A belső nyugalom felé

„Bocsáss meg másoknak! Nem azért, mert bocsánatot érdemelnek,

hanem azért, mert te megérdemled a belső békét!”

A belső béke a legértékesebb dolog, amelyet el tudunk érni, meg tudunk szerezni. Aki harmóniában tud élni önmagával, az harmóniában él az univerzummal is – fogalmazott Marcus Aurelius, aki tisztában volt azzal a hatalommal, amellyel felruház ez az állapot. Azonban nagyon nehéz megtalálni…

 

Senki sem tud segíteni minket abban, hogy ráleljünk vagy megőrizzük belső nyugalmunkat. Egyedül a saját gondolataink képesek azt befolyásolni, irányítani pozitív vagy negatív utakon. Ahhoz, hogy a nyomára akadjunk, nem kell elszigetelődnünk a világtól, a barátainktól, a családunktól, vagy egy eldugott helyre visszavonulnunk! Itt és most kereshetjük. Annyit kell tennünk csupán, hogy értékeljük, és teljes erőnkből összpontosítsunk arra, hogy belső békénket valóra váltsuk.

Egyszerűsítsd le az életed!

 

A modern élet egyfolytában „áram alatt tart”, és sose hagy időt magunkra, más tevékenységekre. Éppen ezért, le kell egyszerűsítened az életed, vissza kell venned a tempóból. Rengeteg dolog van, ami nélkül az életünk éppolyan szép és tökéletes lenne, ugyanis hajlamosak vagyunk fölösleges dolgokkal kitölteni az időnket. Érdemes lenne elgondolkoznod, mi az, ami pluszban van az életedben, és távolítsd el, mint ahogyan a stresszforrásoktól is szabadulj meg, zárd ki őket! Hogy megtaláld a lelki békét, fontos, hogy ne aggódj fölöslegesen, és ne is pazarold az energiád pluszban.

Irányítsd a gondolataidat!

 

A gondolatok azok, amelyek a szellemi állapotunkat irányítják, befolyásolják. Ezért, ha folyton negatív dolgokon elmélkedünk, pesszimisták vagyunk, feketében látjuk a világot, a belső nyugalmunk is egyre távolabb esik tőlünk. Mi a teendő? Az, hogy eláraszd magad pozitív gondolatokkal! Persze, ezt egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani, meditáció és önkontroll kell hozzá, de nem lehetetlen. Fontos, hogy megjegyezd: te döntöd el, mire gondolj és mit utasítsd vissza. Ha elérjük a belső békét, annál tovább már senki sem erőszakolhatja ránk a külvilág rabságát, vagy nem leszünk már áldozatai saját gondolatainknak.

Fogadd el magad olyannak, mint amilyen vagy, és fogadj el másokat is olyannak, amilyenek!

 

Az, hogy elfogadod a helyzetet, amiben vagy, vagy a jelenlegi állapotot, nem jelenti azt, hogy feladod. Azt jelenti, hogy tisztában vagyunk önmagunkkal, saját jellemünkkel, képességeinkkel és helyzetünkkel egy bizonyos pillanatban. Mivel a belső béke által tisztábban látjuk majd az életet, úgy leszünk képesek cselekedni, hogy nem változtatjuk meg önmagunkat.
Fentebb azt mondtuk, a belső békénk csakis tőlünk, saját gondolatainktól függ. Most kiegészítjük: a belső harmóniánk összefügg a körülöttünk lévő emberek jólétével is. Ha hidegen hagy minket a környezetünk, nem tudjuk felfedezni a belső békét sem. Azt kapjuk vissza, amit adunk, ezért ha jók vagyunk, a társaink is jók lesznek velünk.

Bocsáss meg, és szabadítsd fel magad a negatív gondolatok alól!

 

Csakis akkor lehetsz belül kiegyensúlyozott, ha megtapasztalod a megbocsátást. A megbocsátás az, amikor képes vagy felhagyni a múlttal, és kijavítod a körülötted lévőkről alkotott képet. Ha elfogadod a dolgokat úgy, ahogy vannak, könnyebb lesz megbocsátani, új lappal indulni és interakciókba lépni embertársaiddal. Azért fontos, hogy megbocsáss, mert míg haragszol vagy neheztelsz valakire, a gondolataid hozzá fűznek, ha akarod, ha nem. Az így létrejövő érzelmi kapcsolat bánattal, fájdalommal, negatív érzelmekkel tölt el. De ha megbocsátasz, nemcsak ettől a nyomasztó tehertől szabadulsz meg, hanem az illető személyt is feloldozod.

Légy aktív, tedd azt az életben, amit szeretsz! – de ne légy egoista.

 

Nem kell szerzetesnek, remetének vonulnod, hogy rátalálj a belső békére. Elég, ha azt teszed, amit szeretsz, amihez kedved van, légy aktív és örökmozgó, de sosem egoista. Amikor olyan dolgokba merülsz, amelyek elfeledtetik veled önmagad, tulajdonképpen megtaláltad a belső békét, és olyan dolgokra leszel képes, amelyekről nem is álmodtál.

És legalább annyira fontos, hogy ha megvan a belső béke, akkor tarts meg és ápold is azt! Ha naponta képes vagy közel 8 órát azzal tölteni, hogy a létfenntartásodért küzdesz, miért ne szánnál csak negyed órát a napból arra, hogy önmagaddal foglalkozz, és a belső egyensúlyodat gondozd? Mert teljesen mindegy, hogy mennyi pénzt viszel haza, ez úgysem hozza meg számodra a lelki nyugalmat, amelyre szükséged van. Viszont ha egy kevés időt is relaxálásra, pihenésre, kikapcsolódásra, merengésre szánsz, máris nagyobb esélyed van arra, hogy 100%-ban örülhess az életednek!

(forrás: filantropikum)