"Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget"
„A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért.”
"Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben."
"Hogy mi a lélek, azt éppoly kevéssé tudjuk, mint azt, hogy mi az élet. Elég nagy titok ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk, mennyi az én része a világban, és mennyi a világ része az énben"
"A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred"
"Miként a testnek szüksége van táplálékra, és nem is akármilyenre, hanem csakis a neki megfelelőre, akként szüksége van a pszichének is léte értelmére."
"Csak az egyes emberben töltheti be értelmét az élet"
"Jó okom van feltételezni, hogy a dolgok nem érnek véget a halállal. Úgy tűnik, mintha az élet közjáték volna egy hosszú történetben"
"Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet" "Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni."
"Elismerem, nem könnyű megtalálni a helyes formát, de ha megtaláljuk, sikerül valami egészet csinálni magunkból, és azt hiszem, ez az élet értelme."
"Élet és szellem két olyan hatalom vagy szükségszerűség, amelyek közé az ember be van ékelődve. Életének a szellem adja meg az értelmét és a legnagyobb kibontakozás lehetőségét. A szellem számára azonban elengedhetetlen az élet, mert igazsága semmit sem ér, ha nem tudja kiélni."
Jung magányosan töltötte fiatal éveit. Nem érdekelte igazán az iskola, és ki nem állhatta a versengést. Svájcban, Baselban járt kollégiumba, ahol jó eredményei miatt állandó féltékenykedésekkel kellett szembe néznie. Ahelyett, hogy felvállalta volna a problémákat, betegségeket színlelve húzta ki magát a konfliktusból. Olyan magas fokon űzte ezt, hogy képes volt elájulni, amikor kellemetlenül zavarba hozták. Freud régi tisztelője és követője volt. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy amikor Freud először találkozott Junggal, lemondta az aznapi összes kliensét és 13 órán keresztül folyamatosan beszélgetett ez a két nagy elméjű pszichiáter. Freud a pszichoanalízis koronázott hercegét és önmaga követőjét látta Jungban. De Jung sosem volt teljes mértékben megelégedve Freud teóriájával. Az I. Világháború után Jung sokat utazott Afrikában, Amerikában és Indiában benszülötteket és őslakókat tanulmányozni. Jung meggyőződése volt, hogy aki meg akarja ismerni az emberi pszichét, az rossz helyen kutat ha a kísérleti pszichológiával foglalkozik. Sokkal jobban teszi, hogyha maga mögött hagyja a tudományos tanokat ezen a téren, dobja félre a köpenyét, mondjon búcsút a tananyagnak és vándorolja be a világot nyitott emberi szívvel. A börtönök horrorjában, a bolondok házában, kórházakban, az örömtelen kis külvárosi csehókban, bordélyházakban és a hazárdjátékosok barlangjában, az elegáns szalonokban, tőzsdén, szocialista gyűléseken, templomokban és ellenzéki pártgyűléseken, extázisos szektákban, szerelemben és gyűlöletben, minden elképzelhető testi élvezeteken keresztül sokkal gazdagabb ismereteket lehet gyűjteni, mintha egy fél méteres vastagságú száraz tananyagon rágná át magát és azon keresztül tanulná meg, hogyan kezelje egy orvos a betegét. Ő alkotta meg a kollektív tudattalan fogalmát. Jung munkásságának, gondolkodásának, szemléletének nagyon sokat köszönhetünk.