A testnek és a léleknek azt a
kettősségét, dualizmusát, amit még ma is sok vallásos ember hisz és hirdet, a
Biblia nem tanítja.
Az, hogy a test a lélek börtöne, amelyből a lélek, mint pillangó röppen majd ki, nem bibliai, hanem platóni, később gnosztikus gondolat. Innen került a keresztény gondolkodásba az, hogy a test mindenestől rossz, a lélek pedig jó és tiszta.
Az, hogy a test a lélek börtöne, amelyből a lélek, mint pillangó röppen majd ki, nem bibliai, hanem platóni, később gnosztikus gondolat. Innen került a keresztény gondolkodásba az, hogy a test mindenestől rossz, a lélek pedig jó és tiszta.
Dr. Gyökössy Endre 1913-1997
Ezzel szemben Pál apostol egyszer a Szentlélek templomának nevezi a testet,
másszor pedig arra bíztatja a korinthusiakat, hogy testükben dicsőítsék az
Istent. Sőt okos (logikus) istentiszteletnek azt nevezi, amikor odaszánjuk
testünket élő, szent áldozatul Istennek.
Vagy nem a lélek és a test szoros együttesére, kölcsönhatására céloz-e János Ill. levele második versében, amikor ezt írja Gájusznak: "Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek?" Akkor írja ezt a levél írója. amikor három dolgot biztosan tudhat Gájuszról:
1. Nehéz, üldözéses időkben él.
2. Nem egészen egészséges.
3. Lelkileg tökéletesen rendben van.
Ez a későbbi sorokból kitűnik:
A nagy teológusok közül Barth Károlyt idézzük, aki azt mondta: "A Biblia mindig az élő test lelkéről, vagy az élő lélek testéről beszél, tanít: megelevenített testről, vagy testtel rendelkező lélekről. Mindig a kettőről együtt."
Ezt a bibliai igazságot a lélektan és a természettudomány ma már együtt igazolja.
Mi a lélek?
Adható-e erre a kérdésre pontos, és tudományosan is helytálló meghatározást tartalmazó válasz? Bár nem a pásztorálpszichológus feladata a lélek dogmatikai megfogalmazása, hanem a gyógyítása, hadd idézzük Helmut Barz neurológust, zürichi pszichiátert: "A lélekről nemcsak anyagtalansága miatt nem tudunk pontos meghatározást adni; hanem azért sem, mert nem a test lokalizálható helyhez köthető része, mégis a testben vagy azon át jelentkezik. Együtt van a testtel, de ezt az egységet rendkívül bonyolult polaritásként ellentétességnek kell felfognunk, amelynek feszültségében él, és válik személyiséggé az ember. Minden hasonlat sántít, az enyém is: állítom, hogy semmiféle zongoraszonáta sem csendülhet fel jól hangolt zongora nélkül, mégis, ugyan kinek jutna eszébe, hogy a szonátát a hangszer produktumának tekintse?"
V. E. Frankl neves osztrák professzort felkereste egy fiatal orvos, aki meg volt győződve arról, hogy a lelki betegségek zöme gyógyítható, csak megfelelő módon kell adagolni a lítiumot, adrenalint, pszichofarmakonokat, tehát a megfelelő gyógyszerekkel. Ezek segítségével - vélte a látogató - helyreáll a psziché egyensúlya, hiszen a lélek nem egyéb, mint az agy, az idegrendszer és különböző hormonok együttese. Erről azonban saját szemével is meg akart győződni, ezért - közölve a professzorral, hogy a teljes igazságot keresi - kérte, mikroszkópon mutassa meg neki az agyban a lelket. Frankl megkérdezte, vajon testi vagy lelki természetű vágy ösztönzi erre a kutatásra? Nyilván lelki, válaszolt az orvos. És azt hiszi, hogy ezt a vágyat én megtudom találni, ki tudom mutatni az ön agyában? Ahogy az elektromosság több, mint a vezetékek, motorok, biztosítékok stb. együttese, ugyanúgy a lélek is több, mint az idegrendszer, az agy, a lítium-szint, az adrenalin, vagy a mellékvesehormonok együttvéve. A lélek valami egészen más, - mondta Frankl.
