"Minden emberben benne szunnyadnak olyan képességek, amelyeknek kifejlesztésével ismereteket szerezhet a magasabb világokról - a lélek és szellemvilágról."
(Rudolf Steiner)
(Rudolf Steiner)
"Semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás."
"Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk."
" A Nap fénye a Föld teremtményeit erősíti,
Az igazság napfénye az emberszívet erősíti."
(Rudolf Steiner)
(Rudolf Steiner)
" Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg, ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg."
"Megismerés erkölcsi nemesedés nélkül: csak a kifinomult kíváncsiság kielégítése. Megismerésünkkel fel kell emelkednünk a szellemiséghez, hogy a szellemiség ereje áthassa egész életünket."
(Rudolf Steiner)
"Nem én, hanem a Krisztus énbennem." Vagyis, ha a krisztusi erő áthatja a lelket, és az felveszi magába, az ember az istenség magasságába emelkedik."
"Minden ismeret, minden tudás, minden gondolat és érzés szellemi belégzés."
"Tudnunk kell, hogy saját létünk az egész világmindenség ajándéka."
"Aki önmagával szemben hozzászokik az igazsághoz, megnyitja a magasabb belátáshoz vezető kapukat."
"A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás megnyitja a lelket a lélekvilág számára."
"Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová."
"Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ."
(Rudolf Steiner)
"Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk."
"A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz."
"A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani."
"A bátorság és az önbizalom két olyan fény, melyeknek nem szabad kialudniuk a szellemtudományhoz vezető úton."
(Rudolf Steiner)
Rudolf Steiner Magyarországon született (1861-ben) a Mura(szent)király (Donji Kraljevec) nevű faluban, Horvátország határa közelében, nem messze Ausztriától. Három ország, három kultúra, három nyelvterület határán, ahol még születésekor is érezhető volt Michael arkangyal egykori kultusza. – A földi élettől Németország és Franciaország közelében, a svájci Dornachban vett búcsút (1925-ben). − Gyermekként szinte naponta sétált át az osztrák és a magyar határon, majd felnőttként egész életében sokat utazott, egyik európai országból a másikba. A határok átlépése hozzátartozott az életéhez. De nem csak az ország- és a nyelvhatároké. Tanulmányai során legalább annyit foglalkozott a természettudományokkal, mint a filozófiával, az embertudományokkal vagy a művészetekkel. Ezek mindegyikének fogalomvilágában otthonosan mozgott. Önéletrajzából tudjuk, hogy a művelt elit társaságaiba éppen úgy bejáratos volt, mint a munkásság gyűléseire, akadémiáiba. – Saját családjában megtapasztalhatta, hogy siketnéma és gyenge értelmű fiútestvére mennyire más világban él, mint azok az egyetemi professzorok, akik nagyon felkészült vitapartnerként tudták őt magát elfogadni. – Különös adottságai folytán természetes volt számára oda-vissza járni a fizikai világ és a szellemi világ határán. Ennek köszönhetően teremtette meg a szellemtudományt. − Élete talán legnagyobb művészi alkotása, az első Goetheanum épülete, kisebb és nagyobb kupolájának egymásba épülése a leglátványosabban fejezte ki az itt és az ott szinte egyidejű jelenlétét.
Egyik legkorábbi pedagógiai előadásában beszélt arról, hogy a szellemtudomány szerint sok világ veszi körül az embert, és ezeket csak akkor képes észlelni, ha kifejleszti az ehhez szükséges érzékelő szerveket. És még azt is hozzáfűzte, hogy ezek a „magasabb” érzékszervek, amelyekkel az ember be tud hatolni a magasabb világokba, minden emberben kifejletlenül ott vannak. Ha ezeket kifejleszti, megtapasztalhatja, hogy a hétköznapi érzékelés határa után nem a semmi következik, hanem újabb világok tárulnak fel.1 Vagyis az ember ezeknek az érzékelő képességeknek a birtokában egyszerre lesz a hétköznapi módon érzékelhető és az azon túli világok polgára. – Napjainkban még csak a kezdetén tartunk annak a változásnak, amelynek nyomán ezek az új képességek szélesebb körben is kialakulnak. Ebből következően elég sokan élik meg az úgy nevezett küszöbélményt, a határátlépésnek azt a kritikus mozzanatát, amikor az ember valaminek a határán érzi magát: már nem elégíti ki a határ innenső oldalán megtapasztalt élet a maga realitásaival, hanem sejti, hogy lennie kell valami másnak is ezen túl, de még tart a bizonytalan, határon túli létezés megtapasztalásától. – Rudolf Steiner arra tanítja meg az embert, hogy egyidejűleg ismerje el a határon inneni és a határon túli világ értékeit, és ismerje fel az ember, hogy a maga alkotásait csak itt, a földi létben tudja létrehozni, de ahhoz, hogy a legjobbat hozza létre, ahhoz a másik világból magával hozott inspiráció a legnagyobb segítség.
A Rudolf Steiner emberszemléletére épülő Waldorf-pedagógia talán legfőbb kérdése napjainkban, hogy szülők, óvónők, tanítók és tanárok mennyire ismerik fel azoknak az új képességeknek a kezdeményeit, amelyek a most születő gyermekekben már megmutatkoznak. Mennyire tudnak vigyázni ezekre a képesség-kezdeményekre, mennyire tudnak olyan segítő környezetet teremteni a gyermekeknek, hogy ezek az új képességek, amelyekkel a világ újabb területeire is behatolhatnak, természetes és egészséges módon alakuljanak ki.