A lélek belső titkai megfejthetetlenek nemcsak az ember, hanem a túlvilági fejlett szellemek számára is. A lélek fogalma Isten után elsődleges a keresztény vallásokban, de az ateista anyagias világ számára is egy fontos és nagyon sokat kutatott tényező a pszichológia, avagy lélektan és a vele kapcsolódó tudományos területei a világi tudásnak.
A legmagasabb szellemiségű ember, aki a földön valaha is testet öltött az Jézus Urunk volt. Az ember számára nehéz elképzelni mit jelent teljesen szellemi embernek lenni, a krisztusi tudattal élni itt a földön. Minden döntését, tanítását ihletett állapotban hozta. Soha nem tett semmit, míg az Atya beleegyezését nem kapta meg, így nyugodtan mondhatjuk, hogy az Atya szelleme élt benne és általa. Tudata annyira a kauzális világban tartózkodott, hogy, amikor magáról beszélt, azt mondta „én”, és amikor a fizikai testéről és a világi dolgokról esett szó, nevezte magát az „ember fiának”.
Az Ő tanításai bizonyítottan minden idők legmagasabb igazságtartalmaival rendelkeznek, tehát etalonként tekinthetőek számunkra, de nem csak a mi részünkre, hanem az egész bolygórendszerünk valamennyi szférájában is. Ezt az igazságtartalmat az ennek a tudásnak az alapján kialakított keresztény vallások vezetői és dogmatikusai az idők folyamán ugyan megnyirbálták, de a lényeget kitörölni nem tudták. Számos kihagyás és változtatás esett ugyan az eredeti tanításon, de ez is benne volt az isteni tervben, és az utolsó időkre, amikor az emberi lelkiség tartalmai teljesen kifejlettek és megértek, meg kellett történjenek a helyreigazítások a szellemvilág által.
A Jézus idejében az emberiség értelmi és érzelmi szintje, azaz lelki tartalmai még nagyon fejletlenek voltak, ezért el is mondta az utolsó vacsora után a tanítványainak, hogy még sok mindent elmondhatna, de ezeknek még nem jött el az ideje. Ugyanakkor megígérte, hogy majd elküldi a Szentlelket az utolsó idők lelkileg fejlett emberiségének megmagyarázni és helyükre tenni a tanításait. Ez a kiigazítási folyamat százötven évvel ezelőtt meg is kezdődött és mindmáig tart. Első sorban a keresztény vallásfelekezetek vezetésének kötelessége lett volna átvenni és a hívek között terjeszteni a szellemvilág közléseit, de mivel időközben a dogmák és az egész papság megfertőződtek a sátáni eszmék által, az anyagiasság által, nem voltak hajlandóak elfogadni a szellemi közléseket. Inkább az ördöggel cimborálásnak vagy sátáninak nevezték el és szigorúan megtiltották híveiknek, hogy érintkezzenek vele. Azokat a papokat, kik mégis beleolvastak és felismerték az igazságot, megfenyítették vagy kiközösítették az egyházból.
Így a kereszténység egy csekély töredékére, akiket „elhullott kalászoknak” nevez a Névtelen szellem, maradt a Szentlélek ajándéka, az a rengeteg szellemi tudás, amelyet az utóbbi százötven évben kaptunk üdítő májusi esőként a földre. Amiről a következőkben szó lesz, az ebből a tudásból sarjadzik. Most pedig térjünk a lélekre, de mindenek előtt tisztázni kell, hogy Isten minden teremtményére jellemző a Test-Lélek-Szellem hármasság és ez alól nincs kivétel, még Ő maga is ebben a hármasságban létezik számunkra, mégis a keresztény dogmák nem értvén a szellemi összetevő elsődleges fontosságát úgy tanítják, hogy a mi egyéniségünk csak két részből áll, testből és lélekből.
