A tudóstársadalom egy részét mélyen megrázta az
a felismerés, hogy DNS-ünk pusztán a gondolat erejével megváltoztatható. Mégis
másképpen épülne fel és működne a világ, mint ahogyan eddig gondoltuk?
A következőkben ismertetett kísérletek újabb
fontos lépést jelentettek. Az Egyesült Államok hadseregének megbízásából az
1990-es évek elején azt vizsgálták kutatók, hogy az érzelmek akkor is hatással
vannak-e az élő sejtekre, ha azok másutt vannak – távol a testtől.
Az ötletet eleinte kétkedéssel fogadták, hiszen
az addigi fizikai ismeretek értelmében ez egyszerűen lehetetlennek tűnt. Nem
hitték tehát, hogy például a szervek vagy a csontok, a bőr vagy a szövetek
továbbra is kapcsolatban maradnak azzal a személlyel, akiből kivették őket.
1993-ban azonban megjelent az “Advances” című
lapban egy cikk, amely beszámolt a hadsereg kísérleteiről. E kísérlet során azt
vizsgálták, hogy bizonyíthatóan kapcsolatban áll-e a DNS a kísérleti személy
érzelmeivel; a szájból vettek szövetmintákat és DNS-t, amelyet elkülönítettek,
és az épület másik szárnyába vittek.
Erre a célra kifejlesztett műszerek
segítségével azt akarták megvizsgálni, hogy akkor is reagál-e a DNS az egyén
érzelmeire, ha messzire eltávolítják tőle.
A kísérleti személyben erotikus fotókkal,
valamint háborús jelenetek, komikus helyzetek és erőszakos cselekmények
képeivel keltettek érzelmeket. Ily módon az érzelmek teljes skáláját lefedték,
hogy a résztvevő az érzelmek minden hullámzását átélje.
Habár a legtöbb tudós ezúttal is kételkedett a
DNS-re gyakorolt hatásban, ismét olyasmit kellett látniuk, ami a fizika
jelenlegi törvényei szerint nem létezhet.
Miközben a kísérleti személy a vegyes érzelmeket átélte, a tudósok az eltávolított szövetmintákon egyértelműen elektromos reakciókat mértek. A DNS úgy viselkedett, mintha még mindig az illető személy testében lenne!
Gregg Baden írja egyik könyvében, hogy dr.
Backster fenti kísérleteit később azzal bővítették ki, hogy az érzelmeket
sugárzó egyén és a DNS távolságát fokozatosan növelték. Az egyik kísérlet során
a távolság az 560 km-t is meghaladta!
Ekkor – egy atomóra segítségével – már az
érzelmek sugárzása és a DNS reakciója között eltelt időt is mérték, és
megállapították, hogy a reakció késedelem nélkül, azonnal bekövetkezett, vagyis
ugyanolyan gyors volt, mintha a DNS még mindig az érzelmeket sugárzó személy
testében lenne.
Bármit érezzünk, gondoljunk vagy higgyünk is, a DNS-ünk a másodperc milliomod része alatt felfogja.
Teljesen mindegy, hogy a rezonáló DNS
közvetlenül mellettünk vagy a földgolyó másik oldalán található-e. Időközben
arról is meggyőződtek, hogy a már említett erőtér – a mátrix, a kvantummező
- közvetíti gondolatainkat és érzelmeinket. Méghozzá nem fénysebességgel, hanem
sokkal gyorsabban!
A kísérletekben szintén részt vevő dr. Jeffrey
Thompson ezt a felismerést a következőképpen fogalmazta meg:
Többé nincs olyan pont, ahol egy test véget ér, és olyan sincs, ahol elkezdődik.
Ezzel kapcsolatban az orosz Pavlov Intézet egy
további, igen érdekes kísérletet végzett, amely igazolta amerikai kollégáik
felfedezését. Egy fiatal anyapatkánytól elvették, és a Föld hat különböző
pontjára szállították hat kölykét. Ezt követően az anyában pánik, félelem vagy
az öröm érzését keltették. Ebben az esetben is tapasztalniuk kellett, hogy a
kölykök, habár a világ különböző pontjain tartózkodtak, nyomban reagáltak
anyjuk érzelmeire.
A tudomány számára ezek a felismerések egy új
dimenziót jelentenek, és mérföldkőnek számítanak az emberi sejt felépítésének
és működésének újfajta értelmezésében.
(forrás: rejtelyekszigete)