolából tanulmányoztam

a részleteket, és válasz után kutattam az általam

ismert világban, válasz után, amelynek révén értelmet

nyer mindaz, aminek az imént voltam szemtanúja.

Alig néhány másodperccel korábban vettem észre az idősebb

urat, miközben keresztülballagtam a parkolón a tengerparti

étterem felé. Láttam tehát őt és egy asszonyt, akiről

azt feltételeztem, hogy a felesége, amint utat törnek egy kisebb

embercsoporton keresztül a bejárat előtti járdához.

Épp az imént léptek ki a lengőajtón a nyári éjszaka forró,

nehéz levegőjébe Georgia állam tengerpartján. A férfi minden

lépésnél maga elé tette rozsdamentes acél járókeretét,

hogy szilárd támaszték segítségével tehesse meg a következő

csosszanó lépést.

A ritmus ekkor hirtelen megváltozott. Váratlanul járdaszegélyhez

ért, amely alatt nagyjából tizenöt centire folytatódott

az úttest. Mintha lassított felvételen láttam volna,

amint járókerete bizonytalanul megbillen, felborul, és az

aszfaltra zuhan, amely még mindig ontotta magából a könyörtelen

nyári nap hevét.

A férfi, továbbra is elszántan

markolva kerete fogóját, egyenesen rázuhant a szerkezetre.

Én dermedten álltam az utcán, mint valami szürrealista

kukkoló. Némán bámultam.

A szél a fülemmel incselkedve el-elsodorta felesége rémült

kiáltásainak foszlányait.

- Segítség! Kérem, segítsen rajtunk valaki! - Az asszony

hangjának erőssége még így is meghazudtolta a vékony, törékeny

testet, melyből származott.

Másodpercek alatt mellettük termettem, ám bármennyire

rohantam is, mégsem én értem oda elsőnek. Míg az imént

némán szemléltem az eseményeket, senkit nem vettem észre

a közelben, és azt sem láttam, hogy valaki arrafelé tartott

volna.

Egy nő azonban már a földön fekvő férfi mellett térdelt,

fejét az ölében tartotta. A férfi fejének alsó részén, a fülétől

kicsivel lejjebb girbegurba vörös vonal kígyózott.

A nő gyengéden elfordította a férfi testét, hogy a felülről érkező

fény a vérzés forrására essen. Az étterem előcsarnokából kiszűrődő

halvány derengésben jól kivehettem bőrének megannyi

ráncát, melyek elfedték a sebet, a vérzés forrását.

A nő gondosan elsimította a ráncokat, míg végül megtalálta

a sérülést. A vér színe furcsának tűnt a felülről rávetülő

higanygőzlámpák fényében. Először olyan volt, mintha csak

a bőr egy újabb rétege volna. Majd amikor a nő kisimította

a bőrt, megpillantottam egy mélyebb árnyalatban csillogó,

sötétebb foltot. Anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, a

nő megérintette a sérült arcát, majd lágyan simogatni kezd-

te a sebet, mintha csak a házi kedvencét cirógatná.

Az arcára pillantottam. Szeme le volt hunyva, fejét az ég felé fordította.

Mivel az étteremből többen is látták a balesetet, időközben

egész kis csoport gyűlt körénk. Halk suttogás hagyta el

egy újonnan érkezett ajkát, máskülönben egyetlen szó sem

esett.

Az egész csoport mozdulatlanul és csendben állt,

mintha egy némaságra intő végszó hangzott volna el. Aznap

este a későbbiek folyamán a nézők közül néhányan úgy nyilatkoztak,

hogy valamiféle áhítatot éreztek abban a pillanatban.

Mások kertelés nélkül kijelentették, hogy szerintük

egyenesen szent cselekedet játszódott le előttünk.

Mindannyiunkat megigézett a látvány. Először nem is

akartunk hinni a szemünknek. Az érzékeink sugalltak valamit,

a logikánk azonban mást diktált. Ott, annak a kis étteremnek

a gyéren megvilágított parkolójában olyasminek

voltam a tanúja, amit a modern tudomány egyszerűen csodának

tekintene.

Körülbelül tizenkét ember szeme láttára,

miközben a nő gyengéden simogatta a férfi húsában nyílott

sebet, az lassanként eltűnt. Pár másodperc múltán a seb begyógyult,

és semmi nyoma nem maradt a nem sokkal korábban

lejátszódott esésből származó sérülésnek.

