Nikola Tesla időutazó gépen dolgozott: “Egy időben láttam a múltat, jelent és jövőt”!

A 19. századi világhírű feltaláló, a szerb szülőktől Horvátországba született Nikola Tesla nevéhez összesen 121 szabadalom fűződik, hiszen szinte az összes háztartási eszköz a feltaláló által kifejlesztett háromfázisú, elektromos rendszerének és indukciós motorjainak köszönhetően működik.

Tesla 1895-ben fedezte fel először azt is, hogy az időt és a tért befolyásolni lehet a mágneses mezők segítségével, ugyanis a feltaláló, ahogyan jobban elmélyült ebben a témában, egyre inkább meggyőződött arról, hogy a mágneses mezők befolyásolásával egy kaput lehet nyitni az időben és térben, amin ha belép valaki képes egy másik időtérbe utazni. Azonban már akkor tudta és figyelmeztetett arra, hogy az időutazás nem egy vicc és komolyan kell venni, hiszen ha valaki eljutna a jövőbe, akkor a jelen életvonala teljesen megsemmisülne.

Tesla erre vonatkozóan először 1985 májusában tett kísérlete, amikor is 3,5 millió voltnyi feszültséget vezetett saját testébe. Ez pedig majdnem az életébe került, de szerencséjére az asszisztense még időben kikapcsolta az áramforrást, mielőtt a híres tudós életét vesztette volna.

Annak ellenére, hogy szinte belehalt a kísérletbe, Tesla arról számolt be, hogy úgy érezte, hogy átlépett egy idősíkon és egyszerre érzékelte a múltat, a jelent és a jövőt.

Mégis következtetésnek az vonható le, hogy az emberek nem arra lettek “kitalálva”, hogy idő és térdimenziókon áthaladjanak, megismerve a múltat, vagy a jövőt, hiszen a kísérletezésbe még Nikola Tesla is szinte belehalt.

(forrás: http://filantropikum.com)

Al Bielek, Tesla Technológia -  Időutazás - videó itt:

https://www.youtube.com/watch?v=63i3oQ7CvyI

Hogy miért küszködnek, szenvednek és erőlködnek az emberek annyit életük során?

"Hogy miért küszködnek, szenvednek és erőlködnek az emberek annyit életük során? Mert a körülményeiket próbálják átalakítani ahelyett, hogy a rezgésüket hangolnák át.

Az Univerzum a rezgésekre válaszol, nem a szavakra, vagy a tettekre. Ezért mondjuk mindig azt, hogy arra figyelj milyen érzés ha kimondasz, vagy megteszel valamit.

Nem maguk a szavak és a tettek teremtenek, hanem az ahhoz kapcsolódó érzelmi energia.

Emberek milliárdjai próbálnak hatékonyak lenni úgy, hogy egyszerűen nem foglalkoznak az érzelmeikkel. Nincs az a mennyiségű fizikai tett amivel elérheted a célod, ha ez nem a céllal összhangban álló rezgési állapotból indul ki.

Ezt pedig onnan tudhatod egyértelműen, hogy amikor célodra gondolsz jól érzed magad és beburkol a 'minden rendben' érzése. Ha nem ezt érzed, akkor a rezgésed nincs összhangban a céloddal.

A kórházak nyüzsögnek az olyan emberektől, akik tettekkel próbálják kompenzálni a betegség rezgését. A börtönök tele vannak olyanokkal, akik mind azért jutottak oda, mert a környezettől próbálták erőszakkal kikényszeríteni azt amire vágytak, fittyet hányva a saját rezgésükre, ami ezt nem tette lehetővé.

Nem vonzhatsz gazdagságot -még akkor sem ha a legjobb üzleti kurzusokra jársz-, ha szegénynek érzed magad; nem vonzhatsz egészséget, ha betegnek érzed magad; nem lehet részed jó kapcsolatokban, ha belül magányosnak, vagy a kapcsolatok terén szerencsétlennek, vagy ellenségesnek érzed magad; nem lehetsz két lábon járó Isteni Erő, ha belül gyengének, elesettnek érzed magad.

Azt állítjuk, hogy bőségesen megtapasztalhatod a gazdagság minden formáját, a kicsattanó egészséget, a szeretetteljes intim kapcsolatokat, az Isteni Létet, de ehhez az út a rezgéseiden (érzéseiden) keresztül vezet.

Mindenféle fizikai tett csak következménye ennek. A jólét lelkiállapotából olyan tettek születnek ami fizikailag is megtestesíti a jólétet.

Ugyanez érvényes a szeretetre, az egészségre, a biztonságra, a stabilitásra, az erőre. Minden belülről indul el, mert így működik az Univerzum. Ne keverjétek a sorrendet!

Tudjuk, hogy ez kemény dió, mert nem erre kondicionáltak benneteket, de meg kell tanulnotok belülről kifelé teremteni, nem pedig a külső világot erőszakolni azért, hogy jobban érezhessétek magatokat.

Előbb az összpontosító-képességetek által érezzétek jobban magatokat és ha ezt sikerül fenntartanotok, a világotok a szemeitek előtt rendeződik át.

Kulcsfontosságú, hogy tudjatok erről, de ha nem gyakoroljátok, csak üres információ marad.

Gyakoroljatok - akkor is, ha az elején idegen, ha nehezen megy... ha sokat gyakoroltok, idővel belejöttök. Legyetek kitartóak!"

(Abraham-Hicks)

Az állami iskolák lebutítják a társadalmat

Valóban szükség van arra, hogy a gyerekeinket iskolába küldjük?

Nem azt mondom, hogy nem fontos oktatni a gyerekeket, hanem a kötelező katonás rutinról beszélek (vagyis erőltetett), egy olyan oktatási rendszerről, amely egy politikailag manipulált szisztémán alapul, amelyet arra terveztek, hogy lebutítsa a társadalmat, ami a gyerekekkel kezdődik, és képtelen a kreatív vagy logikus gondolkodás, a produktív élet és a valós problémák megoldásának megtanítására. 

Nem kell valakinek nagyon tanultnak lennie ahhoz, hogy lássa, mit neveznek oktatásnak azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy ne múlt századi körülmények és módszerek határozzák meg a tanulást, sőt, igazából nem is kívánják, hogy a gyerekek, családok és általában a társadalom élete jobb legyen.

Az oktatás célja az én és sokan mások megfigyelése alapján az, hogy rabszolgává tegyék a társadalmat, hogy robot klónokat hozzanak létre, amelyek csupán fogaskerekek a nagy “gépezetben“, akik csak azt tudják, hogyan végezzék el kis feladatukat, amit kaptak, és hogy az embereknek ne legyen önrendelkezésük, és ne lehessenek elégedetlenek vagy eredetiek.

Ha megnézzük a nagy államférfiakat és más jelentős személyiségeket a történelem során, akkor láthatjuk, hogy sokan közülük nem végezték el formailag a “középiskolát“, és mégis nagyon tanultak és képzettek voltak.

13-15 éves korban a legtöbb gyereket már nem is tekintették “gyereknek“, és gyakorlatilag felnőttként kezelték őket. Tudtak írni, olvasni, és tájékozottak voltak a művészetekben és a tudományokban.

Nem volt szükségük az “új matematikára“, mégis el tudták olvasni a legjobb irodalmat, mert tudásuk és nyelvi készségeik általában messze felülmúlták a mai szintet.

Az oktatás célja a közszférában mindenre ki kellene, hogy terjedjen, hogy általa elérhető legyen egy jobb élet, és megosztva másokkal egy jobb társadalmat építhessünk fel.

De a bizonyítékok azt mutatják, hogy a közoktatás éppen az ellenkezőjét csinálja, és úgy tűnik, hogy ez nem véletlen, hanem megtervezett!

Bármelyik pedagógust, aki megpróbálja megkerülni vagy próbál eltérni a hivatalos tantervtől, gyakran kritizálják, zaklatják, vagy végül kirúgják.

És ha ez igaz, akkor valóban le akarják butítani a társadalmat. Gondoljunk csak bele: ha egy nagy vállalat felelőseként kellene irányítanod az ügyeket, de nem értesz hozzá, akkor fel kell venned olyan embereket, akik segítenek megbirkózni a feladattal, és ilyenkor általában becsületes, jó kritikai gondolkodású és magasan képzett munkatársakat keresel. Ez így természetes.

