Magányos nő a hegyen

 

 "Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?

 

- Nagyon sok a dolgom.

 - Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.

- Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót - felelte a nő.

- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.

- Bennem vannak.

- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.

A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak - ők az én kezeim.

A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak - ők az én lábaim.

A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.

A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.

S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.
Ő az EGO."

- forrás: tvn.hu -

- - - - - - 

 Bagdi Bella Elengedés - videó

forrás: Bagdi Bella

Euritmia

 

Az euritmia szó jelentése: jó vagy szép ritmus. Azt már kevesebben tudjuk, hogy a ritmus szó eredetileg áradást jelent, pólusok közötti állandó, folyamatos mozgást. Rudolf Steiner vezetésével 1912-1913 körül egy kis csoport elkezdett kifejleszteni egy új mozgásművészeti ágat, az euritmiát, amely színpadi művészetnek indult. 1921-ben egy orvos csoport segítségével elkezdték kidolgozni az euritmia gyógyászati alkalmazását is. Ezt a mai napig a legkülönbözőbb területeken alkalmazzák, klinikákon, orvosi praxisban, gyógypedagógiában. 

 

Rudolf Steiner úgy fogalmazta meg: „Az euritmia a látható beszéd és a látható ének”.
A beszéd-euritmiában az euritmisták a kimondott szavakra mozognak, speciális gesztusokkal, különösen a karjukkal, úgy, hogy közben megadott koreográfia szerint járnak le különböző geometriai és szabad formákat a térben. A gesztusok megfelelnek azoknak a finom mozgásoknak, amik a gégében történnek akkor, amikor beszélünk. Ezek láthatatlan mozgások. Az euritmista karmozdulataiban azok a mozgásformák jelennek meg, amiket az emberi beszédszervek végeznek az egyes magán- és mássalhangzók megformálásakor beszéd közben. Minden egyes hang átvihető a karokra és onnan arra a térre, ami körülveszi az euritmistát. A gége, a hangszálak mozgása nem tudatos, az euritmiában ezt át tudjuk alakítani egy tudatos, kontrollálható mozgássá. Az egésznek a ritmusa és hangulata olyan lesz, mint amilyen az éppen bemutatott vers tartalma: drámai, lírai vagy humoros. 

 

 

Amikor az első Waldorf-iskolát megalapították, érezhető volt egy olyan óra igénye, amely segít a gyermekek teljes lényének harmonikus fejlődésében szellemi, testi és lelki szempontból, és integrálja mindazt, amit máshol tanultak. A mai Waldorf-iskolákban tanított pedagógiai célú euritmia – amely egyaránt követelményeket támaszt a gondolkodás, az érzés, valamint a mozgás képessége terén – kielégíti ezt az igényt. Ez az euritmia számos olyan új gyakorlattal rendelkezik, amely közvetlenül a gyermek különböző fejlődési fázisait célozza meg. 

 

A Waldorf-pedagógia egyik legalapvetőbb célja a lélekkel átitatott testfejlesztés. Azt, hogy Rudolf Steiner miért tulajdonított a nevelésben különösen nagy jelentőséget az euritmiának, egyik előadásából tudjuk, ahol kifejtette, hogy „az euritmián edzett akaraterő végigkíséri az embert egész életén, míg más akaratfejlesztő módszerek hatása idővel elhalványulhat”. Az euritmia szinte kiapadhatatlan forrásként táplálja művelőit, mindig meg-megújuló életerővel.

- forrás: feszekiskola.hu -

- - - - - - -

Euritmia "A négy évszak" nyár - videó

forrás:polaelena

Leszületés

 

Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt magának egy olyan családot, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni.

Azt érdemes tudni, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és helyzeteket öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg az életünkben.

Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, be nem gyógyított sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban.

Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés gyógyítja be a lelki sebeid. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább.

Talán te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, többé már nincs szükséged rá. Önmagad felszabadítása a te feladatod.

Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra vállalni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán.

Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet.

Tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ők csak azt adhatták, ami ott van bennük. Azt adhatták, amit otthonról hoztak. Se többet, se kevesebbet. Azt adták, amit kapni akartál. Hidd el, a szüleid mindenüket odaadták. Amit kaptál, az volt mindenük…

Ne feledd el, a legnagyobb kincset adták, az életedet. Lehetővé tették, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatták, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, megbocsátanod, elengedned, meggyógyítanod.

Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, elutasítás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt.

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában.

Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, elfogadása.
A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll. Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban.

Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és azt érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. És mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen).

Szinte biztos, hogy családtagjainkkal való kapcsolatunk számtalan régi, közös életet rejt, és sok-sok megoldandó feladatot. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket (lélekben távolinak).

Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami neked szól, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak, békésnek érezni.

A család témaköre az életünk minden területére hatással van. Ezért rendkívül fontos, hogy megértések szülessenek bennünk és megtörténjen az elfogadás. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság.

- Guzsik-Mohácsi Viktória -

- - - - - - - - 

Szülők kiválasztása és az első időszak velük - videó

forrás:Easy Self Defense Systema

Közös halálélmény: amikor az élők elkísérik a haldoklókat “Odaát”-ra

 

Az új kutatások rávilágítanak a közös halálélményekre, amikor az élők elkísérik a haldoklókat “Odaát”-ra.

Noha nagy figyelmet fordítottak a közös halálélményre, a közvélemény nagyon keveset tud a Shared Death Experience-ről (SDE). Egy új kutatási felmérésről, amely az első a maga nemében,részletesen feltárja ezt a lenyűgöző jelenséget.

William Peters a Shared Crossing Project alapítója, amelynek célja, hogy felvilágosítsa az embereket a haldoklók átalakuló tapasztalatairól. A nemrég megjelent „ A mennyország ajtajában ” című könyv szerzője is . ” 

“A közös halálélmény akkor következik be, amikor valaki meghal, és egy szeretett személy, gondozó vagy szemlélődő úgy érzi, hogy részese volt a haldoklónak ebből az emberi életből a túlvilági élet kezdeti szakaszaiba való átmenetben” – mondta Peters. . „Sokféleképpen lehet valaki SDE-tapasztaló, az ágy mellett lehet; eseteink körülbelül egyharmada olyan tapasztalt személyektől származik, akik éppen az ágy mellett vannak a szobában, amikor valaki haldoklik. Kétharmada távoli, ami azt jelenti, hogy még az ágy mellett sincsenek, amikor valaki haldoklik, valahol élik az életüket, gyakran alszanak, és azon kapják magukat, hogy belevonódnak egy élménybe, a közös halálélménybe, amelyben megosztanak egymással különféle jelenségeket.”

Peters több száz embert kérdezett meg tapasztalataikról, és becslései szerint a világ lakosságának akár egynegyede is rendelkezhet SDE-vel.

A Shared Crossing Research Initiative legutóbbi felmérése az SDE tapasztalattal kapcsolatos, közös jelenségek körét hozza fel.

