Találkozások a szférákban
Sok emberben felmerül a
kérdés, hogy vajon fogok-e „odaát” találkozni valakivel, aki fontos volt
számomra? Ilyenkor elsősorban szeretteinkre gondolunk, és sokszor az segít
elviselni a gyászt, ha tudjuk, reméljük, hogy egyszer viszontlátjuk egymást.
A szférákban a hasonlók találkoznak, ami a fényesebb szférákban örömmel és
boldogsággal jár, a sötétebb szférákban viszont nem. Az alsó világokba ugyanis
helytelen tettek és súlyos emberi hibák révén jutnak a lelkek, akik ott egymás
között vannak. Ezért gyakran fordul elő, hogy az ellenségek itt találkoznak
újra. Ez nagyon keserves állapotokat hoz létre, hiszen gyűlöleten alapul. Így
az ilyen helyzetbe jutott emberi szellemek egymás üldözése és bosszúja elől
folyton csak menekülnek, és – idővel, amikor ebben már nagyon kimerültek –
minden lehetőséget felhasználnak arra, hogy ellenségük ne találja meg őket.
Ezért még akár javulni is hajlandóak! Ilyenkor a Gondviselés egy olyan földi
életet ajándékoz nekik, ahol anyagi testben újra összehozza őket a sors
ellenségükkel, és alkalmuk nyílik békét kötni a másikkal, - mialatt
kiegyenlítik karmikus tartozásaikat is. Ezek nem könnyű életek, és nem örömteli
találkozások, de lehetőséget adnak a probléma megoldására, amire a szférákban
nincs mód. Mivel ezek drámai, végzetes találkozások a Földön, amiben a lélek
megtisztulhat, vagy elbukhat, ezért egy-egy ilyen élet után a szellem vagy
felemelkedik egy magasabb létállapotba, vagy mélyebbre süllyed, mint volt.
Ha egy lélek bejutott egy viszonylag magasabb szférába (pl. a III. szféra felső
részébe), akkor van lehetősége találkozni szeretteivel. Ez a lehetőség azonban
mindkét félen múlik. Ha ugyanis a másik fél nem abba a szférába jutott, hanem
egy távol esőbe, akkor minimális a találkozás esélye. Ha pl. egy házaspár egyik
tagja szép, értékes földi életet élt, akkor ő bejuthat a magasabb szférába.
Viszont ha párja olyan dolgokat követett el, ami miatt az alsóbb szférákba jut,
akkor egy jó ideig nem fognak találkozni. Emiatt a tisztább szférákban – itt
főleg a III–ról van szó) – sokan szomorkodhatnak is amiatt, hogy nem találják
hozzátartozójukat. Ebbe bele kell nyugodniuk, hiszen mindenki magát juttatja
oda, ahová kerül. A szomorúság azonban nem tart túl sokáig az ilyen helyeken,
mivel tele van szeretetteljes, békés, segíteni vágyó lelkekkel, akik nem
hagynak senkit sem szenvedni.
Szerencsére még ilyen esetekben is van remény az újra találkozásra: ha a
túlvilágra „frissen” átkerült lélek megnyugodott, feldolgozta előző, földi
életét, és fejlődni szeretne, akkor egy idő után – amikor már ő maga is
fejlettebb állapotba kerül – mégis csak találkozhat szerettével. Ilyen gyakran
előfordul.
Ezek az összefüggések vonatkoznak a halál órájára is: a haldokló lelki szemei
előtt már a halál előtt is megjelenhetnek azok a túlvilági segítők, akik
hivatottak őt átsegíteni ezen a nehéz szakaszon. Ezek a segítők lehetnek
átköltözött hozzátartozók, amennyiben ők abban a helyzetben vannak, hogy el
tudnak jönni segíteni. Ha viszont a volt földi hozzátartozók nem kerültek
fényes szférába, vagy éppen a következő inkarnációjukra készülnek – és számos
más ok is lehet – akkor nem ők fogják átkísérni a lelket a túlvilágra. Ezért
csak az a biztos, hogy természetes halál esetében mindig jönnek segítők, akiket
a haldokló láthat. Nem kell viszont arra számítani, hogy hozzátartozó jön, mert
ez nem biztos. Ha az ember ebben az állapotban idegeneket pillantana meg,
akikből szeretet és segítség sugárzik, akkor bátran bízzon meg bennük, és
kövesse őket.
(Szabó Judit – A szférák)