“Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.”
(Mahatma Gandhi)
„Továbbra is azokhoz az alapvető hiedelmekhez ragaszkodtok, amelyekhez évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt ragaszkodtatok.
Most azonban választanotok kell a kis és a nagy szeretet, a kis és a nagy élet, a kis és a nagy Isten, a kis és a nagy szabadság, a kis és a nagy öröm, a kis és a nagy bölcsesség, és a kis és a nagy világ között.
Választanotok kell a kis és a nagy eszméitek között. És tévedés ne essék, a nagy dolgokat kell választanotok, mert folyamatosan kihívásoknak kell majd megfelelnetek, mindenki kérdőre von majd benneteket, és mindenki azt kérdi majd... „Mi lenne hát ez a nagy eszme?” Nektek pedig lehetőségetek lesz azt felelni: A nagy eszme az, hogy mindannyian egyek vagyunk. A nagy eszme az, hogy csakis egyetlen Isten létezik, és ezt az egyetlen Istent nem érdekli, vajon katolikus, protestáns, zsidó, muzulmán, hindu vagy mormon vagy-e, sőt az sem, hogy vallásos vagy-e egyáltalán.
A nagy eszme az, hogy egyszerűen csak szeretnünk kell egymást, és ha hajlandók vagyunk szeretettel viszonyulni egymáshoz, minden más megoldódik majd.
A nagy eszme az, hogy senki nem „jobb” a többi embernél, mert mindenki egyformán tökéletes.
A nagy eszme az, hogy a Föld természetes erőforrásaihoz mindenkinek egyaránt joga van, függetlenül attól, hogy azok melyik földterületen, melyik földterület alatt vagy fölött találhatók.
A nagy eszme az, hogy valójában senki sem „birtokol” semmit, legkevésbé egy másik embert, vagy a fajunk otthonául szolgáló bolygó valamely darabját.
A nagy eszme az, hogy a szabadság az élet lényege, hogy a szabadság nem valami olyasmi, amit az ember elnyer vagy kivív magának, hanem lényed lényege, és minden, a szabadság kifejeződésének korlátozására irányuló erőfeszítés magát az életet korlátozza. Az életet, amelyet a lélek minden szinten újrateremt egészen addig, míg minden pillanatban teljes mértékben meg nem nyilvánítja önmagát – hiszen a lélek maga a szabadság.
A nagy eszme az, hogy a szeretet nem ismer feltételeket és korlátokat, és minden, a szeretet kifejeződésének korlátozására irányuló erőfeszítés magát az életet korlátozza. Az életet, amelyet a lélek minden szinten újrateremt egészen addig, míg minden pillanatban teljes mértékben meg nem nyilvánítja önmagát – hiszen a lélek maga a szeretet.
A nagy eszme az, hogy a lét természetes állapota az öröm, és ezt mindig akkor tapasztaljuk meg a legteljesebb mértékben és a leggyorsabban, ha örömöt okozunk embertársainknak.
És vannak még ezekhez hasonló nagy eszmék...
Valójában te magad vagy a nagy eszme, és minél hamarabb megérted ezt, annál hamarabb tapasztalod és kinyilvánítod majd ezt a csodát.”
(Neale Donald Walsch)
(Neale Donald Walsch)