„A leggyakoribb jelenség ez lenne: az idő-tér kontinuum megváltozása a szobában. Tehát hirtelen, ha velük vagy, vagy ha távol vagy, egy kicsit megszédülsz, és rájössz, hogy a világod egy kicsit eltorzul. Akkor nyomást, húzást érezhetsz a mellkasodban. Ha az ágy mellett vagy, láthatsz egy szellemet, a lélekszellemet, aki elhagyja a testet. Úgy tűnhet, mintha gőz, füst vagy köd szállna ki a testből. Észre fogod venni, hogy a fény mindenhol megváltozik körülötted. Az emberek 51 százaléka számol be arról, hogy látta a haldoklót. Beszámolnak arról, hogy látják a haldoklókat utazás közben, és gyakran van velük kommunikáció. De ezzel a szeretett személlyel együtt vannak, feltehetően azért, mert az idő nagy részében ez történik, szemtanúi ennek az átmenetnek” – mondta Peters.

 

A lenyűgözőbb beszámolók némelyike ​​több embert érint SDE-vel egyazon haláleset körül.

„Ez az élmény, amit meg fogok osztani, Ameliától származik. A fiát, Tomot 10 éves korában diagnosztizálták rákkal – mondta Peters. ” És amikor Tom végül meghalt, vele volt az ágyában, és látta, hogy megjelenik egy gyönyörű fényes hölgy. Így hát átadta szeretett, 13 éves fiát ennek a fenséges nőnek, szellemlénynek, aki magával rántotta Tomot, és tudatta Ameliával: „Megvan.” Éppen akkor, amikor ez az élmény zajlott, Amelia nővére, Charmaine lépett be a szobába. Charmaine leírta, hogy látta, amint Tom felemelkedett az ágyából, és felfelé halad egy másik dimenzióba, és érezte ezt a sok szeretetteljes kedvességet körülötte. Tehát két különböző SDE-jük volt Tom halála körül, de nagyon hiteles.”

„Van valami energetikai frekvencia, és azt hiszem, ha valaki haldoklik, frekvenciája megváltozik, ahogy elengedi emberi testét, és elkezd belépni egy másik dimenzióba. Ebben a frekvenciában bele lehet húzódni, és a frekvenciád mint személy megváltozik. Úgy gondolom, hogy ez a terület vonzza a tapasztalót” – mondta Peters.

Az SDE egyik különösen jelentős aspektusa a tapasztalóra gyakorolt ​​mélyreható hatása.

„Kutatásunk szerint az utóhatások rendkívül pozitívak és mélyrehatóak. Úgy érzik, hogy elhunyt szeretteik élnek és virulnak a jótékony túlvilágon. Érzik, hogy valamikor látni fogják elhunyt kedvesüket. Enyhülnek saját szorongásaik és halálfélelmeik.”

Peters módszereket dolgozott ki az emberek képzésére, hogy átélhessék ezeket az élményeket, amelyek magukban foglalják szeretteik halálának közeledtével a velük való kapcsolatfelvételt, majd a szeretet és az elfogadás állapotába lépést. Peters szerint az emberek SDE -vel kapcsolatos kutatásának és oktatásának messzemenő következményei vannak.

„Valójában abban reménykedünk, hogy ezeket a tapasztalatokat az egészségügyi rendszerünk át tudják venni, hogy ezek a tapasztalatok átalakítsák azt, ahogyan meghalunk. Az SDE lehetőség arra, hogy lássuk a halált ezen a csodálatos szemüvegen keresztül, ami lehetséges. A lehető legjobb halál mindannyiunk számára magában foglalja azt, ha közösen éljük át a halált, magunk és szeretteink számára” – mondta Peters.

forrás:Holics-Mester Marianna - spiritudat.hu

- - - - - - - -

 Lélek kísérés a halál kapujában - videó

forrás: Bedő Nóra Maitri 

 

  Ez a vezetett meditáció azt a célt szolgálja, hogy a biológiai halál pillanatában és azt követően közvetlenül, valamint a további 40 napban segítsünk a hozzánk közel álló lelkeknek a fizikai világtól való elszakadásban és a továbblépésben. Ezt a meditációt tehát nem saját magadért, hanem valaki másért játszod le a lélek kísérésének céljával.

A karmikus hátizsákunk

 

Mindannyiunk minden tettünkkel, folyamatosan teremtjük magunknak a karmánkat, a jövőnket. Jót és rosszat is. 

 

Természetesen a célja annak, hogy mindig azt kapjuk idővel vissza, amit másnak okoztunk az, hogy megtanuljuk, mit jó tenni mással és mit nem. Pontosabban szólva, hogy megtanuljuk, hogy csak a jót érdemes tenni mással és magunkkal is.

Mindannyiunknak van - képletesen szólva - egy karmikus puttonya, egy karmikus hátizsákja. Ahova gyűjtjük a mindenkor megteremtett karmánkat. 

 

Valamennyi testi leszületésünk előtt, amikor a szellemi segítőinkkel összeállítjuk a leendő sorsutunkat, annak főbb körülményeit és eseményeit, mindig ebből a puttonyból válogatunk. 

Méghozzá azok alapján válogatunk, hogy a sok-sok karmánkból melyek azok, amelyeknek a megélése a leendő testi életünkben illetve a jelenlegi lélekfejlettségi szintünkön a legideálisabb volna.

Természetesen nem egyszerre hozunk tehát mindent le. Csak azokat, aminek most jött el az ideje. Aztán persze testi életünk során oldunk is meg belőle, gyűjtünk is hozzá. Így joggal gondolhatnánk, kérdezhetnénk, hogy akkor sosem fogy el?

De igen. Előbb-utóbb mindenkinek kiürül e karmikus hátizsákja (úgy értve, a negatív karmától). 

 

Ahogy egyre több testi életen leszünk túl, egyre több tapasztalat és megértés lesz a hátunk mögött, ahogy egyre fejlettebb, tudatosabb lelkekké válunk, úgy egyre több (negatív) karmát leszünk képesek megoldani, feloldani, s egyre kevesebbet teremteni helyette.
Egyre kevesebbet teszünk tehát bele ebbe a puttonyba a testi életeink során, míg az előbb-utóbb kiürül végül.

 

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

 

- - - - - -   

 

Balogh Béla: A karma feloldása - videó

A karma feloldása és a fájdalomtól való szabadulás a témája Balogh Béla - a Természetgyógyász magazin XVIII. ezoterikus fesztiválján elhangzott - előadásának.

forrás:Lélek Magazin

Szepes Mária örök

Szibilla - Szepes Mária naplója

 

A kötet Szepes Mária 1929-2004. között feljegyzett naplója, ezért nagyon személyes hangvételű.

