"Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít."
(Johann Wolfgang von Goethe)
Ma már nagyon sokan vannak meggyőződve arról − amit többek között a buddhizmus is tényként kezel −, hogy földi halálunkkal nem ér véget életünk és fejlődésünk. A test ugyan elpusztul, ám a lélek egy másik időben, helyen és testben folytatja küldetését. Lehetséges az újjászületés? Van élet az élet után? Ezek olyan kérdések, melyeket a tudomány évszázadok óta feltesz, a keleti vallások pedig tényként kezelik őket. Van-e egyáltalán igazságalapjuk? Ha alaposan megvizsgálunk egy-egy reinkarnáció-gyanús esetet, rálelünk olyan közvetett bizonyítékokra, amelyek alátámasztják a jelenség létezését.
A reinkarnációt és az abban hívőket gyakran éri az a támadás, hogy a lélekvándorlás nem létezhet, mert nincs rá megfelelő bizonyíték. És, mint tudjuk, sokan úgy gondolják, hogy amit nem lehet bizonyítani, az nem is létezik. A materializmusba kapaszkodó, tévhitben élő “vaskalapos” tudósok többsége vélekedik erről így, mellőzve azon emberek elbeszéléseit, akik meg vannak győződve arról, hogy az ő lelkük már egy vagy több vándorláson ment keresztül.
Bizonyíték. Ez a szó rendkívül szubjektív, ugyanis vannak, akik csak azt tekintik bizonyítéknak, amely közvetlenül bizonyítja a feltételezést, és vannak, akik a közvetett bizonyítékot is hitelesnek tekintik. Ha bepillantunk a modern fizika, kémia és csillagászat legújabb kutatási területeire, azt tapasztaljuk, hogy nem egy hipotézist közvetett módon bizonyítanak, mivel a technika jelenlegi állása szerint még nem rendelkeznek olyan műszerekkel, melyek közvetlenül mérik a bizonyítani kívánt feltételezést. Ezért olyan módszerekhez folyamodnak, hogy több különböző mérési megfigyelésből következtetik ki a tapasztalati tézist, mely mindaddig fennáll, míg fel nem bukkan egy antitézis. A matematika pedig használja az indirekt bizonyítást, ami azt jelenti, hogy tételezzük fel az ellenkezőjét, s amennyiben az nem nyer bizonyítást, úgy az előző állítás az igaz. A reinkarnáció sem holmi légből kapott gondolat, vagy pusztán feltételezés. Komoly, szavahihető emberekben, akiket a klinikai halál állapotából hoztak vissza, hirtelen emlékek merültek fel korábbi életeikből. Korábbi életére tehát számos ember emlékszik, ám némelyek csupán álomnak vagy képzelgésnek hiszik az ilyesmit. Aztán ott vannak az ún. regressziós hipnózisban történő visszavezetések is,amelyek többségét szakértők magnó-, illetve videofelvételen őrzik. Ezek a felvételek tehát szintén az előző életekről tanúskodnak, hiszen a mély, álomszerű hipnózisban lévő páciens hangosan számol be múltbéli események átéléséről. A vele a múltban történt cselekmények és események sorát a hipnózis során a jelenben megélt valóságként beszéli el, úgy írja le, mintha az most zajlana. A buddhisták hisznek a lélek újjászületésében, halhatatlanságában. A lélek elpusztíthatatlan, így a fizikai test halála után sem szűnik meg létezni. De a reinkarnáció létezésének realitását csak akkor ismerjük majd fel igazán, amikor egyre inkább azt érezzük, hogy a lelkünk súlyát kitevő 21 gramm hirtelen emelkedni kezd, és… (Forrás:látogatok.hu)