Meglepő felhő jelent meg a CERN felett. Mégis kinyílt egy dimenzió kapu?!

Egy különös viharról készült videofelvétel hívta fel a figyelmet a világ legnagyobb fizikai kísérleti laboratóriumában indult kísérletsorozatra. A nemzetközi CERN kutatóközpontnak a francia-svájci határra épült óriás hadronütköztetője felett a felhők és villámok bizarr képe egy fantasy film jelenete is lehetne.

A vihar egybeesett az AWAKE elnevezésű kísérlet kezdetével, amelyről a CERN kutatási igazgatója azt állította, hogy segítségével eddig ismeretlen dimenziókba nyerhetünk belépést.

„Ezen a kapun beléphet hozzánk valami, vagy mi küldhetünk át valamit ezen keresztül” – mondta Sergio Bertolucci. Korábban Steven Hawking fizikus figyelmeztetett arra, hogy a hadronütköztető olyan miniatűr fekete lyukat hozhat létre, ami az egész univerzum stabilitását veszélyezteti. Vajon pusztán fizikai kísérletek zajlanak a CERN égisze alatt, vagy a projekt a természetfeletti világgal való kapcsolatteremtést is keresi?

A világ egyik legnagyobb tudományos műhelyét 1954-ben hozták létre: a CERN (a Nukleáris Kutatások Európai Központja elnevezés francia rövidítése) szervezetében 80 ország, 500 egyeteméről több mint 6500 tudós működik közre. A projektben évtizedek óta magyar kutatók is részt vesznek, egyikük, az idén májusban elhunyt magyar Vesztergombi György részecskefizikus így segített a laikusok számára is érthetővé tenni, mi zajlik a CERN legújabb projektjében, a Nagy Hadronütköztetőben (Large Hadron Collider – LHC): „Ez valójában egy gigantikus elektronmikroszkóp… Ahhoz, hogy az anyag finomszerkezetét minél pontosabban megismerhessük, ennek a hullámhosszát kell csökkentenünk. A hullámhossz csökkentéséhez növelni kell a nyaláb energiáját. A nagyobb energiájú nyaláb létrehozásához növelni kell a beren­dezés méretét – akár a végtelenhez közelítve.”

A CERN hivatalos logója. Elemi részecskék vagy három darab hatos?A tudósok számára a CERN pontosan ezt a különleges berendezést biztosítja: egy olyan gigantikus részecskegyorsítót, amely segítségével az anyag eddig ismeretlen belső alkotóelemeit (például az „isteni részecskének” is nevezett Higgs-bozont) vizsgálhatják.

Az LHC 27 kilométer kerületű alagútja 100 méterrel a föld alatt, a Jura-hegység mélyében húzódik. Emellett a CERN több más különleges kísérleti berendezést is építtetett az elmúlt évtizedekben. Ilyen gigantikus műszaki teljesítményre és energiaösszpontosításra egyetlen ország sem lett volna önmagában képes, így nem csoda, hogy a francia–svájci határon épült CERN nem tartozik egyik ország joghatósága alá sem, státusa hasonló az ENSZ-intézményekhez. További nevezetessége, hogy a hatalmas adatmennyiség feldolgozására itt hozták létre azt a számítógép-hálózatot, amelyből az internet (World Wide Web) kifejlődött.

Siva, a pusztítás hindu istenének tánca a CERN központi épülete előtt.De vajon mindez a rendkívüli erőfeszítés pusztán tudományos célokat szolgál? Csak a Higgs-bozon felfedezése 13,25 milliárd euróba (4200 milliárd forint) került. Indokolt-e ilyen csillagászati összegeket költeni azért, hogy protonokat a fénysebességet minél inkább megközelítő sebességre gyorsítsunk fel? (Az eddigi rekord a hadronütköztetésben 11 000 kör volt másodpercenként.) A még nagyobb sebességek eléréséhez szükséges energiamennyiség exponenciálisan nő, ennek érdekében indították el az AWAKE elnevezésű (a betűszó angol jelentése: „Ébredj fel”) kísérletet. Az els próbát június 16-án végezték el,

és a teljesítményt (a részecskék ütközési sebességét) fokozatosan növelték. A nyitóképen látható vihar képeit június 24-én rögzítették pontosan a CERN létesítményei felett. A kritikusok szerint az ütköztetőben olyan energia szabadult fel, ami a térségben az időjárást is felborította, és ennek eredménye a felvételeken is látható bizarr felhők, fények és villámok.

A képek bejárták a nemzetközi sajtót. Több híradás – például a brit Mirror cikke – említést tett arról, hogy a jelenséget némely összeesküvés-elméletekkel foglalkozó szervezet annak tulajdonítja, hogy a CERN tudósai az AWAKE kísérlet során szándékosan „nyitottak kaput a természetfeletti dimenziókba”. Eszerint a képek egy ilyen „csillagkapu” megnyílását rögzítették, amelyen keresztül túlvilági lények léphettek be a földi valóságba.

Nem először éri vád a CERN-t amiatt, hogy kísérleteivel túllépi a természettudományos kutatás kereteit és nem számol a projektjei – akár végzetes – következményeivel. A CERN vezetői sejtelmes nyilatkozataikkal maguk is hozzájárultak az ilyen feltételezések kialakulásához. Sergio Bertolucci, a szervezet kutatási igazgatója 2009-ben, az LHC elkészültekor azt mondta, hogy a gigászi berendezés segíthet „létrehozni vagy felfedezni korábban ismeretlen vagy elképzelhetetlen tudományos jelenségeket”, például egy extra-dimenziót. „Ezen a kapun beléphet hozzánk valami, vagy mi küldhetünk át valamit ezen keresztül” – mondta Bertolucci.

(forrás: hirmagazin.eu)

Trainerbees, a kenderméz feltalálója

Egy magát Nicolas Trainerbeesnek nevező francia méhész 2006 óta próbálja meg ötvözni a méhek iránti rajongását az orvosi marihuánával kapcsolatos tudásával. Ő az, aki sikeresen megtanította ezeket a szorgos rovarokat a kenderméz készítésére.

Ehhez először is rá kellett vennie őket, hogy ne virágporból, hanem gyümölcscukorból állítsák elő a mézüket, amely így egészen egyedülálló ízű lett. Ezután támadt az az ötlete, hogy a méheket a kannabiszgyanta begyűjtésére trenírozza. Ez 2013-ig tartott, de a sok fáradozás végül elnyerte jutalmát, mert az eredmények magukért beszéltek. 

A rovarok ténylegesen megtanulták begyűjteni a kendernövény gyantamirigyeinek váladékát, és így ügyesen hozzáadták a kannabinoidokat az általuk termelt mézhez. A méz THC- és CBD-tartalma kiemelkedő lett, gyógyhatása pedig felerősödött.

