A kislány, aki nem sírt édesanyjáért, miután távozott az élők sorából

Rokonok, barátok, munkatársak, szomszédok... Mind mind lassan ballagva, ködös, gyászos arccal érkeztek meg a temetőbe.
Csak egy valaki tűnt ki közülük a sorból. Valaki, aki a tragikus körülmények ellenére, szinte ragyogott. Egy 8 éves kislány — az elhunyt édesanya egyetlen gyermeke.

 

 
Mindig is különleges gyermek volt ő. Szokatlanul érett, érzékeny, angyalian kedves, békével telt, s minden rossz mögött látta a jót is.
Az emberek eleinte csodálták a kislányt ezen természetéért..., egészen a mai napig.
Döbbenet és talán némi szánalom ült ki a legtöbbjük arcára, mikor feltűnt nekik, hogy ez a kicsi lány, egyáltalán nem sír, nem szomorú, nincs összetörve, holott épp az ő édesanyja fekszik előtte a koporsóban.

Egyre több jelenlévő figyelmét vonzotta magára, amikor is néha az ég felé fordította a tekintetét, s mintha megsimogatta volna a levegőt, lágy mosollyal az arcán.
Másik kezével pedig édesapja kezét fogta.
Miután a temetés befejeződött, ő és édesapja voltak az utolsók, akik elhagyták a temetőt. Kicsit még elidőztek a szeretett édesanya mellett.

Ekkor a kislány váratlanul és őszinte kíváncsisággal szegezte a kérdést édesapjának:
— „Apa, miért zokogott úgy mindenki, sötét, meggyötört arccal?“
Tagadhatatlan, hogy az édesapa meghökkent a kérdés hallatán.
— „Nos, kincsem, mivel édesanyád már nincs többé köztünk, természetes, hogy ez rendkívül megviseli az embereket, miképpen engem is.“ - mondta könnyáztatta arccal az apuka.

— „De hiszen anya itt van! Most is itt van. Nem látod, nem érzed őt? Míg lezajlott a temetés, akkor is végig itt volt.
Sőt, nem csak itt. Ott is. Amott is! Ott fönt is. Mindenhol ott van ő! Fénye átjárt mindent és mindenkit... De mégsem érezte ezt meg senki..... Miért nem, apa?“

— „Kedvesem, hát Te meg... miről beszélsz pontosan?“ - nagyra nyitott szemekkel kérdezte tőle édesapja.

— „Akit most leengedtek a föld alá, az nem anya! Ez csupán az egyik ruhája volt, melyre azért volt szüksége, hogy ebben az emberek világában látható legyen, s hogy amíg itt feladata van, élni, tapasztalni tudjon. Hisz látod, az emberi ruhája nélkül már senki nem is látja, sőt, senki nem is érzi őt.
Pedig aki anya valójában, ebben a szent pillanatban is itt van!
Azt üzeni, addig nem hagy el minket, amíg úgy érezzük, szükségünk van rá!
Ne sírj, mert itt fogja mindkettőnk kezét, apa!“

A kislány szavai egész éjszaka nem mentek ki az édesapa fejéből. Újra és újra és újra ott visszhangoztak. „Nem látod, nem érzed őt?“
E mélyre nyúló kérdések nem hagyták, hogy elaludjon, így felkelt, s úgy döntött, benéz a lányához.
Léptei óvatosak voltak, az ajtót halkan nyitotta ki. Bepillantott lánya szobájába, s egyszerűen nem hitt a szemének.
Kislánya nem az ágyában, hanem a kanapéján aludt el! Ez azért különleges, mert mindig kizárólag akkor aludt a kanapén, amikor édesanyja este bement a szobájába, s különféle meséket, történeteket mesélt neki, míg el nem aludt. Ilyenkor mindig a kanapéra heveredtek, ahol mindketten kényelmesen elfértek.

Az édesapa tudta: reggel újból beszélnie kell a lányával...

— „Jó reggelt neked, apa!“
— „Jó reggelt neked is, drágám! Mondd csak, miért a kanapén aludtál el az este?“
— „Hiszen te is tudod! Ha anya esténként velem van, együtt mindig a kanapén pihenünk.“
— „És... Tegnap este is, ott volt veled?“
— „Igen! De nem csak mellettem, melletted is ott volt egész éjszaka! Már nem jelent számára akadályt sem a tér, sem az idő. Az ő lénye átjár mindent. A szobánkat, a virágainkat, a mosolyunkat, az álmainkat még a könnycseppjeidet is, apa...“
— „Kislányom, ez mind, igazán szépen és meghatóan hangzik... Ha nem bánod, szeretném, ha ezeket ma egy bácsinak is elmondanád, akit te még nem ismersz, de nagyon kedves lesz veled.“

Beültek az autóba.
Az édesapa a közelben élő pszichológus úrhoz vette az irányt.
Miután az édesapa szembesítette őt aktuális helyzetükkel és aggodalmaival lánya kapcsán, azonnal fogadta a kislányt.

Mindketten leültek egy egy székre.
— „Látlak! Látom, ki vagy valójában!“ - szólalt meg lágy, empatikus hangon a pszichológus.
— „Én is látlak Téged!“ - fűzte hozzá kedves mosollyal a nyolc éves kislány.
— „Ugye tudod, hogy semmi baj nincs veled?“
— „A többi ember nem tudja. Nem néztek rám szépen a temetőben.“
— „Mert az embereknek felfoghatatlan, elképzelhetetlen az, aki te vagy! Amit látsz, amit érzel, s amire még képes leszel, meghaladja a felfogóképességüket...“

A pszichológus kilépett az ajtón, odalépett a várakozó apukához, s így szólt:
— „Ezt a kislányt soha többé ne vigye pszichológushoz. Ő a világunknak egyik legértékesebb kincse! Beszéljen vele, tanuljon tőle, s ne feltételezze, hogy puszta kitaláció, amit elmesél.“

Úton hazafelé, a kislány a következőket mondta édesapjának:
— „Köszönöm, hogy ehhez a bácsihoz elhoztál! Képzeld, Ő ugyanúgy lát és érez, akárcsak én! Öreg lélek...
Egyébként, tudod, miért választottalak téged apukámnak?
Mert tudtam, hogy melletted végig megőrizhetem azt, aki vagyok! Megőrizhetem önmagam olyannak, amilyen vagyok!“

Az édesapa elmorzsolt egy könnycseppet, s hirtelen összerezdült, amikor kislánya vidáman felkiáltott:
— „Nézd apa, most ott van anya!!“
A kislány egy gyönyörű szivárványra mutatott.....

(Szerző: Namaste ॐ)

 

- - - - -

 

 Hogyan vehetjük észre, hogy gyermekünk látja a szellemeket? - videó

forrás: TV2 Magyarország

 A FEM3 Café vendége Radics Ágnes jósnő volt, aki elárulta, a gyermekek 5 éves korukig érzékelik és látják a szellemeket. Szülőként könnyen észrevehető, hogy mikor találkozik a gyermek szellemmel. Csecsemőkorban úgy ismerhető fel a jelenség, ha egy adott pontra mereven néz vagy követ valamit a szemével, amit persze nem látunk. A későbbiekben pedig képzeletbeli barátként jelennek meg, legtöbbször a szeretteink látogatják meg a gyerekeket.

 

A Tesla titok

A Tesla titok 1. (Szubliminális üzenetek) 

 „Észrevettem ugyanis, hogy akárhányszor egy tárgy képe megjelent a szemeim előtt, láttam valamit, ami emlékeztetett rá. Az első alkalommal azt gondoltam, hogy ez pusztán csak véletlen, de hamar meggyőződtem róla, hogy mégsem az volt. A kép megjelenését mindig megelőzte egy tudatosan vagy tudat alatt felfogott vizuális inger vagy látvány.

Fokozatosan nőtt bennem a vágy, hogy kitaláljam, mi okozza a képek megjelenését, és ennek a vágynak a kielégítése hamarosan elsőrendű fontosságúvá vált számomra. A következő megfigyelésem az volt, hogy pontosan úgy, ahogy valaminek a látványa következtében képek jelentek meg előttem, az eszembe jutott gondolatok is hasonlóképpen voltak sugalmazva számomra. Tántoríthatatlan elszántsággal megkíséreltem behatárolni azokat a képeket, amelyek a gondolatokat kiváltották, és az eredeti vizuális inger megkeresése hamarosan a második legfontosabb dolog lett a számomra. Az akaratom automatikussá, gépiessé vált, mint ahogy valójában az is volt, és az évek folyamán az állandó, csaknem tudat alatti keresés eredményeképpen megszereztem azt a képességet, hogy mindig, szinte azonnal meg tudtam találni azt a vizuális ingert, ami később az adott gondolatot kiváltotta. De ez még nem minden. Nem sokkal korábban tudatosult bennem, hogy minden mozdulatom hasonlóképpen váltódik ki, és így évről-évre, keresés, megfigyelés és folyamatos ellenőrzés által, minden gondolatommal és cselekedetemmel bizonyítottam, és a legnagyobb megelégedésemre bizonyítom ezt ma is, hogy én egy olyan mozgásra képes robot vagyok, aki csupán az érzékszerveket érő külső hatásokra válaszolva gondolkozik, cselekszik és mozog. Az egész életem során csak egy vagy két olyan esetre emlékszem, amikor nem tudtam azonosítani azt a hatást, aminek következtében egy mozdulat, egy gondolat vagy akár egy álom is létrejött.” (Nikola Tesla: Az emberi energia növelésének problémája, The Century Illustrated Monthly Magazine, 1900. június.)

