2013. július 29., hétfő

A karma tükre - "Ki mint vet, úgy arat."



Azt mindenki tudja, hogy a karma tetteink visszaható következményeit jelenti: aki jót tesz, az jót kap viszonzásul, aki rosszat tesz az a rosszat. Hogy mit is jelent ez a valóság mezején jól ábrázolja az alábbi valós történet:





Andrea szerető, elfogadó és támogató családban nőtt fel, ahol szülei mindig az erősségeit dicsérték, hangsúlyozták. Ennek köszönhetően jól tanult, sikeres volt az iskolában, jó eredménnyel zárta középiskolás tanulmányait. Egyedüli gyermekként szülei minden figyelmét megkapta, nem is nagyon voltak baráti kapcsolatai.
A tanulásnak és az ismeretszerzésnek szentelte idejét, de sokat törődött testével is rendszeresen edzett és sportolt. Szülei büszkeséggel szemlélték és dicsérték küllemét és jellemét. Andrea valóban szemrevaló és rendkívül intelligens fiatal leányként, sok hódolóra talált tanárai és társai körében. Ő élvezte az általános elismerést, szerette a figyelmet és a sok pozitív visszajelzést. Az egyetemet rajongók és hódolók gyűrűjében fejezte be úgy, hogy 24 éves koráig egyetlen igaz barátra vagy párkapcsolatra sem tett szert soha.
Mindig csak ő volt a figyelem központja, általános alapérzésévé vált, hogy őt tisztelik és becsülik. 24 éve alatt soha egyetlen percre sem figyelt másra vagy másokra, csak önmagára. Szépségének és okosságának köszönhetően azonnal és könnyen szerzett munkát, ahol ismételten mindenki tovább rajongott „érte”, de már nem élvezte úgy mint korábban. Megérezte az űrt és a távolságot önmaga és a róla alkotott idealizált kép között. Amit szerettek benne, az egy eltúlzott fantáziakép volt – legalább is így érezte.
Elkezdte gyűlölni szépségét és tehetségét.
Hibáztatta szüleit, amiért közgazdászt és „pénzügyi szakértőt” csináltak belőle, és miközben egy nagyvállalat pénzügyeit intézte, esténként rúdtáncos és sztriptíztáncos tanfolyamra járt, amiről természetesen nem tudtak kollégái. Úgy érezte csak akkor önmaga, ha teljesen levetkőzik, ha lemezteleníti önmagát. Inni kezdett, és féltve őrzött, magasra tett önbecsülését, egy részeg tengerparti nyaralás szobapincérével tiporta porba. Ezután már gyűlölte magát és az életét, ágyrajáró lett, minden férfival lefeküdt aki az útjába került. Szánalmasnak tartotta őket és magát is. Öngyűlölete odáig fajult, hogy a takaros széparcú lányból, 33 éves korára kócos, puffadt arcú, elhízott, lestrapált nő lett.
Nem értette, hogyan jutott idáig, miért nem jutott neki szerelem, házasság, család. A sorsot és szüleit hibáztatta mindenért.
Ekkor ajánlotta neki, valaki menjen el a híres zarándokútra, AZ Útra: a Caminora. Ezen az úton eszmélt magára. Ez volt az a hely, ahol valódi útitársakra lelt. Ahol maga helyett, életében először valóban másokra figyelt, ahol másokat támogatott, bíztatott, szeretett, segített. Itt értette meg, hogy azt kapjuk vissza amit adunk, és miután ő soha életében soha senkinek semmit nem adott, ezért nem is kapott vissza semmit, csak üres csodálatot, felszínes elismerést.
Mikor hazatért, feladta pénzügyi vezetői állását, és egy bárban kezdett dolgozni. Egész idejében másokra figyelt, megtanulta meghallgatni mások történeteit, élethelyzeteit. Miután megtanult hallgatni és figyelni másokra, pszichológiát kezdet tanulni, és végül életvezetési tanácsadó, az ország egyik elismert vezető coacha lett. Átváltozása meghozta magánéletében is a változást, szerelmes lett egy férfiba, akit ő választott és ő tüntetetett ki figyelmével, szerelmével. Az állandó kapás helyett, megtanult adni, és mérhetetlenül sokat kapott vissza cserében. Három gyermek boldog édesanyjaként, egy szerelmes férj és egy boldog élet birtokosa.

Ma ezt vallja az életről:

Az élet pontosan olyan mint egy tükör, megnézheted magad benne. Ha nem kapsz semmit, nem adtál semmit. Ha nem figyelnek rád, te sem figyelsz másokra. Ha egyedül vagy, te nem keresed mások társaságát. Ha bőségben akarsz élni, tanulj meg a bőségben osztozni másokkal. Ez a karma tükre. Mindenki azt kapja, amit előbb megtanult odaadni másoknak.
(Tarr Bence László)