Különleges ajándék, hogy bepillanthatunk abba a szellemi folyamatba, amely meghatározza a magyar ezotéria egyik legkiemelkedőbb alakjának embertársai szolgálatában leélt egész életét. Néha úgy érez, úgy viselkedik, mint egy hétköznapi háziasszony, máskor pedig egy sokat tapasztalt, mindentudó Mester – nagyon érdekes és felemelő érzés olvasni, szinte együtt gondolkodni vele. 

 

 

Íme néhány gondolat Szepes Mária Szibilla című kötetéből:

„Mindenekfölött valami kollektív jóságot szeretnék megvalósítani magamban. Minden élő felé egyformán áradó, végtelen gyöngédséget és megbocsátást.”

“Különös arra gondolnom, hogyan jutottam vissza a hithez, gyökereimhez. Amikor erőt vett rajtam a tagadás lázongása, akkor is felderengett bennem a mindenütt jelenvaló erő érzete, valami bizonytalan bizonyosság, sejtelem minden értelmi érven, kapálódzáson túl. Úgyhogy az első ima – hosszú idő után – már csak egy kitáruló ajtó volt szívemben, amelyen át betódult a régóta lappangó égi fény.
Sohasem tudtam egészen elszakadni a hittől.
Amikor elfordultam tőle, formáiból kiábrándulva, azt hittem, a mélyére látok. Amikor elítéltem az embereket, hogy tökéletességet prédikálva tökéletlenek, azt hittem, a dolgok magvát fojtottam meg magamban. Később csodálkozva láttam minden bűn mélyén a rejtőző jóságot, minden alantas szenvedély mögött a fenség torz karikatúráját, és ezen keresztül imádni kezdtem a Mindenütt Jelenvalót. Szeretni, érteni tudtam a vétkező embert is, akire végtelen utak, végtelen tisztulások várnak az örökkévalóságban.
Régebben semmire sem becsültem a tapasztalatot.
Ma már megtanultam értékelni annak ellenére, hogy nekem még ebben az életemben nem sok van belőle. Ha elgondolom, hogy mennyi mindent hagytam már érzésben magam mögött, hány meggyőződést, vágyat dobtam el kialudt érdeklődéssel, mint egy kinőtt ruhát, akkor látom, mennyire szükség van mindezek megélésére. Úgy gondolom, még transzcendens értelemben sem kész az ember egy bizonyos kor előtt, mert addig az előbbi életek reflexióit éli. Ezt még inkább hiszem azóta, hogy megtudtam egyet s mást az előző életeimről. Már a pályaválasztás gondolatainak hullámzása is mutatja ezt gyermekkortól kezdve. Ha visszaemlékszem, legalább tízféle dologról hittem eddig egész bizonyossággal, hogy életcélom lehetne, de mindegyik elenyészett bennem. Leggyakoribb motívum a dicsőség és ragyogás utáni vágy volt. Hányszor elfogott gyermekkorom nyomasztó éveiben a türelmetlen vágy: nekem nem itt a helyem, rám egészen más dolgok várnak. Fények, ízek, gazdagság sejtelme lobogott lényemben – ezek nélkül fáztam. Nem találtam a helyemet. Azután jött a művészetek utáni vágy, de még ez is a hiúság szolgálatában. Tánc, színészet, rajz, újra tánc. Tizennégy éves koromban barátnőm bemutatott egy kövér amerikai impresszáriónak. Táncoltam neki. Ő ki akart vinni Párizsba, azután Amerikába. Elkábított ennek a lehetősége, álmodoztam sikerről, ruhákról, ékszerekről, úgy gondoltam, ha nem engednek, megszököm. Azután hirtelen, egyik napról a másikra kialudt bennem az egész, mintha gyertyakoppantó borult volna a lelkesedés lángjára, felhagytam a tánccal. Színésznőnek készültem. Tanultam, szavaltam, izgultam. Nagy jövőt jósoltak. Lehetőségeim támadtak. Ám egyik napról a másikra ugyanaz a csömör fogott el. Megéreztem, hogy ez sem az én utam. Azután jött az írás. Ebben átértékelődött minden. Befelé kezdtem gazdagság után kutatni, és már fáztam, irtóztam a lármában, a mesterséges fényben. Az emberi lelket egyszerre többre becsültem a ruhájánál, a testénél. Ez az út sem volt egyenes. Belejátszottak, fel-feltámadtak régi hangzatok, de a főmotívum már a csend és az elvonultság lett. Magamon figyeltem meg, mennyi furcsa elágazása van az ember egyéniségének.” 

 

 

 “Az idegesség a lélek elégedetlensége. Nekem nincs jogom hozzá, s nincs okom rá. Mert a lélek elégedetlensége az elfecsérelt teremtőerő, a hiábavaló élet tudattalan felelősségérzetéből fakad. Én pedig nem élek hiába!” 

“Egy emberről mindenki mást tud, és mást gondol.
Ha összeeresztenék azt a sok benyomást, ködképet, amelyet különböző emberek hordoznak magukban arról az egyről, akkor újabb bábeli zűrzavar támadna. Az egyén ilyen töredékekben él, szétszórva embertársaiban. Akiről azt hisszük, hogy mindent tudunk róla, az legtöbbször idegenebb számunkra a világűrnél, hiszen önmagunkat is félreismerjük. Lelkünk, szellemünk a végtelenbe mosódik, testi érzékszerveinkkel nem követhetjük.”

 

„Halálközeli élményem óta többletérzékszervekkel látok és hallok. Bízom abban, hogy a naplóm is idejében jelenik meg. Jó hírt hoz mindazoknak, akik beteg bolygónkon gyógyulni akarnak. Reménnyel eltelve hiszem és tudom, hogy mindenkihez elérkezik, aki érdemes rá, mert visszaemlékszik arra, amit már tudott egyszer. Az élet örök. Viszontlátásra…”

- forrás:edesvizkiado.hu -

- - - - - - -

A csodák valósága

Szepes Mária saját otthonában, kedvenc tárgyaival körülvéve mondja el gondolatait - videó

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-csodak-valosaga-CzyfLQ76iPM9Xn2A 

AZ IDŐSEBB FIÚ PEDIG...

 

Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között. 

 
Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.

Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa.

De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.

Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.

Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.

Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.

- Öcsi! 

 

- Apa.

Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.

- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.

- Te élsz?

- Látod.

- Miért nem adtál hírt magadról?

- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek. Bár nem öltem embert.

- Hol bujkáltál?

- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.

- Mit csináltál?

- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...

- S most?

- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.

- Így? - horkant fel a bátyja.

- Így.

- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.

- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.

- Mosogatni még tudok.

- Meg beülni a készbe, mi?

- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig-csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebbő1 nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!

- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.

- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.

- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?

Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.

- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja. Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta az ajtón.

- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel!

És az olvasni kezdte:

"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.

Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.

Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."

Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn...

- Gyökössy Endre -

- - - - - - - 

 

Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja - mikor és hol?