De mi van akkor, ha nemzetünk “vezetői” időről időre verni kezdik a dobokat és lobogtatni a hazafias zászlót, miközben arra hivatkoznak, hogy “meg kell védenünk a szabadságunkat,” ha ez végig csupán egy hatalmas nagy átverés? Mi van akkor, ha mindez semmi másra nem jó, csak arra, hogy eltereljék a figyelmünket arról, hogy milyen sorsot szántak nekünk, hogy nem vagyunk másra jók, csak hogy működtessük az általuk kitalált gépezetet addig, amíg ez az ő érdekeiket szolgálja?

Az eredmény alapú oktatás bevezetését követően a hagyományos oktatás átment egyfajta “termelésbe“. Ezután a hangsúly a csoportra helyeződött az egyén helyett, ennek következtében nagyon gyorsan válhatunk képzett “fogaskerekekké a gépezetben“.

Az utóbbi időben kialakult a “nem hagyunk gyereket hátra” program, amelyet nemzeti szinten működtetnek. Laikus szempontból ez gyakorlatilag azt jelenti, hogyha néhány gyerek “lemarad” bizonyos területeken, a tanárok a fejlettebb tanulók helyett inkább rájuk koncentrálnak, akiknek problémáik vannak.

Bár ez nemes dolognak tűnhet, az eredmény az, hogy a fejlettebb diákokat “visszatartják,” és megakadályozzák, hogy kiemelkedő eredményeket érjenek el. Tehát mi lehet a célja azoknak, akik a színfalak mögött mozgatják a szálakat? A valódi jelentése a következő: nem engedhetik meg, hogy minden gyerek átcsússzon a résen, és magasan képzetté, műveltté váljon.

Ha egy ilyen gyerek valóban kitűnik az alacsony szintű gondolkodású rendszerből, az a jövőben problémát okoz számukra, és talán rámutat arra a hatalmas nagy átverésre, amit valójában jelenleg működtetnek.

Amit valójában akarnak, hogy egy nagyon korlátozott, nagyon fókuszált oktatásban részesülhessünk, ami csak arra tanít meg bennünket, hogyan végezzünk el pár meghatározott dolgot.

Így aztán sohasem leszünk képesek “átlátni a nagyobb képet,” hogy mi is folyik valójában, és amikor szükségünk van valamire, mindig függeni fogunk valamilyen “szakembertől” (orvostól, jogásztól, pszichológustól, kereskedőtől stb.), hogy segítsenek megjavítani azokat a dolgokat, amelyeket mi nem tudunk, és így örökre a társadalmi rabszolgaság rendszerétől kell függenünk.

(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

Szepes Mária : Gondolatok gyógyító ereje

Meg kell értenünk végre teljes súlyában, hogy minden testet oltott dolgunk nemzője a gondolat, nemzője betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is. 

Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.

 A gondolatok mögött erjedő, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg eltűrjük, hogy a kétes gyökerű, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti őket.



Abban a pillanatban, amint kristályosan világos valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkből még épségben hagytunk valamit.

Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertőzéstől kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tűnik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemenő folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésből neki magának kell kitermelnie. Erről az állapotról bármelyik pszichoanalitikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások riadt elzárkózás, sértődött ellentámadás és önáltató fedő-történetek áradatát is a védekező ösztönélősdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti.

Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítőtársaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket belső és külső magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze:

1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s előbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. Ezért:

SOHA SENKIHEZ NE LEGYÜNK BARÁTSÁGTALANOK MÉG GONDOLATBAN SEM!

NE PANASZKODJUNK

NE ENGEDJÜK ÁT MAGUNKAT ELKESEREDÉSNEK ÉS FÉLELEMNEK!

KERÜLJÜK A GONOSZ, MARÓ, ELÉGEDETLEN GONDOLATOKAT ÉS HANGOS DEFINÍCIÓKAT!

A már rögződött vagy rögződni akaró, káros tendenciákat a következő módon lehet áthangolni: A depresszív impulzusoknak nem adunk gondolattestet abban a formában, ahogy mérgezett tartalmuk megkívánná, hanem antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre őket. Nem fojtjuk el tehát. Veszélyes komplexumukat nem gyömöszöljük vissza a tudattalan zónákba, ahol tovább fertőzhetnének és erjedhetnének, hanem az értelem fényében kiengedjük belőlük a feszítő rossz gőzöket. Például : Valaki fél egy közelgő dátumtól, mikor nehéz körülmények között helyt kell állnia. Ez a dátum jelenthet vizsgát, egzisztenciát eldöntő bemutatkozást, bírósági tárgyalást, nyilvános szereplést stb.

A negatív egyéniség ilyenkor átengedi magát őrlő gondolatainak. Számtalanszor végigéli a különféle buktatókat, izgalmas veszélylehetőségeket. Képzelete hóhérrá, fordulatos grand guignol szerzőjévé alakul át, és saját szerencsétlen fantomalakját a legelviselhetetlenebb megszégyenítések, kínos helyzetek középpontjába állítja. E procedúra alatt önbizalmát valósággal felmorzsolja. Mire elérkezik az idő, hogy jó képességei birtokában, a pillanatnak megfelelően, spontán cselekedjék, kapkodó, remegő, félszeg idegronccsá válik. Gondolatai cserbenhagyják. Emlékezete kihagy. Reflexei ellene fordulnak. Pirul, dadog, verejtékezik. Megnyilvánulásai ellenszenvesek, riasztóak, összefüggéstelenek. Egész lénye a kudarcot idézi.

A pozitív egyéniség alaposan átgondolja tennivalóit, mindazt, ami egy helyzetben rajta múlik, azután izolálja magát, Agyából kirekeszti a gyengítő ismétlődő gondolatsorokat, mert elegendőnek tartja, ha a megfelelő pillanatban koncentrál arra, amit tennie kell. Addig nincs vele dolga. Annak latolgatása sem tartozik rá, hogy mi lesz, ha kudarcot vall. Ezt fel sem tételezi. A dolgok jó kimenetelében való derűs bizakodással tekint az események elé. Erre készül. Ha valami nem sikerül, következményeit ráér majd feldolgozni, amikor szembekerül vele. A befejezett tények erőt adnak elviselésükhöz. Sem hozzá nem tehet, sem el nem vehet egy jövőben lejátszódó, ismeretlen kimenetelű eseményhez azzal, ha képzeletben százszor egymás után előre végigéli végig erőlködi, végigkínlódja a lehetőségek rögzíthetetlen variációit.

Tudja, hogy a vámpirizáló gondolatokat kirekesztő tilalom csak úgy lehet sikeres, ha érdeklődése fókuszába valami erős, színes, más irányú tartalmat állít! Figyelmét tehát elfordítja aggodalma tárgyáról. A gondolatkör megválasztása, amelybe valaki átkapcsolódik ilyenkor, minden esetben egyéni. Lényege, hogy az illetőre nézve sajátos vonzerővel bírjon. Hogy ez egy könyv, valakinek a lebilincselő társasága, passzionátus munka, nagy koncentrációt igénylő elfoglaltság vagy valami nívós szórakozás-e, azt mindig az érdeklődés iránya és a lehetőségek döntik el.

Másik példa :

Meggyőződésünk, hogy kedvetlen, barátságtalan belső atmoszféránk bizonyos külső jelenségek és viszonylatok következménye. Szerencsétlen körülmények és rosszindulatú emberek áldozatai vagyunk. Igazságtalanul szenvedünk. Szinte kárörvendő mazochizmussal figyeljük az események alakulását és az emberek határtalan önzését, részvétlenségét, kellemetlenkedéseit. Az ellenszenv hullámaiban fuldokolva követjük benső kommentárjainkkal a pestises fonalat, amely, mintha neonfénnyel világítanák meg, fokozatosan felizzik, s életünk minden motívumának vezérideájává lesz. Fluiduma színültig megtölti gondolataink medrét. Fogalmaink mérges húsos mocsári flóraként foszforeszkálnak, átható, bomlasztó emanációkat bocsátanak ki, s uralni kezdik egész szervezetünket, idegéletünket, hangulatainkat. Reflexeink táptalaja e rosszízű, gonosz benső légkör. Minden külső mozzanatra, felénk irányuló gesztusra gyanakvással, éles, bizalmatlan, elhárító vagy támadó mozdulattal felelünk, s ezzel megint csak negatív értelemben determináljuk a világgal való további viszonylatunkat.