A lélektan egyébként egyre nyomatékosabban tanítja a pszichoszomatikus és a szomatopszichikus, a lelki-test és a testi-lelki kölcsönhatást, azt, hogy a test eseményei a pszichében is kifejezésre jutnak, és a psziché eseményei a testre is hatnak. Elég, ha csak Selyét, Bálintot és a genfi Tourniert említjük. Nem véletlen, hogy a hipertónia (magas vérnyomás) első szakaszát neurogén fázisnak nevezik, és az sem, hogy akinek megbetegszik a mája, depressziós lesz, s annak, aki urémia (húgyvérűség) felé halad vagy Addison kórban szenved, esetleg pajzsmirigye rendellenesen működik, betegsége következtében tökéletesen megváltozik a pszichés állapota.
Akit becsületében megsértünk, elpirul. Mi köze a mondatnak az arcszínhez? Miért vezet az állandó bosszankodás betegséghez? Miért van az, hogy egy énekesnőnek, akit kifütyülnek váratlanul megfájdul a torka, hogy a zongorista, ha nincs sikerélménye, s a gépírónő, ha fél a főnökétől, ínhüvelygyulladást kap? Nos, ha hallgat is a száj, kiáltanak a szervek, mert a léleknek organikus, szervi beszéde, nyelvezete is van. Lelki feszültségek, súlyos stressz hatások alatt, vagy után, csomókban hull ki a haj, vagy súlyos migrénes fejfájások jelentkeznek.
V. H. Peters mainzi pszichiáter és neurológus szerint a migrénes rohamok zöme pszichés gyökerű, szorongás, félelem váltja ki azokat. Ki gondolná, hogy az orr nyálkahártyái is megduzzadhatnak pszichés alapon? Az asztmatikus és allergiás megbetegedések zöme is lehet lelki eredetű. Kezdeti stádiumban ugyanis a pszichoszomatikus betegségek bizonytalan, úgynevezett "funkcionális zavarok" formájában jelentkeznek, s ezek hosszú ideig eltarthatnak. Az is elgondolkoztató, hogy nyelvünk így fejez ki egy-egy testi-lelki nyomorúságot: főnöke természetét igen szívére vette. Vagy: nem tudta lenyelni, "megemészteni". (S egyszer csak szívinfarktusa, strumája, vagy gyomorfekélye lett.) "Gyomromban a sok bánatot már eleget gyűrtem" írja Ady.
Ezért olyan fontos ma már, hogy a homo sapiens a maga testi-lelki egységében legyen homo pacienssé, s ne csak a szervei.
Amit a mai orvostudomány már tud, azt a zsoltáros több ezer évvel ezelőtt érezte, sőt le is írta pl. a 32. Zsoltár 1-5. versében. Ezt a zsoltárt egy neves pszichológus éppen ezért "pszichoanalitikus", Iélekelemző zsoltárnak nevezte el.
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember,
akinek az Úr nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság.
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim,
egész nap jajgatnom kellett.
Míg hallgatott hűtlenségéről, s úgy tett, mintha mi sem történt volna. ami megbontotta a Rendet, addig:
... éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.
De meddig?
Addig, amíg:
Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam.
Elhatároztam, hogy bevallom
hűtlenségemet az Úrnak,
és te, megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem.
Amikor csontjai kiszáradásáról ír a zsoltáros, nem valamiféle csontbetegségről, ritkulás vagy kopás miatt érzett fájdalomról szól, hanem arról, hogy van a lélek felől a test felé ható fájdalom is. Míg a zsoltáros elnyomta hűtlenségét, vétkét, s úgy élt, mintha mi sem történt volna, testi fájdalmai jelentkeztek, s álmatlanság gyötörte, Amikor nem takargatja többé, hanem bevallja, bocsánatot kap az Úrtól, aki "körülveszi a menekülés örömével". (7. v.) Mai szóval: gyógyulni kezd.