 
 Rudolf Steiner 1919 végén tartott nyolc előadásában tett utalásokat Ahrimán inkarnációjára.

Összetett világban élünk. Szellemi nézőpontból a Jó mellett megjelenik a Rossz is. Mindkettő jelen van a Földön. Az ember, mint lélek fejlődésének lépése, hogy felelősséggel válasszon és a tudása alapján a legjobb döntéseket hozza élete és fejlődése szempontjából. Tudnunk kell a jelenlévő Pozitív és Negatív erőkről.

„Kérlek, egyet soha ne feledjetek! Mostantól minden azon múlik, hogy a gonoszt akkor is felismerjük, ha az a jónak öltözve jelenik meg!” 

(Göllner Mária, Finnentöchter, 1952)

 Részletek Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja írásból

1918. július 16-án, azon a napon, amikor a bolsevikok kivégezték a cári családot Oroszországban, aznap beszélt Rudolf Steiner (GA 181) „az ahrimáni szellem egy megtestesüléséről” Enrico Dandalo velencei dózséban (hercegben), aki sokat tett azért, hogy eltérítse a negyedik keresztes háború menetét 1204-ben, azét a keresztes háborúét, amely Konstantinápoly kifosztásához vezetett. Ez körülbelül 700 évvel, vagyis nagyjából egy kultúrkorszak egyharmadával korábban történt. Mindig érdekes meghallgatni, miket mond Rudolf Steiner Velencéről. Ez a szigetszerű kereskedőállam rendkívül fontos szerepet játszott Európa és a nyugati világ történetében. De ennek részleteibe most nem tudok belemenni.

Röviden ennyit Steinernek arról az utalásáról, amely, ezt fontos megjegyeznünk, nem magának Ahrimánnak, hanem egy ahrimáni szellemnek az inkarnációjára vonatkozik, jelen esetben Dandalóban, a velencei dózse személyében. Velence volt az a város, amely később Anglia és az USA kereskedelmi és imperialista törekvéseinek mintapéldája lett. 

 
Rudolf Steiner 1919. október 27-én Zürichben a következőket mondta:

„Éppen úgy, ahogy Lucifernek volt egy inkarnációja a Krisztus előtti 3. évezred elején, ahogy Krisztusnak volt egy inkarnációja a Golgotai misztérium idején, úgy nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után, valamikor a Krisztus utáni 3. évezredben Ahrimán lényének is lesz egy inkarnációja a nyugati világban.”

Itt tehát nem csupán Ahrimán szelleméről beszél Steiner, vagy arról, hogy Ahrimán „beárnyékol” egy embert, ahogy az Dandalo, a velencei dózse esetében történt, hanem magának Ahrimánnak a megtestesüléséről. Ennek időpontját azonban nem jelöli meg pontosan: „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után, valamikor a Krisztus utáni 3. évezredben…”

S bár a 3. évezred elég hosszú: ezer évig tart, Steiner azonban szándékosan úgy fogalmazott: „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után”, amivel egyértelműen a saját életére vagy a saját generációjára utalt. Feltéve, hogy Steiner akár kilencvenéves koráig (!) is élhetett volna, úgy az élete valamikor 1950 körül fejeződött volna be. Előadásainak legfiatalabb hallgatói akár az 1980-as vagy 90-es évekig is élhettek volna. Óhatatlanul is felmerülhet bennünk a kérdés: miért fogalmazott úgy Steiner, hogy „nem sokkal a mi mostani földi létezésünk után”. Ezzel a kijelentéssel Steiner egy jól behatárolható időszakot jelöl meg a közeljövőben, nem messze az ő saját életének időszakától. De ezután azt mondja, hogy „a 3. évezredben”. De a 3. évezredben pontosan mikor? Úgy tűnik, ugyanebben az előadásában egyértelműbb utalást is tesz erre, amikor azt mondja:

„Csak akkor értjük helyesen az emberiség történelmi fejlődésének ezt a közel hatezer éves folyamatát, ha úgy fogjuk fel, hogy az egyik pólusán egy luciferi inkarnáció áll, középen a Krisztus-inkarnáció, a másik pólusán pedig Ahrimán inkarnációja.” (1919. okt. 27-i előadás) Ez tehát azt jelentené, hogy Ahrimán inkarnációja valószínűleg csak a 3. évezred végén fog bekövetkezni? Hiszen tudjuk, hogy néhány nappal később, 1919. november 1-én és 4-én Steiner azt mondta, hogy Lucifer inkarnációja a „Kr. e. 3. évezred elején”, Kínában következett be, így a két inkarnáció szimmetrikus tükröződése arra utalna, hogy ha Lucifer a Kr. előtti 3. évezred elején jelent meg, akkor Ahrimánnak a Kr. utáni 3. évezred végén, valamikor 2900 körül kellene megtestesülnie?

Ezek után, 1920. nov. 28-án Steiner úgy beszélt korunkról, mint az „ahrimáni fertőzés, az ahrimáni ragály” időszakáról (GA 202). 1924. júl. 20-án Arnheimben azt mondta, hogy Ahrimán az 1880-as évektől kezdve, végig a 20. században, bizonyos emberek lelkén keresztül, íróként jelenik meg (GA 240). Steiner ekkor nem tett említést Ahrimán inkarnációjára a 3. évezredben. 1919. november 1-jén (GA 191) viszont nagyon világosan és félreérthetetlenül a következőket mondta:

„És éppen úgy, ahogy Lucifernek volt egy hús-vér inkarnációja, ahogy Krisztusnak volt egy hús-vér inkarnációja, úgy Ahrimánnak is lesz egy valódi, hús-vér inkarnációja a nyugati világban: a megtestesült Ahrimán, még mielőtt a Kr. u.-i harmadik évezrednek akár csak egy kis része is eltelik.”

Steinernek erről a kijelentéséről Hans Peter van Manen holland antropozófus a következőket írta:

„vagy a harmadik évezred legelején – vagyis ez azt jelentené, hogy a 21. század legelején –, vagy még hamarabb! Ez utóbbi arra utalna, hogy az inkarnációs folyamat már korábban, tehát a 20. század utolsó éveiben elkezdődött, hogy aztán a 21. század első éveiben érje el tetőpontját, s fejeződjön be. Úgy vélem, Steiner rendkívül óvatos és kimért megfogalmazása inkább az utóbbi, második lehetőség irányába mutat.”

H. P. van Manen így folytatja: 

 

 3000       2000     1000    Golg. Miszt.    1000      2000       3000

 

 ...…x…………………………………†……………..……………..x……..
 Lucifer                                   Krisztus                            Ahrimán       


Láthatjuk, hogy Lucifer is és Ahrimán is a maga 3. évezredének elején inkarnálódik, hogy „megadja annak alaphangját”. Van Manen szerint Steiner szándékosan nem bocsátkozott jövendölésekbe és nem tett pontosabb utalásokat, mert szabadon akarta hagyni az embereket: azt akarta, hogy mindenki szabadon alkothasson ítéletet a dologról azon tények alapján, amelyeket mindenki maga is meg tud vizsgálni. H. P. van Manen úgy fogalmaz: „A Steiner által elénk tárt és részletesen kifejtett szimptómák (jellegzetes tünetek) alapján mindenkinek magának kell felismernie, hogy milyen közel van és mikor várható Ahrimán inkarnációja.”

