Csend...

"Hogy Isten akaratát megismerhessük, kell, hogy a lelki életben személyes tapasztalataink legyenek. - Hallanunk kell, hogy Isten személyesen szól hozzánk. Ha bennünk elhallgatott már minden más hang, ha elcsitultan, nyugodtan várjuk Őt, akkor lelkünk e csendjében meghalljuk Isten szavát:

"Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!"

(Zsoltárok 46, 11.)

"A csend kedvez az összeszedettségnek, Isten meghallgatásának, az elmélkedésnek. A lehetőség, hogy megízleljük a csöndet és töltekezünk vele, segíti, hogy késztetést érezzünk az imádságra. Illés próféta a Hóreb-hegy szélviharában, a földrengésben és mennydörgésben nem hallotta meg Isten szavát, viszont felismerte egy szellő fuvallatában. Isten sokszor a csenden keresztül beszél hozzánk, ám csak akkor, ha képesek vagyunk meghallani. A monostorok ezért váltak oázissá, amelyben Isten szól az emberiséghez. Jelképértékűek, mert, bár zárt területek, nyitottak az ég felé – hangsúlyozta a Szentatya.

A csend, a szépség, az egyszerűség és a fegyelem, amelyben a monasztikus közösségek élnek, annak a lelki harmóniának a tükörképe, amelynek megvalósítására törekszenek e közösségek. A világban számtalan ilyen lelki oázis található; Európában is. Vannak ősi időkre visszamenő alapítások, s vannak újabbak is. Ha a spiritualitás oldaláról tekintjük a léleknek e helyeit, a világ tartóoszlopait látjuk meg bennük. Nem véletlen, hogy sokan ellátogatnak a kolostorokba, sőt néhány napot ott is töltenek. A léleknek is meg vannak az igényei – fogalmazott a pápa.

Minden korban sok olyan férfi és nő volt, aki az imádságban teljesen Istennek szentelte életét. A szerzetesek gyakran természeti szépségekben gazdag helyeken alapítottak közösséget, dombok lejtőin vagy hegyek tövében fekvő tisztásokon, tóparton vagy a tenger mellett, esetleg szigeteken. E helyek mindegyikét két olyan tényező jellemzi, melyek rendkívül fontosak a szemlélődő élet számára: a teremtés szépsége, amely a Teremtő Istenre emlékeztet, valamint a csend."

"Tanuljuk meg mi is a csend szeretetét és az imádság művészetét." 
(XVI. Benedek pápa)