2014. március 10., hétfő

Élet a halál után 2.



Minden rezgésből áll
A huszadik században a nyugati tudomány megértette, hogy voltaképpen minden szilárd tárgyat láthatatlan rezgések alkotnak. Gyermekkoromban úgy láttam a szilárd tárgyakat, mint amelyek nagy hányada a föld elemből áll. 




Másképpen megfogalmazva azt mondták, hogy a szilárd dolgoknak sűrű a rezgésük, vagy hogy ezek alacsonyabb szinten rezegnek. A légies dolgok rezgését finomabbnak vagy magasabb szintűnek tekintették, ám ebben az esetben a „magasabb” vagy „alacsonyabb” nem értékítéletet jelent, mindössze a sűrűség mértékét jelöli.
Mint ahogyan az anyagi dolgoknak is különböző síkjai vannak, ugyanúgy különféle szellemi síkok is léteznek, ami megbotránkoztató gondolat a jámbor, többnyire ír katolikus atyáknak, akik iskolai tanáraim voltak. Számukra az egyetlen szellem a mennyekben lakozó Szentlélek volt. Mi, gyerekek elég okosak voltunk ahhoz, hogy ne hangoztassunk más nézetet, ám világegyetemünket csak úgy tudtuk felfogni, hogy ha a föld egy sűrű szellemi világ, akkor létezniük kell magasabb szellemi síkoknak, vagy ahogyan mi ismertük, lokáknak is, amelyek a nyugati misztikusok körében „asztrális síkokként” váltak ismertté. Csaknem végtelen számú asztrális sík létezik, amelyek alacsonyabb és magasabb szintű asztrális világokra oszlanak, és közülük még a legalacsonyabb szintű rezgésszáma is magasabb, mint az anyagi világé.
A Nyugat már régóta nem igyekszik meghallani a szférák zenéjét, Indiában viszont hisznek abban, hogy egy finoman hangolt tudatossággal rendelkező személy elindulhat befelé, és hallhatja a különféle magasabb síkok rezgését. A különböző érzékszerveken túli érzéknek (ESP) vagy tanmatrának köszönhetően láthat, hallhat, tapinthat és ízlelhet ezeken a síkokon, akárcsak mi az álmainkban. Ezek az érzékek rugalmasabbak az öt durva érzékszervünknél, amelyek a külvilág tárgyaira reagálnak; az öt tanmatra az elmére reagál. Az asztrális síkon például láthatjuk a fizikai testünket, de annak kora pillanatról pillanatra változhat.
Az alacsonyabb szintű asztrális síkokon érzékszerveken túli jelenségekkel, tisztánlátással, telepátiával és az öt durva érzék más jellegű finomodásával, illetve kísértetekkel, testetlen lelkek jelenéseivel és olyan szellemekkel találkozhatunk, amelyek ilyen vagy olyan okból „megrekedtek”.
Asztráltestek kivetülése
Az indiai hagyományban minden fizikai testhez asztráltest tartozik. Asztráltestünk a fizikai test tökéletes mása; van szíve, mája, karja, lába, arca stb., de mivel magasabb rezgésszinten működik, a legtöbben nincsenek tudatában ennek a testnek. Életünk során a fizikai test a lélek ruhájaként szolgál; úgy jeleníti meg, mintha az anyagi világban helyezkedne el. A halál beálltával, amikor a fizikai test bomlásnak indul, a lélek az anyagi síkon töltött létével, tehát korábbi élete rezgésével leginkább összhangban álló asztrális síkra lép.
A halott első állomása az asztrális síkok valamelyike. A test nélküli lélek, látván éppen véget ért életében helyes és helytelen, öröm és fájdalom egyensúlyát, ekkor kezdi feldolgozni karmikus tapasztalatait. Az önvizsgálat révén, amikor már nem nehezedik rá a fájdalom és a szenvedés terhe, mivel azok tapasztalatai utat engednek a megértés világosságának, fokozatosan felemelkedik a szellemibb asztrális síkok magasabb szintű rezgéseihez.
Az általános felfogás, miszerint oda megyünk, ahova tartozunk, régen könnyűszerrel megnyugtatta az elmémet. Úgy képzeltem, hogy a kutyák a kutyamennyországba mennek, és azok az emberek, akik szerették őket, csatlakoznak hozzájuk. A rossz emberek pedig többé nem bántanak senkit, csak saját magukat, mert egyfajta karmikus börtönben lesznek elszigetelve. Ez vigaszt nyújtott, és biztosítékot jelentett, hogy mindenki jó helyre került, aki egykor szeretett, de már eltávozott. Szemléletemnek azonban voltak korlátjai. Sohasem voltam biztos benne, hogy nagyapám az apjával találkozott-e a túlvilágon, aki megmutatta neki, hogyan tovább, vagy ezt a feladatot angyalok, megvilágosodott szellemek végezték-e el. Sokkal később, amikor tanulmányozni kezdtem a karmát, felfedeztem, hogy halálunk után ösztönzéseink megmaradnak. A lélek vágyaitól hajtva megy egyik asztrális síkról a másikra, és a saját fejlődéséhez szükséges képeket, embereket, vezetőket és asztrális lényeket vetít ki, akár egy álomban.
Ezek a síkok egytől egyig a Szellem képzeletében születtek meg, mint ahogyan az anyagi sík is. A Szellem indiai megfelelője Brahman, amely maga a Minden, a létezés összes síkját betöltő egyetlen tudat. Ám egy igen régi kultúrához illően az indiaiak nem veszik olyan szigorúan a szóhasználatot. Istennek, Rámának, Sivának vagy Mahésvarának is neveztük.


(Deepak Chopra: Élet a halál után)