Ez tehát H. P. van Manen válasza a korábban feltett kérdésre: hogy a harmadik évezred elején vagy végén? Személy szerint én hajlok rá, hogy elfogadjam van Manen érvelését. A továbbiakban ezt még jobban alá szeretném támasztani.

Hogyha Ahrimán eljövetelének előkészületeire tekintünk a modern időkben, amiről Steiner 1919 végén beszélt, akkor ezek a következők:

1. egy mechanikus világkép elterjedése

2. a gazdaság által mozgatott szociális élet; a hármas tagozódás hiánya vagy elutasítása

3. a nacionalizmus terjedése

4. a pártpolitika dominanciája

5. a szó szerinti bibliaértelmezés, a kizárólag a szentírás szövegére épülő kereszténység

6. intellektuális [kizárólag a fejgondolkodásra épülő és materialista szemléletű] szellemi élet; a [számok és] statisztikák kultusza

7. a szellem öntudatlan befogadása az evés és ivás útján

8. nagy találékonyság, leleményesség a fizikai életben

Láthatjuk, hogy az itt felsorolt fejlemények és tendenciák Steiner ideje óta mind valóra váltak, beleértve olyan dolgokat is, amelyek az ő korában szinte elképzelhetetlenek voltak, mint pl. az atombomba és az internet. De Steiner maga is azt mondta 1920. november 28-án (GA 202), hogy „ilyen időszak, amikor egy ennyire különös dolog, mint az ahrimánizmus, ily rettentő gyorsasággal bontakozott ki, mint a 19. század utolsó harmada óta, ilyen időszak csak nagy ritkán fordul elő”.

1919. nov. 4-én, Bernben azután a következőket mondta (GA 193): „Az emberi szellem a közeljövőben az állandó háborúk és más nehézségek közepette roppant találékonnyá és leleményessé válik majd a fizikai élet területén. És ez a leleményessé válás a fizikai élet területén fogja lehetővé tenni egy olyan testi individualitás (ill. organizáció), egy olyan emberi szervezet létrejöttét, hogy Ahrimán meg tud majd testesülni benne.”

Vajon Steiner itt a géntechnológiára, a genetikai beavatkozásra utal? A klónozásra? Ahrimán emberi „hordozója” vajon génmanipuláció eredménye lesz? A Dolly nevű bárányt klónozással hozták létre 1996-ban, a skóciai Roslin Intézetben. A szerencsétlen állatnak a 6LL3 kutatási számot adták. (Az L az ábécé 12. betűje, így a 6LL3 = 6+12+12+3 = 33.) Az első hibrid emberi klónt 1998 novemberében hozták létre Amerikában, de 12 nap után megsemmisítették. Ha tanulmányozzuk Steiner kijelentésének kontextusát, láthatjuk, hogy ehhez nem kell feltétlenül géntechnológia.

Ahrimánnak azonban igyekeznie kell az inkarnációjával, hiszen mióta „az érzékelés kapui” kinyíltak az érzékfeletti világra (1899/1900), egyre több ember ébred rá a spirituális valóságra, a szellem realitására, s látja át a materializmus ragályát. Másrészt az éteri Krisztus kora már elkezdődött (1933 körül), és 2033-ban fog véget érni ennek első évszázada. Harmadszor: a Michael-korszak már a második évszázadába lépett (1979), és az emberi gondolkodás spiritualizálódását szolgáló michaeli impulzusok szemlátomást egyre erősebbek lesznek. Negyedszer: 2029-ben az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak átlép a második („dualisztikus”) szakaszából a harmadik („trinitárius”) periódusba (308 éves időszakok: 1413–1721–2029). És ötödször: ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy egy év a gyermek életében – egy évszázadnak felel meg az emberiség történelmi fejlődésében, akkor a 21. században lesz 21 éves az emberiség: ez az évszázad a Krisztustól áthatott emberiség 21. életéve – az emberiség Énjének (a krisztusi Én megszületésének) sorsdöntő százada, ugyanúgy, ahogy az egyes ember életében a 21. év az az esztendő, amikor az ember Énje teljesen megérkezik a Földre.

Ha Ahrimán azt akarja elérni, hogy megakadályozza, hogy az emberek tudatára ébredjenek annak: az emberiség Énje valójában az éteri Krisztus, akkor Ahrimánnak ezt ebben az évszázadban kell megtennie, az ötödik Atlantisz utáni korszaknak ebben a szakaszában. Hogyha Ahrimánnak sikerülne ezt hátráltatnia vagy megakadályoznia, akkor az emberiség nem tud egyesülni globális Énjével (Krisztussal) ebben a kritikus, ötödik Atlantisz utáni időszakban, és az emberi társadalom egy újfajta totalitárius rémálomba merül, amely a Francis Bacon Új Atlantiszában felvázolt társadalom (Bensalem) technokrata változata, ahol a „birkákat” a 21. század „misztériumtemplomjainak birkapásztor papjai” vezetik: paternalista és oligarchikus tudósok, technokraták és üzletemberek, és az ő lakájaik a politikában, hadseregben és médiában. S akkor teljesen meghiúsulna az ötödik Atlantisz utáni korszak (a tudati lélek korának) feladata: az egyes ember önállóságának, individuális autonómiájának kifejlesztése, önmagának mint szellemi lénynek a tudatosítása, és gondolkodási erőinek morális úton történő felhasználása.

Csillagászati jelek

És most vessünk egy pillantást az 1979 és 2054 közötti időszak égi jeleire! Ezek az asztronómiai jelenségek mind-mind azt támasztják alá, hogy Ahrimán inkarnációjára valószínűleg a 21. században kerül sor, sőt: a jelek arra utalnak, hogy ez az inkarnáció a küszöbön áll: közvetlenül előtte állunk.

Az 1979-es esztendő 21 évvel volt a 21. század kezdete előtt. 2054-ben fog leírni a Plútó egy félkört (180 fokot) az égi pályáján (1930-ban történt felfedezése óta) – az asztrológiában ezt szembenállásnak (oppozíciónak) nevezik. Alapesetben a Plútó a Naprendszer legkülső bolygója, de 1979. február 26-án keresztezte a Neptunusz keringési pályáját, és 1999 márciusáig közelebb került a Naphoz, mint a Neptunusz. 1979. február 26-án teljes napfogyatkozás is volt a Vízöntő sziderikus jegyében.[2] A napfogyatkozás során a Hold árnyéka áthaladt az USA északnyugati részén fekvő Mount Saint Helens-ön (Szent Ilona-hegyen). 1980. március 20-án földrengés rázta meg ezt a vulkánt, 1980. május 18-án (Mennybemenetel napján) pedig hatalmas vulkánkitörés volt ugyanitt.