Most nézzük meg, mi a kivezető út ebből a már eléggé krónikus állapotból!

Mindenekelőtt az, hogy megváltoztatjuk szemléletünk alapját. Nem a külső jelenségeket, hanem saját belső magatartásunkat ismerjük fel a bennünket ért sérelmek kiváltó okaként. Az élet rejtett, legmélyebb törvénye gyanánt állítjuk világképünk középpontjába a tételt, hogy a külső események mindig másodlagosak. Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó vagy rossz sorsát. Ez az átcsoportosítás rögtön és döntő módon megváltoztatja a belül uralkodó erőállapotokat. Valóságos hegycsuszamlások, különös nivellációk mennek végbe, és óriási feszültségek szabadulnak fel. S mindez miért? Mert szempontjaink megváltoztatásával szükségképpen meg kell, hogy változzanak bennünk az események kommentárjai is. Gondolataink medre másfajta tartalommal telítődik. S itt térünk vissza a tételhez, amely szerint negatív tendenciákat úgy lehetséges áthangolni, ha antitoxinnal vegyítve engedjük felszínre őket. Ebben az újfajta szemléletben sem tagadhatjuk le a felénk lóduló történések megpróbáltatás-jellegét. Az élet kétségtelenül nem szüntelen örömünnep, hanem csaknem minden ember számára küzdelem, bonyolult teljesítmény: teljes készültséget és koncentrációt igénylő Mű. De e dinamikus folyamatban nem vonjuk ki magunkat a felelősség alól. Definícióink nem a vetületet, hanem a vetítőgócot tapogatják körül. S egyszerre képtelenségnek érezzük azt, hogy egy tükörkép fenyegető, obszcén mozdulatait szidalmazzuk, vagy árnyak rángatózásától ijedezzünk, amelyeket általunk láthatatlan, hátunk mögé helyezett fényforrás vetít a falra. Belső kommentárjaink ennek következtében valahogy így szövegeződnek meg: Az emberek irigyek, ez igaz. De én is irigy vagyok. Az irigység valami kiválónak, az én birtokomban lévőnél különbnek a megszerzésére irányul. Az ember belegörbül, kénsárgára izzik, epekeserűvé erjed a gyötrelemtől, ha másnak van valamije, amivel kitűnik, s ő árnyékba borul mellette. Mi lehet ez más a maga tiszta ősformájában, mint a legszebb, legnagyobb, legértékesebb energiák birtoklásának sóvárgása? Ha e maró, sűrű, veszedelmes anyagot desztillálni kezdem, egyre ritkábbá, illanóbbá válik. Felszáll. Magasabb régiókban terjeszkedik. Dimenziókat fog át sóvárgó lendületében, végül teljesen kiemelkedik a súlyos, karmos, halállal terhes rétegekből. Mert az irigységet is a szellem átfogó képessége határolja, s irányát az értéknek felismert tárgy szabja meg. S az értékítélet a desztillációban valóban óriási átalakuláson megy keresztül. Sorra elveti azokat az ideálokat, amelyek új, egyre táguló perspektívájában összezsugorodnak, elszürkülnek, üres, ideiglenes póteszközökként lepleződnek le.

E ponton a tudatosító intellektus egyszerre furcsa misztérium váratlan fordulatait veszi tudomásul. Regisztrálnia kell, hogy amíg vaskos, rikító, külsőleges dolgok utáni irigység emésztette, a megkívánt jelenségek szimbólumait öltötte fel. Tüneteit leutánozta, s ő maga is rikító, külsőleges, vaskos ábraként kerül embertársai alacsonyrendű irigységének útjába. Irigysége ütközött az ő irigységükkel. Amint azonban ideáljai megváltoztak, s irigysége magasabb rendű célok felé desztillálódott, ez az ütközés megszűnt. Kikerült a sűrűből, a sötét zsúfoltságból. A törtetek számára láthatatlanná vált, mert lefoszlott róla a stréberségnek az az idéző formulája, amely lénye alacsony rétegeiből az ő alacsonyrendűségüket provokálta. Megtalálta tehát az irigység ellenszérumát, anélkül hogy elfojtásokkal, önkínzással kellett volna erőszakot vennie önmagán és embertársain. A szérum formulája: az irigységet magasabb fekvésbe kell transzponálni örök értékű szellemi célok segítségével. Ezeket kevés ember irigyli. Még kevesebben utánozzák. De aki véghezviszi önmagán ezt az operációt, az sorsot cserél. S ha fizikai habitusa nem is, de a dolgok neve megváltozik benne. Amit irigységnek kezelt például, az a görcsös fájdalmak és lázak csillapultával egyszerre inspirációktól izzó erővé alakul át, amely fejlődésének szárnyakat növeszt.

Az emberek részvétlenségének, önzésének, gyanakvásának, kellemetlenkedéseinek ugyanígy egytől egyig megvan a toxinja és antitoxinja bennünk. Gyógyszere mindegyik alacsonyrendű kóros potenciának a felismerés, hogy az általuk okozott konfliktusokból nekünk kell kivonnunk magunkat - felfelé. Csak mi szüntethetjük meg a provokációt, az alantas tendenciák gondolaterőkkel, indulat-emanációkkal, gesztusokkal és szavakkal való kihívását. Nekünk kell más konstruktív gondolatokat helyeznünk a vetítőközpontba, saját agyunkba. S akkor is ki kell tartanunk mellettük, ha a szétárasztott, rossz töltésű erők még sokáig rezgetik kavarják körülöttünk a levegőt.

Az öncsiklandozó, öndühítő, önbetegítő vagy kétségbeesésbe hajszoló szuggesztió romboló hatása mindenki előtt ismeretes. Még egy kellemetlen éjszakai fogsajgást is kisebbfajta kataklizmává lehet forralni önmagunk és környezetünk számára, ha ilyenfajta korbácsoló szövegeket engedünk agyunkba: "Nem bírom! Megőrülök! Azonnal meg kell szűnnie, különben kiugrom a bőrömből! Jaj! Jaaj! Jaaj nekem! Nem bírom, nem bírom, nem bírom tovább!" E belső magatartás következő etapja az egyre hangosabb nyöszörgés, ziháló sírás, szívvágta, légszomj, sikoltozás, az egész ház összeszalajtása.

Antitoxinos formulája ugyanennek : "Sajnos, fáj a fogam! Nincs semmi csillapítószerem. Nem szívesen zavarnék meg alvó embereket. Ha objektíven ráfigyelek, meg kell állapítanom, hogy inkább csak sajgást érzek, ami kellemetlen, de semmi esetre sem kibírhatatlan. Ha ébren fekszem itt, és tétlen vagyok, gondolataim folytonosan a gyulladt részt tapogatják. El kell terelnem őket onnan... aktívan. S az elterelés módját illetően a szenvedőnek többféle egyéni választás áll rendelkezésre. Az egyik az, hogy felgyújtja a villanyt, és valami izgalmas könyv olvasásába kezd. A másik ennél sokkal értékesebb és eredményesebb. Titokzatos, erős frekvenciát kapcsol gondolatáramkörébe: az ember szenvedni vágyó áldozatkészségét, heroizmust, amely egzaltál, s a fájdalom által a fájdalom fölé emel. Ehhez nyugodtan fekve maradhat tovább a sötétben, mialatt agya messze vezető gondolatsor forrásává lesz : "Velem együtt virraszt most sok százezer beteg, lázas, sebesült, sőt szadista módon megkínzott ember, s csillapítók nélkül rettentő kínokat szenved. Szomjazik. Görcsökben fetreng. Sebek üszkösödnek rajta. Ezt a kis fogfájást felajánlom valamelyik szenvedő fájdalmainak enyhítésére. Egy kis részt önként átveszek a gyötrelmeiből. Boldoggá tesz, hogy megoszthatom a terhét." Az utóbbi magatartás persze csak olyan egyéniségnél eredményes, akinek ideáljai már a legmagasabb rendű ethosz területén világítanak.

A módszer lényege hogy erős érzésekkel és zsarnoki gondolatokat még erősebb hatásokkal semlegesítsünk! Egyenlő erejű kívánság vagy passzív óhaj, hogy közérzetünk megjavuljon, magában nem hoz eredményt. Kellemetlen komplexumok áthangolásának művelete abban áll, hogy az érzeteket frekvenciaemeléssel csúsztatjuk át egy magasabb síkra.

