A fiatalság mércéje nem az életkor,
hanem a szellem és a lélek állapota:
az akarat és képzelőerő, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de
ha kialszik benned a lelkesedés,
akkor a lelked ráncosodik meg.
Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le
a föld porába, hanem a lelket is. Az ember akár
tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán,
a gondolatok és a dolgok szépségén;
nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal
várja: mi lesz holnap; szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy mint a reményeid,
olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad,
olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited; öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség,
az öröm, a merészség, a nagyság,
az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz
és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus
megeméssze a szívedet.
(Albert Schweitzer)