Valaki az étteremből hívta a 911-et, és a mentők nemsokára

a helyszínen voltak. Amint fényszóróik jelezték érkezésüket,

a tömeg szétnyílt, utat engedve a mentősöknek a kis

körbe, ahol a férfi még mindig az asszony ölében feküdt. Az

asszony helyet csinált az elsősegélynyújtó orvosnak, miközben

továbbra is tartotta a férfi fejét és vállát.

Végignéztük, amint az orvos megvizsgálta a vérfoltokat a férfi ingén.

Szakértő szemmel követte nyomukat a férfi fejének hátsó részéig,

egészen a füle alatti pontig. Ahogyan a nő tette pár perccel

korábban, most az orvos is széthúzta a ráncokat, melyek közt

meggyűlt a vér. Ő maga elképedve, a nézők pedig megilletődve

konstatálták, hogy nincs ott semmiféle seb.

Úgy tűnt, mintha a vér egy ponton csak úgy megjelent volna az idős férfi

testén, hogy bőrén végigfutva, ráfolyjon ingének gallérjára.

Nyoma sem volt sebnek, vágásnak vagy karcolásnak. Minden

jel arra mutatott, hogy egyáltalán nincs is forrása a vérnek,

amely még meg sem alvadt a férfi ingén!

Míg ezt figyeltem, kérdések villantak az agyamba: hogyan történhetett

meg mindez? Ha a tudomány már olyannyira fejlett, hogy

képes betekinteni az atomok világába, és olyan gépeket építeni,

melyek Galaxisunk pereméig is eljuthatnak, akkor ugyanez

a tudomány vajon miért tekinti azt a gyógyítást, melynek

az imént tanúja voltam, egyszerűen csodának?

 

Részlet Gregg Braden - Tudatos teremtés című könyvéből

- - - - - - 

Gregg Braden A Szív Intelligenciája 

forrás:NPW OFFICIAL - MAGYAR

Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni?

Mert se a spirituálisnak gondolt, se a világinak gondolt élet nem elválasztható egymástól.

Kérdés: Miért nehéz egyszerre spirituális úton járni és világi életet élni?

Válasz: Mert a legtöbb spirituális embernél a spiritualitás arról szól, hogy szeretne egy kicsivel kényelmesebb és kevesebb szenvedéssel járó életet. „Egyre jobban” szeretne lenni, mert a programozottság azt mondja: soha nem lehetsz tökéletesen hosszan rendben, mert mindig jön valami probléma, amit meg kell oldanod, amit nem szeretnél, és ezeket kezelned kell. Majd akkor leszel tökéletesen boldog, ha pont pont pont. Ide, a pontok helyére be lehet tenni a megvilágosodást, a Mennyországot, vagy bármi mást. A spiritualitástól az ember azt várja, hogy minden problémára megoldást nyújt majd valami láthatatlan erő vagy a vak hit.

A legtöbb esetben erről van szó. Van, aki új számítógépes kütyükért rajong, és van, aki az autókért van oda, és vannak spirituálisnak hívott emberek, akik valamiféle ezoterikus dolgokban élik ki magukat, majd ezeket a dolgokat egyfajta szebb és rózsaszínűbb köntösbe bújtatják, mintha különb és jobb lenne ez a nem-spirituális dolgoknál. Természetesen ez az esetek legnagyobb részében van így, de nagyon sok spirituális irányzatnál (is) megjelenik, hogy a „miénk a jobb”, „mibennünk több a szeretet, mint a hétköznapi emberekben”, „mi milyen fennköltek vagyunk, hogy ilyen magasztos dolgokkal foglalkozunk”. Ezek persze erős sarkítások, de a bölcs olvasó meg tudja találni önmagában is ezeknek a nyomait.

Vegyünk egy „hétköznapi” esetet, aki nagyon szereti az új telefonját, és évről évre újabb telefont vesz magának, a legújabb bigyót, hogy még többet tudjon, még többre képes legyen. Ez őt örömmel tölti el, ennek számára értéke van, holott lehet, hogy más ezt értéktelennek látja. Ugyanakkor a telefon önmagában egy roppant hasznos dolog, nincs vele semmi baj, csak ebben az esetben túl van értékelve.