Az 1980-as éveket a Halley-üstökös visszatérése árnyékolta be, amely most is, mint mindig, materialista impulzusokat hozott magával. 1989. május 4-én (Mennybemenetel napján) került a Plútó a legközelebb a Földhöz és a Naphoz a maga 248 éves keringési pályáján. 

 

 

 1988 és 1993 között a Szaturnusznak, Uránusznak és Neptunusznak voltak hármas együttállásai. 1990–91-ben a Jupiter az Ikrek sziderikus jegyében állt szemben (oppozícióban) a Szaturnusz–Uránusz–Neptunusz Nyilas jegyben álló hármasával. 1998. február 26-án a Plútó közelített az együttálláshoz az Antaresszel, a Skorpió szívével (központi csillagával), s ezután egy teljes napfogyatkozás is volt a Vízöntő jegyében. 1999-ben a Plútó egész évben végig együttállásban volt az Antaresszel a Skorpió szívében. Asztrozófiai nézőpontból a Plútó együttállása az Antaresszel a Skorpióban egy nagyon „sötét” konstelláció. 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt, amely Európa legnagyobb részén látható volt. E napfogyatkozás árnyéka szép sorjában végighaladt mindazokon a területeken, amelyek kapcsolatban álltak az Atlantisz utáni kultúrkorszakokkal – csak fordított sorrendben: az észak-amerikai Újfundlandtól és Új-Skóciától kezdve egészen az indiai Bengáli-öbölig (lásd az 1. ábrát). 

 

 

 1999. augusztus 17–18-án a bolygók ún. Nagy Keresztet képeztek a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő jegyében, melyek a négy evangélista: Lukács, Márk, János és Máté jegyei (lásd a 2. ábrát).

Ez a Nagy Kereszt az állatövi jegyekben hagyományosan a keresztre feszítés keresztjeként ismert. Ez a Nagy Kereszt nyilvánvalóan óriási kihívást jelent minden rögzült és korszerűtlen formára – fizikai, társadalmi, lelki és szellemi téren egyaránt. Ennek az 1999-es évnek a rákövetkező hónapjaiban természeti katasztrófák elképesztő sorozata sújtotta a Földet – mindenekelőtt földrengések, de viharok és áradások is, amelyek végigkísérték a 20. század végét. Nostradamus, a 16. század híres francia asztrológusa az egyik legismertebb próféciájában külön is jövendölést tett az 1999-es esztendőről. Általában nem szokott ilyen konkrétan nyilatkozni az egyes évekről.

Úgy 270 nappal (az emberi várandósság időtartamával) a napfogyatkozás után, a 2000-es év májusának első hetében, egészen Húsvétig (április 23.) és Mennybemenetel napjáig (június 1.) a tradicionális bolygók, a Mars kivételével, mind az Aries, a Kos vagy Bárány sziderikus jegyében álltak (tropikus Bika). Ez egy figyelemre méltó égi konstelláció volt, mindazon planéták hatalmas kozmikus konferenciája, amelyek a hagyomány szerint kapcsolatban állnak az emberi lélekkel. A Mars, amely évezredeken át az erőszak, de az erő és bátorság bolygója is volt, s amely Rudolf Steiner kutatásai szerint a 17. század óta, Buddha hatására, az ő áldozatának köszönhetően a béke bolygójává vált, ezután ezt az egész planétacsoportot a sziderikus Kosból a Bikába vezette, amely hagyományosan a Szent Szellem csillagjegye. A planéták sorban egymás után kerültek szembe (oppozícióba) a Plútóval, amely épp együttállásban volt az Antaresszel, a Skorpió szívével a zodiákus túloldalán. 

 

 

 Itt láthatjuk a bolygók helyzetét 2000. május 3-án (lásd a 3. ábrát), de hozzá kell tennünk, hogy ez a kép a tropikus állatöv alapján lett összeállítva, amelyben minden bolygóállás úgy 23–24°-kal el van tolódva a sziderikus állatövhöz képest. A bolygók sziderikus helyzetét úgy képzeljék el, hogy a legtöbb planéta a Kosban áll [mind a hét tradicionális „bolygó”, a Holdtól a Szaturnuszig – K. B.], a Plútó pedig a Skorpióban.

2000. május 28-án, nem sokkal Mennybemenetel napja előtt aztán együttállásba került a Szaturnusz és a Jupiter: hagyományosan a múlt, illetve a jövő bolygója.

Előttünk áll tehát az a bámulatos égi jelenség, az a kozmikus konstelláció, hogy 1999. augusztus 11-étől (a bolygók állatövi Nagy Keresztjétől és a teljes napfogyatkozástól) 2000 májusának első hetéig mind a hét tradicionális, az emberi lélekkel kapcsolatban álló bolygó egy jegyben állt, sorban egymás után, s mind szemben (oppozícióban) voltak az Antaresszel, a Skorpió szívével együtt álló Plútóval. 

A kérdés, melyet véleményem szerint fontolóra kell vennünk, hogy vajon nem ez alatt a 9 hónap alatt fejlődött-e ki az anyaméhben az az emberi lény, akinek az a rendeltetése, hogy Ahrimán hordozójává váljon.

Fordította: Korcsog Balázs - forrás:novalis.hu/

(Terry Boardman előadása az „Europäer szombati szemináriumok” keretében hangzott el a bázeli városházán, 2019. november 23-án.)

 
- - - - - - -  

 

Helmuth von Moltke-nak 1924. január 13-án lejegyzett post-mortem üzenete. Ebben mintegy előre jelezte a mai helyzetet és ennek megértéséhez adott iránymutatást: 

„Ma sok olyan ember jár a Földön, akinek nincsen lelke. Ők így démoni erők hordozóivá válnak. Aki ezt fel akarja ismerni, annak a szellemi megismerésre van szüksége, de ma ezt nem akarják az emberek.”

 
Az üzenet egy későbbi részében még azt mondja: 

„Ha a szellemi megismerés nem terjed el, akkor olyan idők jönnek, amikor fekete-Ahriman-madarak fognak az emberek feje felett barikádokat építeni, az ember és a szellemi világok közé. Ezek a szerencsétlenség-fekete-varjak a Michaeli-szellemi-fényt akarják eltakarni az emberek elől. Az emberiség pedig, azt, ami ezekből a szerencsétlenség-fekete-varjakból
kisugárzik úgy érzékeli, mint egy áldást, egy jótéteményt, amivel a földi életet jobbá
lehet tenni. Ebből aztán egy olyan remény fog kialakulni, mely alapjaiban valójában démonikus."