Nicolas Trainerbees - videó

„Már egy ideje tudtam a méhészeti termékek – például a méz, a propolisz, a virágpor, a méhviasz és a méhpempő – jótékony hatásairól, ahogy persze a kannabiszéról is – meséli Nicolas. 

"Minden, ami áthalad a méhek szervezetén, csak értékesebb lesz.” Mindeközben az állatkák pedig sem be nem tépnek, sem egészségkárosodást nem szenvednek. A méheknek ugyanis nincsen endokannabinoid rendszerük, és nem tudják feldolgozni a kannabinoidokat. A THC és a CBD semmilyen hatással sincs rájuk. „Számukra csak egy másfajta táplálékot jelent” – állítja Nicolas. 

A kannabiszméznek állítólag különleges virágaromája van. A termék egy krémes állagú, aranysárga méz, magas gyógyító potenciállal.

(forrás: ckmagazin.info)

Méhek és a Cannabis méz - videó

Egyszer átutazók betértek egy zen mesterhez

"Mester mit teszel, hogy ilyen elégedett és kiegyensúlyozott vagy?
Mi is ilyenek szeretnénk lenni."



Az öreg mosolyogva mondta :

"Amikor fekszem, akkor fekszem.
Amikor felkelek, felkelek.
Amikor megyek, megyek.
Amikor eszek, eszek."

A kérdezők csodálkoztak, de hiszen ezt mind mi is csináljuk: fekszünk, felkelünk, megyünk és eszünk. Mégis boldogtalanok vagyunk.

Valóban, ezt mind ti is csináljátok....

De amikor fekszetek a felkelésen gondolkodtok, amikor felkeltek, akkor a menésen, amikor mentek, akkor pedig azon, hogy mit esztek.
Így a gondolataitok mindig máshol járnak, mint ahol éppen ti vagytok.
Elmulasztjátok az egyetlen valóságot: a Jelent.
Zen
(forrás:Spiritual WORLD)

A világ “legszegényebb” elnöke

Fizetését nem veszi fel, elnöki rezidenciája helyett egy farmon lakik. A világ legszegényebb és egyben talán legokosabb elnöke. Egy politikus, aki a boldogságról beszél. Kimondva, amit valahol ott legbelül (remélhetőleg) mindannyian gondolunk. Uruguay elnöke, Jose Mujica. Az EMBER.

Nevezik a világ legszegényebb elnökének is, de talán épp ezért ő a leggazdagabb. Nincs palotája, csillogó nyugati kocsija, jachtja, a világban alig ismerik. Pedig volt ő már közbeszéd tárgya, lájkolták a gagen, de inkább volt kuriózumként, mint egy ország elnökeként kezelve.

A 81 éves José Alberto Mujica Cordano, egy lelakott házban él Montevideo peremén. Volna számára elnöki palota, de ő azt inkább a hajléktalanok számára ajánlotta fel a télre, ő maga pedig maradt otthon. Német limuzin helyett egy 1987 – es bogárhátúval közlekedik, nyakkendőt nem hord és fizetése 90% – át egy a szegények számára létrehozott lakásprogram számára ajánlotta fel. A szegényes látszattal hatalmas ellentétet képez a lelki gazdagság, ami José Mujicából árad. Nagy örömmel idéz görög és római filozófusokat vagy a Don Quijotét, nem fél kimutatni valós emberi érzelmeit és józan, mondhatni paraszti eszét a világ nagyjai és a nyilvánosság előtt, rámutatva a mások által kellemetlennek vélt témákra.

Nehéz utat kellett bejárnia, hogy ide juthasson. A 60 – as években Pepe néven vált először hírhedté, amikor a Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom. 

Mujica állítása szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt, és Pepét többször is

letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből. hatszor meg is lőtték a rendőrség emberei. 1972 – ben újra letartóztatták, majd 14 évet töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban tengetve a napjait. A 80 –as években Uruguayban változások mentek végbe. A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára, így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem akárhogy használt ki.

Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel bekerült a parlamentbe is. Első napján sokkolta a parlamenti parkoló őreit, mivel egy robogóval érkezett. Baloldaliként járta meg a szamárlétrát, majd 2004 – ben földművelésügyi miniszter lett. 2009 – es megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak nevezte a házat, ahol mindmáig él. Ő pedig megválasztása után eladta a tengerparti elnöki rezidenciát, mondván, hogy haszontalan. A havi fizetése az adományozás után nagyjából 800 dollárt tesz ki.

Sajátos stílusa nem csak a magánéletben nyilvánul meg. Megpróbálta legalizálni a marihuánát, ám hazai körökben sem aratott osztatlan sikert, így a folyamat jelenleg áll. Ezen kívül az azonos neműek házasodásának engedélyezésén dolgozik, támogatott egy radikális abortusz-törvényt (az első trimeszterben a műtét végrehajtása bármilyen okból megengedett), nagyban támogatja a megújuló energiaforrások kihasználását.

 Mujica személyisége nagyban megmutatkozott a tavaly júniusban megrendezett riói ENSZ konferencián (Rio +20), amelyen a fenntartható fejlődés volt a téma. A 192 ENSZ tagállam részvételével zajló konferencia egyik fénypontja volt (legalábbis a média és a közvélemény szempontjából) az Uruguay-i elnök beszéde, melyben félrebeszélés nélkül, nyíltan mutatott rá olyan problémákra, amelyeket a „globális óriások” talán nem szívesen láttak a rivaldafényben feltűnni.

(forrás:korkep.sk)

José Mujica, Uruguay elnöke a mértékletességről, civilizációnk szükségletéről, az emberi természetről és fejlődésről

 Néhány gondolat belőle:

