Az álmodozók a világ megmentői. Mivel
a látható világot a láthatatlan
tartja fenn, így az embereket
megpróbáltatásaikon, bűneiken, és aljas
mesterkedéseiken keresztül a magányos
álmodozók gyönyörű
látomásai táplálják. Az emberiség; -
az nem feledkezhet el
álmodozóiról; - az, nem hagyhatja,
hogy álomképeik eloszoljanak és
meghaljanak; - az bennük él; - az
olyan valóságként ismeri őket,
amelyeket egy napon látni és tudni
fog.
Zeneszerző, szobrász, festő, író,
próféta, bölcs — ezek alkotói a
túlvilágnak, a mennyország építészei.
A világ azért szép, mert ők
éltek. Nélkülük a dolgozó emberiség
elpusztulna.
Az, aki egy gyönyörű látomást, egy
szárnyaló elképzelést melenget
szívében, egy napon meg fogja azt
valósítani. Kolumbusz egy másik
világról alkotott álomképet őrzött a
szívében, és felfedezte azt.
Kopernikusz a többszörös világokról
és egy tág univerzumról alkotott
vízióját táplálta, és felfedezte azt.
Buddha egy szeplőtlen szépség és
tökéletes béke szellemi világának
vízióját látta meg, és belépett oda.
Tápláld az álomképeidet; dédelgesd
elképzeléseidet. Szeresd a zenét,
amely felkavarja a szívedet, és a
szépséget, amely elmédben ölt
alakot, a szeretetreméltóságot, mely
bársonnyal vonja be legtisztább
gondolataidat. Mert belőlük fog
előállni minden gyönyörűséges
körülmény, minden mennyei környezet;
ezekből, ha te csak hű
maradsz hozzájuk, a világod végül fel
fog épülni.
Kívánság egyenlő a megszerzéssel; a
vágyakozás egyenlő a
megvalósítással. Ha ember
legalapvetőbb kívánságai teljes mértékben
kielégülnek, épp legtisztább
vágyakozásai koplalnának ellátás nélkül?
Nem, a Törvény nem ilyen! Ilyen
feltétel mellett sohasem működne a
„kérj és fogadd!”.
Álmodj magas röptű álmokat, és
amilyen az álmod, olyanná leszel. A
látomásod az ígéret arra, hogy mivé
fogsz egy napon válni;
álomképed a prófécia, arról, amiről
végül lebontod a fátylat.
A legnagyobb eredmény kezdetben és
még egy jó ideig egy álom volt.
A tölgyfa a makkban alszik, a madár a
tojásban vár. És egy lélek
magasabb rendű látomásában, egy
ébredő angyal megmozdul. Az
álmok a valóság csírái.
A körülményeid lehetnek
kedvezőtlenek, de nem fognak így maradni,
ha te csak meglátsz egy álomképet, és
küzdesz, hogy elérd. Nem
utazhatsz magadon belül, úgy, hogy
kívül minden mozdulatlan
marad. Van egy ifjú, akinek a
helyzete nyomasztó a szegénység és
munka miatt. Hosszú órákig egy
egészségtelen műhely falai közé
zárva; műveletlenül és a jó modor
teljes hiányában. De jobb dolgokról
álmodik. Eszességről, műveltségről,
jóindulatról és szépségről
gondolkodik. Felfogja, és gondolatban
felépít egy ideális
életkörülményt. A szélesebb szabadság
és a nagyobb cél birtokba
veszi őt; s fáradhatatlanul
cselekvésre ösztönzi, így felhasználja
minden szabadidejét, és eszközét,
hogy láthatatlan erejét és forrásait
fejlessze. Nagyon hamar annyira
megváltozik az elméje, hogy a
műhely már nem tudja őt
visszatartani. Az, annyira diszharmóniába
került agyának beállítottságával,
hogy úgy hullott ki az életéből, mint
egy ruhadarab, melyet félredobnak. S
azon lehetőségek
növekedésével melyek növekedő
erejének látkörébe beférnek, kijut
mindenből. Évek múlva látjuk ugyanezt
a fiatalembert, mint felnőtt
férfit. Látjuk, hogy bizonyos elme
erőknek mestere lett, melyekkel a
teljes világra kiterjedő befolyással
és szinte egyedülálló erővel
gyakorolja hatalmát. Kezeiben óriási
felelősségek köteleit tartja;
beszéde és élete megváltozott;
férfiak és nők függenek szavain és
formálják át jellemüket. Olyan fényes
középponttá válik, mint a nap,
amely körül számtalan sors forog.
Valóra váltotta fiatal kora vízióját,
eggyé vált álomképével.
Te úgyszintén, a szíved vízióját (és
nem magát a vágyat) fogod
megvalósítani, legyen az aljas, vagy
gyönyörű, vagy mindkettő
keveréke; éppen ezért mindig annak
irányába fogsz helyezni, amelyet
titokban jobban szeretsz. A kezeidbe
lesznek rakva gondolataid
pontos eredményei. Azt fogod
megkapni, amit megkerestél; sem
többet, sem kevesebbet. Bármilyen
legyen a jelenlegi környezeted,
gondolataiddal — vízióddal és
álomképeddel fogsz elesni,
megmaradni, vagy felemelkedni. Olyan
kicsi leszel, mint a legkisebb
téged kézben tartó tényező, és olyan
nagy, mint a téged meghatározó
vágy.
Aki nem gondolkodik, aki tudatlan,
aki tétlen, a dolgok látszólagos
hatását látja csak, magukat a
dolgokat nem, mázliról, szerencséről,
véletlenről beszél. Látnak valakit
meggazdagodni és azt mondják:
„Mennyire szerencsés ember!”
Az értelmileg tehetségessé vált
embert szemlélve felkiáltanak: „ Oh
mennyire kedveli őt az ég!” S mintha
annak szenthez hasonló jelleme
és széleskörű befolyásai semmisek
lennének, megjegyzik : „A
szerencse mindenben mellette áll!”
Nem látják a próbálkozásokat és
bukásokat, a küszködéseket,
amelyeket ezek az emberek
elszenvedtek, hogy tapasztalatukat
megszerezhessék. Nem ismerik az
áldozatokat, amelyeket hoztak, azt
a rettenthetetlen erőfeszítést,
melyet befektettek, a hitet, amelyet
gyakoroltak, hogy a pillanatnyilag
felülmúlhatatlanon túlléphessenek,
és megvalósítsák szívük vízióját. Nem
látják a sötétet és a
szívfájdalmat; csak a fényt és a
boldogságot látják, és azt
„szerencsének” nevezik. Nem látják a
hosszú és nehéz utat, csak a
kellemes cél meglétét és úgy hívják
„jó sors”. Nem értik meg a folyamatot,
csak az eredményt észlelik, és
„szerencse” – úgy nevezik.
Minden emberi ügyletben vannak
erőfeszítések és eredmények. Az
erőfeszítés erőssége, mértéke az
eredménynek. Nincs változás ebben.
Ajándékok, erő, anyagi, műveltségbeli
és lelki birtokaink,
erőfeszítéseink gyümölcsei.
Beteljesült gondolatok, megvalósult
célok, valóra vált víziók.
A látomás, melyet felmagasztalsz az
elmédben, a vágyálom, melyet
szíved trónjára ültetsz – ezek azok,
amik által az életedet fel fogod
építeni; ezek azok, amivé te válni
fogsz.
(James Allen)