A
gondolat teremtő ereje
Viselünk-e ruhákat,
eszünk-e ételt és élünk-e házakban? Igen, de a ruhák nem szövöttek, és a házak
nem építettek. Ezek az emberi gondolatok és elképzelések teremtményei, mivel
ott a gondolat és a vágy hatalmas teremtő erő, amint tulajdonképpen ebben a
világban is az.
A hasonló a hasonlóval jön össze, és épít templomokat, koncerttermeket,
laboratóriumokat és más építményeket. Ott nincs szükség többé ételre és italra,
mivel a lélek teste egyiket sem igényli. Ha az evés iránt erős kötődést viszünk
át, akkor létrehozunk ilyen hasonmást, de rövidesen abbamarad ez a szokásunk. A
régi kelták azért nevezték ezt a síkot az Örök Ifjúság földjének, mivel a lélek
anyagát sohasem befolyásolja a fáradtság, betegség vagy az idős kor. A
felsoroltak ehhez a földi élethez tartozó fogalmak, amelyeket egy időre
elveszítünk, amikor meghalunk. Ott senki sem nyomorék, beteg vagy fáradt.
Milyen megkönnyebbülés ez azoknak, akiket a halál kiemel egy betegágyban
töltött, elcsigázott létezésből vagy nehéz életből! Visszahívnánk őket?
Néhányan talán mondhatják, hogy idős édesanya vagy nagymama szellemi képét
látták, és hogy ők ott is idősnek látszottak. Emlékezzünk arra, hogy milyen
óriási ereje van ott a gondolatnak és a képzeletnek. Ha azt a gondolatot vittük
át, hogy idősek vagyunk, annak is fogunk látszani mindaddig, amíg el nem
engedjük ezt a szokásunkat. Néha az ember azt a gondolatot viszi át, hogy ő
idős és fáradt. Mindaddig pihen majd, amíg el nem veszíti ezt a gondolatot.
Volt egy ember, aki
nyomorékként élt csaknem egész életében. Ugyanakkor nemes jellemű volt, és
sokan szerették őt. Amikor meghalt, azonnal úgy tűnt neki, hogy nyugodalmas,
kellemes légkör veszi körül. Ezt a légkört azoknak a szerető gondolatai és
imádságai hozták létre, akik őt itt a földön szerették. Talán nem érzékeljük
eléggé, hogy szeretteink, akik eltávoztak, sohasem elérhetetlenek
gondolatainkkal és imáinkkal. Ne felejtsük el őket! Imádkozzunk értük, mivel
abban a nagyon finom anyagból szőtt világban ezek a szerető erőfeszítések
valóságos őrangyalok az eltávozottak számára.
Egy angol tábornok, aki
nagyon gonoszul élt, halála után boldogtalan körülmények között találta magát.
Bűnei és gonosz gondolatai sötét világot alkottak körülötte. Az első fénysugár
akkor érkezett el hozzá, amikor valaki szeretettel és hálával emlékezett rá, és
imádkozott érte. Ezt a felvillanást követve talált kiutat a fényesebb birodalom
felé.
Meg kell próbálnunk,
hogy a fájdalom ne sújtson le túlságosan, ha szeretteink elmennek, mert a
mértéktelen szomorúság felhőt sző körénk és megakadályozza, hogy őszinte
kapcsolatba léphessünk az eltávozottakkal, akár itt, gondolatban, akár éjjel,
amikor ideiglenesen elhagyjuk saját testünket. Egy édesanyát minden éjjel
vastag gyásztakaró vett körül, mert elvesztette kisleányát, akit teljes
odaadással szeretett. A gyermek futott, hogy találkozzon vele, de eleinte az
édesanyát körülvevő vastag felhő megakadályozta ebben. Később egy segítő lélek
eloszlatta a felhőt, és az anya karjaiba vehette gyermekét.
Amikor éjjelente
elhagyjuk testünket, nem visszük magunkkal agyunkat. Így nehéz lesz
feljegyeztetni vele tapasztalatainkat, amelyekben nem osztozott, hacsak a működése
nem eléggé érzékeny és ellenőrzött. Legtöbbünk azzal a tapasztalattal ébred
reggel, hogy békés nyugalomban telt az éjszaka, esetleg élénk álomban. Az álom
pszichológiája igen összetett, és a legtöbb álom nem valódi emlékezet. Néhány
különösen élénk részlet azonban átjöhet, mivel ott az élet sokkal elevenebb,
mint itt.
(Clara M. Codd - Nincs halál)