A halál nem létezik – állítja
Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését a
kvantumfizika útján igyekezett bebizonyítani.
Robert Lanza professzor
A kutató szerint, amikor a test
„elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika
eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”,
párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus, amelyről korábban a Filantropikum.com-on is
írtunk. E szerint végtelen számú univerzum létezik, és
minden, ami megtörténhet meg is történik ezekben. Ami viszont nem történhet
meg, az csak a halál. Mivel ezek az univerzumok egymással párhuzamosan
léteznek, lényegtelen, hogy mi történik egyikben, a történet a másikban
folytatódik.
Ha egy test elpusztul az egyik
univerzumban, akkor a 20 wattos energetikai magja, ami az agyat számítógépként
működtette, nem semmisül meg a testtel. A fizika jó ideje bebizonyította, hogy
az energia nem vész el, csak átalakul, ez alapján pedig az információs
energiakútja egy másik univerzumban landol.
A kvantummechanika egyik fontos
kísérlete a kétrés-kísérlet, amely a fény kvantumjaival, a fotonokkal
foglalkozik. A kísérlethez szükség van egy átlátszatlan lemezre, amelyen két
keskeny, párhuzamos rés húzódik, egy ernyőre és egy monokromatikus (egyféle
hullámhosszú fényt sugárzó) fényforrásra. A lemez egyik oldalára elhelyezzük a
fényforrást, a túlsó oldalára pedig az ernyőt. A kibocsátott fény nagy része a
lemeznek ütközik, kisebb része azonban áthalad a réseken és szétszóródva az
ernyőnek csapódik, jellegzetes képet alkotva azon: sötét és világos sávokat
látunk megjelenni. Azonban ha csak az egyik rést hagyjuk nyitva, az ernyőn a
fotonok szétszóródva össze-vissza képet alakítanak ki. Az ernyő mindegyik
pontja mindkét résből kap hullámokat, azonban a hullámok útja a fényforrástól a
réseken át az ernyőig nem lesz azonos hosszúságú, így a hullámok nem lesznek
azonos fázisban. A hullámok természetéből fakadó interferencia hatására egyes
helyeken erősítik, máshol kioltják egymást.
A kísérlet másik figyelemre méltó
eredményét akkor láthatjuk, ha elérjük, hogy a fényforrás egyszerre csak egy
fotont bocsásson ki. Ha csak egy rést nyitunk ki, nem kapunk sávokat, csupán
összefüggő képet az ernyő mentén. Amikor két résen át egyenként indítjuk a
fotonokat, arra számíthatnánk, hogy vagy az egyik, vagy a másik résen haladnak
át és nincs társuk, ami kiolthatná őket, tehát úgy kellene viselkedniük, mintha
csak egy rés lenne: egyenletes eloszlást várnánk az ernyőn. A valóságban
azonban akkor is megjelennek a sávok az ernyőn, ha egyenként küldjük át a résen
a fényrészecskéket. A kvantummechanika szerint tehát egy-egy foton ki tudja
oltani magát. Valahogy úgy halad át az egyik résen, hogy “tudja” közben, mi a
helyzet a másik oldalon. A fizikusok már kimondják: a fényrészecske,
bármennyire hihetetlen, egyszerre mindkét résen keresztülmegy. Ahogy átért a
két résen, két külön hullámként viselkedik.
Továbbá a kvantumfizika úgynevezett
koppenhágai modellje azt állítja, hogy egy részecske viselkedését befolyásolja
a megfigyelő és a kísérlet. Azaz a részecske reakciója a megfigyelő személyétől
és a kísérlet milyenségétől függ. Senki sem tudhatja hogy a részecske miként
viselkedik, amikor épp nem egy kísérlet alanya, de valószínűsítik, hogy
ilyenkor egy hullámfüggvényt képez, amely tartalmazza lehetséges összes
reakcióinak összes variációját. Abban a pillanatban ahogy megfigyelés tárgyává
teszik, a függvény részecskévé válik, mely rendelkezik egy hozzá hasonló
összetett párral is és ezzel kapcsolódva hozza létre a mi valóságunkban mérhető
megjelenését és viselkedését. A jelenség a ”hagyományos fizikában’ egyszerűen
nem is létezik ill. annak teljesen ellentmond.
A biocentrizmus szerint így a tér és
az idő az emberi elme számára nem egyebek, mint eszköz, a „20 wattos
akkumulátor” pedig ezeket úgy rendezi, hogy az érkező információk elérhetők
legyenek. Az elmének szüksége van térre és időre, de a „20 wattos akkumulátor”
működése ezektől független. Bármi is történik az emberi testtel, az
„akkumulátor” az, ami megtapasztalja az átmenetet egy másik univerzumba. Így
fordulhat elő, hogy az egyik univerzumban a test meghal, de párhuzamosan egy
másik univerzumban tovább élhet. Egyes vélekedések szerint a jövőben az is
előfordulhat, hogy párhuzamos énjeink találkoznak. Az is elképzelhető az egyes
ének alig különböznek egymástól, míg mások története teljesen más fordulatot
vett, így fel sem ismernék egymást.
Einstein-Rosen-híd
Robert Lanza
szerint, amit most felfedeztek a tudósok az nem egyéb, mint az antik népek
mindegyikénél megtalálható Élet, amely összeköti az eget és a földet. Ezt a
fizika az Einstein-Rosen-hídnak, vagy ismertebb nevén féregjáratnak nevezi. A
„20 wattos akkumulátor” ezt használja az univerzumok közötti energiainformáció
cserére. A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az
Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti
össze.
Az élet fája
A féreglyukról szóló elmélet a
Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye
annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban
vannak vagy lehetnek. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben
bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A
jelenség neve azóta is Einstein-Rosen híd. Ezeknek kialakulása a fekete
lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy
féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű
szingularitássá válik.
Az 1960-as években John Archibald
Wheeler és Robert Fuller számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik
össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Az elmélet szerint a
világegyetemünk egy fekete lyuk közepén található, amelyik egy másik fekete
lyuk közepén található, és így tovább. Feltevődik a kérdés, ki az a megfigyelő,
aki eldönti, hogy melyik időpillanatban vált univerzumot a „20 wattos
akkumulátor”, hogy más tapasztalatokban is része legyen? Sokak szerint a
megfigyelő nem más, mint maga az Isten. Ahogy az imádság is mondja: „Mi atyánk,
ki vagy a mennyekben, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön
is”
(forrás:filantropikum.com)