Minden gyógyulás szellemi gyógyulást is
jelent. Bosszúság, harag vagy irigység ellen nincs gyógyszer, itt csupán a
tudat megváltozása segít. A gyógyulás azt jelenti tehát, hogy az eltévelyedett
tudatot ismét az egyetlen erõre, minden létezõ egységére irányítjuk. A
gyógyulás tehát mindig "tudati növekedést" jelent.
Az "eltévelyedett" tudat mindenekelõtt a tudatlanság vagy hiányos információk következménye. Ha fel akarom számolni a tudatlanságot, elsõ lépésként keresésére kell indulnom.
Ám nem elég csupán tudásra szert tenni, hanem a szellemi vakságot is gyógyítani kell, ami megakadályozza, hogy a tudás bölcsességgé váljon. Nem csupán testünk gyógyításáról van tehát szó, hanem a cél az, hogy lelkünk is egészséges legyen, azaz "egész és oszthatatlan". Valójában elszakíthatatlan részei vagyunk az Egésznek, a legmagasabb tudatnak. A lelki egészség tehát azt jelenti, hogy ismét ennek az egységnek a tudatában élünk. Ezzel a látszólagos elkülönülés fájdalma megszûnik. A test csak a "nem egészséget" tükrözte vissza.
Ám nemcsak lelkem gyógyításáról van szó, hanem egyben arról is, hogy individuális lelkem egyesüljön a világlélekkel. Akkor vagyok valóban gyógyult, ha ez az egység ismét helyreállt.
Ezt a lelki egészséget úgy érhetjük el, ha megszüntetjük a "belvilág-szennyezõdést", és rendszeres lelki higiénia gyakorlásával tisztán tartjuk belsõ világunkat, megszabadítjuk a negatív gondolatoktól, nyomasztó érzésektõl, a féktelen ösztönöktõl és a meggondolatlan beszédtõl és cselekedettõl. Lelkem tiszta tükrében csak így tud Isten képe zavartalanul tükrözõdni.
Ám nem elég a testet és a lelket gyógyítani, hanem végül sort kell keríteni a szellem gyógyítására, s ezzel megszentesülni. Mihelyt ugyanis Isten közvetlen közelébõl cselekszem, minden tettem megszentelõdik. Megszentesülni nem többet, de nem is kevesebbet jelent, mint a legmagasabb tudattal való egység tudatában élni és ebbõl az egységbõl cselekedni. A kegyelem törvénye értelmében életem bármely pillanatában "hazatérhetek".