Olyan esetben persze, ahol a depresszió oka évtizedes autoszuggesztió és helytelen életmód, csak fokozatosan lehet javulást elérni. Senki se várhatja azt, hogy húsz-harminc év alatt beidegzett rossz szokásaitól két nap alatt megszabadulhat. A helytelen irányba vezető medrek feltöltése sok önmegtagadással jár, s míg a gondolatáramok új, egészségesebb medreket vájnak maguknak, az is időbe telik. Mindenesetre ez a gondolatokon keresztül véghezvitt mágikus tendenciacsere éppen krónikus állapotoknál produkál meglepő változásokat. Fontos, hogy a fellépő kedvetlenségi érzetekkel erős elleningereket állítsunk szembe, valahányszor fellépnek. Nem szabad megengednünk, hogy akár egyetlenegyszer is reménytelen kesergés legyen úrrá rajtunk.

Végcélunk az, hogy gondolkodásunk villamos kapcsolótáblává váljék, melynek fogantyúit akaratunk irányítja.

Gondolataink determinálják körülményeinket. Az ember szellemi tevékenysége, fizikumának működése és sorsa között szoros kapcsolat áll fenn. Az idea ebben az összefüggésben a nemző szerepét tölti be, és automatikus vonzás útján szabályozza a körülményeket. Aki sorsán, depresszióin, démoni kötésein úrrá akar lenni, annak úrrá kell lennie gondolatain. Szelleme egész mechanikáját meg kell változtatnia, végérvényesen száműzve onnan a félelmet és a csüggedést.

A konstruktív, pozitív ember tudja, hogy útja különféle küzdelmeken, akadályokon át az önmegváltás célja fele vezet. Kitartás és akarat segítik előre, de megismerése és intuíciója irányítja.

Vigyázzunk ezért a szavakra, amelyek agyunkban elhangzanak! 

Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni!

- forrás:lelek-virag.blogspot.hu -

- - - - - 

Szepes Mária : A csodák valósága - videó

Így kallódott el majdnem korunk legfiatalabb elméleti fizikusa – Azt jósolták, a cipőfűzőjét sem fogja tudni bekötni

Néha az állami rendszerek több kárt okoznak, mint hasznot. Jacob Barnett, akinek magasabb az intelligenciahányadosa, mint Einsteiné volt, csak azután találta meg önmagát, és ért el kiemelkedő eredményeket, hogy anyukája segítségével otthagyta a központilag szabályozott, autista gyerekeknek kitalált oktatást.

Az állami vizsgálatok alapján azt jósolták, hogy Jacob soha nem lesz képes bekötni a cipőjét, olvasni, vagy beilleszkedni a társadalomba. Jacob anyukája azonban rájött, hogy fia egészen különleges dolgokat csinál, ha nincs az állami terápián. 2 éves korában diagnosztizálták Jacobnál az autizmust, és akkor a “szakértők” azt sorolták, mi mindenre nem lesz képes, és arról győzködték az anyukát, hogy fia sohasem sajátítja el a legalapvetőbb készségeket sem.

A kisfiú nem is állt szóba senkivel, és teljesen visszahúzódott 

Úgyhogy az anyuka figyelmen kívül hagyva a szakemberek tanácsait, az ösztöneire hallgatott, kivette fiát a terápiáról, és olyan dolgokkal vette körül, amikről tudta, hogy azok nagyon érdeklik: árnyékokkal, mintákkal, csillagokkal, emellett pedig normális gyerekként kezelte, piknikeztek, softballoztak.

Az átalakulás elképesztő volt

Mire Jacob 11 éves lett, egyetemi képzésre jelentkezett, és jelenleg is a kondenzált anyagok fizikáját tanulmányozza, és a legnehezebb asztrofizikai kérdéseket boncolgatja az indianapolisi egyetemen. Ha bármelyik problémát megoldja, professzora szerint esélyes lehet a Nobel-díjra.

Jacob 14 évesen már PhD-zett

Ma, 18 éves korában a létező legfiatalabb asztrofizikai és elméleti fizikai kutatónak tartják, előadásokat tart, interjúkat ad – és igen, be tudja kötni a saját cipőjét is.

  Gyerekkori videója:

Tavalyi előadása:

(Forrás: Wakeupworld - http://lemon.hu)

Egy barlang, ami olyan különleges, hogy már csak 2018-ra tudsz jegyet foglalni – 1 millió forintért

A vietnámi Hang Son Doong barlang annyira különleges, hogy a 2017-re szóló jegyeket kevesebb, mint egy nap alatt eladták, így aki oda akar utazni, az leghamarabb 2018-ban léphet be a különleges helyre.

A hatalmas és rejtélyes barlangnak saját mikroklímája, dzsungele és folyója van, és olyan magas, hogy akár egy 40 emeletes épület is könnyedén elférne benne.

A hely egyébként meglepően sokáig rejtve maradt a turistáktól, csak 1990-ben fedezték fel, és rá húsz évre tárták fel teljesen.

Az Oxalis nevű cég le is csapott a turistalátványosságra, és egyedül ő szervez utakat a barlangba – de csak évente 500 embert engednek be.

Aki 2018-ban be akarna menni, annak majdnem egymillió forintnak megfelelő összeget kell kifizetnie.

(forrás: http://lemon.hu)

Egy videó a Hang Son Doong barlangról:

Leonard Cohen felkészült a halálra

Hamarosan érkezik a 82 éves költő-énekes új albuma. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy ez lesz az utolsó.

Leonard Cohen valószínűleg nem turnézik többet, mert túl megterhelő lenne számára. Inkább a családjára és barátaira koncentrál mostantól, valamint nagyon szeretné befejezni félkész dalait és verseit. Mindezt ő maga mesélte el a New Yorkernek, amely hosszú portrécikket közölt róla a You Want It Darker megjelenése előtt pár héttel.

Végigveszik az életút fontos állomásait, de egy ponton a halál közelsége is szóba kerül:

„Nem hiszem, hogy képes leszek ezeket a dalokat befejezni. Vagy talán mégis, ki tudja? Még az is lehet, hogy újra erőre kapok. Nem merném magam egy spirituális stratégia mellett elkötelezni. Vannak még befejezetlen dolgaim. Elintézendő ügyeim.

"Kész vagyok meghalni. Remélem, nem lesz túl kényelmetlen."

Nagyjából ennyiről szól ez nekem.”

Cohen pár hónappal ezelőtt írt gyönyörű búcsúlevelet régi szerelmének és múzsájának, Marianne Ihlennek, aki svéd otthonában haldoklott.

„Marianne, eljött az idő, mikor annyira megöregedtünk, hogy a testünk elkezdett szétesni. Azt hiszem, hamarosan én is követlek téged, tudd, olyan közel jövök mögötted, így ha kicsit nyújtózkodsz, elérheted a kezem” – állt a levélben.

Nagyon kellenek az olyan példaképek, mint Cohen, akik korunk kényes és tabukkal övezett kérdéseiről is lefegyverző őszinteséggel és természetességgel tudnak nyilatkozni – akár a dalokban, akár egy interjúban.

Az új lemez október 21-én jelenik meg, mi már nagyon várjuk.

(forrás: unikornis.hu)

Ian McCormack - Túléltem a halálomat

Ian McCormack 1980-ban, amikor 24 éves volt, átélt egy olyan élményt, ami megváltoztatta az életét.

Ian McCormack

Búvárruhában a tengerben volt amikor érzékelte, hogy valami elsuhant mellette, és valami hihetetlen ütéssel megcsípte. Medúzákat látott, melyek a karját többször is megmarták. Elsősegély gyakorlatból tudta, hogy néhány medúza rendkívül mérgező. 

Nehezen kikászálódott egy zátonyra ahol egy barátja is volt. Ő ránézett a karjára, és megkérdezte: Hány? Hányszor mart meg? Azt válaszolta: Azt hiszem, négyszer. Azt mondta: Láthatatlan? Áttetsző volt? Azt felelte: Igen, láthatatlannak tűnt. Simon lehorgasztotta a fejét és káromkodott. Azt mondta: Egy szúrás, és véged van.

Ian McCormack feleségével

Iant öt medúza marta meg. Halálra volt ítélve.