• 10 évig voltam börtönben, ez hagyott időt gondolkodni. A következőre jöttem rá: dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt van benned a boldogságod, máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet... nem azt tanácsolom, hogy menjünk vissza barlangokba lakni, vagy szalmabódékba, hanem hogy állítsuk meg az erőforrások elpazarlását.... a probléma nem az erőforrások hiánya, hanem a kormányzás válsága. A kormányok azzal foglalatoskodnak, hogy megnyerjék a következő választást.... a hatalomért harcolunk, és elfelejtjük az emberek és a világ gondjait. Ez nem ökológiai válság, hanem politikai.
• Elérkeztünk a civilizációnk azon fejezetéhez, ahol a bolygót átfogó megegyezésre van szükségünk. Ám elvakít minket a nemzeti sovinizmus, és a domináció szomjúhozása, különösen a legerősebb országokat. Épp nekik kellene példát mutatniuk! Szégyenteljes, hogy 25 éve a kiotói megállapodás óta még ma is habozunk betartani a benne foglaltakat.
• Az emberi természet olyan, hogy végül a szenvedéseinkből sokkal könnyebben tanulunk, mint a gondtalan életből.... azt szeretném, hogy az emberek megértsék: mindig újra össze tudod szedni magadat, mindig megéri akár a nulláról is fölállni... ez a legnagyobb lecke az életben... nem vagy legyőzve, amíg fel tudsz kelni harcolni. Álmaid feladásával feladod a harcot is. Harcolni, álmodni, a padlón lenni, szembeszállni a valósággal, ezek azok, amik jelentést adnak a létezésnek.
• Nem élheted az életed, amíg haragot táplálsz... ha azzal töltöm az életem, hogy a sebeimet nyalogatom, akkor nem haladok előre. Emlékezned kell a múltra, különben arra ítéltetsz, hogy megismétled azt. Az ember az egyetlen olyan "állat", aki megcsonkolja lábujjait 20-szor egymás után ugyanazon probléma miatt. Minden generáció tanul a tapasztalataiból, de a többiekéből nem.

(forrás:http://lelkesito.hu)

José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről- videó

Úgy néz ki, mint egy korhadó fa. De közelebbről teljesen lélegzetelállító volt

Meddig tart kifaragni a remekművet egyetlen fatörzsből?

 Egy kínai szobrász négy évet töltött faragással, hogy létrehozza lélegzetelállító mesterművét egy fa törzséből. Az eredmény lenyűgözte az embereket a világ minden tájáról. Ami kezdetben egy 12 láb hosszú fatörzs volt, most egy olyan híres remekmű, amely bekerült a Guinness rekordok könyvébe.

 Kínában évszázadok óta létezik már ez a hagyomány, amikor is nyers faanyagból vizuálisan lenyűgöző faszobrot hoznak létre. Ezek a szobrok bonyolult minták és képek segítségével mutatjuk be a kínai történelmi kultúrát. A hagyomány folytatódik, ma Zheng Chunhui mesterművével.

 Ez a szobor egy híres kínai festmény másolata, a Song-dinasztiáról. A fafaragás Pekingben, a Palota Múzeumban található, ahol a látogatók megcsodálhatják ezt a ragyogó munkát.

 A kész faragás több, mint 40 láb hosszú, és tartalmazza a részletes faragványokat is, hogy bemutassa az ókori Kína mindennapi életét.

 Magában foglalja az épületeket, hidakat és hajókat, így olyan, mintha a régi festmény életre kelne.

Több, mint 550 falusi embert jelenít meg a remekmű.

 Ahogy csodálod ezt a bonyolult munkát, nehéz elképzelni, hogy négy év alatt készült el.

 Rendkívüli türelemmel készült munka, Chunhui elkészítette a világ egyik legcsodálatosabb faszobrát.

(forrás: http://harmonikum.com)

UFOk a művészettörténetben

Egy 1350-ben készült, Jézus kereszthalálát ábrázoló ikon megvizsgálása után kiderült: két űrlény látható az alkotáson.

Krisztus Keresztrefeszítése, Visoki Decani Monostor, 1300-as évek

Az ikon egy szerb templomba készült eredetileg, de napjainkban már múzeumban tekinthető meg. Bár 1350-ben festették csak nemrégen vették észre, hogy az ikon két felső szélén egy-egy azonosítatlan repülő tárgy látszik. Mind a két repülőben 1-1 ember ül, és az egyik hajó láthatóan üldözi a másikat, de ennek jelentése, mint ahogy az, hogy valóbanUFO-król beszélhetünk e eme különös alakok láttán erős vitát váltottak ki.

(forrás:boon.hu - http://latogatok.hu)

UFO-k Jézussal - videó

Az kétségtelen: nem ez az egyetlen festmény, amin az idegen élet földi jelenlétére utaló ábrázolások láthatók

Barlangfestmény (Franciaország, Kr. e. 13.000 körül)

Olasz barlangfestmény, Kr. e. 10.000 körül

 Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet szent Emidiusszal, 1486-1495 körül.

A Szentírásbeli jelenet azt a történetet meséli el, hogy Gábriel arkangyal leszállt a Földre, és elvitte a hírt Jézus anyjának, Máriának a Messiás születéséről, és tulajdonképpen a nő beleegyezését kérte mindehhez. A kép egy kis adalékként hozzáteszi, hogy Mária valami rejtélyes besugárzást is kapott a mennyekből - vagy egy repülő eszközről.

Madonna a gyermek Keresztelő Jánossal, 15. század

Ajánljuk figyelembe a Mária tarkójánál, az égen látható hogyishívjákot. Ha ez is belemagyarázás, akkor kíváncsiak volnánk, ki mit tudna felhozni magyarázatként... még egy ember is látható ott a háttérben, aki kíváncsian néz fel az égre! 

Kedves Olvasó, tudjuk mit gondolsz, és nem, nem photoshopos alkotásról van szó.

Ezt a képet a flamand Aert De Gelder készítette, címe: Krisztus megkeresztelése. 1710-ben festette és ma a Cambridge-i Fitzwilliam Múzeumban található. Egy korong alakú objektum fénycsóvákat sugároz le Keresztelő Szent Jánosra és Jézusra.

Az Írás szerint amikor Jézus alámerült a Jordán vizében, valóban megnyílt az ég, leszállt Jézusra a Szentlélek, és az Atya szózata hangzott, így teljesen megnyilvánult a teljes Szentháromság. Azt a Szentírás elfelejtette említeni, hogy mindez egy repülő csészealjról történt, ellenben a festő a szavak mögé látott, és úgy festette le. A kérdés újra csak az: miért? Mit látott korábban, hogy ezt festette a képre?

 

 Earls D'Oltremond-ban, Belgiumban találtak egy ismeretlen művész által festett fa ládát, melyen Mózes látható a kőtáblával, az égbolton pedig több repülő tárgy tűnik fel. Ha valóban jártak idegenek abban a korban, az megmagyarázna néhány eseményt. A fejlett technológiájukkal például ketté tudták választani a Vörös tengert.

Korabeli UFO-ábrázolások a művészetben - videó

forrás:Fact or Fiction

Paolo Uccello festménye a 15. századból, Krisztus keresztre feszítése

A bal oldali festményt Paolo Uccello készítette és ” La Tebaide” a címe. A jobb oldalra kinagyított kép egy vörös csészealj alakot mutat Jézus közelében. A Firenzei Akadémián függesztették ki.

14. századi festmény Franciaországból, lebegő idegen tárgy az égen a bal oldalon.

Krisztus festmény Olaszországból. Lebegő tárgyak flottája az égen.