Ennek a gondolatsornak kitűnő illusztrációja lehet Friedrich Dürrenmatt
1987-ben készült alkotása, a „Letzter Angriff”

Az üzenetben foglaltak számunkra azt is jelentik, hogy a megfelelő hozzáállás
kialakításához és a helyes ítélet megalkotásához szükségünk lesz arra, hogy a fekete-
Ahriman-madarak által a fejünk fölé épített barikádot lebontsuk és abból a démonikus
remény-álomból, melyben ma még alszunk, végre felébredjünk.

forrás:camphill.hu

- - - - - - -

A gonosz működését és az emberrel való kapcsolatát csak a különféle idő fogalmak megkülönböztetése által tudjuk megérteni.

Ezt Rudolf Steiner a következő mondatban világossá is teszi: 

 

„Csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót összekeveri az időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes az örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni.” 

Ezért ma az embernek a gonosz működésének és minőségének megértése érdekében képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan meg tudja különböztetni az időt az örökkévalótól. Ez a megkülönböztetés egyébként azonos a lélek és a szellem közötti különbségtétellel is. Ha ehhez a kettősséghez még hozzá kapcsoljuk az anyagi részt, a fizikai testet is, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy az ember jól ismert hármassága, vagyis a test – lélek – szellem hármassága megfelel a tér – idő – örökkévalóság hármasságának. Mai tudatosságunkkal még sokkal könnyebb a teret az időtől megkülönböztetni, mint az időt az örökkévalótól. Ez persze összefügg azzal, hogy ma az ember sokkal könnyebben tudja a testét a lelkétől megkülönböztetni, mint a lelkét a szellemétől. Ezért ma az a feladatunk, hogy ezt a második megkülönböztetési képességet is kialakítsuk magunkban!

- - - - - - - 

Fontos a tájékozottság

Tudnunk kell a jelenlévő Pozitív és Negatív erőkről.

 

Korcsog Balázs - Ahriman inkarnációja - videó

https://www.youtube.com/watch?v=qvuxRY7RoXU&t=3051s

 

Rudolf Steiner - Ahrimán és Lucifer - videó

forrás:Antropozófiai Tartalmak

 

Rudolf Steiner, Ahriman-inkarnációja a 3.évezredben (Hangoskönyv) videó

 forrás: lohere

Carl Gustav Jung: Gondolatok az életről és a halálról

 

 

Jung egész életében hitt a spritizmusban, az asztrológiában, a telekinézisben, valamint az emberiség kollektív tudatalattijában.

 

 Előszó

Carl Gustav Jung gondolatai a halálról fokozzák az életkedvet, mert kibékítenek a halállal.

A halállal akkor kezdünk kibékülni, amikor lelkünk mélyén megtanuljuk elfogadni magunkat mint olyasvalakit, aki egyszer meg fog halni. Ez az élet második felének mindent eldöntő feladata, amelyre már az élet első felében fel lehet készülni. A halálfélelem sok embert megfoszt az élettől, pedig az élet és a halál emberhez méltó dolgok. 

C. G. Jung a halált nem halálnak tekinti, hanem születésnek és célnak. Így és csakis így érthető meg a sumer Gilgames eposzból vett mondás:
"Fiatallá lesz az ember vénségében"
Ez azt jelenti, hogy a másik dimenzióba való átmenethez egy olyan szellemi táplálék ad erőt, amely a fiatalság forrásához lehet hasonló, ha az ember kész befogadni ezt a lelki táplálékot, és felkészül a halálban való megszületésre. Ez a lelki táplálék messze túlmutat fizikai létezésünkön, s már évtizedekkel a halál előtt ajándékba kapjuk az örökkévalóság tengeréből. E tudás birtokában elviselhető lesz a gondolat, hogy mindenki, aki él, a halál várományosa.

Sajnos, ma már csak kevés olyan öreg emberrel találkozunk, akinek kisugárzása megsejtetné velünk, miképpen hat ez a kozmikus lelki táplálék. Ennek persze az is oka lehet, hogy hiányos az érzékelőképességünk.

Mindenesetre a halálos ágyon még sok embernél érezhető ennek a lelki tápláléknak a hatása.

Hogy mire is gondolok, azt a következő példa mutatja. Egyik barátom kilencvenegy éves édesanyja váratlanul ünnepségre hívta rokonait és barátait. Gyönyörű nap kerekedett ebből, jó ételekkel, szép zenével és sok-sok örömmel. Estig azonban a számos vendég közül még mindig nem jött rá senki, milyen alkalomból ünnepelünk. Az idős hölgy ekkor felállt, a több tucat jelenlévőtől egyenként kézfogással elbúcsúzott, s közben azt mondta:
"Hát ennyi volt. Köszönöm valamennyiőtöknek." 

Aztán lefeküdt, és körülbelül egy óra múlva meghalt. 

Búcsú - mennyei lakomával.

A halálban nem mondunk le szellemünkről, csak testünktől szabadulunk meg. A hernyóból pillangó lesz.

Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Konfucius egyik tanítványa azt kérdezte mesterétől:

"Van élet a halál után?'

Konfucius így válaszolt:

"Hogyan törődhetsz a halál utáni élettel, amikor még a halál előtti életet sem ismered?"

 Materializált korunkban, ma különösen érvényes e szavak mély igazsága. "A halhatatlanságért való sóvárgás" (Angelika Aliti) széles körben elterjedt. A halál utáni életről azonban csak akkor lehet némi sejtelmünk, ha megtanulunk valamit a halál előtti életről. 

Ugyancsak kétezer-ötszáz évvel ezelőtt a delphoi templom falán ott állt a híres felirat:

"Ismerd meg önmagad" Minél inkább megismerjük életünk értelmét, annál előbb tanuljuk meg, hogy nincs halál. "Élet és halál" dolgaiból akkor értünk meg valamit, ha megtanulunk úgy élni, hogy halálunk óráját mint feltámadásunk óráját készítsük elő.

Lehet-e gyakorolni az elmúlást? Igen, minden este elalváskor gyakorolhatjuk az elszakadást. 

- Franz Alt -

C. G. Jung a „bollingeni torony” mellett, a Zürichi-tó partján 

Lélektani szempontból a "túlvilági élet" az öregkori lelki élet következetes folytatásának tűnik. A megöregedés során ugyanis magától értetődően egyre nagyobb szerephez jut a szemlélődés, az elmélkedés és a belső képek megjelenése. "Véneitek álmokat álmodnak."(Apostolok Cselekedetei 2,17 és Joel próféta könyve 2,28.) Ennek mindenesetre előfeltétele, hogy az öregek lelke ne fásuljon el, ne keményedjék meg - sero medicina paratur cum mala per longas convaluere moras (későn jön a gyógyszer, ha az elhúzódó idő alatt elhatalmasodott a baj).

