Az energiavámpírok
olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így
mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek
maguknak.
Ennek elsősorban az az
oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, ami alapvetően minden embert
táplál. Egy gyermeknek mikor megszületik, sokáig csak egyetlen külső
energiaforrásra van szüksége ahhoz, hogy életét kibontakoztassa, és ez az őt
tápláló anya. Ha egy gyermek megkapja a megfelelő figyelmet ettől a forrástól,
akkor még a leválás után nagyon sokáig nincs szüksége más külső
energiaforrásra. Ha megnézünk egy 3 és 7 év közötti gyereket, azt látjuk,
szakadatlan fel és alá rohangál; hihetetlen mennyiségű energiája van. Szabadon
nyeri ezt az erőt környezetéből. A nehézség inkább pont az, hogy ezt a rengeteg
energiát hogyan tudja levezetni. Felnőtt korban viszont éppen az ellentéte
alakul; sok ember már nem képes a környezete szabadon nyújtott
energiaforrásaiból táplálkozni, ezért állandó és örökös figyelemre van szüksége
másoktól.
Az energiahiányos ember
nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus
depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában
tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is
nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan
arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá.
Hogyan ismerhetjük fel?
Az energiavámpírt
legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy ha valamilyen baja van, akkor azt
soha meg sem próbálja saját maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással.
A problémát azonnal valaki mással is meg akarja osztani. Mindegy milyen módon:
lehet telefonon, lehet személyes találkozás útján is. „Tehát az történt, hogy…”
és mondja másnak a gondját, baját. És azzal, hogy ezt elmondja, egyetlen egy
dolgot akar, a másik ember figyelmét.
Majd a második helyen a
sajnálatát, a harmadik helyen pedig azt, hogy a másik ember oldja meg az ő
problémáját valahogy. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan
gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Ekkor nyilván nem
is képes semmilyen külső segítséget vagy megoldást elfogadni, de mindenképpen
energiát kiköveteli magának. Az energiát, hogy sajnálj engem, figyelj rám,
érezz pontosan ugyanúgy, mint én.
Milyen kérdéseket tesznek fel az energiavámpírok?
Például, ugye milyen
szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre
mi ilyen dolgokat mondunk, hogy ez nagyon szörnyű, hogy veled történik. Hogy
borzasztó, hogy veled történik, és mennyire sajnállak téged. És ilyenkor
nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket
gyengíti. És minél több ilyen együtt-érző kijelentést tud kierőszakolni magának
egy energiavámpír, annál több energiát nyer általa. Tehát folytatja: „Most mit
tennél a helyemben?” vagy „sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra
maradok”. És erre mondjuk, dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk,
támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. Mind-mind a szó szoros értelmében
energiát rabol tőlünk.
Ennek a vampirizmusnak
borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki
alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt, ő a teljes
érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal
az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után,
ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem
azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Mi is
átvettük, és így magunk is energiahiányosnak érezzük magunkat.
Ez érzések szintjén
azzal járhat, hogy fájni kezd a fejünk, illetve először feszültséget és
idegességet kezdünk érezni. Nem feltétlenül azért, mert amit mond az idegesítő,
hanem az egész lényében van valami idegesítő. És mondható, hogy ezeket a
vámpírokat viselkedésszinten általában sokszor jellemez egy túlzott érdeklődés,
túlzott figyelem, amikor a másik emberre „cuppannak”, szinte belemásznak az
ember „aurájába”. Rámászik, nyomul, és kérdez, és mondja, mondja, mondja. És
nem lehet leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember
mintha megfulladna a másik puszta jelenlététől, és feszültség, idegesség, majd
fejfájás keletkezik. Van, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána
egy óráig fáj a fejünk. Mert annyi mindent zúdított nyakunkba, hogy már nem
tudjuk elviselni. Ő pedig jól érzi magát ettől. Mi pedig közben fulladhatunk,
köhöghetünk, mintha influenzásak lennénk, és amint leteszi a telefont, elmúlnak
a tüneteink. Csak a kimerültség, levertség, marad miután letesszük a telefont.
Hogy tudunk védekezni
ellene? Hogy tudunk feltöltődni?
A legtöbb ember
egyszerűen úgy védekezik az ilyen energiavesztések ellen, hogy ezután
önkéntelenül ő is „leszívja” másét. Miután találkozott egy energiavámpírral, és
őt leszívták, és ő is energiavesztett állapotba került, akkor elkezdi a frissen
hallott problémát tovább mondani. Hogy képzeld, az előbb felhívott x.y. és
ugyanazt a történetet elkezdi mesélni. Sajnálatot és figyelmet akar a másiktól.
Mert a FIGYELEM AZ ENERGIA. És a figyelem az energiaátadásról szól. Nemcsak az
érzelmek szintjén zajlik a kommunikáció, A FIGYELEM KONKRÉTAN FINOM ENERGIA
ÁRAMLÁST IS JELENT. Amikor egy másik emberre figyelek, és vele gondolatban
kapcsolatban vagyok, akkor az én finom energiatestem megnyílik a másik ember
finomenergia testére, pusztán a figyelemmel. VAN EGY FINOMENERGETIKAI MEZŐ,
MONDHATJUK, HOGY NEM A TUDATI SZINTEN, HANEM A KOLLEKTÍV TUDATI SZINTEN, És az
ember EZEN A CSATORNÁN ÁT RABOLJA EL AZ ENERGIÁT. De hívhatjuk ezt
figyelemenergiának is. A figyelem a központja, és nem a csatorna, ahol ez az
energia elszipkázódik.
