2014. augusztus 29., péntek

Jövőképek és ideálok




Az álmodozók a világ megmentői. Mivel a látható világot a láthatatlan
tartja fenn, így az embereket megpróbáltatásaikon, bűneiken, és aljas
mesterkedéseiken keresztül a magányos álmodozók gyönyörű
látomásai táplálják. Az emberiség; - az nem feledkezhet el
álmodozóiról; - az, nem hagyhatja, hogy álomképeik eloszoljanak és
meghaljanak; - az bennük él; - az olyan valóságként ismeri őket,
amelyeket egy napon látni és tudni fog.




Zeneszerző, szobrász, festő, író, próféta, bölcs — ezek alkotói a
túlvilágnak, a mennyország építészei. A világ azért szép, mert ők
éltek. Nélkülük a dolgozó emberiség elpusztulna.

Az, aki egy gyönyörű látomást, egy szárnyaló elképzelést melenget
szívében, egy napon meg fogja azt valósítani. Kolumbusz egy másik
világról alkotott álomképet őrzött a szívében, és felfedezte azt.
Kopernikusz a többszörös világokról és egy tág univerzumról alkotott
vízióját táplálta, és felfedezte azt. Buddha egy szeplőtlen szépség és
tökéletes béke szellemi világának vízióját látta meg, és belépett oda.

Tápláld az álomképeidet; dédelgesd elképzeléseidet. Szeresd a zenét,
amely felkavarja a szívedet, és a szépséget, amely elmédben ölt
alakot, a szeretetreméltóságot, mely bársonnyal vonja be legtisztább
gondolataidat. Mert belőlük fog előállni minden gyönyörűséges
körülmény, minden mennyei környezet; ezekből, ha te csak hű
maradsz hozzájuk, a világod végül fel fog épülni.

Kívánság egyenlő a megszerzéssel; a vágyakozás egyenlő a
megvalósítással. Ha ember legalapvetőbb kívánságai teljes mértékben
kielégülnek, épp legtisztább vágyakozásai koplalnának ellátás nélkül?
Nem, a Törvény nem ilyen! Ilyen feltétel mellett sohasem működne a
„kérj és fogadd!”.

Álmodj magas röptű álmokat, és amilyen az álmod, olyanná leszel. A
látomásod az ígéret arra, hogy mivé fogsz egy napon válni;
álomképed a prófécia, arról, amiről végül lebontod a fátylat.

A legnagyobb eredmény kezdetben és még egy jó ideig egy álom volt.
A tölgyfa a makkban alszik, a madár a tojásban vár. És egy lélek
magasabb rendű látomásában, egy ébredő angyal megmozdul. Az
álmok a valóság csírái.

A körülményeid lehetnek kedvezőtlenek, de nem fognak így maradni,
ha te csak meglátsz egy álomképet, és küzdesz, hogy elérd. Nem
utazhatsz magadon belül, úgy, hogy kívül minden mozdulatlan
marad. Van egy ifjú, akinek a helyzete nyomasztó a szegénység és
munka miatt. Hosszú órákig egy egészségtelen műhely falai közé
zárva; műveletlenül és a jó modor teljes hiányában. De jobb dolgokról
álmodik. Eszességről, műveltségről, jóindulatról és szépségről
gondolkodik. Felfogja, és gondolatban felépít egy ideális
életkörülményt. A szélesebb szabadság és a nagyobb cél birtokba
veszi őt; s fáradhatatlanul cselekvésre ösztönzi, így felhasználja
minden szabadidejét, és eszközét, hogy láthatatlan erejét és forrásait
fejlessze. Nagyon hamar annyira megváltozik az elméje, hogy a
műhely már nem tudja őt visszatartani. Az, annyira diszharmóniába
került agyának beállítottságával, hogy úgy hullott ki az életéből, mint
egy ruhadarab, melyet félredobnak. S azon lehetőségek
növekedésével melyek növekedő erejének látkörébe beférnek, kijut
mindenből. Évek múlva látjuk ugyanezt a fiatalembert, mint felnőtt
férfit. Látjuk, hogy bizonyos elme erőknek mestere lett, melyekkel a
teljes világra kiterjedő befolyással és szinte egyedülálló erővel
gyakorolja hatalmát. Kezeiben óriási felelősségek köteleit tartja;
beszéde és élete megváltozott; férfiak és nők függenek szavain és
formálják át jellemüket. Olyan fényes középponttá válik, mint a nap,
amely körül számtalan sors forog.

Valóra váltotta fiatal kora vízióját, eggyé vált álomképével.
Te úgyszintén, a szíved vízióját (és nem magát a vágyat) fogod
megvalósítani, legyen az aljas, vagy gyönyörű, vagy mindkettő
keveréke; éppen ezért mindig annak irányába fogsz helyezni, amelyet
titokban jobban szeretsz. A kezeidbe lesznek rakva gondolataid
pontos eredményei. Azt fogod megkapni, amit megkerestél; sem
többet, sem kevesebbet. Bármilyen legyen a jelenlegi környezeted,
gondolataiddal — vízióddal és álomképeddel fogsz elesni,
megmaradni, vagy felemelkedni. Olyan kicsi leszel, mint a legkisebb
téged kézben tartó tényező, és olyan nagy, mint a téged meghatározó
vágy.

Aki nem gondolkodik, aki tudatlan, aki tétlen, a dolgok látszólagos
hatását látja csak, magukat a dolgokat nem, mázliról, szerencséről,
véletlenről beszél. Látnak valakit meggazdagodni és azt mondják:
„Mennyire szerencsés ember!”

Az értelmileg tehetségessé vált embert szemlélve felkiáltanak: „ Oh
mennyire kedveli őt az ég!” S mintha annak szenthez hasonló jelleme
és széleskörű befolyásai semmisek lennének, megjegyzik : „A
szerencse mindenben mellette áll!”

Nem látják a próbálkozásokat és bukásokat, a küszködéseket,
amelyeket ezek az emberek elszenvedtek, hogy tapasztalatukat
megszerezhessék. Nem ismerik az áldozatokat, amelyeket hoztak, azt
a rettenthetetlen erőfeszítést, melyet befektettek, a hitet, amelyet
gyakoroltak, hogy a pillanatnyilag felülmúlhatatlanon túlléphessenek,
és megvalósítsák szívük vízióját. Nem látják a sötétet és a
szívfájdalmat; csak a fényt és a boldogságot látják, és azt
„szerencsének” nevezik. Nem látják a hosszú és nehéz utat, csak a
kellemes cél meglétét és úgy hívják „jó sors”. Nem értik meg a folyamatot,
csak az eredményt észlelik, és „szerencse” – úgy nevezik.

Minden emberi ügyletben vannak erőfeszítések és eredmények. Az
erőfeszítés erőssége, mértéke az eredménynek. Nincs változás ebben.
Ajándékok, erő, anyagi, műveltségbeli és lelki birtokaink,
erőfeszítéseink gyümölcsei. Beteljesült gondolatok, megvalósult
célok, valóra vált víziók.

A látomás, melyet felmagasztalsz az elmédben, a vágyálom, melyet
szíved trónjára ültetsz – ezek azok, amik által az életedet fel fogod
építeni; ezek azok, amivé te válni fogsz.
(James Allen)