Úgy tűnik mintha lencse alakú felhőben lennének. A festmény a “The Miracle os snow”  ( A havazás csodája) címet viseli és Masolino Da Panicale festette. A kép Firenzében található a Santa Maria Maggiore templomban.

Ez a kép Máriát ábrázolja Jézus sírjánál. Ez annak az “ereklyetartó ládikáról”  való képsorozatnak az egyike, amely a palesztin szent sírból tartalmaz köveket.Keletkezése kb a 6-7 századra tehető. A vatikáni könyvtárba került elhelyezésre. Vegyük észre a kupola alakú tárgyat a sír felett. Ha ezt valaki építette akkor miért lebeg? Továbbá mi a tetején lévő kerek tárgy?

Ezek az illusztrációk Grey főhadnagy könyvéből valók. Ő egy expedíciót vezetett Észak- Ausztrália Kimberley tartományban található Glenelg folyó közelében található néhány barlangba. Ezekről úgy vélik, hogy az őslakosok ottléte előtt készülhettek. 

Barlang rajz ie. 6000-ből, Szahara, Észak-Afrika

(forrás:boon.hu - latogatok.hu - sirius-plejad.blogspot.hu -blog.xfree.hu)

- - - - - - - 

Ősi UFO Festmények - videó

Fény az alagút végén

A klinikai halál beállta után még percekig megmaradhat a tudat – állítja egy nemrégiben megjelent tanulmány, amely tudományos alapossággal igyekezett utánajárni a köznyelvben „halálközeli élménynek” nevezett jelenségnek. Bár ezeket az élményeket sokan szkepticizmussal kezelik, Dr. Sam Parnia, a New York-i Állami Egyetem munkatársa és csapata gondosan előkészített kísérletek során igyekezett meggyőződni valóságukról. A tudományos igényű cikk a Resuscitation (Újraélesztés) című orvosi szaklapban jelent meg.

Az eddigi legszélesebb körű vizsgálat során, amely a halál körüli és testen kívüli élményeket igyekezett tudományos alapokon vizsgálni, megállapították, hogy az agytevékenység leállása után még percekig működhet a tudat. A halál beállta körüli élmények ellentmondásos témának számítanak – lelkes hívők és szkeptikusok örök vitája zajlik. Sam Parnia és csapata a Southamptoni Egyetemen négy évet szánt a vizsgálatra, amelynek során kétezer-hatvan, szívinfarktust elszenvedett embert figyeltek meg összesen tizenöt kórházban az Egyesült Királyságban, Amerikában és Ausztriában.

Az infarktust túlélő személyek negyven százaléka emlékezett vissza valamiféle „tudatosságra” – látott vagy hallott élményekre – abban a szakaszban, amikor a szívük leállt, és a klinikai halál állapotában voltak. Egyikük egyenesen arról számolt be, hogy elhagyta a saját testét, és a szoba sarkából figyelte az újraélesztést. Annak ellenére, hogy a klinikai halál állapotában volt, tehát nem láthatott és nem hallhatott semmit, az ötvenhét éves southamptoni szociális munkás pontosan leírta mindazt, amit a nővérek tettek, és az őt körülvevő gépek hangjait is hallotta „öntudatlan” állapotában.

„Tudjuk, hogy az agy nem működik tovább, amikor a szív leáll” – magyarázza Sam Parnia, a kutatás vezetője, aki korábban a Southamptoni Egyetem munkatársa volt, jelenleg a New York-i Állami Egyetem kutatója. „Ebben az esetben a tudat a jelek szerint három percig is fennmaradt a szív leállása után, annak ellenére, hogy az agyműködés tipikusan 20-30 másodperccel a szívleállás után áll le… A beteg visszaemlékezett mindenre, ami a helyiségben történt, arra is, hogy két csipogó hangot hallott, egy olyan gép hangját, amelyről tudjuk, hogy három percenként jelez. Ennek alapján bemérhettük, hogy meddig tartott az élménye.” Parnia szerint a férfi beszámolóját az esetével kapcsolatos kórházi feljegyzések minden részletében alátámasztják.

Az adatgyűjtés 2060 infarktust elszenvedett személyre terjedt ki, akik közül 330-an maradtak életben. Közülük 140 személy vett részt a vizsgálatban. A többiek – gyenge egészségi vagy mentális állapotuk miatt, illetve egyéb okokból – kívül maradtak a vizsgálat körén. A 140 személy közül 46 százalék állította, hogy voltak megtapasztalásai az újraélesztés során. 9 százalék számolt be olyan élményekről, amelyeket hagyományosan halál közelieknek neveznek, 2 százalék élményei pedig azt bizonyították, hogy teljes mértékben megőrizték tudatukat, és konkrétan „látott” és „hallott” eseményekre – vagy testen kívüli élményekre – emlékeztek.

Bár sokan nem tudtak konkrét részletekkel szolgálni, jellegzetes, ismétlődő motívumok előfordultak. A meghallgatottak 20 százaléka például szokatlan békességet érzett, egyharmaduk pedig úgy érzékelte, hogy az idő lelassult vagy éppen felgyorsult. Egyesek erős fényről számoltak be, napsütésről, aranyló fényekről, családtagjaik megjelenéséről. A szokásos, sokakat szkepticizmusra hajlamosító, „odaát minden szép volt és barátságos” jellegű élmények mellett azonban a beszámolókban megjelentek a félelem, a rettegés motívumai is. Egy túlélő például így számolt be: „Rettegtem. Azt mondták, meg fogok halni, és ennek az lesz a leggyorsabb módja, ha kimondom az utolsó rövid szót, ami az eszembe jut.” Egy másik páciens pedig arra emlékezett, hogy „mély vízben vonszoltak egy gyűrűvel, pedig utálok úszni – rettenetes volt.” Megint mások üldöztetésre és erőszakra emlékeztek. „Át kellett mennem egy szertartáson, ami abból állt, hogy megégetnek. Négy ember volt velem, és aki hazudott, az meghalt… láttam, ahogy embereket koporsókban eltemetnek.”

A halálközeli vizuális élmények hitelességének biztosítására a kutatócsoport gondosan előkészített környezetet létesített. Minden, a vizsgálatban részt vevő intézményben 50-100 polcot helyeztek el az újraélesztéshez használt helyiségekben, specifikusan olyan osztályokon, ahol a legtöbb újraélesztés előfordulhat (sürgősségi és intenzív osztályok). Minden egyes polcon elhelyeztek valami olyan dolgot vagy képet, amit kizárólag felülnézetből lehetett látni (többek között nemzeti és vallási szimbólumokat, emberek, állatok képeit, újságokat). Korábbi leírásokban ugyanis gyakran szerepelt, hogy az illető elhagyta a testét, és felülről, a mennyezet felől szemlélte, mi történik vele újraélesztés közben. Összesen mintegy ezer polcot szereltek fel a kórházakban, ám a várakozások ellenére az újraélesztéseknek mindössze 22 százalékára került sor az így előkészített osztályokon.