A hármasságban a legfontosabb Istennel azonos rész a Szellem, azaz isteni szikra vagy mai nyelven Tudat. A teremtett tudati létezőt a Teremtő ellátta egy a sajátjából adott életerőhalmazzal, amely a szellemi szikrát mint egy kis felhőburok körbe veszi. Az anyag, amelybe a teremtett szellem belehelyezkedik az a Mindenség anyai principiumának ajándéka. Tehát van Aki tudatában van létezésének, el van látva egy saját teremtőképes életerőhalmazzal, melyet mi léleknek nevezünk és van teste, melyet az anyai principium biztosított neki. Mindhárom összetevője a hármasságnak kizárólagosan fontos, mert bármelyikük hiánya lehetetlenné tenné a megnyilvánulást, a tevékenységet és a teremtést.
A kvantumfizikusok már kapisgálják, hogy a lélek egy erő vagy energia megnyilvánulása, de mivel szellemi tudásuk hiányzik, és amit szellemi sugallatok vagy intuíció útján meg is kapnak, nem merik hangoztatni ebben a teljesen sátáni materialista tudományos világban, hisz mindenki ragaszkodik az állásához és nem szeretne bolondok házába jutni.
Szóval a lélek egy erőhalmaz, amely érzelmi és értelmi tartalmakból áll és a mi fizikai bukott világunkban azt mondják a túlvilági szellemtestvéreink kinézésre és állagra fluidikus, tehát olyan a látszatja mint egy folyadéknak, mely örvénylik, áramlik és elszíneződik az érzelmek és gondolatok hatására, de erre majd még visszatérünk.
A lélek a teremtési szintjén intenzív fényként nyilvánul meg, állaga pedig kristálytiszta fényenergia, ezért látjuk a nagyon fejlett szellemeket fénylényeknek. A testük is fény a női minőségből, a felébresztett Mindenség legmagasabb hatványú anyagából. Gondolom nyilvánvaló, hogy a szellem, a tudati önvaló láthatatlan összetevője a hármasságnak, hisz a tudat láthatatlan.
Most pedig gondolkozzunk el azon, hogy itt a legmagasabb szinten miből is áll a hármasság. Van egyszer a tudat, az isteni szikra, amely egy pici része a hatalmas isteni tudatmezőnek, a lélekről pedig, részecskéje az isteni életerőnek, a teste pedig az elsődök esetében az ősvilágosság, az embriószellemek esetében pedig a paradicsomi világ anyaga. No, de miből áll a lélek és a test? Mindkettő kettős összetételű éspedig értelmi és érzelmi összetevőkből áll. A teremtés szintjén ezek egységesen egy szóval fejezhetők ki: Szeretet, értelmi és érzelmi szinten, hiszen Isten teremtő ereje nem más mint maga a Szeretet.
Ahogy a bukás során lassan elhomályosulnak a lélek és test tartalmai az értelmi és érzelmi részek jobban differenciálódnak. Az értelmi rész képezi összességében a gondolatok világát, erőit és testeit, az érzelmi rész pedig az érzések világát, erőit és testeit. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy lelkünkben, testeinkben és végül is a világunkban minden, de minden érzésekből és gondolatokból áll. Tehát a világunk és mi magunk is csupán egy illúzió vagyunk, hiszen az anyag is a gondolatoknak és érzéseknek egy nagyon alacsony rezgésszintű formája. Isten mivel teremtett? Igével, azaz teremtő gondolattal. És mi mivel teremtünk? Hozzá hasonlatosan érzésekkel és gondolatokkal. És mi az amit teremtünk? Anyagot, ugyancsak érzéseket és gondolatokat.
Van egy törvény. Az amit én teremtettem, senki más, még Isten sem vonhatja vissza vagy semmisítheti meg, csakis jómagam. Ha tehát a Rendből kiszakadva, Istentől elfordulva tévesen és hibásan teremtettem ocsmányságokat, akkor azok között kell éljek mindaddig míg megcsömörlök tőlük és menekülni szeretnék innen. Amikor rájövök, hogy saját bugyuta teremtményeim rabja vagyok, amikor megunom a disznók vályújából való étkezést, elkezdek tekintgetni kifelé, keresni kezdem az útját-módját a megszabadulásnak. Szomjasan keresgélek, bukdácsolok és végül megértem, hogy az anyaghoz, a saját és más hozzám hasonlók téves teremtéseihez való kötődésem foglya vagyok. A szabaduláshoz el kell vágni ezeket a kötelékeket.