Iant eszméletlen állapotban vitték kórházba, és akkor került először kapcsolatba egy láthatatlan spirituális erővel, amikor a mentőben szállították.
Különféle emberek képeit látta maga előtt, akik a múltban megbántották, és egy hang azt kérdezte, meg tud-e nekik bocsátani? Először nemet mondott, de aztán megkérdezte a láthatatlan hangot: “Ha megbocsátok azoknak az embereknek, Isten is megbocsát nekem a léha életemért?”
A kórházba érve Ian McCormack a műtő felett lebegve találta magát. Korábban sokat utazgatott Keleten, tanulmányozta a jógát és egyéb spirituális módszereket, így megértette a testét elhagyó szellem és az asztrális utazás fogalmát.
Miközben a testében ható méreganyagok teljesen lebénították, érezte, hogy haldoklik, és olyan útra indul, ahonnan nem térhet vissza. Ekkor Ian bámulatos utazást tett.

Egy sötét síkon tett rémisztő út után, egy fénynyaláb szippantotta fel, és egy alagúton áthaladva tiszta fehér fényben fürdött meg. Azon vette észre magát, hogy, hogy kommunikál a fénnyel, és az végül összekapcsolja azzal, amit a teremtés Forrásának hisz.
Hirtelen teljes lényét feltétlen szeretet töltötte el, amit akkoriban nem érzett megérdemeltnek. Aztán egy fehér fényruhába burkolózott alak lépett elő, és feléje nyújtott kézzel üdvözölte.
Ian ezt úgy írta le, hogy a fény az idegen arcából ragyogott, és az elképzelhető legtisztább energiába burkolta be. Mivel Ian érezte, hogy gyermeki ártatlansága tér vissza, belenézett abba, amit máig is “Isten arcának” hisz.

Ahogy a fényalak megfordult, egy kapu nyílt meg mögötte, és Ian leírása szerint feltárult “egy teljesen új örökkévalóság, egyfajta új föld. Kristálytiszta patakok, virágok, fák és zöld dombok mindenfelé, de sehol egy ember. Olyan volt, mint egy érintetlen kert – a paradicsom. Egy új mennyország is létezett az új föld fölött.”
 
Amikor Ian ezen végignézett, úgy érezte, idetartozik, és azon csodálkozott, hogy miért nem ide született először. Megtudta, hogy ha része akar lenni ennek a világnak, akkor újjá kell születnie. Aztán rájött, hogy a mentőben átélt esemény lényegében újjászületés volt, hiszen akkor megbocsátást adott és kapott. A fénynyaláb felajánlotta, hogy válasszon: ott marad, vagy visszatér a földre.
Ian már azon volt, hogy megmondja az alaknak, hogy maradni akar, amikor annak válla fölött átnézve meglátta az alagútban álló anyját. Ráébredt az anyja iránt érzett szeretetére, és hogy halála mit jelentene az anyja számára, ezért vonakodva úgy döntött, hogy visszatér fájdalom gyötörte testébe.
Ian McCormack élete a felépülése után drasztikus fordulatot vett. Maga mögött hagyta a vad szörfös életét, a világot járja, és változatos összetételű közönség előtt mesél a tapasztalatairól.

(forrás: http://havannacsoport.hu-rejtelyekszigete.com)

Saját történetét meséli el a filmben

Halálos csípés 1. videó

 Halálos csípés 2. videó

Halálos csípés 3. videó

Halálos csípés 4. videó

Egy “idegen entitást” rögzített egy biztonsági kamera majd több szemtanú is Peruban, Pachacamacban

Egy benzinkút biztonsági kamerája Peruban, Pachacamachoz közel egy sokak szerint idegen entitást rögzített egy másik dimenzióból. Eddig a videófelvételt számos televízióban bemutatták, de senki sem tudja megmagyarázni, hogy mi lehetett valójában ez az “idegen lény” vagy mesterséges, intelligens entitás.

A Pánamerikai főútvonal mentén található benzínkút térfigyelő kamerája Peruban, Pachacamach déli kerületében egy állítólagosan körülbelül fél méter magas idegen lényt rögzített, amely augusztus 22-én hétfőn jelent meg a korai órákban.

A felvételen az látható, hogy a töltőállomáson dolgozó négy ember beszélget, amikor megjelenik a titokzatos “idegen lény“.

A munkások nem értik, mi lehet ez a rejtélyes jelenség, amely úgy tűnik, mintha bizonyos pontokon a föld felett lebegne, majd követik az autópálya irányába, miközben mobiltelefonjaikkal rögzítik a nem mindennapi találkozást.

Az egyik ott dolgozó, név szerint Juan Mauricio Morales megközelítette az “idegen entitást“, miközben ellebegett. Egy kamion látszólag elüti az autópályán, miközben átlebeg felette, de semmi sem történik, és a lény tovább mozogva lassan eltűnik.

A titkozatos lénnyel történt találkozással már több televízió is foglalkozott Peruban, mivel az emberek nem értik, hogy mi lehetett ez a rejtélyes teremtmény.

Érdekes módon nem ez az első alkalom, hogy kamerák fura lényeket rögzítettek.

Talán ez a titokzatos találkozás lehet a bizonyíték az állítólagos más dimenziókból érkező lényekre, melyekkel kapcsolatban egy FBI dokumentum is megállapítja, hogy nem evilági entitások látogatnak bennünket, melyek akár más dimenziókból is érkezhetnek?

Érdemes megjegyezni, hogy Pachacamac pontosan ott van, ahol az egyik legérdekesebb régészeti terület található Peruban. A helyszín mintegy 40 kilométerre délkeletre fekszik Limától, a Lurin folyó völgyében, ahol számos épületet és templomot építettek valamikor i.sz. 800 és 1450 között.

A videó egy hosszabb műsor egyik részlete, ahol bemutatják a biztonsági kamera és a szemtanúk által készített felvételeket.
(forrás:http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

Bizonyíték Istenre? Rejtélyes agyi aktivitást mértek a pillanatban, amikor a teremtőt látta

Izraeli kutatók különös, megmagyarázhatatlan agyi aktivitást mértek egy epilepsziás páciensnél, amikor Isten képmása jelent meg előtte. A megmagyarázhatatlan jelenség bizonyíthatja Isten létét és a túlvilágot?

Az orvosi megfigyelések, dokumentált esetek azért csodálatosak, mert egyrészt sok mindent kizárnak, amit amúgy a laikus nem is gondolna, másrészt minden aspektusát megvizsgálják egy-egy egyedi esetnek. Ezért annyira hitelesek és mérvadóak az efféle dokumentált esetek.

Egy epilepsziában szenvedő nőnél különös jelenséget figyeltek meg izraeli orvosok az egyik vizsgálat során.

A nő epilepsziájának részeként ugyanis olyan tünetekkel küzdött, amilyenekkel csak ritkábban szoktak a betegek: különböző amorf, olyankor tisztán kirajzolódó arcokat látott maga előtt, melyek néha sárkánnyá változtak, majd eltűntek.

Az egyik epilepszia kezelés során egy agyi szkennert is rákapcsoltak a beteg nőre, amikor valami teljesen váratlan történt.

A nő előtt a sok amorf arc és alak után megjelent Isten képe. Az alak beszélni kezdett hozzá, a nő pedig társalgott vele. Eközben rejtélyes agyi aktivitást diagnosztizáltak az orvosok az agyának hátsó részén.

Az esetben az volt a legelgondolkodtatóbb, hogy a nő nem volt vallásos, nem hitt korábban Istenben. hatalmas jelentősége van annak a ténynek, hogy egy nem vallásos ember vallási jelenést tapasztaljon, mindezt egy halom orvos és műszer jelenlétében.

Bizonyítékot találtak volna Isten létezésére?

A kezelés első percei alatt még nem történ semmi különös. Azonban a nő előtt képzeletben egy amorf arc jelent meg, mely lassan egyre tisztább lett, miközben beszélni kezdett hozzá.

A nő lassan és halkan imákat kezdett kántálni, holott azelőtt soha nem volt sem vallási megemlékezésen, sem semmiféle misén vagy gyülekezésen. Teljesen ateista volt.

Később Isten nevét kiabálta héberül, majd zavartan és zaklatottan letépte magáról a mérőműszer korongjait.