Dr. Parnia véleménye szerint sokkal többeknek lehetnek hasonló élményei a halállal való találkozáskor, az újraélesztésükkor használt gyógyszerek és a nyugtatók azonban akadályozhatják a visszaemlékezést. „Becslések szerint több millió ember rendelkezhet a halállal kapcsolatos élénk élményekkel, de a tudományos bizonyítékok a legfinomabban szólva is kétségesek. Sokan hallucinációnak vagy illúziónak tartják ezeket, az általunk vizsgált leírások azonban nagyrészt egybeesnek a tényleges történésekkel.” Parnia szerint az sem világos, hogy a felidézett megtapasztalások a páciens élményeinek teljességét írják le, vagy csak a „jéghegy csúcsának” tekinthetőek, és egy sokkal mélyebb megtapasztalás csekély részletei.

A témában elérhető számos szóbeli beszámoló és több közelmúltbeli vizsgálat ellenére a Resuscitation című orvosi szaklapban ismertetett vizsgálat az első széles körű kutatás, amely megkísérli feltérképezni a klinikai halál állapotában tapasztalt vizuális élmények gyakoriságát, és összevetni azokat az újraélesztésük során valóságosan megtörtént eseményekkel. „Bár a vizuális élményeket egyértelműen felidéző beszámolók kis száma (2 százalék) korlátozta lehetőségeinket abban, hogy az előre elkészített képek segítségével objektíven vizsgáljuk a klinikai halál állapotában bekövetkező vizuális élményeket, az igazolt eset (egy ötvenhét éves southamptoni férfi esete)egyértelműen alátámasztja, hogy a szívleállás utáni 20-30 másodpercen túl is lehetséges a tudat fennmaradása” – állítja Sam Parnia, aki szerint mindenképpen további, tudományos alaposságú vizsgálatokra van szükség a témában.

21 gramm

1901. április 10-én szokatlan kísérletet hajtottak végre a Massachusetts állambeli Dorchesterben. Dr. Duncan MacDougall, a tekintélyes haverhilli orvos arra volt kíváncsi, milyen fizikailag is leírható változás történik-e az emberi testben a lélek távozásakor: feltételezése az volt, hogy az emberi lélek tömeggel bír, tehát mérhető. MacDougall hat haldokló beteget vont be a kísérletbe. Célja az volt, hogy közvetlenül haláluk előtt és után lemérje őket, és összehasonlítsa a mért súlyt. A kiválasztásban mindössze a halál beálltának várható közelsége játszott szerepet. Nem sokkal az után, hogy az első beteget négy kollégája segítségével egy speciális mérlegre helyezte, a beteg meghalt. Ekkor érdekes dolog történt: a halál beálltának pillanatában a mérleg nyelve hirtelen visszaesett, súlycsökkenést mutatva. „Azonnal leszámítottuk az összes, ilyenkor szokásosan bekövetkező súlyvesztést, de egy unciányi súly (28 gramm) még mindig hiányzott” – írta MacDougall a New York Timesban megjelent korabeli cikkben. A mérlegelést az összes személyen elvégezték, ugyanazzal az eredménnyel: átlagosan háromnegyed uncia, azaz 21 gramm súlyveszteség következett be mindegyik személy esetében.
(forrás: hetek.hu)

"21 gramm" - záró jelenet - videó

Párbeszédben az Univerzummal

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a lehető legfontosabbról is beszéljek picit. Hogy beavassalak abba az intim kapcsolatba, annak rejtelmeibe, amit a Teremtészettel, az Univerzummal folytatott párbeszédeim, a tőle kapott tanítások jelentenek számomra. Elmesélem, én hogyan kerültem ilyen viszonyba az általam legnagyobb mesternek vélt Teremtővel, a Kozmikus Tudattal, a MindÉNsÉg formaöltése mögötti erővel, a végtelen tudással, melynek KÉPmásaiként, avagy tudati fókuszaiként itt élünk most a Földön (elvileg)… legalábbis, ahogy én nevezem azt a Forrást emberként, ahonnan áramlik ez a VILÁGosság. Vannak, akikhez entitások, angyalok, lények, asztrális gondolatformák “beszélnek”. Biztos úgy van, nem vitatom. Nekem soha ilyen lény nem jelentkezett be, ezért csak abban hihetek, hogy ismereteim, gondolataim forrása ÉN vagyok, azaz Forrásom, az Univerzum Forrása.

Hogy ez a “viszony”, avagy kapcsolat miért is fontos? Nos, először is azért, mert elengedhetetlen a tudat fejlődéséhez, tágulásához, az ÖnÍzMerethez (önismerethez)… véleményem szerint. Számomra egyébként is EZ az élet, a létezés értelme. Nem beszélve arról, hogy milyen csodákat élhet meg az ember napi szinten, milyen varázslatos felismeréseket tapasztalhat akár minden pillanatban, ahogy az Univerzális Törvények, Igazságok, az Abszolút és Transzcendens dimenziók feltárulnak a megtisztított lencsén, a felszabadított elmén keresztül, individualizált Tudatparányunk előtt, amint betekintünk a fizikai síkra, a földi világunkba és emberként visszanézünk, hogy szemezzünk magunkkal… a Teremtő Tudattal. Amikor az emberbe süllyedt tudatrészünk szembe néz Önmag(j)ával és az anyagvilág korlátain, illúzióin, fátylain túl felismeri benne a Forrását, akkor összekapcsolódik a végtelennel, a MindÉNsÉget Teremtő Tudattal. Ilyenkor egy pillanatra Univerzummá válik maga, ami egy leírhatatlan érzés.

Engedd meg, hogy elmeséljem, hogy én ezt az egészet miként élem meg és hogyan is kezdődött ez az utazás. Most leszögezném, hogy ez az én egyedi tapasztalásom, ami eltérhet a mások által megélt valóságtól. Mindannyian különböző keretek között, más-más lencsével nézzük ezt a végtelen holografikus „filmet”. És ez így van jól. Kérlek, szavaim, élményeim ne legyenek rád korlátozó hatással. Hiszen minden a KÉPzelőerőnktől függ és annak végtelen potenciáljától. Így lett az Univerzum is és annak megszámlálhatatlan sokszínűsége, melyeken keresztül az EGY Tudat kifejezésre juttatja önmagát és csodálhatja tükörképét… legalábbis, amikor épp tiszta betekintést nyer és nem egy olyan torz képpel néz szembe, amit most a földi emberiség nagy része tükröz vissza.

