Isten, Örökkévalóság, Kozmosz, Idő, Keletkezés

„Az Értelem beszéde Hermészhez” című szöveg elemzése

Isten alkotja az Örökkévalóságot,
 az Örökkévalóság alkotja a Kozmoszt,
a Kozmosz alkotja az Idõt,
az Idõ pedig a Keletkezést.

Isten lényege a Jó,
az Örökkévalóság lényege az azonosság,
a Kozmosz lényege a rend,
az Idõ lényege a változás,
és a Keletkezésé az élet.

Isten mûvei az értelem és a lélek,
az Örökkévalóság mûvei a halhatatlanság és az idõtartam,
a Kozmosz mûvei ugyanannak a visszaállítása és mással való helyettesítése,
az Idõ mûvei a növekedés és a csökkenés,
a Keletkezésé pedig a minõség és a mennyiség.

Az Örökkévalóság így Istenben van,
a Kozmosz az Örökkévalóságban,
az Idõ a Kozmoszban,
és a Keletkezés az Idõben.

Az Örökkévalóság szilárd összeköttetésben áll Istennel,
a Kozmosz az Örökkévalóságban mozog,
az Idõ a Kozmoszban múlik,
s a Keletkezés az Idõben történik.

A fenti vers Hermész Triszmegisztosz írásai között maradt ránk. Nem tudjuk ki volt az Értelemnek nevezett entitás, akivel Hermész társalgott, de a szöveg elemzése világossá tette, hogy pontos ismeretekkel rendelkezett az univerzum törvényeirõl és mûködésének alapjairól. Az ókori tanok és bölcseletek sok esetben tartalmaznak mély teremtésfilozófiai, idõfizikai információkat, melyek elemzése a mi munkánkra is elõrevivõleg hatott.
   Megpróbáltam idõfizikai fogalmakkal behelyettesítve értelmezni az anyagot, ami a következõ izgalmas eredményre vezetett.

A szöveg értelmezése:

1. Az Isten az okforrás, az idõcsíra, a megnyilvánuló bindu (fénymag).

2. Az Örökkévalóság az okforrás emanációja, kiáradása (eseményhorizont). Az így keletkezõ vizek összességében (a káoszban) keletkezik a Kozmosz.

3. A Kozmosz a téridõ, mely a káoszban jön létre az idõ visszacsatolódása folytán, s melyet lényegében a káoszt keltõ okforrások által kibocsátott hullámterek tartanak létben.

4. Az Idõ a téridõ univerzumban zajló folyamatok összessége, a kölcsönhatásoké, melyek szükségszerûen következnek egymásból, idõrendi (ok-okozati) sorrendben.

5. A Keletkezés minden olyan virtuális rendszer (visszacsatolódó idõhurok), mely a téridõben jön létre és tartósan megmaradni képes. Ezek a fény, a lélek és az anyag.

6. Az Isten lényege a Jó, mert van, létezik és lehetõvé teszi minden létezõ számára, hogy legyen, megnyilvánuljon és fennmaradjon.

7. Az Örökkévalóság lényege az azonosság, mert az emanáció a hullámtér frekvencia moduláltságában hordozza magával a forrás lényegét, a kibocsátáskori aktuális információtartalmát. Ráadásul az egész gömbfelület csak egy (egyoldalú) pontként határozható meg  geometriailag. Az eseményhorizont a forrás elhagyása után már nem változik meg (csak változtat más idõforrások állapotán), vagyis örökké õrzi "azonosságát".

8. A Kozmosz lényege a rend, ami a stabilitás, a kiszámíthatóság a káoszban. Ez a rend egyben rendezõ erõ is, mely minden benne lévõ dolgot (ciklikus rendszereket a téridõben) a saját ütemének megfelelõen rezget, modulál, azok saját frekvenciáját mintegy összerendezve. A dolgok rendre törekvése a ciklikus rendszerek önbehúzó tulajdonságának köszönhetõ, annak, hogy a saját egyensúlyi állapotuk fenntartására törekszenek.

9. Az Idõ lényege a változás, vagyis a téridõn belüli létezõk közti kölcsönhatások (és az információ felhalmozódás, perturbálódás)
eredményeképpen a rendszer folyamatosan és rendezetten, dinamikusan változik.

10. A Keletkezés lényege az élet, mert az egész világ azért van keltve és fenntartva, hogy bölcsõje és otthona, környezete legyen az életnek, mint komplex információ hordozó ciklikus idõrendszernek. Ezen rendszerek, entitások, intelligens tudati halmazok az élõ létezõk, az Isten teremtményei. Az élet és a tudat a teremtés lényegi tulajdonsága, hisz mindenhol jelen van és igyekszik kitölteni az összes lehetséges élet-teret.

