„ Ez a
világ olyan, mint egy híd. Haladj át rajta, de ne építsd rá a házad.”
(Indiai
mondás)
"Legyetek hát tökéletesek, amint a
mennyei Atyátok tökéletes." (Máté 5,48)
Ezek a szavak magukban foglalják teljes létfeladatunkat. Nem arról van szó, hogy forduljunk el a külvilágtól, hiszen a külvilág csupán a bensõnk tükörképe, ennélfogva bensõnknek egy része. A külvilág nem látszat vagy szemfényvesztés és nem is kísértés, hanem barát és segítõ az önmagunk Igaz Valójához vezetõ úton, a bensõ valósághoz. Életkörülményeink beszédesen megmutatják, milyen messzire jutottunk ezen a befelé vezetõ úton, miképpen azt is idejében és félreérthetetlenül megmutatják, amikor errõl az útról letérünk. Szükségünk van tehát a külvilágra a befelé vezetõ igaz út megtalálásában.
Ne hazudjuk le és ne is nézzük le létünk egyik felét - a külsõ világot -, mert nélküle nem tudnánk a tökéletességet elérni. Nem tudjuk létfeladatunkat végrehajtani, ha a külvilágot nem integráljuk harmonikusan létünkbe. Csak akkor tudunk biztonsággal haladni utunkon, ha mindkét lábunkat egyformán használjuk. Mindkét szélsõség hamis megjelenési forma: az anyagba rögzültség mint a sátán, az anyag feloldása mint Lucifer; aki a "Fényhozó", bennünket azonban lidércfényként akar eltéríteni az igaz útról. Amint ezt felismerjük, utunkat már biztonságosan folytathatjuk.
Miként mindkét lábunkat használva haladunk az úton, azonképpen kell haladnunk a szellemi úton is, a külsõ és a belsõ között egyensúlyozva. Befelé legbiztosabban a külvilágban végzett szolgálaton keresztül haladhatunk.
Ezek a szavak magukban foglalják teljes létfeladatunkat. Nem arról van szó, hogy forduljunk el a külvilágtól, hiszen a külvilág csupán a bensõnk tükörképe, ennélfogva bensõnknek egy része. A külvilág nem látszat vagy szemfényvesztés és nem is kísértés, hanem barát és segítõ az önmagunk Igaz Valójához vezetõ úton, a bensõ valósághoz. Életkörülményeink beszédesen megmutatják, milyen messzire jutottunk ezen a befelé vezetõ úton, miképpen azt is idejében és félreérthetetlenül megmutatják, amikor errõl az útról letérünk. Szükségünk van tehát a külvilágra a befelé vezetõ igaz út megtalálásában.
Ne hazudjuk le és ne is nézzük le létünk egyik felét - a külsõ világot -, mert nélküle nem tudnánk a tökéletességet elérni. Nem tudjuk létfeladatunkat végrehajtani, ha a külvilágot nem integráljuk harmonikusan létünkbe. Csak akkor tudunk biztonsággal haladni utunkon, ha mindkét lábunkat egyformán használjuk. Mindkét szélsõség hamis megjelenési forma: az anyagba rögzültség mint a sátán, az anyag feloldása mint Lucifer; aki a "Fényhozó", bennünket azonban lidércfényként akar eltéríteni az igaz útról. Amint ezt felismerjük, utunkat már biztonságosan folytathatjuk.
Miként mindkét lábunkat használva haladunk az úton, azonképpen kell haladnunk a szellemi úton is, a külsõ és a belsõ között egyensúlyozva. Befelé legbiztosabban a külvilágban végzett szolgálaton keresztül haladhatunk.