Reméljük, hamarosan helyre áll és megtisztul évezredek mocskától ez a tükör. És ez természetesen rajtad, rajtam és mindnyájunkon múlik. Olyan nincs, hogy „ah, ez rám nem vonatkozik”, „mit érdekel engem”, „csak a saját jólétem érdekel”, „úgyse tehetek ellene semmit”. Illetve van… sajnos nagyon is van. És amíg létezik ilyen bomlasztó megnyilvánulás, addig lesz torz és szennyezett része ennek a tükörnek. Ennek pedig természetesen a tudatlanság, tudattalanság, a félrevezetettség és egy hazugságokra, megtévesztésre épített mesterséges „civilizáció” az oka. De ez egy másik történet…

Az egész úgy kezdődött számomra, hogy elegem lett ebből a világból, a pénzhajhászásból, karrierből, meg az egész semmitmondó és semerre se tartó életből… ami nem is élet valójában, de ezt akkor még csak sejtettem… ma már meggyőződésem. Mindig is éreztem, tudtam, hogy „több” vagyok, mint szürke biodroid, aki normákat, ember szabta törvényeket, iskolákat, tanokat, trendeket, vallásokat követ, azaz konformizálódik, ami a tudat és a Teremtés sokszínűségének „halála”. Soha nem érdekelt, hogy tanáraim mit hazudnak össze történelem (törtÉNelem!) címszó alatt, vagy mit kell éreznem és hinnem egy-egy vers jelentéséről. Ezek már gyermekként sem tudtak hatással lenni rám. Nem tudott a mátrix, ez a kegyetlen és hazug rendszer a rabszolgájává tenni, legfeljebb látszólag, kívülről, hiszen az embernek még ma is pénz kell a társadalomban való létezéshez, tehát dolgoznia kell, normákat, címkéket, trendeket követő emberek között kénytelen létezni.

Amint hátat fordítottam ennek a számomra értelmetlen vegetálásnak, az életem gyökeresen megváltozott és egykori énem, a személy, aki addig álarcom volt, megszűnt létezni, lecserélődött. Új cél jelent meg valóságomban, melyet jobban szomjaztam, mint a vizet, és ez az Igazság lett. Semmi más nem érdekelt, miután mindenemet elvette a mátrix, mindent elvesztettem… nem egyszer, hatszor. Tudati fókuszomat, belső figyelmemet az Élet, a Létezés, a Mindenség, a Teremtés, az Univerzum, a földi valóság, az Emberiség igazsága felé irányítottam, és évek óta ott is tartom az idő nagy részében (amikor épp nem engedek az anyag illuzórikus csábításának). Szinte minden anyagvilági kötődésemet felszámoltam, emberi kapcsolataimat és a világot átértékeltem magamban.

Megtisztítottam elmémet a ráprogramozott szennytől, korlátoktól (amennyire csak tudtam), melyek jöttek az iskolákból, könyvekből, emberektől, vallásokból, a média minden területéről, és így megnyitottam magam a Forrásnak, mely csak a tiszta lencsén át képes besugárzódni a lényünkbe… torzítás nélkül. Ez hónapokat, éveket vett igénybe, hiszen egy fejlődési folyamat… de legalább lehet fejlődésről beszélni, nem úgy, mint a mátrixba zárt semmitmondó életben. Persze attól függ, kinek mennyi időre van szüksége, kit mennyi fátyol akadályoz.

Természetesen, az egész egyetlen pillanat valójában, mivel egy DÖNTÉSsel kezdődik, egy kristálytiszta SZÁNDÉK megfogalmazásával. Ebben benne lesz a kezdet és vég, és közte a végtelen potenciál, mint odavezető út (minden így teremtődik a világon, minden létező!)… és ehhez ugye kinek, mennyi időre van szüksége, ki milyen térképet hordoz magjában. De mindez egyetlen, jól irányzott és fókuszált gondolattal, szándék kifejezéssel kezdődik. Ez megnyit egy ajtót a felsőbb világok felé, és végre tudati világosság áramolhat be létünkbe, lényünkbe.

Amíg ezt az ajtót nem nyitjuk ki, addig a „Jóisten” se tud mit kezdeni velünk, azaz a legnagyobb Mester, a végtelen tudás, Univerzumok „Atyja” ott vár az ajtó mögött arra, hogy végre érdeklődést, megismerni vágyást fejezzen ki az ember Önmagja, Forrása felé. E nélkül szerintem lehetetlen. Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb ember két kézzel nyomja ezt az ajtót, csak ki ne nyíljon, és teszi mindezt nemtörődömségével, tudatlanságával, hitetlenségével, korlátozottságával, tévhiteivel, vallásával, az anyagvilág hazug illúzióiban tartott és hagyott tudati fókuszával.

Amint viszont kitárul ez a metafizikai ajtó, elkezdődik a „tanítás”. A tanonc kifejezte abbéli szándékát, hogy tanulni szeretne mesterétől, Forrásától, ÖnÍzMeretre törekszik. Hát legyen. Az Univerzum boldogan besétál rajta, apránként csepegtetve gondolatait, tudását… ahogy a tanonc készsége, figyelme, fegyelme, hite, tudati tágulása adagolja. De ez nem egy verseny! Nem az nyer, aki minél gyorsabban végigmegy a pályán. A fejlődési utat kell megtanulnunk értékelni és élvezni, hiszen nincs végállomás valójában. A Létezés örök lüktetés.

Ha egykor el is érnéd a Mindenség Teremtő szintjét, vélhetően a következő pillanatban már valami újabb Univerzumot vagy Galaxist teremtesz, amiben egy új önmegismerés veszi majd kezdetét és ott Égi Testeken testet öltve, flórába öltöztetve azokat, faunával színezve, humanoid formában fogsz betekinteni, hogy tovább csodáld végtelen potenciálodat… már ha tényleg erről szól az egész.

Az elmém tágítása végett eleinte rengeteg könyvet olvastam, tucatjával, az elérhető legmagasabb szintű spirituális tudással rendelkezőket… főként angolul, mert magyarul sajnos nagyon sok ilyet nem lehetett elérni. Számtalan filmet, sorozatot néztem, melyeknek úgy éreztem, köze van az igazsághoz, a valós Teremtéshez, még ha sci-fi, kaland, vagy egyéb kategóriában is próbálták ezt leplezni a készítők. A lényeg az volt, hogy mindent elképzelhetőnek tartson az elmém, ne legyen semmi gátja a képzeletemnek.

Viszont egy idő után arra jöttem rá, hogy a könyvek valóban nem adnak új tudást, igazándiból semmi olyat nem olvastam a „legnagyobb guruktól” sem, amit nem tudtam magam is elképzelni vagy ne tudtam volna ott legbelül, magomban. Inkább csak megerősítettek abban, amit mindig is éreztem, de nem mertem elhinni, vagy nem tudtam volna olyan jól kifejezni. Ezért már csak félig olvasgattam könyveket, aztán csak pár oldalt és végül le is tettem őket pár éve. Mert rájöttem, hogy semmit nem adnak valójában, csupán mankók voltak, amíg megerősödtem és megértettem, hogy anélkül kell járnom, hiszen az a természetes.

És ekkor történt meg a „csoda”. Amikor a Természet, mint külső és a Kozmikus Tudat, mint belső mesterem felé fordultam kérdéseimmel. Valójában a kettő EGY, ugye. Ahogy kinn, úgy benn, emlékszel? Az egész talán úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerős feltett nekem egy kérdést. Egy olyat, amire valahogy soha nem is gondoltam, fókuszomat soha nem helyeztem rá ilyetén formában. Viszont ahogy elhangzott általa, bennem is megjelent ez a kérdés egy érzésben kódolva. Ezt fűszereztem meg azzal, hogy vágytam a válaszra. Szerintem nagyjából egy perc telt el, és belémnyilalt a megdöbbentő üzenet. Mármint a tény maga volt megdöbbentő, hogy nem is gondolkodtam rajta, csupán feltettem egy kérdést, és szinte azonnali választ kaptam rá. (Pedig ez így természetes mindenki számára, azt azért megsúgom.)

Érdekel, hogy mi volt ez a kérdés? Rendben, elárulom. Így hangzott: „Vajon miért van ez az egész, mi a célja a Teremtőnek a mindenséggel?” Fura, hogy így még nem fogalmazódott ez meg bennem előtte, holott talán az egyik leglényegesebb és legmisztikusabb kérdés, amire azt gondolná az ember, hogy nem létezik válasz, vagy ha létezik is, akkor van rá jó néhány elmélet tudományos és vallási körökben. Akkor gondolom, az is érdekel, hogy milyen feleletet kaptam rá. Egy szent háromság fedte fel magát lelki szemei előtt, mely szavakba öntve így hangzott: „FELismerés, MEGismerés, ELismerés”… igen… és a homlokomat csapkodtam. Miközben persze valami megfogalmazhatatlan, mennyei érzéssel telve próbáltam felfogni, hogy mi is történt valójában, honnan érkezhetett ez a válasz.

Pár perc múlva aztán minden értelmet kapott és az ember egyik legfőbb probléma forrására is rámutatott ez a hármas. Hiszen, ha KÉPmások vagyunk, akkor nem természetes, hogy számunkra is ez a hármas a CÉL, az ÉRTelem a Létezésben? Nem így tanulunk, fejlődünk talán? Szeretnék egy félreértést elkerülni. Az „elismerés” NEM idolizálást, hódolást, imádságot jelent! Csupán egy belső, mély érzés, hogy „wow, az igen!”, azaz ezzel nyugtázzuk, hogy valamit felfogtunk, megértettük, tehát jöhet a következő „tanítás”, élmény, tapasztalás.

Ettől a pillanattól kezdve aztán egyre gyakoribbak lettek lassanként az ehhez hasonló felismerések. Nyilván meg kellett tanulnom érzékelni, értelmezni ezeket, és azt is, hogy miként tudok kérdéseket feltenni, kommunikálni ezzel az önmagát meg nem nevező Forrással. Ma már úgy fogalmaznék, hogy meg kell tanulni Google-özni az Univerzum Tudatát, és a választ „olvasni” tudni. Sok-sok gyakorlás után elmondhatom, hogy most már leggyakrabban instant felelet érkezik. Emiatt gyakran megesik, ha úgy vagyok persze hangolva, hogy felteszek egy kérdés valakinek, de mielőtt befejezném, már bennem megszületik a válasz. Ez egy nagyon fura érzés és tapasztalás. Van, hogy nézek valamit, például egy videót és felmerül bennem egy kérdés, hogy „de hát az meg hogy lehet, miért úgy működik?”, és azonnal kapom a végtelenül logikus és egyszerű feleletet.

De tudod, mit? NINCS EBBEN SEMMIFÉLE CSODA. Hiszen ez mindenkinek ugyanúgy működik. Ez a Természetes módja az Ember és az abban megnyilvánuló Forrás kommunikációjának. A vonzás és rezonancia törvényeinek megfelelően az ember olyan gondolatokat, gondolati formákat vonz be elméjébe, életébe, ahova HANGOLJA magát. Ne feledd, hogy egy gondolati rádió adó-vevő vagy valójában. A hangolást végezheted Tudatosan is, de a leggyakrabb az ember kihagyja ezt a lehetőséget és engedi magát a környezete, a körülmények által befolyásolni és ez állítgatja mindenkori hangulatát.

Én azt választottam, hogy tudatosan hangolom magam, és a legmélyebb, legtisztább, abszolút igazságokra, az Univerzum magjának hullámhosszára állítottam be magam. Pusztán az által, hogy vágyom erre, szomjazom ezt a tudást. Ezért ilyen gondolatok látogatnak meg. Ha az esti meccsen rágódnék, vagy a befizetetlen csekkeken, a „rohadt hazaáruló” kormányon, a pártokon, a biblián, vagy az új Miley Cyrus (az meg ki?) albumon, az ilyen-olyan Olimpián, világversenyeken, élsportolókon, celebeken és egyéb sötét illúziókon, megtévesztéseken, energiavámpír és tudatmódosító cirkuszokon… nos, logikus, hogy széles ívben kerülnének el az ilyen tisztaságú és világosságú gondolatok.

Ugyanezt a kommunikációt használom például az elveszett, vagy épp keresett tárgyak meglelésére is. Egyetlen érzés és gondolat kell hozzá. És tudnom, hogy választ kapok, és az tökéletes lesz. Ezért olyan tárgyakat is könnyedén megtalálok, amiket mások tesznek valahova vagy hagynak el. De én is csak akkor, ha úgy vagyok épp hangolva. Amennyiben a földi síkhoz horgonyzottan, problémák illúzióinak nyomásától homályos tudattal, nehogy azt hidd, hogy nekem is megy ez.

Nem olyan könnyű azért a mai világ szennyében tisztának maradni. Nem egyszerű folyton tudatosnak lenni, tudati világosság fényében fürdeni, amikor az eltérített kollektív valóság fertőjében az ember élete esetleg nem azt tükrözi különféle okok miatt. Nem is biztos, hogy cél az, hogy folyamatosan tudatosan hangoljuk a valóságunkat, hogy állandóan éber kontroll alatt tartsuk. Persze az is lehet, hogy ezek különféle tudatvilágossági szintek. De hol marad akkor a meglepetés faktor? Így viszont legalább lehetőségünk van a közbeavatkozásra, ha szükséges. Kapitányként tudunk a hajónkon lenni, ha a robotpilóta eltérne az általunk preferált iránytól és nem potyautasként hánykolódunk a viharos óceánon. Korrigálunk és hagyjuk a Teremtést, hogy kitöltse az A és B pontok között az utat, azaz, hogy hullámokat küldjön, melyeken tova úszhatunk. Hiszen ez a „dolga”, hogy a HOGYANt megteremtse a végtelen potenciáljából, ha mi megadjuk a CÉLt.

