2014. április 20., vasárnap

Újjászületés - a karma és az élet kereke




Napjainkban kedvelt beszélgetési téma a reinkarnáció. – Az újjászületés sok mindenre magyarázatot ad – mondta egy nő ismerősöm, akinek becsülöm a megérzéseit és töprengő hajlamát:
       " Nemcsak saját életem értelméről ad felvilágosítást, hanem azt is jobban megértem, miért pontosan ezekkel az emberekkel kell kapcsolatba kerülnöm életem folyamán, gondolok itt például a férjemre vagy a gyermekeimre. Már, az előző életben is együtt voltunk, és maradtak föl nem dolgozott ügyeink."




Akár hiszünk a reinkarnációban, akár nem, a vele való foglalkozás régi hagyományokra tekint vissza. Nemcsak a hinduizmusban és buddhizmusban, de számos ezoterikus gondolkodónál is jelentős szerepet játszik. Sőt a korai kereszténységben is akadtak képviselői, akiknek tanait azonban a hatodik században az egyház elítélte.
A keleti vallások reinkarnációs tana abból indul ki, hogy minden élőlény a létkerékre, a “szanszárá"-ra van láncolva. Szinte vég nélküli körforgásban ismétlődik születés, élet, halál és újjászületés. Az élet célja és értelme, hogy megszabaduljunk ebből a körforgásból. Ehhez jócselekedetek szükségesek és a szellemi megvilágosodás útjának követése, ami által jó ,.karmá"-kat gyűjtünk. A karma egyfajta “adósságszámla", amely az egyén halála után is megmarad. Ezen a számlán összegződik életről életre a jó és rossz cselekedetek eredménye.
Az újjászületés gondolatát, ha más formában is, de megtaláljuk majdnem minden vallásban és szellemi tanításban. A lényeg az a belső átalakulás, amelyet a halál és az új életre való föltámadás idéz elő. Legfőbb jelképe a főnixmadár, amelyik újjászületve emelkedik ki a lángokból. Az eleusziszi misztériumok ezt az átalakulási folyamatot rituálé formájában mutatták be. Aki meg akarta ismerni az ezoterikus titkot, kanyargós földalatti folyosókon kellett végigmennie, ahol a legkülönbözőbb félelmeket kellett átélnie. Majd kiért a napvilágra, ahol tánccal és szent énekkel fogadták. Hasonlóan kapcsolódik össze a sámánok beavatása is a halálélménnyel, a pokoljárással és az újjászületéssel, de ugyancsak ide tartozik Isten halálának és feltámadásának régi, a kereszténységen messze túlmutató eszméje: “...szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból föltámada..." – mondja az evangéliumi hitvallás Jézus Krisztusról. A spirituális indíttatású terápiákban is központi szerepet játszik az “alvilági" halál, a megsemmisülés élménye és az újjászületés.
Az újjászületés tanához azonban mégis többnyire a karma és reinkarnáció keleti gondolatát kötjük. Figyelemre méltó, hogy ezt a tant újabban már tudományos kísérletek is alátámasztják. Első helyen említendők Ian Stevenson amerikai pszichiáter és parapszichológus ismert kutatásai. Stevenson az ötvenes évek végétől aprólékos gondossággal a korábbi életre való tudatos visszaemlékezés ezerhétszáz esetét gyűjtötte össze – Indiában, Thaiföldön, Burmában, Ceylonban, Alaszka indiánok lakta részein, Braziliában, Törökországban, Kínában és Libanonban. Általában gyerekekről volt szó, akik mihelyt magtanultak beszélni, pontos adatokkal tudtak szolgálni előző életükről. Információiknak Stevenson a helyszínen utánajárt. Akadtak gyerekek, akik elvezették előző szüleikhez, és olyan részletekről számoltak be, amelyekről egyébként semmilyen módon nem szerezhettek tudomást. Mások olyan anyajegyekkel, sebhelyekkel, elváltozásokkal bírtak, amelyek állítólagos korábbi életükkel álltak ésszerű kapcsolatban. Az egyik indiai fiú nyakán egy anyajegy látszott, ami begyógyult hegre emlékeztetett. A fiú elmondta, hogy előző életében meggyilkolták. A gyilkosság körülményeiről szóló beszámolót felülvizsgálták és az állítás helyessége beigazolódott. További érvül szolgálhatnak a reinkarnáció javára a korábbi életekbe való “visszavezetések" eredményei. A terapeuta fölszólítja a hipnotizált személyt, hogy emlékezzék vissza elmúlt eseményekre. Ám nem áll meg a gyermekkornál, hanem prenatális állapotokról, az anyaméhben töltött időről, a fogantatás pillanatáról, majd a korábbi földi élet eseményeiről kérdezi az illetőt. Az ilyen “reinkarnációs terápia" célja az, hogy a beteg korábbi életeinek traumáit tudatosítsuk, és ezáltal szabadítsuk meg problémáitól.
Mióta az ötvenes években angol és amerikai pszichológusok fölfedezték ezt a módszert, nagyon sok anyag gyűlt össze. A legérdekesebb talán Helen S. Wambach amerikai klinikai pszichológus tanulmánya, aki a “visszavezetettek" sokszor nagyon is konkrét kijelentéseit statisztikai módszerek segítségével vizsgálta meg történelmi hitelességük szempontjából. Wambach arra az eredményre jutott, hogy “a reinkarnáció elmélete...nagyon is használható hipotézis." Stanislav Gróf is beszámol hasonló reinkarnációs élményekről, amelyeknek megvizsgáltatta valódiságát. A terápiás ülésen egyik páciense egy parti sziklára épített erődítmény víziójáról számolt be. Spanyol katonákat látott, jómaga pedig papként jelent meg, aki bizonyos kezdőbetűkkel ellátott pecsétgyűrűt viselt. Majd egy csata következett, melynek során őt karddal átszúrták, és lehajították az erődítmény faláról. Mivel tehetséges festő volt, látomásait megfestette. A páciens később hirtelen sugallat hatására Írországba utazott nyaralni, ahol egy partfölötti sziklán sánccal övezett romokra bukkant. A látvány pontosan megfelelt a hipnózisban látottaknak és az általa festett képnek. A festő könyvtári kutatásokba fogott, és teljesen világossá váltak előtte a történtek: a spanyolok a 16. században elfoglalták az ír erődítményt. Harc tört ki, amelyben az angolok kíméletlenül lemészárolták ellenségeiket és a sáncon át a mélybe hajították őket. A spanyol katonákkal együtt lelte halálát egy pap is. Nevének kezdőbetűi megegyeztek a látomásban megpillantott pecsétgyűrű iniciáléival.

(forrás: Hans-Peter Waldrich –Titkos Tanok)

A következő videóban a Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél Stevenson munkásságáról: