2013. szeptember 25., szerda

Kozmikus távlatok




Az emberek ősidők óta próbálták megfejteni s értelmezni az Univerzumot. Feltekintettek az éjszakai ég csodaszép Menny-kárpitjára s elkezdték tanulmányozni a látottakat, kémlelni a változásait, rezzenéseit.




Találkoztak a Világegyetem elsődleges elemi erőivel, formáival, amelyekre a Kozmosz fundamentumai épülnek s megpróbálták visszatükrözni e Mindenség örök titkait a csillagain keresztül, akikben Isteneket láttak, ők pedig az idők kezdete óta hirdetik a létezést. Bennük ragyog az elmúlt évmilliók, évmilliárdok üzenete, az egységes ősértelem, mely önmagára döbbent, majd szüntelen spontán teremtéslázának szikráiban kiformálta a halandó, ám mégis állandóan megújuló anyagot, ennek a csúcsalkotása lett az ember, mely ereiben Isten vére lüktet. Hamar reájöttünk tehát, hogy létezik egy emberfeletti isteni erő, mely az egész Világegyetemet, egybeöleli a legapróbb zugáig, ahol minden mindennel összefügg, ahol semmi s senki nem idegen. E kozmikus szuperélőlénynek egységes öntudata van, ami mindent irányít, vezérel, tehát érez, gondolkozik, növekszik s fejlődik, ez az univerzális evolúció minden létező részére reávetül -- legyen az a legapróbb szubatomi récsecske vagy a leghatalmasabb csillagóriás -- azaz részei vagyunk egy jóval hatalmasabb, szélesebb rendű organizmusnak, mint a bolygónknak. Az ember, mint magasabb szerveződés s lény, olyan a sejtjeink számára, mint a csillagos égbolt az ember számára: körülvesz, tartalmaz, átölel s egybefog. Az ember makrokozmosz -- sejtjei mikrokozmosza számára. Amidőn saját sejtjeink világába tekintünk az olyan, mint midőn egy kozmikus hegytető széléről nézünk le, ahogyan a Teremtő pillant alá a csillagokra: a hegycsúcs szédítő zuhanást idéz fel bennünk, egy eltemetett, más világ emlékét. S valóban érdemes összevetni: szervezetünk kb. 50 billió (50X10^13-on) sejtet tartalmaz, a Tejútrendszer -- a mi galaxisunk -- pedig megközelítőleg ötszázmilliárd (50X10^10-en) csillagot rejt magában. Szervezetünk tehát ezerszer annyi sejt szerveződése, mint ahány csillagból tevődik össze a Tejútrendszer! Kozmikus távlatok tárulnak fel előttünk, ha belelátunk a sejtjeink világba. Az ember szinte olyan önmaga sejtjei számára, mint az élő, egységes Univerzum. Az Isten az ember számára a legmagasabb szerveződés, az életszövetség uralkodó lénye, sejtjeink számára tehát istenek, magasabb szerveződésű s fokú lények vagyunk! Hogy mi a tanulság ebből? Amidőn az ősi kor emberei az eget fürkészték csodálattól átitatott kíváncsisággal, helyesen ítélték meg, hogy a csillagok istenek s az egész hatalmas Világegyetemet egy főisten uralja, aki mindent irányít s részei vagyunk, sőt minden létező dolog egy vele. Akárcsak a sejtjeink velünk. Ennek pedig óriási jelentősége van. Bármit teszünk, akármit cselekszünk az hatással van az egész Univerzumra, még ha csak aprócska változást is idéz elő. Ki tudja... talán a kicsinyke folyamat teljes kozmikus láncreakcióhoz fog vezetni. A képességed megvan hozzá.
(Koncz Hunkürthy Attila)