Elképzelhető, hogy a zsoltáros Dávid itt - éppúgy, mint az 51. zsoltárban - Uriás feleségének, Betsabénak az elcsábítására, majd Uriás (a volt hadvezér) fondorlatos megölettetésére gondol, de Nátán próféta "lelkigondozására" és megrendítő hatására is visszaemlékezhet. Arra, hogy testi gyógyulása is akkor kezdődött el, s azzal, hogy bűneit megvallotta.
A bűnnek, a sorozatos hűtlenségnek van ilyen hatása.
Lassan - olykor hirtelen - megváltozik valami az életünkben, mintha szürke fátyol ereszkednék le elénk, elválasztva minket a többi embertől, magától az élettől. Nincs öröm, s céltalanná, értelmetlenné válnak a dolgok, sőt olykor az élet is. Vagy ízetlenné válik szánkban a falat, sem étel, sem ital nem esik jól és nem vágyunk az Ige után.
Lassan nyomasztóvá lesz minden. Orvosunktól gyógyszereket kérünk, szorongások és álmatlanság miatt, nappal pedig indokolatlanul ingerültek, mindenre felcsattanók vagyunk, betegnek érezzük magunkat. Hol itt, hol ott jelentkező fájdalmak gyötörnek, de ha orvoshoz megyünk, leleteink legtöbbször negatívak, mi magunk azonban "pozitívak", azaz mégiscsak betegek maradunk. Ilyenkor szoktak az orvosok pihenést, kikapcsolódást javasolni vagy beutalót adni. De bárhová megyünk, gyógyszereinkkel együtt önmagunkat is elvisszük, ezért aztán testi-lelki állapotunk csak átmenetileg, vagy semmit sem javul.
Mivel kezdődik a zsoltáros gyógyulása? Ő maga írja le. Mondhatnánk így is: írja ki. "Megvallottam neked vétkemet:" Nem "takargatja" többé. Az, amit eddig elnyomott önmaga és Isten előtt, elintéződik, és ennek eredménye bocsánat és gyógyulás. Így is igaz: Bocsánat, következésképpen a gyógyulás, a "menekülés öröme". Mert egészségessé válik egy széthullásban volt ember, aki magát betegnek érezte.
Vagy nem a lélek és a test szoros együttesére, kölcsönhatására céloz-e János Ill. levele második versében, amikor ezt írja Gájusznak: "Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek?" Akkor írja ezt a levél írója. amikor három dolgot biztosan tudhat Gájuszról:
1. Nehéz, üldözéses időkben él.
2. Nem egészen egészséges.
3. Lelkileg tökéletesen rendben van.
Ez a későbbi sorokból kitűnik:
A nagy teológusok közül Barth Károlyt idézzük, aki azt mondta: "A Biblia mindig az élő test lelkéről, vagy az élő lélek testéről beszél, tanít: megelevenített testről, vagy testtel rendelkező lélekről. Mindig a kettőről együtt."
Ezt a bibliai igazságot a lélektan és a természettudomány ma már együtt igazolja.
Mi a lélek?
Adható-e erre a kérdésre pontos, és tudományosan is helytálló meghatározást tartalmazó válasz? Bár nem a pásztorálpszichológus feladata a lélek dogmatikai megfogalmazása, hanem a gyógyítása, hadd idézzük Helmut Barz neurológust, zürichi pszichiátert: "A lélekről nemcsak anyagtalansága miatt nem tudunk pontos meghatározást adni; hanem azért sem, mert nem a test lokalizálható helyhez köthető része, mégis a testben vagy azon át jelentkezik. Együtt van a testtel, de ezt az egységet rendkívül bonyolult polaritásként ellentétességnek kell felfognunk, amelynek feszültségében él, és válik személyiséggé az ember. Minden hasonlat sántít, az enyém is: állítom, hogy semmiféle zongoraszonáta sem csendülhet fel jól hangolt zongora nélkül, mégis, ugyan kinek jutna eszébe, hogy a szonátát a hangszer produktumának tekintse?"