A Tesla titok 2. (Test és lélek) 

„Ezekkel a tapasztalatokkal szinte természetes volt, hogy már régen eszembe jutott egy olyan automata (robot) megépítése, amelyik mechanikus ugyan, de hasonlít hozzám, és úgy reagál a külső ingerekre, ahogy azt én is teszem, csak nyilván egy sokkal egyszerűbb módon. Egy ilyen automatának természetesen lennie kell működtető energiaforrásának, helyváltoztató és irányítószerveinek, továbbá egy vagy több érzékelőszervének, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a külső hatásokra reagálni tudjanak. Ez a gépezet az elképzelésem szerint úgy mozogna, mint egy élőlény, és ehhez meglennének a megfelelő mechanikus elemei. Még hátra van a növekedés, a szaporodás és mindenekelőtt a gondolkodás képessége, amelyek szükségesek a modell befejezéséhez. Ebben az esetben a növekedés nem lényeges, mivel elkészíthető a gépezet úgymond teljesen kifejlett állapotában. Hasonló megfontolás alapján a szaporodás képessége is elhagyható, mivel egy mechanikus modellnél ez magát a gyártás folyamatát jelenti. Az automata lehet akár csontból és húsból, vagy fából és acélból is, ez sem számít sokat, feltéve, hogy úgy tudja végrehajtani az elvárt feladatokat, mint egy intelligens lény. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, lennie kell egy értelemhez hasonló egységének, ami minden lehetséges helyzetben tudással, ésszel, ítélőképességgel és tapasztalattal vezérli minden mozgását és működését, valamint cselekvésre is készteti. Ezt az egységet könnyen létre lehet hozni benne úgy, hogy a saját szellemi képességeimet átirányítom számára. Végül is a találmány elkészült, és ezzel egy új tudomány született, melynek javasolt elnevezése a "táv-automatika", ami a távoli automata gépek (robotok) mozgását és működését vezérlő tudományt jelenti. (Nikola Tesla: Az emberi energia növelésének problémája, The Century Illustrated Monthly Magazine, 1900. június.)

Nikola Tesla munkásságának leglényegesebb tulajdonsága abban áll, hogy kivételes képességei és józan gondolkodása segítségével meg tudta fejteni a Természet (a Teremtés, a Teremtő) működését és titkait. A felfedezései ezért nemcsak a találmányai működését vagy a tudományt, hanem az élet más területeit is valósághűen írják le. Az első részben az emberi elme szubliminális üzenetekkel való irányításáról olvashattunk, ez a második rész pedig nem pusztán a távirányításról és robotikáról szól, hanem magának az emberi testnek és a léleknek a tényleges kapcsolatáról is…

A Tesla titok 3. (Kozmikus tudat)

„Mint más találmányaim esetében is – magyarázta – egy hosszú kifejlődési időszak során fogalmazódott meg az elmémben a mechanikus szem megalkotásának a gondolata.
Amint egy akadályhoz érkeztem, megálltam, és félretettem az elgondolást a tudat alatti
elmémbe, és később tértem csak vissza hozzá. Apránként, az út különböző lépéseinek megtételén keresztül jutottam el a megoldáshoz. Ezek hirtelen villantak fel a tudatalattimból pont úgy, mint az összes találmányom ötletei."
(A mindenlátó óriásszem, Albany Telegram 1923. február 25.)

„A munkamódszerem a következő. Miután megtapasztalom egy bizonyos dolog kitalálásának a vágyát, a tudatom mélyén elkezdek foglalkozni a gondolattal napokon, hónapokon vagy akár éveken keresztül is. Amíg azt nem érzem, hogy tetszik, addig körbejárom a problémát anélkül, hogy akaratlagos figyelmet szentelnék neki. Ez a lappangás, a keltetés időszaka. Ezt követi a tényleges erőfeszítés fázisa. Ennél a pontnál a megoldás már valahol ott lapul a tudatalattimban, de időbe telhet, amíg a tudatosság felszínére emelkedik. Amint az általam elgondolt készülék elkezd formát ölteni, gondolatban megváltoztatom a szerkezetét, fejlesztéseket végzek rajta, sőt még működtetem is. Ez azonban mind csak előzetes tevékenység és csak fejbeni munka. Amikor elkészült a gépezet, abbahagyom a képzeletbeli munkát, mivel ekkorra az már a legkisebb részletig ki van dolgozva.” (Nikola Tesla: A vezeték nélküli energia forradalmasítani fogja a világot, Modern Mechanix and Inventions, 1934. július.)

A ”tudatalatti” elme szakkifejezés egy széles körben ismert fogalom. Azonban az emberi elme kutatásának legújabb vizsgálatai megerősítik azokat a megállapításokat, amelyeket megvilágosodott személyek tettek az egész történelmünk folyamán: A valóságban ez a szó az általánosan feltételezett kifejezésével ellentétben nem egy elnyomott, alárendelt elmeműködést takar, hanem éppen ellenkezőleg, egy kiterjesztett, tudat feletti állapot, amelyet mindentudásnak vagy istentudatnak, illetve felsőbb tudatnak, azaz kozmikus öntudatnak neveznek. A ”tudatalatti elme” ugyanis rögzít minden történést a környezetünkben, függetlenül attól, hogy tudatosan fókuszálunk-e az adott jelenségre (koncentráció) vagy sem (dekoncentráció, szubliminális üzenet). A ”tudatalatti” elme kollektív, azaz mindent tudó, ami az isteni létezés sajátja. Ezt a tudatállapotot, azaz tudatosan kapcsolatba kerülni a Teremtő tudattal és mindentudóvá válni, csak magasan fejlett idegrendszerrel rendelkező személyek képesek elérni, olyanok például, mint amilyen Nikola Tesla is volt, aki mint olvashattuk egész életén keresztül gyakorolta az információátvitelt a tudat feletti és a tudatos elméje közt.

A Tesla titok 4. (Az idegrendszer fejlesztése) 

„Találékonyságomat az (anyám) által végeztetett gyakorlatoknak is köszönhetem. Különböző feladatokat végeztünk, mint például egymás gondolatainak kitalálása, logikai érvelésekben a hibák megtalálása, hosszú mondatok ismétlése vagy a fejben való számolás. Ezeknek a napi feladatoknak a célja a memória és az értelem fejlesztése volt, és főleg az elemzőképességé, ami rendkívül hasznosnak bizonyult számomra. Az idők során a különféle szellemi gyakorlatok az életem legfőbb részévé váltak. Kezdetben a vágyaim és a kívánságaim csökkentek, de az óhajom és az akaratom ezzel párhuzamosan, folyamatosan növekedett. Évek alatt ilyen fegyelmezéssel az önuralom olyan tökéletes fokát értem el, hogy csak játszadoztam olyan szenvedélyekkel, amelyek a legerősebb embert is romlásba vitték volna.” (Nikola Tesla: Találmányaim)

Az előző részekben olvashattuk, hogy Tesla folyamatosan gyakorolta az információátvitelt a "tudatalatti" és a tudatos elméje között. Ezek és a gyerekkori gyakorlatok még jobban továbbfejlesztették az amúgy is rendkívül kifinomult idegrendszerét, így az évek során egyre szorosabban és tudatosabban tudott kapcsolatba kerülni a minden élőben benne rejlő kozmikus Tudattal.

Tesla titok 5. (Józan, önálló gondolkodás) 

„A tudósok Franklintól Morse-ig józan gondolkodók voltak, és nem alkottak téves elméleteket. A mai tudósok a józanság helyett elmélyülten gondolkodnak. Józannak kell lenni a hibátlan gondolkodáshoz, mivel gondolkozhat valaki elmélyülten, mégis lehet, hogy teljes tévedésben van. A mai tudósok helyettesítették a kísérleteket a matematikával, és egyenletről egyenletre vándorolnak, végül felépítenek egy olyan elméletet, aminek semmi köze a valósághoz.” (Nikola Tesla: A vezeték nélküli energia forradalmasítani fogja a világot, 1934.07.)