Mi ez, ha nem valamiféle megmagyarázhatatlan bizonyíték arra, hogy van valami a világunkon túl? – nyilatkozta az egyik helyszínen jelenlévő orvos.

A neurológusok is teljesen tanácstalanok a jelenséggel kapcsolatban. Az agy hátsó részén mért rejtélyes aktivitás eredete egyelőre ismeretlen, mint ahogyan annak hatásmechanizmusa is, hogy pontosan hogyan és mi válthatta ki.

(forrás: http://avilagtitkai.com)

A kővé fagyott lány hihetetlen története

Csoda történt- mondta az édesanyja

Az orvosok nem értik, hogy élhette túl!

A 19 éves Jean Hilliard csak pár percre akart átszaladni barátjához. Beült a fűtött garázsban lévő kocsiba, és elindult. Ám a kocsija megcsúszott a jeges úton, és egy árokba zuhant.

Nem lett baja, de félt az autóban maradni, mert nem volt melegen öltözve. Gondolta, elszalad gyalog a barátja házához, amitől már nem volt messze. Elindult, de eltévedt. Órákig ment a jeges szélben, hóban. Aztán pár méterre a céltól, a ház előtt összeesett. 6 órán keresztül feküdt a hóban, a -22 fokban!

Reggel 7 óra volt, amikor a barátja, Wally Nelson kijött a lakásból, és meglátta Jean fagyott testét. Azt hitte, meghalt.

Berakta a fagyott testet az autóba, és elvitte a közeli Fosston Városi Kórházba.

Nem tudták kinyitni a száját. Nem tudták emelni a karját. Merevvé volt fagyva. De kiderült: a szíve dobog! 8 szívverése volt percenként.
- Olyan fagyott merev volt, mint amikor egy darab húst kivesszük a mélyhűtőből - emlékezett vissza az orvos.
Itt csak a csoda segíthet!
Az orvos meleg, nedves csomag közegbe helyzete a testet, és vártak.

Édesanyja fogta a kezét és folyamatosan szólongatta. Délután 1-kor furcsa hangokat adott ki. Majd nem sokkal később vizet kért.

Az éjszaka folyamán Jean kezei, karjai is megmozdultak. A harmadik napon meg tudta mozdítani a lábát.

Dr. Sather így nyilatkozott: "Láttam egy csomó fagyott embert. A fagyott végtagokat sajnos amputálni kell."

De Jean esetében nem kellett! Minden végtagja tökéletesen mozgott!

Jean 5 napig volt az intenzív osztályon. Utána egy normál kórterembe fektették. 49 nap múlva saját lábán hagyta el a kórházat.
(forrás: http://egyazegyben.com)

Megfagyott nő, Jean Hilliard - videó

Puma Punku – Rejtély az Andokban

Az első híreket a spanyol hódítók leszármazottjai hozták a régi világba. A 16. század közepén Pedra de Cieca Puma Punkut „gigantikus oszlopképződmények és teraszok” egyedüli építményének nevezte. A titokzatos helyet mindenki csak romjaiban látta.

Honfitársa, Antonio de Castro y del Castillo, aki 1651-ben La Paz püspöke volt, így ír:

„Noha korábban feltételezték hogy a romok egy inkák által épített erődítmény maradványai, most mégis felismerték, hogy az építmény az özönvíz előtti időkből származik. Amik engem elbűvölnek azok a pontosan illeszkedő kövek.”

A 19. század első felében a francia, Alcide Charles Victor d’Orbigny (1802-1857) beutazta Dél-Amerikát. Puma Punkuban lévő hatalmas kapukról tudósít, amelyek horizontális kőfelületen állnak.

A lyuk nélküli síkfelületek hosszát 40 méterben adta meg. Ma már nincsenek ilyen nagy összefüggő felületek, széttörtek, szétmorzsolódtak, az idő vasfoga kikezdte őket. De ami megmaradt az is elég nagy ahhoz, hogy félni tanuljunk.

Zavarba ejtő összevisszasággal, amely azért mégis egykori rendet sejtet, fekszenek itt hatalmas gránit-, andezit- és diorit tömbök, a zöldesszürke vulkánkőzet átlagon felüli keménységével és ellenálló képességével. Ezeket a monolitokat csak csodálni lehet, precízen vannak megmunkálva, faragva és polírozva, mintha a legmodernebb eszközökkel, acélmaróval és fúróval gyártották volna őket.

Egy dioritmonolitban hajszálvékony, 6-12 mm mély, öt méter hosszú nyílegyenes barázdák vannak – mintha vonalzó mellett húzták volna őket. Csapszájon keresztül préselték a szörnyűségeket a tárgyakra. Fémkarmok kötötték össze a kőmonstrumokat egy olyan képződménnyé, ami minden mai rekonstruktív elképzelést felülmúl.

Max Uhle (1856-1944) drezdai archeológus „a perui archeológia atyjának” számít, és „Peru második felfedezőjének” nevezik.

A Királyi Zoológiai és Antropológiai-Etnológiai Múzeumban ismerte meg Uhle a geológust és kutató utazót, Alphons Stübelt (1835-1904), aki épp akkoriban egy háromkötetes művet adott ki a perui archeológiai ásatásokról.

Többéves közös kutatás után jelentette meg Uhle és Stübelt „A régi Peru Tiahuanacu felföldjének romhelyei” című alapművet, amely 58×38 cm nagyságú, 10 kg súlyú, és máig felülmúlhatatlanul pontos részletrajzokat és mérési adatokat tartalmaz Puma Punkuról.

Mindkét tudóst elbűvölte Puma-Punku. A felfoghatatlannal álltak szemben, és elhatározták, hogy az építmény pontos méreteivel és vázlataival térnek haza. El lehet képzelni, hogy nemcsak a tudományos buzgalom késztette őket erre a lépésre, hanem az az aggodalom is, hogy az Andok rejtélyéről szóló tudósítást másképp nem fogják elfogadni: túl hatalmasak voltak a helyi benyomások. Stübelt ezt írta:

„Puma Punku romjának legérdekesebb pontjait az itt-ott még megtalálható »síkfelületek« képezik és a köztük fekvő egész vagy letört tömbök, amelyek forma, nagyság és megmunkálás tekintetében rendkívüli sokoldalúságot mutatnak fel. Vannak egyformán megmunkált sík lávafelületek, kicsi, kapuszerű kiszélesedésekkel, teknőszerű mélyedéssel ellátott keresztmintájú kövek kis fülkével és széles vagy egész vékony párkánnyal. A romok jelenlegi állapota – a három fő síkfelület kivételével, amelyek egyenes vonalban végződnek – nagy rendszertelenséget mutat. A három ún. fő síkfelület észak-déli irányú, 43 méter hosszú és 7 méter széles területet fed be.”

Max Uhlénak végig kellett néznie, hogy a bolíviai hadsereg hogyan lőgyakorlatozott a szobrokon. Ha Puma Punku építői nem az örökkévalóságnak tervezték volna építményüket, akkor mára nem maradt volna más belőle, mint kavicshordalék.

Puma Punku jelentése: oroszlánkapu. Egy kapunak nem viseli gondját senki. Nem csoda, hogy a spanyolok, s utánuk az őslakók kisebbfajta kőomlást okoztak, és elvitték, amit csak lehetett.

Bár a spanyolok, az őslakók a bolíviai hadsereggel együtt a közösség megrablásához hozzájárultak, mégsem tudták a hatalmas, megmunkált síkfelületek helyzetét megváltoztatni. Vajon meg lehet-e ezt tenni ma?

Noha 1964-ben Abu Simbelt részeire bontották és 60 méterre a régi helyétől újra egésszé rakták össze – a nyugati ipar összepréselő technikájával -, Puma Punkuban semmi ilyesmire nem történt kísérlet.

Még nem tudják, hogy az andezit- és dioritdarabok és síkok milyen mélyen vannak a földben. A beszerzett kotrógépekkel – hála legyen az isteneknek! – nem próbálták meg eddig a kockákat a helyükből kiemelni.