V. E. Frankl neves osztrák professzort felkereste egy fiatal orvos, aki meg volt győződve arról, hogy a lelki betegségek zöme gyógyítható, csak megfelelő módon kell adagolni a lítiumot, adrenalint, pszichofarmakonokat, tehát a megfelelő gyógyszerekkel. Ezek segítségével - vélte a látogató - helyreáll a psziché egyensúlya, hiszen a lélek nem egyéb, mint az agy, az idegrendszer és különböző hormonok együttese. Erről azonban saját szemével is meg akart győződni, ezért - közölve a professzorral, hogy a teljes igazságot keresi - kérte, mikroszkópon mutassa meg neki az agyban a lelket. Frankl megkérdezte, vajon testi vagy lelki természetű vágy ösztönzi erre a kutatásra? Nyilván lelki, válaszolt az orvos. És azt hiszi, hogy ezt a vágyat én megtudom találni, ki tudom mutatni az ön agyában? Ahogy az elektromosság több, mint a vezetékek, motorok, biztosítékok stb. együttese, ugyanúgy a lélek is több, mint az idegrendszer, az agy, a lítium-szint, az adrenalin, vagy a mellékvesehormonok együttvéve. A lélek valami egészen más, - mondta Frankl.
A lélektan egyébként egyre nyomatékosabban tanítja a pszichoszomatikus és a szomatopszichikus, a lelki-test és a testi-lelki kölcsönhatást, azt, hogy a test eseményei a pszichében is kifejezésre jutnak, és a psziché eseményei a testre is hatnak. Elég, ha csak Selyét, Bálintot és a genfi Tourniert említjük. Nem véletlen, hogy a hipertónia (magas vérnyomás) első szakaszát neurogén fázisnak nevezik, és az sem, hogy akinek megbetegszik a mája, depressziós lesz, s annak, aki urémia (húgyvérűség) felé halad vagy Addison kórban szenved, esetleg pajzsmirigye rendellenesen működik, betegsége következtében tökéletesen megváltozik a pszichés állapota.
Akit becsületében megsértünk, elpirul. Mi köze a mondatnak az arcszínhez? Miért vezet az állandó bosszankodás betegséghez? Miért van az, hogy egy énekesnőnek, akit kifütyülnek váratlanul megfájdul a torka, hogy a zongorista, ha nincs sikerélménye, s a gépírónő, ha fél a főnökétől, ínhüvelygyulladást kap? Nos, ha hallgat is a száj, kiáltanak a szervek, mert a léleknek organikus, szervi beszéde, nyelvezete is van. Lelki feszültségek, súlyos stressz hatások alatt, vagy után, csomókban hull ki a haj, vagy súlyos migrénes fejfájások jelentkeznek.
V. H. Peters mainzi pszichiáter és neurológus szerint a migrénes rohamok zöme pszichés gyökerű, szorongás, félelem váltja ki azokat. Ki gondolná, hogy az orr nyálkahártyái is megduzzadhatnak pszichés alapon? Az asztmatikus és allergiás megbetegedések zöme is lehet lelki eredetű. Kezdeti stádiumban ugyanis a pszichoszomatikus betegségek bizonytalan, úgynevezett "funkcionális zavarok" formájában jelentkeznek, s ezek hosszú ideig eltarthatnak. Az is elgondolkoztató, hogy nyelvünk így fejez ki egy-egy testi-lelki nyomorúságot: főnöke természetét igen szívére vette. Vagy: nem tudta lenyelni, "megemészteni". (S egyszer csak szívinfarktusa, strumája, vagy gyomorfekélye lett.) "Gyomromban a sok bánatot már eleget gyűrtem" írja Ady.
Ezért olyan fontos ma már, hogy a homo sapiens a maga testi-lelki egységében legyen homo pacienssé, s ne csak a szervei.
Amit a mai orvostudomány már tud, azt a zsoltáros több ezer évvel ezelőtt érezte, sőt le is írta pl. a 32. Zsoltár 1-5. versében. Ezt a zsoltárt egy neves pszichológus éppen ezért "pszichoanalitikus", Iélekelemző zsoltárnak nevezte el.
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
Boldog az az ember,
akinek az Úr nem rója fel bűnét,
és nincs lelkében álnokság.
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim,
egész nap jajgatnom kellett.
Míg hallgatott hűtlenségéről, s úgy tett, mintha mi sem történt volna. ami megbontotta a Rendet, addig:
... éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.