A nagy modern kutatólaboratóriumok, ahogy ő látja a működésüket, csak a gondolatok keltetőgépei. Ritkán, ha egyáltalán, magyarázza tovább, született egy nagy jelentőségű eredeti gondolat egy jól felszerelt laboratóriumban. A tudomány tojása a magány fészkében jön létre. Igaz, hogy később kikelthető és felnevelhető egy több millió dolláros laboratóriumban: „Nyilvánvaló, hogy egy fiatal leleményes elméjű ember nincs "megáldva" egymillió dollárral – mondta Mr. Tesla –. Ezért nehéznek találja a gondolkozást. Az elme azonban élénkebb és eszesebb lesz az elzártságban és a folyamatos magányban. Így nincs szüksége egy nagy laboratóriumra, amiben gondolkozhat. Az eredetiség a magányból születik, mentesen a ránk záporozó mindenféle külső hatástól, amik megbénítják az alkotó szellemet. Legyél egyedül, ez a feltalálás titka; legyél egyedül, mert ekkor születnek a gondolatok. Ezért van az, hogy számtalan földi csoda egyszerű környezetben jött létre. (Orrin E. Dunlap Jr.: Tesla bizonyítottnak látja, hogy a rádió- és fényhullámok valójában hangok, New York Times, 1934.04.08.)

„Sokáig hiába töprengtem a természettudomány eme legrégibb és legnagyobb rejtélyén. Látszólag hiábavalóan küzdöttem valami elérhetetlen dolog iránt, de egyfajta sors vagy végzet mégis kedvezett nekem, és néhány sugalmazott kísérlet fellebbentette a fátylat.” (Nikola Tesla: Az Univerzum energiájának szüntelen forrása, a kozmikus sugarak eredete és erőssége, 1932. október 13.)

„De az ösztön az valami olyasmi, ami meghaladja a tudást. Kétségkívül rendelkezünk olyan finomabb idegszálakkal, amelyek lehetővé teszik a számunkra, hogy meglássuk az igazságot akkor is, amikor a logikus következtetés vagy más akaratlagos agyi tevékenység már eredménytelen.” (Nikola Tesla: Találmányaim)

Ez a sorozat valójában a gondolkodás összetett folyamatáról is szól: Ennek az első lépése a cél megfogalmazása. A második az adatgyűjtés, a hozzáférhető ismeretek elsajátítása, tanulás, gyakorlás, kísérletezés, tapasztalás, képességeink továbbfejlesztése által. A harmadik az adatok célirányos feldolgozása információvá, amihez józanság (a természet, vagyis a Teremtés hű modellezése), nyugalom és nemegyszer ihlet (szubliminális üzenet értelmezése) is kell. Ennek az összetett folyamatnak az állandó gyakorlása pedig elvezet a kozmikus tudattal való egyre szorosabb összekapcsolódáshoz, amiben Nikola Teslának egész élete folyamán része volt. 

„Ugyancsak ide sorolható az a sokak által feljegyzett állítás, miszerint ha valakinek a fejében egy hirtelen és jelentős gondolat támad, akkor az a szem kivehető és esetenként fájdalommal is járó fénylését eredményezi, amit még nappali világosságban is látni lehet. Tehát mint látjuk, az a mondás, miszerint a szem a lélek tükre, nagyon is megalapozott, és egy nagy igazságot fejez ki. Nemcsak a költők vagy művészek tapasztalhatják meg ezt az élményt, hanem szinte mindenki, aki a veleszületett képességei vagy a megismerés iránti szeretettől vezérelve, élvezettel gondolkozik a természet dolgai felől.” (Nikola Tesla: A fény és más nagyfrekvenciás jelenségek, 1893.)

A Tesla titok 6. (Képességfejlesztés) 

„Az idők során ezek a különféle szellemi erősítő gyakorlatok az életem legfőbb részévé váltak.” (Nikola Tesla: Találmányaim)

Nikola Tesla a zsenialitását egyrészt az örökletes képességeinek köszönhette (kivételesen éles látás, hallás, fotografikus memória, fejlett idegrendszer), másrészt ezeknek a már meglévő képességeinek az egész életen át tartó tudatos továbbfejlesztésének, tanulás, kísérletezés és önálló józan gondolkodás által. 

„Legnagyobb megdöbbenésemre nemsokára rájöttem arra, hogy minden gondolat, ami eszembe jutott, egy külső hatás által volt sugalmazva számomra.” (Nikola Tesla: Találmányaim)

Teslának az emberi gondolkodás szubliminális üzenetekkel való működéséről tett felfedezése segítségével pedig mindenki képessé válhat a saját szellemi fejlődését célirányosan befolyásolni és programozni a környezetében célszerűen elhelyezett képek vagy más külső ingerek segítségével. A "tudatalatti", azaz mint korábban olvashattuk, a tudatfeletti elme és a tudatos elme közti gondolatátvitelt egyes játékok megfelelő használata nagymértékben továbbfejlesztheti. Pl. ha itt a facebookon a szókirakós játék első másodperceiben csak átsiklik a tekintetünk a betűhalmazon mint szubliminális üzeneten, és csak ezután gondolkodunk el tudatosan a keresett szavakon, akkor egy idő után a legjobb megoldások automatikusan bevillannak az elménkbe. Ezt a technikát az élet minden területén alkalmazhatjuk, így a memóriánk fejlesztésével együtt mi is megláthatjuk a valóság mélyebb összefüggéseit is: 

„A folyamatos szellemi gyakorlatok ugyanis továbbfejlesztették a megfigyelőképességemet, és ez lehetővé tette számomra egy nagyon fontos igazság felfedezését. Rájöttem, hogy a (képzeletbeli) képek megjelenését mindig megelőzte egy valóságos helyszín jellegzetes és általában nagyon kivételes körülmények közötti látványa, és ez minden alkalommal arra ösztönzött, hogy meghatározzam ezt a (képeket) kiváltó impulzust. Egy idő után ez a törekvésem automatikussá vált, és nagy örömömet leltem megtalálni a kapcsolatot az ok és okozat között.” (Nikola Tesla: Találmányaim)

Ugyanúgy mint Tesla mindenki képes lehet örömét lelni a tudatos szellemi fejlődésben, termékeny életet élni, és ha ezt mások hasznára is fordítjuk, akkor olyan szellemi magaslatokba emelkedhetünk, amelyeket ő is elért. 

forrás: teslabook.fw.hu - Kocsis G. István 2015.

- - - - - - - - 

 Tesla legérdekesebb titkai - videó

forrás: Enigma Világa

 A világ egyik legjelentősebb és leghíresebb tudósa és feltalálója. Az élete tele volt titkokkal. Gyermekkorában már több nyelven beszélt és olvasott, séta közben számolta a lépteit, evés előtt megbecsülte az étel térfogatát. Képességeiről legendák keringtek, de az emberek nem nagyon értették őt.

Az igazi spirituális út

Ahány ember annyiféle elképzelés született már magáról a spirituális ösvényről. Mást mond egy keleti és mást egy nyugati ezoterikus iskola tanítványa. Ha meginterjúvolnánk egy buddhistát, egy hindut, egy szufit és egy indián sámánt, akkor mindegyik a maga nyelvén, a sajátos szemszögéből közelítené meg a spiritualitás nyújtotta előnyöket és hátrányokat. Én most arra vállalkoztam, hogy a magam tapasztalataira hagyatkozva fejtem ki ennek az útnak a lényegét és az általam felismert igazságokat. 

 

Az emberek többsége ma már egyre nyitottabb az ezotéria, a természetgyógyászat és az alternatív utak irányába. Az emberek érzik, hogy az anyagi felfogás nem teljesen kielégítő sem filozófiailag, sem élettechnikailag. Magyarul vannak esetek, amikor nem adnak hathatós megoldást, illetve nem szüntetik meg az okot az egyes kezelések és jó tanácsok. Ekkor szoktak az emberek váratlanul összetalálkozni olyan rég nem látott ismerősökkel, akik már évek óta hódolnak valamelyik spirituális irányzatnak, s akiktől egyre érdekesebb és elgondolkodtató tippeket, tanácsokat kapnak a problémáikra. Mivel ezek általában működnek, örömmel konstatálják, hogy a spiritualitás jó dolog. 

 

Vannak olyanok, akik nem állnak itt meg, mert rájuk olyan vonzó hatást gyakorol az ezotéria, hogy rákapnak az ízére és elkezdenek tanulni: meditálnak, megismerkednek a földsugárzásokkal, az aurával és saját öngyógyító képességeiket is elkezdik pedzegetni. Tetszik nekik a kezdeti siker, mellyel a Sors megajándékozza a tanulót, hogy hitet és lendületet adjon neki. 