Ugyanígy van ez a legtöbb spirituális embernél: találkozik valamilyen szellemi vagy new age-es dologgal, és ezt túlértékeli. Mindenét odaadja, mondjuk egy eszméért, amivel jobb embernek érezheti magát – mint a telefonos emberünk, aki jobb embernek hiszi magát, mert jobb telefonja van. Persze mind a kettő egyfajta hazugságon alapul.

Ebből a szempontból a legtöbb spirituális ember – természetesen a kedves olvasó nem tartozik ide – egyfajta menekülésre használja a spiritualitást. Egy kicsit jobb lehet a világ, ha elhiszem, hogy ha naponta mantrázok, akkor szebb lesz. S igazából ugyanaz a személyiség marad továbbra is, de elhiszi, hogy ő jobb és tesz valamit a világért – ez roppant spirituális. Ismétlem, nem magával a telefonnal vagy az adott tanítással van a baj, hanem annak túlértékelésével. Természetesen, mert az ember általánosságban keresi azt a törvényt és igazságot, ami minden válaszra megadja a választ, és vigaszt nyújt.

És akkor jön egy életesemény, ami előhívja a VALÓDI ént a túlértékelt felszín mögött, és megmutatkozik az ember valódi arca… és kiderül, hogy ezek a spiri dolgok mégsem működnek úgy, ahogyan elvárjuk őket. Legtöbbször csalódás követi mindezt, ami általában azt mondatja: nem vagyok elég jó, még jobban kell csinálnom, még többet kell szeretnem, még jobb gyógyítónak vagy bárminek kell lennem.

Nos, – és egyben utalnék az írás elején feltett kérdésre – ezért nehéz spirituális úton járni és világi életet élni: mert se a spirinek gondolt, se a világinak gondolt élet nem elválasztható egymástól. Ez a spirituális világ nagy illúziója. Hogy el lehet menekülni ebből a valóságból. Hogy majd egy másik dimenzióban jobb lesz, és megoldódnak a problémák.

A lélek hatalmas erőket fektet abba, hogy ide jöhessen – majd történik egy kis szerelmi csalódás, üres pénztárca vagy más KIHÍVÁS, és azt mondja: nem meditáltam elég erősen, nem elég erős a spiritualitásom. A következő dimenzió pedig – és ezzel lehet, hogy elkeserítelek – de tartalmazza ezt a dimenziót. Ennek alátámasztása egy könyvben vagy egy hosszabb kurzuson lehetséges, sajnos kinövi ennek a cikknek a kereteit. 

De a lényeg az, hogyha ahogyan a harmadik dimenzió is tartalmazza a második dimenziót, ugyanúgy az a nézőpontváltás (dimenzióváltás) amit sokan várnak valójában nem ennek a dimenziónak az elhagyása, hanem egy kitágítása. Ami tartalmazza a harmadik dimenziós kihívásait. Tehát, nincs kiút ebből a dimenzióból, nem tudsz elmenekülni a problémáid elől…

S azt gondolom, hogy a legtöbb ember (akármilyen világnézete is legyen) egyszerűen csak el akar menekülni a kihívások elől, nem szeretne kihívást, negatív életeseményt, és erre keres megoldást. Ugyanakkor ezen bizony keresztül kell mennie annak, aki keresi magát ebben a hatalmas spiri-ezo útvesztőben. A veszélyt az rejti magában, hogy nagyon beragad az ember egy-egy eszmébe. De ez a beragadás sokszor egész ÉLETIDŐKET emészt fel. Amivel nincs baj, csak az a kérdés: szabaddá tesz téged az adott spiri dolog, vagy elvesz tőled (vagy másoktól) valamit?

Tehát, összegezve: ha azt érzed, hogy nehéz egyszerre spirituális és valódi életet élned, akkor valószínűleg szeretnél elmenekülni önmagad vagy a világ dolgai elől. Csak te nem mondjuk a füves cigihez nyúltál, hanem más – magasztosabbnak tartott – eszméhez. 

Természetesen nem magával az adott hitrendszereddel van a gond, hanem azzal, hogy mire és hogyan használod. De szeretnélek megnyugtatni, hogy ezen szerintem mindenkinek keresztül kell mennie, ami a felébredéshez vezet. De a felébredés nem az, hogy elhagytad a világi életedet, hanem az, hogy meglátod hogyan TELJES a világ mindennel egyetemben, és minden a legnagyobb rendben van az egészben.

(Kiss Balázs Kunó)