De meddig?
Addig, amíg:
Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam.
Elhatároztam, hogy bevallom
hűtlenségemet az Úrnak,
és te, megbocsátottad bűnömet,
amit vétettem.
Amikor csontjai kiszáradásáról ír a zsoltáros, nem valamiféle csontbetegségről, ritkulás vagy kopás miatt érzett fájdalomról szól, hanem arról, hogy van a lélek felől a test felé ható fájdalom is. Míg a zsoltáros elnyomta hűtlenségét, vétkét, s úgy élt, mintha mi sem történt volna, testi fájdalmai jelentkeztek, s álmatlanság gyötörte, Amikor nem takargatja többé, hanem bevallja, bocsánatot kap az Úrtól, aki "körülveszi a menekülés örömével". (7. v.) Mai szóval: gyógyulni kezd.
Elképzelhető, hogy a zsoltáros Dávid itt - éppúgy, mint az 51. zsoltárban - Uriás feleségének, Betsabénak az elcsábítására, majd Uriás (a volt hadvezér) fondorlatos megölettetésére gondol, de Nátán próféta "lelkigondozására" és megrendítő hatására is visszaemlékezhet. Arra, hogy testi gyógyulása is akkor kezdődött el, s azzal, hogy bűneit megvallotta.
A bűnnek, a sorozatos hűtlenségnek van ilyen hatása.
Lassan - olykor hirtelen - megváltozik valami az életünkben, mintha szürke fátyol ereszkednék le elénk, elválasztva minket a többi embertől, magától az élettől. Nincs öröm, s céltalanná, értelmetlenné válnak a dolgok, sőt olykor az élet is. Vagy ízetlenné válik szánkban a falat, sem étel, sem ital nem esik jól és nem vágyunk az Ige után.
Lassan nyomasztóvá lesz minden. Orvosunktól gyógyszereket kérünk, szorongások és álmatlanság miatt, nappal pedig indokolatlanul ingerültek, mindenre felcsattanók vagyunk, betegnek érezzük magunkat. Hol itt, hol ott jelentkező fájdalmak gyötörnek, de ha orvoshoz megyünk, leleteink legtöbbször negatívak, mi magunk azonban "pozitívak", azaz mégiscsak betegek maradunk. Ilyenkor szoktak az orvosok pihenést, kikapcsolódást javasolni vagy beutalót adni. De bárhová megyünk, gyógyszereinkkel együtt önmagunkat is elvisszük, ezért aztán testi-lelki állapotunk csak átmenetileg, vagy semmit sem javul.
Mivel kezdődik a zsoltáros gyógyulása? Ő maga írja le. Mondhatnánk így is: írja ki. "Megvallottam neked vétkemet:" Nem "takargatja" többé. Az, amit eddig elnyomott önmaga és Isten előtt, elintéződik, és ennek eredménye bocsánat és gyógyulás. Így is igaz: Bocsánat, következésképpen a gyógyulás, a "menekülés öröme". Mert egészségessé válik egy széthullásban volt ember, aki magát betegnek érezte.
Pszichikus energiák
Nemcsak a lélektan, hanem az anyagról szerzett újabb ismereteink is segítenek a test-lélek egységét jobban megérteni. Ma már tudvalevő, hogy testünk. végső egységében már nem is anyag, hanem energia, és mint ilyen, voltaképpen történés. Tulajdonképpen minden szilárdnak tűnő test mozgó, lüktető, keringő részecskékből áll, s csak a szemünk látja szilárdnak.
A psziché is csak a pszichikus energiák jelentkezésekor érzékelhető, megfigyelhető. A mélylélektan kétféle pszichikus energiát ismer: a helyzetit és a mozgásit. Helyzeti energián azt az energiamennyiséget érti, amit születésünkkor magunkkal hozunk. Ki többet, ki kevesebbet. Selye János ezt adaptációs vagy életenergiának nevezi. Ezért beszélhetünk erőslelkű vagy gyönge idegzetű, hídmérleg- vagy patikamérleg-emberekről a hétköznapok nyelvén.