 

Ahogyan halad az ember a spirituális úton, lépten-nyomon szembetalálkozik a saját korlátaival. Az ilyen összetalálkozásokat a legkülönfélébb módokon reagálja le az ember. Sokan is veszítik el a lelkesedésüket, mert itt valódi nehézségekbe ütköznek. Én azt mondom, a nehézség jó, sőt minden krízist üdvözölnünk kéne az életünkben, mert ezek hordozzák a legnagyobb fejlődés lehetőségeit és esélyeit. Persze ma ez nem divat. Sokan nekirohannak a problémának és azonnal meg akarják oldani, vagy kikérik valakinek az okos tanácsát. Ám a legtöbb esetben a komoly problémáknak nem mások által kellene megoldódniuk, hanem egy belső folyamatot, egyfajta átalakulást kellene elindítaniuk, amit nevezhetünk fejlődésnek. Végül is, kijelenthető, hogy minden belső cselekedet jó, ami a megoldás szándékát hordozza. A hibák és tévedések miatt pedig egyáltalán nem szabadna aggódnunk, mert ezek vezetnek el a helyes megoldásokhoz. A gond inkább azzal van, amikor az ember megpróbálja megspórolni az erőfeszítést, vagy ellenáll a változás szükségszerű parancsának és látszólagos megoldásokhoz nyúl – például elfedi a problémát, elfojtja a gyökerét, kompenzál valamivel és hasonlók. 

 

Akármelyik spirituális utat is járja a lélek – mert én jobb szeretem a lélek kifejezést használni az emberre –, minden fejlődő lélek a spirituális megvalósulás irányába halad. Ahhoz, hogy fel tudjon emelkedni a kívánt megnyilvánulási szintre, minden lelki súlyától és lehúzó terhétől, meg kell szabadulnia. Csak tiszta aurával és az egótól, illetve a múltban karmikusan (okokozati alapon született) szennyeződésektől megtisztulva lehet feljutni az emelkedő tetejére. Valahol mindenki tudat alatt érzi a rá nehezedő súlyokat és keresi azokat a különböző technikákat, melyekkel megszabadulhat tőlük. Ezek lehetnek konkrét fizikai betegségek, alkati gyengeségek, fogyatékosságok, személyiségzavarok, pszichés vagy önismereti problémák, hiányosságok, feszültségek, lelki okokra és energiahiányra visszavezethető tünetetek és még sorolhatnám. 

 

Általában a lélek sorsát úgy szerkesztik meg, hogy igazán csak akkor tudja használni a spirituális képességeit, ha önmagát már egy bizonyos módon harmonizálta. Harmónia nélkül – harmonikus személyiség, kiegyensúlyozott aura, lelki stabilitás, test jólét, sikeres hangulat – nem bontakoztathatjuk ki isteni, velünk született adottságaink legjavát. Ha úgy tetszik, az igazi spirituális út erről szól. 

 

Minden pillanat jó, mert minden pillanatban tehetünk valamit önmagunkért és a világért. Amikor például tudatos önfejlesztésbe kezdünk, akkor a siker nem marad el feltéve, hogy önálló, egészséges igényünknek megfelelően történik az önfejlesztés és a fejlődés-azonos pályáján folyik a végrehajtása. Fejlődés-azonos alatt a kifejezetten számunkra kijelölt életutat értem. Nem minden rendszer, nem minden iskola illik az egyéni lélekhez. Ami jó az egyiknek, az nem biztos, hogy ugyanolyan hatásos a másiknak. Ez egy vonzalomban is kifejeződhet: egyeseket az egyiptomi kultúra, másokat az arab, megint másokat a távol-keleti spirituális utak ragadnak meg. Nyilvánvaló, hogy mélységes, akár előző életbeli okai is lehetnek egy-egy beállítódásunknak. 

 

Visszatérve a fejlődésre, a társas együttélés is meghatározó a spirituális ösvényen. Tudniillik, a másokkal vagy a családdal együtt töltött idő alatt is rengeteg súly szabadul fel a lélekről, hiszen az együttlétek során, a mindennapi beszélgetések közepette, sok minden adunk és kapunk, miközben folyik a lelkek összehangolódása. Egy jól működő párkapcsolatból hatalmas mennyiségű energiát, élményt és nem utolsó sorban motivációt nyerhet ki a lélek. És fordítva, ha nincs vagy nem a hozzá illő párral vagyunk kénytelenek együtt élni, akkor egy állandó energiahiány alakul ki az életünkben, amit más dolgokkal – sokszor spirituális eszközökkel – próbálunk ellensúlyozni. Én nem vagyok az ilyen pótlások híve, de megvallom, amíg az ember összekaparja magát, begyógyítja sebeit és feltöltődik életerővel, addig nincs jobb módszer a spirituális megoldásoktól. 

 

Nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen Szellemi Vezetője. Egy olyan személy az életében, akiben megbízik és aki őszintén segíti a fejlődését. Egy ilyen segítőnek természetesen csak az nevezhető, aki fejlett spirituális képességekkel és egy olyan tudatszinttel rendelkezik, ami őt igazi segítővé teszik. Tehát lényeges, hogy az ember önigazolás-mentesen és őszintén álljon a spirituális fejlődéséhez, amit azért kontrolláltasson egy hiteles auralátóval. Ez nem csupán elővigyázatosság, ami kiszűri, hogy észrevétlenül letérjen az életútjáról, hanem kifejezetten egy védelem, mert bizonyos régi, mélyen gyökerező emléksúlyok vagy élethelyzetek súlyosan felkavaróak lehetnek, amik szinte teljesen zavarodottá tehetik a fejlődőt. Amikor az ilyen emléksúlyok keverednek az egóval, akkor nagyon komoly nehézséget és valódi súlyt képviselnek a felemelkedés gátlására. Az ember előrébb jutásának legkeményebb küzdelmeit az ilyen, önmagával vívott küzdelmek jelentik. Ilyenkor a kellemetlen szűnni nem akaró érzetektől kezdve, a megmagyarázhatatlan feszültségen át a legmélyebb lelki problémákig minden jelentkezhet. Ez is lehet egy tisztulás, de sajnos lehet önrombolás is. Mindig nagy kérdés marad, hogy ki az, aki el tudja viselni az ilyen furcsa hangulatállapot változásokat és ki adja fel menet közben. A köznyelv ezt szakítópróbának nevezi. Ez nem egy gyorsan múló állapot, amin könnyen túllendülhetünk. Nem egy esetben hónapokig, vagy évekig elhúzódó hullámvölgyről van szó. Itt nagyon lényeges azonban megemlítenünk, hogy akár tudatosan, akár felkészületlenül nézünk sorsunk elébe, életünk tele van ilyen megtapasztalásokkal. 

 

A tanulás, a spirituális tanítások elsajátítása nem elsősorban lexikális tudás összegyűjtéséről és felhalmozásáról kéne, hogy szóljon. A könyvek elolvasásától az ember nem lesz bölcsebb, csupán informáltabb. De szűrni, akkor szűrni kell az információkat. Nem szokták elmondani, de nem jó keverni az egyes ezoterikus iskolák filozófiáit és gyakorlati rendszerét. Az egyiptomi út például olyan, hogy megköveteli a filozófiája megtartását és tisztán tartását. Értem ezalatt, hogy nem kultiválja, ha más eszmékkel összekeveri az ember, mert az összes képességek, tudás, technika csupán a rá vonatkozó, a hozzá kapcsolódó filozófiai elemek betartásával működik! Tehát praktikus és nem dogmatikus okai vannak a megkülönböztetésnek. 

 

Az egó a spirituális út talán legproblematikusabb része. A felesleg egós tulajdonságoktól és megnyilvánulásoktól nehéz megszabadulni. Az aura energetikai felépítése énközpontú, az egó pedig az én része, ezért nagyon sok energiavezeték letapadt állapotban van azok közül, amelyek a tudati központokat köti össze az énzónákkal. Az egós energiák, mint a vízvezetékben a vízkő, úgy gátolják a finom spirituális rezgések útját. Ezért előbb-utóbb minden fejlődőnek be kell látnia, hogy amíg nem tesz egója leküzdéséért, addig sajnos nem működhet valódi spirituális képesség benne. Az igazi fejlődő lélek aurája egyre finomabb és finomabb energiákból épül fel, melyet sem emléksúlyok, sem egós szennyeződések nem csúfíthatnak. Az embereknek sajátja a hiúság, az önhittség, az önzőség és olykor a vakság. Ezek mind az egó művei. Ez nem üres beszéd, az élet, mint az látható, senkit nem kímél azért, hogy fejlődhessen. Ezért azt tanácsolom, hogy egódat faragd magad, hogy ne a sorsnak kelljen! 

 

Kétféle típusú ember van: az egyik típust viszi a Sors a hátán, a másikat vonszolja. Szabad akarati döntéseink eredménye, hogy mi melyik kategóriába tartozunk. Mindig a döntések azok, amelyek megkülönböztetik az életismerőt az átlagembertől. Minden ember életében kivétel nélkül jelen vannak a megkísértések, a szakítópróbák és az elemi nehézségek. Ezek tesznek kitartóvá, tisztánlátóvá és bölccsé mindannyiunkat. Karmánkban benne vannak a jó lehetőségek, de nekünk személyesen kell ráéreznünk a helyes útra, a nekünk kijelölt ösvényre, mely a mi igaz utunk. 