És mik ezek a kötelékek? Érzések és gondolatok. Ezen kezdek munkálkodni előbb ösztönösen, majd tudatosan is. Menet közben rájövök, hogy csak akkor szabadulok meg, ha mindent lebontok és átalakítok, szellemesítek, amit hibásan teremtettem. Hiszen enyém a felelősség a selejtes teremtéseim világra jöttéért és enyém a feladat is, hogy visszavonjam vagy átalakítsam őket. Ez az a nagy titok, amely igazságára az embernek meg kell érnie, hogy felelősséget vállalva változtathasson a sorsán és megszabadulhasson az anyag sátáni bilincseitől.
Most pedig lássuk a lélek felépítését. A szellemvilági tanítóink számára a lélek, akár egy nyitott könyv, részleteiben látható, semmilyen érzés vagy gondolattartalom el nem rejthető a szellemi tekintet elől. Ebben az árnyék nélküli világban nincsenek titkok, kendőzések, eltakargatások és a hazugság megjelenésének számtalan formája. Ott az alacsony fejlettségű lélek rusnya, visszataszító, büdös és elviselhetetlen egy fejlett szellem számára, úgy, ahogy a fejlett szellemből kisugárzó világosság, avagy szellemi tudás valósággal megvakítja, menekülésre készteti az alacsony lelket. Ezért is vannak a szellemek elkülönítve a különböző szférákban.
Az emberi létben a léleklátás lehetetlen, hisz az csak a túlvilágon lehetséges, viszont bizonyos emberek rendelkezhetnek a tisztánlátás bizonyos képességeivel. Ezekből a legközönségesebb az éteri látás, aztán egy fokkal magasabb szintű az asztrál látás és végül emberileg legmagasabb tisztánlátás a mentális látásmód. A tisztánlátás adott módjára rá kell hangolódjon a látó, ekkor kikapcsolódik minden más látás, ugyanis egyszerre csak egy féle látásmód működhet. A kauzális látás, amellyel Jézus Urunk is rendelkezett már ok-okozati síkon látott összefüggésekben múltat, jelent, jövőt bárkiről, akit így meg akart nézni.
Az asztáltest fluidikus anyaga, ha teljes nyugalomban van, akkor a csakráknak megfelelően színes övek formáját ölti fel. Ez az érzelmek teste, ezért a legkisebb érzelmi rezdülésre is reagál. A test érzelmi hatásának megfelelő helyein elszíneződött fluidmozdás, esetleg örvénylés látható. Bizonyos lelki betegségek, ha mutatkoznak, az analógia szerint azoknál a szerveknél, melyekre hatásuk kivetül, zavaros szürkés, barnás sötét foltokat hoz létre maradandóan. Az érzelmi változások a test megfelelő szintjén felkavarják és megszínesítik a fluidot. A harag vörös, a szerelem rózsaszín, a félelem szürke és így minden érzelemformának meg van a maga színeződése. Az intenzív érzelem ugyancsak intenzív elszíneződést eredményez. Az aura ilyenkor az érzelem szerint változik, például a gyűlölködő dühös ember aurája tüskéssé válik és energialövedékek, tüskék repülnek ki belőle dühének célpontja felé.
A mentál látás analógikusan hasonlatos az asztrál látáshoz. Itt a mentáltest működését figyelhetjük meg. Itt is színes tartalmak keverednek egymással és a megjelenő, az új gondolatnak megfelelő színárnyalattal. Itt is a fluidikus keveredés és áramlás a jellemző, csak itt a gondolatok láthatóak. A kellően koncentrált gondolatnak intenzítása, határozott színei és formája is van. A gondolatok mindig eltávoznak a fej irányából a maguk nagyságával, intenzításával és színeivel.