A velünk született helyzeti, illetve potenciális pszichikus energiából valamennyi meg akar valósulni és megvalósulás, aktivizálódás közben válik mozgási energiává.
Hogy az idézett 32. zsoltárnál maradjunk, mint példánál: amíg azt megírta, leírta, sőt saját nyomorúságát kiírta a zsoltáros, azalatt helyzeti energiája mozgási energiává vált, és zsoltárrá formálódott. Ez a pszichikus energiaátalakulás is felszabadítóan hatott vissza a zsoltárosra, sőt még ma is megmozgatja a nyitott szívvel olvasót.
Nemcsak a lélektan, hanem az anyagról szerzett újabb ismereteink is segítenek a test-lélek egységét jobban megérteni. Ma már tudvalevő, hogy testünk. végső egységében már nem is anyag, hanem energia, és mint ilyen, voltaképpen történés. Tulajdonképpen minden szilárdnak tűnő test mozgó, lüktető, keringő részecskékből áll, s csak a szemünk látja szilárdnak.
A psziché is csak a pszichikus energiák jelentkezésekor érzékelhető, megfigyelhető. A mélylélektan kétféle pszichikus energiát ismer: a helyzetit és a mozgásit. Helyzeti energián azt az energiamennyiséget érti, amit születésünkkor magunkkal hozunk. Ki többet, ki kevesebbet. Selye János ezt adaptációs vagy életenergiának nevezi. Ezért beszélhetünk erőslelkű vagy gyönge idegzetű, hídmérleg- vagy patikamérleg-emberekről a hétköznapok nyelvén.
A velünk született helyzeti, illetve potenciális pszichikus energiából valamennyi meg akar valósulni és megvalósulás, aktivizálódás közben válik mozgási energiává.
Hogy az idézett 32. zsoltárnál maradjunk, mint példánál: amíg azt megírta, leírta, sőt saját nyomorúságát kiírta a zsoltáros, azalatt helyzeti energiája mozgási energiává vált, és zsoltárrá formálódott. Ez a pszichikus energiaátalakulás is felszabadítóan hatott vissza a zsoltárosra, sőt még ma is megmozgatja a nyitott szívvel olvasót.
Minden alkotás - egy gondolat, eszme, formába öntése -, legyen az esztergályozott mintadarab, vagy dráma, helyzeti pszichikus energiák mozgási energiává alakulásának eredménye is.
Befelé, a tudatalattiba is áramolhatnak ezek az energiák. Ha ez az áramlás huzamos és állandósul, de az energiák nem tudnak a tudatalattiból alkotó módon ki- és fölszabadulni, befelé robbanhatnak önpusztítóan, vagy kifelé: mást, a környezetet, a világot rombolva.
Előfordul, hogy valami nagy szerelem, gyász, szenvedély, aggodalom. irigység, gyűlölet, félelem, rejtett bűn igen sok pszichikus energiát köt le. Ha valakinek 100 egységnyi pszichikus energiája van, s abból 50 egység szükséges ahhoz, hogy titkát rejtegesse, magába fojtsa, a felfedezéstől való félelmét is leplezze, a megmaradó 50 egység már nem elég arra, hogy úgy végezze munkáját, mint addig. Fáradékonnyá, szétszórttá válik, sőt védtelenebbé a testi fertőzésekkel szemben is.
Valamiféle lappangó betegsége is fellobbanhat.
Konkrét példát mondunk.
Egy csinos, szép fiatal leánynál egymásután
jelentkeznek a kérők. Mihelyt eljegyzi magát, minden tagja fájni kezd, alig tud
járni, orvosilag megállapított súlyos sokízületi gyulladása van. Ezért
elhalasztják az esküvőt. Ezután hamarosan meggyógyul. Később megszereti egy
másik fiatalember, az is megkéri, és kezdődik az egész elölről. Amikor ez már
harmadszor fordul elő, belgyógyásza és reumatológusa pszichiáterhez küldi a
lányt, aki őszintén megnyilatkozik az új orvosnak, aki azért nemcsak ízületeit
nézi, hanem az egész embert. Kiderül, hogy a fiatal leány olyan családban él, ahol
kora gyermekkorától kezdve azt hallja: mi csak a gyerekek kedvéért, maradunk
együtt, de ha felnőnek, elválunk. Lelke mélyén ez a lány attól félt, hogy ilyen
lesz az ő házassága is. Ez a félelme produkálta a sokízületi gyulladást, hogy
ne kelljen férjhez mennie. Amikor a lélekbúvár ezt a komplexust kiemelte a
lelkéből - mert ki lehet -, és tudatosította a fiatal nőben, miről is van szó,
mitől és miért félt, a negyedik kérőhöz férjhez ment, négy gyereket szült, s
boldog a házasságában.
