Szerdán haltam meg. Az ember lánya nem gondolná, hogy szerdán fog meghalni, én legalábbis nem gondoltam.
A baleset gyorsan kiröpített a testemből, nem fájt semmi, nem volt dráma. Néztem a kicsavarodott végtagjaim a kocsi roncsai között, és csak figyeltem. Aztán pár pillanat múlva rám tört a pánik.
A kutya! Édes Istenem a kutya! A csomagtartóba szorult szegény, de élt. Közelebb próbáltam menni hozzá, leginkább úsztam a levegőben, és ő észre is vett. Rémült volt, de csóválni kezdett. Ha lett volna mivel, biztos elsírom magam, úgy örültem, hogy nem esett baja. Nem bírtam elszakadni tőle, amíg meg nem érkeztek a mentősök, és sokkal később a rokonok. Mikor láttam, hogy biztonságban van, hirtelen minden eltűnt. Se kocsi, se mentő, se kutya, se emberek.
Ott kezdődik ez a könyv, ahol a földi élet végződik. Fordulatokban gazdag, inspiráló történeteiben két dolog közös: mindegyik a másvilágon játszódik, és mindet ajándékba kaptam.
Jó lenne azzal büszkélkedni, hogy az összes szereplőt, fordulatot és minden megrendítő részletet én találtam ki, de ez nem így van. Éjjeleken át jártak hozzám a múzsák hosszú éveken keresztül, hogy láthassam, amit most Ti is olvashattok a könyvem lapjain. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzám jöttek, és remélem, elégedettek a végeredménnyel.
(Bardo - Kalandjaim életen innen, halálon túl Lengyel Zsuzsa Édua)
Beszélgetés a szerzővel, Lengyel Zsuzsa Éduával
A múlt héten jelent meg Lengyel Zsuzsa Édua javarészt álomihletésű bemutatkozó könyve, 'Bardo - Kalandjaim életen innen, halálon túl' címmel. Ennek apropójából Kerekréti Szabolcs készített vele interjút:
- A borítón szereplő és a könyvben is néha feltűnő szitakötő honnan jött?
- Az nem volt az eredeti terv része, hanem egy rajzot láttam, ami nagyon tetszett és utána építettem bele a szitakötőt a sztoriba, ahol is egy főhős kísérő lett belőle. Transzformációt, átalakulást is jelent, hogy ugye a vízből jön és a levegőben éli az életét. Az illúziót is jelenti, mert mindenféle szivárványszínű a szárnya.
- A Bardo szó jelentéséről is beszélnünk kellene, mert sokakban kérdőjelet generálhat, és én is csak a Tibeti halottaskönyv címében találkoztam vele.
Mit takar a szó valójában?
- A bardo szó jelentése köztes lét, átmeneti lét és pontosan két élet közötti időszakra utal. Tudtam, hogy nem lesz közérthető, de ragaszkodtam ehhez. Ezért lett az alcím, ami magyarázza a tartalmat.
- Erősen spirituális töltetű a könyv. Saját élmények is inspirálták? És ha igen, milyen arányban?
- Olyan 70%-ban saját élmények inspirálták és ennek nagyon nagy része álomból jött. 15 év alatt gyűlt össze a regény élményanyaga, eléggé szokatlan módon. 17 évesen kezdtem hosszú, filmszerű történeteket álmodni, amelyek a másvilágon játszódtak. Ezen kívül van még benne előző életes utazásos élmény..
- Melyik?
- A vadász története, az teljes egészében egy ilyen élményből van. Voltam egyszer ilyen Nadi-s utazáson, és azzal mentem el, azzal a kérdéssel - mert ugye vinni kell egy kérdést, azt nem lehet, hogy csak úgy odamész és: - na utaztassál meg! Szóval azzal a kérdéssel mentem, hogy miért nehéz nekem azt nézni, hogy mások szenvednek? És hogy nem tudok nemet mondani semmilyen segítségkérésre, akkor se ha tudom, hogy az nem helyénvaló, vagy nem kéne segíteni, vagy nem most.. Nagyon sokáig problémám származott belőle, hogy nem tudtam ezeket a segélykéréseket visszautasítani. És ez volt az én kérdésem, és akkor az utaztatás során volt ez a vadász-sztori. Úgyhogy ez onnan jön.
- Értem. Milyen élmények ihlették még?