A lélek fejlődése során erői finomodnak és teste lassan megtisztul szennyeződésektől, azaz bűnöktől. Úgy az asztrál mint a mentál testében változások történnek. A színek tisztulnak, kifényesednek és mid pasztelesebbé válnak, az örvénylések-kavargások csitulnak, megszűntek bennük a betegségekre utaló szürke és barna foltok. Olyan a látvány benyomása mintha gyönyörű kagyló belsejét néznénk. Eddig a tudásig eljutott az emberiség a megtapasztalás útján, de ez nekünk nem elég. Mélyedjünk el még jobban a lélek titkaiba, melyeket a minket tanító szellemvilág tárt fel apránként.
Tehát tudatosítsuk, hogy a lélek egy Istentől kapott erőhalmaz értelmi és érzelmi tartalmakkal. Ez érvényes minden teremtett szellemre. Ez az erőhalmaz a szellemé, akihez rendelte a Teremtő. A szellem működése során ez az erőhalmaz a jól végzett munkák eredményeként gazdagodhat, bővülhet, de, ha a szellem nem végezte el a reá bízott munkát, akkor apadhat is, veszíthet is belőle, mondhatni egy részét elpocsékolta. Szóval a működése során a szellem növekedhet erőben és hatalomban, hiszen aki folyamatosan és megbízhatóan végzi el a munkáit arra gyakrabban és többet bíznak. A jutalom pedig az erőben növekedés. Ez analógikus a földi munkavállalással és juttatásokkal.
A szellem bármennyit is teremtsen tévesen, hibásan a lélekerejét soha sem képes teljesen elpazarolni. Törvény van arra, hogy az ilyen téves úton járókat megállítsa, lefékezze és egy adott szinten mozgás és teremtésben képtelenné tegye. Ez történt velünk is, emberiséggel, nincs kivétel és ez már a mi történetünk.
Lelkünk csodálatos képességekkel megáldott intelligens erőhalmaz. Olyan mint egy olyan számítógépes merevlemez, amely képlékeny, befedhet akár egy bolygót, elnyújtható távoli csillagokig illetve millió darabkákra szétszedhető és mégis működik, akárcsak a hologram kicsiny darabkája, mely az egész képet tartalmazza. Szóval ezek a bukott, erejüket vesztett lelkek kerültek bele a természettörvény őrlő malmába, mely bezúzta a bukott lelkeket a teremtéseikkel együtt. Szóval a szellem tetszhalott állapotba került és lelki erői apró részecskékre morzsolódtak.
Eddig gondolom érthető volt valamennyire a közös történetünk és még annyit el kell mondani, ahhoz, hogy ez a megszámlálhatatlanul sok szétzúzott lélekrészecske hiánytalanul ismét egybe gyűlhessen és ismét éltethesse az emberi testet, nyilvánvaló, hogy valamilyen módon össze kellett álljon. Ezt számunkra az isteni Kegyelem valósította meg egy ciklikusan újra és újra visszatérő folyamatban, amikor kezdte feléleszteni a lélekrészecskék egy részét és lehetővé tette, hogy a növény és állatvilágban fejlődhessenek.
Igyekszem, amint tőlem telik, röviden és érthetően elmagyarázni, hogy megértsétek miért vannak értünk a növények és az állatok ebben a földi világban és miért részei az embernek.
A növény és állatvilág nem magától jött létre a földön és nem is az ufók telepítették ide. Ezeknek az elképzeléseknek az istentelen materialista szemlélet az oka, mely tagadja a szellemvilág létezését és képtelen felfogni, hogy a szellemi alkotó géniuszok állnak minden növény és állatfaj megjelenése mögött. Ezek első szaporodóképes példányait materializálással teremtik meg a földön, előbb az asztrálvilágból lehozva az éteri mezőkbe, majd onnan a talajba, amely alkalmas az illető növény termesztéséhez. A szellemvilág szakértői mindig figyelik egy adott bolygó felületén kialakuló körülményeket és mindig a megfelelő fajú egyedeket telepítik a térségbe és ez így megy évmilliárdok óta minden létező bolygón, így a Földön is. Higgyétek el, minden lehetséges életlehetőséghez létezik tarsolyukban a megfelelő élőlény forma, legyen az szárazon, vízen, melegben vagy hidegben, földi összetételű levegővel vagy bármi mással.
