Ha
meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Teremtés
egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség különböző szent
hagyományaiban, akkor először is segítségül kell hívnunk egy olyan univerzális
rendszert, mely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét.
A
Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség
össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, komparatista módszerekkel
összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének
alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút
princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-,
vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló
és annak hátterében megbúvó univerzális
rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ
összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere,
mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja,
és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy
a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában.
Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb
rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre,
mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris,
kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll. Ebből következik, hogy a Hermetika
bár saját rendszerét abszolútnak tekinti és a teljességre törekszik, mégsem
tudja megvalósítani azt, hiszen lehetetlenség egy adott univerzális idea teljes analógiás azonosságait
megnevezni, hiszen fel kéne sorolnunk az összefüggésbe hozható filozófiák,
vallások, hiedelmek, hagyományok és tudományok összes egy azonos elvre utaló
elemét.
Ahhoz,
hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai
szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai
Hermetizmust, Misztikát, Ezoteriát és Tradíciót, továbbá a nem európai
ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai
Ji-King, taoista Alkémia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus
hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a
görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen
belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy
alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát
is. Így a teljesség kedvéért végig kell szaladnunk Európa ezoterikus
történelmén, felmutatva azokat a szerzőket, kiknek munkásságára épít a
Hermetika.
A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai
irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A
korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum
gyűjteményben található Hermes
Trismegistosnak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott
létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte
rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a
Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkémiát, a Kabbalát, Tarotot,
Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk,
hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész
Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló
filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot,
Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi, Tantra,
Ji-King, stb..
Ezekben
a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ
mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában
egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki
Hermes Trismegistos Tabula Smaragdinája:
“Verum est, certum et verissimum, quod est,
superius, naturam habet inferioram et
ascendens naturam descendentis.”
|
“Kétség nélkül való, biztos és igaz,
hogy ami fent van az megfelel annak ami fent van,
és ami fent van az megfelel annak ami lent van.”
|
Mi
tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere,
mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit
a Hermetika Hermésznek vagy Pánnak nevez.
Hermész
a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a
mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden
történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával
számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő
az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz
is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a
Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell
érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait
jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a
másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes
Trismegistos, ő volt Asklepios,
vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth
apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimon
vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mint Asklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal
való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett.
Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az
elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán is, aki a görög mitológia és más, a
kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az
Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő
a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint
magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik
a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik
arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti
abszolút aspektus.
Hermész
figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán
aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden.
Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a
Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját
is. Ebben a minőségében Gnosis-nak
hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota (már rég messze a létezés felett
járunk), mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő
elvet Pan pangenitor-nak nevezik -
ő “a mindent teremtő”, de nevezik Pan panfager-nek is, “a mindent
elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két
alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán
sötét aspektusa ő lesz Dispater, az
Alvilág Atyja, Dis királya. Mint
látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni
arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az
alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.
Hermész
tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember
prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az
Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató
ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése
lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának
megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert
kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét
képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek,
melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ
rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a
hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban
önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új
tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus
praxis lesz az módszer, mely lehetővé
teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az
amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika
eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az
‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál,
hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni,
örök pont irányába. A Hermetika a teljes igazság kutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-,
szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.
(Tarr
Dániel)