Ha szállíthatók lennének, felvágnák őket és tartós, olcsó építőanyagként hivatalok és áruházak pompás falaiban tűnnének el. Legjobb esetben is a szorgos archeológusok által rekonstruált falakban oda kerülnének, ahová nem tartoznak. A vidék máris, ahogy Siegfried Huber írja, egy gyanúsan élő építkezés benyomását kelti:

„A terület egy kőfaragóhelyhez hasonlít, amelyet a mester és legényei csak uzsonnára hagytak el, hogy vésővel és kalapáccsal hamarosan visszatérjenek munkájukhoz. A mesterien megmunkált és lecsiszolt anyagok, felületek, tömbök, malomkövek, díszítéstöredékek, kőülőkék kapuk átláthatatlan mennyisége mintha elszállításra várna.”

Látjuk, hogy mi minden található Puma Punkuban, de az ide- és elszállítás folyamata rejtély marad. Alcide d’Orbigny arról tudósít, hogy a ma három részre osztott fő síkfelületet még egyben 40 m hosszúnak látta. Egy 40 m hosszú, 7 m széles kőtömb, hogy milyen mélyen nyúlik a földbe, az ismeretlen, kb. egy tizenegy emeletes ház nagyságának felel meg.

A nyersanyagnak összehasonlíthatatlanul nagyobbnak kellett lennie, mert először formába öntötték és utána munkálták meg. Ahol gyalulnak, ott leesik a forgács. Puma Punkuban nincsen kőhulladék.

Több ezer tonna nehéz kőmasszát a fák nélküli felföldre kellett hogy szállítsanak, úgy, hogy modern rakodógépek és daruk még nem álltak rendelkezésre. Aki könnyelműen azt mondja, hogy ez mind könnyen megoldható, az gondolja meg, hogy 1000 tonna=egymillió kilogrammal, és hogy Puma Punkuban több ezer tonnát mozgattak meg!

Ezeket a kőszörnyűségeket is a híres fagörgőkön tolták ide? Ezt csak olyan emberek kockáztatták volna meg, akik úgy értenek ehhez a munkához, mint vak a színekhez.

A fagörgők itt szétnyomódtak, szétzúzódtak volna, és egy trópusi esőáradat lezúdulásakor a kövek úgy elsüllyedtek volna a mocsárban, mint mazsola a kalácsban. Valahogy mégis megoldották a szállítást, különben Puma Punkuban nem lennének kőfelületek és monolitok. Hogyan? Ez meggyőző megoldás nélküli rejtély marad. Amilyen misztikus a szállítás, éppen olyan misztikus a munkák precizitása is.

Első példa:

Itt van egy derékszögű tömb: 2,78 m hosszú, 1,57 m széles, 88 cm magas. A tömbnek hat főfelülete van, ezeket további kisebb-nagyobb felületekkel osztották meg, amelyek mindegyike más-más síkban helyezkedik el. A B oldalsó részen vannak például az 1-7 számmal jelölt felületek, mindegyik 1 cm-rel beljebb vagy kijjebb mint a szomszédja. A 6-7 rész egy kis – 5 cm széles – szegéllyel van egymástól elválasztva, ami elkeskenyedik egy 4 cm széles párkánnyá. A hajszálvékony 8-as szegély a C és D felületek között nyílegyenes és 2 cm széles. A kő ék alakú: hátul (a vázlaton felül) szélesebb, mint elöl.

Nincs jobbhelyzetkép Puma Punkuról, mint az Uhle-Stübel párosé. Az első példa vázlatrajza mutatja az építmény megszerkesztettségét

Manapság egy ilyenfajta precíziós munka – ha egyáltalán a kőfaragó vállalja – csak speciális szerszámokkal – maró, fúró stb. – és eljárásokkal valósítható meg. Díjazandó kérdés: milyen eszközöket használtak a Puma Punku kőfaragói?

Második példa:

A tömb andezitlávából áll, egy méter magas, legszélesebb pontján 1 m átmérőjű. A látható főfelületeket A, B, C, D betűkkel jelöltem meg. A B és C felületek közé két falmélyedés van – egymás fölé – faragva, amelyek hátoldalába kis háromszögek vannak bevésve. Ez a kialakítás kis karabinerekre emlékeztet, amelyek az anyagba beleilleszthetők.

Könnyű mondani, nehéz megtenni. Azon a tényen kívül, hogy az illeszkedési helyek egymásba passzolnak, szükség volt még egy készülékre, amely a formákat egymásba kattantja anélkül, hogy a kőpárkányok a nyitódásnál és a záródásnál letörjenek.

Az építési rajz az andezitlávatömb tagolódását mutatja

Fagörgő vagy egy emelőkar nem elegendő – mindegy, milyen anyagból -, hogy a többtonnás tömböket egymásba illessze. A folyamat valószínűleg alacsony magasságban történt és nem azután, hogy a téglatest a földet érte volna. A különböző síkok komplikált magassági eltéréseit – derékszögekkel, négyszögekkel, szegélyekkel és párkányokkal vannak ellátva - nem lehetett azzal elintézni, hogy egy faállványról a tömbökről lelógó kötél segítségével a földön fekvőre ráengedjük a másikat.

Szükség volt fordító mozgásokra is, hogy a kövek pontosan illeszkedjenek egymáshoz. A mai előre gyártott építőelemek kevésbé komplikáltak, összehasonlításképpen primitívebbek is, mint a Puma Punkuban használtak. Ha egyáltalán erről volt szó…

Harmadik példa:

Az évezredek vasfogától meglepő módon alig érintve emelkedik ki egy 1,10 m magas diorittömb a sárgásbarna földből. A polírozott felülettől nyolc és fél cm-re az elülső oldalon felülről lefelé egy 3 mm széles, két és fél mm mély barázdába fut, amelybe – mintha gyémántfúróval készültek volna – 4 cm távolságra egy-másfél milliméteres kis lyukak vannak fúrva. Fa- vagy kőeszközökkel vagy a legerősebb állati csontból készült fúróval sem lehetett volna ilyen precíz munkát végezni.

Negyedik példa:

Egy 7,81 x 5,07 méter nagyságú andezittömbbe egy nagy területű négyszög van két és fél milliméter mélyen faragva. Nem kontármunka, nincsenek sérült helyek, amelyeket malterral vagy cementtel kiigazítottak volna. Ez a kőfaragó-művészet kiállításra érett mesterdarabja. Ebbe a mélyedésbe is illik valami, s lemezekkel tartották őket össze.

Az indián hagyományok azt tartják, hogy Puma Punkut „egyetlen éjszaka építették az istenek”, emberek nem vettek benne részt, és az istenek, akik repülni tudtak, lerombolták saját építményüket, úgy, hogy a levegőbe emelték, megfordították és leejtették azt.

Még ma is ezután az erőaktus utáni a helyzet. Az egyszerű, mitológiai hagyományt nem szabad komolyan venni? Leesik a koronánkból egy darab, ha bevalljuk, hogy a 4000 m magas, hatalmas vidéken a ritka levegőben olyan építmény áll, melynek keletkezésére máig nincs elfogadható magyarázat?
(forrás: Rejtélyek szigete)

Puma Punku videó itt:
https://www.youtube.com/watch?v=jlwwB-Hx5pA

A mantrák gyógyitó ereje

SNATAM KAUR VILÁGHÍRŰ MANTRAÉNEKES ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON

A zene és a hang gyógyító erejét ősidők óta ismerik és használják számos kultúrában, habár ma nem elsősorban a gyógyító ereje miatt olyan népszerű a zenehallgatás. Az utóbbi években azonban számos kutatás készült azzal kapcsolatban, hogy a zene milyen hatással van bizonyos betegségek lefolyására, hogyan hat az egyes szervekre, sőt, még a különféle zenei műfajok eltérő hatását is vizsgálták. Így egyre inkább körvonalazódik, miben is áll a zene, a hangok gyógyító ereje, hiszen egészségre gyakorolt hatásuk lassanként tudományos alapokon is bizonyítást nyer. 

A zene mérhető fiziológiai hatásai

Az egyik legfontosabb kutatási eredmény, hogy a zene összehangolja a különféle agyterületeket, egységesebbé és harmonikusabbá teszi az agyműködést, összeköti az emberi agy legősibb területeit a fejlettebb agyi központokkal. A számunkra örömteli zenehallgatás, így a kedvenc zeneszámaink hallgatása mérhetően pozitív hatással van a vérkeringésre és a szív-érrendszer működésére, tágítja az ereket, csökkenti a vérnyomást, vagyis nyugtató, lazító, stresszoldó hatással van az emberre.