 

A lélektani hatásokra való felkészítés a filozófiai, a szellemi oldal feladata. Sokan ezt elhanyagolják, mert még nem hiszik el, hogy spirituális módon látni, érezni és érteni nagy nyomás, egy nagyon terhelt lelki állapot. A szellemi gondolatok ilyen irányú formáló hatása felvértezi a lelket és segítő sorai átemelik a lelki törések okozta kellemetlen állapotokon. Minden embernek saját kihívása, hogy a fentről kapott tudást, miként illesztik bele a mindennapi életébe, hiszen egyszerre kell helyt állnunk az emberi társadalomban és a spirituális világban is. Ez egy olyan kettősség, amin nagyon jól le lehet mérni, hogy mit értünk el valójában a spirituális tanulmányainkkal és hogy az igazi spirituális utat követjük-e, vagy váltanunk kéne.

- Boldog napot! Száraz György -

 

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában! 

 

 
Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz! 

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod! 

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel! 

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod! 

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában! 

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek. 

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét. 

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned! 

- Aranyosi Ervin © 2022-06-24. -

- - - - - - - 

 

Bagdi Bella - A szeretet a kapu - videó
forrás:Bagdi Bella 

 

Kozsdi Tamás - A megtalált kapcsolat

A „Megtalált Kapcsolat” egy olvasmányos, beavató regény, ami egyszerre beszéli el a külvilágot és visz egyre mélyebbre a létezés titkaiba. 

 

 
Felemelő érzés olvasni, kapcsolódni ehhez a világlátáshoz, hihetetlenül sok tanítás árad a sorokból!

A történet egy városszéli családi házban játszódik, az özvegy Matilda asszonynál, aki szobalánya, Lujza társaságában él ott. A ház egykori urának, a vadászbalesetben elhunyt néhai Patrick Tenton angol diplomatának, volt egy rejtett élete, amely a felesége előtt is ismeretlen maradt.

Több váratlan fordulat után felszínre kerül a rejtett örökség, amely egyben a ház titka is. Ezzel egyidőben – s talán az események kiváltójaként – érkezik a házba Péter úrfi, aki a látható, és a finomanyagi világban egyaránt rendkívül járatos. Tapasztalatai, sokirányú tájékozottsága alapos segítségére van a háziaknak – és az Olvasóknak is – hogy az eseményeket értelmezni tudják.

Akárhány karakter is érkezik a Tenton ház környezetébe (Emese főorvos asszony, a tudós Pál, a csodaszép tündér Viola), mind magával hozza a személyes múltját, de néhány csavar – és Péter úrfi beavatkozása – után egy egészen más jövőbe tartanak tovább.

A „Megtalált Kapcsolat” Kozsdi Tamás első és máig egyetlen regénye, melyet 2014-től, több mint három éven át írt. A mű hét kisebb kötetét korábban több ezren olvasták már, rendkívüli visszhangra talált szokatlan világlátása és kedves karakterei révén.

Az írás képe oly összetett, hogy második-harmadik olvasásra is találunk benne új – eddig fel sem tűnt – részleteket. Kozsdi Tamás regénye sokszor olyan hatást kelt, mintha nem emberi logika írta volna. A mű erőssége, hogy gömbgondolkodáson alapul, ezért a teljesség érzetét adja, ahogy lapról lapra bomlik ki a történet.

Lebilincselő, médiumi, beavató regény, mely műfaját tekintve egyedülálló a hazai könyvkiadás történetében.

forrás:magyarmenedek.com

- - - - - - 

 

Kozsdi Tamás: A megtalált kapcsolat (spirituális regény) 18 fejezet egyben, TELJES hangoskönyv (Felolvasta a Szerző) - videó

https://www.youtube.com/watch?v=XGX_JxElztc 

forrás: Kozsdi Tamás

 

- - - - - - - 

 

 A Megtalált Kapcsolat médiumi regényfolyam kulisszatitkai - videó

Az íróval beszélget Csiszár Katalin

https://www.youtube.com/watch?v=b0l8oxeqSNY 

forrás: Kozsdi Tamás

 

A gyerekek érzékelik a valóságon túli világot

 

Tényleg képesek lehetnek érzékelni entitásokat más világokból – állítják a parakutatók.

Az interneten rengeteg videó található arról, hogy 5 év alatti gyerekek vagy házi kedvencek hogyan néznek valamit lelkesen ott, ahol semmi sem történik. 

 

 
Ez azonban elég sokáig is tarthat. 

Például egy 3 éves új-zélandi fiú több mint két órán keresztül nézte egy szoba sarkát, ahol semmi nem volt.

Egyes parapszichológusok úgy vélik, hogy az 5 év alatti gyermekek a maguk módján érzékelik a világot. 

Olyan dolgokat is láthatnak, amelyeket a felnőttek soha nem fognak látni. 

Még olyan merész hipotézisek is megfogalmazódnak, hogy a kisgyermekek a túlvilágból vagy más világokból származó entitásokat éreznek és látnak.

Ezzel az elmélettel természetesen vannak problémák a bizonyítékokat illetően. Az elektromágneses térrel végzett különféle, nem teljesen meggyőző kísérletek mellett nincsenek valódi és meggyőző érvek e verzió mellett.

2005-ben egy kísérletet végeztek, melynek során a kutatók húsz, 3-5 éves gyermeket választottak ki. Egy több évtizeddel ezelőtt elhagyott óvodába vitték őket, ahol egy időben szörnyű tűz ütött ki, amely 33 gyerek és két felnőtt életét követelte.

Az épület körüli félórás csoportos séta után a gyerekeket visszavitték a saját óvodájukba, ahol ceruzákat osztottak ki, és azt a feladatot kapták, hogy rajzolják le a látottakat. 20 gyerekből 18 az ijesztő falak és bútorok mellett kis sötét sziluetteket is ábrázolt. 

Arra a kérdésre, hogy az alakok maguk is gyerekek voltak-e, a gyerekek azt válaszolták, hogy láttak áttetsző gyerekeket, akik a bútorok mögül néztek ki és gyorsan elbújtak.

Ez a kísérlet ugyan nem tekinthető azon elmélet száz százalékos bizonyítékának, hogy a gyerekek képesek érzékelni a szellemek vagy lelkek jelenlétét, de mindenképpen elgondolkodtató.

Az emberi agy szerkezetének átfogó vizsgálata az élet korai szakaszában azt mutatja, hogy az agy fokozatosan fejlődik, és az élet bizonyos szakaszaiban (0-tól 5-6 évig) a külvilág észlelése nagyon eltér attól, ami előfordul a felnőtté válás későbbi időszakaiban. Egyébként ezt a verziót nemcsak a neurofiziológusok, hanem a zoológusok is megerősítik.

Kiderült, hogy az állatok is képesek úgy felfogni a világot, mint a gyerekek. Például gazdájuk halála után a kutyák és macskák akár hat hónapig is érzik a közelben a jelenlétét. 

Nem arról beszélünk, hogy szellemeket látnak, valószínűleg empatikus kapcsolat van közöttük. Bár nem lehet határozottan elvetni azt a feltételezést, hogy a háziasított állatok túlvilági entitásokat látnak.

Egy érdekes kísérletet végeztek 2009-ben Franciaországban, amikor három vadon élő rókát és három házikutyát egy kórház intenzív osztályára szállítottak, ahol szinte naponta meghal valaki.

A vadon élő állatok meglepően nyugodtan viselkedtek és reagáltak a mozgó emberekre, akusztikai tényezőkre, talán még félelmet is éreztek. 

A házi kedvencek azonban nyüszítettek, megpróbáltak elbújni a sarokban, a szó szó szoros értelmében a mancsukkal takarták el a szemüket. 

A kutatók ezt a viselkedést annak tulajdonították, hogy a vadon élő állatok csak a valóság fizikai megnyilvánulásait érzékelték, míg a fogságban tenyésztett házi kedvencek, különösen nem az első generációban, nagyon érzékenyen reagáltak más, mulandó entitások jelenlétére.

A vadon élő ragadozó állatok hozzá vannak szokva a halálhoz. Ölnek, hogy túléljék. A házi ragadozóknak ezt nem kell megtenniük, különösen annak a fajnak, amely állandóan az ember mellett él, vele szoros érzelmi kapcsolatban.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az állatok látási tartománya szélesebb, mint az embereké. 

De nem látunk hőjeleket sem, mint a kígyók és a macskák, nincs olyan szaglásunk, mint amilyet a természet ajándékozott a kutyáknak, és nem hallunk ultrahangokat, mint a delfinek.

A gyerekek másképp látják és tapasztalják a világot. Különböző agyfrekvenciájuk van. Az életkorral ez változik, és már nem “látjuk” azt, amit korábban láttunk. 

 

 Hármasikrek a babafigyelőn - videó

 

 
A gyerekek ebből a finom világból érkeznek meg a mi világunkba, még nem szakították meg kapcsolatukat vele. 