Nem véletlen, hogy ma már betegének nemcsak a leleteit igyekszik összerakni a jó orvos, hanem az egész embert vizsgálja, figyeli. Sőt nemcsak az érdekli, hogy milyen betegség gyűrte le, hanem az is, hogy miért éppen akkor betegedett meg. A háttér földerítése közben kiderülhet pl. hogy a beteg vastagbélhurutja pszichés eredetű. A "lélek tükre" nemcsak a szem, hanem a vastagbél is lehet. A gyógyítást pedig család- vagy házasság-terápiával kell összekapcsolnia a mindenre figyelő, jó orvosnak. Esetleg munkahely változtatást kell tanácsolnia, s legtöbbször nem is páciense munkája, hanem annak munkatársaihoz való viszonya miatt. A gyógyszeres gyógykezelés önmagában nem elég; sok esetben fel kell szabadítani a lekötött pszichikus energiákat is, hogy a gyógyulás belülről, és minden vonalon megkezdődhessék.
Ismét mai példát említünk.
Az utóbbi két évtizedben sajátos kísérletek folynak
Kanadában és Ausztráliában. Egészen más ott az orvosi hozzáállás a súlyos
betegekhez, mint általában Délkelet-Európában. Ha ott valakinél tumor jelentkezik,
de nem biztos még, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, ezt közlik az illetővel.
Már csak azért is, hogy készüljön fel, rendezze a dolgait, ha valóban súlyos
baja volna. Ott ez a felfogás. És megkérdezik a beteget, óhajtja-e, hogy olyan
új módszerrel próbálják meggyógyítani, amelynek a sikeréről nincs még teljes
bizonyosságuk. Két dolog elgondolkoztatja: az egyik, hogy a megkérdezettek több
mint 60 %-a azt feleli: nem, nem óhajtják, hagyják őket békében. Így talán
jobban érthető, miért kérdezi meg Jézus a bethesdai beteget: akarsz-e
meggyógyulni? Sokan azt mondják erre ma, hogy nem. És az is kiderült, miért
nem. Mert úgy érzik: nincs nekem senkim. "Nincs emberem" így írja a
Biblia a bethesdai válaszát is. A betegek 30-40%-a azt mondja Kanadában: igen,
szeretnénk, nem bánjuk, csináljanak velünk, amit akarnak.
Nos, mit csinálnak?
Nos, mit csinálnak?
Lefényképezik azt a bizonyos, gyanús, kis homályos részt a
tüdőben, gyomorban és melléteszik az egészséges tüdőnek vagy gyomornak a
fényképét. Majd felszólítják a beteget, hogy heteken, hónapokon keresztül nézze
a tiszta képet: az egészséges, ép tüdőt, vagy gyomrot. Nagyon koncentrálja a
figyelmét erre, s minden erejét összeszedve, csak az egészséges testrészre
gondoljon. Ha hivő, akkor imádkozzék, kérje az Urat. - Nem hivő? Akkor higgyen
a saját akarata és összpontosított figyelme szuggesztív erejében és próbálja
megjavítani ő maga testében a betegséget, a homályos foltot. Az eddigi
kísérletek szerint 85 %-a meggyógyul azoknak, akik ezt vállalták.
A mélylélektan arra a következtetésre jutott, hogy pszichikus energiáinknak csak 20-40%-át használjuk fel egy hosszú életen át, a többit még (vagy már?) nem tudjuk bevetni, ezért kárba vész.
Ha ez így van, Jézus némely csodás tettét talán meg is érthetjük.