11. Az Isten mûvei az értelem és a lélek. Az Isten tudatos létezõ, tehát belõle, a tudatból fakad az értelem, mint komplex információ feldolgozó és tároló tudati rendszer. Az értelem itt egyben szellem is (modulált idõhullámok rétege), melyet a lélek mint hardver hordoz. Tehát az Isten teremti meg az intelligens tudatokat és azok hordozóját, tároló és védõ burkolatát.

12. Az Örökkévalóság mûve a halhatatlanság..., mert a káoszban (a nem tér nem idõben) csak a teremtõk, a térkvantumok tudnak megmaradni, akár a mindenség õsidejének legvégezetéig is, vagyis elméletileg halhatatlanok.

13. ...és az idõtartam, mely itt az õsidõre vonatkozhat, ami a káoszban jelenik meg. Ez nem azonos a késõbbi nagybetûs Idõvel! Inkább tartalmazza a téridõben mûködõ Idõt is.

14. A Kozmosz visszaállítja a dolgokat és mással helyettesíti õket. Ez megint a ciklikus rendszerek belsõ önkeltési (renatálódási) folyamataira utal és az önbehúzó tulajdonságra. A ciklikus rendszereket keltõ virtuális tachionok egymást keltik (visszaállítják önnön létüket) és mégis mással helyettesítik magukat, hisz a keletkezõ, majd elmúló rendszerek már más aktuális információ tartalommal bírnak, mint elõdeik és utódaik (a perturbálódás miatt).

15. Az Idõ mûvei a növekedés és a csökkenés. Ez valószínûleg a ciklikus rendszerekben a tachionok görbületi sugarának változását súgja meg, melyet az Idõ, a kölcsönhatások (moduláló eseményhorizont rétegek) okoznak (növelik, csökkentik azt két határérték között).

16. A Keletkezés mûvei a minõség és a mennyiség. A folyamatosan a keletkezés állapotában lévõ élõ rendszerek meghatározható jellemzõkkel bírnak. Differenciáltságukat az információ tartalmuk egyedisége okozza, vagyis mennyiségileg és minõségileg jól elkülöníthetõ halmazokat alkotnak mikro és makro szinten egyaránt.

17. Az Örökkévalóság az Istenben van. Itt az Isten abszolút minden létezõként magában foglalja (hermetikusan!) magát a káoszt is. Az okforrás a legkisebb és a legnagyobb létezõ is egyszerre a létesülésben. Minden belõle indul ki és belé tér vissza. Az emanációja egyszerre sûrûsödik befelé és árad kifelé, a nézõpontunktól függõen, hisz a kettõ ugyanaz (amilyen fent, olyan lent!). Csupán szemlélet kérdése, mivel az egész egy pontként írható le.

18. A Kozmosz az Örökkévalóságban van. Egyértelmû: a téridõ a káoszban található.

19. Az Idõ a Kozmoszban van. A téridõben zajlanak a teremtés lényegi eseményei, az idõbelileg rendezett kölcsönhatások.

20. A Keletkezés az Idõben van. Minden további keletkezés (a téridõben) csak a kölcsönhatások során, az Idõben jöhet létre és maradhat fenn (fény, lélek, anyag).

21. Az Örökkévalóság szilárd összeköttetésben áll Istennel. Az okforrás és a káosz emanációs hullámai egy rendszert képeznek (hisz az eseményhorizont maga a forrás múltja!). A szilárd összeköttetés itt egyben utalás a nem tér nem idõben vezetõ egy dimenziós idõszálakra is, melyek révén a teremtmények kapcsolódnak, felfûzõdnek a teremtõjükre.

22. A Kozmosz az Örökkévalóságban mozog. A téridõ a káoszban mozog. Ez nem az általunk jól ismert és definiált "mozgás", hanem valószínûleg a térforrás-univerzum sodródása az õsidõ hullámterében, illetve a rendszer fejlõdése, élete lehet. A téridõ fejlõdését és létét a nem tér nem idõben zajló folyamatok befolyásolják, folyamatosan háborgatva azt információsan (az okforrások és a többi univerzumok az idõhullámaikkal).

23. Az Idõ a Kozmoszban múlik. Hagyományos értelemben vett Idõ csak a téridõn belül van, tehát csak azon belül múlhat, mûködhet.

24. A Keletkezés az Idõben történik. Ami létezik, az csak idõben létezhet, vagyis a téridõben keletkezett dolgok (fény, lélek, anyag) csak a téridõben képesek megmaradni tartósan. Az élet tehát lényegében az univerzum(ok)ba (a téridõ eseményterébe) van bezárva, mely bölcsõje, élettere és sírja is egyben ezen teremtményeknek - nekünk.

(Forrás: esemenyhorizont.uw.hu)