A szellemi törvények - Mit jelent a pozitív gondolkodás

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított gondolatkép. Elõbb ki kell gondolnom valamit, s az csak azután valósulhat meg. Az anyag nem más, mint az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja, átalakul.

Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia. Életkörülményeim létemet tükrözik, változtatni csak akkor tudok rajtuk, ha magam is megváltozom.
A problémák az élet által elénk állított feladatok. Valamennyi egy-egy ajándék számomra, mert a végén, ha megoldom, fontos felismerésre jutok.
Valamely feladat megoldására az a legjobb idõpont, amikor elém kerül. A következõ pillanat ugyanis már új feladatot hoz. Ha nem oldom meg a feladatot, hanem megpróbálok kitérni elõle, arra kényszerítem a sorsot, hogy megismételje a leckét, esetleg olyan idõben, ami a legkevésbé sem alkalmas, vagy olyan formában, ami végképp nem kellemes.
A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennélfogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé. A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra, és napközben újra meg újra rákapcsolódom az egyetlen tudatra, este pedig ellenõrzöm, mennyire sikerült saját mértékemhez tartanom magam, és mentálisan újraélni, mit nem sikerült még optimálisan megoldanom. Ekképpen azonnal megtisztogatok minden gondolatenergiát, mielõtt még sorscsapásként megvalósulhatna.
A sikertelenség mindig csak közbülsõ eredmény a végleges sikerhez vezetõ úton.
Bármit gondoljon is egy teremtõ a hit bizonyosságával, annak meg kell valósulnia. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.
Tudatom gyengesége, hogy egyidejûleg mindig csak egy gondolatot tudok kigondolni. Ha a helyes, a megfelelõ gondolatot gondolom, és azt megtarom, annak igazán nagy ereje lesz.

Ha a tudatunkban felmerülõ gondolat - legyen az akár kívánság, elképzelés vagy cél - rögzül a tudatban, és újra meg újra aktiválódik, hasonló vagy azonos erõket fog magához vonzani, és gondolatkomplexummá sûrûsödik. Másfajta gondolatok átformálódnak vagy kilökõdnek.
Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellõ ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitõl fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó gondolatok töltik meg. A Félelemérzet gondoskodik arról, hogy ez a gondolat újra meg újra aktiválódjon.
Ilyen esetben is csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká transzformáljuk, még mielõtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.

A gondolati fegyelem és a lelki higiénia két, nagyon fontos lépés fejlõdésünkben. Kincsek rejlenek valamennyiünkben, ám ahhoz, hogy ezeket a kin­seket felhozzuk a tudatunkba, és élni tudjunk velük, fejlõdnünk kell.
Képzelje el, hogy az ön belsejében egy hosszú irattekercs van, amelyre fel van írva, hogy hol találja meg a kincset. E nélkül az információ nélkül nem jutna a kincshez. Ki kell bontania ezt az irattekercset, és így tudja majd lépésrõl lépésre birtokba venni.

A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntõ különbség az, hogy az elõbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit. A hit pedig nem más, mint a belsõ bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat. A belsõ tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sõt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot és a lehetõsége­ket, melyeket az élet kínál neki.

(Kurt Tepperwein)