Nyisd meg ajtódat a végtelenre, tárd ki szélesre, hadd lépjen be rajta tanító mestered, Önön Forrásod, a varázslatos Univerzum Alkotója, a tükörkép Forrása. Engedd, hogy megtörténjen veled a „csoda”. Engedd be életedbe. De legfőképp természetesen, legyen hited és vágyad szerint!

További jó utat és élvezettel teli felfedezést kívánok!

Szeretettel,

Tudatfodor

(forrás: tudaticunami.wordpress.com)

Megható: fehér léggömbbel üzent anyjának gyermeke a túlvilágról a temetésen

Megható felvételen látható, amint elhunyt gyermeke gyászszertartásán a gyászoló anyához odarepül a hófehér léggömb, és körülötte lebeg, mintha próbálná megölelni őt. Szeretett gyermeke próbált búcsút venni a túlvilágról?

Az egyik legszívbemarkolóbb érzés az egy szülő számára, ha túléli saját gyermekét. Egyik szülő se kívánhatna ilyen rosszat még az ellenségének sem. De vajon elhunyt szeretteink lelke időnként tényleg visszajárnak?

Vibar-Alamares és fia Trebby

Egy Fülöp-szigeteken élő nő, Joy Ganda Vibar-Alamares is elvesztette gyermekét. A temetésen azonban

valami olyan történt, amire többen felfigyeltek, és teljesen meghatódtak.

Sokan egyenesen arról beszélnek, hogy a videón látottak lehetnek a túlvilági élet és a szeretet erejének egyértelmű bizonyítékai. A lány és a gyermeke közötti köteléket ugyanis az sem tudta eloldani, hogy két külön világba kerültek.

A nő a temetésen zokogott a padok között, gyermeke hófehér koporsója előtt, amikor a koporsó felett

lebegő szintén fehér léggömb elkezdett mozogni.

Lassan odalebegett az anyához, majd körbejárta, hozzásimult, mintha csak meg akarta volna ölelni. 

Egyesek szerint így vigasztalta a gyermek a szomorú anyát, akitől még egy utolsó búcsút akart venni, mielőtt távozna az árnyékvilágba, emlékeztetve arra, hogy nem maradt egyedül, s hogy a túlvilági kapu előtt várni fog majd rá.

 (forrás:http://avilagtitkai.com)

Megható módon fejezte ki háláját egy csimpánz, akit a megmentői visszajuttattak a vadonba

Hálával teli, hosszas öleléssel köszönte meg a halál torkából megmentett csimpánz, Wounda a segítséget megmentőinek, akik visszajuttatták őt a vadonba. 

A kongói Tchindzoulou-szigetén engedték szabadon Woundát, aki itt, az ország második legnagyobb folyója – Kouilou – mentén elhelyezkedő térségben lelt új otthonra. Ennek örömére ölelte szorosan magához a világhírű etológus Jane Goodall-t, aki munkatársaival segített neki az otthonra találásban.

A csimpánz Jane Goodall elmondása szerint szörnyű állapotban került hozzájuk, de folyamatosan küzdött életéért, és a munkatársak is rengeteget fáradoztak Wounda megmentésén, aki nemcsak nagyon le volt gyengülve, de számos betegséggel is küzdött.

Ilyen borzalmas állapotban találtak rá a csimpánzra

Nemcsak csont és bőr volt, de számos betegséggel küzdött

A csimpánz, akinek neve azt jelenti, “közel a halálhoz” rehabilitációja végül sikeres volt, így a Tchimpounga Csimpánz Rehabilitációs Központból új otthonába szállították 2013-ban. A három csimpánz-menedék sziget egyikén Wounda egy hatalmas család tagja lehet.

Jane Goodall, aki minden csimpánzot név szerint ismert:

A csimpánzok családi és szociális életének ismert kutatója Dr. Goodall, a tanzániai Gombe Nemzeti Park, valamint a Jane Goodall Intézet igazgatója Tanzániában kezdte kutatásait 1960-ban ezzel megalapozva a további főemlős kutatásokat. A hölgynek, aki sosem számokkal, mindig nevekkel tartotta számon az állatokat, óriási a szerepe abban, hogy ma ennyi mindent tudunk a csimpánzokról, többek között például azt, hogy eszközt használnak.

Az 1977-ben megalapított Jane Goodall Intézet ismert az afrikai fejlesztési programjairól, valamint a közösség-központú természetvédelem megalapozásáról is, emellett világhálózatot működtet a környezeti nevelés jegyében (Roots and Shoots), melynek közel 100 országban több mint 9000 csoportja van. Dr. Goodall-t, aki nagy szerepet vállal a csimpánzkereskedelem megállításában, 2002-ben ENSZ békenagykövetté nevezték ki.

(forrás:http://lemon.hu)

 A videóban látható a jelenet, amikor visszaengedik Woundát a vadonba, és hosszasan megöleli Dr. Goodall-t:

A spanyolországi Colomares Kastély – egy orvos remekműve

Spanyolországban, Benalmadena városában található a híres a Colomares Kastély. Ezt a 4 építészeti stílust (gótikus, román, bizánci és mudéjar) ötvöző mesebeli kinézetű, aprólékos részletekkel kidolgozott kastélyt egy orvos, Esteban Martín építette 1987 és 1994 között két helyi kőműves segítségével

Annak ellenére, hogy a doktor semmilyen építészeti tanulmánnyal nem rendelkezett, egyedül tervezte meg a látványos kastélyt.

A kastély Kolumbusz Kristóf emlékének tiszteleg: a Santa Maria hajó kicsinyített orra, jelképek, szimbólumok vannak elrejtve szerte az épületben. Esteban Martin próbálta ötvözni a 4 építészeti stílust és egyben megörökíteni Kolumbusz utazásának egyes elemeit.

Mindezek mellett egy rekordot is sikerült felállítani, ugyanis a Guinness RekordokKönyve szerint Colomares Kastélya ad otthont a világ legkisebb kápolnájának, amely csupán 1,96 négyzetméteres.

Az évek során több funkciót is betöltött, használták solymászatra, majd hüllő centrumnak. Mostanra Benalmadena legkedveltebb turista célpontjává vált.

(forrás: erdekesvilag.hu)