A gyerekek pedig olyan férfiakká és nőkké válnak, akik számára ez a világ nem létezik. 

Nagyon gyakran a felnőttek egy stroke vagy agysérülés után egy finomabb világgal találkoznak, amely hirtelen láthatóvá válik számukra.

Születésünk pillanatában mind megkapjuk az öröklődő információk teljes csomagját, amit gyakran utólag eldobunk látszólagos haszontalansága miatt.

Hét év elteltével az úgynevezett “asztrális látás” eltűnik, és a belső elválasztású mirigyek, amelyek felelősek azért, hogy az ember a “láthatatlant” érezze és lássa, egyszerűen “elalszanak”. 

Az indigó gyerekek nem veszítik el ezt a képességüket. 

A tibeti szerzetesek képesek megnyitni a “harmadik szemet” a gyermekeknél, ami lehetővé teszi számukra, hogy “lássák” az emberek és az élő szervezetek energiamezőit is.

A hét év utáni “megvakulás” titka egészen egyszerű. Az ember a társadalom életének törvényei szerint kezd élni, és a szükségtelen információk egyszerűen eltűnnek minden fokú külső terhelés nyomása alatt. De a “szellemek” világa nem tűnik el sehová. 

Nem tűnik el az ember azon képessége sem, hogy “láthassa” a láthatatlant, csak a többségnél szunnyad.

Ha ezt a tudást normális emberek birtokolnák, akik nem lépték át a szeretet törvényeit, akkor az élet talán teljesen más lenne, és nemcsak a miszticizmust értenék, hanem magát az embert is.

Azok a hipotézisek, hogy kisgyerekek, állatok, nem szokványos pszichés emberek stb. éreznek és látnak entitásokat a túlvilágról vagy más világokból, csak hipotézisek maradnak mindaddig, amíg a tudomány meg nem erősíti fizikai eszközökkel, vagy be nem bizonyítja az ellenkezőjét.

forrás: titkokszigete.hu - ujvilagtudat.blogspot.com

 

- - - - - - 

 

 Joel látja az állatkísérteteket - videó

forrás:A&E

 

„Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete”

Kóbor János halálára

 
Sebestyén Péter atya az alábbi írással emlékezik a világhírű magyar zenészre. 

 

 
Az ősrobbanás előtt semmi nem volt. Se nem semmi, se semmi. Illetve mégis. Csak a semmi volt. A semmi viszont nem teremtheti önmagát. A semmi sem lehet magától, a semmi is létrejött valamiből. A semmiből nem lesz evolúció. A semmit is teremtette valaki. A semmiből is létrejött valami. A világmindenség. Istennek a teremtő szavára lett minden. És az Ige testté lőn… – írja Szent János.

A nemrég elhunyt Kóbor János, az Omega frontembere az Oratórium című nagy munkájukban így fogalmaz:

Jöttét úgy jelzi majd / Zörrenő ág rügyet hajt / Hajnal pírt fest az égre

Olvad a jég a szívünkben / Isten is hisz ünnepünkben / Szikla szirt bukik térdre

Egy új nap a teremtésben / Ebben te sem maradsz tétlen / Új szerep vár rád / Tisztán, ahogy te is kaptad / Szórd el a gyémánt magvakat / Gyermeked álmát / Nőjön romlatlan virág / Öröm, töltsd be az ember sivatagát

Jöjj el fényteli nap / És fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég

Új született nap / Fordítsd ki az árnyékból az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / És vállaljuk a felhőjáró harcunk / Nincs menekvés / Csak új kezdés

Jöjj el szép fényteli nap / Áldott fényed fürdesse az arcunk / Így köszönts ránk / Reményed él, ragyogó fény / Mert attól még, hogy holnap meg kell halnunk / Ma ajándék / A föld és ég

Vár, hogy teremtsék / Új föld és ég / Már harang szól / A távolból

(Omega-Oratórium: Egy új nap a teremtésben)

 

 

 Omega: Egy új nap a Teremtésben - Oratórium - videó

 forrás:GrundRecords

 

 
Mi ez, ha nem hitvallás?

Minden belemagyarázás nélkül, ott az élő hit. Ott az érzékenység a transzcendencia iránt. Ott a vágy Isten után. Már az első nemzedéket meglepte az áhítat és szakralitás, amellyel ez az elektronikus zene a maga módján messze kitűnt a popzenéből és felül is múlta azt. Ezért misztikus, felemelő, elgondolkodtató az Omega zenéje – írja Sebestyén Péter atya.

Nemcsak lebegés, nemcsak progresszív rock, nemcsak űrzene, nemcsak menekülés a földi borzongás, diktatúrák, gonoszság elől. Habár menekülésnek is ez a legjobb irány. Nemcsak a magyar közönség, hanem minden nemzet hallgatósága „vette” az üzenetet, és évtizedekig hűséges volt hozzájuk. A zenei és szellemi mondanivaló úgy nemzetközi, hogy közben sajátosan magyar, „Omegás” maradt. Élő koncertjeiken mindig magyarul énekeltek, éreztetve azt is, hogy a gondolatok, az érzések is magyar lélekből fakadtak, s mégis általánosak és emberiek, de eleve igényesebb hallgatósághoz szólnak. S ez a himnikus magasztosság, ez az emelkedettség, amely nagy dalaikban tetten érhető, átértékeli, magasabb és mélyebb értelmet ad életművüknek, mint maga a szórakoztatás, vagy lázadás. – olvashatjuk a katolikus.ma oldalán megjelent cikkben.

Mint azt Sebestyén Péter atya írja:

az Omega monumentális zenéje több mint puszta szórakoztatás, éppenséggel igazi lelkigyakorlat.

Hátborzongató és fönséges, könnyet csal a szembe és kicsinnyé tesz, háttérbe szorítja az egódat: előjön belőled az őszinte gyermek, a bűn sötétjében kínlódóból a fény utáni vágy. Magával ragadnak nemzedékeket és kapaszkodót adnak, mint valami civil vallás.

Mert a XX. század embere ugyan elveszítette érzékét a hagyományos vallásosság iránt, ám annál inkább fogékony lett a fiatalok új életérzésére, ami a könnyűzenében öltött testet. Gyermekkorunktól fújtuk ezeket a dalokat, gyűjtöttük a lemezeket. Azzal, hogy énekeltük az iskolában, vagy otthon, tartottuk a lelket magunkban az istentelen szocializmus dacára is. Ezekkel a dalokkal énekeltük ki az igazságot, a diktatúra fekete hollójának szájából.

Ha arra gondunk, hogy a 2013-as Oratóriummal körbejárták a Kárpát-medence templomait, és mintegy hitvallást tettek hitükről, Istenhez tartozásukról, akkor állítható, hogy hivatásukat betöltötték

– írja Sebestyén Péter atya.

Kóbor János és az Omega életműve teljes. A jó harcot megharcolták, a hitet megtartották, a pályát végigfutották. A Karácsonykor közénk született Istenfia, felkelő Napunk, a magasságból pedig befogadja őket örök fényességébe, ahol már nincs bűn, baj, szenvedés. Csak öröm, és beteljesedés. Az égi koncert vég nélküli Isten-dicsérete. Ahová egész életükben zenéjükön keresztül is vágytak. Az Oratóriumba egyébként a Boldogasszony anyánk és a Hol szent Péter himnuszaink záró akkordjai is belefértek… A szöveg, mintegy karácsonyi végrendeletként egyik helyen úgy is fogalmaz:

„mert attól, hogy holnap meg kell halnom, ma ajándék a föld és az ég.”

forrás:vasarnap.hu

- - - - - - -

Kapcsolódó írás:

Kóbor Léna levele

https://dszilvia.blogspot.com/2023/03/kobor-lena-levele.html

- - - - - - -

Mennyben az angyal - videó

forrás: Omega - téma

 

Medek Tamás spirituális író válaszol 36.

Isten pontosabb megértése

Egy kedves hozzám forduló, a beszélgetésünk végén - számomra nagyon megérintően - elmondta nekem, hogy igazán most, a beszélgetésünk alatt változott meg az Istenhez, az Égiekhez való viszonyulása. 

 

Eddig nagyon haragudott Istenre, amiért elveszi tőlünk a szeretteinket, pláne, ha azt egy kisbaba esetében teszi. S miért engedi meg, hogy olyan sok borzalom történhessen a világban, s így érthető módon már-már a létezésében is kételkedni kezdett.

A beszélgetésünk azonban komoly fordulatot hozott ebbéli meggyőződésében. Ami nagyon megérintő volt számomra, hisz úgy érzem, ha csak egy emberben tudtam ilyen változást elérni, már megérte a spirituális tevékenységem.

Fontosnak tartottam számára is kiemelni, hogy amiért sokan sok mindenért az Égieket okolják, úgy vélem, az egyházak, félelemkeltésen alapuló téves tanításai miatt teszik. Amelyek Istent olyan valakinek állították be, akitől félni kell, s aki bármit megtehet a kénye-kedve szerint, s éppen ezért akihez folyamatosan könyörögni és esdekelni szükséges.

