Az újraszületés filozófiájának sokak
számára legnehezebben emészthető része a karma kérdése. Karma, más néven az ok
és okozat törvényszerűsége, az egyéni elrendeltség, az egyéni felelősség
elegánsan egyszerű megfogalmazása.
A leggyakrabban elhangzó vád a
reinkarnáció ellen, hogy az embert megfosztja szabad akaratától. Hiszen ha
igaz, hogy előre elrendelt végzettel születünk, ugyan mi értelme van bármiféle
emberi iparkodásnak? Ennek éppen az ellenkezője érvényesül a ciklikus
újraszületés rendszerében. A lélek testen kívüli állapotában pontosan tudja,
milyen előélettel rendelkezik, mit és hogyan kell korrigálnia a következő
születés által kapott lehetőség segítségével. Tehát egy bizonyos pontig, és
éppen a lélek korábbi döntése által, tényleg elkészül a színpad a lélek újabb
drámájához, de a szuverén emberi akarat szüli a végső döntést, hogy az elébe
küldött lehetőségeket, előnyöket vagy éppen tragikusnak tűnő fogyatékosságot
miképpen építi bele életképébe. Ebből adódik aztán az ember és ember közötti,
látszólag véletlen különbségek világos magyarázata és még valami, ennél sokkal
fontosabb is: annak felismerése, hogy minden negatívum, hátrány, tragédia
voltaképpen semmi más, mint hatványozott lehetőség a lelki fejlődésre, múltbeli
tartozásaink kiegyenlítésére.
Nem az a fontos, mi történik velünk, hanem
az, hogy hogyan reagálunk a történtekre. A legnagyobb tragédiából is lehet
valami pozitívat építeni, és nincs az a kolosszális lehetőség, amelyből csapdát
ne kovácsolhatna az elvakult önhittség.
Amikor aztán a lélek lerázza magáról a
fizikai lét korlátait, azonnal ismét az Egészet látja, múlt, jelen és jövő
holografikus teljességének birtokosa lesz. Pontosan tudja, mi az, amit elért az
éppen lezárult fizikai élet során, és mi az, amit egy másik, hasonló lehetőség
alkalmával kell majd megvalósítania.
A szabad akarat a Teremtés legnagyobb
ajándéka, a világegyetem formáló ereje. Aki egyszer átéli múltbeli létezéseinek
csodálatosan precíz és logikus összefüggéseit, azonnal felismeri, hogy az
Univerzum mozgató rugója nem a büntetés, hanem a szeretet, az. élet pedig nem
szenvedés, hanem ajándék, lehetőség, kegyelem.
(Bistey Zsuzsa)