2014. április 15., kedd

Spiritizmus és channeling - csatornák a túlvilágba




Míg a tanatológia az újraéledtek élményét gyűjti össze, addig a spiritizmus, amelyet követői gyakran ugyancsak tudományos módszernek tartanak, az emberi léleknek a végérvényes fizikai halál utáni állapotáról számol be.




A spiritizmus a régi népek őseik iránti tiszteletére vezethető vissza. A halottidézés technikájáról már az Ótestamentum beszámol, de a régi indiaiak, görögök, rómaiak és különösen a kínaiak szintén ismerték azt az elképzelést, hogy a holtak lelke a közelünkben tartózkodik és megidézhető. Brazíliában a hajdani afrikai négerek törzsi hagyományaiba gyökerezett ősök tisztelete napjainkban is fennmaradt, és szorosan összefonódott a katolikus hittel. A több mint háromezer spiritiszta központ “Spiritiszta Föderáció" néven egyesült. A brazil spiritiszták gimnáziumokat, kórházakat, könyvtárakat és rádióállomásokat működtetnek.
A modern spiritizmus a 19. század közepe táján indult el hódító útján. Hydsville-ből, egy New York melletti kis faluból. A Fox farmercsaládot kísérteties, koppanásszerű zajok nyugtalanították. Lassanként sikerült egy kopogtató ábécét kialakítaniuk, és így közvetlen kapcsolatba léptek az elhunytakkal, akik e zörejek segítségével adták tudtul mondanivalójukat. A szellemidézők körbeülték az asztalt, megfogták egymás kezét, “láncot" alkottak, és úgy várták a szellemvilág üzeneteit, amelyek az asztal lábának koppantasaiban nyilvánultak meg. Ez lett az ún. asztaltáncoltatás.
Az asztaltáncoltatás és a spiritizmus gyorsan elterjedt az egész világon. Már a múlt század végén neves tudósok foglalkoztak a jelenséggel. Nem egy közülük, mint például F. W. H. Myers (1843-1901) angol filozófus vagy Sir Olivér Lodge (1851-1940) fizikus és Nobel-díjas tudós meggyőződéses spiritiszta lett, ahogy Darwin munkatársa, Alfréd Russel Wallace (1823-1913) zoológus is. Richárd Hodgson jogász (1855-1905), aki először spiritiszta médiumok látványos leleplezésével szerzett magának hírnevet, nagy pálforduláson ment keresztül. Annyira hatottak rá a túlvilági híradások, hogy szinte lázasan várta saját halálát. Tőle származik a kijelentés: ..I can hardly wait to die." (Alig várom már, hogy meghaljak.)
Napjainkban a spiritiszta hullám újraéledésének lehetünk tanúi. Az Egyesült Államokban, de Európában is rendkívül elterjedt az ún. “channeling". Médiumok a transz állapotában, televíziós show-műsorok milliós közönsége előtt, vagy nyilvános fellépéseken lépnek kapcsolatba a szellemvilággal. Jane Roberts (1929-1984) írónőnek egy Seth nevű szellemi lény diktálta világszerte bestsellerré lett könyveit. “Túlvilági kapcsolatai" videókazettán is megvásárolhatók. Hasonló sikereket ért el Shirley MacLaine színésznő is “Tánc a fényben" című könyvével, amelyet öt hét alatt mondtak neki tollba a túlvilágról. 1988 júniusában channeling-konresszust rendeztek a bajorországi Murnauban, melyek mottója így hangzott: “Csatorna a kozmoszba". A résztvevők közül többen fémhuzalból készült piramist viseltek a fejükön, amely úgymond antennaként szolgált a túlvilági kapcsolatfeltévelhez.
Sokan foglalkoztak ezen ideig ún. “magnetofonhang-kutatás"-sal is. Amióta Friedrich Jürgenson svéd filmproducer “Beszélgetés az elhunytakkal" című könyvében ismertette az eljárásmódot, nem egy spiritisztának sikerült elhalt rokona vagy ismerőse hangját magnószalagon rögzíteni. A videókorszak azonban már túlhaladta a módszert: Klaus Schreiber aacheni nyugdíjas éveken át készített videófelvételeket elhunyt rokonairól.
Könnyű volna merő fantazmagóriának minősíteni a spiritizmust és a channelinget, ha nem lenne olyan egyértelmű a kapcsolatuk a kimutatható paranormális jelenségekkel. A spiritiszta szeánszokon bárki tapasztalhatja, mennyire megváltozik a médium hangja, mimikája, mihelyt kapcsolatba kerül a túlvilági partnerrel. Általában olyan dolgokról beszél, amelyek normális körülmények között nem juthattak a tudomására. Ha a médium azt állítja, hogy az egyik jelenlévő elhunyt édesanyjával áll kapcsolatban, és ki is ejti azt a becenevet, amit az édesanya évtizedekkel azelőtt használt, akkor nyilvánvalóan nem lehet szó a médium fantáziálásáról.