- Vannak még a könyvben karmikus rendszerállításból (hasonló a Hellinger-féle családállításhoz) is élmények, például a Hit próbája című fejezet, ami igazából kötődik egy álomhoz is. Volt egy álom, amit bevittem állításba, és lett egy álom-állítás, ami átment karmikusba. Ebben is az volt a végső üzenet, hogy a testtől el lehet vonatkoztatni és fel lehet áldozni a hitért.
- A legsúlyosabb rész szerintem a könyvben..
- Akkor jött ez az álom egyébként, amikor kezdtem írni a könyvet, az volt az eredeti álom, ami szó szerint beütött, hogy írtam valamit, kiadták, és kaptam egy bírságot levélben, hogy megbírságol valamilyen intézmény, hogy én ne írjak ilyeneket, meg hogy ez nem helyénvaló, és hogy fizessek be nagyon sok pénzt. Én ezen borzasztóan felháborodtam, hogy mit képzelnek ezek magukról, mi az hogy nincs szólásszabadság, meg ez egy regény, meg egyáltalán. Nagy elánnal bementem ebbe a hivatalba, a kutyámmal karöltve..
- Egyébként pont lett volna egy ilyen kérdésem, megállapításom, hogy a középkorban megégettek volna simán egy ilyen könyv miatt!..
- Lehet hogy volt rá példa, hogy engem ezért tényleg bántás ért! Tehát bementem a kutyával a hivatalba, - a kutya szimbolizálta a gyereket - és ott három férfi fogadott. Elkezdtem mondani nekik, hogy én nem értek ezzel egyet és magyarázatot kérek és hogy nem fogok fizetni és egyáltalán. És semmiféle választ nem adtak, becsukták az ajtót és elkezdték verni a kutyámat. Akartam védeni a kutyát, de egyszerűen képtelen voltam, mert közben engem is elkezdtek verni. Elkezdtem kimenekülni, a szobából kijutottam, de az épületből nem. Egy sarokban kötöttem ki végül, ahol is az álmomban az volt, hogy félholtra vertek minket. Az éjjel közepén arra ébredtem fel, hogy vérzik az orrom. Úristen, gondoltam, ez csak egy álom volt és vérzik az orrom, csatak vér voltam! Nagyon, nagyon rossz volt.
- Hmm..
- Ez az álom összefüggött a kreativitásommal, féltem, hogy ha én kifejezem magam, akkor annak valami következménye lesz. Az állítás végül is arra futott ki, hogy bármi következménye is van, képviselni kell a hited "a test csak egy dolog, semmi fontosat nem vehetnek el tőled!". Szóval ez egy valóságos és mély élmény volt.
- Volt olyan álmod, mely később visszaköszönt élőben is, vagy egy történés, vagy egy személy képében?
- Volt. A könyvben a báltermes rész ilyen például, amikor a pakkokat kell kinyitogatni. Azt a jelenetet elég korán álmodtam, az az elején volt a dolgoknak, olyan 20-22 éves lehettem. Nem nagyon tudtam, hogy erről szólnak könyvek is és egyszer olvastam egy olasz könyvet, - mert tíz évet éltem Olaszországban is - amiben Steiner-nek olyan előadásai vannak összeválogatva, amik a másvilágon zajló eseményekről szólnak. Kicsi könyvecske, Magyarországon nincs is kiadva, mert másképp vannak csoportosítva a kiadványok. Szóval ott olvastam egy ilyen részt, ami hasonló volt ehhez és nagyon meg is lepődtem, hogy ez így le van írva, érdekes visszajelzés volt.
- Miben volt hasonló?
- Ott nem volt bálterem, csak annyi volt a lényeg, hogy van egy olyan rész az előző életed feldolgozásánál, hogy visszanézed az előző életedet úgy, hogy nem a saját, megélt érzéseidet éled, hanem a személyekét, akivel te kapcsolatba kerültél.
- Van egy Nosso Lar (Az Otthonunk) című film, amit hasonlónak érzek a könyvedhez, nem tudom láttad-e?
Az Otthonunk - Nosso Lar:
http://dszilvia.blogspot.hu/2015/12/az-otthonunk-nosso-lar.html
- Igen, nagyon kedvelem azt a filmet egyébként én is. Van benne olyan rész, ami nekem nem volt meg, hogy például ott gyógyítás is folyt, meg hogy ők vissza is néztek a Földre, volt lehetőség üzenni.. Tehát volt egy csomó olyan rész, ami nekem így nem jött le, de inkább az utolsó rész olyan, amikor megszervezed a következő életedet, az ott is megjelent, igen. Nem volt ott ennyire részletes talán, de ez a vonal ez benne van, hogy akkor választunk, és együtt tervezzük meg egy csoporttal.