A növények a táplálékkal együtt fölszedik a felébresztett lélekrészecskéket is, melyek valójában életerők, melyek táplálják, erősítik a növényt. A növény pusztulása után kezdődik újra és újra, amíg az ugyanazon lélek több részecskéje is belekerül a körforgásba és közben erősödik, mert ő is részesül az éltető isteni életáramlásból. Mivel a részecskék asztrál és mentál tartalmúak, ha elértek erőben egy bizonyos fejlődési szintet, leválnak az anyagról, melyhez „tapadtak” és visszanyerik relatív szabadságukat. A „testvérrészecskék” ezután ebben a tér-idő nélküli állapotban mint a mágnesek kapcsolódnak össze, most már egy nagyobb együttes lélekerőt képviselve. A természet körforgásában a vonzás törvénye alapján most már egy magasabb rendű faj egyik egyedének éltetéshez alkalmasak. És ez így megy akár évmilliókon keresztül mindig újabb és újabb „testvérrel” egyesülve, egyre magasabb és magasabb rendű fajokat éltetve.
Az állatok esetében analógikus a helyzet. A növényevő megeszi és magába veszi a részecskét, majd vagy elpottyantja, vagy beépíti ideiglenesen a szervezetébe. Innen vagy egy ragadozó állatba vagy az enyészetbe kerül, onnan pedig a szakadatlan körforgásba. Közben mind több és több részecske szabadul fel és egyesül, aztán eljön az az idő, amikor egyesült csoportok tovább egyesülhetnek. A lényeg az, hogy a természettörvény kényszere irányítja a fejlődést. Gondoljátok el, minden növény és minden állat egy bizonyos részig ember, mert lelkük emberi lélekrész, éspedig minél fejlettebb az állatfaj, annál nagyobb ez a lélekrész és annál közelebb kerül a ranglétrán az emberhez.
Tehát igaz az elmélet, hogy valójában egyetlen vörös fejlődési vonal létezik a földön, éspedig az emberé, mert az egész állatvilág mindegyik egyede csak bizonyos részben rendelkezik az emberi lélekből. Ezek szerint minden élőlénynek, növénynek, állatnak van lelke, de az nem a sajátja, hanem az emberé, azoké a szellemeké, akiknek lelkei a természettörvényben még csak részben egyesülhettek.
Ha végre egy szellem lélekrészecskéi valamennyien összekapcsolódhattak, jön el az ideje, hogy a lélek egyéniesüljön és mint szabad akaratú ember testet ölthessen valamelyik bolygón, amelyet a szellemi szakértők a legmegfelelőbbnek tartanak a fejlődése szempontjából.
Nagyon fontos az a következtetés, hogy az egész növényi és állati világ teljes „lélektartalma” emberi eredetű, ezért hűséges csalhatatlan tükörképe az emberiség lelki tulajdonságainak. Minden növény, minden állat egy-egy emberi lelki tulajdonságot testesít meg, ezért ösztönösen vonzódik az emberhez. Az ő csoportlelki fejlődésük egyetlen tényezőtől függ, az emberrel való kapcsolatuktól. Egy állat még, ha bántalmazza vagy el is pusztítja őt az ember, lélekben hálás, mert az ő lelki tartalmainak még a legfájdalmasabb kapcsolódás is felemelő, tehát nem számít mit kap, csak kapjon valamit az embertől. Az már az állati csoportlélek fejlődése számára valóságos száguldás, ha egyedei az ember közelségében élhetnek és szeretetében fürödhetnek. Mostanában számos kis videót láthattok a világhálón, ami ezt a tényt igazolja. A legvérengzőbb és félelmetesebb állatok is képesek feladni természetüket, ha cserébe az embert szerethetik és szeretetet is kapnak tőle viszonzásul.
- Bíró László -
- - - - - -
Állatokkal suttogó - videó
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/allatokkal-suttogo-LUOiWgOXc3DyCpjr
Dokumentumfilm a suttogóról, aki ért az állatok nyelvén.