Öregkorában az ember lassan levetíti belső látása előtt emlékképeit, és a múlton elmélkedve belső és külső képekben megismeri önmagát. Olyan ez, mint a túlvilági életbe vezető első lépcsőfok vagy előkészület, aminthogy Platon felfogása szerint a bölcselet felkészülést jelent a halálra."

"Amit az ifjúságnak a külvilágban kellett megtalálnia és meg is talált, azt az öregedő embernek önmagában kell keresnie."

"Jó okom van feltételezni, hogy a dolgok nem érnek véget a halállal. Úgy tűnik, mintha az élet közjáték volna egy hosszú történetben."

- Carl Gustav Jung: Gondolatok az életről és a halálról -

- - - - - - - -

 C. G. Jung - videó

A Spektrumon egykor vetített sorozat egyben:

https://www.youtube.com/watch?v=l5LFpbY0ncU&t=7413s 

 - - - - - - - -

Carl Gustav Jung - Bollingen - videó

1931-ben házán a toronyszerű toldalékot átépítette igazi toronnyá és itt egy helyiséget kizárólag magának tartott fönn. Jung miután 1947-ben nyugalomba vonult, ettől kezdve idejének jelentős részét a Bollingeni Toronyban töltötte.

Megdöbbentő dolgot állít egy agyműtéten átesett nő: megjárta a mennyországot

 

Igazi csoda történt a nővel, aki állítólag megjárta a mennyországot egy komoly műtét közben, s fontos dolgot mondott neki egy angyal.

Mélyen belül mindenkit foglalkoztat a nagy kérdés, hogy vajon mi történik a halálunk után. Vajon egy jobb helyre kerülünk, vagy egyszerűen csak elmúlunk? Az emberek többségének megvan erről a véleménye, de az biztos, hogy szinte mindenki abban reménykedik, hogy bárhova is jutunk, ott jól fogjuk érezni magunkat – bár a tudósok ennél jóval lelombozóbb választ adtak a kérdésre.

Egy Yvonne Nachtigal nevű nő már biztosan tudja, hogy ha meghalunk, akkor a mennyországba kerülünk, ugyanis egy kockázatos agyműtét során ő maga is megjárta a mérhetetlen szeretetet és nyugalmat árasztó helyet. Egy hatalmas daganatot kellett eltávolítani még 2011-ben a testéből, az orvosok nagyon aggódtak a túléléséért, ő pedig a műtét közben egészen hihetetlen dolgokat élt át.

Yvonne Nachtigal   

A nő először sárgás, egészen élénk fényt látott, majd egy angyal biztonságos szárnyai között találta magát. Érezte Isten jelenlétét, a végtelen békét, örömöt, ami mindent belengett. Egy idő után észrevette, hogy lent emberek vannak, akik fényrészecskékből állnak. Az angyal elmondta neki, hogy éppen érte imádkoznak, Yvonne Nachtigal pedig nem akarta elhagyni a helyet, hiszen végre megtalálta azt a nyugalmat, amit mindig is keresett – de az angyal azt mondta neki, hogy vissza kell mennie, mert sikerrel jártak az emberek, vagyis még nem jött el az ideje.

Amikor a nő felébredt, az orvosok elmondták neki, hogy sajnos nem sikerült teljesen eltávolítaniuk az agydaganatot, mert volt egy olyan része, ami nagyon kockázatos helyen helyezkedett el. Igazi csoda, de pár hónap múlva teljesen felszívódott a daganat, Yvonne Nachtigal pedig azóta is boldogan éli az életét, főleg úgy, hogy megtapasztalta, milyen is a mennyország.

Itt lehet meghallgatni a teljes beszámolóját:

 forrás:promotions.hu

George Van Tassel az Integratron megalkotója

 

Az Integratron egyben időutazó és bőrfiatalító szerkezet, amit George Van Tassel tervezett a föld elektromágneses mezejét kihasználva. 

Az 1954 körül épült Integratron a kaliforniai Landersben található, 20 mérföldre északra a Joshua Tree Nemzeti Parktól.

Az Integratron megalkotója: George Van Tassel ufológus, mérnök és író

 

George Van Tassel (1910-1978) azt állította, hogy a szerkezet Mózes tervein, Nikola Tesla írásain és a Vénusz bolygóról származó földönkívüliektől származó telepatikus útmutatásokon alapszik.

Ezt az egyedülálló, 12 méter magas, 17 méter átmérőjű, teljesen fából készült kupolát úgy tervezték, hogy elektrosztatikus generátor legyen, megfiatalítsa az embereket, és általa tudjanak utazni az időben. Az Integratron elhelyezkedése a legérdekesebb: erőteljes geomágneses erők metszéspontjára épült, amelyek az épület egyedi geometriája által fókuszálva koncentrálják, és felerősítik a Föld mágneses erejét.

Van Tassel feltételezte, hogy az elektromágnesesség hatással van a biológiai sejtekre , és úgy vélte, hogy minden biológiai sejtnek egyedi rezonanciája van.

Tassel szerint az Integratron által generált erős ultraszéles sávú EMF "rezonál" a cella frekvenciájára, és "újratölti" a sejtszerkezetet, mintha az elektromos akkumulátor lenne. Van Tassel azt állította, hogy az emberi sejtek "megfiatalodtak" a szerkezet belsejében.

Az Integratron három nővér magántulajdonába került. Joanne, Nancy és Patty Karl nővérek megvásárolták a 2000-es évek elején. A nővérek az Integratront "akusztikailag tökéletes szerkezetként" népszerűsítik, túrákat tartanak és "hangfürdőket" kínálnak a vendégeknek, amelyeket úgy írnak le, mint "...meditációszerű foglalkozásokat kvarctálak hangjaival kísérve".

Ezt az egyedülálló építményt 2019-ben a Nemzeti Parki Szolgálat felvette a Történelmi Helyek Nemzeti Nyilvántartásába.

"A módszer szerint, mivel sejtjeink bioelektromossággal és mágneses tulajdonságokkal is rendelkeznek, töltésüket az idők során, folyamatosan elveszítik.
Mint egy akkumulátor, úgy merülnek le az évtizedek alatt.
Azonban újratöltésükkel, szintén elérhető a tartós egészség és fiatalság, csak megfelelő időközönként meg kell ismételni a műveletet."
(George Van Tassel)

George Van Tassel

 

A feltaláló, közvetlenül a nyilvános színrelépés előtt szívrohamban elhunyt, találmánya prototípusának nyomaveszett, soha nem lett bemutatva a világnak.

forrás: promotions.hu

- - - - - -  

Kapcsolódó írás:

Egy történelmi jelentőségű interjú feltárja azokat a nemzetbiztonsági titkokká minősített technológiákat, melyeket a földönkívüliektől tanultak

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/03/egy-tortenelmi-jelentosegu-interju.html

- - - - - - - 

George Van Tassel - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=wZbFsFWk__c&t=841s

 Az INTEGRATRON rejtélye! - videó

forrás:The Lost History Channel TKTC