- Igen, nálad meglepően részletekbe menő az a tervezési fázis, ezek mikéntjéről, kialakulásáról egy kicsit ha mesélnél!
- Ami ebben a könyvben van, nekem az a saját világképem gyakorlatilag. Úgy építettem fel. A végével kapcsolatban, álomból is jött, például az a kétirányú folyó, hogy alul is folyik, meg felül is folyik és utána belefolyik a tengerbe, meg az utolsó próba, meg az is, hogy visszafele olyanok mint a bábok, ez mind teljesen álomból jött. Az is, amikor azt írtam, hogy mielőtt beleolvadtam a tengerbe, azért ott megálltam egy pillanatra, hogy húha, akkor én most feloldódom? Ezek nagyon valós érzések voltak.
Viszont az asztrológiás rész, az azért a tanult rész, tehát asztrológiával foglalkozom is, a karma-asztrológia érdekel, úgyhogy ebben a részben ott össze van adva mind a kettő. De például az egész Lucas-élmény is, hogy akkor itt egy régi szerelem, egy régi kapcsolódás, ez is álomból jött. Ehhez kapcsolódik egy személy is, és amikor ezt a személyt megismertem, akkor rengeteget álmodtam vele, hogy miket csináltunk, mit rontottunk el, és sok nem is került bele, mert akkor egy egész könyvet írhattam volna róla.
- Könnyű volt kiválasztani, mi kerüljön bele és mi nem? Volt olyan esetleg, ami majdnem belekerült, de valami miatt mégsem?
- Nehéz volt kiválasztani, nem merítettem ki az egész tárházat. Volt például egy olyan novella, amit olaszul írtam meg, és ezt egyszerűen nem tudtam lefordítani, mert az úgy épült fel, hogy egy olyan szójáték az alapja, ami csak olaszul értelmes, és ez nekem nagyon fájó pont, hogy ez emiatt kimaradt. Maradtak ki belőle még olyan álmok, ami talán a fehér könyv elejére beilleszthetők lettek volna, ilyen könnyedebb előző életes sztorik. De nem akartam ezt a könyvet olyan bő lére ereszteni, szerettem volna, hogy ilyen kompakt legyen. Azt gondolom, hogy talán egy olyan könyv lett, amit lehet többször olvasni, mert nem biztos, hogy egy elég. Rövidnek tűnik, de igazából meg kell állni, mert azt hiszem, hogy ezeket meg kell érteni, meg át kell élni. Nem akartam túl sok történetet beletenni, mert így is figyelni kell szerintem, hogy ne vesszenek el részletek. Nagyon könnyűre se akartam, mert szeretem, ha aktív az olvasó, ez nem egy ilyen aranytálcán odarakott valami, hanem kicsit elgondolkodtató.
- Van tervben folytatás, vagy egyéb jövőbeni könyv ötlet?
- Van egy elképzelésem, de ahhoz még rajtam kívül álló dolgoknak kell megvalósulnia, úgyhogy vagy jön az ihlet, vagy nem jön az ihlet. Van egy gondolatom, de ahhoz még kell más is, amit nem tudok én csinálni. Most tudom ez hülyén hangzik, de ha egyszer kész lesz, akkor biztos érthető lesz. Úgyhogy igen is, meg nem is, szeretném azt megírni, de ahhoz kell felsőbb segítség is.
- El tudnám képzelni, hogy ez a könyv megágyaz egy esetleg kifejtősebb 2. résznek akár. Azóta is jönnek ezek az álmok továbbra is egyébként?
- Igen, nincs olyan érzésem, hogy ennek most itt vége van. Folyamatosan álmodok, folyamatosan van álomtevékenységem, de az ilyenek azért ritkák. Persze ha elkezdenek bombázni ilyen álmokkal, akkor meg felköthetem a gatyámat, merthogy ez tök fárasztó is egyébként. Fizikailag megterhelő, én mindig úgy ébredek fel másnap, hogy rettentő fáradt vagyok, abszolút nem vagyok kipihent. Annyira erősek és valóságszerűek ezek az élmények, hogy nehéz visszacsöppenni a mindennapokba, nagyon megérintenek.
(forrás:http://tevhitekhelyett.blog.hu)
Bardo ,,a halál után,, -Lengyel Zsuzsa Édua -videó