Nemrégiben egy stuttgarti kutatócsoport a zenei műfajok vércseppre gyakorolt hatásait vizsgálva jutottak arra az eredményre, hogy a különféle típusú zenék hatására a mikroszkóp alatt figyelt vércsepp különféle alakot vesz fel. A harmonikus zenék (pl. klasszikus zongorajáték) hatására a vércsepp a szemnek is vonzó struktúrába rendeződött, akárcsak egy művészi szőttes, míg vad, diszharmonikus zene (pl. heavy metal torzított gitárokkal) hatására szinte szétesett. Ez a kísérlet párhuzamba állítható a japán tudós, dr. Masaru Emoto vízzel kapcsolatos vizsgálataival, amelyek hasonló eredménnyel zárultak: a pozitív, harmonikus üzenetek (pl. ‘Szeretet’, ‘Köszönöm’, ‘Hála’) csodaszép, hópehelyhez vagy mandalához hasonló szabályos kristályszerkezetet hoztak létre a vízben, a negatív információk (‘Gyűlöllek’, ‘Ostoba vagy’) vagy az emberi test számára nem harmonikus rezgések (pl. televízió, mikrosütő sugárzása) torzult, szétesett, töredezett szerkezethez vezettek.

A különféle rezgések tehát – így a hangok és zene is – kimutatható hatással vannak az emberi szervezetre, méghozzá sejtszinten. Nem meglepő, hogy ma már több klinikán is használják különféle célok elérésére a megfelelő zenéket – a páciensek nyugtatására, altatására, műtétek közben, de a lábadozás idején a regenerálódás elősegítésére is.

De mégis hogyan képesek a hangok elérni ezt a hatást?

Ha belegondolunk, minden, ami él, rezeg, az egész Univerzum körülöttünk rezgésekből épül fel. Maga a hang is egy speciális rezgés. A rezgésmintázatok között vannak harmonikusak és kevésbé harmonikusak: amikor például betegség alakul ki a testben, az diszharmonikus rezgésként mérhető és észlelhető. Ha a megfelelő hangmintázatot, éneket, dallamot használjuk az adott szerv elváltozásához vagy tünet kezeléséhez, az segíthet a testünknek az eredeti harmonikus állapotba való visszatérésben.

A világ különféle pontjain elterjedt ősi gyógyító rendszerek szinte mindegyikében nagy hagyománya volt ennek megfelelően a zenével, hanggal, énekkel való gyógyításnak, gondoljunk csak például a sámándobolásra, a táltosok ráolvasó énekeire vagy éppen a különféle mantrákra. A mantrák speciális üzenetekkel „feltöltött” hangrezgések, amelyeket számos különféle cél elérésére alkottak meg az ősi idők mesterei. A világ minden vallása ismer és használ egyedi mantrákat, imákat a kereszténységtől a zsidó és iszlám valláson keresztül az indiai irányzatokig, de a kifejezetten gyógyítást célzó mantrákat leginkább a hindu és buddhista vallásban találjuk meg. Ezeknek a gyógyító mantráknak a célja az egészség helyreállítása, a betegségek megszüntetése, a hosszú élet elérése a mantrához tartozó, a zengetése révén keltett speciális rezgés, valamint a mantrába „kódolt” jelentés és energia révén. „A szakrális éneklés (kántálás) két szinten hat: először is az alapvető hatása, hogy a fizikai síkon a kántálás megnyitja a hangképző szerveket, ami pedig megnyitja a szívet. A kántálás feltölt energiával és életerővel – mindezt sejtszinten. Spiritiuális szempontból konkrétan is segít eljutni abba az állapotba, amely az adott mantra minőségét jelenti. A több ezer éves mantrákat olyan megvilágosodott lelkek alkották meg, akik megértették és egyúttal kísérleteztek is a hangok hatásával és erejével.” Deva Premal

Valóban, az egykori jógik, bölcsek és más mesterek által az adott szavakba, szókapcsolatokba, mondatokba helyezett energiát gyakran hatékonyabbnak tartják, mint a formulák lefordítását. Ezért érdemes mindig az adott nyelven kántálni és az aktuális problémánkra leginkább illő mantrákat használni.

Az indiai vallásban van a legnagyobb hagyománya a szakrális éneklésnek vagy kántálásnak, így nem véletlen, hogy itt találjuk a legtöbb mantrát, amelyek különféle hatásokkal bírnak és különféle célokat szolgálnak. Gyakran éneklik egy-egy istenség megszólítására vagy egy bizonyos minőség (pl. bőség, védelem, szeretet stb.) elérésére. Általánosan igaz, hogy a kántálással keltett hangrezgés tisztítja a csakrákat és a finom energiacsatornákat (a nádikat), a sejtek megnyílnak a finom életerő befogadására, ami segít megvalósítani a mantrához tartozó minőséget. Minél többször zengetünk egy hangmintát, annál inkább ráhangolódunk a rezgésére, és összeolvadunk az általa képviselt minőséggel. A mantrákat hagyományosan 108-szor ismétlik (segítségül a pontos számoláshoz gyakran egy 108 gyöngyből álló imaláncot, malát használnak). Ennek oka, hogy a védikus szent iratok szerint a fizikai és szubtilis testeink 72.000 energiacsatornát, ezen belül 108 fő nádit tartalmaznak. A mantra 108-szor való kántálásával a hangrezgés átitatja a teljes fizikai és energiatestet, a gyógyulás irányába hatva.

Természetesen a speciális célokat szolgáló mantrák mellett léteznek az egészségi állapotra általános pozitív hatással bíró mantrák. Ilyen például Aadays Tisai Aadays mantra, melyet meditációhoz használunk.
Úgy tartják, ez a mantra belénk csöpögteti az univerzum teljes tudását anélkül, hogy egy könyvet is elolvasnánk. Ez a jógi szerény meghajlása a végtelen előtt.

Aadays Tisai Aadays
Aad Aneel Anaad Anaahat
Jug Jug Ayko Vays

Snatam Kaur - Aadays Tisai Aadays - videó

Jelentése:
“Minden tisztelet az Egynek, Üdvözlet a Legfőbb Lénynek, akinek a jellemzői leírhatatlanok, Aki kezdet nélkül van, A Megszólalatlan Hang, Akinek a formája Egy minden Koron keresztül.”

(forrás:namaste-elmeny.hu)

SNATAM KAUR VILÁGHÍRŰ MANTRAÉNEKES ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON

BUDAPESTI KONCERT: 2016 OKTÓBER 18.

Snatam Kaur koncert promo - Budapest-videó

INTERJÚ – Halálközeli élménye volt a híres írónak

Müller Pétert százezrek olvassák, ő a magyar spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. Aki ismeri őt, tudja, egyszer már járt a „túloldalon”. A felejthetetlen élmény megváltoztatta az egész életét.

Péter hamarosan nyolcvan éves lesz, de ez csak egy szám, ugyanis szellemileg és testileg olyan jól van, hogy bármelyik fiatal megirigyelhetné tőle. A titok rém egyszerű, rengeteget olvas, emellett saját műveit írja, és ha teheti, minden nap edz, azaz kondizik.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy hatvan éve szerelmesek, nem beszélve arról, hogy ugyanabba a személybe. Bizony, az író fiatal kora óta imádja feleségét, és ez fordítva is igaz. Egyébként a határtalan szenvedélye és a nagy szíve okozta a azt tragédiát, mely majdnem az életébe került. A forradalom kellős közepén szerelméhez indult, egy vekni kenyérrel, miközben egy orosz tankról rálőttek. Hat golyót kapott. Arccal zuhant a betonra, szinte már halott volt.

„Hat golyót kaptam, és átkerültem a túlvilágra, a szellemvilágra. Láttam föntről a véres testemet. Hihetetlen könnyebbség szállt meg. Egy nagy béke volt bennem, és nyugalom. Aztán egyszer csak hallottam egy hangot: vissza kell menned!”

Ez a pillanat mindent megváltoztatott az író későbbi életében. A halálközeli élménynek köszönhetően egész lénye és célkitűzései új értelmet kaptak, mind színpadi művei, mind regényei és esszékötetei ennek a megrendítő tapasztalatnak az élményéből születtek.

Az író csodával határos módon túlélte az akkori támadást, és mára teljesen másképp látja a halált.

(forrás: http://rtl.hu)

Ha érdekel, mit gondol erről az író, kattints a videóra!