Tehát a védekezés egyik
módjaként nagyon sok ember egyszerűen továbbadja a problémát, hogy a másik
ember neki adjon energiát a figyelmével. EGYÉBKÉNT LEGTÖBBSZÖR A SZÜLŐ-GYEREK
KAPCSOLATBAN FORDUL EZ ELŐ, ahol gyakran az idősebb szülők, akik nehézségekkel
küzdenek, felhívják a saját gyerekeiket, és csak árad belőlük a panasz, a
panasz. Persze ez fordítva is lehet.
Még egyszer röviden, az
energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak.
SOHA EGYETLEN POZITÍV gondolatuk nincs, BENNÜNKET LELKI SZEMETESLÁDÁNAK
HASZNÁLNAK.
És semmi másra nincs
szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik
meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle
kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást
nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy
velünk mi van. Mindjárt azzal kezdi, hogy azért telefonálok, mert képzeld el,
hogy mi történt velem, és mondja és mondja.
Mindenki lehet
energiavámpír
Időről időre minden
ember beleesik ebbe a hibába, így ez nem azt jelenti, hogy egy TELJESEN
NORMÁLIS EMBER NEM VISELKEDHET ÍGY, nyilván ha nagy baj ér bennünket,
problémák, akkor mi is beleesünk az energia-vampirizmus jelenségébe. Bátran
lehet azt mondani, hogy ez egy általános dolog, mert az embernek szüksége van
arra, hogy elég figyelmet, és szeretetet kapjon. És ilyenkor csak arra van
szüksége, hogy te adjál, és adjál. NAGYON SOK PÁRKAPCSOLAT MŰKÖDIK ÍGY.
Mondhatjuk, hogy a rossz házasságokban csak az egymás energiáinak a folyamatos
rablása történik. Ahol egy házaspár semmi másra nem használja a másikat,
minthogy valakinek elmondhassa a gondját, baját, panaszát. A másik a saját
gonddal, bajjal, panasszal reagál. Így aztán gyakorlatilag két ember semmi mást
nem csinál, csak folyamatosan panaszkodik, így mind a kettő energiavesztett,
erőtlen, és csakis azért, mert egymás energiáit folyamatosan szívják el. Ezzel
egymást ugyan táplálhatják ideig-óráig, de általában mindig több fogy el, mint
amennyi újra generálódik.
Persze mondhatjuk, hogy
egy párkapcsolatban ilyenkor a másik fél reagálhat úgy, hogy de kinek másnak
mondhatnám el a gondom bajom? Kinek panaszkodhatnám ki magam? Kivel lehetnék
őszinte, ha nem veled, az életem párjával? És ez mind rendben is van, hiszen
jóban rosszban tényleg együtt lehetünk, csak a helyes mértéket kell megtalálni,
hogy meddig akarunk panaszkodni, vagy mit várunk a másiktól. Az ilyen
kapcsolatokban a panaszkodó fél általában nem segítséget akar, csak energiát.
Nem engedi, hogy segítse a másik fél, hanem csak panaszkodni akar.
Sokszor esnek az
energiavámpírok áldozatai abba a hibába, hogy a panaszok meghallgatása után,
meg akarják oldani a vámpír problémáját. NAGYON FONTOS, HOGY ITT NEM TANÁCSOLNI
KELL, HANEM CSELEKVÉSRE KELL KÉSZTETNI. Olyan kérdésekkel, mint: MIT FOGSZ MOST
TENNI? És ha nem tudja, akkor nem meg kell neki mondani, hogy mit tegyen
mondjuk akkor, ha a felettese megalázza, hanem kérdéseket feltenni. Például ki
lehetne az, aki neked ebben a helyzetben segíteni tudna, és mivel? A cél az,
hogy aki ebbe az energiavesztett állapotba ragadt, azt cselekvésre kell
késztetni, és nem dönteni kell helyette. Mert éppen erre játszik az
ENERGIAVÁMPÍR, hogy ne ő oldja meg a problémáját, hanem mások oldják meg
helyette.
Sok ember nem azért
lesz ENERGIAVÁMPÍR, mert az akar lenni. Hanem mert egyszerűen OLYAN
ENERGIAVESZTETT ÁLLAPOTBAN VAN, HOGY NINCS MÁS MÓDJA, LEHETŐSÉGE, MINTHOGY
EHHEZ FORDULJON. Ez egy önkéntelen viselkedés. Csak az a nehéz, amikor
valakinek, ez rendszeres vagy állandó szokásává válik. Például ha valakit
felhívja az anyukája minden este, hogy fél órát panaszkodjon a telefonban. Vagy
tudod, hogy barátnőd minden nap 7-kor felhív, és hogy arról fog beszélni, hogy
mennyire csalódott a jelenlegi párkapcsolatban, és hogy neki miért nem jön
össze. EZ TIPIKUS ENERGIAVÁMPÍR VISELKEDÉS.
A világban egyébként az
emberek egyharmada energiavámpír, akik pusztán mások energiából élnek, és a
saját problémáikat folyamatosan másokkal oldatják meg. Legtöbbször érzelmi
zsarolás útján. És sajnos a párkapcsolatok nagy része is ilyen. Nagyon sok
ember arra használja a párkapcsolatát, hogy onnan nyerjen energiát, figyelmet.
A FIGYELEM ADÁSA LEHET NAGYON JÓ DOLOG, DE CSAK ABBAN AZ ESETBEN, HA ÖNKÉNTES.
Ha magamtól eszembe jut, hogy virágot vigyek a feleségemnek, és ez jól esik, és
pozitív érzéseket kelt, és energetikailag is töltődik, az mindenki számára
teljesen rendben van. De ha ő kierőszakolja, mondván „te soha nem hozol nekem
virágot, nem figyelsz rám”, ez már energiavampirizmus.
(Forrás: angyalforras)