2013. január 25., péntek

A szellemi törvények - A szabadság törvénye


A szabadság törvénye az embert életének minden pillanatában a teremtés teljessége elé állítja, és szabadságot ad neki a választásra, ugyanakkor kötelezi is a döntésre. Már az is döntés, ha valaki nem dönt, s a következményeket mindenféleképpen õ viseli. Õ határozza meg a "belsõ képeket", amelyek életét meghatározzák. Szabadságában áll választani, hogy a felismerés királyi útja mellett dönt, vagy pedig a megszokott utat választja, amely a betegségen és szenvedésen keresztüli tanulás útja. A szabadságnak három szintje van:




1. Szabadság mint megszabadulás valamitõl.

Az embernek szabadságában áll léte bármely pillanatában kiszabadulni a vágyak rabságából. Akkor válik szabaddá, ha már semmire nincsen szüksége, felismervén, hogy a teremtés megadja mindazt, amire neki valóban szüksége van ahhoz, hogy az életet teljességében kifejezésre juttassa, hogy a teljességben éljen. Csak ekképpen szabadulhat meg az ember a birtokvágytól, felismervén, hogy minden birtoklás illúzió csupán. A világon senki semmit nem birtokolhat, minden itt marad, amikor távozunk. Kizárólag saját felismeréseinket vihetjük magunkkal, ezért is éltünk.
Igen fontos lépés a bírvágytól való megszabadulás útján az elengedés. Az igazi elengedés azt jelenti, hogy semmi olyat nem gondolok, nem mondok és nem teszek, ami hamis, gátló és zavaró.
Mindent el kell engednem, ami nem Igaz Valómhoz tartozik, még a régi tudatállapotomat is, melyhez a következõ érzések tartoznak: harag, félelem, gond, stressz, bûntudat, érzékenység, kisebbrendûségi érzés, önsajnálat, gyûlölet, irigység, bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh stb.
A következõ magatartásformák tartoznak hozzá: kényelmesség, hamisság, szeretetlenség, intoleran­cia, hûtlenség, ítéletek, fegyelmezetlenség, szenve­dély, rossz szokások, igények stb.
A következõ elvárások tartoznak hozzá: túlzott igények önmagammal, a többiekkel és az egész világgal szemben, vágy arra, hogy tiszteljenek, hogy megértsenek, hogy szükség legyen rám, hogy szeressenek, hogy keresztülvihessem az akaratomat, hogy több legyek, mint a többiek, hogy gyõzzék stb.
A következõ múlt tartozik hozzá: megcsontosodott elképzelések, túlhaladott program, elavult célok, normák, határok, neveltetés, környezeti befolyás, klisék, szerepek, negatív gondolkodás, negatív önkép, elvétett hivatás, betegség, szülõi kötöttség, partner, gyerekek, vagyon, karrier, test, megbántódások, sértõdések, csalódások, szegénység.
S végül a régi tudatállapothoz tartozik az önfejûség és az ego. Ahogy elengedem magam, kis énem beleolvad a NAGY ÉNBE, és ez a nagy én él és hat rajtam keresztül. Az ilyen ember valóban szabad, nem akar többé birtokolni, csupáncsak létezni és tenni azt, amit az élet rajta keresztül megvalósítani akar, ez pedig a tökéletes bizalomhoz, biztonsághoz és rendíthetetlen lelki nyugalomhoz vezet.

2. Szabadságomban áll valamit tenni

Szabadságunkban áll magunkat másoktól különálló egónak tartani, ennek megfelelõen önzõ módon élni, a teremtés szimfóniáját zavarni és ezzel diszharmóniát elõidézni, amely aztán megfelelõ sorscsapásként visszahullik ránk. Szabadságunkban áll azonban az is, hogy felismerjük önmagunkat az egész részeként, hogy felismerjük, miért is születtünk, és mindent elhagyjunk, amire feladatunk teljesítésében nincs szükségünk, és kizárólag életfeladatunkkal, missziónkkal foglalkozzunk, ennek tiszta szívvel, örömmel tegyünk eleget, és ekképpen teljes életet éljünk.

3. Az igazi szabadság


A szellemi törvények valóságosak, valóban hatnak, függetlenül attól, hogy hiszek-e bennük vagy sem. Tagadhatom õket, és megpróbálhatok ellenükben létezni, ám ekkor betegség vagy szenvedés formájában "korrepetálást" kapok a sorstól. Ám együtt is mûködhetek velük, harmóniában élhetek ezekkel a szellemi törvényekkel és az egyetlen erõvel, amely teremtette õket, s ekképpen teljes életet élhetek. A választás a kezemben van.
Ez az egyetlen igazi szabadság.

(Kurt Tepperwein)