Hogy azt
mondta a bénának:
"Megbocsáttattak a bűneid", "Neked mondom,
kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" - és az hazament, vagy a sorvadt
kezűnek: "Nyújtsd ki a kezedet! Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a
keze".
Jézus felszabadította - mintegy felrobbantotta ezeknek az embereknek
a tartalék pszichikus energiáit, amelyek szétáradva tüstént gyógyítottak.
Ami
az emberben végbemehetett, az legalább valamelyest így érthető. De hogyan tette
ezt Jézus? Ez a csoda maga Jézus. Ő a CSODA, aki hozzá tudott férni a psziché
általunk hozzáférhetetlen tartalékaihoz.
Ma is Ő a csoda, mert ma is megteheti és meg is teszi hogy valakit így gyógyít meg, felszabadítva annak pszichikus energiáit.
Ezt sok Jézusban hivő ember megtapasztalta már anélkül, hogy felszabadulása, gyógyulása menetét, hogyanjait értette volna.
Ma is Ő a csoda, mert ma is megteheti és meg is teszi hogy valakit így gyógyít meg, felszabadítva annak pszichikus energiáit.
Ezt sok Jézusban hivő ember megtapasztalta már anélkül, hogy felszabadulása, gyógyulása menetét, hogyanjait értette volna.
Itt kellene elgondolkoznunk: ha pszichénknek szinte alig felmérhető tartalékaihoz hozzáférhetnénk s felhasználhatnánk, mi mindenre lehetnénk képesek!
Egyik sajátos bizonyítéka ennek az a kísérlet is, amit a Harvard-egyetemen végeztek az ún. placebo (a latin: tetszik igéből) tablettákkal, különböző színű, de semmiféle gyógyszert nem tartalmazó orvosság-utánzatokkal. Ezek a tabletták igen gyakran azt a gyógyító hatást váltották ki, amit az orvos betegének előre megígért arra az esetre, ha a "gyógyszert" rendszeresen szedi. De csak akkor következett be a gyógyulás, ha a betegnek teljes bizalma volt orvosához, hitt benne, és az orvos is hitt a gyógykezelésében. Tehát olyan esetben még a placebo is gyógyíthat, amikor az orvos hivatástudata, őszinte emberszeretete, a beléje vetett bizalom és a beteg gyógyulási vágya találkozik, mert ott "pszichoterápiás erőtér" keletkezhet.
Nem erre céloz-e Jézus, amikor azt mondja: "Legyen a ti hitetek szerint!". Ez egyben azt is jelenti, hogy annak mértéke, nagysága, vagy éppen hiánya szerint.
Milyen különös, ha Selye János mondja könyvében:
Harcolj mindig, ha a cél nemes,
De ne állj ellen, ha nem érdemes.
Elhisszük neki, hogy jót ajánl, s megértjük, hogy stresszsorozatoktól, súlyos testi-lelki betegségektől óv minket. Ha azonban Jézus mondja: "Ne szálljatok szembe a gonosszal", akkor csak afféle érthetetlen erkölcsi követelménynek véljük Jézus szavát.
A Hegyi beszédben adott további tanácsait és a bajokat, amelyektől védeni akar minket Jézus (kissé kihegyezve), akár így is szembeállíthatnánk :
Odatartott másik arc - vagy gyomorpanaszok.
Odaadott ruhadarabok - vagy asztmás rohamok.
Önkéntes második mérföld - vagy kényszerneurózis.
Vissza nem kért kölcsön - vagy szívidegesség.
Imák üldözőinkért - vagy üldözési mánia.
Megbocsátás "hetvenszer hétszer is"- vagy hetvenhét nap kórházi ágyon.
Az ellentétek fölcserélhetők, enyhíthetők, vagy súlyosbíthatók, de túl sok variáció nincs.
Hogy is mondja Jézus? "Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?" Nos, mi a jutalmunk? (Mi az, ami már előleg a jutalomból?)
Békesség Istennel, embertársaimmal s önmagammal - és egészség.
Vagy:
Békétlenség, minden vonalon, és lelkibetegségek, panaszok sorozata.
(Gyökössy Endre: A lélek és a test kölcsönhatása - polczer.hu)
- - - - - -