Ezzel szemben - az én ismereteim és tapasztalataim szerint - Istennek "csupán" a létezésünket és a szabad akaratunkat köszönhetjük. A létezésünket és azt, hogy bárkivel bármit megtehetünk. Ez utóbbit azonban azért, hogy a saját erőnkből és saját tapasztalatainkból okulva (a karma által) előbb-utóbb megtanuljuk, hogy mit jó tenni mással és mit nem. Bármi, ami történik veled tehát, már nem Isten műve, hanem a tiéd. De azért, hogy tanulj belőle - életeken átívelően. Ha pedig bárki nem lehet már része az életednek, nem Isten vette el tőled. Hanem eljött az adott személy számára az az időpont, amikor számára ki kellett lépnie az életedből (vagy a testi életből is), illetve számodra is eljött az idő, hogy ki kellett lépj az ő életéből - a jelen testi életre vállalni szükséges sorsutatok szerint. Aminek pedig szintén karmikus előzményei vannak, tehát a forrása szintén te magad vagy.

Isten életet adott neked és hagyja, hogy hozzá emelkedj fel. Teszi mindezt úgy, hogy veled van, benned van, de szeretné, ha mindent a saját erődből érnél el, hisz tudja, akkor fogod igazán értékelni. Nem szól tehát bele az életedbe, a döntéseidbe. Hagyja, hogy bármi megtörténjen, amit szeretnél, hisz tudja, előbb-utóbb felérsz hozzá, mert mint ösztönös vágy, beléd táplálta.

Szívből remélem, hogy minél többen felismerik Isten ezen megközelítését. Hisz az, melyben e kedves hozzám forduló a beszélgetésünkig élt, inkább távolabb visz bennünket tőle, ami éppen ellenkezője annak, ami a létezésünk célja.

- - - - - - -

Ha minden lélek saját magával hasonlatos rezgésű lelkekkel kerül egy szintre a szellemvilágban, akkor ez azt is jelenti, hogy odaát nem találkozom majd azokkal a már eltávozott szeretteimmel, akik alacsonyabb és/vagy magasabb rezgésszintűek, mint én?  

(egy kedves hozzám forduló kérdése)

A testi halálunk után, visszatérve a szellemvilágba valóban mindenki annak megfelelő szintre, helyre kerül, amilyen a saját rezgésével hasonlatos. Fontos tudni azonban, hogy míg az alacsonyabb rezgésű szintekről nem lehet feljebb menni (csak a lélekfejlődés mértékével azonosan), addig a magasabb szintekről igen, ez esetben az adott lélek leviszi a rezgését átmenetileg. Másképpen szólva ha egy olyan lélek, aki a legutóbbi életedben szeretted volt, s magasabb szinten van, mint Te, akkor amennyiben Te kéred (ugyanis azt ő érzékeli), s amennyiben ő is kíván veled találkozni, akkor ő fog meglátogatni Téged. Hozzád képest alacsonyabb szintek felé ugyanez a helyzet, csak fordítva, tehát Te fogsz lemenni, ha valaki hív és találkozni is óhajtasz vele.

Persze amikor már visszanyered a teljes tudatosságodat, mellyel a leszületésed előtt rendelkeztél, amikor már nem csak az éppen elmúlt életed személyiségével azonosítod magad, hanem tudod, hogy ki is vagy valójában, s tudod, hogy mások is kik valójában, akkor megváltozhat az, hogy mely lelkekkel kívánsz találkozni. S végül még egy apró kiegészítés: ritka esetben felsőbb szellemi erők megengedik azt, hogy egy lélek egy kisebb látogatást tegyen felsőbb szinteken (ehhez ők segítenek), ezt általában akkor teszik, ha fel kívánják gyorsítani az adott lélekben azt a vágyat, hogy emelkedni kívánjon.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Angyalokat láttak az űrhajósok az orosz űrállomáson

Ez volt a 155. napja a Saljut 7 orosz űrállomásnak 1984 júliusában, mikor a orosz űrhajósok furcsa fényekről és lényekről számoltak be. Oleg Atkov parancsnok, Vladimir Solovyov és Leonid Kizim űrhajósok jelentették a földi irányításnak, hogy teljesen körülvette, és az egész űrállomást bevilágította egy csodálatos narancsszínű fény. Úgy tűnt, hogy a fény kívülről jött be a teljesen átlátszatlan falon keresztül.

 

Egy darabig a fény annyira ragyogó volt, hogy teljesen elvakította az űrhajósokat. Nem tudták mi történt, mikor visszanyerték a látásukat, mindegyikük kinézett az ablakon, hogy megnézzék a vakító fény okát. Vizsgálták az űrhajót, hogy nem történt-e valamilyen robbanás vagy tűz, mivel korábban a Saljut 7-en már történt ilyen eset. De amit a kozmonauták láttak, az sokkal felfoghatatlanabb volt, mint a narancssárga fény.

 

 
Hihetetlen volt amit észleltek és jelentették, hogy hét angyalt látnak, akiknek arcuk van és az űrállomáson kívül lebegnek. A földi irányításnak elmondták, hogy az arcukat és a testüket megnézték, és emberi kinézetű lények voltak szárnyakkal, fénykoszorúval körbevéve. Az angyalok lépést tartottak az űrállomással, tartották a sebességet 10 percig, mielőtt olyan gyorsan eltűntek, mint ahogy megjelentek.

Logikus volt, hogy az esetet megbeszélték egymás között az űrhajósok, és egyetértettek abban, hogy mivel túl régóta vannak az űrben, és a hosszú távú űrutazás miatt elég sok stressz érte őket, több mint valószínűnek tartották, hogy valamiféle csoportos hallucinációjuk volt.

Megnyugtatták magukat azzal, hogy időlegesen megőrültek, és emiatt voltak részesei mindannyian a hallucinációnak, mivel ez az egyetlen ésszerű magyarázat adódott arra, ami történt.

 

Atykov, Kizim és Szolovjov a szaljut 7 legénysége (1984) és Volk, Szavickaja és Dzsanyibekov, a Szojuz T-12 legénysége

Miután újabb 11 napot töltöttek az űrállomáson, a 167. napon újabb három kollégájuk csatlakozott hozzájuk, akik a Soyuz T-12-es űrhajóval érkeztek, Svetlana Savitskaya, Igor Volk és Vladimir Dzhanibekov asztronauták. Egy rövid idő eltelte után a személyzet ismét azt jelentette a földi irányítóközpontnak, hogy az űrállomás megint a narancsszínű, vakító fényben úszik. Mikor ismét kinéztek az ablakon, megint az angyali kinézetű lényeket látták. Akkorák voltak, mint egy utasszállító gép, magyarázták a tapasztalt űrhajósok. Az incidenst kezdetben eltitkolták, és figyelmeztették a legénységet, hogy nyilvánosan senkinek se beszéljenek az esetről.

 

 
Mind a hat űrhajós azt jelentette, hogy "mosolygó angyalokat" láttak. Az eset betudható lenne az első legénység fáradtságával, ami a hosszú űrben tartózkodásuk miatt alakult ki. De ez a magyarázat már nem illik a második legénységre, akik röviddel a megérkezésük után találkoztak az angyalokkal. Vagyis a második legénység megerősítette a másik három űrhajós korábbi megfigyelését, tehát ők is ugyanazt látták korábban, mint újonnan érkezett kollégáik.

A hat űrhajós, akik kinéztek az ablakon, mind ugyanúgy írták le, amit láttak, hét angyalt emberi kinézettel és szárnyakkal. Mindegyikük akkora volt, mint egy sugárhajtású utasszállító repülőgép, és mindegyiknek mosoly volt az arcán, mintha valami titkot próbáltak volna megosztani az űrhajósokkal. Egy rövid ideig tartották az űrállomás sebességét, majd egyszerűen eltűntek.

Egyesek úgy vélik, hogy az angyalok ( a Védákban a Gandharvák, a Yasuni) egy másik téridő kontinuumban élnek (párhuzamos világ), mely érintkezésbe kerülhet a mi világunkkal.

 

2012 december 6-án készült felvétel a Nemzetközi Űrállomásról egy ismeretlen fénylő objektumról

A hosszú ideje fennálló stressz megmagyarázta volna az első legénység tapasztalatát, de csak rövid idő telt el, és a második legénység is látta az angyalokat. Az hogyan lehet, hogy a második legénység is hasonló fáradtságtól vagy stressztől szenved, ha nem sokkal azelőtt érkeztek az űrállomásra? Nincs ésszerű magyarázat a második észlelésre, legalábbis olyan, amit jelenlegi ismereteink alapján adhatnánk.