A magnetofonszalagon rögzített hangok sem képzelgések. Valódiságukat többek között igazolták a freiburgi egyetemhez tartozó “Pszichológiai és pszichohigiénés határterületek intézetéinek parapszichológusai is. A freiburgi tudósok csupán a magyarázatot nem fogadják el: ők a hangjelenségeket a tudattalan produktumának tartják.
A parapszichológusok gyakran eltérően értékelnek egyéb olyan bizonyítékokat is, amelyeket a spiritiszták túlvilági kapcsolataikról gyűjtöttek. Említsünk meg egy híres példát erre az eltérő állásfoglalásra: 1905-ben egy észak-karolinai Linncr James L. Chaffin két tanú által hitelesített végrendeletet készített, amelyben farmját négy fia közül a harmadikra hagyta. 1919 januárjában azonban új végrendeletet fogalmazott, ezúttal tanúk nélkül, de kézírással, ami a jogi érvényességet szavatolja. Ekkor úgy döntött, hogy vagyonát négy egyenlő részben osztja meg a fiai között. A végrendeletet a családi bibliába tette el, és 1921-ben meghalt anélkül, hogy bárkinek említést tett volna az új végrendeletről.
Négy évvel később James, a másodszülött fiú több ízben azt álmodta, hogy apja így szól hozzá:
– Végrendeletem megtalálod a régi kabátom zsebében. – A fiú megkereste az említett kabátot. Zsebében egy cédulára bukkant, amely a családi bibliában rejlő, jogilag érvényes végrendeletre utalt.
Spiritiszta szemszögből nézve az apa volt az, aki a fontos információt a túlvilágról szolgáltatta. De éppúgy lehetséges az is, hogy a fiú látnoki ereje révén értesült az értékes dokumentum lelőhelyéről. A látnoki képesség jelensége kísérletileg bizonyított, és az sem szokatlan, hogy az apák álmainkban megjelennek. Ám megint csak szokatlan a magyarázat: mert a látnoki képesség is ellentmond a materialista és mechanikus világfelfogásnak, és legalább annyira elgondolkoztató, akár a szellemek megjelenése.
Ennek ellenére szinte minden spiritiszta jelenség értelmezhető az emberi lélek paranormális képességeként is, túlvilági lények feltételezése nélkül. Az emberi lélek minden jel szerint részese egy téren és időn kívüli rejtett valóságnak. A transz állapotában a médium ezzel a “negyedik dimenzióval" kerül kapcsolatba. Ha feltételezzük, hogy e negyedik dimenzióban egy szuper-komputerhez hasonlóan minden elmúlt, jelenlegi és talán a jövőbeli információk is tárolva vannak, akkor elvileg lehetséges, hogy ebből a tudásanyagból az elhunytak segítségével bármely információt “lehívjuk", még akkor is, ha az elhunyt “szelleme" ebben nem vesz részt.
Ám eltekintve a szellemek valódiságának kérdésétől – mi az amit üzennek nekünk? Valahányszor szellemek, angyalok vagy “magasból" jövő hangok a transzban időző földi médiumnak gyakran több ezer oldalas kéziratokat “diktálnak", mindannyiszor arról hallhatunk, hogy megnyilatkozásainkról van szó, ám ezek az üzenetek korántsem egységesek. A svéd látnok, Emanuel Swedenborg (1688-1722) tanai, a napjainkban újra szívesen olvasott stájerországi zenetanár, Jákob Lorber (1800-1864) művei vagy Allan Kardec (1804-1869) érzékfölötti forrásokból táplálkozó könyvei számos lényeges ponton különböznek egymástól.
Így például Swedenborg feltételezi a pokol létezését, ahol a gonoszok egymást gyötrik, míg “Seth", aki Jane Roberts által beszélt, azt hirdette, hogy nincsen pokol és a gonosz csak általunk konstruált “kivetítés". A régebbi spiritiszta megnyilvánulásokban különösen sok korhoz kötött elemet fedezhetünk föl. Allan Kardec például a 19. század rasszizmusát és civilizációs büszkeségét képviseli. Véleménye szerint a “vadak" sokkal kevésbé jutottak előre a reinkarnációk sorában, mint a civilizáltak, és legföljebb az állatok szintjén állnak. A mai spiritiszták viszont épp az ellenkező nézetre hajlanak.
Mindeme disszonanciáktól eltekintve a spiritizmus alapvető üzenete egységes: az élet vizsga, a felemelkedés, a próbatétel és a megvilágosodás hierarchiája, itt és a túlvilágon egyaránt. A finomanyagú éter– vagy asztráltest a halál pillanatában elválik a fizikai testtől és egy magasabb létformában vagy egy másik fejlettebb csillagon folytatja a megvilágosodás útját. A spiritizmus gyakran beszél az újjászületésről.
(Hans-Peter Waldrich –Titkos Tanok)