Azt mindenki tudja, hogy a karma tetteink visszaható
következményeit jelenti: aki jót tesz, az jót kap viszonzásul, aki rosszat tesz
az a rosszat. Hogy mit is jelent ez a
valóság mezején jól ábrázolja az alábbi valós történet:
Andrea szerető,
elfogadó és támogató családban nőtt fel, ahol szülei mindig az erősségeit
dicsérték, hangsúlyozták. Ennek köszönhetően jól tanult, sikeres volt az
iskolában, jó eredménnyel zárta középiskolás tanulmányait. Egyedüli gyermekként
szülei minden figyelmét megkapta, nem is nagyon voltak baráti kapcsolatai.
A tanulásnak és az
ismeretszerzésnek szentelte idejét, de sokat törődött testével is rendszeresen
edzett és sportolt. Szülei büszkeséggel szemlélték és dicsérték küllemét és jellemét.
Andrea valóban szemrevaló és rendkívül intelligens fiatal leányként, sok
hódolóra talált tanárai és társai körében. Ő élvezte az általános elismerést,
szerette a figyelmet és a sok pozitív visszajelzést. Az egyetemet rajongók és
hódolók gyűrűjében fejezte be úgy, hogy 24 éves koráig egyetlen igaz barátra
vagy párkapcsolatra sem tett szert soha.
Mindig csak ő volt a
figyelem központja, általános alapérzésévé vált, hogy őt tisztelik és becsülik.
24 éve alatt soha egyetlen percre sem figyelt másra vagy másokra, csak
önmagára. Szépségének és okosságának köszönhetően azonnal és könnyen szerzett
munkát, ahol ismételten mindenki tovább rajongott „érte”, de már nem élvezte
úgy mint korábban. Megérezte az űrt és a távolságot önmaga és a róla alkotott
idealizált kép között. Amit szerettek benne, az egy eltúlzott fantáziakép volt
– legalább is így érezte.
Elkezdte gyűlölni
szépségét és tehetségét.
Hibáztatta szüleit,
amiért közgazdászt és „pénzügyi szakértőt” csináltak belőle, és miközben egy
nagyvállalat pénzügyeit intézte, esténként rúdtáncos és sztriptíztáncos
tanfolyamra járt, amiről természetesen nem tudtak kollégái. Úgy érezte csak
akkor önmaga, ha teljesen levetkőzik, ha lemezteleníti önmagát. Inni kezdett,
és féltve őrzött, magasra tett önbecsülését, egy részeg tengerparti nyaralás
szobapincérével tiporta porba. Ezután már gyűlölte magát és az életét,
ágyrajáró lett, minden férfival lefeküdt aki az útjába került. Szánalmasnak
tartotta őket és magát is. Öngyűlölete odáig fajult, hogy a takaros széparcú
lányból, 33 éves korára kócos, puffadt arcú, elhízott, lestrapált nő lett.
Nem értette, hogyan
jutott idáig, miért nem jutott neki szerelem, házasság, család. A sorsot és
szüleit hibáztatta mindenért.
Ekkor ajánlotta neki,
valaki menjen el a híres zarándokútra, AZ Útra: a Caminora. Ezen az úton
eszmélt magára. Ez volt az a hely, ahol valódi útitársakra lelt. Ahol maga
helyett, életében először valóban másokra figyelt, ahol másokat támogatott,
bíztatott, szeretett, segített. Itt értette meg, hogy azt kapjuk vissza amit adunk, és miután ő soha
életében soha senkinek semmit nem adott, ezért nem is kapott vissza semmit,
csak üres csodálatot, felszínes elismerést.
Mikor hazatért, feladta
pénzügyi vezetői állását, és egy bárban kezdett dolgozni. Egész idejében
másokra figyelt, megtanulta meghallgatni mások történeteit, élethelyzeteit.
Miután megtanult hallgatni és figyelni másokra, pszichológiát kezdet tanulni,
és végül életvezetési tanácsadó, az ország egyik elismert vezető coacha lett.
Átváltozása meghozta magánéletében is a változást, szerelmes lett egy férfiba,
akit ő választott és ő tüntetetett ki figyelmével, szerelmével. Az állandó
kapás helyett, megtanult adni, és mérhetetlenül sokat kapott vissza cserében.
Három gyermek boldog édesanyjaként, egy szerelmes férj és egy boldog élet
birtokosa.
Ma ezt vallja az
életről:
Az élet pontosan olyan mint egy tükör,
megnézheted magad benne. Ha nem kapsz semmit, nem adtál semmit. Ha nem
figyelnek rád, te sem figyelsz másokra. Ha egyedül vagy, te nem keresed mások
társaságát. Ha bőségben akarsz élni, tanulj meg a bőségben osztozni másokkal.
Ez a karma tükre. Mindenki azt kapja, amit előbb megtanult odaadni másoknak.
(Tarr
Bence László)