A fizikai, lelki és szellemi egészség
az erő, az energia állapota. Ez az, amely élettel tölti be az emberi tudat
rendszereit. Minél több bennünk az életenergia, annál magasabb tudatállapotban
vagyunk, annál közelebb vagyunk Önmagunkhoz, és a Logoszhoz (A Kozmikus Világegyetem
Isteni Teremtőjéhez). Ez az életenergia pedig nem más, mint az emberi lélek
minősége, mely egyenlő a bennünk élő önzetlen szeretettel.
Úgy mint minden látható dologban, az
emberben a lélek az, ami a formát és az életet egyesíteni képes. Ha a lélekben
az egyensúly felbomlik, akkor a szellem és az anyag, vagyis az élet és
megnyilvánulása nem tud szabadon összekapcsolódni egymással. Ekkor a harmónia
hiányáról, azaz betegségről beszélünk.
A betegség egy felszabadítási folyamat, mely minden statikus, megkövesedett ellensége. Vele szemben az ember helyes gondolkodása a nem ellenállás (ami nem egyenlő a megadással vagy feladással!). A betegség felszabadítja az embert a személyiség negatív "beidegződéseitől", hiedelemrendszerével átszőtt diszharmónikus működésétől.
Másképp szemlélve a betegség tisztulási folyamat is, egy felszabadulás lehet. Minden betegség az elfojtott lélek szabadon áramló életének blokkolásával alakul ki. A lélek életének zavartalanul, akadályok nélkül kellene átáramolnia a forma mindegyik részén az emberi lényben. Ha blokk alakult ki, akkor ennek feloldása a lélek felszabadítása lesz a szellem és a forma (fizikum) között. Lelkünk mindig a tökéletes boldogság és szeretet szintjén van, és ott rezeg nagyon magas frekvencián, csodálatos fényt bocsátva ki magából.
A betegség mindig jelzésként jelenik meg, hogy az anyagban (fizikai testben) maradt tudat felébredjen és kiemelkedhessen. Ha a lélek szabad áramlásában álló tudati blokk feloldódik, akkora az egész ember rezonanciája megemelkedik, ennélfogva egész lényének fénye is erősebb, ugyanakkor finomabb és tisztább lesz. A gyógyulás során a tudati blokk feloldódik, így a sűrű, nehéz, és alacsony rezgésszámú fizikai anyag rezonanciája, fénye és energiája emelkedik a gyógyult emberben, egyenes arányban a tudatszintje emelkedésével.
A betegség egy felszabadítási folyamat, mely minden statikus, megkövesedett ellensége. Vele szemben az ember helyes gondolkodása a nem ellenállás (ami nem egyenlő a megadással vagy feladással!). A betegség felszabadítja az embert a személyiség negatív "beidegződéseitől", hiedelemrendszerével átszőtt diszharmónikus működésétől.
Másképp szemlélve a betegség tisztulási folyamat is, egy felszabadulás lehet. Minden betegség az elfojtott lélek szabadon áramló életének blokkolásával alakul ki. A lélek életének zavartalanul, akadályok nélkül kellene átáramolnia a forma mindegyik részén az emberi lényben. Ha blokk alakult ki, akkor ennek feloldása a lélek felszabadítása lesz a szellem és a forma (fizikum) között. Lelkünk mindig a tökéletes boldogság és szeretet szintjén van, és ott rezeg nagyon magas frekvencián, csodálatos fényt bocsátva ki magából.
A betegség mindig jelzésként jelenik meg, hogy az anyagban (fizikai testben) maradt tudat felébredjen és kiemelkedhessen. Ha a lélek szabad áramlásában álló tudati blokk feloldódik, akkora az egész ember rezonanciája megemelkedik, ennélfogva egész lényének fénye is erősebb, ugyanakkor finomabb és tisztább lesz. A gyógyulás során a tudati blokk feloldódik, így a sűrű, nehéz, és alacsony rezgésszámú fizikai anyag rezonanciája, fénye és energiája emelkedik a gyógyult emberben, egyenes arányban a tudatszintje emelkedésével.
