Minden rezgésből áll
A huszadik században a nyugati
tudomány megértette, hogy voltaképpen minden szilárd tárgyat láthatatlan
rezgések alkotnak. Gyermekkoromban úgy láttam a szilárd
tárgyakat, mint amelyek nagy hányada a föld elemből áll.
Másképpen
megfogalmazva azt mondták, hogy a szilárd dolgoknak sűrű a rezgésük, vagy hogy
ezek alacsonyabb szinten rezegnek. A légies dolgok rezgését finomabbnak vagy
magasabb szintűnek tekintették, ám ebben az esetben a „magasabb” vagy
„alacsonyabb” nem értékítéletet jelent, mindössze a sűrűség mértékét jelöli.
Mint ahogyan az anyagi dolgoknak is
különböző síkjai vannak, ugyanúgy különféle szellemi síkok is léteznek, ami
megbotránkoztató gondolat a jámbor, többnyire ír katolikus atyáknak, akik
iskolai tanáraim voltak. Számukra az egyetlen szellem a
mennyekben lakozó Szentlélek volt. Mi, gyerekek elég okosak voltunk ahhoz, hogy
ne hangoztassunk más nézetet, ám világegyetemünket csak úgy tudtuk felfogni,
hogy ha a föld egy sűrű szellemi világ, akkor létezniük kell magasabb szellemi
síkoknak, vagy ahogyan mi ismertük, lokáknak is, amelyek a nyugati misztikusok
körében „asztrális síkokként” váltak ismertté. Csaknem végtelen számú asztrális
sík létezik, amelyek alacsonyabb és magasabb szintű asztrális világokra
oszlanak, és közülük még a legalacsonyabb szintű rezgésszáma is magasabb, mint
az anyagi világé.
A Nyugat már régóta nem igyekszik
meghallani a szférák zenéjét, Indiában viszont hisznek abban, hogy egy finoman
hangolt tudatossággal rendelkező személy elindulhat befelé, és hallhatja a
különféle magasabb síkok rezgését. A különböző érzékszerveken túli
érzéknek (ESP) vagy tanmatrának köszönhetően láthat, hallhat, tapinthat és
ízlelhet ezeken a síkokon, akárcsak mi az álmainkban. Ezek az érzékek
rugalmasabbak az öt durva érzékszervünknél, amelyek a külvilág tárgyaira
reagálnak; az öt tanmatra az elmére reagál. Az asztrális síkon például
láthatjuk a fizikai testünket, de annak kora pillanatról pillanatra változhat.
Az alacsonyabb szintű asztrális síkokon érzékszerveken túli jelenségekkel, tisztánlátással, telepátiával és az öt durva érzék más jellegű finomodásával, illetve kísértetekkel, testetlen lelkek jelenéseivel és olyan szellemekkel találkozhatunk, amelyek ilyen vagy olyan okból „megrekedtek”.
Az alacsonyabb szintű asztrális síkokon érzékszerveken túli jelenségekkel, tisztánlátással, telepátiával és az öt durva érzék más jellegű finomodásával, illetve kísértetekkel, testetlen lelkek jelenéseivel és olyan szellemekkel találkozhatunk, amelyek ilyen vagy olyan okból „megrekedtek”.
Asztráltestek kivetülése
Az indiai hagyományban minden
fizikai testhez asztráltest tartozik. Asztráltestünk a fizikai test tökéletes
mása; van szíve, mája, karja, lába, arca stb., de mivel magasabb rezgésszinten
működik, a legtöbben nincsenek tudatában ennek a testnek. Életünk
során a fizikai test a lélek ruhájaként szolgál; úgy jeleníti meg, mintha az
anyagi világban helyezkedne el. A halál beálltával, amikor a fizikai test
bomlásnak indul, a lélek az anyagi síkon töltött létével, tehát korábbi élete
rezgésével leginkább összhangban álló asztrális síkra lép.
A halott első állomása az asztrális síkok valamelyike. A test nélküli lélek, látván éppen véget ért életében helyes és helytelen, öröm és fájdalom egyensúlyát, ekkor kezdi feldolgozni karmikus tapasztalatait. Az önvizsgálat révén, amikor már nem nehezedik rá a fájdalom és a szenvedés terhe, mivel azok tapasztalatai utat engednek a megértés világosságának, fokozatosan felemelkedik a szellemibb asztrális síkok magasabb szintű rezgéseihez.
A halott első állomása az asztrális síkok valamelyike. A test nélküli lélek, látván éppen véget ért életében helyes és helytelen, öröm és fájdalom egyensúlyát, ekkor kezdi feldolgozni karmikus tapasztalatait. Az önvizsgálat révén, amikor már nem nehezedik rá a fájdalom és a szenvedés terhe, mivel azok tapasztalatai utat engednek a megértés világosságának, fokozatosan felemelkedik a szellemibb asztrális síkok magasabb szintű rezgéseihez.
Az általános felfogás, miszerint
oda megyünk, ahova tartozunk, régen könnyűszerrel megnyugtatta az elmémet. Úgy
képzeltem, hogy a kutyák a kutyamennyországba mennek, és azok az emberek, akik
szerették őket, csatlakoznak hozzájuk. A rossz emberek pedig többé nem bántanak
senkit, csak saját magukat, mert egyfajta karmikus börtönben lesznek
elszigetelve. Ez vigaszt nyújtott, és biztosítékot jelentett, hogy mindenki jó
helyre került, aki egykor szeretett, de már eltávozott. Szemléletemnek azonban
voltak korlátjai. Sohasem voltam biztos benne, hogy nagyapám az apjával
találkozott-e a túlvilágon, aki megmutatta neki, hogyan tovább, vagy ezt a
feladatot angyalok, megvilágosodott szellemek végezték-e el. Sokkal később,
amikor tanulmányozni kezdtem a karmát, felfedeztem, hogy halálunk után
ösztönzéseink megmaradnak. A lélek vágyaitól hajtva megy egyik asztrális síkról
a másikra, és a saját fejlődéséhez szükséges képeket, embereket, vezetőket és
asztrális lényeket vetít ki, akár egy álomban.
Ezek a síkok egytől egyig a Szellem
képzeletében születtek meg, mint ahogyan az anyagi sík is. A Szellem indiai
megfelelője Brahman, amely maga a Minden, a létezés összes síkját betöltő
egyetlen tudat. Ám egy igen régi kultúrához illően az indiaiak nem veszik olyan
szigorúan a szóhasználatot. Istennek,
Rámának, Sivának vagy Mahésvarának is neveztük.
(Deepak Chopra: Élet a halál után)