 

 
Ezen furcsa esemény után a személyzet felállította az új űrben tartózkodási rekordot 237 nappal. Miután a legénység elhagyta a Saljut 7-et, az egy időre elveszett az űrben 1985-ben, és csak sodródott irányítás nélkül. Mikor újra megtalálták, az összes elektronikai berendezés halott volt és tiszta jég, de a problémák megtalálása után ki tudták javítani a hibákat.

A Saljut 7-nek utoljára 1986-ban volt személyzete, a Sojuz T-15 űrhajósai, akik úgy hordták át a különféle berendezéseket a Salyut 7-re. 1986 augusztus 19-e és 22-e között a Kosmos 1686 rakétával hajtott Salyut 7 orbitális keringési magasságát sikerült 475 km-re megnövelni, hogy megelőzzék a visszatérését.

A legelső embernek, aki kijutott az űrbe szintén volt egy misztikus tapasztalata. Az első emberes űrrepülés alkalmával 1961 áprilisában a Bajkonur Űrközpont földi irányítása kétszer is elvesztette a kapcsolatot Jurij Gagarinnal, aki nem válaszolt az üzenetekre. Gagarin nem tudta megmagyarázni, hogy elájult, vagy mi is történt ez idő alatt. Egy terapeutánál tett látogatás alkalmával ellenőrizték mentális egészségét, majd hipnotikus regresszió állapotában képes volt felidézni, hogy mi történt a repülés közben kiesett időben a Vosztok-1 fedélzetén. Elmondta, hogy először egy fejet, majd egy személyt látott maga előtt lebegni. Gagarin nem érzett félelmet, de nem tudta mozgatni sem a karját, sem a lábát. Aztán egy hangot hallott a fejében, ami azt mondta: "Ne aggódj, minden rendben lesz. Vissza fogsz térni a Földre." Aztán a személy eltűnt. Egyes kutatók szerint a kozmikus sugárzás lehet felelős az űrhajósok elméje által megtapasztalt látomásokra.

 

 
Úgy hírlett, hogy ezek az angyali lények gyakran kísérték az amerikai űrsiklókat, de ezeket az információkat titkosnak minősítették.

Nézd meg azokat a fotókat, melyeket a NASA SOHO műholdja készített 2012-ben illetve melyeken egy hatalmas angyal formájú dolog látszik a Nap közelében.

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/02/az-oriasi-angyal-visszatert-napunkhoz.html

 

 

Itt látható néhány azonosítatlan dolog, melyeket a STS 115-ös űrsikló küldetése alkalmával fotóztak le. Az egyik egy vörös és áttetsző jelenség az űrállomás fölött, a másik egy szellemszerű objektum.

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com - halljad.hu

- - - - - - - 

 Ancient Aliens: Angels in Space (Season 11) | History - videó

forrás:HISTORY

Amikor az idők változnak

Az emberiség ma nehéz időszakon megy keresztül. Napjaink egyik központi problémája az „Én-érzések”. Az az önző és egocentrikus álláspont, amit ma sok ember és nemzet képvisel, hasonló, mint az a középkori hit, hogy a lapos Föld a világegyetem középpontja, és körülötte keringenek a bolygók.

 

A jelenlegi szellemi válság azzal is összefügg, hogy már nem találjuk a kapcsolatot azzal, akit Istennek nevezünk. Nehezen is hisszük el, hogy mindennek, ami történik, célja van, hogy az evolúció egy tervet követ. Istent hibáztatjuk a mérhetetlen szenvedésért itt a Földön, és megfeledkezünk a mi felelősségünkről. Elfelejtettük az ősi bölcsesség-tanításokat, azt a tudást, ami a kozmikus ritmust közvetítette.

Az új korszak küszöbén felismerjük, hogy mit jelent számunkra a spiritualitás, mert a spiritualitás nem vallásosság. Mindaz, ami egy ember életkörülményeinek javulásához vezet, ami megteremti számára a belső egyensúly lehetőségét, az spiritualitás – akár fizikai, érzelmi, mentális, vagy lelki szinten történik. Minden, ami az emberiség javát szolgálja, alapvetően spirituális.
Eljött hát az ideje, hogy felismerjük: az életünk minden része szellemi. Így nem is létezhet semmi, ami a szellemünkön kívül lenne. 

 

Az evolúció egy olyan kibontakozási folyamat, ami egyaránt előmozdítja a szellem és az anyag fejlődését is. A ritmusok által jönnek létre a ciklusok, és az egyes ciklusok egybefonódnak és keverednek egymással. Ez világosan megmutatkozik a nagy népek és az egyes civilizációk történelmében. Mert valahányszor egy nagy nép vagy egy civilizáció vége elkezdődik, összeolvad az újjal. Ez a változás mindig a létezésük csúcspontja után következik be. Így süllyedt el a világ minden nagy császársága és királysága, miután elérte a nagysága csúcsát. És ha az emberiség újra átlépett a tapasztalatai mélypontján, elkezd ismét felemelkedni. Ha visszatekintünk, felismerjük, hogy a ciklikus evolúció által érhető el egy új felemelkedés. Mert az, amit az emberiség újonnan elér, mindig magasabban van, mint az a pont, ahonnan korábban lehanyatlott. 

 

Az élet nagy és kis ritmusai, a fejlődés kozmikus törvényei azok, amik minden változást és evolúciót előrevisznek. 

 

Ugyanígy viszi magával az embert is az állandóan forgó Föld – egyik napról és egyik életről a másikra, hogy az előző napnak vagy életnek a munkáját újra felvegye. Egész civilizációk jelennek meg és tűnnek el, amelyek megtapasztalják fénykorukat, majd utána ismét lehanyatlanak. Ez a ritmus visz magával minden reinkarnálódó lelket is a megfelelő időben újra arra a helyre és azok közé a körülmények közé a Földön, ahol megteheti útjának következő lépését, hogy folytathassa a fejlődését. 

 

Minél teljesebbé válunk, annál hatékonyabban tudjuk megvalósítani a lelkünk célját is. Ha már ismerjük az életünk értelmét, egyre inkább eggyé válunk a lélekkel. 

 

A szolgálat törvénye az evolúció útja! 

 

Napjainkban az egész világot új szellemi energiák öntik el – két különböző irányba: egyrészt befelé, a saját forrásainkhoz, hogy többet, erősebben és magasabban tudjunk érezni. Másrészt kifelé, hogy az egész emberiség egy következő szellemi síkot érjen el. 

 

Egy legyőzhetetlen erő, örök és megbízható, kíséri az életünket, és nekünk csak bízni kell benne.

- Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

- - - - - - -  

 

Vangelis - Carl Sagan : Cosmos Theme - videó

forrás:Mohi 58

Vajon van élet a halál után? - Léleklátóval beszélgettünk

„Mindenkihez kapcsolódik valaki” 

 

 
Az élet egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon mi történik velünk a halál után. Talán azért is ez a „legnagyobb”, mert valójában senki sem tudhatja mi vár rá, ha földi ideje lejárt. Vagy mégis? Úgy tűnik vannak páran, akik tudhatják a választ, hiszen képességeiknek köszönhetően azt is látják, amire a többség szeme vak.

Egyikük, Kiss Kató léleklátó, aki az Én vagyok itt vendégeként mesélt világunk számunkra láthatatlan titkairól. Kató már az elején elárulta, hogy rajta és a műsorvezetőkön, Rókusfalvy Lilin és Forró Bencén kívül bizony mások is vannak a stúdióban. „Mindenkihez kapcsolódik valaki, valamelyik elhunyt szerette.”-mondta Kató, aki arról is beszélt, hogy szerinte ezzel a képességgel mindannyian rendelkezünk, vagy csupán néhány „kiválasztott” jár közöttünk.

 

 
Nem meglepő, hogy Kató egyértelműen hisz abban, hogy a halál nem egyenlő az élet végével. Bár a fizikai test megszűnik létezni, a lélek tovább él, s néhányuk köztünk van bárhová is megyünk. Kató tapasztalatairól és az általa megélt hidegrázós pillanatokról LélekutakON című sorozatában is mesél.

A beszélgetéshez csatlakozott Pollák Dávid baptista lelkész is, akinek szintén meggyőződése, hogy van élet a halál után. „Ez a földi élet csak pici szelete annak a hatalmas valaminek, amit mi még nem is egészen értünk, de mégis tudjuk, hogy van.”- mondta Dávid.

(forrás:petofilive.hu)

Van-e élet a halál után? - videó
forrás: M2 Petőfi TV

 

Kiss Kató (DIAMOND) médium egy vonatbaleset helyszínén keresi a kapcsolatot az ittragadt lelkekkel. Ez a Lélekutakon c. film, egy sorozat része, amely megpróbálja megmutatni az életet a halál után. A médium az Én vagyok Itt!-ben saját különleges képességeiről, a sorozatról, és Pollák Dávid iskolai lelkész arról, szerinte milyen élet van a halál után, és hogy milyen veszélyei lehetnek az iskolai bulis szellemidézésnek.