Ha nem komolyabb betegségről van szó,
akkor a fizikai test szintjén tudatszint emelkedéshez társulhatnak egyéb heves,
tisztító hatású tünetek is. Ezek nagyon rövid ideig, maximum néhány órát,
esetleg napig tarthatnak. Ilyenek például: jelentéktelen hőemelkedés, múló
fejfájás, hányinger, hányás, fájdalmak átmeneti felerősödése, hasmenés,
bőrkiütés, stb. Érzelmi labilitás és ok nélküli rövid lehangoltság is
előfordulhat. Jellegzetességük azonban, hogy amilyen hirtelen látszólag ok
nélkül jöttek, olyan gyorsan el is múlnak egyik napról vagy percről a másikra.
Ugyancsak hasonló tüneteket tapasztalhat az ember egy tisztító böjt alatt is,
ha ezt tudatosan teszi. Utána testileg, lelkileg egyaránt másnak érzi magát,
megkönnyebbülve és felszabadulva. Szintén a tisztító hatású tüneteket igazolja
a természetgyógyászatban az a közismert reakció, amit kezdeti rosszabbodásként
ismerünk a gyógyulási folyamat megindulásakor. De általánosan ismert a gyógyfürdőzők
"fürdőreakcióként" megjelenő tünetegyüttese is.
Tudatszint emelkedés nemcsak konkrét, fizikai szinten jelentkező betegségből való gyógyuláshoz társul, hanem az egyén által megélt komolyabb lelki traumákhoz, vagy krízisekhez is, melyből szinte teljesen új emberként "születik" meg, más világlátással, ézelmekkel és gondolatokkal. Ilyenkor általában átértékelődnek a vélemények, emberi kapcsolatok, és az ember teljesen máshogyan látja a dolgokat, önmagát és környezetét. Egész lénye sokkal "szelídebb", finomabb, harmóníkusabb és szeretetteljesebb lesz. Az átélt fájdalmak által megy át ezen az átalakulásokon és lesz alázatosabb, szerényebb, vagy mondhatnánk úgy is hogy egyben tapasztaltabb és edzettebb. Ha ez a szeretet, alázat, önzetlenség és szerénység tudással párosul az emberben, akkor megismerheti Önmagát, és rátalálhat az egységre, mely végtelen boldogsággal párosul, tudata közelíthet a Buddhi szint felé.
Az ember önmagával való szembesülését katarzisnak hívják. A mai kor embere ezt az élményt inkább csak irodalmi művekből ismeri. Erről szólnak a múlt egyik legnagyobb léleklátójának, William Shakespeare-nek a művei is, aki az ősi görög beavatási szertartások emlékét az újkori kultúrába hozta. Darabjai a lélek megtisztulásáról, vagy elbukásáról szólnak (Macbeth, Hamlet, Lear király, Otello). Az ember katarzis során megéli azt a szenvedést, lelkének legmélyebb "poklait", ahonnan már nincs tovább. Ha eljut erre a pontra, akkor lerázza magáról énjének legtaszítóbb negatív tulajdonságait, megnemesedve újjászületik. A katarzis minőségi változást szül, rendet teremt, az ember tudata transzmutálódik (változik, fejlődik), emelkedik.
Hamvas Béla, Keresztes Szent János és Böhme ezt az állapotot a "lélek sötét éjszakájának" nevezi. San Juan de la Cruz úgy írja le a lélek éjszakáját, hogy az akkor jön el, amikor Isten kapcsolatba kívánja hozni az embert az Isteni Szellemmel (Felsőbb Önmagával). Azt mondja, hogy ez a mélységes alázat és hála ideje, amely átalakítja a kétségbeesést szeretetté. Ezt fejezi ki a görög metanoja szó is, sőt a keresztény hit bűnbánata és megtérése is erre az állapotára utalhat. A latin mondás "Súly alatt nő a pálma" által szintén egyértelmű lehet az asszociációnk.
A katarzist a mai kor embere a betegség fájdalmában, szenvedésében éli át leginkább, - sajnos ezt sem tudatosan - így a lelki tisztulás (a szenvedés által) a test tisztulását is maga után vonja, amely a gyógyulását jelenti. Sajnos legtöbb esetben nem az árnyoldalunk megélésére és integrálására törekszünk, hanem a "megúszásra". Sokszor igen nehezünkre esik beismerni jellemhibáinkat, személyiségünk negatív aspektusait. Kevesen ismerjük a katarzis tudatszint emelő hatását és még kevesebb ember hajlandó keresztülmenni rajta, ugyanis ez a szembesülés mindig fájdalommal jár (lelki), és a legnagyobb őszinteséget követeli meg tőlünk.
De a betegség nem kell hogy szükségszerű legyen!
Mert a katarzis, a személyiség megtisztulása tudatosan is megélhető, önismerettel!
(Forrás: út önmagunkhoz.hu)
Tudatszint emelkedés nemcsak konkrét, fizikai szinten jelentkező betegségből való gyógyuláshoz társul, hanem az egyén által megélt komolyabb lelki traumákhoz, vagy krízisekhez is, melyből szinte teljesen új emberként "születik" meg, más világlátással, ézelmekkel és gondolatokkal. Ilyenkor általában átértékelődnek a vélemények, emberi kapcsolatok, és az ember teljesen máshogyan látja a dolgokat, önmagát és környezetét. Egész lénye sokkal "szelídebb", finomabb, harmóníkusabb és szeretetteljesebb lesz. Az átélt fájdalmak által megy át ezen az átalakulásokon és lesz alázatosabb, szerényebb, vagy mondhatnánk úgy is hogy egyben tapasztaltabb és edzettebb. Ha ez a szeretet, alázat, önzetlenség és szerénység tudással párosul az emberben, akkor megismerheti Önmagát, és rátalálhat az egységre, mely végtelen boldogsággal párosul, tudata közelíthet a Buddhi szint felé.
Az ember önmagával való szembesülését katarzisnak hívják. A mai kor embere ezt az élményt inkább csak irodalmi művekből ismeri. Erről szólnak a múlt egyik legnagyobb léleklátójának, William Shakespeare-nek a művei is, aki az ősi görög beavatási szertartások emlékét az újkori kultúrába hozta. Darabjai a lélek megtisztulásáról, vagy elbukásáról szólnak (Macbeth, Hamlet, Lear király, Otello). Az ember katarzis során megéli azt a szenvedést, lelkének legmélyebb "poklait", ahonnan már nincs tovább. Ha eljut erre a pontra, akkor lerázza magáról énjének legtaszítóbb negatív tulajdonságait, megnemesedve újjászületik. A katarzis minőségi változást szül, rendet teremt, az ember tudata transzmutálódik (változik, fejlődik), emelkedik.
Hamvas Béla, Keresztes Szent János és Böhme ezt az állapotot a "lélek sötét éjszakájának" nevezi. San Juan de la Cruz úgy írja le a lélek éjszakáját, hogy az akkor jön el, amikor Isten kapcsolatba kívánja hozni az embert az Isteni Szellemmel (Felsőbb Önmagával). Azt mondja, hogy ez a mélységes alázat és hála ideje, amely átalakítja a kétségbeesést szeretetté. Ezt fejezi ki a görög metanoja szó is, sőt a keresztény hit bűnbánata és megtérése is erre az állapotára utalhat. A latin mondás "Súly alatt nő a pálma" által szintén egyértelmű lehet az asszociációnk.
A katarzist a mai kor embere a betegség fájdalmában, szenvedésében éli át leginkább, - sajnos ezt sem tudatosan - így a lelki tisztulás (a szenvedés által) a test tisztulását is maga után vonja, amely a gyógyulását jelenti. Sajnos legtöbb esetben nem az árnyoldalunk megélésére és integrálására törekszünk, hanem a "megúszásra". Sokszor igen nehezünkre esik beismerni jellemhibáinkat, személyiségünk negatív aspektusait. Kevesen ismerjük a katarzis tudatszint emelő hatását és még kevesebb ember hajlandó keresztülmenni rajta, ugyanis ez a szembesülés mindig fájdalommal jár (lelki), és a legnagyobb őszinteséget követeli meg tőlünk.
De a betegség nem kell hogy szükségszerű legyen!
Mert a katarzis, a személyiség megtisztulása tudatosan is megélhető, önismerettel!
(Forrás: út önmagunkhoz.hu)